MIÉRT NEM HASZNÁLOK MOBILTELEFONT? Jó az 5G? Tüntettek 2020. jan. 25-én!

1. Miattam ne irtsanak ki esőerdőt (tantál-,lítium-lelőhely)!

2. A mobilgyárban a szalagmunka megbetegíti a dolgozókat. Inkább lemondok, csak végezzenek egészséges munkát!

3. Nem támogatok emberellenes óriáscégeket! Éhbérért dolgoztatnak, erdőt-mezőt irtanak.

4. Nem fizetek uzsoraárat telefonos szolgáltatóknak! Hívásfogadást, kapcsolást is fölszámítanak. Azt a pénzt a bankba teszem kamatozni.

5.Lehallgatnak, tudják, merre járok.

6. Bekapcsolva felejtem, vagy nem lehet kikapcsolni.

7. Rámkapcsolódnak, adatokat lopnak, terhemre telefonálnak.

8. Kéretlen reklámot küldenek.

9. Aki akar, az megtalál - ami sürgős, az ráér! Írjunk levelet kézzel, a posta még elviszi! Ne haljon ki a levélírás szép műfaja!

10. Elég a vonalas telefon, nem kell többletköltség!

11. Nem kell több párhuzamos kommunikációs technika! (sms, fax, távirat, CB-rádió, e-mail, skype, futárposta)

12. Nem kell még egy készülék, amit számon kell tartani, cipelni, vigyázni rá, nehogy ellopják. 13.Energiát fogyaszt, töltögetni kell, veszélyes hulladék lesz, új akkut kell venni.

14. Elromlik, nem tudom megjavítani.

15. Ne hívjanak unos-untalan, szabad akarok maradni, a nyugalmat szeretem.

16. Balesetet okozhat autózásnál, főzéskor, rohanáskor.

17. Sok helyen tilos mobilozni: koncerten, postán, kórházban, számítógép-központban.

18. Nem főzőm a fejem rádiósugarakkal!

19. Ne zavarják lakostársaimat az egyre szaporodó mobil-antennák!

20. Nem zavarom a légkört elektromágneses szmoggal; a vonat-, repülő-, hajóközlekedést, az életmentő hívásokat.

21. Nem zavarom embertársaimat a buszon, utcán, vendéglőben, köztereken, várókban, iskolákban privát telefonálásaimmal.

22. Nem rombolom a sérült mágnespajzsot, ami őrzi a földi életet.

23. Többnyire azzal beszélnek, akivel úgyis találkoznak.

24.Ha mobilon mindent elmeséltem, mit mondok, ha hazaértem?

(2016. június; néhány pont téves).

 

LANDLEBEN-ILLÚZIÓ? VIDÉKRE A VÍRUS ELŐL Ch. Erhardt, Kommunal

A reurbanizáció átcsap szuburbanizációba, írja Christian Erhardt, a Kommunal lap főszerkesztője.

Legkésőbb a járvány alatt erősödött a trend: sokan nagyobb lakóteret akarnak, a jövő a vidéki életé (Landleben). Több zöld kell, de nagyobb lakás is. A községek ezt a spárgát akarják bemutatni. Amikor 9 éve házunkat terveztük, benne egy iroda nekem létszükséglet volt. Barátok, kollégák csak mosolyogtak. "Oké, vidéken egy szobával többet kell majd neked takarítani!" - mondta egy barátom, aki most 2 szobás lakásban lakik Kölnben és irigykedve konstatálja a videókonferenciákon az ablakomon való kilátást. "Szétnéztem a környék falvaiban, egész nett." - mondta nemrég. Igen, az idők változnak, a poszt-corona-kor másképp fog kinézni.

Erre a városoknak és a településeknek reagálni kell - még pedig igen gyorsan. A reurbanizációnak vége, jön a szuburbanizáció. Ki a városokból, le vidékre! Már a járvány előtt is a németek csak 11%-a mondta, hogy nagyvárosban akar élni. A vidék föllendülése várható. A másik trend: a nagyobb lakás-igény. Egyre többen szeretnének nagyobb lakást, ezt egy ideig fékezte a nagyvárosi lakásdrágulás. Ma egy lakosra 45 m2 jut Németországban. Ha az egész család fő tartózkodási helye otthon van, nő az igény a saját kuckóra. Aki ma házat tervez, gondol az elvonulás tereire is, különösen, ha nagy a család. A technika, a home office lehetősége erősíti a vidékre költözést.

Amikor ezt írom, ha kinézek az ablakomon, egy tölgyfát látok, rajta egy izgó-mozgó mókussal. A polgárok több zöldet é s több beépítést akarnak egyszerre - ez hogyan lenne lehetséges? Hogyan akarjuk életünket a faluban megszervezni? Beindul a vita a beépíthető telkekről. A község egyre inkább nappali szobává (Wohnzimmer) változik.

Míg korábban a városközpontokban fiatal hype-eket, leharcolt városiakat láttunk poroszkálni, Latte-Macchiato-pohárral a kezükben, ma egyre több szülő és nagyszülő ül ki kávéspohárral a kezében a városi parkokba, hogy az ebédszünetben fölüdüljenek. A mediterrán életérzés lassan, de biztosan beköltözik a Nordsee és az Alpok közé. Tehát a városok és a községek jól teszik, ha egyre több padot raknak ki a zöldbe, több felületet zöldesítenek, a városközpontokból kivonják a forgalmat, stb. Ez lesz a "mission impossible": az emberek zöldben akarnak élni, de a város előnyeiről sem akarnak lemondani.

Vidéken is probléma a közlekedés. Míg a városokban a közösségi közlekedés adott, vidéken elég gyér. Ezt ott megoldani korbáccsal nem lehet, ezt a városok keserűen tapasztalták meg. A tiltásőrület csak eldugult utcákat eredményezett. A kísérlet, autósokat kijátszani kerékpárosok és közközlekedők ellen, alaposan félrement. Bár a dugók sokakat az ÖPNV-re való átszállásra kényszerítettek. Az önkéntesség azonban másképp néz ki, azt a polgárokkal együtt kell csinálni. Vidéken nincsenek dugók, e részről hiányzik a nyomás, tehát az ÖPNV csak minőség-emeléssel versenyezhet, nem alternatíva-nélküliséggel. Itt az egyéni közlekedés mindig fontos szerepet fog játszani, különösen a lakosság öregedése miatt. A digitalizálás sokat segíthet, az önvezető autó forradalom lesz - úgy az egyéni, mint a közközlekedésben.

A digitalizálást főleg vidéken kell fölgyorsítani. Miért birkóztak jobban meg a smart city-k a pandémiával, mint más városok? Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait hasznosítani kell. A járvány alatt, köszönve a mozgásprofiloknak és egyéb adatoknak, nem kellett az egész országot lezárni. Elegendő volt "csak" egyes városok vagy városnegyedek részleges visszafogása. Ez olyan hatékony módszer, mely a települések döntésjogait is erősíti és fölértékeli. Pontosan erre van szükségük a felelősöknek a városokban és a vidéki helyszíneken. Ők tudják a legjobban, mi a teendő és mely intézkedések a leghatékonyabbak.

kommunal.de, 27. 05. 2020. Boom auf das Landleben

Kedves Christian!

Fene jó dolgod lehet ott a zöldben, írhatod dörgedelmes vezércikkeid, a home office-odban, a házi mókusoddal - de ilyen csak keveseknek adatik meg:

-A pékek, futárok, fodrászok, farmerek, bányászok, kohászok - mintegy 90% - nehezen tudná otthonról végezni a munkáját. (Bár 53% a hivatalos adat, de a németek a piszkos munkát, a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.)

-Hiába hirdeted meg a reurbanizáció végét, a városba özönlés nem áll meg. Ott a munkahely, a nagyobb fizetés, az egészségház, az iskola - míg vidéken tovább folytatódik a vasút, orvosi rendelő, iskola fölszámolása. A vírus csak lassítja, utána minden megy, mint régen.

-A "Landleben" reneszánsza csak egy tehetős, szűk réteg kiváltsága,

ez tovább növeli a szociális feszültséget.

-Az 5G, az önjáró jármű, az okosház bár megvalósítható, de szintén csak labor-méretben;

nagy tömegek számára nem hozzáférhető.

-A technika, a globalizáció hozza ránk a járványokat, a klímakatasztrófát - teljes átépítés,

zsugorítás nélkül nem ússzuk meg!

Egyben adok igazat: az emberek, főleg az öregek "vor Ort", a helyszínen tudják a legjobban, hogyan kell eljárni. RózsaS

 

AMIKOR HAZAADTAK A KLINIKÁRÓL, SOKÁIG SÍRTAM Piot virológus túlélte a fertőzést

A belga Peter Piot (71) a London School of Hygiene&Tropical Medicine vezetője, EU-tanácsadó, az ebola fölfedezője és az ENSZ volt munkatársa.

SPIEGEL: Professzor úr, Ön nem covid-19-kutató, hanem covid-19-beteg. Most hogy van?

Piot: Köszönöm, napról-napra jobban. Lépcsőzésnél kicsit lihegek. Hónapokig tart, míg a tüdőm teljesen helyreáll. De az energiám visszatért: ma van az első munkanapom.

Sp: Az első tüneteket március 19-én érezte...

P: Pontosan két hónapja. Ez a betegség átkozottan hosszan tart.

Sp: Valahol megfertőződött. Tudja, hol?

P: Március elején rengeteg rendezvényen vettem részt, száz meg száz résztvevővel. Előadásokat tartottam, a covid-19-ről is. Esténként étteremben voltam, kb. 100 emberrel érintkezhettem szorosabban.

Sp: Sosem félt a fertőzéstől?

P: Egy kissé igen. Nem kezeltem senkivel, tartottam a távolságot, de bevallom, nem túl szigorúan. Csak március 17-én húzódtam vissza a homeoffice-be.

Sp: Akkor Önnek már késő volt.

P: Nyilván, de ezt akkor még nem tudhattam.

Sp: Más embereket is megfertőzött?

P: Amennyire tudom, csak a feleségemet, aki tünet nélkül maradt.

Sp: Ön 71 éves, a kockázati csoportba tartozik.

P: Tudom. De életemben komoly beteg még nem voltam. Hetente háromszor futok 5-7 km-t. Azt gondoltam magamról, olyan jó a formám, mint egy 50 évesnek. A „rizikó-csoport” amúgy is kissé ködös volt a számomra.

Sp: Tehát Ön, mint virológus és ragályszakértő, ezt a vírust mégis alábecsülte?

P: Attól tartok, igen. Nem intellektuálisan. A covid-előadásokon sokan úgy vélték, eltúlzom a veszélyt. Mindezeket magamra nem vonatkoztattam. Talán azért, mert úgy tűnt, voltam már ennél sokkal kockázatosabb helyzetben is. Már 4-5 éve prédikálom, hogy föl kell készülnünk a közelgő pandémiára. Még februárban Berlinben arról beszéltem, hogy ez a vírus szétcsap az egész világon. És ennek ellenére jómagam sem voltam elég óvatos.

Sp: Ám amint az első tüneteket érezte magán, máris tudta, „Hát engem is elkapott”.

P: Persze nem tudhattam biztosan. De a tünetek tipikusak voltak: szörnyű fejfájás, magas láz... Egy aha-effektus volt, „szóval ilyen, ha valaki covid-fertőzést kap”.

Sp: Teljes bizonyosságot a teszt adott.

P: Igen. Londonban egyébként nem is volt olyan egyszerű ilyen teszthez jutni. A végén egy barátom segített a privátklinikáján, 300 fontomba került. Azért mondom, patikában kapható házi tesztekre van szükség, amit bárki használhat.

Sp: Ön 1976-ban Zaire-ban egy egész éjszaka azt hitte, ebolával fertőződött meg. Összehasonlítható a mai helyzettel?

P: Semmiképp. Akkor halálfélelmem volt. Belázasodtam és hasmenésem volt. A ma szokásos védelem nélkül érintkeztem ebolás betegekkel. Órákig együtt zötykölődtem velük egy teherkocsi padján. Amikor megbetegedtem, ezt gondoltam: Ennyi volt. Meg fogok halni. Később derült ki, egy egyszerű ételmérgezést kaptam. Most azonban így okoskodtam: Hülye helyzet, de nem vagyok cukorbeteg, nem dohányzom, nincs túlsúlyom. Olyan lesz, mint egy gripa. És tovább dolgoztam, workoholiker lévén.

Sp: Ám ez nem ment sokáig jól.

P: Nem. A domináns tünet nálam a teljes kimerülés volt. Energiától duzzadó ember vagyok, de minden izomszálam sajgott. Fölkelni, menni is alig bírtam.

Sp: Mikor tudatosította, hogy állapota komoly, sőt, életveszélyes is lehet?

P: Eltartott egy ideig. Amikor megjött a pozitív teszt, inkább érdekes volt számomra. Hohó, erről tartok előadásokat és most magam is megkaptam. Ám amikor a lázam 39-40 lett, elkezdtem aggódni. Feleségem azt mondta, kíméljem magam. De én még mindig legénykedtem. Akkor jött a hidegrázás, valószínűleg a bakteriális tüdőgyulladás miatt. Ekkor fordultam a klinikához.

Sp: Hány nap után?

P: Egy pillanat... (Naptárjába néz). 11 nap után. Azt gondolnánk, ha túl vagyunk az első 8-9 napon, javulás várható. Ám a láz maradt. Másrészt: még mindig föl bírtam gyalogolni a negyedikre. Mikor aztán a sürgősségire kerültem, oxigéntelítettségem 84% volt.

Sp: Az nagyon alacsony.

P: Igen. A vizsgálatnál el sem akarták hinni. Időközben köztudott lett, a koronásoknál az alacsony oxigénszint tipikus és ezt észre sem veszik.

Sp: A klinikán, Ön, mint szakértő, át kellett, hogy engedje magát más szakértőknek. Bízott orvosaiban, vagy maga akarta meghatározni a kezelését?

P: Egészen furcsa volt. Abban a pillanatban, amikor befeküdtem a klinikára, megszűntem virológusnak lenni – egyszerű pácienssé váltam. Mindennek alávetettem magam. Teljesen kikészültem, csak a plafont bámultam, nem volt egy tiszta gondolatom sem. És amúgy sem vagyok az a típus, aki megmondja a taxisnak, merre kell menni.

Sp: De Ön egész idő alatt tudatánál volt? Nem lélegeztették?

P: Azonnal oxigént kaptam. Egy invazív lélegeztetésre szerencsére nem volt szükségem.

Sp: Mennyire félt ettől?

P: Rá sem merek gondolni, mi lett volna, ha... beleőrülnék. Épp ekkor jöttek az első publikációk a lélegeztetettek magas halál-arányáról és hogy ez nem mindig a helyes út. Dehát én túléltem.

Sp: Egy hét után hazaengedték.

P: Igen, de ezzel korántsem lett vége. 7 kilót lefogytam, ez egyfajta betegségbónusz. Mára visszanyertem régi testsúlyom. És ekkor, kb. egy hétre rá, jöttek a fulladásrohamok. A háziorvosom beutalt az University College-be, ahol kiderült, az egész tüdőm átitatott volt, erős immunreakciótól szenvedtem.

Sp: Egy túlzott immunreakció, hetekkel a fertőzés után? Ez gyakran előfordul?

P: A klinikán azt mondták, nálam látnak ilyet először. Mára több orvos is találkozott a jelenséggel. Épp most beszéltem egy párizsi kellégával, aki szintén elhúzódó reakciót diagnosztizált. Nyilván erről is lesz publikáció. A covid-19-ről mindig tanulunk valami újat. (A kínaiak nem mondták?RS20V29).

