EGYENLŐTLENEBB VILÁG JÖN Rainer Hank, FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Kivasalja a vírus a világot és szegényebb lesz a gazdag, gazdagabb a szegény?

A járványok minden vész között a "legszociálisabbak"? Gyakran halljuk, a járvány sosem csak egyeseket, hanem egész társadalmakat érint. Ebből levezethető, hogy minden embernek egyaránt joga van segítségre, a vírus nem nézi, ki a gazdag, ki a szegény. Ezt az antidiszkrimináló nézetet azonban "szociálisnak" nevezni szerencsétlen túlzás, különösen ha a "szolidáris" és a "közhasznú" asszociációja is követi. Mert bár maga a vírus nem diszkriminál, teszi ezt a gazdasági sokk, amit a pandémia kivált. A kérdés az, a járvány utáni világ egyenlőbb vagy még egyenlőtlenebb lesz-e?

Walter Scheidel (Uni Stanford) történész szerint a vírus egalizálja a világot. Könyvében (The Great Leveller) kimutatja, hogy békeidőben az egyenlőtlenség nagyobb, míg a vészes idők egy jó hozománya a jövedelemkülönbségek zsugorodása. "Vészes idők": ezek a nagy háborúk, forradalmak, drámai államcsődök, világjárványok. Ekkor a gazdagok vagyona megsemmisül és az alsóbb rétegek több pénzhez jutnak, mert - hangozzék bár cinikusnak - a katasztrófák után kevesebb ember versenyez a munkahelyekért. A munkaerőkínálat szűkösebb, de nő a kereslet az újjáépítés ideiben. Ez főleg 100 év előttre érvényes, amikor az I. világháború és a spanyol nátha hatásai összeadódtak.

Most a vírus egyenlőbbé tesz? Inkább ellenkezőleg! A szegények fognak jobban szenvedni. A részvényesek egy rövid sokk után ismét örülhetnek, bankbetétjeik gyorsan visszakapaszkodnak a járvány előtti szintre. Attól nem kell tartani, hogy az államadósságok miatt a milliárdosok vagyonukból veszítenek. Inkább infláció fenyeget, ami a szegényeket károsítja a legjobban. Már most nő a munkanélküliség világszerte, különösen a képzetlenek veszítik el munkájukat. A vírust gyakran a gazdag városokból vitték át a szegény országokba. A gazdag olajállamok lockdown-ja miatt vándormunkások százezrei kényszerültek vissza Indiába, Bangladesbe, Indonéziába - és vitték magukkal a vírust. Ezt nem lehet szociálisnak nevezni.

Milyen elosztási hatása van a vírusnak a gazdag országokban? A GDP esése és a munkanélküliség növekedése meglehetősen absztrakt. Hogyan képzeljük el a 10%-os gazdasági visszaesést, melyek a statisztikusok a 2. negyedévre Németországban kiszámoltak?

A Harvard-közgazdász, Raj Chetti csapatával érdekes fogyasztó-kutatást tett közzé. Kimutatta, hogy a kieső gazdasági aktivitás főleg a visszaeső fogyasztásra vezethető vissza. Ezt kevésbé a vásárlóerő meggyöngülése okozza, hanem a koronavírus által elzárt kínálat, főleg a személyre szabott szolgáltatásoknál: szállodák, éttermek, butikok, utazási irodák, óceánjárók leálltak, ahogy azt a vizsgált kreditkártyák mutatják. Van azonban egy súlyos különbség: a gazdagok fogyasztása az USÁ-ban sokkal inkább esett, mint a szegényeké, úgy arányában, mint abszolút (gazdagok -31%, 3,1 mrd $; szegények -23%, 1 mrd $).

A válság főleg az alacsonybér-országokat sújtja

Mi köze ennek az egyenlőtlenséghez? Ott, ahol a gazdagok korábban sok pénzt leadtak (drága szállodák, éttermek, butikok), jelentősen nőtt a munkanélküliség. Így megy ez a munkamegosztásos társadalmakban, ahol az egyik rá van utalva a másikra. Az Upper East vagy a Westside Manhattan szállodai és éttermi alkalmazottai közül sokan elveszítették munkájukat. New York alacsony keresetű munkásainak 70%-a lett munkanélküli, míg Bronx-ban sokkal kevesebben. Azt lehetne mondani, itt a "trickle down"-elmélet igazolódott be: a szegények a gazdagokra vannak ráutalva. Ha a gazdagok nem költhetnek, ettől főleg a szegények szenvednek. ("Adjon úgy is, ha nem kérem", a gazdagok pénze a kizsákmányolásból és a környezetrombolásból ered.RS20IX29).

További jel arra, hogy a vírus egyenlőtlenséget gerjeszt, a képzések igénybe vétele. Chetti a matematikai app-ok elterjedését vizsgálta meg. A teljes leállás alatt a kollegisták mindenütt keveset foglalkoztak számtannal. A lazításkor azonban a polgári osztály egyetemistái kezdtek ismét matekozni, míg a szegény rétegek gyerekei csak jóval később. Ez egyezik a német ifo-intézet eredményeivel, amikor nem-diplomás szülők gyerekei és az alacsonyteljesítményű diákok a krízis alatt ritkán kaptak tanítási segítséget. Kérdés, ez a lemaradás a járvány után eltűnik-e? Kétséges, mivel az oktatás-hiátus korábban is hosszútávú hátrányokat hagyott maga után.

A munkavilág változása is negatív hatású lehet, hisz pl. Frankfurt jól fizetett bankárjai és ügyvédei most odahaza dolgoznak és nem látogatják a drága éttermeket. És ha a migránsok és vándormunkások virológiai veszélyt hoznak (lásd Tönnies), a vágóhidak a jövőben inkább az olcsóbb automatizálást és robotokat választják. A minimálbér minapi emelése, a fékezett globalizációval és a munkaerőkínálat csökkenésével kísérve, ezt a trendet csak erősíti.

faz.de 2020. 08. 09.