AZ ORVOSKÖZTÁRSASÁG Virológusok fölértékelve
-A virológusok és az epidemiológusok hirtelen fontos szerepet kaptak a politikai döntésekben - bár a covid-19-ről még keveset tudnak-
Meglehet, már arról álmodik néhány gyerek, hogy ha fölnő, virológus lesz, vagy valamilyen járványügyi fehérköpenyes. Ezek a szakemberek fölértékelődtek és csodálatot aratnak. Mert ki találna kiutat ebből a helyzetből, ha nem ezek a doktorok, akik ismerik ezt a veszélyes kórokozót.
Egyikük Christian Drosten (47), a berlini Charité virológia főorvosa. A kutató nemcsak egy világhírű intézet vezetője, hanem fontos közszereplő, sok csatornán jelenik meg, úgy a "Maybrit Illner"-nél, mint a "Tageschau"-ban válaszol a kérdésekre és a kormány tanácsadója is. Mellette napi fél órát szán podcast-jára is, az interneten. Ott a kutatás állásáról ad hírt és türelmesen megválaszolja a sok kérdést: Mikor van értelme a vírustesztnek? Aki átesett a betegségen, az immunis? Mehetünk-e egyáltalán bevásárolni?
Drosten egyfajta audioguide-ként vezet át az orvosi vészhelyzet megfélemlített világán - ami ráadásul naponta változik. Nyugodt hangnemben eligazít és oszlat fölösleges félelmeket. De ezt is mondja: "Ez egy természeti katasztrófa lassított filmje". Az Apple német podcast-chart-ján, Drosten briefling-jei első helyen szerepelnek. (? Ez valami slágerlista?RS20III30). A berlini virológus pár hét alatt a német egészségügyi politika központi alakja lett. Bringáján ide-oda suhan a városban, hol a szenátusba, hol a minisztériumba várják, tanácsadói beszélgetésre. Amikor az egészségügyi miniszter, Jens Spahn (CDU) sajtótájékoztatót adott az epidémia állásáról, Drosten ott ült mellette.
Kollégáival megpróbálja az epidémia fejlődését megérteni. A helyzet gyakran olyan gyorsan változik, hogy a szakértők tanácsa napok vagy órákon belül hivatalos politika lesz. Így volt, amikor Spahn eltanácsolt az 1000 fős rendezvényektől, és ez most is így van, amikor sok helyen már az óvodákat is bezárják (márc 21). A rendezvények, a közösségi élet, vagy ami abból megmaradt, túlnyomórészt az epidemiológusok ítélete szerint működik. A szakértők eddig ahhoz voltak szokva, hogy a politikába mellékszerepet játszanak. Gyakran írtak véleményezéseket, amik aztán fiókok mélyén tűntek el. A pandémia azonban a régi rendet a feje tetejére állítja. Az epidemiológusok szinte a végrehajtás tagjai lettek. Aki meg akarja tudni, mi lesz az országgal, az rendszeresen a Robert-Koch-Intézet sajtótájékoztatóit hallgatja. Most a "Primat der Medizin" érvényes, jelentette be a bajor miniszterelnök, Markus Söder. Ma a vírusvédelem sokak számára, úgy tűnik, az első polgári kötelesség.
Minek lehetne nevezni, ami most keletkezik? Egyfajta ideiglenes orvosköztársaság? A tudósok uralmának kísértete már ősidők óta kering a történelemben. Nem lenne jobb, ha azok döntenének, akik a dologhoz a legjobban értenek? Ez az "expertokrácia" jó okkal maradt gondolatjátéknak. A világ nem olyan egyszerű, hogy a tényhelyzet részletes ismerete automatikusan a helyes cselekvéshez vezetne.
A politika hétköznapjaiban a szakértelem rendesen hátra szorul - kivéve az olyan vészhelyzeteket, mint a mai. A bevált rutinok most nem működnek: Az ellentétes érdekek patikamérlegen való hosszas egyenlítgetésére most nincs idő. Az igényes projektek szétszálazása az epidémia idején nem lenne egyenlő a gondatlan emberöléssel? Ezért nyílik most meg egy időablak egy másik politika számára. A hatalmi játékoknak vége, kormányozzon az evidencia! Ma a legújabb elemzések, a modellszámítások a vírus terjedéséről tűnnek mérvadónak. Ezután azt kell tenni, ami szükséges. Ha a szakértők iskolabezárást javasolnak, akkor az egész országban ezt kell tenni - bár nemrég még kritizálták, hogy a diákok pénteken iskola helyett klímaügyben tüntetéseken lógtak.
