MOST MEGKAPTUK, AMIT ŐK MÁR RÉG Leállt a segítség Dél felé
-Halló, Egyesült Nemzetek? Van ott valaki?
Senki. A Biztonsági Tanács székei üresek, a kéksisakosokat leállították, minden találkozó lemondva. Az ENSz főtitkár, António Guterres, videókonferenciákkal tartja a kapcsolatot. A Világ Élelmezési Program (WFP) és a Menekültügyi Osztály (UNHCR), a beutazási tilalom ellenére, megkísérel munkatársakat és segélycsomagokat a Dél nyomorgó országaiba bejuttatni.
Az ENSz honlapja naponta frissül. Innét megtudhatjuk, hogy a corona-krízis nem az egyetlen krízis napjainkban és - ami az emberek életét közvetlenül veszélyezteti - nem is a legrosszabb. Súlyosbító, hogy most, az amúgy is túlterhelt humanitárius segítség nemzetközi hálózatát, magát is, veszélyezteti egy járvány.
Az Észak hagyományos segítő országai ma mindent elkövetnek, hogy mindenekelőtt saját gazdaságaikat mentsék. Guterres sejti, hogy az amúgy is kiüresedő szervezetét új megpróbáltatás éri. A "szükség hierarchiája", mely most Németország első számú vitatémája, globálisan még meredekebb. Guterres megbízta helyettesét, Amina Mohammed-et, állítson föl szcenáriókat a globális egyenlőtlenség jelenlegi alakulására - nemcsak a közvetlen, hanem a következő évek várható következményeire is.
Social distancing - a túlzsúfolt slum-okban?
Amit most a globális Észak legtöbb lakosa először és relatív enyhe formában átél, az a globális Délen sokak hétköznapjaihoz tartozik: A többszörös, egzisztenciális krízisek közötti manőverezés. Széles szociális árkok, a klímaváltozás csapásai, éhbér, tömeges városokba-özönlés, még mindig magas gyermekhalandóság és alultápláltság; orvosi ellátás, mint luxus a gazdagoknak. Ebben a helyzetben tör be a corona-vírus.
Minden megelőző intézkedés, melyek számunkra már jól ismertek, ott gyakran abszurdnak tűnnek. Social distancing Manila nyomornegyedeiben - ahol 6-8 ember él egy szobában? Gyakori kézmosás Rio faveláiban, ahol a tiszta víz is hiánycikk? Drive-in-corona-teszt, Nairobi slum-jaiban vagy Jemen háborús területein? Ehhez hozzájön: 100 fertőzött ország közül 30-ban menekültek tömegei élnek lágerekben vagy nyomornegyedekben. Banglades menekült táborában, Kutupalong-ban, 900 000 rohingya él összezsúfolva, sátorokban és összetákolt kunyhókban. Kenya, Dadaab: három táborban, 200 000 menekült szomáliai tengődik. Libanon fölvett több százezer szíriait, ún. informális településeibe; Pakisztán befogadott több, mint egy millió afgánt.
Ezek a menekültek a világ legnagyobb túlélő művészei, ám ez semmit sem enyhíti "sebezhetőségüket" (a segélyszervezetek szaknyelvi kifejezése), míg a corona-vírus csak növeli. Ez a pandémia nem oltja ki a többi krízist. Nem azért, mert a klasszikus intézkedések semmit sem használnának. Ruanda a buszmegállóit hordozható kézmosókkal látta el, Dél-Afrikában betiltottak minden 100 fő fölötti rendezvényt, Dadaab-ban szappant osztogattak - mindezt abban a reményben, hogy a vírus betörését a legszegényebb országokba késleltessék. Az afrikai államok hivatalosan eddig csak néhány száz fertőzöttet jelentettek. Karl Blanchet, a Centre for Education and Research in Humatiarian Action (CERAH) igazgatója szerint, ez a szám valójában jóval magasabb. Dél-Afrikában most kezd a járvány igazán kirobbanni.
"Ezekben az országokban az egészségügyi dolgozók védelme kell, hogy a legfontosabb legyen", mondja Blanchet. Ehhez kell arcmaszk, kesztyű, védőöltözet az orvosok és a szanitécek számára, továbbá fertőtlenítő szerek, teszt-készletek. Ám honnét, ha a jóléti országok a piacot letarolták?
Ahogy az ENSz, úgy a nemzetközi NGO-k számára is ez nem egyszerűen még egy krízis, hanem egy, amely az összes előbbire rátelepül. Szomália, amely évtizedek óta egyik szerencsétlenségből a másikba botorkál, az iszlám Al-Shabaab milícia mellett a heveny aszályt és a sáskajárást is próbálja legyőzni. Az országnak szüksége van élelemre, peszticidekre és repülőkre, amelyek ezeket szétpermetezik. Ehelyett a segítők most azzal küszködnek, hogy egyáltalán bejussanak az országba. (Suze van Meegen, Norwegian Refugee Council Somalia). A legtöbb NGO munkatársait Nairobi-ban állomásoztatja. Ám Kenya minden olyan külföldi számára lezárta határait, akiknek országában corona-eseteket regisztráltak. Tehát most az NGO-k teljesen a helyi segítőkre vannak ráutalva, ami már egyébként is esedékes volt. Ám ezeknek is szükségük van védőfölszerelésre és mindenekelőtt, szakavatott fölvilágosításra.