Sp: 2014-ben a SPIEGEL-nek azt mondta, hogy a legjobb, ami az emberrel történhet, ha egy halálközeli élményt túlél. Ma, a covid-19 megtapasztalása után, is így véli?

P: Föltétlen. Egy ilyen élmény mindenkit arra kényszerít, hogy átgondolja, mi is fontos az életben. Persze, senkinek sem kívánok ilyen helyzetet, de mégis utána mély fölismerésekhez jut.

Sp: Az Ön életét mennyiben változtatta meg a betegsége?

P: Oh, erről még korai beszélni. Egy biztos: erősebb ösztönzést kaptam a covid-19-et jobban megismerni. (Nem a globalizációt?RS20V30). Belgiumban van egy fogalmunk: ”tapasztalt-szakértő”. Ebben a tekintetben megváltozott a státuszom: eddig csak tudományos szakértő voltam. Most érzékenyebb lettem nemcsak a vírusra, hanem az emberi problémákra is: az elszigeteltség-magányosságra, a családon belüli erőszak növekedésére, a krónikus utóhatások hullámára, amivel az emberek majd hozzánk fordulnak.

Sp: Az első munka, amit folytat, az az EU-tanácsadás, Leyen asszony oldalán. A pandémia leküzdése egy sürgős európai föladat?

P: Mindenesetre Európának ebben fontos a szerepe. Még betegségem előtt heten voltunk ebben a munkacsapatban, közöttük Christian Dorsten, Charité Berlin és Lothar Wieler, Robert-Koch-Institut. Természetesen minden állam maga felel állampolgáraiért. (Azokért a tízezrekért is, akik évek óta kórházi fertőzésekben halnak meg?RS). De épp a kutatás terén érhetünk el sokkal többet, ha együtt dolgozunk. Pl., oltóanyag fejlesztésére egy ország kevés.

Sp: Az USA nagy dobveréssel beharangozta az „Operation Warp Speed”-et. Még a nevet is egy sci-fi-ből kölcsönözték, a Star Trek-ből. A cél, novemberre legyen egy szérum. Ez a helyes út?

P: A politika a helyes utakhoz pénzt hozhat és a bürokráciát is félretolhatja. Ám ez egy tisztán amerikai program. Ezért fontos, hogy Európa is rákapcsoljon. Amerika előnye, hogy az USA egy ország. A sok nemzetiségű Európában nehezebb az összehangolás. Május 4-én, Leyen asszonynak mégis sikerült egy tényleg történelmi konferencián, 7 mrd eurót a covid-19-es teendőire – oltás, terápia, diagnózis – biztosítani. Ez az európai döntőerő fontos példája.

Sp: Az USA novemberi határideje nem teljesen irreális?

P: Az elnökválasztás miatt nagy a politikai nyomás. Csak remélhetem, hogy nem kerül sor egy idő előtti kockázatos oltás-engedélyezésre. Ne feledjük: sok milliárd ember vár a szérumra. Ha csak egy kis százalékuk is súlyos mellékhatásokat kapna, az végzetes lenne.

Sp: Nemcsak azt kell bizonyítani, hogy az oltás biztonságos, hanem hogy hatékony is.

P: Ehhez ezer és ezer tesztszemélyre van szükség. Ezek a kísérletek legkorábban júliusban-augusztusban indulhatnak el, de inkább a jövő év elején. És akkor hogy állunk a pandémiával? Nem tudjuk. A ragály először Kínában csapongott, majd az EU-ban és most főleg Észak- és Dél-Amerikában. Afrikát elkerüli? Lesz második hullám? Mindezt előrelátni, nem más, mint kvalifikált találgatás.

Sp: Az annyira áhított szérum tényleg a corona-probléma megoldását hozza nekünk?

P: Korábban én is ezt mondtam. Ma már differenciáltabban látom. Természetesen egy oltóanyag az exit-stratégiánk fontos része lesz. De sok minden az emellett szól, hogy mi, mint társadalom, megtanuljunk a covid-19-cel együtt élni.

Sp: Honnét ez a hirtelen visszakozás? A szérum nem fogja a vírust kiirtani?

P: Ez teljesen valószínűtlen. Azt sem tudjuk, egy ilyen szérum hogy fog működni? Ami a tüdőfertőzéseket illeti, eddigi tapasztalataink nem igen rózsásak. Magánál az influenzaoltásnál is a védőhatás is csak 60-70%. Alapjában véve, én egy optimista ember vagyok. De a 100%-os védőoltásban nem hiszek. Meg kell fontolnunk, mit is akarunk valójában elérni? A fertőzést teljesen megakadályozni, az elhalálozást leszorítani? Vagy valamit a kettő között? Erről is kell beszélnünk.

Sp: A HIV-re máig nincs védőoltás. Ehelyett meg kellett tanulnunk, ezzel együtt élni. Ezt főleg az antivirális szereknek köszönhetjük... Így lesz az újszerű corona-vírussal is?

P: Lehetséges, hogy ennél előbb találunk egy terápiát, mint egy védőoltást. Mint páciens, tapasztalataim más útra vezetnek. Eddig kizárólag arról volt szó, hogy a vírust ártalmatlanítsuk. De arról is el kell gondolkodnunk, hogy az immunreakciót megfékezzük. Emellett fontos a beavatkozás időzítése is, mintha eddig a klinikai tanulmányok erre keveset figyeltek volna. Azt is vizsgálni kell, hogy az antivirális szerek alkalmasak-e megelőzésre? (És azt is, hogy a tudomány egy problémát megold, kettőt generál. Vagy, Szentgyörgyivel szólva, tudjuk-e, mi az élet?RS). Akkor föl lehetne kutatni minden kontaktust, és ezeket megelőzésképp kezelni – ez a szérumhoz hasonló, csak jóval célirányosabb mód.

Sp: És a végén ott lesz egy komplexen hangszerelt covid-19-orvoslás?

P: Miért ne? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból; pár nappal korábban vagy későbben, finom ráhangolással, mint a rák- vagy a HIV-terápiánál. Itt szabadjára engedem a fantáziám, egyébként is úgy hiszem, sokkal nyíltabban is kiállhatnánk a nem szokványos ideák mellett.

Sp: Milyen szerepet játszanak a pandémia pszichikus kihatásai?

P: Világos, hogy a covid-19 sok lelki és érzelmi problémát is okozhat, úgy magára, a betegségre való reakcióval, ahogy az intézkedések elleni válaszoknál is. Ezeket már észleljük. Az öngyilkosságok szaporodása egy indikátor lehetne. Én magam, amikor hazaadtak a klinikáról, lelkileg teljesen összeomoltam. Sokáig csak sírtam. Ismerem magam: fenyegető helyzetben szembenézek a veszéllyel, a félelem és az érzelem csak utána jön.

Sp: Mára legyőzte a betegséget?

P: Nem, még koránt sincs vége. Még mindig nem bírok, szünet nélkül, a lépcsőn fölmenni. Megpróbáltam kocogni, mert nagyon hiányzott, de gyorsan föl kellett adnom. Még mindig vérhígítót szedek, mert pitvarremegésem van. És ez így maradhat életem végéig. Többek között azért is adom ezt az interjút, hogy fölhívjam a figyelmet az utóhatásokra. Sokan úgy hiszik, a covid-19-fertőzőttek 99%-a csak egy influenzát kapott és csak 1% hal bele. Tudatosítani akarom, hogy van közben is valami: azok nagy száma, akik túléltek, de még sokáig és súlyosan betegek maradnak.

Sp: Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

KIVETÍTETT KÉPEK VAGYUNK – A HOLOGRAM-VILÁGEGYETEM RózsaS

Erik Verlinde, holland fizikus: új gravitációs törvényre van szükségünk.

(A legutóbbi, amit hallottam: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik).

A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezték a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy (kollégák bólogatnak). Csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Nem szeretem, ha hülyét csinálnak belőlem. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen.

És a kemény tudománykritika azt mondja: elég volt! A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk. Ha csak sültbolondok lennének, hagyján – de közveszélyesek. (Mikor csukják be őket? Meyer-Abbich). Minél nagyobb a távcső, annál több a csillag. A szám csak egy rács, amit az ember rárak a világra, hogy kényelmesebben éljen. Elmentek a Holdig, pedig csak összegyűjthettek volna pár követ a közeli sivatagból. Folytatják a klímarombolást az űrállomással, ahol megtudják, hogy ha az ember nem használja a lábát, akkor az használhatatlan lesz. Óriási xenonnal töltött tartályokat raktak a föld alá, 160 M dollárért, hogy befogják a világűrből érkező „pillangó rebbenését” - eddig csak a dollár rebbent el. (Erre azt mondják: ha tudnánk, melyek a nyertes számok, azokat tennénk meg.) Csakhogy ez a játék kezd besokallni!

Az eget firtatják, a lábuk alatt pedig ég a föld.

Kicsit azért rokonszenvezek: a hologram-világ egy óriási szövet, minden mindennel összekötve.

És innét csak egy lépés az isten.

2020. jún 1.

 

KERÉKPÁR-AUTÓ-VITA 2020. jún. 12. Klubrádió, Sajnálatos, hogy a fölkészületlen szerkesztőt lemosták az autósok. A végén még maga is beállt közéjük. (Egyik betelefonált, hogy neki ment a beton az autójának...)

-A város emberi lakóhely.

Ön mit szólna, ha tüzet raknék a nappalijában?

-Mért mérgez ártatlan gyalogosokat és kerékpárosokat?

-Nem lehet zöld övezet és autó-út is egyszerre.

Ön is szereti a tiszta levegőt?

-Ismeri az autót?

Fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben.

-Mért veszi el mindenki szabad terét kocsijával?

(1 busz = 40 autó).

-Mért szervezi meg az állam az ártatlan harmadik,

a gyalogos, megnyomorítását? (A legtöbb kerekes-székes autóbaleset áldozata).

Honnét a sok asztmás kisgyerek?

-Kár kényelemre elégetni az olajat, ha meg is lehet enni (margarin).

-Még a villanyautó is rombolja a klímát.

Gyerekeinket a parkolóhelyért?

-Akik helyesen közlekednek,

azok is pénzelik az autósokat.

-Azokat, akik többnyire egyedül ülnek

egy nagy kocsiban.

-Sokszor csak rossz szokás, sok mindent autó nélkül is elintézhetünk, különösen egy nagyvárosban. -Összességében a kerékpár gyorsabb. (Két hónapot ül az autós a kocsijában!).

-Az autó sokszor munkaeszköz vagy egy busz sincs a láthatáron. De nagyvárosban?

-A motort hagyjuk meg a mentőknek, rendőröknek, taxisoknak – azok is lesznek elegen!

-Nem lehetünk Hollandia, de egy kis átszervezéssel sok autóst „átültethetünk”!

-Jó, most túloztam... ó r i á s i átszervezéssel: kampány, olcsó bérlet, sok bringaút, másik oldalon drágítás, szigorítás, sebességkorlátozás... (A nemzeti konzultációs-költség pont elég lenne...).

Lásd még: Szelíd Energia Füzetek 8, Energiamenü

FŰTÉS-TUDNIVALÓK

-Fali gázkazánt állandó kis lángra állítok, 50*C fűtővízre: DE EZ ÁLLANDÓAN MENJEN! (A ki-be kapcsolás többet árt).

-Ha nem zárt a rendszer: a párolgás miatt fűtővizet utántöltök.

-A radiátorszelepek finom állításával belövöm a kívánt hőfokokat a különböző szobákban; főleg a referencia-helyiségben, ahol a szabályzó van a falon.

-19*C elegendő: ez fölött egészségtelen, inkább két pulóvert húzok, helyben futok. ("Fűtsünk kalotaszegi legényessel")

-A radiátorok mögé, ajtókra hőtükör-fóliát ragasztok.

-Házat fehér lapokkal szigetelek (8 cm polisztirol), nem fűtök a varjaknak.

-Padláson matracokat, szőnyegeket fektetek le.

-Csak este fűtök - napközben mozgok, szomszédolok; közösségi házba, klubba, megyek.

-Átmegyek segíteni annak, aki nálam is rászorultabb.

-De legjobb, ha otthon maradok, míg a hideg el nem vonul - ilyenkor buszok, villamosok, autók be sem indulnak.-Nem használt helyiségeket (nyaralók) víztelenítek, fagykárok miatt.

-Nem tüzelek el: műanyagot, rétegelt dobozokat, használt olajat - nem mérgezem magam és másokat!-Eltüzelhető: tojástartó, barna karton, újságpapír (nem színes), víztiszta polietilén fólia (égéspróba: ég, mint a gyertya; PVC bűzlik).-Kikapcsolom a hűtőm; télen hideg szobában (de ne fagyban!), teraszon - nyáron vízaknában, kútban tárolom a romlandót, ha van.

-Kikapcsolom a mélyhűtőm - van a boltban, fizessék ők a hűtést!-A bojlert csak szombaton kapcsolom be. Hét közben 20 literes fazék a sparhelten, gázon.

-120 literes bojler helyett 5 literes vízmelegítő, merülőforraló.-Konyhaszoba: Hasznosítom a főzés hulladékhőjét. Villámszellőztetéssel,függönyökkel, átalakítható bútorokkal a konyhából pár perc alatt szobát varázsolhatunk!

(FŰTÉS, Szelíd Energia Füzetek 4, letölthető).

Kéményjavítás házilag

A kéményből a tetőn itt-ott kimosta a habarcsot az eső.

A kéményseprő: visszabontani a kéményt, újra falazni, 200 eFt (??).

(Fölmásztam a tetőre, fugáztam pár fándli habarccsal; lent a kormot kikapartam, huzatot ellenőriztem).

Szerelő: cirkó-szervíz 15 eFt.(??)

(Lekaptam a burkolatot, ecsettel, porszívóval kitisztítottam, légtelenítettem, lángot beállítottam).

KONDENZÁCIÓS KAZÁN: MEGGONDOLANDÓ!

A visszahűtéses gázkazán a füstgázok lehűtésével 45*C-ra még 5 - 10% hőt nyerhet vissza,

amely különben elveszne a kéményen át.

Ám számos hátránya van:

* Drága (kétszeres ár!)

* Különleges kéményt igényel.

* Csapadékelvezető kell.

* A hőnyereség nem szavatolt, többletfogyasztás is fölléphet.

* A hőnyereség esetleg elvész, mert a keringtető szivattyú többet fogyaszt.

* Gyakoribb az üzemzavar, rövidebb az élettartam.

* A készülék védelme végett védőkeringtetésre van szükség, akkor is, ha nincs láng.

Aki tehát ilyen kazánba akar befektetni, alaposan tisztázza a fenti kockázatokat.

Egyébként egy jó hatásfokú normál-kazán is megteszi, ha optimálisan beállítjuk és visszafogjuk a hőveszteségeket.

Azt a 10%-ot figyelmes fűtésmegtakarítással, a család fegyelmezésével is visszanyerhetjük. Szelíd Energia Füzetek 4, FŰTÉS, 2004

 

A KLUBRÁDIÓ ÉS A TECHNOKRATA ŐRÜLET Légkondi, 2020. jún. 15.

Megint rajtakaptuk a Klubrádiót (de az Indexet, Origót is), hogy magát az ördögöt hívja meg a pokol reklámozására. Most is egy techóriás (termékmegjelenítés!) beszél a hűtésről, mosásról, világításról:

-Dobjuk ki régi gépeinket?

-Vegyünk új készüléket, mert az takarékosabb?

-Vegyünk nagy mosógépet?

-Vegyünk hőszivattyús hűtőt?

-Vegyünk okos-villanykörtét?

-Ne mosogassunk kézzel?

