LANDLEBEN-ILLÚZIÓ? VIDÉKRE A VÍRUS ELŐL Ch. Erhardt, Kommunal/RózsaS, német-sajtó figyelő

A reurbanizáció átcsap szuburbanizációba, írja Christian Erhardt, a Kommunal lap főszerkesztője.

Legkésőbb a járvány alatt erősödött a trend: sokan nagyobb lakóteret akarnak, a jövő a vidéki életé (Landleben). Több zöld kell, de nagyobb lakás is. A községek ezt a spárgát akarják bemutatni. Amikor 9 éve házunkat terveztük, benne egy iroda nekem létszükséglet volt. Barátok, kollégák csak mosolyogtak. "Oké, vidéken egy szobával többet kell majd neked takarítani!" - mondta egy barátom, aki most 2 szobás lakásban lakik Kölnben és irigykedve konstatálja a videókonferenciákon az ablakomon való kilátást. "Szétnéztem a környék falvaiban, egész nett." - mondta nemrég. Igen, az idők változnak, a poszt-corona-kor másképp fog kinézni.

Erre a városoknak és a településeknek reagálni kell - még pedig igen gyorsan. A reurbanizációnak vége, jön a szuburbanizáció. Ki a városokból, le vidékre! Már a járvány előtt is a németek csak 11%-a mondta, hogy nagyvárosban akar élni. A vidék föllendülése várható. A másik trend: a nagyobb lakás-igény. Egyre többen szeretnének nagyobb lakást, ezt egy ideig fékezte a nagyvárosi lakásdrágulás. Ma egy lakosra 45 m2 jut Németországban. Ha az egész család fő tartózkodási helye otthon van, nő az igény a saját kuckóra. Aki ma házat tervez, gondol az elvonulás tereire is, különösen, ha nagy a család. A technika, a home office lehetősége erősíti a vidékre költözést.

Amikor ezt írom, ha kinézek az ablakomon, egy tölgyfát látok, rajta egy izgó-mozgó mókussal. A polgárok több zöldet é s több beépítést akarnak egyszerre - ez hogyan lenne lehetséges? Hogyan akarjuk életünket a faluban megszervezni? Beindul a vita a beépíthető telkekről. A község egyre inkább nappali szobává (Wohnzimmer) változik.

Míg korábban a városközpontokban fiatal hype-eket, leharcolt városiakat láttunk poroszkálni, Latte-Macchiato-pohárral a kezükben, ma egyre több szülő és nagyszülő ül ki kávéspohárral a kezében a városi parkokba, hogy az ebédszünetben fölüdüljenek. A mediterrán életérzés lassan, de biztosan beköltözik a Nordsee és az Alpok közé. Tehát a városok és a községek jól teszik, ha egyre több padot raknak ki a zöldbe, több felületet zöldesítenek, a városközpontokból kivonják a forgalmat, stb. Ez lesz a "mission impossible": az emberek zöldben akarnak élni, de a város előnyeiről sem akarnak lemondani.

Vidéken is probléma a közlekedés. Míg a városokban a közösségi közlekedés adott, vidéken elég gyér. Ezt ott megoldani korbáccsal nem lehet, ezt a városok keserűen tapasztalták meg. A tiltásőrület csak eldugult utcákat eredményezett. A kísérlet, autósokat kijátszani kerékpárosok és közközlekedők ellen, alaposan félrement. Bár a dugók sokakat az ÖPNV-re való átszállásra kényszerítettek. Az önkéntesség azonban másképp néz ki, azt a polgárokkal együtt kell csinálni. Vidéken nincsenek dugók, e részről hiányzik a nyomás, tehát az ÖPNV csak minőség-emeléssel versenyezhet, nem alternatíva-nélküliséggel. Itt az egyéni közlekedés mindig fontos szerepet fog játszani, különösen a lakosság öregedése miatt. A digitalizálás sokat segíthet, az önvezető autó forradalom lesz - úgy az egyéni, mint a közközlekedésben.

A digitalizálást főleg vidéken kell fölgyorsítani. Miért birkóztak jobban meg a smart city-k a pandémiával, mint más városok? Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait hasznosítani kell. A járvány alatt, köszönve a mozgásprofiloknak és egyéb adatoknak, nem kellett az egész országot lezárni. Elegendő volt "csak" egyes városok vagy városnegyedek részleges visszafogása. Ez olyan hatékony módszer, mely a települések döntésjogait is erősíti és fölértékeli. Pontosan erre van szükségük a felelősöknek a városokban és a vidéki helyszíneken. Ők tudják a legjobban, mi a teendő és mely intézkedések a leghatékonyabbak.

kommunal.de, 27. 05. 2020. Boom auf das Landleben

Kedves Christian!

Fene jó dolgod lehet ott a zöldben, írhatod dörgedelmes vezércikkeid, a home office-odban, a házi mókusoddal - de ilyen csak keveseknek adatik meg:

-A pékek, futárok, fodrászok, farmerek, bányászok, kohászok - mintegy 90% - nehezen tudná otthonról végezni a munkáját. (Bár 53% a hivatalos adat, de a németek a piszkos munkát, a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.)

-Hiába hirdeted meg a reurbanizáció végét, a városba özönlés nem áll meg. Ott a munkahely, a nagyobb fizetés, az egészségház, az iskola - míg vidéken tovább folytatódik a "Landfucht"; a vasút, orvosi rendelő, iskola fölszámolása. A vírus csak lassítja, utána minden megy, mint régen.

-A "Landleben" reneszánsza csak egy tehetős, szűk réteg kiváltsága,

ez tovább növeli a szociális feszültséget.

-Az 5G, az önjáró jármű, az okosház bár megvalósítható, de szintén csak labor-méretben;

nagy tömegek számára nem hozzáférhető.

-A technika, a globalizáció hozza ránk a járványokat, a klímakatasztrófát - teljes átépítés,

zsugorítás nélkül nem ússzuk meg!

Egyben adok igazat: az emberek, főleg az öregek "vor Ort", a helyszínen tudják a legjobban, hogyan kell eljárni.

RózsaS

német hírek hé-sze-pé 9h ökobetyár-blog