Mit kezdhetünk a kedveszegett tanárokkal? - (Semmit) Egy német tanfelügyelő beszámolója
Susanne Müller 30 éve pedagógus, most tanfelügyelő (Schulrätin):
A tanárok kb. 20%-a motivált; 20%-a közömbös, nem változik és csak annyit tesz, amennyit muszáj. A tömeges közép igyekszik, jó órát akar tartani, de vigyáz, hogy ne terhelje túl magát. A demotiváltak, akik nyugalmat és pontos fájrontot akarnak, adják meg az iskola jellegét. A szorgalmasokat gyakran fenyegetésként élik meg és ezért gáncsolják őket, ugyanakkor ki is használják elkötelezettségüket. Ha én, mint igazgató, valami extra munkát akarok, inkább a motiváltakhoz fordulok, semmint a nyafogókhoz, akikkel végnélküli vitákba kell bocsátkoznom. Így idővel az elkötelezettség, a diákoknak jó oktatást nyújtani, elkopik.
Hivatalosan itt, Baden-Württenberg-ben, tanárainkat minden 5 évben értékelnünk kell. 50 éven túliakat már nem. Ezt rendszerint az igazgató végzi el, kivételesen és magániskolákban az iskolatanács (Schulrat). Ekkor magát az igazgatót is minősítik. Ez a szolgálati tevékenység, a szakteljesítmény és az általános képesség megvizsgálásából áll. Ehhez van egy nyomtatvány, ami már 40 éve ugyanaz. Soha nem változtatták, ez abszurd, mintha az iskola fölött megállt volna az idő.
A tanórára bejelentkezés nélkül nem szabad beülni, még az igazgatónak sem. Ha bemegyek, végighallgatom az órát, hogy a tanár fölkészültségét, szakmai-didaktikai módszerét és nevelői hatását megítélhessem. Mint tanfelügyelő, minden 5 évben találkozom a tanárral. A kitöltött nyomtatványokat a tankerületi oktatási hivatalban gyűjtik össze (Regierungspräsidium).
Ha a tanár teljesítménye, kompetenciája nem megfelelő, semmilyen szankcionálási lehetőségem sincs és ezt ő maga is tudja. Amint megkapta az örökös köztisztviselői státuszt, érinthetetlen. Senki sem bocsátható el tartós teljesítményhiány miatt, fizetését sem csökkenthetjük. Egy ízben áthelyezhetjük egy másik iskolába. Ha újból megpróbáljuk, beteget jelent. Nyöszögethetem pl. jelentésírás-kötelezettséggel. Ám ekkor a közalkalmazotti tanáccsal kell megküzdenem (Personalrat). Lehetőségeim korlátozottak. Konkrétan: lustaság és ignorancia ellen tehetetlen vagyok. Amíg egy tanár nem tesz törvénybe ütközőt (Disziplinarrecht), fegyelmitől nem kell tartania. Attól tartok, ez a magabiztosság teszi némelyeknek vonzóvá a pedagógusi pályát. Így maga a rendszer csalja ide a nem megfelelő tanerőket.
Minél tovább vagyok iskolai szolgálatban, annál rémísztőbb lesz a képem kollégáim egy részéről. A kedveszegett tanárokkal gyakorta váltunk megdöbbentő leveleket. Semmiségeket panaszolnak föl és végtelen konfliktusokba húznak bele, ahelyett, hogy pl. egy konferencián - a kötelező óraszámon felül - megvitatnák problémáikat. Nem általánosíthatok, de ezeknél a kollégáknál a betegszabadság is gyakori. Küldhetem őket iskolaorvoshoz (Betriebsarzt), de ekkor rögvest a közalkalmazotti tanáccsal lesz dolgom.
Ha látom, hogy egy tanár nem végzi el föladatait, javasolhatok egy beszélgetést. Ekkor elmondhatom neki, mit várok el tőle és barátságos tanácsokkal is elláthatom. Ő ezt egyszerűen ignorálhatja. Senkit sem kényszeríthetek, hogy pl. az e-oktatással, digitális tanórával vagy legalább egy laptoppal foglalkozzon. Az oktatási hivatalban (Schulamt) még mindig kapunk kézírásos leveleket és szolgálati kérdéseket olyan tanároktól, akik nem hajlandók e-mail-t küldeni. A tanárok 5-10%-a egyszerűen nem vehető rá a digitalizációra. Legjobb esetben nyugdíjazásukig követhetjük munkaéveiket.
