EGY HAMSTER VALLOMÁSAI A készlethalmozás aszociális?

 Aki bespájzol, jobb esetben fura figura, rosszabb esetben közösség-károsító. Miért is? Jürgen Dahlkamp

 Bevallom, vétkeztem. Gondolatban, szóban, tettben - bespájzoltam. Nem most, hanem 3 hete. Annak ellenére, hogy kiadatott: A közeledő corona-krízis miatt nem kell készleteket halmozni, a boltokban lesz mindig elegendő. Liszt. Élesztő. Pót-shark-pengék a Lidl-nél.

Rögtön más dolgok jutottak eszembe, melyek állítólag biztosak voltak: A betétek kamatai, a Lehmann, a nyugdíj és a kormány magabiztossága, ami nélkül, kétségkívül, nem lehet egy országot kormányozni. És akkor azt mondtam a feleségemnek, vásároljunk be néhány dolgot. Elmentünk az Edeka-hoz, vettünk 4 doboz raviolit, 2 db XXL borsó-egytálételt, 12 doboz aprított paradicsomot, 12 l UHT-tejet, na, és még WC-papírt. Élesztőt nem, az nem marad sokáig friss, a borotvapengékre akkor még nem gondoltam.

Bevallom, kissé szégyelljük magunkat. Én is szívesen derűs maradtam volna, eltökélt és cool, ahogy a többiek. Eleget tettem volna állampolgársági felelősségemnek, nyugalmat megőrizni, senki nem megbolondítani. Legkevésbé magamat. Sajnos, nem vagyok higgadt. Soha sem voltam az. Ezenkívül itt van ez a doboz, amit tévének hívnak, minden este mutatják a "Tagesschau"-t. A képek Kínából megnehezítették, hogy higgadt és cool maradjak. Világvéget szuggeráltak, csak környezetemben mondták, ez csak egy kis köhögés.

Aztán 3 hétig, mi, spájzolók, megkaptuk a magunkét. Mi voltunk a bolondok a higgadtak között. Itt volt pl. a SPIEGEL jegyzetírója, E. asszony, aki olyanokat, mint mi, "jóléti fasisztáknak" nevezett. Aki halmoz, így E. asszony, az menekültekre is örömmel lövet, az ui. egy és ugyanaz a fajta ember. Próbáltam magam meggyőzni, előbb lehet E. asszonynak spájzolatlan pogácsája, minthogy én jólét-fasiszta volnék. El is határoztam adományozok a világéhínség- segélyre, antifasiszta-gesztusként, de egyébként sem kell a kritikát komolyan venni.

 Azzal viszont nem tudtam könnyen megbékélni, hogy nekem minden politikus beszólt. Mindegyik. Észak-Rajna-Wesztfália egészségügyi minisztere, Karl-Josef Laumann, a készlethalmozást "abszolút hülyeségnek" nevezte; miniszterelnöke, Armin Laschet pedig "szolidaritás-ellenesnek", ami nem jobb, mint fertőtlenítőszerek lopása a kórházakból. Hát ilyen mélyre süllyedtem. És a szövetségi egészségügyi miniszter, Julia Klöckner is fölhomályosított, hogy a készlethalmozásra nincs, nem volt, nem is lesz semmi ok. Van mindenből elegendő, csak akkor nincs, ha a kapzsik többet vesznek, mint amennyire szükségük van, mint amennyit elfogyasztanak.

 Nem lenne szép, ha igaza volna? Örülnék neki. Ismerősöket többé nem szabadna leengedni a pincébe, mit gondolnának. De ha a szövetségi kormány szerint a bespájzolás ilyen ostoba, gonosz, arcátlan és még értelmetlen is, akkor mért javasolja, ugyanez a kormány, az Országos Lakosságvédő Hivatal révén, hogy minden polgár tároljon 10 napra való élelem-készletet? Für alle Fälle, sose lehessen tudni. A hivatal honlapján ki lehet a "személyes check-listánkat" pipálni: toalettpapír; 2,5 kg gyümölcs és dióféle, 4 kg zöldség és hüvelyes. Tehát a halmozás egy olyan krízis esetére, mely vélhetőleg nem is jön, szociális kötelesség - míg egy járványkor, ami telibe talál, közösség-károsító? És ha a spájzolás a járvány közepén hiba, de különben abszolút helyes, akkor a Bundesregierung mért nem szólította föl idejekorán, 4 hete, a lakosságot a készletek tárolására?

 Kicsikét jobban érzem magam, amióta ugyanazok a politikusok, akik a gyűjtögetést megvetették, most egy új társadalmi vezérképet reklámoznak: a szociálisan távolságtartó polgárt. Szociálisan tartsak távolságot? Megtehetem. Van készletem, sehová sem kell mennem. Akkor szereztük be, amikor még az ipar a hörcsögöket a piacgazdaság értékes haszonállatainak tartotta és zökkenőmentesen mindent utána-gyártott. Tehát még hetekkel azelőtt, mielőtt a corona félig letarolta a polcokat.

Hoppá, ezt nem lett volna szabad mondanom, ez pánikkeltésnek is számíthat.

Természetesen, annyira rossz nem lesz, mondja nekem minden felelősségteljes szószóló. A boltok mindig tele lesznek áruval. Efelől biztosít a Német Élelmiszerkereskedők Szövetsége is - de ha mégis másképp lesz, ő nem garantál semmit. És ha valamire eddig mérget vehettünk, az az, hogy másképp lesz. Szombaton (március 14.) az egészségügyi minisztérium azt állította, hogy a nyilvános rendezvények korlátozása nincs napirenden, minden más "Falschmeldung". Néhány óra múlva Köln és Berlin bejelentette, bezárja mozijait, klubjait, kocsmáit. Manapság semmi sem annyira értékvesztő, mint a tegnap bizonysága; semmi sem olyan gyanús, mint a ma bizonysága, semmi sem olyan bizonyos, mint amit a holnap hoz. Mi történik, ha csökkenteni kell az élelmiszertermelést, mert a dolgozó szülők, gyerekeiknél kell, hogy maradjanak, mert az iskolák bezártak? És ha az első élelmiszergyárban megjelenik a vírus? Bezárják vagy menjen tovább? Vannak erre válaszok? Kérdések, melyeket eddig nem kellett föltenni.

 Bevallom, gyűjtögettem - de emiatt most szégyenkeznem kell? Inkább biztosítottam magam és nem hittem a bizonyosságoknak, melyeknek felezési életideje pár nap vagy óra. Az élesztő és a liszt az Edeka-nál már hétfőre elfogyott, majd kedden kapnak újból, de senki sem tudja, mennyit. Még jó, hogy nem dobtam ki a régi villanyborotvám. És a halmozásom a pincében is megvan. Ez a kis káröröm engedtessék meg nekem.

 DER SPIEGEL, 2020. március 21.