A klíma egyébként teljesen más jellegű problémát vet föl. A tudósoknak ebben nem véletlenül volt kevés szavuk: Bármit is tesz vagy mulaszt a kormány klímaügyben, a következményei elhalványulnak a bizonytalanságban. Áldozatok valahol, valamikor a jövőben várhatóak. Ám a koronavírusnál itt és most jön a kár és aki a fertőzés útját nem zárja le, megkaphatja az elhalálozások bűnösségében való részvétel kritikáját.
Mivel emberéletekről van szó, a legsürgősebb cselekvés hangulata jelent meg. De ez egyben veszélyes is. Mert itt másképp van, mint a klímánál, ahol a tényhelyzet többé-kevésbé tisztázott. A járványvédekezésben sok minden bizonytalan. Még a szakértők is erősen hiányos ismeretek alapján kénytelenek döntéseket hozni. "Evidenciafiaskóra" figyelmeztet az epidemiológus John Ioannidis (Stanford Uni) is. A járvány eddig ismert terjedési adatai nem megbízhatóak. Túl keveset tudunk a fertőzöttek számáról és ezzel az elhalálozási kockázatról is. Mégis mindenütt drasztikus intézkedéseket vezetnek be. Ám ha a védekezés nem hat azon nyomban? Meddig lehet egy társadalmat leállítani, míg a kár meghaladja a hasznot? Senki sem tudhatja.
A virológus Drosten mindenesetre példásam mutatja, hogyan kell, roppant nagy bizonytalanságban, navigálni. Önkritikát is gyakorol, kész a korrektúrákra. Sokáig pl. eltanácsolt az iskolabezárástól. A klinikákon való vészhelyzettől tartott, ha a személyzet egy része otthon kényszerült volna maradni a gyerekekkel. Mára egy tanulmány meggyőzte, hogy ez a korlátozás, bizonyos körülményeknél helyes lehet. Bírálók szemére vetik az irányváltoztatást. Szaktársa, Alexander Kekulé (61, Halle-Wittenberg) már a krízis kezdetén szigorú korlátozásokat javasolt. Ő a pragmatikus Drosten ellenképe, aki tanácsai kivitelezhetőségét és mellék-következményeit is mérlegeli. Úgy érvel, mint egy ellenzék, mely egyszerűen drasztikus követeléseket nyújt be. Pl. már március elején 2 hét "corona-szünetet" javasolt. És most, amikor tényleg bezártak az iskolák, Kekulé élvezi igazságát, pl. "Anne Will"-nél, ahol fölpanaszolta, hogy "nagyon hosszú időket aludtunk át." Kiszámolta, egy földerítetlen fertőzött gyerek, direkt és indirekt, 6 hét alatt, 3000 embert fertőzhet tovább. A vírus olyan, mint egy "óramű". Ám a szakvilágban ezzel nem volt sikere. Kollégája, a hamburgi Jonas Schmidt-Chanasit, a "Welt"-ben, ezt a számítást "badarságnak" nevezte. Senki sem képes megmondani, valójában hogyan terjed egy vírus.
Drosten kevésbé kritizálja a politikát, "még időben vagyunk". Ám a nyilvános közéletet ő is szükségesnek látja korlátozni (márc 21.), ahogy a legtöbb másik szakértő is. Tévedés persze továbbra is előfordulhat. Amikor a helyzet naponta változik, és kevés az idő a mérlegelésre, előfordulhat, hogy az események dinamikája a szakembereket is magával ragadja. Becsléseik gyorsan kényszerűnek tűnnek - de vajon helyesek-e?
A berlini virológus, Karin Molling (76), szkeptikus. A nagytekintélyű emeritus prof. ezt a védekező stratégiát aránytalanul szigorúnak tartja. Különösen az iskolák és a napközik bezárását bírálja. "A gyereknek ott a helyük, ahol jobban ellenőrizhetők. Most a családok passzolgatják őket, ennek semmi értelme". Idős és sérülékeny embereket izolálni kellene, védelmezésük érdekében. A lakosság többségét azonban, akiknek nem kell súlyos tünetektől tartaniuk, drákói intézkedésekkel terhelni, túlzás. "A végén még azt is betiltják nekünk, hogy beszéljünk, nehogy cseppfertőzzünk. Tekerjünk az arcunkra egy sálat, ha belépünk egy boltba. Már ezzel is védhetjük magunkat és a többieket valamennyire."
Drosten is az egyszerű szájmaszk mellett van. Ha ilyent mindnyájan viselnénk, a vírus nem terjedne ennyire a nedves kiejtéssel. Egy ilyen arcmaszkot magunk is varrhatunk, akár színes anyagból is, ami talán egész csini is lehetne.
DER SPIEGEL 2020. március 21.
