A KÖZÉPOSZTÁLY VÉGE D. Goffart könyve
Daniel Goffart (61) jogász, újságíró, a Focus hírmagazin szerkesztője Berlinben. Könyvei: „Steinbrück – die Biografie”, „Der Aufstieg der Ursula von der Leyen”. Lásd még: Das Ende der Mittelschicht, videó SWF; Precht: Vadászok... az ökobetyár-on, Collier: „Soziales Kapitalismus”.
Források: Tagesspiegel, sozialnet.de, rezensionen.ch
A szerző keményen indít: Jön a „teljespályás megsemmisítés” (Vernichtungsfeldzug) és a „digitális cunami”. Szerencsére aztán ezzel a riadóztatással fölhagy és józanul javasolja, hogy a digitális revolúcióra minden társadalmi erőnek föl kell készülnie, még pedig igen gyorsan és a fennálló rendszert bátran újra kell gondolnia. „Egy digitális korszak küszöbén állunk és nem akarjuk látni, hogy az eddigi világ pár éven belül el fog tűnni, vele a megszokott keresőmunka is (Erwerbsarbeit).
Bár a társadalom jövedelem szerinti felosztása alsó-, közép- és felsőosztályra egyszerűsített kép, Goffart mégis telibe talál, mikor a középosztályt emeli ki („Itt forr valami.”)
Középosztály, mi is az?
„Akinek évi jövedelme a német médián 70-150% között van, vagyis 16 000 – 33 000 euró nettó/fő.” (Ön föltornázhatja magát a felsőosztályba, ha 30 440 euró nettója van!)
Goffart elfelejti, hogy a társadalmi státusznál más kritériumok is mérvadók, pl. a képzettségi fok.
( TAGESSPIEGEL, 2020.01.23.)
„A háború utáni német társadalom évtizedekig hagyma-alakban volt ábrázolva. A felső és az alsó réteg csak egy csücsök volt, a többség a kép hasas részén szerepelt. Mára a hagymából inkább körte lett, az alsó réteg fecnije meghízott, mely nagy átmenet nélkül a soványodó középrétegben folytatódik.” (15. o.).
ELŐSZÓ
A babyboomer-tól a golf generációkig. A jóléti gyerekek nyomás alá kerülnek.
1. A német átlag félreismert sármja – Miért számít a német középréteg, sikerei ellenére, kifutó modellnek?
2. „Megcsináljuk!” - Valóban? A politika és az önelégült németek múlasztásai
3. A jobkiller digitalizálás – Avagy a teljes foglalkoztatottság illúziója
4. Ki ígér többet? - A digitális optimisták nagyotmondásai
5. A platformgazdaság – Rombolók korlátolt felelősséggel
6. Szép új világ – A szabadság mint csapda. Clickworker, digitális nomádok és az ember-gép
7. Az autótól az app-ig? - Életveszélyben a német gazdaság – A revolúció 4.0 esélyei és kockázatai
8. A perfekt vihar - Hogyan rombolja szét a demográfia, a digitalizálás és az alacsony kamat a dolgozó középréteg idős gondoskodását
9. A Kita-tól a Capital Club-ig – Az oktatás privatizálása leértékeli a felemelkedés ígéretét
10. Zárt társadalom – Members only – A „nulla óra” utáni 3 generáció ismét egymás között marad és egyre gazdagabb lesz
11. Lehet demokrácia középréteg nélkül? - A demokrácia a széles középrétegre épül. Félelem, elbizonytalanítás és düh bénítja meg a politikát és tüzeli föl a radikálisokat
12 Marketing, manipuláció, hatalmi visszaélés – Az algoritmusok félelmetes hatása a tömegeket kiskorúsítja és veszélyezteti a szabad piacgazdaságot, valamint a demokráciát
KILÁTÁSOK Mi a teendő?
A forradalmak nem ismernek szabályokat de szabályok nélkül fenyeget a következő lázadás. Roadmap a digitalizált társadalmi szerződéshez. „Beszéljünk egymással!” - interjú Hubertus Heil (SPD) munkaügyi miniszterrel, aki, szemben a Siemens-vezér Josef Käser-rel, elveti a feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA), nem akar egy „leállási prémiumot” (Stilllegungsprämie): „Tiszteletem Käser úré, de a politika nem engedheti meg, hogy a gazdaság a digitalizálással szerzett nyereségeket zsebre tegye, a veszteségeket pedig az államra hárítsa és a munka nélkül maradt tömegeket FNA-val, vagy hasonlókkal támogassa. Ez a vállalatok fölmentése volna szociális kötelezettségeiktől.” (391.o.) Käser-nek sok mindent lehet a szemére hányni (14 milliós évi jövedelem), de azt nem, hogy ne lenne szókimondó: „Mi történik azokkal, akik a digitalizálással utcára kerülnek? A digitalizálás meg fogja semmisíteni a középosztályt. A digitalizálás 1-0-1-0-1-0 és nem analóg fejlődés bizonyos idő alatt. Nem mindenki szoftver-mérnök. Polarizálódás lesz: 10 közül egy fölemelkedik, 9 lezuhan.”
Sehol másutt nem tárul föl ilyen élesen a középosztály-digitalizálás szoros összefüggése, mint ebben a könyvben. A mű saját profilt kap és kiemelkedik a többi hasonló elemzés közül. (Pl. Ch. Butterwegg: Die zerissene Republik.)
Goffart a KILÁTÁSOK zárófejezetben, a tízparancsolat mai változatát fogalmazza meg:
-”A jog fölfogása... az új társadalmi szerződés első és legfontosabb fejezete, amivel a digitális jövőnek kezdődnie kell (346.o.)
