HÁROM FENEGYEREK AZ AfD HANGJÁN – GRÜNE, SPD, CDU zavarban – RózsaS
Thilo Sarrazin (SPD), Hans-Georg Maaßen (CDU) és Boris Palmer (GRÜNE) rasszista és embertelen kijelentései szembe mennek pártjuk demokratikus érték-kánonjával. Sarrazin-t ki is zárták. Boris Palmer, Tübingen főpolgármestere (több könyvsiker szerzője): Mért védjünk olyan embereket, akik amúgy is gyorsan meghalnak? A zöld pártvezetőség elhatárolódik, kizárással fenyegeti, ha kissé megkésve is: Palmer a 2015-ös menekültkrízis óta igencsak AfD-szerű kijelentéseivel tűnt föl. A CDU-Maaßen, ex-alkotmányvédő-bíró, enyhébb eset: jobb-populista és konteo-pozíciója az ún. érték-únió (Werteunion) szárny támogatását élvezi. A szankció – kizárás – eléggé körülményes és nem célravezető eljárás.
Senki sem kérdezi, ez jelenség mennyire típikus nyugatnémet, férfi-gesztus, a politikusi 2. sorból? A pártok tétováznak a „kitáncolókkal”, mert egy kimondatlan társadalmi konszenzusról van szó, vélt kisebbségi véleményről, amit el kell tűrni? Palmer csak azt mondja ki, amit a többiek el akarnak hallgatni? Talán tudat alatt, ez mindnyájunk álláspontja, csak nem merjük kimondani.
Erről vitát nyitni kockázatos, mert akkor történelmi kontinuitásokra, szerkezetekre, a társadalom tűrésfokára kellene rákérdezni. Állásfoglalásra kényszerítene és sokan megszólítva éreznék magukat. (Itthon „Antiszemitizmus nincs, de igény az van rá.”RS20V9). Az ilyen kérdéseket illetlennek éreznénk, polemikusnak, eltúlzottnak és megengedetlen általánosításnak. Kétségkívül, azok is. Mégis mindig fölbukkannak a közvitákban – de csak marginális csoportok vonatkozásában.
A német-törököknél és a keletnémeteknél a vita másképp folyna. Amikor a futball-szupersztár, Mesut Özil fölkereste Erdogan-t, óriási vita pattant ki a migrációs németek (Deutsche mit Migrationshintergrund) vélt dezintegrációjáról. Úgy tűnt, Özil több millió német-törökök nevében is beszélt.
Amikor a Pegida 2015-ben Drezdában az utcára ment, az egész keletnémet társadalmat demokrácia-deficittel vádolták meg. 25 éve a fal után, még mindig nem fogták föl, mi a demokrácia. Barna Keletről folyt a vita. Senki sem vette a fáradtságot, hogy szétválasztja a demokratikus miliőt a nem demokratikustól. Igen, a Kelet több zavaró AfD-szavazót produkál, továbbá nyilvános hétköznapi rasszizmust és rasszista merényleteket. Ám a migrációs németek ugyanolyan arányban választanak demokratikus pártokat, mint az országos többség. Mindkét csoport önmagával való szembenézésre van kényszerítve, a nyilvánosság által. Bármilyen fölőrlő és fájdalmas is ez, mert gyakran jár előítéletekkel és megbélyegzésekkel, mégis politizáláshoz és politikai önszerveződéshez vezet. Így jöttek létre az antirasszista migrációs csoportok. Ezzel magyarázható, hogy pl. türingiai miniszterelnök megválasztása, AfD-szavazatokkal, spontán demonstrációt váltott ki. A Tübingen-i várostársadalmat fölszólították valaha, hogy határolódjon el a főpolgármesterétől?
A Palmer-hez írt nyílt levelet nyilván migrációspárttagok is sokan aláírták.
A három fenegyerek megszólalásait persze rögvest becsületes, demokratikus fölháborodás követte, ezek azonban csak mentegetőzési rituáléknak tűntek, minden következmény nélkül. Ellentmondásos: Hirtelen megengedett, sőt, kívánatos legyen, hogy egy társadalmi vitában általánosító kérdések kerüljenek napirendre? Szinte senki sem kérdezett rá, hogy emögött is strukturális problémák (rasszizmus) rejteznek, melyekről beszélni kell, elemezni, leküzdeni. Mivel ezek a viták elmaradtak, a párt csöndben kivárt – míg a következő kisiklás nem jött.
Egyszerre szalonképes lett migrációs és keletnémeteket általános gyanúba keverni? Akkor is, ha az a cél, hogy ilyen érvmintákat a nyugatnémetekre is alkalmazzunk? Természetesen nem. Inkább itt társadalmi szenzibilizálásról van szó, önkritikus vizsgálatról, diszkurzív eszközökkel. Valójában ez egy egyenlőségi ill. igazságossági védőbeszéd. Azt sugallja, a jövőben kérdezzünk rá ilyen jelenségekre, ezeknek strukturális és egyéni aspektusaira. Így nyilván minden társadalmi vitában egy kiegyensúlyozott középútra juthatunk és egy adag egészséges tisztázásra.
ZEITonline, 2020.05.08.
EURÓPAI BÍRÓSÁG vs NÉMET ALKOMÁNYVÉDŐ BÍRÓSÁG ("Cour de Justice de l'Union Europeene",
Der Europäische Gerichtshof /EuGH/ vs Bundesverfassungsgericht)
Az Európai Központi Bank 750 mrd € értékű állami kötvényeket vett, a járvány-recesszió kompenzálására. Erre a Karlsruhe-i alkotmányvédő bírók áldásukat adták – nem úgy az Európai Bíróság: Ez ellentmond az európai jognak és más tagállamokat – főleg Lengyel- és Magyarországot arra ösztönözhet, hogy ne tartsák be az Európai Bíróság ítéleteit. Ez gyöngítené a független bíróságok védelmét a növekvő hatalmi befolyásokkal szemben a keleteurópai országokban. Az EU-bizottság szintén bírálta az alkotmányvédőket és eljárással fenyegette meg Németországot. Az esetet szakértők vizsgálják.
SPIEGELonline, 2020.05.08.
