11 OK EGY JOBB VILÁGÉRT Kai Spriesterbach

A vírus sötét napjaiban ismét föléledt bennem a remény, hogy a világ egy jó fordulatot vesz.

1. Él bennem a remény, hogy a gyakran elégedetlen emberek Németországban belátják, hogy mi itt átkozottul jól élünk. A gyakran szidott politikusainknak csak hálásak lehetünk, hiszen ők érdekünkben minden lehetőt megtesznek. Kormányunk meglepően jól dolgozik, a helyzetet megfontoltan és következetesen kezeli. Csak meg kell nézni pl. az USÁ-t, ahol, mint az őrültek reagálnak. Egy populista, legyen az Bolsanaro vagy Johnson & Co., sem uralja a helyzetet.

2. Él bennem a remény, hogy mind belátjuk, kevesebb utazással, fogyasztással, túlkapással is jól, vagy még jobban élhetünk. Muszáj életszínvonalunkat mindig tovább emelni? Mért ne lehetnénk kissé alázatosabbak és hálásabbak azért, amink van. Az élet egyszerű dolgai is nagyon szépek lehetnek.

3. Él bennem a remény, hogy az emberek ismét összetartanak és ismét többet gondoskodnak egymásról. A testi távolság és a karantén talán segít emlékezni, hogy szociális lények vagyunk, és egyszerűen jobban érezzük magunkat, ha segítünk egymásnak. Egy közös külső ellenség már sokszor egyesítette a népet. Most a vírus az emberiség közös ellensége. Mint régi motoros, látom az egyesült emberiség utópiáját, amint szembeszáll a földöntúli támadókkal.

4. Él bennem a remény, hogy a tudományt a jövőben komolyabban vesszük. Főleg prominens tudósok, mint Christian Dorsten, gyorsan figyelmet kapnak és bizalmat keltenek a tudományban.

5. Él bennem a remény, hogy ezek a foglalkozások, főleg az ápolás terén, nagyobb elismerést kapnak. Nem szabad a vállveregetésnél maradni, VÉGRE megfelelő fizetést kell, hogy kapjanak, számuk emelkedjen és eszköztáruk is bővüljön. Remélhetőleg most mindenkinek bevillan, hogy nem a bankárok a rendszer első számú támaszai, hanem az orvosok, ápolók, laborosok, asszisztensek, gyógyszerészek, tudósok, kutatók, kiskereskedők, stb.

6. Él bennem a remény, hogy a fontos gyógyszereket ismét helyben, Európában gyártják. Nem szabad 1-2 cent/pirula költségcsökkentésért a termelést kivinni a Távol-keletre. (Amivel a farmaóriások és menedzsereik milliárdokat kaszálnak). Most láthatjuk, hogy ez a függőség nem éri meg. Egyes gyógyszereknél már régen is szállítási problémák adódtak, ha Indiában vagy Kínában leégett a gyógyszergyár. A legrosszabb, hogy ilyenkor a betegeket drága pótszerekre állítják át, ami egészségi visszaesést okoz.

11. Él bennem a remény, hogy a helyi és fenntartható élelemtermelés megkapja elismerését. Látjuk és épp most tapasztaljuk, hogy a rövid szállítási távok decentrális szerkezettel - tehát sok kis termelő fogyasztóközelben - sokkal ellenállóbb a válságokkal és a pandémiákkal szemben. Mi történne, ha ez a monokultúrás, nitrátözönös iparosított agrárium, amit csak kőolajfüggő műtrágya-, herbicid- és peszticidtermeléssel tartanak működésben, egyszerre leállna? Ha a búza és rizstermelő országok korlátoznák exportjukat, hogy először saját lakosságukat láthassák el? Talán épp most éljük át a mezőgazdasági ipartól való elfordulást és visszatérünk a friss, jó minőségű, fenntartható és helyi élelmiszerekhez.

Sajnos, időközben épp ilyen jó érveket hallottam az mellett, hogy a járvány után is tovább fogjuk rombolni a természetet, egymást kizsákmányolni és megalázni. Erre utaló jelek:

-Aszociálisok rendelőkből és kórházakból fertőtlenítőszereket lopnak,

-bolondok, akik a figyelmeztetések ellenére korona-partikat tartanak,

-s.fejek, akik a szupermarketekben WC-papírért veszekednek,

-amcsik, akik házukat fegyverekkel látják el,

-csalók és szélhámosok, akik a válságot kihasználva hatástalan szereket adnak el,

-unokázók és házalók, akik az öregeket és a gyöngéket csapják be.

hey-uni.de, 2020.07.11. Kai Spriesterbach