CORONA-EFFEKT - 4 SZCENÁRIÓ Zukunftsinstitut Frankfurt
Csúszkálás a kereszt-koordinátán:
-föl-le: sikeres viszonyok vs sikertelen viszonyok
-jobbra-balra: helyi vs globális (disconnected vs connected)
Ebből, a lehető négy irányba fejlődésből, vezettük le a lehetséges össztársadalmi következményeket. Mind a 4 szcenáriónál az elvárt fordulatok szélsőségeit vázoljuk, melyek semmiképp sem "realisztikus" bemutatások, ám épp így segítenek orientálódni és a jövőbe mutató gondolkodásnak teret adni.
1. TELJES ELSZIGETELTSÉG: MINDENKI MINDENKI ELLEN
Kezdetben volt a shutdown - és a shutdown normalitássá vált. Normális, hogy a metróba lépéskor a csuklónkba ültetett chip-et leolvastatjuk vagy az első randevú előtt egymásnak megküldjük egészségi adatainkat. Normálissá lett külföldi utunk előtt engedélyt beszerezni; az EU-n kívülre még egy hosszadalmas vízumprocedúrát is végig kell csinálnunk. A világkereskedelem rég a múltté, egyes államok egymás közti kereskedelme biztosítja az alapellátást.
~ Üdvözöljük a Super-Safe-Society-ben! A társadalom ismét világosan mint nemzetállam definiálja magát. Mert biztonság csak akkor szavatolható, ha a biztonsági zónák határai pontosan meg vannak húzva. Ez áll az első helyen. Minden ember először önmagára gondol és az állam minden eszközzel megvédi polgárait - akkor is, ha mélyen lappangó félelmeket hoz felszínre vagy élelem-szűkösséget vezet be. Virágzik a feketepiac és a cserekereskedés.
~ De-urbanizálás: A vidék hatalmat nyer. Aki megteheti, kiköltözik a városból - ellátja önmagát és nagyokat kaszál, amikor a szegény városiakat ellátja élelemmel. A szingli élet, a kislakások és a co-living, a tömegközlekedési eszközök és a globális áruözön függővé tette a városi lakosságot. Az urbánus hipszterek szegények osztályává váltak.
~ Germofóbia: A sterilitás-vágy gyanússá tett minden olyan élelmet, aminek eredete nem kereshető vissza. Minden gyümölcsöt és zöldséget fogyasztás előtt sterilizálnak. Folyik a kutatás a biztonságos csomagolásért. A félelem miatt, hogy kórokozókat hoznak be, az importot korlátozzák, Kevesebb trópusi gyümölcs van, de ezek közül - köszönve a fölmelegedésnek - számos itthon is megtermelhető. A mezőgazdaság és a kézműipar virágzik, a nearshoring megvalósul.
~ Rendezvények betiltása: Már 1000 főről 10 főre szűkült - az emberek védelme érdekében. A nyilvános kulturális élet szinte teljesen leállt. Vannak ugyan koncertek és sportesemények, de ezeket a publikum odahaza, képernyőn élvezi - államilag ingyenesen. Valamikori kedvenc third places, mint a kávézók, üresek; az éttermek ghost kitchen-né váltak, melyek az ügyfeleknek a legszigorúbb higiénés szabályok szerint szállítanak ételeket. Különösen a városiak szociális kapcsolatai tevődtek át a virtuális térbe.
2. SYSTEM-CRASH: PERMANENS KRÍZISÁLLAPOT
A vírus megrengette a világot, mely nehezen tér magához. A nemzeti érdekek előrehozása alapjában ingatta meg a globális együttműködésbe vetett bizalmat. A megszokott rutinokhoz való visszatérés ma már nem lehetséges. Egy új pandémiától való rettegés, minden kis helyi vírusjárvány megjelenése, azonnal drasztikus intézkedéseket vált ki. A szolidáris nemzetközi kooperációba vetett bizalom minden tartós stabilizálást megakadályoz. Így botorkál ma az ideges világ egy bizonytalan jövő felé.
~ A multipoláris világ súrlódásai napirenden; kölcsönös vádaskodások, agresszív fenyegető kardcsörtetések, önérdekből való ideges cselekvések váltják egymást nyíltságra való törekvéssel és kooperáció-kísérletekkel - mert az egymásrautaltság tudata még nem halt ki teljesen. A neo-nacionalizmus előretörőben, a feszült állapot permanens.
~ Nearshoring: A nemzeti piacok erősödésével a nearshoring politikai-ideológiai premisszává válik. Ám a nemzetközi kereskedelmi egyességektől és az áruszállításoktól való függőség marad. Mindkét áramlat tartósan működik egymás mellett és súrlódik. A globalizáció is csak a helyi és a nemzetközi piacok közti ellentétek kifejezése, egymás nélkül nem lehetnek meg. A global citys soha ennyire nem váltak még a világ legidegesebb helyeivé: itt érezhetőek tartósan a regionális, nacionális és nemzetközi pénzügy, szolgáltatás és árúbeszállítás közötti feszültségek.