-Kapcsoljunk mindent rá az okostelefonunkra? stb.

Hűtés

-Az elektromos hűtőszekrény az első számú tipikus fölösleges gép a háztartásban,
a fogyasztói társadalom státusz-szimbóluma. (Elődeink hogy tudtak fönnmaradni évezredekig frizsider nélkül? Talán éppen azért?).
-Télen egy helyiséget fűteni, annak egy sarkát (hűtőszekrény) hűteni: esztelen dolog!
6 hónapig az egész környék hűtő!
-A megoldás: a külső hűtőkamra (olyan, mint a frizsider, csak a ház külső,
északi falára van akasztva, konyhából tolóablakkal elérhető).
-Jobb persze a pince, kút, vízakna (állandó 10 *C, lásd földhőcserélős hűtő)!
-Fagyasztott áru van a boltban, fizessék ők a hűtőköltségeket!
-Gázzal működő hűtő is jobb megoldás lehet.
-A villanyfogyasztás üvegház-CO2 kibocsátással jár, ezért veszélyezteti a földi klímát.
A klíma csak többet ér egy frizsidernél?

-A villamos hőszivattyú, ahogy az összes elektromos készülék, az erőműnél okozza a környezetkárosítást.
Mosás
-A mosás a ruha kínzása. Finom ruhaneműinket bűn mosógépbe gyömöszölni – ezeket csak kézzel szabad mosni (rá is van írva)!

-Az automata mosógép a 2. számú túlfejlesztett háztartási segédeszköz. Túl érzékeny, túl sok funkció – melyekből úgyis mindig csak egyet-kettőt futtatunk.
-A régi készülékek jobbak, mert tartósabbak. Egyszerűek, tehát javíthatók. A mosógép mechanikus bütykös tárcsája előnyösebb az elektronikánál.

-Régi készülékkel is lehet takarékosan mosni (foltokat előbb kiszedni, áztatni melegben aztán csak öblíteni, programot „ugratni”).

-A tömegcikk „modern” mosógép is „tervezett elavulás”, amikor kiváló mérnökök tudásukat arra szórják el, hogy velünk, fogyasztókkal kiszúrjanak.

-Igen, kell a nagy mosógép – a 100 ruhánkhoz! Ám sok tárgy, sok gond. Nem jobb csak egy-nehány, ami tartós és amit szeretünk (önismeret!) és könnyen számon tarthatunk? Az érzékeny fehér „fehérnemű” sem divat már, nem szólva a népes nagy családról, ami már nincs. Pedig ott lehet egy nagy gép igazán jó segítség.

Mosogatás

Nincs! Csak öblítés!

-Étkezés előtt forrósítok 2 liter vizet.

-Étkezés után az edényeket, amiket kenyérbéllel kitörlöltem, forró vízzel leöblítem.

-A zsírosakat félreteszem és később mosóporos lével megtisztítom.

-Nem hagyom rászáradni, előbb örömmel, aztán körömmel.

-Tányérokat nem rakok egybe, mert az aljuk is zsíros lesz.

-Mindig kevesebbet főzök, így a nyersből (saláta, gyümölcs) több fogy.

FÉL KANÁL MOSÓPOR MINDENRE JÓ!

(nem kompakt, nem szlovák; 3 kg, Tesco Value, Bonux, 250Ft/kg)

1. Mosogatásra (kevés meleg vízben föloldva)

2. Súrolószerként

3. Foltkezelésre (friss folt alá ruhát, kevés por, meleg víz, ütögetni)

4. Kézmosásra (szappan helyett, kevéske por)

5. Hajmosásra (nagyon kevés, föloldva, ABS sampon-tenzid)

Fogmosásra nem jó, kevéske finom krétapor jó.

Világítás

Egyedül itt nyerők az – igazán kitűnő – új készülékek!

-LED-lámpákkal világítok, nem fogyasztanak, csak a munkafelületet világítom meg.

-Áramot magam csinálok (taposó generátor, aggregát, napelem, termogenerátor).

Lásd: Testápoló kislexikon és Mosógépek -Beszerzés, kezelés, javítás -

(Szelíd Energia Füzetek 1-13)

Jók a gépek, de ha nem vigyázunk, könnyen csak szaporítják a házi munkát!

 

AMIT A SZÁZÉVES EMBERNEK NEM MONDANAK EL

Rossz érzéssel küldtem Nektek levelet a két ember haláláról (HellerÁ „abszurd”, BálintGy „gyönyörűséges”- valami óriásit tévedhetek!

Házára piros covid-jelzés került. Siófokon lett rosszul, ahová nyaralni mentek. Covid-tesztjei először negatívok (fals-negatívok?) lettek, majd a pesti kórházban kimutatták a koronavírust. Felesége: „Érthetetlen. Egész idő alatt karanténban voltunk.” „Csendesen elaludt.”

Így Bálint gazda halála is abszurd, rejtélyes sőt, fenyegető lett.

Túlélt nyilaskorszakot, halálmenetet, koncentrációs tábort – és egy ilyen „bagatell” kórba hal bele?

Eljött az órája, ahogy a sok idős sorstársának is. Gyerekkoromban sok embert láttam „öregségben” meghalni. Egyszercsak eltűntek a padról a házuk elől.

De mi, túlélők, még itt vagyunk! Mire számítsunk?

Az országban naponta 300-an halnak meg, 10-20 ezer „noszocomiális”, vagyis kórházi fertőzésben. Eléggé aggasztó, hogy sok a téves diagnózis és a félrekezelés.

Ha jó volt a siófoki teszt, akkor BálintGy a kórházban kapta el a covidot? Ha másutt, hogy érzi magát, aki megfertőzte? Szabad-e idős embereket utaztatni, hisz nehezen tűrik a környezetváltozást?

Ez a kórokozó most már mindig velünk lesz.

Mit vártunk, a globalizáció után? Pénz jöhet, vírus nem?

Az emberek azt hiszik, minden mehet a régiben. -Szerinted rendben, hogy ugyanúgy buliztok, maszk nélkül, szorosan, mint régen? - kérdeztem lányomat. A környező országokban máris látható a következmény. „Wir amüsieren uns zu Tode” (Szórakozunk halálig), mondták, mikor beindult a szórakoztató-ipar Nyugaton.

Tömegtársadalom, globalizáció, digitális rabszolgaság, rezilienciahiány, klímakatasztrófa, vírusok, őrült személy- és áruszállítás – félő, nem fogunk megöregedni, mint Bálint gazda.

AMIT A SZÁZÉVES EMBER NEM MOND KI

Ott ültünk Heller Ágnes könyvbemutatóján, fél történelemkönyv. (Szép neve van, mondta nekem Ágnes.) A levegőben volt, hogy ez lesz az utolsó – mégis mindenki derűs volt! Aztán jöttek a halálhírek. Ágnes halála rejtélyes, sőt, abszurd - Bálint Györgyé „gyönyörű”. Láttam már ilyet: Hóka Laci bácsi, a recski fogoly, leült a kanapéra és nem kelt föl többé. Csettintettem a nyelvemmel, ha nem értetek félre.

Összegyűjtötte a morzsákat az asztalról, ahogy én is.

„Hétköznapi ember vagyok.”

Hát nem, kedves Gyuri bácsi! Százévente, ha jön egy ilyen csoda!

Egy szavában sem kételkedem. Nem mások hátán élte túl, hanem magának köszönve: adottságainak, erejének, emberségének. Megbocsátásának: Senkit sem hallottam még ilyen megadóan, tárgyilagosan, szinte szenvtelenül beszélni a koncentrációs táborokról.

Mégis, ahogy hallgatom: valami hiányzik, valamit nem mond ki – aztán egyszerre beugrik: isten neve. Míg sorstársai nyilván sokszor fordultak a legfölsőbbhöz (vagy éppen fordultak el), míg minden más emberi tragédiánál istent hívják, Bálint Györgynél nem hallom. Nyilván neveltetésénél sem játszott nagy szerepet az istenhit, bár ott kellett, hogy legyen. Az sem lehet válasz, hogy náluk nem keresztény isten volt a hagyomány – az isten az isten.

A válasz csak egy lehet: nála más valami volt a fő támasz – az emberség. Nem mondja ki, de ott lappang: Segíts magadon, az isten is megsegít.

Ha pedig ez így van, hogy az emberség, az ember-ideál megelőzi az istenhitet, akkor ez az istenhitre nem hízelgő!

De mivel Bálint Györgyök csak egyszer születnek százévente – ezért mégis az isten győz!

RózsaS, egy halandó, 20VII1

 

RÓZSA SÁNDOR lásd

Zentai Rózsa Sándor

Zenta (Jugoszlávia), 1948-

Elődei 1775-ig vezethetők vissza (Ruzamberok/Rózsahegy).

Iskolái:

Vegyészeti Technikum, Zenta, 1963-1968

Prirodno Matematicki Fakultet, Novi Sad, 1968-1971

Universität zu Köln, 1973-1982, Chemie, dr. rer. nat.

Élete Jugoszláviában

1969-ben magacsinálta tandem-biciklin barátjával a tengerig meg vissza teker, útiélményeit a Novi Sad-i Magyar Szó-ban teszi közzé, sorozatban.1970-től az Ifjúsági Tribün szerkesztője Novi Sad-on, jeles személyiségeket hív Mo.-ról (Németh László, Mészöly Miklós, Konrád György, Sára Sándor, stb.). Happeningeket, vicc-olimpiát szervez, fejen állva elszavalja a „Talpra magyart”. A Képes Ifjúságba ír, szatírikus rovata a „Gukker”. Egy tudósítása Kelet- és Ny.-Berlinről föltűnést kelt. Magyar nyelvű egyetemet követel Novi Sad-on. A Tribünön kerül az Új Symposion csoporthoz, egyetlen írása 1971-ben (Mindennapi abortusz) a lap betiltásához és vádemeléshez vezet. 3 év szigorítottat kap, ezt a felére mérséklik, de a rendőrök nem találják otthon: Nyugat-Németországba menekül. Ott perét újratárgyalják; menedékjogot, ösztöndíjat kap, később állampolgárságot.

Élete Nyugat-Németországban

A Bayer AG-tól a kölni egyetemre kerül, kémia szakra. 1977-ben a KATALYSE Umweltgruppe-vel kiadják a Chemie in Lebensmitteln c. könyvet, ami fölrázza az országot. A környezetkemikáliák megérkeztek az élelmiszerekbe, a Bundesregierung határértékek kiszabására kényszerül. A rá következő könyv a savas esőről, szintén országos megmozdulásokhoz vezet. „Kitakarítottunk egy országot, de valójában csak átsepertük a szemetet máshová.”

1982-ben 15 „zöld” csoportot koordinál, a zöld párt szaktanácsadója a Kölner Stadtrat-ban. 22 természetvédelmi terület biztosításánál aktív. Több projektet visz (Stadt-Umweltkarte, Kölner Umweltwoche, BUND-Energieschule). 1986-ban, a Csernobil-évben, Robert Jungk Zukunftswerkstatt-jára jár (jövőműhely). Így születik a Köln 2020, az Ökokiskáté, az 5 jövőszcenárió. A tudománykritikát Jungk-tól, Peter Kafkától, Meyer-Abich-tól tanulja.

A Kölni Csoportban is aktív, ennek tagjai Saral Sarkar publicista, Maria Mies szociológus, Peter von Dohlen biológus, Lothar Gothe SSK (termőföld-projekt), Ludwig Hörner zöld Stadtrat, Jürgen Zenke germanista.

1989-ig, végig a kölni BOKRÉTA néptánccsoportban táncol, a kölni Magyar Házban.

Élete Magyarországon

1987-ben válaszolja meg levelét György Lajos-Piros, az ELTE-KISZ Természetvédelmi klub aktivistája. Ezután nyaranta előadásokat tart zöld csoportoknál. 1992-ben indítja a magyar szolár mozgalmat, megépül az első házi réz-napkollektor Pécsett. Követi a tartálykollektor, Visnyeszéplak, Gyűrűfű „ökofalvakban”. A vidékre-költözés terve a BME Kék Bolygó csoportjánál születik 1989-ben, Zaja Péter, Kilián Imre és társai mindmáig meg is valósítják; a Gyüttment Egyesület, az Élőfalu-hálózat tovább viszik a vállalkozást.

1994-ben végleg átköltözik Mo.-ra, de rögtön össze is különbözik a zöld szcénával, az átpolitizáltság és a korrupció miatt. („Honnét a pénz és mire megy el?”). Fölépíti az önellátó Robinzon-házat, amely menedék, ha megszűnik a beszállítás.

A Szelíd Energia (munka) Alapítványt 1992-ben teszi, a Szelíd Energia Füzeteket 2004-től szerkeszti. Ezek megmutatják, mennyi technikát szabad és kell életünkbe behozni. Az „ökobetyár” blogot 2013-ban adja neki Kajner Péter. 2018-ban újraszámolja a személyes kWh-fogyasztást, javasolja, mindenki kitűzőjén adja meg kibocsájtott CO2 kg-ját.

Az „Ökobetyár könyve” a legkisebb ökolábnyomú könyv kísérlete, kézzel készíti, több helyre becsempészi („könyvgerilla”).

Vissza Zentára

40 év után ismét Zentán, előadásokat tart az Alkotóházban, megalapítja a Klímavédők Baráti Társaságát.

Írásai

-Mindennapi abortusz, Új Symposion, Novi Sad (Újvidék), 1971

-Chemie in Lebensmitteln, KATALYSE Umweltgruppe Köln, zweitausendeins, 1982

-Wissenschaft zu Vernichtung von Natur und Mensch, raum&zeit, 1991/53

-Vissza a Nobel-díjakat! Természetvédelem, 1987/5

-Amikor a tudománynak is vége, Napi Magyarország, 1998. júl.18

-Kölni levél, Természetvédelem, 1986/12

-Ökokiskáté, Harmadik Part, 1990/2 nyár

-Ökokiskáté II, GAIA Sajtószemle, 1995/281

-FŰTÉS A gazdaságos és ökologikus fűtés alapjai, Szelíd Energia Alapítvány, 2004

-Testápoló kislexikon, Ökotárs, 2002

-OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség, 2008 (www.okobetyar.blog.hu)

-Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13, 2018

-Ökobetyár könyve, 2018

- -Könyvgerilla – 2019 krónikája

 

