HAGYATÉKUNK - a ZEIT/infas/WZB tanulmánya 

Ez a pandémia is csak úgy fog bekerülni az évkönyvekbe, mint egy kis kisiklás; a megszokott gondolkodás, cselekvés, érzés pillanatnyi megszakítása? 2015-2018 között megkérdezték a németeket, mit hagynak rá a jövő generációkra? Az idei, 3. kutatás teljesen új eredményeket hozott.

A járványt sokan esélynek is tartják. A covid-19 sok áldozattal jár, ide került a klíma-aktivitás is. Bár 2020-ban az időjárás-szélsőségek, hőségrekordok tovább folytatódtak, az emberek figyelme a koronavírus felé fordult. A klímaváltozást már kevésbé tartják veszélyesnek.

Valójában a válságokat nem kell föltétlen versenyben látni. (A klíma, a vírustól függetlenül, megy a maga útján.RS20X29). Égető krízishelyzetek kísérleteknek és reflexióknak is esélyt adnak. Így a vírus magatartás-változtatásokat is kiváltott, melyek, ha megmaradnak, a klímának csak hasznára lehetnek.

A kérdezettek fele kevesebb közlekedést észlelt, ahogy a lockdown idején is, ez a fenntartható forgalomfordulat esélye lehetne. 2/3 ezt is fontos jövőtémának tartja. Ám csak 18% hiszi, hogy ez föl is kerül a politika agenda elejére. Ez kijózanító. Bár a több gyaloglás, kerékpározás, kevesebb autózás - egyáltalán: az általános lassítás a lakosság szemében kívánatos valami, de ezt a járvány idején csak kivételes jelenségnek tartják.

Mi venné tehát rá az embereket, hogy tartósan változtassanak? Tavasszal láttuk, ha kell, szigorú intézkedéseket lehet bevezetni. Ez a klímapolitikában is eredményre vezetne? A kérdezettek fele helyesel: elfogadnák a szigorításokat. 2/3 még követeli is ezeket. Ám a prognózis ismét pesszimista: csak 19% hiszi, hogy a lakosság a megszorításokat egészében elfogadná.

Vajon a válaszok pusztán szociális kívánságok, vagy az emberek valóban készek arra, hogy életüket megváltoztassák? A következő évek megmutatják. A válaszokból sajnos nem lehet világos követelményt kiolvasni, hogy a politika ne várjon, hanem vágjon bele a klímabarát új normalitásba és az okos közlekedésbe.

Mi a helyzet most, 2020-ban, a pandémia kellős közepén?

Megingatja a vírus az emberek hozzáállását? Hagyatékukon elgondolkodnak? Egymás iránti bizalmuk változik?

Ez a 3. vizsgálat újat hozott: 60% vallja, hogy nekik valami pozitívat hozott a válság, 70% pedig valami pozitívat ismer föl, amit a jövőbe kellene vinni.

Ez egy világos hagyaték, 3 csoportba osztható:

1. A régbevált, új csillogásban

A pandémia vakító fényében a németek dörzsölik a szemüket és csodálják, ami már rég magától értetődő volt: az egészségügyet.

Meghajolnak a sok jól képzett és motivált szakdolgozó előtt. (80% ki is emeli: "A hatóság és a politika nem hibátlan, de az egész meglepően jól működik." (Rotterdam: A betegek szidják az ápolónőket, mert nem kapnak kezelést, a kórházak tömve, betegeket szállítanak át a németekhez. ZDF/Frontin21/okt.28/RS).

2. Egy új gazdaság víziója

60% üdvözli a visszafogott gazdasági aktivitást, a természet megkönnyebbül. "Kiengedni a gőzt a kazánból", az ég ismét láthatóbb, a repülőzaj kisebb. Ezt a víziót mindenki elfogadja, aki csak megengedheti magának. A kultúr- és a turizmus-dolgozók nyilván nem, de sok nő és sok kiskeresetű. Úgy tűnik - a munka és a gyerek ellenére - megszabadulnak legalább attól a stressztől, hogy mindig a sikeresebbekkel hasonlítják magukat össze.

3. Erő az újhoz

Régebben a németek technikaellenességéről beszéltek. A digitalizálás félelmet keltett. Bár volt némi elfogadás, de úgy érezték, az új technikával magukra hagyják őket. Hiányzott a motiváltság. A pandémia ezt megváltoztatta, rákényszerítette őket a cselekvésre. "Alapvetően sok olyan ötletet kaptam, ami egyébként nem jött volna." "Változtatnom kellett valamit, hogy ötről a hatra jussak."

De mi lesz a válságban kimondott ígéretekkel? Az emberek remélik, hogy a német egészségügy és szociális rendszer egészében megmarad, nem bontják le, nem privatizálják, nem kérdőjelezik meg alapvetően. A szolidaritás sokat jelent nekik. A válság jó lakmuszpapír, ha a kasszák ki is ürülnek. Ez az első feladat, amit a hagyaték-stúdium kiadott.