~ High times for big data! Minél bizonytalanabbak az idők, annál több az elemzésekre való megrendelés. Óriási adathalmazok begyűjtése és földolgozása folyamatos növekedést mutat. A mesterséges intelligencia tovább fejlesztését forszírozzák, nem utolsó sorban a klímaszcenáriók és a kríziskezelések szimulálása céljából. Terjed a cybercrime, állami megbízásból is, hogy a nemzetközi konkurenciát gyöngítsék. Befelé a technológiát az állam megfigyelésre használja: a predictive analitics, az emberi magatartás adatokon alapuló kalkulációja, egy permanensen elbizonytalanított társadalomban, egyre fontosabb lesz.
~ A privacy ennek megfelelően nagyon visszahúzódóban van. A személyes adatszabadságot egyre inkább korlátozzák. Az adatvédelem javarészt törölve van, úgy a nemzetközi levelezésben, mint a saját lakosságot illetőleg. Az egészségi adataink állami üggyé válnak. És a lakosság együttműködik, mert az állami gondoskodásba és ápolásba vetett hit már rég eltűnt. Az emberek egyre jobban saját egészségi felelősségükre építenek. A digital health, a folyamatos self tracking és a smart devices általi élettani adatok ellenőrzése, a személyes egészségi adatok begyűjtése állami adatbankokba, jelenti az egészségügy új arcát.
3. NEO-TRIBES: VISSZAHÚZÓDÓDÁS A PRIVÁTÉLETBE
A corona-krízis után a globalizált világ javarészt helyi strukturált formákba tért vissza. Értéknek inkább a helyi termékek számítanak. Új, kis közösségek alakulnak ki és állandósulnak - óvatos távolságtartással a többiektől. Fenntarthatóság és "mi-kultúra" fontos értékek, melyek azonban csak lokálisan formálódnak, nem globálisan.
~ Az emberek nem bíznak többé az állami aktorokban és a nemzetek közötti kötelékekben - cselekvési hatalmat sem bíznak rájuk. A globális világközösségtől való elfordulás egy partikuláris mi-kultúrába torkollik és neo tribes szaporodó képződésébe. A közösségeket a kicsiben keresik, mert a corona-krízis folyamán a poszt-individualizálás trendje szélesebb tömegek számára vált vonzóbbá.
~ A fertőzéstől való félelem az embereket a privátéletbe való visszahúzódásra kényszerítette és a háziasságot is föltüzelte. Tömegrendezvények gyakorlatilag nincsenek többé, helyette izzik a streaming, a virtual reality révén mega-eseményeken lehet résztvenni, anélkül, hogy elhagynánk biztos otthonunkat. A szomszédi segítség megerősödött, szilárd szerkezetek igazítanak el, hogyan kell segíteni egymásnak válság esetén. (? Hogyan vigyünk egy tányér levest a beteg szomszédunknak?RS20III20). Tartalékokat osztanak meg vagy cserélnek, az öregek és gyengék külön figyelmet kapnak. (Németországban.RS). Egyre többen költöznek vidékre vagy kisebb városokba - a progressív provincia értéke fölszökött.
~ Tömegközlekedési járművekről kerékpárra, E-roller-re szállnak át. Távutazások nem kedveltek - helyettük szomszédos régiók vagy országok a desztinációk. A tömeges de-touristification oda vezet, hogy egész vidékek és turista célpontok szabadulnak meg a tömeges látogatóktól. Az utazás többé nem magától értetődő és ismét valami különlegességnek számít, mivel a poszt-corona-időkben az utazás szigorított biztonsági intézkedésekkel és sok tervezéssel jár. A turizmus sokkal inkább rezonancia turizmussá válik. (Ne utazzunk sehová.Ökokiskáté, 1990).
~ A globális kereskedelmi láncok kiesése és a bizalomvesztés bizonyos országok iránt egy fundamentális re-regionalizáláshoz vezet. Az emberek helyi árut vesznek, a sharing economy a regionális hálózatokban felélénkül, a hagyományos kézművesség éli reneszánszát. Az urban farming és a szövetkezetek leváltják a kapitalista fogyasztási mintákat, a regionális közösségekben fejlődik a circular economy, autonóm öko-rendszerekkel. A cradle to cradle koncepciója vagy a poszt-növekedés magától értetődően beágyazott az emberek hétköznapjaiba - mint kívánt és szükséges praktikák. A régiókban a gazdaság teljesen autarkká válik.
~ A corona-krízis meglepően a new work trendeket a több flexicurity felé terelte át. Azáltal, hogy szükségből a munkahelyi rugalmasság széles körben lehetővé vált, a munkakultúrák tartósan megváltoztak. A homeoffice minden vállalkozáskultúra esszenciális összetevője lett; nemzetközi vállalatok VR-konferenciákat szerveznek, a szerződések via Blockchain köttetnek. A digital health alkalmazások előre kiszámítják a személye üzleti találkozók lehetséges kockázatait - ezektől azonban egyébként is mindenkit eltanácsolnak.