HÉT KÖZGAZDÁSZ A KAPITALIZMUS JÖVŐJÉRŐL
A DIE ZEIT neves közgazdászokat kérdezett meg, hogyan nézne ki egy kapitalizmus növekedés nélkül és hogyan sikerülhet egy ilyen fordulat
1. TIM JACKSON, Uni Surrey, UK
2020 január: Hó alig esett, Ausztráliában tomboló erdőtüzek – mindezek a kizökkenő klíma előjelei. Ám a Davos-i World Economic Forum-nak nem a klíma volt az egyetlen témája, hanem maga a megingott kapitalizmus. Kire-mire fogják a válságot? Az adóssághegyekre? A kereskedelmi háborúkra? A politikai populizmusra? Túl sok ember szakadt le, a kapzsiság és a felelőtlenség megtette a magáét.
Maga a kapitalizmus a felelős. A természettel való kíméletlen bánásmódja, a munka leértékelése, a politika fojtogatása, a pénzrendszer eltorzítása, csökönyös ragaszkodása, minden észérv és logika ellenére ahhoz, hogy a több a jobb – mindez együtt rengeti meg a rendszert. Ám aki a növekedést megkérdőjelezi, az mindig is kergének, idealistának vagy fölforgatónak számított.
Aztán Davos után pár héttel a növekedés egyszerűen elillant - jött a vírus. Az országok sorban állították le gazdaságaikat, aki késlekedett, megbűnhődött. És így ébredünk meglepve a posztnövekedés világában. Ám ez már a vírus előtt fölbukkant a láthatáron. A 60-as évek 4 %-os növekedése még a leggazdagabb országokban is 1%-ra zuhant. Ebben az évben -5% várható. Európa gazdasága 10%-kal zsugorodhat.
Egy megosztott és elszegényedett világ mutatta meg magát. Még ínségben is a gazdagok és a kedvezményezettek jártak jól, míg a munkások a „fronton” mint tragikus esetek kerülnek be a covid-19-statisztikákba. Ám a legkirívóbb üzenet, hogy a kormányok az egészségvédelem érdekében drámaian beavatkozhatnak, munkásokat kurzarbeit-ra küldenek, cégeket mentenek, az ápolásba fektetnek be. A posztnövekedés meglehet, már az új normalitás, különösen Európában.
A krízis egyedülálló alkalom, régi gazdasági modelleinket átdolgozni. Ez már elkezdődött. Ami a pandémia reakciójaként villámgyorsan fölépült, nagyrészt fölhasználható alapként a széleskörű és alapvető újjáépítéshez. Első helyen áll az egzisztenciák védelme. Az ápolásnál, a kézművességnél, az oktatásban bevezetett kurzarbeit munkahely-garanciává kell, hogy alakuljon. Az embereket gyorsan át kell képezni és megedzeni a jövő gazdaságára. Állami ösztönző programokkal kell a posztnövekedés gazdaságára való átállást segíteni. Soha jobb időpont egy CO2-szegény infrastruktúra fölépítésére. Az emberek érdekeltek a shutdown kétségtelen pozitív kihatásait megőrizni: kevesebb jármű az utakon, aktívabb élet, erősebb közösségek, megterhelhető helyi ellátási utak.
Persze, rögvest jön a tiltakozás, hogy mindezt nem engedhetjük meg magunknak, a magas állami eladósodás miatt. Ám a neoliberális pénzpolitika szószólóira nem szabad hallgatnunk – ők visznek bennünket a társadalmi összeomlásba. Minden eszközt be kell vetnünk: adósság-föloldás, az államok össz-felelősség-vállalása egymásért, a spanyol javaslat: a törlesztés leállítása örökre vagy a központi bankok lehetősége, kihagyva a pénzpiacot, közvetlenül az államtól való kötvények vásárlására, tehát az állam direkt finanszírozása.
A korona-leckéknek köszönve soha ilyen jól nem voltunk fölkészülve, hogy átváltsunk egy reziliens, fönntartható gazdaságra. A jutalom óriási lenne. Talán erről kellene 20201-ben Davos-ban vitatkozni.
2. DENNIS MEADOWS, A növekedés határai (1972) szerzője
Az emberi faj kb. 15 000 generáció óta népesíti be a Földet. 1750-ig gyakorlatilag semmi növekedés nem volt. Csak a legutóbbi 15 generációnál – tehát 0,1% év alatt – alakult ki az az igény, hogy az élet mindenki számára tartósan és gyorsan megjavítandó. „Minden, ami már megtörtént, újra megtörténhet.” - mondta a fizikus Amory Lovins. („Amit megtettünk, megtesszük újból”, Prédikátor 1,9; RS20VII25). Tehát az ember szociálisan és pszichológiailag biztosan megélhet. Azonban politikailag és gazdaságilag lehetetlen, hogy aktívan ezt az utat válassza: a politikusoknak a későbbi „több” kilátására szükségük van, ha nem akarják elveszíteni a mostani „kevesebb”-egyezmények támogatását. A pénzbefektetők meg kell, hogy ígérjék, holnap mindenkinek több jut, hogy az óriási egyenlőtlenségeket produkáló pénzrendszer toleranciáját megőrizzék. A végtelen haladás hazugságát úgy tartják fönn, hogy a növekedést mindig újra definiálják. Olyan pénz-transzakciókat értékelnek túl, melyek valódi növekedést nem is produkálnak, csupán a pénzágazatot támogatják. Ez alatt az élelem-ellátás, a szolgáltatások és a valódi jólétet megvalósító termékek leértékelődnek. Ahogy mi ma a környezetszanálással bár jólétünket emeljük, további károkozással alig csökkentjük.
Valójában a polgárok jóléte már évek óta megy lefelé. Ez ezért nem közismert, mert az óriási adóssághalmaz elfedi. Ebben az évszázadban mindenki meg fogja érteni, hogy nulla vagy negatív növekedési fázisban vagyunk. Egy ember számára lehetséges és egyszerű, hogy egy kerékpáron gyorsan mozogjon vagy csak mellette álljon. Ám ahhoz, hogy a kerékpárt lassítsuk, vagy leszálljunk róla, jelentős előre-tervezés és képesség kell.
Mi akadályozza, hogy a globális társadalom a belső hozzáállást és képességet fölvegye és ebből a látszólag gyorsan növekvő gazdaságból kiszálljon? Első pillantásra a globális hatalom a GDP-emelésre való figyelemből profitál és abból is, ahogy a GDP-célt vad pénzügyi intézkedésekkel próbálja elérni. Rövidlátóan gondolkodva megpróbálják a növekedés mínuszba zuhanását megakadályozni. Ehhez bőkezűen osztogatják a szociális jótetteket és áldozatot is bevállalnak. Mivel befolyásuk óriási, föltételezem, ezek az elitek további évtizedekre is megtartják hatalmukat.
Ám ez nem jelenti a növekedés örökös fönntartását. A társadalom rákényszerül a növekedés föladására a klasszikus energiahiány, a természet pusztulása, a klímazavarok, a termőföld elvesztése, a környezetszanálás emelkedő költségei miatt. És talán a civilek mozgalmai miatt is.
A következő két évszázadban úgy a lakosság, mint az energiatartalékok és forrásfogyasztások is 50%-ban vagy még jobban csökkennek majd. Hogy ez mennyi káosszal és igazságtalansággal jár, az inkább a jövő vezető személyiségek kvalitásaitól és céljaitól függ, mintsem a kormányzási formákon. Ezek változni fognak. Az emberek településszinten szervezik magukat újjá, hogy megélhetésüket biztosítsák. Olyan politikai lépésekre szánják el magukat, melyek az ellenállóképességet erősítik és nem a növekedést. Az embernek a törzsi modellek sokkal hosszabban szolgáltak eredményesen, mint az olyan állammodellek, mint a monarchia, autokrácia, oligarchia vagy demokrácia. Úgy vélem a jövőben az ősi közösségformák fognak elterjedni.
3. ROBERT SOLOW, Nobel-díjas növekedéskutató (1987)
Egy ipari kapitalista népgazdaságnak növekednie kell, hogy fennmaradjon? Ezt a kérdést mindig nemmel válaszoltam meg. Hogy egy kapitalista népgazdaság sikeresen egy helyben lépked, nem mond ellent az ökonómia tudományoknak. Mint minden más gazdaságot, természetesen ezt is financiális és pénzpolitika kell, hogy támogassa, stabilizálja. Igény kell a szociális mobilitás ösztönzésére. De alapjában véve semmi nem függ egy népgazdaság abszolút nagyságától.
Ha a lakosság nagy része ökológiai lábnyomát csökkenteni akarja úgy, hogy jobban a szabadidő és a szolgáltatások felé fordul, ez ellen gazdasági szempontból semmi sem szól. Egy ilyen tömegek általi döntés központi problémái szerintem az átmeneti fázisban rejtőznek. Egy „nagy” növekvő népgazdaságból egy „kis” stacionárius rendszerbe való átmenet nem lehet könnyű. Eredményes végbevitele óriási nyomást fejtene ki a politikára, mely rendkívüli föladatok előtt állna. Kevesebb javak termelésével csökken a munkaerő-kereslet és egyben a kínálat is (a nagyobb szabadidő-kereslet miatt). Ezek a faktorok egymást nem semlegesítik, vélhetőleg itt a politikának kell beavatkozni. Még ha a munkapiac kiegyensúlyozott is lenne, regionálisan nagy egyenlőtlenségek adódhatnak. Pl. a bányászatban és az iparvidékeken magas munkanélküliség lépne föl, míg a turistarégiókban hiányozna munkaerő. Ez politikailag orvosolható.
És mi lenne a bezárt gyárak tömkelegével? Nyilván nem nyithatnak ki újra. A fölszerelés egy része szegényebb országoknak eladható vagy elajándékozható.
Az átmenet kemény diója financiális természetű. Mi lesz a polgárok és a bezárt cégek privát adósságaival? A hitelezők rentábilis ipari projektek reményében kötöttek egy rakás kölcsönszerződést és vásároltak kötvényeket. Ám a kevésbé áru-orientált gazdaság ezeket az elvárásokat meghiúsítja. Eredmény: vállalatok tömeges csődje.
Tehát a széleskörű zavarok elkerülhetetlenek lennének, kivéve, ha jogilag előírnák, mi legyen ezekkel az adósságokkal. Ki mennyit kell, hogy törlesszen vagy leírjon. Ez a rendszer lényegében önkényes lenne, ám legalább meg kell próbálni a terheket egyenletesen elosztani. Ideális esetben egy általános formula kapna többséget. Ám ez bizonytalan. Ennek elejét lehetne venni, ha a fordulat időben „be lenne harangozva”. Ekkor nem születnének hiú remények.
További probléma a fölgyülemlett vagyon. Ennek egy része az idős-ellátást szolgálja. Ám ha a társadalom kevesebbet fogyaszt, az ilyen – a jövő fogyasztásra tartalékolt – vagyonoknak is arányosan zsugorodnia kell. Ez logikus.
Egy nagy vagyonrész semmi használatra sincs kijelölve, főleg a nagyon gazdag polgároknál. Ezekben a mértéktelen és egyre növekvő egyenlőtlenségek idejében vagyont gyakran csak azért halmoznak, hogy hatalmat és befolyást növeljenek. És ez a befolyás még nőhet is. Íme egy példa: egy egy milliárd eurós vagyon „megvásárolhat” 20 000 átlagos évi jövedelmet, ha az 50 000 euró. Zsugorodott gazdaságban az évi jövedelem 40 000 euróra eshet, a nem piacosítható, de kedvelt aktivitások miatt. Ekkor azonban 1 mrd € már 25 000 éves jövedelmet „vehet meg”. A „Wende zu Weniger” (fordulat a kevesebb felé) tehát a jólét hatótávolságát növeli – és ez figyelmeztetésként értendő! Ezek a problémák, melyek „a kevesebb több”-re való váltáskor (és nem csak itt!) jelentkezhetnek, nem kell, hogy eltántorítsanak az alapvető idéától. Vegyük csupán intésként, hogy az elszántság az ökolábnyom visszanyesésére nem elegendő. Ugyanilyen elszántság kell politikai lépéseket tervezni és rögtönözni, melyek igazságos és hatékony módon terveinket megvalósítani segítenek.
4. CLEMENS FUEST Ifo-Inst. München
Szabadság a fogyasztóknak
Gazdasági válságok idején a zuhanó termelés és foglalkoztatás ellen a gyors növekedés a követelt ellenszer. De tényleg olyan rossz, ha megáll a növekedés? A zárlat alatt sok ember került stresszhelyzetbe, sokaknak pedig épp jól jött a föllélegzés. A káros gázkibocsátás és a zaj is észrevehetően csökkent. Tehát a jövő modellje lehetne egy kisebb vagy nulla növekedés? A növekedésbírálók már régen hangoztatják, hogy a természeti források végesek és a fölfúvódó gazdaság környezetrombolással jár. Az élet egészségesebb és harmonikusabb lenne, ha nem ragaszkodnánk ennyire a teljesítményhez, termeléshez, fogyasztáshoz.
Ökonómiailag a GDP növelése nem öncél. A gazdaság teljesítménye nő, ha több a befektetés és a munka. A több befektetés azonban fogyasztás-lemondást jelent – momentán. Többet dolgozni pedig a szabadidő megkurtításával jár. Így nézve nem lenne hatékony embereket több befektetésre és munkára ösztökélni. Hideg tél több fűtőolaj égetését vonja maga után, a GDP nő, de ez nem jelenti egyben a jólét növekedését is. Ha a forrásfogyasztás költségeket okoz, melyek nem terhelhetők rá a fogyasztókra, (pl. légszennyezés, CO2) akkor a gazdasági teljesítmény hatástalan.
Mindazonáltal tartós növekedés nem azon alapszik, hogy az emberek egyre többet dolgozzanak és tőkét halmozzanak. Valójában az emelkedő jóléttel rövidül a munkaidő. Érett ipari társadalmak jövedelmeik kisebb részét fektetik be újra, ellentétben a küszöbállamokkal. A növekedés attól sem függ, hogy a természeti források jobban fogynak vagy a környezet erősebben terhelődik. Amikor egy állam gazdaságilag fejlődik, eleinte nő a környezetmegterhelés, később azonban csökken, ha beáll egy megfelelő jóléti szint. Tartós növekedés főleg akkor történik, amikor új tudás jön és kerül fölhasználásra. A technikai haladás, az oktatás és a gazdaság szervezésének tökéletesítése lehetővé teszi a források hatékony fölhasználását. A klímavédelem CO2-semleges gazdaság útján csak innovációkkal lehetséges. (? A túlfogyasztás elvisz minden hatékonyságnövelést. A technika elérte határait: Nem lesz új világmegmentő találmány! Minden kutatás csak a CO2-őt növeli, lásd a fél évszázados fúziós reaktor fiaskóját! RS20VII26).
Mi történne, ha a járvány után sok ember elhatározná, hogy kevesebbet fogyaszt és dolgozik és így a technikai haladás ellenére a növekedés leállna. Elvileg egy piacgazdasági rendszer ilyen egyéni kívánságokhoz gyorsan alkalmazkodna. Ám ez azokat is érintené, akik tovább ennyit akarnak dolgozni. A csökkenő jövedelmekkel csökkennek az adóbevételek, a szociális járulékok is – az állam kevesebbet tudna elosztani. Az állami teljesítmények fogadói takarékra kényszerülnének – nem önszántukból! Kisebb növekedés rosszabb orvosi ellátást, az infrastruktúra ritkítását is hozná, kultúrára, tudományra, oktatásra kevesebb pénz jutna.
Várható, hogy mindez így lesz? Válságokkor arról beszélnek, hogy a jövőben minden másképp lesz. Valójában azonban a legtöbben gyorsan visszatérnek régi szokásaikhoz. Hogy egyesek közülünk többet dolgoznak és fogyasztanak, mint amennyi mások számára értelmes, a szabad társadalomhoz tartozik. A gazdasági növekedés végeredményben az emberek személyes döntése.
5. MARIANA MAZZUCATO, Uni College London
DIE ZEIT: Mazzucato asszony, megváltoztatná a kapitalizmust, hogy megszabadítsa a növekedéstől?
MAZZUCATO: Rossz a kérdés. Nem a növekedés léte a probléma, hanem a mértéke, amely az ember és a bolygó számára jobb irány.
Z: A rendszer tehát egyáltalán nem kaputt?
M: A rendszer hibáktól nyüzsög, döntéseinktől, amiket hozunk és a szerkezettől, amit kialakítunk. Az igazi kérdés, pontosan milyen gazdaságot és milyen növekedést akarunk? Ez teljesen más, mint a növekedést kiiktatni. Ezek olyan emberek követelései, akik nem törődnek a munkahelyekkel és az egyenlőtlenségekkel.
Z: A legtöbben, akik ma a növekedésről beszélnek, úgy gondolják, hogy több GDP...
M: Igen, a GDP nő, ha a termeléssel a környezetet rongáljuk és csökken, ha Ön elveszi a bébiszitterét, mert akkor ő tovább dolgozik, de nem kap mérhető fizetést, szörnyű. Hogyan értékeljük a másokról való gondoskodást vagy a közjavak, mint a parkok és a természet óvását? Ahogy ma a növekedést mérjük, gazdaságunk esszenciális részeit egyáltalán nem, vagy csak elégtelenül értékeljük.Vegyük csak a dolgozókat, akik a járvány alatt fontos munkát végeztek.
Z: Az ápolók például.
M: Igen. Ha ők alul fizetettek és széteső intézményekben dolgoznak, akkor munkájuk nem kap kellő értéket. Ha jobb fizetést kapnának és az intézmények erőre kapnának, azt mondanánk, ez jó.De ezt nem mondanánk a financiális szektor alkalmazottaira. Legtöbbjük nem a gazdaságot erősíti, hanem a financiális szektort. És ez befolyik a növekedés mérésébe.
Z: Pontosabban, milyen növekedést akar Ön?
M: Tartós, zöld és inkluzív növekedést. Ezt az állam kell, hogy kiharcolja. Nézze meg vakcinafejlesztést, amit az állam is pénzel. Ha nem változtat a szabadalmi rendszeren, a végén csak a magáncégek nyernek. Sokszor van így. Az állam innovációkat pénzel, amiket aztán a polgár nem engedhet meg magának, az állam nem kapja vissza a pénzét.
Z: A környezetszennyezés nő. Mért higgyük el, hogy az Ön módszere szerint a bolygó megmenthető?
M: A befektetések más irányba terelendők, fosszilistól a zöld energia felé. Az anyaghasználatot jobban meg kell adóztatni, mint a munkát. Az adórendszerünk még mindig hibás. Ez a politika kudarcának egy része.
Z: Amit nem olyan egyszerű megváltoztatni. Nem lenne a „Wende zu Weniger” jobb?
M: Bár a politika csődöt mondott, senki sem akarja föladni. Ön azt mondja, mert a gazdasági rendszer csődöt mond, minden növekedést föl kell adni.
Z: A növekedésellenzők fogyasztásunk egy részét szükségtelennek tartja.
M: Van fogalma, Londonban hány ember nem kap enni? Hány gyerek éhezik, mert a szülei elvesztették munkájukat? Nem elég a neoliberalizmust kiátkozni, be kell piszkolni a kezünket és egy másféle növekedést kell kialakítanunk. Ez egyébként sokkal egyszerűbb, mint a gazdaságot zsugorítani.
Z: Mégis milyen három intézkedést kell elindítani?
M: Először: Rá kell venni a vállalkozásokat, hogy mindenki számára legyenek. Emberen, környezeten segítsenek, végig az egész termelési láncon, különben egy centet se kapjanak többé az államtól. Semmi szubvenciót, mentőpénzt, kreditgaranciát. Másodszor: Az állam, mint a gazdaság alakítója, sokkal ambíciózusabb kell, hogy legyen és új célokat kell, hogy kitűzzön. Jó példa Svédország, ahol a CO2-mentes jóléti állam a cél. Harmadszor: A változtatás missziója kerüljön bele mélyen a társadalomba. Történelmileg a rendszerfordulatokat mindig mozgalmak indítják el, amelyek a változtatásért küzdenek. Tehát ne csak símogassuk Greta&Co fejecskéjét, hanem dolgozzunk velük együtt.
6. JEFFREY SACHS, ENSz, NY
Civilek, előre!
Az első és a legfontosabb kérdés: Milyen jövőt kívánunk magunknak? Javaslatom: Szociálisan igazságosat, tehát az egészséghez, oktatáshoz, szociális védelemhez, tisztességes munkához és megfelelő szabadidőhöz való univerzális jogot mindenkinek. Olyant, amely a környezettel fenntartható módon jár el. Ehhez először sok területen nagy növekedésre van szükség, pl. a megújuló energiáknál, az elektromobilitásnál, a növényi fehérjéknél a táplálkozásunkban. Másrészt sokkal kisebb növekedés kell a fosszilis tüzelőanyagoknál, a húsfogyasztásnál, a csomagolásnál.
Emberek milliárdjai szűkölködnek alapvető infrastruktúrában, áramellátásban, gyors internetben, tiszta vízben, tisztálkodási lehetőségekben, oktatásban, orvosi ellátásban. Épp itt van szükség a jövőben egy kívánatos többre, nem pedig kevesebbre. Az energiafogyasztás összességében emelkedni fog, de ez megújuló kell, hogy legyen. Mindez óriási privát és állami befektetéseket igényel. Hívószavaink a „jólét”, a „haladás”, a „fordulat” legyen, ne a „GDP”, „növekedés”, „expanzió”. Új technológiák kellenek a szerkezetváltáshoz, nem stagnáció és posztnövekedés.
Milyen gazdasági rendszer szükséges ehhez?
1. Állami és a privátszektor mellé kell egy harmadik: a civil szektor, az aktív polgárok köre.
2. Olyan kapitalizmus kell, ahol a vállalkozások törvények szerint és a gyakorlatban felelősségüket, kötelezettségüket minden érintett felé vállalják.
3. Jelentős jövedelemtranszfer kell, hogy mindenki alapigénye kielégítésre kerüljön.
A rendszer legyen szubszidiáris, a gazdasági élet egyes aspektusai globális szinten szabályzandók (pl. párizsi klímaegyezmény), több nagyrégió-szinten (európai Green Deal) és a maradék nemzeti, tartományi és település szintjén. Az állami eszközök elosztását is újra kell szervezni. Jusson jelentősen több pénz globális és regionális szinten. A nemzetközi adóparadicsomokat föl kell számolnunk és meg kell adóztatni a digitális gazdaságot, hogy elegendő közpénz legyen a fordulathoz. Nem jogos és nem vállalható, hogy egy Jeffrey Bezos (Amazon) 161 mrd dollár magánvagyonnal rendelkezzen. Az EU globális szinten akkor halad a kívánt vízió felé, ha olyan közismert problémákat tűz napirendjére, melyeknek szupranacionális, pénzügyi és biztonságpolitikai relevanciája van. Európa esélye, hogy diplomáciával, de főleg együttműködéssel Kínával, Afrikával és más régiókkal a közös jövőt építse.
Az USA most letér erről az útról. Ennek az országnak a gondolkodásmódja – ahogy polgárai egy részének is – egy globális hegemónia foglya, mely rendkívüli egyenlőtlenségű és tarthatatlan gazdasági modellen alapszik. Az emberiség geopolitikai kihívás előtt áll. Átválthat egy multipoláris világra, melynél az együttműködés az út, nem a hidegháború, káros konkurenciaharc és a hit, hogy akié a hatalom, az mindent megtehet.
7. CLAUDIA KEMFERT, diw Berlin
Ne „csak-így-tovább”!
„Kalapács és tánc” a módszer, amivel a covid-19 ellen küzdünk. A kalapács a konzekvens zárlat, hogy a fertőzésszámokat gyorsan csökkentsük. A tánc a társadalmi élet lassú újranyitása, a gazdaságnak pedig lendületes keringő. Ez lehetne a nyugati gazdasági transzformáció jelszava is.
A gazdaságban és a tudományaiban nemrég még a „csak-így-tovább”-tradicionalisták uralkodtak, szilárd hitükkel a piacszabályzó láthatatlan kézben. Ám ahogy a pandémiánál a csodálatos öngyógyító erőkbe vetett bizalom gondatlanságnak bizonyult, a gazdaságban is a fosszilis iparban való hit életalapjainkat zúzza szét. A „csak-így-tovább” végzetes. A régi gazdaság sebei többé nem takargathatók: szociálisan igazságtalan, pusztítja a bolygót. Ám a teljes leállás, mint a vírus idején, sem lehet az élhető jövővízió - ha egyesek annak is próbálják beállítani. Videókonferenciák business-repülőutak helyett, kellemes kerékpározás több km-es autódugók helyett, kerti munka shopping helyett – mindez szépen hangzik. Ám ennek árnyoldala sokaknak: depresszív izoláció. Egy színház, koncert, ünnepség nélküli világban senki sem szeretne élni. Táncolni akarunk és képesek is vagyunk rá. Abba kell hagynunk a romboló fosszilis pogót (ugráló rúd) és végre ökologikus tangóba kell kezdenünk – összhangban a természettel.
A mai gazdasági rendszer átépítendő úgy, hogy immunissá váljunk a kapzsiság és a pazarlás vírusaira, valamint az általuk okozott betegségek ellen. A probléma a fosszilis gazdaság elsőbbsége, amely a humanizmus összes ideáljától eltávolodott. A gyönkék, a környezet és a klíma kárán egyeseknél óriási nyereségek halmozódnak föl. A számlát a jövő generációk kapják. A fosszilis világ lockdown-ja napirenden. A következő 10 év alatt nem föltétlen nagy kalapáccsal, de sok kis ütéssel el kell érnünk: az atomenergiából való kiszállást, a fracking és minden olaj és gázföltárás leállítását (??), a következetes szén-kiszállást. Olyan gazdaság kell, amely betartja a planetáris határokat és a népesség (nem a pénz!) szaporulatot, valamint a népegészséget tartja fókuszban.
Három stratégiát kell kombinálnunk: hatékonyságot, tehát a lehető legkisebb forrásfogyasztással célba érni, elégedettséget – tehát a fogyasztástudatot, mely számol a következményekkel; körkörös gazdaságot, amelyet a természet olyan csodálatosan mutat meg nekünk: nincs nála hulladék, minden újrahasznosul.
Olyan gazdaság kell, amely a vállalatokat nem egymás ellen versenyezteti a lehető legnagyobb nyereségért, hanem arról gondoskodik, hogy kooperáljanak – a lehető legnagyobb közjólétért. Ekkor a Tagesschau nem a napi tőzsdeárakat mutatná, hanem a levegő tisztaságát, a megújuló energiák százalékát, a forrásfogyasztást. Elképzelhető olyan gazdasági növekedés, amely a bolygót élteti és nem rombolja. A share-holder-value-gondolkodástól egyes konszernek tapogatózva elfordulnak. Újszerű és fenntartható mérleg-eljárásokat próbálnak bevezetni. Ekkor nem a gazdasági növekedés a jólét mércéje, hanem az emberek és a környezet egészsége. Ahogy most minden tettünket epidemiológiai szempontból vizsgálunk meg, a jövőben minden gazdaságalakítást a fenntarthatóság szemüvegén ítélnénk meg.
DIE ZEIT. 2020, júl. 9.