Ezután fontosnak tartják a gazdasági és társadalompolitikai célok és eszközök újjá alakítását és prioritását. A minden tekintetben fenntartható gazdaság nem szabad, hogy csak vízió maradjon. Ez a második megbízás - végülis meghatalmazás. Az emberek a krízisben megtapasztalták, hogy olyan dolgokra is képesek, amelyekhez nem volt elég önbizalmuk. A modernizálás akadályai kilazultak. Ebből tanulni, az embereket komolyan venni, jól kommunikálni, megbízni bennük - ez a harmadik megbízás.

Ha kemény hetek előtt is állunk: a krízis ígéretei túlélik a krízist.

KOMMENTEK

*Az eredmények reményteljesek. A polgárok, úgy látszik, előrébb vannak, mint a politika. A krízis után visszaesni a mókuskerékbe - az esély elszalasztása.

*A polgárok nyugodtan ostorozhatják a gazdaságot. Ide bátor vezetés kell. Bátor, progresszív politikusok kellenek.

*Nemcsak dumálni, cselekedni! Ez különbség. A legtöbben az állatvédelem mellett vannak; a peszticidek, CO2 ellen - aztán diszkontokban vásárolnak, online rendelik meg eldobható divatos ruháikat és SUV-val mennek az edzőterembe.

*A pandémia után minden úgy lesz, mint régen; inkább még rosszabb: kevesebb közközlekedés, több autózás, online-shopping és a repülőutakat is be fogják pótolni. Ez az én prognózisom.

*A politikától semmi sem várható, lobbisták csinálják.

*A vírus tartósan megváltoztatja életünket? Igen. A gondolkodó ember reagál a változásokra. Mindig is ezt tette, legyenek ezek az új technika, táplálkozás vagy új higiénés ismeretek és, persze, főleg a személyes tapasztalatok.

*A jövőben mindenkinek ott lesz 40-60 napra elég bor, sör, WC-papír, száraztészta a pincében. Nem kell föltétlen a boltokban az üres polcokat bámulni. Egy hónapra készpénz a háznál szintén nem botorság, ha netán a bankok befékeznének. A távmunka jó, a korkedvezményes nyugdíj még jobb. Ekkor legalább szórakoztató dolgokkal is lehet foglalkozni. Strapabíró, esőálló ruha is kell, hisz néha friss levegőre is ki kell menni sétálni. Mivel mindig azzal kell számolni, hogy a "Club of Aphrodite" és a "Pauschaltreff Dolce Vita" és más erotika-kínálatok bármikor bezárhatnak, érvényes a szabály, ha ha Mohamed nem megy a hegyhez... Tehát megfelelő gyorsaságú internet is kell. Mit mondjak még, macskatáp, savanyúkáposzta-konzerv, Obstwasser, halkonzerv, stb. - mindenki maga tudja a legjobban, mit kell magának bespájzolni.

Az idősek digitálisan fölzárkóznak

Bár a vírus generál néhány társadalmi vetődést, a kikényszerített digitalizálás csökkenti a generációk közti egyenlőtlenségeket. Nagyapám pl. 94, mégis használja a WhatsApp-et. Különböző korosztályok soha eddig nem kommunikáltak jobban - köszönve az új technikának. A "digitális nativ" és a "digitális immigrant" közötti különbség eltűnik. Ezt mutatják a hagyaték-stúdium adatai. Már 2018-ban láttuk, hogy 2015-höz képest az új médiát fiatal-idős egyaránt használta. Ezt a mostani fizikai távolságtartás csak erősítette: internettel nem érzik magukat annyira egyedül. További jó hír: ez bővülhet még tovább. Nemcsak a magatartás, de a jövő iránti kívánság is nőtt. Az emberek, a pozitív tapasztalatok után, szeretnék, ha a digitális kommunikáció normálisabb lenne, a magányt megelőzendő. (Guminő nem kéne? Zuckerberg vehet magának igazit is - az Ön pénzén!RS20X30).

A digitális világ, mint az élet része

Fontos Önnek, hogy a digitális világ egész élete magától értetődő része legyen? 2015-ben sokan attól tartottak, hogy a technikában ügyesebbekkel nem tudnak lépést tartani ("exkluzív modernizáció"). Ma ez a határ elmosódik. A technikai haladás közös tapasztalat lesz. 2020-ra a 18-35 évesek két év alatt 0,4 ponttal, 2,75-re tornázták föl magukat, de a 66 évesek ennek kétszeresével, 0,8 ponttal jutottak feljebb.

Soha nem érzi magát egyedül - köszönve az internetnek

Főleg az idősek kaptak rá az új digitális eszközökre. Nemcsak a digitális média társadalmi normává való válásáról van szó. Az egymáshoz való közeledésről is. A nagyapám hírei pl. a WhatsApp-nek rendkívül hosszasak. Ezek szeretettel megfogalmazott levelek. Nemcsak egyszer olvasom őket.

DIE ZEIT, 2020. 10. 28.

Én pedig, képzeld, kézzel írok levelet és föladom postán! Sőt, van olyan is, aki ha "kommunikálni" akar a nagyapjával, átmegy hozzá a másik szobába.

RS