A Köln 2020 jövőszcenárió 30 éves
-A sűrítettséget föloldani
-Ökológiai egyenjogúság
-Nincs turizmus, utazás –
éljen meg mindenki a körzetben és a körzetből!
-Megszűnnek a betegségek, mert a kétkezi munka jó erőben tart
-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!
A 33 kockázati tényező (1998) 27. pontja: fölriasztott vírusok.
1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA?
Mi, 1989-ben Kölnben, maroknyian láttuk, hová vezet ez az életmód. Csoda, hogy a rendszer idáig bírta. A tömeg, a városiasodás, a globalizáció, a féktelen tékozlás – biztos út a katasztrófába. A csapásokat mindig a vidék bírta jobban – segített a városoknak túlélni.
Minden túlélt nap ajándék és csak a szerencsénknek köszönhető, ha nem esik egybe több romboló körülmény.
Tömegtársadalomban élünk. Kimutatták, hogy a város növekedésével megkétszereződik a jövedelem. Dől a pénz, de dől az életminőség is. Bátyám csodálkozott: már fél órája sétálunk és sehol egy ismerős! Nő a közöny, a bűnözés, a szemét. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton – de a szomszédaimnak? (A buszon köszöntem a sofőrnek, mire kérte az igazolványom, mert külföldinek nézett.) Az Erzsébet téren minden huszadik figyelt föl a kísérleti csecsemősírásra egy babakocsiban. Régen a faluban a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig nem evett, míg a lopós idegességében el nem árulta magát.
A vírus megmutatta, hogy a tömeg egy helyen az egyik nagy gyönge pont. Egyszerűen túl sokan vagyunk – egy helyen. Nincsen olyan állat, amelyik ezt tenné. Ezen nem változtathatunk. De azon, hol és hogyan élünk - nagyon is.
Úgy a klímaveszély, mint a vírus, lappangva jön. Az emberek akkor sem ocsúdnak föl, ha felhőszakadás viszi házukat, autójukat. Soha nem fog eszükbe jutni, hogy a vihart ők (is) hozták magukra! Saját kárán tanul az ember? Hogyan, ha belehalt?Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn:
superbia (kevélység),
avataria (kapzsiság),
ira (harag),
gula (torkosság),
invidia (irígység),
acedia (restség),
luxuria (bujaság).
Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.
A vírus felszínre hozta az összes „bullshit job”-okat. Turizmus, távutaztatás, szórakoztató ipar – mindez nélkülözhető luxus, csak vissza kell tanulnunk nagyszüleink önszórakoztató képességeit. Mekkora az ökolábnyoma a Szigetfesztiválnak és egy Gyüttment tábornak? Régen a kertünkben kiskapu volt a szomszédokhoz, esténként a szilvafa alatt mulattak.
Megtiltottam magamnak, hogy „világmegváltással” foglalkozzam. (Aki ezt teszi, lebénul és még azt a kicsit sem teszi meg). Lám, mégis visszaeső vagyok.
Ezért újból és újból visszatérek a Prédikátorhoz (Préd 9,9):
Idd a borod és tiszteld az istent!