V, W, U, L – a négy legfontosabb recesszió-szcenárió

A második negyedév úgy Németország, mint a világgazdaság számára rossz lesz. Minden indikátor komoly visszaesést mutat. Gazdasági prognózisok fölállítása soha ilyen nehéz nem volt. A pandémia alakulása komplex, az eddigi elérhető gazdasági indikátorok szűkösek, erre a válságra túl kevés a történelmi referenciapont. Az első negyedév német gazdasági visszaesése 2,2%, Olasz-, Francia- és Spanyolország esetében 7%. Kína a korai shutdown következtében 7%-ot esett vissza – ez a német autóipart is visszavetette. Ám a második negyedév lesz a legrosszabb. Az Ifo-Inst. Németországban -12%-ot vár. De mi jöhet ezután, ha Európa-szerte megkezdődnek a lazítások?

1. szcenárió: A V-recesszió

Ez egy optimista forgatókönyv. A recessziógörbe V alakú, mint 10 éve a Lehmann-válságnál. A recesszió vélhetőleg 3-4 negyedévre fog kiterjedni. A GDP Q1-Q3-mal esik vissza, esetleg Q4-gyel.

Nyár végén vagy őszre erős föllendülés jön, köszönve az állami konjunktúra-csomagnak. A kimaradt fogyasztások, befektetések és egyebek pótlásra kerülnek. A 2020-as GDP mégis negatív lesz, a történelmi adatsor V alakot kap. A gigantikus mentőcsomag ugyanakkora föllendülést hoz, mint amekkora volt a leszakadás – föltéve, ha nem következik be tömeges csőd és munkanélküliség.

Ez ellen szól, hogy a legtöbb országban a lazítás csak fokozatokban történik. Így a világgazdaság megterhelése tovább húzódik. Ráadásul nem minden régió nyit egyszerre. Ázsia és Európa nagy része pár hét alatt visszatérhet egy (új) normalitásba, de az USA a kaotikus válságkezelés miatt késhet. A termelést akadályozza a beszállítóláncok globális összefonódása. Az új normalitás kevesebb fogyasztást, utazást, stb.-t jelenthet. Néhány szakértő attól tart, hogy a nagy katasztrófa még csak most jön, ha a pandémia Dél-Amerika, Közel-Kelet és Afrika küszöbállamaira sújt le. Brazília lehet a következő epicentrum. Afrika és India részben keményen állja a sarat, bár nagy regionális különbségekkel és lecsúszási kockázatokkal.

2. szcenárió: W-recesszió

Egy közbenső változat, mely W vagy a gyökjel alakját veszi föl (Douple Dip). Igen gyors kilábalás után stagnálás és újboli visszaesés, pl. azért, mert a járvány ismét fölerősödik és ez újboli shutdown-t kényszerít ki. Ezért fontos, hogy a mostani zárlat virológiai szupresszív stratégiája igazán jól hasson és a föllazítás ne történjen kapkodva. A jelenlegi shutdown telitalálat kell, hogy legyen.

3. szcenárió: U-recesszió

Ebben az esetben hosszan tartó válságra kell számítani, mielőtt a lassú erősödés jön, csak 2021-ben. A görbe U alakú. Az okok sokfélék: elsősorban a járvány hosszan tartó megterhelései. Másik ok: gazdasági rendszerproblémák, melyek időeltéréssel, a zárlat-sokk kései következményeként jelentkeznek. Pl. azért, mert a mentőcsomag nem a kívánt módon hat. Ez a recesszió önerősítő erőit sarkallja, egy spirált lefelé. Cégek sorban fuccsolnak be, egyre több embert bocsátanak el, ezáltal csökken a fogyasztás, újabb ágazatok kerülnek válságba, újabb elbocsátások következnek és így tovább. Különösen az USÁban, ahol hiányoznak a szociális hálók, fenyegetnek drámai, sosem látott tömeges elbocsátások. Ám ugyanez a veszély Olasz-, Spanyol- és Franciaországban is, nem utolsó sorban a kieső turizmus miatt ezen a nyáron. Mindez gyorsan a pénzágazat túlterheléséhez, új bankválsághoz vezet, ha pl. tömeges fizetés- és törlesztésképtelenség lép föl.

Jöhet új államadósság-krízis is. A mentőcsomag miatt az államadósságok megugranak. Középtávon egy elkülönült krízis lehet, mely a gazdasági pangást meghosszabbítja. A Lehman-válságkor hasonló történt: amikor állami eszközökkel mentették a bankszektort, 2009 után jött a 2010-es euró-krízis. Természetesen most is spekuláció indul az euró körül, amikor az olasz gazdaság szorul megmentésre és ott az államadósság elviselhetetlenné válik. Adósság-snitt jöhet, ahogy azt a neves gazdaságtörténész, Harold James egy Capital-interjúban előrejelzett.

Lehetséges, hogy ilyen rendszerválság-következmények nem Európában, hanem inkább másutt fenyegetnek, pl. a sebezhető küszöbállamokban. Sok ilyen törékeny vonal rajzolódik ki. Sok ország idegen pénznemben adósodott el, ami már most óriási probléma számukra. Ez vezetett 1998-ban az Azsia-válsághoz.Mindez megakadályozható: a járványgörbe ellaposítható a kormányok és a jegybankok helyes beavatkozásával. Ám a pénzügyi válságok gyakran nem várt irányból jönnek. A közgazdász Nassim Taleb vezette be a „Black Swan” fogalmat. Maga a korona-pandémia is egy ilyen fekete hattyú. Az ezt követő későbbi pénzügyi válság is ezt a mintát követheti.