-”Multilaterálisan cselekedni! Legalább európai keretek között, de még jobb az OECD és a G-20 szintjén.” (354.o.)
-Az új társadalmi szerződés 3. pontja az oktatási rendszer alapvető kiépítése kell, hogy legyen.
-4. pont: „Mit tegyünk a digitális oktatásból kimaradókkal?” (361.o.)
-5. pont: „Hogyan történjen a digitális piacgazdaság növekménye és hozama igazságosabb elosztása? Legyen digitalizáció- és tőzsde-adó” (369.o.)
-6. pont: „A digitális etika koncepciója.” (368.o.)
-A jövőagenda 7. pontja a hazug árakat érinti, másképp: a digitalizálás ökologikus dimenziója. ((370.o.)
-Új és holisztikus gondolkodás szükségeltetik, nemcsak a digitális rés meghaladásához, tehát az ipari és a fejlődő államok közötti digitális árok áthidalásához, hanem mindenekelőtt, a jóléti árok betemetéséhez.
-8.: Minden társadalmi jövőszerződéshez föltétlen politikai akarat (unbedingte Politik) tartozik, hogy a globális problémákat gyökereiknél kezelhessük – minden elérhető technikai és pénzügyi eszközzel. Meg kell szakítani a végzetes konzekvenciák láncolatát, kezdve a maláriánál, bakteriálisan fertőzött ivóvíznél, stb. (372.o.)
-Nem kizárólag, de főleg a fejlődő országok tekintetében, a 9. pont fogalmazza meg a „feltétlen akaratot” (unbedingte Wille, 374.o.).
A következő években minden megfelelő erőt a tudományban támogatni és fókuszálni kell. A szegényebb országokban sok probléma technológiával és pénzzel megoldható (375.o.)
-A digitalizált társadalmi szerződés utolsó pontja a demokrácia megvédése kell, hogy legyen - főleg Kína tekintetében.
Goffart politikai rokonszenvét két idézet tükrözi:
1. „Hogy az állam kirabolja a középosztályt, bizonyítja a csúcsadó kivetése 54 950 eurónál, holott 60 éve ennek húszszorosa volt az alsó határa. Ma ehhez az átlagjövedelem 1,3-szorosa elegendő. Ehhez jön, hogy az adóhivatal minden takarékot is megsarcol, legyen az a gyerekek taníttatása vagy a privát nyugdíjalap. 2005 óta az életbiztosítások és a gondoskodás-takarékok adóztatása a félre tett pénz jó részét megsemmisíti. Másrészt öröklési adó úgyszólván alig van, az igazán gazdagok tőkehozamára pedig átalányban 25% az adó (38.o.)
2. „Komolyan kérdem, az amerikai adatrablók mért kapnak ekkora rokonszenvet, holott Európában adót alig fizetnek és piaci hatalmukkal sok kis céget kiszorítanak vagy fölvásárolnak. Mért engedjük a burjánzó kartelleket tovább kaszálni és adathálózatait fű alatt tovább kiépíteni? Mért engedjük meg, hogy bennünket kiszipolyozzanak, kikémleljenek, manipuláljanak, eladjanak? Mért nem kényszerítjük őket átláthatóságra? Abszurd és veszélyes, hogy 2-3 magáncég az egész nyilvános teret elfoglalja , ezt saját szabályai szerint alakítja és kizsákmányolja?” (353.o.) /GAFÁk: Google, Apple, FB, Amazon;RS20V7).
(socialnet.de, Heekerens, 2020.03.02.)
„Még ma sem foghatom föl, hogyan sikerült apám közepes alkalmazotti fizetéséből, anyám félállásából, saját házat, rendszeres nyaralásokat és 4 gyerek stúdiumát pénzelni? 'Takarékosak voltunk' – mondja apám. De amikor az akkori fizetéseket és inflációt, ház-árakat egybevetem a mai árakkal, apám beismeri: 'Akkor nyilván többet kaptunk a pénzünkért.'”
A középréteg eróziója már évek óta téma. Így Marcel Fratzsche, a Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung (DIW), /Német Gazdaságkutató/ vezetője régóta foglalkozik a bér- és jövedelemszerkezetek változásával és a növekvő egyenlőtlenséggel. A szociológus Stefan Liebig (Sozio-Oekonomischer Panel, SOEP) társaival 20 000 középkeresetű embert kérdez anyagi és munkahelyi helyzetéről, hangulatáról. Egyre inkább igazságtalannak tartják nettó/bruttó keresetük arányát, ez mérgezi a társadalmat.
Goffart a politikát vádolja, hogy olyan trendnek ad utat, ami az UK-ban és az USÁ-ban is látható és ami bomlasztja a társadalmat. „Aki megteheti, kerüli az állami szektort és gyerekeit drága magániskolákba adja.” Veszélyben az öregségi takarékalapokból való kifizetés, jövőfélelmek keltődnek. Az amúgy is magas tb-járulékok csökkentése helyett - a demográfiai helyzet és az orvostudományi haladás miatt - inkább növelése várható. A szociálisan biztosított, állandó munkahelyek száma csökken, helyükbe prekárius állásformák, mint a crowd- vagy a clickwork-ok lépnek. Ez a szociális biztosító rendszerekre végzetes.
Goffart összes tézisét nem kötelező elfogadni. A nyugdíjak megadóztatása lehet botrány, de Rürup szerint, nincs arra jó érv, hogy a nyugdíjasok mért részesüljenek kedvezőbb bánásmódban, mint a fiatal dolgozók. (rezensionen.ch, Müller-Hedrich, 2019.05.25.)