Hivatalosan a tanároknak továbbképzési kötelezettségük van. Hogy ezt betartják-e vagy sem, nem ellenőrizhetem. Baden-Württenberg-ben épp arról vitázunk, kötelezővé tegyük-e a továbbképzést? (Pl. a digitalizálást.) Ám ha a tanárok a képzést csak végigülik és nem hajlandók tanulni, semmit sem tehetünk.
Ha a szülők panaszkodnak valamelyik tanárra, beszélek az igazgatósággal. Utána meghallgatom az órát.
Ahogy a szankció, úgy a feljebbjutás is korlátozott. A különlegesen jó teljesítmény nem jár föltétlen előléptetéssel. Az igazgatóságba való fölemelkedés több stresszel és csekély béremeléssel jár. Elemi iskoláknak, a tarifa-besorolástól függően, ez kevesebb 200 eurónál. Gimnáziumban inkább kifizetődő. Legtöbben az A13-nál kezdik aztán valamikor Oberstudiendirektor-ok lehetnek, ez 500-800 euróval többet jelent. Ám ha lelkesen dolgoznak, vagy csak "el-vannak", az előléptetés mindenképp jön, inkább előbb, mint kellene. Karrier-előnyökkel a teljesítményt növelni semmi esélyünk.
Egyesek párhuzamos univerzumban élnek. Ezt az oktatásszerkezet ösztönzi - amit az oktatási hivatalban mindenki tud. De mivel a tanárok választók is egyben, még pedig igen nagy számban, és mert kedvezményeiket tudatosan védik, a politika óvakodik teljesítményösztönző oktatási reform bevezetésétől. Fizessék a pedagógusokat teljesítményük szerint? Semmi sem veszélyesebb egy politikusnak, mint egy diákújságnak interjút adni. Amikor Gerhard Schröder kancellárjelöltet 25 éve a tanárokról kérdezték, ezt mondta: "Ugyan már, ti tudjátok a legjobban, micsoda lusta egy népség!"
Az előítélet, miszerint a tanárok keveset tesznek, ősrégi. Mint köztisztviselők, teljesen föl vannak mentve az alól, ami minden más dolgozó embert érint: a jutalomtól és a szankciótól. Aki jól dolgozik, jutalmat ne várjon, ha rosszul, szankciótól sem kell tartania.
Tehát a tanárok jobban dolgoznának, ha teljesítményük szerint fizetnék őket? Kaphatnának pl. fizetésemelést, vagy -csökkentést, aszerint, hogyan haladnak a diákjaik? És a mísz tanárokat el kellene bocsátani?
Az elmúlt évtizedekben egész sor ország megpróbált teljesítmény szerinti pedagógusbéreket bevezetni: USA, Dánia, Svédország, Finnország, UK. Németország a merev köztisztviselői rendszer miatt nem. Ezen országokból, főleg az USÁ-ból számos tanulmányt kaptunk, több tízezer diák megvizsgálásáról. Az eredmény: ez egy igen komplikált dolog.
Rendkívüli munka díjazásához a rendkívüli munkát mérni kellene. Ez az iskolában nem olyan egyszerű, akkor sem, ha a diákokat teszteljük. Bár egész sor teszt van, a Pisa-tól az érettségiig, melyek a tanulmányi eredményt mérnék, ám ha ezek fontossá válnak, beszűkítik a tanár perspektíváját. A föladat nemcsak az, hogy a gyerek minél gyorsabban megtanuljon írni, olvasni, számolni.
Egy másik út az lenne, hogy a rossz tanárokat egyszerűen kirúgnák és helyükre kompetenseket vennének föl. Tény, hogy ha a tanároknak több pénzt adunk, a diákok teljesítménye javul. Brit kutatók szerint, amikor a tanárok évi 2000 font fizetésemelést kaptak, az ún. GCSE-vizsgajegyek fél ponttal növekedtek. Ám a diákok csak akkor voltak jobbak, ha az anyagi ösztönzés nagyvonalú és hosszan tartó volt. Az amerikai egyszeri 15 000 dollár nem hozott jobb teljesítményt.
Az ilyesfajta prémiumrendszerek drágák. Úgy működnek, mint egy fényszóró, az összes figyelmet egy pontra vonzzák. A projektekben a tanárok a jobb teszteredményekre koncentráltak. Azokban a szakokban, ahol nem folytak tesztek, a diákok nem lettek jobbak. Némely tanárnál a díjazás még fordítva is sült el: megpróbálták a gyönge tanulókat kiszelektálni, hogy jobb legyen az átlag vagy súgtak nekik. A végén győzött a belátás: a tanári teljesítmény növelésére ez nem a legjobb út.
