MERKEL BÁTORSÁGPRÓBÁJA;EGY PRIVÁTHIRDETÉS;Z-GENERÁCIÓ BEÁLDOZVA
A német-francia tengely életre kelt! Végre!
Ha Macron egy nagy súlyú kezdeményezésről beszél, akkor ez így hangzik: „Rendkívüli, amit végbe vittünk”. Merkel ugyanerről: „Szinte egymást püföltük, ki-ki a saját országáért”. Ebben az esetben Macron eufóriája helyénvalóbb, mint a kancellár asszony józansága. 500 mrd-os újjáépítési alappal („Merkron-Fond”) akarják a sérült gazdaságot szanálni, az egész EU-ban. Ez szolidaritás a gyengébbekkel - nagy lépés az EU történetében. Ha beindul, az EU-Bizottság saját nevére vehet föl kölcsönt, amit aztán szétoszthat a tagállamoknak, mint vissza nem térítendő támogatást. Eddig a Bundesregierung minden „transzfer-úniót” szigorúan elvetett. Merkel most mégis ezt az utat választja. Németország nem kezeskedik a teljes 500 mrd-ért, hanem, legrosszabb esetben is, csak negyedéért, amennyi az EU-költségvetés német része. Tehát, szigorúan véve, Németország nem engedélyezi a közös euró-kötvényeket, a közös eladósodást (Merkel). Mégis egy ilyen ajánlat a járvány előtt elképzelhetetlen lett volna.
Márciusban-áprilisban úgy látszott, maga az EU hal meg a covid-19-től. A tagállamok rettegve még nagyobb egoizmusba estek, megtagadták a szolidaritás legkisebb jelét is. Németország még orvosi szereket sem akart exportálni, később pedig hallani sem akart a bajba jutottak corona-kötvényekkel való megsegítéséről. „Mindenki magáért”-hangulat volt. És ekkor jött a fordulat: Németország és Franciaország egyszerre elég erős lett, hogy Európa hóna alá nyúljon. Merkel inkább hajlott a kompromisszumra, mint Macron. A francia elnök hivatalba lépése óta az EU-t krízisállóvá akarja tenni. Egy közös alapot akart, amely segít az önhibájukon kívül bajba jutó államoknak. Utólag úgy tűnik, az ő tervei válnak valóra.
Ehhez hozzájön, hogy a válság a Németország túlhatalmától való félelmet gerjesztette. Berlin megteheti, hogy a német vállalatokat segéllyel támogassa, de más EU-államoknak erre nincs pénzük. Tehát a szolidaritás valamilyen jelzése már rég esedékes volt, szerencsére ezt Merkel észrevette. „A nemzetállamnak magában nincs jövője. Németország tartósan akkor lesz jól, ha egész Európa jól van.” Merkel megszólíthatja Macron-t, mert kül- és EU-politikája rendben van. Nem kell lázadástól tartania a frakcióban, mint az euró- és a görög-válság idején. A duó most ki is kell, hogy használja a lendületet, hogy pl. Ausztria és Hollandia ellenállását legyűrje, melyek európai adósság nélkül akarnak kikapaszkodni a válságból. Kompromisszumként olyan szabályok kellenek, hogy az 500 mrd € a jövőprojektekben landoljon és ne a mezzogiorno-ban szivárogjon el. („Ne adakozzunk erre-arra, úgyis ellopják. Éljünk úgy, hogy ne legyen miből adakozni.” Betyáros bölcsességek,RS20V28). Mert ha már az EU a jövő generációkat terheli, akkor legalább azok érdekeit is szolgálja, pl. a klímavédelemben.
Ám mindez nem elegendő. Európát a világ színpadán, Kína és az USA között, a fölmorzsolódás fenyegeti. És itt van még a megoldatlan menekült-probléma is. A török-görög határon lövik a migránsokat. Magyarország már régen lágerekben tartja őket bezárva, mint a börtönben, mondta ki az Európai Bíróság. Ez legalább annyira bomlasztja az EU-alapjait, mint a súlyos gazdasági válság. Merkel és Macron kemény küzdelme nélkül nem javul a helyzet. Németország későn mozdult, de nem túl későn. Európa számára sorsdöntő, mit hoz ez az új bátorság.
SPIEGEL, 2020. május 23.
Privát hirdetés A NÉMET KAPITALIZMUS – Fél oldalon a lényeg, 600 000 példányban!
Németország technikai fölényével évek óta óriási exportfölösleget generál, amely más országokat adósságcsapdába kényszerít. Ezek aztán, mivel 'lehetőségeik fölött' élnek, gyilkos takarékpolitikát űznek szociális leépítéssel, az oktatás, az egészségügy privatizálásával, stb. Sok ország most ezért nem képes a pandémiával megküzdeni. Még az USÁ-val szemben is óriási a német exportfölösleg. Ott főleg a nagyvárosok szegényedtek és adósodtak el. Brazíliában emberek milliói élnek orvosi ellátás és rendőrségi védelem nélkül.