Itt még Kínát is jó szem előtt tartani. Lehet, hogy meglepő, de ott már rég egy óriási adósságprobléma lappang. Kínában összegyűlt egy halom romlott hitel, zombi-cég és túladósodott kommunális kormány. Némely közgazdász ezt már a koronakrízis előtt is egy óriási hógolyó-rendszerhez hasonlította, amit csak további növekedéssel lehet irányítani. Ha megáll a növekedés, az egész önmagába roskad vagy stagnálásba megy át. Kína vagy egy másik régió – a globális recesszió alaptörékenységet nyílt sebbé változtathat és egész régiókat, államokat dönthet be. Ha ez egy olyan nagy gazdasági régióval történik, mint a kínai, a recesszió sokkal drámaibb fordulatot vesz.

4. szcenárió: L-recesszió

Ez a worst-case-szcenárió lenne: évekig elhúzódó depresszió. A pandémiát nagyon hosszú ideig nem sikerül megfékezni. Ám az is elég, ha egy vagy több fontos gazdasági régió a rendszerszerű gazdasági krízisbe zuhan, pl. az USA. Vagy – ez az igazán horror – Kína hosszan parázsló adósságválsága föllobban és véget vet a 30 éves kínai növekedés-sztorinak. Kína, USA vagy Németország gazdasági teljesítménye 20%-ot zuhanhat. A gazdaságtörténész Barry Eichengreen, ahogy a közgazdász Ken Rogoff is, azt nyilatkozta a Capital-nak, rosszabb jöhet, mint 1929.

Ehhez azonban minden kedvezőtlen folyamat egyszerre kell, hogy bekövetkezzen – minden félre kell, hogy menjen. Bár ez a szcenárió komplett nem zárható ki, a legtöbb közgazdász valószínűtlennek tartja, inkább egy V vagy U kimentelt prognosztizál. Sok kormány gyorsan és óriási mentőcsomaggal reagált, a jegybankok dogmákat félretolva cselekednek és végül is a válság nem magából a gazdasági rendszerből jön. Ha a terhelő faktor korona-pandémia visszaszorul, a talpraállás gyorsan történik.

Példa nélküli válság

Hogy a gazdaság melyik irányt veszi, melyik szcenárió valósul meg – most még nem lehet megmondani (jún.7.). Történelmileg precedens nélküli helyzettel van dolgunk: ez a válság nem magából a rendszerből indult ki, mint 1929, az olajkrízis vagy a Lehman-válság. A kiváltó ok nem háború, hanem egy újszerű pandémia, az óriásmértékű globális összefonódások idején. A prognózishoz hiányoznak a történelmi referenciapontok és nincs elegendő terhelő aktuális adat sem.

A gazdaság alakulását főleg 3 faktor fogja a következő hónapokban meghatározni:

1. A pandémia további lefolyása

Milyen gyorsan fékezi meg az orvostudomány? Milyen iramban történnek a lazítások? Jön-e egy második hullám (vagy több kicsi hullám)? Mikor lesz védőoltás?

Ha egybevetjük a különböző szcenáriókat (McKinsey, szakértő tanács, ifo-intézet, ifw-Kiel) a recesszió-szcenáriók nagyban a zárlat hosszúságától függnek. A V és az U dominál. 1,5-2 hónap shutdown-nál legtöbben V-görbét jeleztek, 3 hónál hosszabbnál U-lefolyást.

2. Sikerül-e az államoknak a recessziót kordában tartani?

Megakadályozzák-e a tömeges elbocsátásokat és a fizetésképtelenséget? Itt olyan eszközök döntők, mint a kurzarbeit, vagy a kis- és közép vállalatok megtámogatása. Milyen gyorsan landolnak az azonnali segélypénzek a számlákon? A hitelezést milyen bürokratikus gátak akadályozzák? Itáliában, az USÁban vagy Angliában a kifizetések nem történtek olyan gyorsan, mint Németországban. Sok cég és munkanélküli még mindig vár a pénzre. Ez egy V-ből U-t csinálhat, ha rosszul mennek a dolgok.

3. A középtávú rendszertörések mennyire hatnak ki a pénz-szektorra és az államadósságokra?

Mit tesznek az államok ezek elhárítására? Ez speciálisan az euró-zóna égető problémája, különösen a Karlsruhe-i alkotmányvédő bíróság EZB-ítélete után.

Mindhárom esetben az államok válságkezelő menedzsmentje döntő szerepet játszik. Ebben a válságban a világ kormányaira hihetetlen felelősség hárul. És ők teljesen ismeretlen területen navigálnak...

Capital, 2020. jún. 7.

 

11 OK EGY JOBB VILÁGÉRT Kai Spriesterbach

A vírus sötét napjaiban ismét föléledt bennem a remény, hogy a világ egy jó fordulatot vesz.

1. Él bennem a remény, hogy a gyakran elégedetlen emberek Németországban belátják, hogy mi itt átkozottul jól élünk. A gyakran szidott politikusainknak csak hálásak lehetünk, hiszen ők érdekünkben minden lehetőt megtesznek. Kormányunk meglepően jól dolgozik, a helyzetet megfontoltan és következetesen kezeli. Csak meg kell nézni pl. az USÁ-t, ahol, mint az őrültek reagálnak. Egy populista, legyen az Bolsanaro vagy Johnson & Co., sem uralja a helyzetet.

2. Él bennem a remény, hogy mind belátjuk, kevesebb utazással, fogyasztással, túlkapással is jól, vagy még jobban élhetünk. Muszáj életszínvonalunkat mindig tovább emelni? Mért ne lehetnénk kissé alázatosabbak és hálásabbak azért, amink van. Az élet egyszerű dolgai is nagyon szépek lehetnek.

3. Él bennem a remény, hogy az emberek ismét összetartanak és ismét többet gondoskodnak egymásról. A testi távolság és a karantén talán segít emlékezni, hogy szociális lények vagyunk, és egyszerűen jobban érezzük magunkat, ha segítünk egymásnak. Egy közös külső ellenség már sokszor egyesítette a népet. Most a vírus az emberiség közös ellensége. Mint régi motoros, látom az egyesült emberiség utópiáját, amint szembeszáll a földöntúli támadókkal.

4. Él bennem a remény, hogy a tudományt a jövőben komolyabban vesszük. Főleg prominens tudósok, mint Christian Dorsten, gyorsan figyelmet kapnak és bizalmat keltenek a tudományban.

5. Él bennem a remény, hogy ezek a foglalkozások, főleg az ápolás terén, nagyobb elismerést kapnak. Nem szabad a vállveregetésnél maradni, VÉGRE megfelelő fizetést kell, hogy kapjanak, számuk emelkedjen és eszköztáruk is bővüljön. Remélhetőleg most mindenkinek bevillan, hogy nem a bankárok a rendszer első számú támaszai, hanem az orvosok, ápolók, laborosok, asszisztensek, gyógyszerészek, tudósok, kutatók, kiskereskedők, stb.

6. Él bennem a remény, hogy a fontos gyógyszereket ismét helyben, Európában gyártják. Nem szabad 1-2 cent/pirula költségcsökkentésért a termelést kivinni a Távol-Keletre. (Amivel a farmaóriások és menedzsereik milliárdokat kaszálnak). Most láthatjuk, hogy ez a függőség nem éri meg. Egyes gyógyszereknél már régen is szállítási problémák adódtak, ha Indiában vagy Kínában leégett a gyógyszergyár. A legrosszabb, hogy ilyenkor a betegeket drága pótszerekre állítják át, ami egészségi visszaesést okoz.

11. Él bennem a remény, hogy a helyi és fenntartható élelemtermelés megkapja elismerését. Látjuk és épp most tapasztaljuk, hogy a rövid szállítási távok decentrális szerkezettel - tehát sok kis termelő fogyasztóközelben - sokkal ellenállóbb a válságokkal és a pandémiákkal szemben. Mi történne, ha ez a monokultúrás, nitrátözönös iparosított agrárium, amit csak kőolajfüggő műtrágya-, herbicid- és peszticidtermeléssel tartanak működésben, egyszerre leállna? Ha a búza és rizstermelő országok korlátoznák exportjukat, hogy először saját lakosságukat láthassák el? Talán épp most éljük át a mezőgazdasági ipartól való elfordulást és visszatérünk a friss, jó minőségű, fenntartható és helyi élelmiszerekhez.

Sajnos, időközben épp ilyen jó érveket hallottam az mellett, hogy a járvány után is tovább fogjuk rombolni a természetet, egymást kizsákmányolni és megalázni. Erre utaló jelek:

-Aszociálisok rendelőkből és kórházakból fertőtlenítőszereket lopnak,

-bolondok, akik a figyelmeztetések ellenére korona-partikat tartanak,

-s.fejek, akik a szupermarketekben WC-papírért veszekednek,

-amcsik, akik házukat fegyverekkel látják el,

-csalók és szélhámosok, akik a válságot kihasználva hatástalan szereket adnak el,

-unokázók és házalók, akik az öregeket és a gyöngéket csapják be.

hey-uni.de, 2020.07.11. Kai Spriesterbach

 

VONJUK BE A FIATALOKAT A VÉDEKEZÉSBE! K. Weichold pszichológus, Jéna+ ZDF-illner

Bulizni, haverokkal lógni, gondtalannak lenni: mindez normális – de nem járvány idején. Tiltások segíthetnek, de az együttműködés jobb. Karina Weichold (46), pszichológus professzor a jénai Friedrich-Schiller Egyetemen. Évek óta deviáns fiatalok viselkedését vizsgálja.

Sp: Professzor asszony, ha Ön egy csapat fiatalt lát, maszk nélkül, akik fittyet hánynak minden védekezésre, mit gondol?

W: Arra, hogy várható volt. Hónapok óta be voltak zárva, elszigetelve, nem találkozhattak a barátaikkal. Az emberek ebben az életkorban individualitásuk kiélésére törekszenek. Másokkal akarnak együtt lenni és hajlamosak kockázatos viselkedésre.

Sp: Ön nem is aggódik annyira.

W: Dehogynem! Ha megnézem az aktuális fertőzésszámokat, azt látom, több fiatal fertőződik meg, mint más korú.

Sp: Tanulmányok szerint a korona-félelmek fiataloknál gyorsabban illanak el, mint más korúaknál. Hiányzik belőlük a veszélyérzet?

W: Ha az egész életet nézzük, a rizikóhajlam a fiatal felnőtt korban a legnagyobb, 18-25 év között. Ez különösen az egészségre és a szabadidőre vonatkozik.

Sp: Németországban a 18-24 éves korúaknál a legnagyobb a kockázata annak, hogy legnagyobb, hogy közlekedési balesetben haljanak meg.

W: A fiatalok vakmerőbbek, ha kortársaikkal együtt vannak. Egy kísérletben autó-szimulátorba ültetve vizsgálták, hogyan vezetnek. Alapjában véve jól vezettek, ismerték a szabályokat. Amint azonban közölték velük, hogy a másik helyiségben barátaik figyelik őket, gyorsabbak lettek, többet karamboloztak. (Nagyobb probléma: Ehhez mért kell kísérlet? Ilyen „kísérletek” tömkelege fogyasztásával, CO2-jével járul hozzá világunk tönkretételéhez! RS20VIII19).

Sp: Felnőtteknél nem így van?

W: Nem. Ők ugyanúgy vezettek. A fiatalok agya óriásit fejlődik ebben a korban. Ekkor sóvárognak a legjobban elismerésre, jutalomra. Ez határozza meg mostani viselkedésüket is, a járvány alatt.

Sp: Akkor hát hogy vegyük rá őket a távolságtartásra, maszkviselésre?

W: Először is fontosnak tartom, hogy ne bélyegezzük meg őket, mint vírus-terjesztőket. Többségük vélhetőleg betartja az előírásokat. Ehhez jön, hogy az utóbbi hónapokban főleg a kockázatos korcsoportok, az idősek voltak a figyelmeztetések fókuszában.

Sp: Ez hiba volt?

W: Legalább is a fiataloknál azt az érzést keltette, hogy ők alig érintettek a pandémiában. Így keletkezik a sérthetetlenség és a gondtalanság érzése a fiatalokban, mely ebben a korban amúgy is szembetűnő.

Sp: Akkor mi a teendő?

W: A drogkutatásból tudjuk, hogy az évekkel későbbi károsodásokra való hivatkozás semmit sem használ. A fiatalokat saját világukban kell megszólítani. Lélegeztetőgépre kötött covid-19-betegeket mutatni mit sem ér. Inkább arra figyelmeztessük őket, hogy ha könnyelműen viselkednek, az iskolát ismét bezárják. És, hogy a családjukra jelentenek veszélyt, ha a fertőzést haza viszik. Továbbá őket is be kell vonni a vírusvédelmi rendelkezések kidolgozásába.

Sp: Milyen példákra gondol?

W: Ilyen konkrét, gyakorlati példákat nem látok sehol és épp ez a probléma.

Sp: Düsseldorf csináltatott egy videót a rapper Farid Bang-gal, amelyben a távolságtartásra hív föl. Időközben azonban visszavették, mert Bang nem feddhetetlen. Jó ötlet a fiatalok idoljait bevonni?

W: Ez egy szélesebb körű prevenció része lehet, az iskola és a család mellett. A szülők még mindig a fiatalok legfontosabb támaszai, részben a barátoknál is fontosabbak.

Sp: Némely város éjszakai kijárási tilalmat rendel el, belvárosai egyes részein. Hamburgban az alkoholárusítást tervezik korlátozni. Mennyire hatékonyak az ilyen tilalmak?

W: Ez mindenesetre egy hivatalos tett. A társadalom megmondja, mit lehet és mit nem. Bizonyára lesznek, akik a tilalmakat áthágják, főleg azok, akik már a pandémia előtt is szabályokat szegtek. A többség azonban szabálykövető.

Sp: A fiatalok fejében a pandémia már a múlté?

W: Erről eddig még kevés ismeretünk van. Épp ezt vizsgáljuk. Egy nagy kutatás folyamán 700, 13 évest kérdeztünk meg arról, mennyire érzik magukat a családjuk, az iskola, a közösség által támogatottnak. Milyen problémáik, gondjaik vannak? Ez az adathalmaz aranybánya. Most megismételjük a projektet, ebben a járvány is szerepel. A végén majd meglátjuk, mennyire változtak a válaszok a pandémia során.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

ZDF : Vírus, tudomány, politika – sokat tanultunk, keveset tettünk? "maybrit illner“ . 2020. augusztus 20. Illner vendégei:

Karl-Josef Laumann, Északrajna-Wesztfália egészségügyi miniszter

(Minister für Arbeit, Gesundheit und Soziales, NRW)

-Hetente 270 000 embert tesztelünk. Aki Mallorcá-ra megy, fizesse ki a tesztet. Iskolában maszkviseletet írunk elő, ahol ez lehetséges.

Ute Teichert, Orvosok Országos Szövetsége

(Bundesverband der Ärztinnen und Ärzte des Öffentlichen Gesundheitsdienstes)

-Rosszul mértük föl, a probléma most, még ősz előtt jött, a hazatérőkkel.

Malu Dreyer Ministerpräsidentin Rheinland-Pfalz

-Nem írunk elő maszkviseletet az iskolákban.

Jonas Schmidt-Chanasit, virológus

-Más Mallorcá-ra repülni és más családot látogatni Törökországban. PCR gyorsteszt ára 1-5 €.