A pedagógusoktól sokat várunk el, feladatuk komplex, sokat több, mint pusztán a tananyag közvetítése. A legjobbak közülük bizalmat és közelséget építenek ki a diákokkal, mint a jó szülők. Fölkarolják azokat, akiknek odahaza problémáik vannak. Szuverén és magabiztos emberekké nevelik őket. Ez a tesztekben nem tükröződik.
Oktatáskutatók az elmúlt évtizedekben azt találták, hogy ugyanolyan képzettségű, tanárok ugyanabban az iskolában nagyon eltérően teljesítettek. Eric Hanushek szerint (közgazdász, Stanford Uni) kiváló tanároknál a tanulók 18 hónap anyagát tanulják meg egy év alatt, míg a leggyengébb tanároknál csak a 6 hó anyagát.
Ez a nagy ingadozás nem csak motiváció kérdése. A gyenge tanárok nemcsak egyszerűen kedvetlenek, akiket pénzzel ösztönözni lehetne - gyakran egyszerűen nem tudják, hogyan csinálják jobban. Cincinnati US-államban lefolyt kutatás szerint ezeknek meg kell mutatni a módot. Gyenge tanárok egy évig kaptak segítséget kompetens kollégáktól. A következő évben javul a teljesítményük, pedig már 8 éve voltak a pályán. Döntő volt, hogy tanításukat kielemezték. A legtöbben jól akarták végezni a munkájukat, csak nem tudták, hogyan csinálják.
Németországban ilyen támogatást csak a kezdő tanárok kapnak a gyakorló évben. Utána évekig egyedül kell boldogulniuk. A Cincinnati-modell egy választható út a teljesítmény növelésére. Ám az óriási eltérést jó és rossz tanár között így sem lehet teljesen eltüntetni. A másik út: lecserélni a gyenge tanárokat jókra. Több tanulmány szerint a képesítés és a tanulmányi eredmény nem garanciája a jó tanárságnak. A legtöbbjükről csak az osztályteremben derül ki, mennyire alkalmasak. Nem kellene már a gyakornoki idő alatt kiszelektálni az alkalmatlanokat?
Igen, de ki vállalná a kockázatot, hogy 5 év stúdium és 2 év gyakorlat után valakit is eltanácsoljon? És ezzel a diplomások csak egyharmadát vagy felét szolgálatba állítani? Továbbá ekkor nagyon magas fizetést kellene adni, hogy csak az igazán jó tanerők kapjanak munkát.
Malcolm Gladwell US-oktatáskutató azt javasolta, kapjanak kezdetben a tanárok könnyebb feladatokat, legyen kevesebb formai követelmény, képesítés, akadály. Mindenki pályázhasson már egy Bachelor-diplomával. Úgy vélte, sem a jó tanulmányi eredmény, sem a jegy nem árul el arról semmit, ki milyen lesz a pályán. Mért nem engednek be az iskolákba egyszerűen több tanárt, hogy menet közben derüljön ki, ki az alkalmas és ki nem? Angliában pl. ez a gyakorlat. Igaz, ott a kiképzésnél sem válogatják ki a jó és az alkalmatlan pályázókat, ahogy azt Gladwell javasolta - a pedagógia-hallgatók kb. 90%-a diplomázik. Ezen kívül a briteknél rosszabbul fizetik a tanárokat, mint Németországban, Franciaországban, Dániában, Finnországban. Gladwell szerint teljesítmény szerinti fizetést kellene adni a tanároknak. Akik jól dolgoznak, kapjanak több pénzt, ez vonzaná a pályázókat is.
Tehát a tanári teljesítmény növelésének legjobb útja új verbuválási módok keresése. Aki már a kezdetben megtalálja a legjobb embereket, ne fizessen sem prémiumot, se ne fenyegessen elbocsátással. Az igazán jó tanárok ösztöke nélkül is jól végzik dolgukat - úgy, hogy diákjaik 18 hó anyagát egy év alatt megtanulják. A nehézség: ezeket a pedagógusokat megtalálni.
spiegel.de, 2020. okt. 16.
Német hírek, hé-sze-pé 9:00, okobetyar.blog