Minden érzékenység ellenére a globális Dél országai az utóbbi évtizedekben, a szegénység és az epidémiák leküzdésében, jelentős haladást értek el, némelyek jó preventív rendszerekkel is rendelkeznek. Sok afrikai ország, a 2014-2016-os ebola-járvány után egészségi ellenőrzést vezetett be a határain, míg Európában "pánik-keltésről" beszéltek. Több állam sikeresen küzdött a 3 "killer" ellen: TBC, malária és HIV-vírus. Az ezek elleni források, az új epidémia miatt, most veszélyesen lecsökkentek. Vessük össze: a corona halálos áldozatainak száma eddig 11 000, míg a TBC, 2018-ban, 1,3 millió embert vitt el. Ugyanekkor a HIV-vírustól 770 000 fertőzött halt meg, a malária pedig évente 400 000 embert öl meg.
Ezt a hibát újból és újból elkövetik: Egy látványos, a média által kiemelt epidémia miatt, más, az egészségügy állandó krízisei, a szegényebb országokban, mellékvágányra kerülnek. Ez a nőket jobban érinti, mint a férfiakat. Sierra Leone-ban több nő halt meg szülés közben, mint az ebola-járványban. Miért? Mert az amúgy is szűkös forrásokat a szülészetekről elvonták és átvitték a fertőző osztályokra.
A GLOBÁLIS VÉSZHELYZET ÚJ ETIKÁT KÖVETEL KI
A kizárás stratégiája, melyet az orvosok tömegkatasztrófáknál, orvostani szempontok szerint alkalmaznak, kit mentsenek és kit nem, most kísértetként kering Európában. A globális Dél sok államában a politikai-gazdasági triage mindennapos választás. A drámaian pénzhiányos egészségügy, a kórházak rohamos privatizálása, a gazdag európai és Öböl-államok agyelszívó hatása, mely elviszi az orvosokat és az ápolókat - mindez befolyásolja a kiválasztásokat, ki kap Nigériában, a Fülöp-szigeteken vagy Zimbabwe államban orvosi ellátást és ki nem, ki marad életben és ki nem. Most az akut corona pandémiánál is.
"Ebben a pandémiában, minden mentőöv globális megfontolás tárgya kell, hogy legyen", mondja Anne Jung, a medical international szóvivője. A német NGO, 1997-ben béke Nobel-díjas, évtizedek óta az egészség, a szegénység és az egyenlőtlenség összefüggéseivel foglalkozik. Mára 30 ország projektpartnereivel kooperál. Ezek egyikében sincs működő közegészségügy, az állami kórházak inkább végállomások, semmint a gyógyulás intézményei. Magánkezeléseket csak kevesek engedhetnek meg maguknak. Ezen az ínségen az első segély csak valamelyest tud enyhíteni, alapvető reformok szükségeltetnek. Vissza kell fogni a privátszektort és erősíteni kell az egészségi közszolgáltatást.
A Világbank és az IMF közben több mrd dollárt bocsátott a corona-krízis rendelkezésére. Ám ezt többnyire kredit formájában, ami a szegényebb országok eladósodását tovább növeli. A WHO további pénzeket gyűjtött - e között a német 50 millió euró, "a fejlődő országok helyzetének stabilizálására". Kicsiny, fontos lépések, de nagyon távol a pandémia globális megoldásától. Közben Világ Élelmezési Programja (WFP), 87 millió éhező ellátását kell, hogy megoldja, több millió gyermekét, akik eddig az iskolákban kaptak ételt, ám az iskolák most zárva vannak. 2020-ban Európa a gyöngéket magára hagyja. Az UNHCR meg kellett, hogy szakítsa a súlyos esetek kimenekítését a menekült-táborokból.
Az "emergency etics"-re új fogalmat kell alkotnunk, mondja Hugo Slim, brit teológus. Ez a fogalom az elsősegély-nyújtásból származik, Slim most a corona-vírusos társadalmakra alkalmazza. Ehhez tartozik a személyes áldozatok elfogadása, a közjólét érdekében. Ám az is, hogy ezeket lehetőleg igazságosan osszuk el, lehetőleg kiegyenlítve. Nemzeti síkon ez már jól működik. Slim: "A kitaszítottak, a fogvatartottak, az elüldözöttek jobban ki vannak téve a válságnak, jobban szenvednek, mint a többiek. A rossz egészségügyi államokban gyakrabban halnak meg emberek, mint másutt." Ez az igazságtalanság része és a mi "vészhelyzet etikánknak" (Ethik des Notfalls) mindent meg kell tennie, hogy ezt az igazságtalanságot enyhítse. Ehhez Európának nem is kell Kutupalong-ra vagy Dadaab-ra néznie, elég, ha a görög Lesbos sziget tragédiáját veszi napirendre. Ott, a menekült-táborokban, 20 000 embert tartanak bezárva, rettenetes körülmények között. A corona kitörése minden percben várható. A camp-ot gyorsan evakuálni kell. Anne Jung bízik abban, hogy Európa vészhelyzet etikája idáig elér.
2020, nemcsak mint a corona-vírus járvány éve kerül be a történelembe, hanem úgy is, amikor Európa a gyöngék leggyöngébbjeit egy pandémiumkor, saját területén, bezárt és sorsára hagyott. Hogy ez mit jelent, tudja mindenki, aki tudni akarja.
DIE ZEIT ONLINE, 2020. március 22.