Heidrun Elbracht, iskola-igazgató

(Schulleiterin in Gütersloh-Gesamtschule)

-Távolság nem tarható, kicsik a termeink. Kétszer nyitottunk és zártunk. Maszkviselet betartása lehetséges, de igen fárasztó és körülményes. Ebédeltessenek 480 gyereket maszkban!

 

ZÜRICH kontra BERN – Svájci víruspanoráma – Mindenki másképp csinálja/RózsaS-ökobetyár

A kanton lazít, a kormány nem. Zürich túl liberális és még a nagy (sport)rendezvények megengedését is tervezi. A Neue Zürcher Zeitung Silvia Steiner-rel, Zürich kanton kormányzójával beszélgetett.

NZZ: A kantonokat „föl kell rázni”, mondta Pascal Strupler, a Szövetségi Egészségügyi Hivatal (Bundesamt für Gesundheit, BAG) igazgatója. Ez főleg Zürich-nek szólt. Önt föl kell rázni, Steiner asszony?

S: Strupler urat megnyugtathatom, ez nem szükséges. Felelősségünket nagyon komolyan vesszük.

NZZ: Tehát Bern kritikáját visszautasítják, miszerint a kanton túl keveset tesz a pandémia megfékezésére?

S: Azt értem, hogy az enyhén emelkedő fertőzésszámok aggasztók. Mi is aggódunk. De ott kell beavatkoznunk, ahol a legnagyobb hatást érjük el. Mi a Zürich-i problémákhoz közelebb állunk, mint Bern. Mi tudjuk a legjobban, itt mire hogyan reagáljunk. Helyes, hogy a válság ebben a szakaszában a kantonok ismét több szabályzási kompetenciát kaptak. Ezt mindig is követeltük.

NZZ: Értsük úgy, hogy Önnek nincs szüksége Bern jótanácsaira?

S: Helyes, hogy a Bund töretlenül figyelmeztet arra, hogy a krízisnek korántsincs vége. Én is látom már pár hete, hogy az emberek a vírusveszélyt bizonyos gondatlansággal kezelik. Ezt nem hagyhatjuk. A távolságtartást és a higiénés szabályokat továbbra is be kell tartani. Ha a Bund föl akarja rázni a lakosságot, megértem.

NZZ: A BAG-igazgató azonban nemcsak a polgárokra gondol, hanem az urbánus kantonokra is, mint Genf és Zürich.

S: Biztosíthatom, hogy rajta vagyunk a problémán. Folyamatosan figyeljük és elemezzük a helyzetet, majd mérlegelünk. Erre állítottuk föl a különleges stábunkat, amelyben minden direkció, a községek elnökeinek szövetsége, valamint Zürich és Winterthur képviselve van. Eddig csupán kevés ún. super-spreader-event-ünk volt, amikor több személy fertőződött. Emiatt egész ágazatokat vagy a teljes népességet további rendelkezésekkel büntetni, momentán nem tartjuk célravezetőnek. Intézkedéseink hatékonyságát folyton figyeljük, de a lakosság elfogadó készsége is fontos.

NZZ: A Bund pl. a boltokban előírná a kötelező maszkviselést, a klubokban 100 főre korlátozná a vendégszámokat. Önök ez ellen mért zárkóznak el?

S: Elvileg erről is beszélhetünk. Erre az opcióra is gondolunk, mindig újra megvizsgáljuk. Ám a mai szakaszban nem tartjuk megfelelőnek. Ehelyett a teljes végrehajtást (Vollzug?) szorgalmazzuk, továbbá pl. a jó contact tracing-ot. Fölkészültségünk napi 100 új fertőzéssel elbír. Ezen felül az éttermeket és klubokat is ellenőrizzük. Kockázatos országokból hazatérő utazókat a repülőtéren megvizsgáljuk.

NZZ: Ezzel bosszantották föl a Szövetséget. Jogilag kifogásolja, hogy az utaslistákat sajátkezűleg a légi társaságoktól szerzik be.

S: Erről a Bund-dal beszélünk. Álláspontunk, hogy jogilag helyesen jártunk el. A Szövetség megbízott bennünket a karanténok végrehajtásával. Most ezt tesszük. A Bund szúrópróbái a hazatérőknél számunkra nem elegendőek.Teljeskörű ellenőrzést akarunk. Ez a kezdődő iskolaévre tekintettel annál fontosabb.

NZZ: Ön több ellenőrzést és végrehajtást akar, kevesebb általános tilalmat és korlátozást. Más városkantonokkal szemben Zürich liberális vonalat követ. Genf a keményebb BAG-irányt választja.

S: A párhuzam sántít. Zürich-ben kevesebb a fertőzés. Genf egy határkanton, Franciaországgal körülvéve, ezért ott a helyzet nehezebben kezelhető. Mi tiszta városkanton vagyunk, nagy regionális különbségekkel. A vidéki szőlőterületeken alig van fertőzés, az agglomerációban és a városokban annál több. Nem szeretnék fűnyíróelvet alkalmazni. Hiszem, hogy eljárásmódunkkal több embert tartunk biztonságban, mint ha korlátoznánk és előírnánk. Persze, ehhez föltétel, hogy a Zürich-iek belátással és értelemmel együttműködjenek. Ezen felül a helyzet változásait is figyelembe kell vennünk.

NZZ: A közösségi közlekedésben sokáig hiába apelláltak az értelemre.

S: A tömegközlekedés maszkproblémája kivételes eset. A Bund a maszkot kötelezően előírta, ám lokálisan nem foganatosíthattuk, az ellenállás miatt. A boltokban viszont az emberek nekem elég fegyelmezetteknek tűnnek, ez persze szubjektív.

NZZ: Döntéseiket valójában milyen adatok alapján hozzák? A BAG számai kissé bizonytalannak tűnnek.

S: A gócpontok tekintetében tényleg sokszor csak tapogatózunk. Nálunk is hiányoznak a megbízható adatok. „Nem tudjuk.” - hallom gyakran szakértőinktől. Egy ideig becslésekre kell támaszkodnunk. Abból indulunk ki, hogy a legtöbb fertőzés családi körökben történik, ami nem meglepő.

NZZ: A klubok kevésbé veszélyesek, mint kezdetben vélték. Lát ön játékteret ezeknél lazításra?

S: A kezdeti nehézségek után a klubok és éttermek jól betartják a az érvényes előírásokat. Voltak visszásságok, de az ágazat éber. Tudják, mi forog kockán. Ezért további szigorítások kontraproduktívak lennének. A klubokat ellenőrizzük, de ha bezárjuk, az emberek privát ünnepségeket tartanak, ahol nem ellenőrizhetünk. Ám tekintettel a lassan emelkedő fertőzésszámokra, további lazításokat túl korainak tartok. Akkor is, ha ezen üzemek gazdasági helyzetét nagyon komolyan veszem. Sok munkahelyről van szó. Ezt nem szabad a tiszta értékmérlegelésnél elfelejteni.

NZZ: Ugyanez a helyzet a rendezvényszervezőknél, ahol most minden leállt. A Bund korábbi Mr. Coronája, Daniel Koch, azt javasolta, csütörtökönként lehetne többet megengedni.

S: Momentán nem számolunk azzal, hogy a Szövetség engedélyezi a nagyrendezvényeket. Ezt én személyesen sajnálom. Azoknál a rendezvényeknél, ahol foglalt ülőhelyek vannak, jó védőkoncepciókat lehetne kidolgozni.

NZZ: Ezt miért nem kérik a Bund-tól?

S: Kérjük. A megfelelő kívánságok beadva, különösen a nagyobb sporteseményekre.

NZZ: Ön egy ütőképes vezetés képét mutatja. Ám többször hallani lehetett, hogy az utóbbi hónapokban a grémiumban nyugtalanság tört felszínre. Biztos kézben tartja Ön az irányítást?

S: Mint elnöknek, nincs diktatórikus posztom. Nem adhatok ki direktívákat, erre nincs is fölhatalmazásom. A moderálás, az ülések vezetése tartozik rám és olyan határozatok meghozása, amit mindenki aláír.

NZZ: Kívülről nézve nem fut minden ilyen harmonikusan.

S: Úgy vélem, harmóniára nincs is jogunk. Épp egy válságban ez nem lehet cél. Az a föladatunk, hogy meggyőződésünket, szaktudásunkat bevigyük és a különböző életterületek – egészségügy, gazdaság, oktatás – érdekeit napirendre tegyük. És ekkor szabad a vita. Ez a folyamat sokszor zátonyra fut, de végérvényes eredményeket kell produkálnunk, melyek Zürich kanton számára előnyösek.

NZZ: Az egészségügyi igazgató, Natalie Rickli, nyilvánosan bírálta, hogy a kormányzó tanács a kötelező maszkviseletet a közközlekedésben nem írja elő. A jogigazgató, Jaqueline Fehr, blogjában szinten többször ellentmond. Nem kellene a kormányzótanácsnak kifelé egységes nézetet képviselni?

S: Úgy hiszem, egy olyan rendszerben, ahol a végrehajtás egész különböző pártok képviselőiből áll, számolnunk kell azzal, hogy a kommunikáció módja és stílusa különböző. Ezt nem látom olyan problematikusnak, de már nyilvánossá tettem, hogy ezt a nyilatkozatot nem tartom szerencsésnek. Végülis a kormányzó tanács dönt. Vastörvény, hogy ha alul maradunk, nem kürtöljük világgá. Hogy egy döntéssel valaki nem ért egyet, ez benne van a pakliban.

NZZ: Több kantontanács kritizálta a kormányzó tanács teljesítményét, pl. a tervezetlenséget. Önt ez hogy érintette?

S: Sehogy. Csak megerősített a véleményemben, miszerint a kormány és a parlament összjátéka válságban nem egyszerű. Nem sikerül mindig ugyanarra az információszintre jutni. A helyzet folyton változik, ezért tárgyalásunk és véleményünk is gyakran változik. Ezt a kormányzótanácsnak nem egyszerű követni.

NZZ: A parlament nemcsak azt kifogásolta, hogy a döntések elégtelenek, hanem részben azt is, hogy hiányzik a határozott irányvonal. A kormányzó tanács először a ZVV-éjszakai hálózatot (Zürcher Verkehrsverbund – közlekedési szövetség) ismét működtetni akarta, aztán mégsem. Ez most „trial and error?”

S: Ha a helyzet nem tiszta, ez elkerülhetetlen. Az éji hálózatot először lazítani akartuk, de megváltozott az epidemiológiai helyzet. Miután az embereknek azt prédikáltuk, fogják vissza a bulizást, ellentmondás lett volna egy időben ehhez biztosítani az infrastruktúrát.

NZZ: Az iskolák körül is vita támadt, mi legyen a helyes stratégia. Egy hét múlva vége a nyári szünetnek. Ugyanolyan vihar lesz, mint a nyár elején?

S: Szerintem nem is volt annyira viharos.

NZZ: A nyilvános viták eléggé turbulensek voltak.

S: Ez az emberek aggodalma gyerekeikért, érthető. Az iskolákban bízni lehet és jó úton vannak. Segítünk a védőtervek kidolgozásában. Erről kedden többet tudunk majd mondani.

NZZ: Nem árulna el már most valamit?

S: Talán ennyit: Ismét teljes oktatás lesz mindenkinek.

NZZ: Tehát nem félosztályos tanítás többé. Ez amúgy sem jött be mindenkinek.

S: Épp azok a körök, amelyek utána kritizáltak, előtte kértek több eszközt a távoktatásra, ahol gyerekek voltak hátrányban. Meg is kapták. Igen jó visszajelzéseket kaptam az iskolákból, mert a lockdown után a diákok ismét jól folytathatták a tanulást.

NZZ: Sok német tagállamban a diákok számára is kötelező a maszk. Ez Zürich-ben is napirenden van?

S: Jövő héten adjuk közre, milyen lesz az első tanítási nap. Ahol a távolság nem tartható, pl. laborokban, nyilván a maszkot előírjuk - erre az iskolák is számítanak.

NZZ: Némelyek szerint a Bund, nemcsak az iskolákban, ismét több kompetenciát kell, hogy kapjon. Nem ütközik a föderalizmus határaiba?

S: Most sokan a követelik a több centralizmust. Ez nem felel meg sem tradíciónknak, sem adottságainknak. Appenzell Ausserrhoden-ben hónapok óta nem volt fertőzés. Értelme van, ha a kantonok különféle intézkedéseket léptethetnek életbe. Hogy a 26 kanton mindegyike helyzetmegítélést fogalmazhat meg, ez Svájc erőssége. Nem lehet a Szövetség mindig illetékes, mert a helyi adottságokat nem ismerheti.

NZZ: Hű, ez szép föderalista reklámszólam!

S: Mért ne? Idén augusztus elseje elmaradt, most pótolhatom!

Neue Zürcher Zeitung, 2020. aug. 8.

 

A GLOBALIZÁCIÓ NEM ÁLL LE - EGYENLŐTLENEBB VILÁG JÖN

tagesspiegel és Rainer Hank, FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Kivasalja a vírus a világot és szegényebb lesz a gazdag, gazdagabb a szegény?

A járványok minden vész között a "legszociálisabbak"? Gyakran halljuk, a járvány sosem csak egyeseket, hanem egész társadalmakat érint. Ebből levezethető, hogy minden embernek egyaránt joga van segítségre, a vírus nem nézi, ki a gazdag, ki a szegény. Ezt az antidiszkrimináló nézetet azonban "szociálisnak" nevezni szerencsétlen túlzás, különösen ha a "szolidáris" és a "közhasznú" asszociációja is követi. Mert bár maga a vírus nem diszkriminál, teszi ezt a gazdasági sokk, amit a pandémia kivált. A kérdés az, a járvány utáni világ egyenlőbb vagy még egyenlőtlenebb lesz-e?

Walter Scheidel (Uni Stanford) történész szerint a vírus egalizálja a világot. Könyvében (The Great Leveller) kimutatja, hogy békeidőben az egyenlőtlenség nagyobb, míg a vészes idők egy jó hozománya a jövedelemkülönbségek zsugorodása. "Vészes idők": ezek a nagy háborúk, forradalmak, drámai államcsődök, világjárványok. Ekkor a gazdagok vagyona megsemmisül és az alsóbb rétegek több pénzhet jutnak, mert - hangozzék bár cinikusnak - a katasztrófák után kevesebb ember versenyez a munkahelyekért. A munkaerőkínálat szűkösebb, de nő a kereslet az újjáépítés ideiben. Ez főleg 100 év előttre érvényes, amikor az I. világháború és a spanyol nátha hatásai összeadódtak.

Most a vírus egyenlőbbé tesz? Inkább ellenkezőleg! A szegények fognak jobban szenvedni. A részvényesek egy rövid sokk után ismét örülhetnek, bankbetétjeik gyorsan visszakapaszkodnak a járvány előtti szintre. Attól nem kell tartani, hogy az államadósságok miatt a milliárdosok vagyonukból veszítenek. Inkább infláció fenyeget, ami a szegényeket károsítja a legjobban. Már most nő a munkanélküliség világszerte, különösen a képzetlenek veszítik el munkájukat. A vírust gyakran a gazdag városokból vitték át a szegény országokba. A gazdag olajállamok lockdown-ja miatt vándormunkások százezrei kényszerültek vissza Indiába, Bangladesbe, Indonéziába - és vitték magukkal a vírust. Ezt nem lehet szociálisnak nevezni.

Milyen elosztási hatása van a vírusnak a gazdag országokban? A GDP esése és a munkanélküliség növekedése meglehetősen absztrakt. Hogyan képzeljük el a 10%-os gazdasági visszaesést, melyek a statisztikusok a 2. negyedévre Németországban kiszámoltak?