4. ADAPTÁCIÓ: A RESZILIENS TÁRSADALOM
A világtársadalom tanult a krízisből és resziliens, adaptív rendszereket fejleszt ki. Társadalmi mélyáramlatok, mint a poszt-növekedés, a mi-kultúra, a glokalizálás és a poszt-individualizálás, melyek már a válság előtt is léteztek, a kollektív corona-tapasztalat révén, a szélről a fősodorba katapultálnak.
~ A corona-vírus elindította a piacok öntisztulását, áruink eredetének kollektív reflexióját, az új fogyasztásminták előretörését. A globális termelések és kereskedelmi láncok kiesése a hazai alternatívák újra-felfedezését hozta. Az álló-kereskedés, a regionális termékek és beszállítók lendületbe jöttek. Az online és az offline között nemcsak ésszerű egyensúly jött létre, hanem a globalizált kereskedelmi láncokkal is okosan jártak el. A lokális és a globális kereskedelem értelmes egyensúlyba került, a direct-trade-platform-ok virágozni kezdtek. A hetipiacok, a regionális termelők, és a lokális online shops forgalma megugrott. Az olyan óriás online kereskedők, mint az Amazon és az Alibaba, elveszítették monopol helyzetüket és több kisebb játékosra oszlottak föl, melyek a globális termelő láncoktól kevésbé függnek és lokálisan gyorsabban szállítanak. A társadalom távolodik a tömegfogyasztástól és az eldobó mentalitástól - egy egészségesebb gazdasági rendszer felé.
~ A corona egy új, holisztikus egészségértelmezés vízióját váltotta valóra: Az egészséget többé nem olyasvalaminek tartják, mely csak az egyéni testet és a saját viselkedést foglalja magába. Az egészség átfogó definíciót kap, mely kiterjed a környezet, a város, a politika és a világközösség egészére is. A világegészség és az individuális egészség egységbe kerül. Ez az új mindset átszabja az egész egészségügyet: kormányok, várostervezők és vállalatok kooperálnak, hogy mindenkinek egészséges környezetet teremtsenek. Itt a digital health apps használata természetessé vált, hogy egészségi adatokat, valós időben, anonim megoszthassanak. A predictive health-nek köszönve, előrejelzések válnak lehetővé pl. egy epidémia valószínűségének fölbecslésére. (Mely epidémia a digitalizálás következménye? Mint mikor CO2-őt szűrnek ki, CO2-őt kibocsátó gépekkel.RS20III20). Mindenki érti: Személyes egészsége többé nem tekinthető a környezet és a társadalomtól elválasztottnak.
~ Globális kockázatokhoz államok fölötti aktorok szükségeltetnek, akik globális hálózatokba kötve dolgozhatnak. Így a corona-krízis a politikai cselekvőerőket újra súlyozta. Míg a nemzetállamok veszítettek fontosságukból, a városok és a nemzetekfeletti instanciák fölértékelődtek - ez egy újjászervezés a glokalizáció értelmében: A lokális síkok (városok, községek, polgármesterek, stb.) direkt összekapcsolódhatnak globális szervezetekkel. Így oldhatók meg lokális problémák gyorsan és kreatívan, a globális problémák is előbb kerülnek felismerésre és kooperatív megoldásuk elkezdődhet. Összességében az emberiség a pandémia óta önmagát erősebben látja globális közösségnek, mely a kihívásokat közösen kell, hogy megoldja. Mert sem egy epidémia, sem a klímaválság nem áll meg a nemzeti határoknál. Egy globális identitás született, köszönve a fundamentális értékváltozásnak: szolidaritás és mi-kultúra, nemcsak a szomszédokkal, hanem internacionálisan, globálisan is.
~ A corona-krízis a big data-val való nemzetekfeletti eljárásra tanított meg, létre hozta a predictive analytics és a gyors riasztó rendszereket. A mesterséges intelligencia konstruktívan kerül bevetésre: nemcsak azért, hogy epidémiáknak idejekorán gátat vessen, hanem minden lehető kockázatot minimalizáljon, melyek nem törődnek a határokkal. Minden ember föl van szerelve health-tracking-device-kel, mert csak az egészségi adatok globális ismeretcseréjével lehetséges a kockázatok korai fölismerése. A folyamatos egymástól-tanulás, nagyszámú működő hálózatokban, teremti meg a globális reszilienciát. Ez az új szellem jellemzi a médiumokat is: A konstruktív újságírás megoldásjavaslatokat állít a figyelem központjába és nem riogat vagy fake news-t terjeszt. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy resziliens és adaptív társadalmat teremtsünk, amely tudja, hogyan kell krízisek esetén produktívan eljárni.
2020. március 16.