A munkanélküliséget is exportáljuk, mert a célországok vállalkozásait az import, többek között a német agráripar, a piacról kiszorítja őket. Hogy a konszernek exportoffenzívája szabad utat kapjon, szabadkereskedelmi szerződések köttetnek. Így a szegény országok zsenge iparai importvámokkal nem védhetők meg. A privát választóbíróságok még olyan politikai döntéseket is büntetnek, melyek a konszernek jövedelmeit apasztják. Ezzel a konszernek és lobbijaik válnak a világ valódi uraivá. Így vásárolták föl a nyereséges görög kikötőket és repülőtereket. Az Európai Központi Bank államkötvényeket kényszerül vásárolni, hogy több csőd szélén álló országot megmentsen. Ez a gazdasági filozófia vezetett a klímacélok elvétéséhez is. A következmények: aszályok, erdőtüzek és más csapások.
Ám él a remény, hogy ezek a megpróbáltatások fölrázzák az embereket és azok fordulatot kényszerítenek ki.
Hans Oette, 74196 Neuenstadt
SPIEGEL, 2020. május 23.
(„Mért szednéd a világ összes gondját a nyakadba?” Lebénít és azt a kicsit sem teszed meg. Idd a borod és tiszteld az istent! /Betyáros bölcsességek/RS)
MÁSODIK CORONA-ÁLDOZATCSOPORT: Z-GENERÁCIÓ
-A huszonévesek előtt tárva volt a munkavilág kapuja – aztán jött a vírus -
Munka és gyakornoki helyeiket vitte el, főleg Délen, ahol a spanyol, olasz, görög fiatalok 30%-a amúgy is munkanélküli volt. Még ebben az évben félmillió német végzős és ennyi szaktanonc özönli el a lebénult piacot. „2020 nem szabad, hogy corona-évjárat legyen” mondja Detlef Scheele, Bundesagentur für Arbeit.
Ám épp ez látszik elkerülhetetlennek, a II. Világháború utáni legnagyobb gazdasági válság évében. Az abszurd fordulat épp a 20-30 éveseket kapja el, akik a látszólag véget nem érő jólétben nőttek föl, a szüntelen növekvő német gazdaság idején. Az arany évtizedekben a munkanélküliség történelmi mélyponton, szakember-hiány, munkahely-túlkínálat... Micsoda életkilátások: a diploma után kicsit ki külföldre, esetleg egy földkörüli út, majd valamikor lehorgonyozni egy munkahelyen, vagy félen. A világ tárva-nyitva állt a huszonéveseknek – és most egyszerre minden fuccs!
A válság minden ágazatot és minden munkavállalót lehúz, de legjobban a fiatalokat. Eddig 750 000 cég jelentett be kurzarbeit-ot. Kinek kell itt még tanonc is? Akiknek van kiképzőhelyük, rövid szerződésük lejártával nekik kell majd elsőnek menni. Eddig a z-generáció 10%-a vesztette el munkahelyét, csak az elmúlt 4 hét alatt (Christopher Rauh, Cambridge munkahelykutató).
A fiatalokat, akiknek eddig legfontosabb céljuk a bolygó megmentése volt; a fenntartható gazdaság, az igazságos kapitalizmus, a klímabarát vállalatok révén – most morális válság is fenyegeti. Eddig Greta-generáció akartak lenni, most inkább corona-generáció lesznek. A növekedést már nem akarják annyira fékezni. Ki megy szerényebb jólétért tüntetni, ha ezért szakmai karrierjét kellene föláldoznia? Nem csupán egy-két nehéz évről van szó: eddigi recessziók mutatják, aki ilyenkor akar a munka világába belépni, évtizedekig alacsony bérrel és lassúbb karrierrel kell beérnie. (Megszakad a szívem!RS20V28). A gazdaságkutatók ezt „ökonomikus hegesedésnek” hívják.
Harmadik átok: az adósságszámlát épp ez a generáció fizeti majd. A német állam, csak ebben az évben, 366 mrd € új kölcsönt vesz föl. „A fiatalok kétszer fizetnek” mondja Tarek Müller 31 éves vállalkozó. „A krízis nagyobb tömegeket mozdíthat meg.”Mi jó sülhet ki ebből: egyik oldalon a jóléti babyboomer arany évjáratai, nyakukon a klímaváltozással és az adósságheggyel, másik oldalon a Greta-corona-fiatalok, akik kiskeresetükkel mindenért fizetni fognak, tartósan, nehogy minden összeomoljon. Mindez puskapor egy óriási generáció-konfliktushoz, amekkorát Németország még nem látott. (33 kockázati tényező: 21. fiatal-öreg polgárháború, 1993, RS).