A Harvard-közgazdász, Raj Chetti csapatával érdekes fogyasztó-kutatást tett közzé. Kimutatta, hogy a kieső gazdasági aktivitás főleg a visszaeső fogyasztásra vezethető vissza. Ezt kevésbé a vásárlóerő meggyöngülése okozza, hanem a koronavírus által elzárt kínálat, főleg a személyre szabott szolgáltatásoknál: szállodák, éttermek, butikok, utazási irodák, óceánjárók leálltak, ahogy azt a vizsgált kreditkártyák mutatják. Van azonban egy súlyos különbség: a gazdagok fogyasztása az USÁ-ban sokkal inkább esett, mint a szegényeké, úgy arányában, mint abszolút (gazdagok -31%, 3,1 mrd $; szegények -23%, 1 mrd $).

A válság főleg az alacsonybér-országokat sújtja

Mi köze ennek az egyenlőtlenséghez? Ott, ahol a gazdagok korábban sok pénzt leadtak (drága szállodák, éttermek, butikok), jelentősen nőtt a munkanélküliség. Így megy ez a munkamegosztásos társadalmakban, ahol az egyik rá van utalva a másikra. Az Upper East vagy a Westside Manhattan szállodai és éttermi alkalmazottai közül sokan elveszítették munkájukat. New York alacsony keresetű munkásainak 70%-a lett munkanélküli, míg Bronx-ban sokkal kevesebben. Azt lehetne mondani, itt a "trickle down"-elmélet igazolódott be: a szegények a gazdagokra vannak ráutalva. Ha a gazdagok nem költhetnek, ettől főleg a szegények szenvednek. ("Adjon úgy is, ha nem kérem", a gazdagok pénze a kizsákmányolásból és a környezetrombolásból ered.RS20IX29).

További jel arra, hogy a vírus egyenlőtlenséget gerjeszt, a képzések igénybe vétele. Chetti a matematikai app-ok elterjedését vizsgálta meg. A teljes leállás alatt a kollegisták mindenütt keveset foglalkoztak számtannal. A lazításkor azonban a polgári osztály egyetemistái kezdtek ismét matekozni, míg a szegény rétegek gyerekei csak jóval később. Ez egyezik a német ifo-intézet eredményeivel, amikor nem-diplomás szülők gyerekei és az alacsonyteljesítményű diákok a krízis alatt ritkán kaptak tanítási segítséget. Kérdés, ez a lemaradás a járvány után eltűnik-e? Kétséges, mivel az oktatás-hiátus korábban is hosszútávú hátrányokat hagyott maga után.

A munkavilág változása is negatív hatású lehet, hisz pl. Frankfurt jól fizetett bankárjai és ügyvédei most odahaza dolgoznak és nem látogatják a drága éttermeket. És ha a migránsok és vándormunkások virológiai veszélyt hoznak (lásd Tönnies), a vágóhidak a jövőben inkább az olcsóbb automatizálást és robotokat választják. A minimálbér minapi emelése, a fékezett globalizációval és a munkaerőkínálat csökkenésével kísérve, ezt a trendet csak erősíti.

faz.de 2020. 08. 09.

KI A ZSIDÓ, ARAB, UJGUR?

Társaságban valaki ezt mondta: Én zsidó vagyok. Fölkaptam a fejem: Úgy , ahogy Franz Liszt vagy Nicolas Sarkozy - magyar?

Alig tudtak összegyűlni a zsidó képviselők Merkel fogadására. (2015. márc. OPeBaSzö). „Sokszor szembemegy (Slomo rabbi) a teljes magyar zsidóközösséggel” (Mancs, 2018. 09. 27). A Sorsok Háza körüli huzavona is mutatja, hogy inkább magyarok, mint zsidók.A rendszerváltás óta egyszerre divat lett zsidónak lenni. Mert ez előnyökkel járt? Úgy vélem, identitásunkat nem elsősorban származásunk, hanem gyakorolt anyanyelvünk, kultúránk, élőhelyünk adja meg. („Tudom, ki vagyok: ezek a szüleim, ez a családom, ez az anyanyelvem, ez a szülőhelyem, ez a kultúrám.”) Többször elnémult egy mélymagyar, mikor rákérdeztem: No, hát akkor mutass egy feketelaki legényes figurát! Liszt hiába mondta magáról, hogy magyar, tetszett volna neki megtanulni magyarul. Hogy valami itt nem stimmel, az Index is kérdezi: Mennyire zsidók a zsidók? („Ilyenek a zsidók” Index, 2018.06.30.) Ha a szigorú definíciót alkalmazom, a 160 000 itteni zsidók száma (Kovács András fölmérése, CEU, 2017) igencsak megcsappan. Az mondhatja magáról, hogy zsidó, aki héberül ír-olvas, teljesen otthonos a zsidó kultúrában, ha nem is mint gyakorló zsidóhitű, de kiismeri magát a zsidó hagyományokban, ahogy egy „magyar” a keresztény kultúrában, egy arab a muszlim hagyományokban. Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben fölmérés szerint a zsidó identitás megerősödött, többen ápolják a hagyományt. 18% erős zsidóérzésű, minden harmadiknak „nem jelent sokat”, 25% pedig „szimbolikus tradícióőrző”. Ezek szerint „igazi zsidó” alig lehet több 30 000 -nél, ha egyáltalán van értelme számolni. Aki rákattint a Wikipédia „Híres magyar származású személyek listájára”, igencsak meglepődik: M i n d zsidó származású. Trianon területi veszteségénél nagyobb az emberi: az ország elit polgársága nagy része került külföldre. Őket leválasztották, de az 500 000 állampolgárt az akkori kormány küldött a halálba – köztük hány tehetségest, „híres magyart”, aki ma fönn lenne a Wikipédián? Ezzel a fél millió emberrel az ország máig nem számolt el. Az internet korában gyerekeink inkább európaiak vagy kozmopoliták, mint magyarok. Identitásunkhoz nem elég a származás, ezért magunknak is keményen meg kell dolgoznunk. Attól meg isten óvjon, hogy semmilyenek sem legyünk, mert akkor megtudjuk „Wo der Hund begraben ist” (ahol a kutya el van ásva).

HOGYAN TETTÜK MAGUNKAT FÖLÖSLEGESSÉ – H. U. Gumbrecht, Stanford

Hans Ulrich Gumbrecht, az irodalomtudományok professzora, friss könyve a Brüchige Gegenwart (Törékeny jelen): Reflexionen und Reaktionen”, 2019. Írása az entellektüelek és a viták zátonyra futásáról szól.

Kimagasló idő lehetett volna. A járvány szabadidő-fölöslege éhes piacot teremthetett volna véleményformáló hangoknak. És tényleg: az olvasók sóvárogtak reflexiókra és orientációkra. Ám 250 év után, amióta mindenki számára megnyílt egy fórum, mi, értelmiségiek, soha nem néztünk ki ilyen szánalmasnak, mint most 2020 nyarán. A publikum éhsége aztán agresszív unalomba csapott át – legalábbis a két klasszikus entellektüel-kontinensen, Európában és Amerikában. Ezen, a növekvő bizonytalanságok tavaszán, némelyek közülünk aztán utoljára, bevált reflexszel konteókat dobtak be, miszerint a vírus politikai termék.

Tautológia, erény és etika

Mikor az első fulladásos halálok hírei megjöttek, a publikum pánikkal reagált. Mi, entellektüelek, a szociális távolság és a maszk-kötelezettség erkölcsi támogatását választottuk. Ezt követte a korona-szenzitív kormányok tartós dicsérete (Európa, Kanada), vagy épp a korona-tagadók elítélése (USA, Brazília).

New York és Los Angeles között George Floyd meggyilkolása forró nyarat hozott. Ám az US egyetemi értelmiségi, részvétel helyett, egy véleményterror-rendszert vezetett be. Ahogy a jakobinusok 1792-1794 között, most is emlékműveket döntögetnek, épületeket neveznek át, kollégákat taszítanak és rúgnak ki. Azokat, akik nem csatlakoznak az uralkodó erényekhez, mint az az MIT-teológus, aki Floyd priuszait követelte halála körülményei vizsgálatába bevonni. Közben a barátságos-imperatív szlogen, a „Black Lives Matter” világszerte rezonanciára lelt, amit mi folyvást megújítunk és kiszolgálunk, mintha tényleg egy kirobbanó rasszizmus fenyegetné globális együttélésünket.

Az értelmiség vitái rég tautológikussá váltak. Merev komolysággal csupán azt ismételgetik, ami már rég amúgy is harmonikus többségvéleményként rögzült: A tömegek kormányokat emelnek vagy döntenek és az egyedüli erényigazságok a fizetett balos akadémiai gondolkodók tollaiból születnek. (Ugyanazok mondják el mindig ugyanazt ugyanazoknak.RS20VIII29). Továbbá, hogy mi, kemény antirasszisták, minden kisebbségnek minden jót kívánunk. Mindennek utánanézünk, rendben van-e, jó lelkiismerettel kommentelünk, ami az „etikus” jelző inflációjához vezet. Ezt az értelmiségi varázsszót eddig saját szilárd véleményünk ellenállhatatlan fölényének megerősítésére használtuk – ma már politikusainkat fényezzük vele. Ez stréberségként hat, vagy papi prédikációként, amikor önálló gondolkodás helyett a lelkész az egyház dogmáit visszhangozza.

Három értelmiségi típus

Ezt a száraz szöveget hadd fűszerezzem néhány híresség kritikus közhelyeivel:

-Előszeretettel túlbecsüljük magunkat (Bertrand Russel).

-Szívesen maradunk funkció nélkül (Roland Barthes).

-Az előkelő társaság bohócaivá váltunk (Ralf Dahrendorf).

De vajon ki szeretne – kivéve néhány értelmiségit – ilyen rendszerspecifikus köldöknézést megszívleltetni, teljesen eltekintve az állítólagos feladatunkról és szociális felelősségünkről szóló vitáktól?

Végső ideje összegezni.

Mielőtt ezt tennénk, válaszoljuk meg az utolsó kérdést:

Hogyan és miért épp most van történelmi vége a XVIII. században keletkezett értelmiség-intézménynek?

Három szereptípust láthatunk, három kései funkcióval és egyedi történettel.

Első a progresszív fölvilágosító hagyománya. 1765-ben az „Encyclopédie” a kialakuló nyilvánosság szószólóit úgy jellemzi, mint elemző gondolkodás specialistái, akik önmagukat nem, mint a társadalom számkivetettjeit fogják föl, hanem az élen menetelő fáklyavivő kortársakként. Ebből nőtt aztán ki a marxista Lukács György és Antonio Gramsci által definiált ún. „szerves entellektüel”. Ezek utat akartak mutatni különböző szociális osztályoknak egy igazságosabb társadalomba.

A második szerep a forradalomra fölhívók szerepe, élükön Karl Marx-szal. Ő a Hegel-től átvett igazságigényt sajátosan kombinálta a mindenkori társadalmi-politikai uralom megdöntésével. Ez a konvergencia szolgált később a kibékíthetetlen „kritikus gondolkodó” gesztusának indoklására, akit Theodor W. Adorno testesített meg.

És végül harmadikként lépett föl a színpadra az értelmiségi ügyvéd, aki a gyöngék és szegények nevében beszélt. Először 1899-ben Emile Zola Dreyfus melletti nyilvános kiállásakor került az „entellektüel” mai értelmű használatba. A fogalom kezdetben csak az individuális, „Unterprivilegierte” rétegek védelmében történt akciókra vonatkozott. Ezt később, a XX. sz. közepén, Jean-Paul Sartre az elkötelezettséghez kötötte.

Hogy ez a három típus egyszerre vált elavulttá, a társadalmi szerkezetváltozás hullámaival függ össze. Ezt a komplex jelenséget eddig még a szociológusok sem merték leírni. Mindenesetre a jóléti állam, legalábbis Európában, egy olyan fokot ért el, ahol már az osztályok és csoportok nem igényelnek „organikus entellektüeleket”, mint érdekvédőket. Az elit intézmények egyetemei igazságkeresése ezer féle szakképzés normálszakaszaira oszlott. Ezeknek struktúrája minden diskurzusra hangtompítóként hat, profétikus felhanggal. A kritikus szcéna sztárjai már évtizedek óta kimaradnak. Nem cenzúra áldozatai, hanem régi pátoszukat tragikomikusan elnyomják a konkrét kihívások által beindított soronlévő munkák.

És az öröm hol marad?

Ebben az értelemben, a korábban az értelmiségek által istápolt kisebbségek tiltakozásaikat saját hangjuk erősítésére használják. Ők többé nem ügyvédekre, hanem közvetlen tapasztalatú, gyakorlatias gondolkodókra vannak rászorulva.

Ehhez jön a jogtanár, Richard Posner, már évekkel ezelőtti figyelmeztetése az elektronikus kommunikáció által végtelenül fölszaporított közbeszédek számáról - párhuzamosan a rohamos kutatásszakosodás növekedésével. E kettővel magyarázható az értelmiségi termékek jelentős minőségromlása, melyeket a találó megoldó-kompetenciájú jövőben amúgy is aligha fogják hiányolni.

És mi lesz a feuilleton-jainkkal, ha mi, értelmiségiek és türelmes megbízóink kapitulálnak? A nyilvánosság ezen életterületét is etikai igényeink becsvágyával tűzdeltük tele és hervasztottuk el.

Csak egy figyelemreméltó kivétel jut eszembe: 2009-ben Peter Sloterdijk ötlete a szociáldemokrata állam adóreformjához. A gazdagok mentesüljenek minden adótól, mert adományozó hajlamuk így ösztönözhető a legjobban és az államhoz való viszonyuk antagonizmusától is megszabadulnak. Több héten át politikusok és balos értelmiségiek úgy reagáltak a kezdeményezésre, mintha a törvény már alá is lett volna írva, holott eközben csupán az intellektuális kommunikáció pólusváltása játszódott le. A bejáródott etikus komolyság váltott a jókedv és a szórakoztató imagináció hangjára, mely látóhatárokat nyit és nem zár. A „Mi lenne, ha” hangra, amely tiltásokat nem ismer.

A gondolkodás összetettsége ilyen fokozása a „kockázatos gondolkodás”, „liberter” vagy „contrarian” neveket kapta. Mindenesetre egy szellemi stílus, amely a derültség és a jókedv effektjei nélkül nem is működne. Aki ezt a stílust intellektuálisnak találja, sajnálhatja kimúlását. Vagy fogadjon egy új kezdetre, amely az etikai komolyságot a lelkészeknek és a politikusoknak engedi át.

/Az értelmiségi munka megvetendő. RS, 2008, 121 levél/.

Neue Zürcher Zeitung, 2020. augusztus 10.

 

MÍG TÖMEG LESZ, VÍRUS LESZ – RózsaS

A Köln 2020 jövőszcenárió 30 éves:

-A sűrítettséget föloldani

-Ökológiai egyenjogúság

-Nincs turizmus, utazás –

éljen meg mindenki a körzetben és a körzetből!

-Megszűnnek a betegségek, mert a kétkezi munka jó erőben tart

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

A 33 kockázati tényező (1998) 27. pontja: fölriasztott vírusok.

1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA?

Mi, 1989-ben Kölnben, maroknyian láttuk, hová vezet ez az életmód. Csoda, hogy a rendszer idáig bírta. A tömeg, a városiasodás, a globalizáció, a féktelen tékozlás – biztos út a katasztrófába.

Minden túlélt nap ajándék és csak a szerencsénknek köszönhető, ha nem esik egybe több romboló körülmény.

Tömegtársadalomban élünk. Kimutatták, hogy a város növekedésével megkétszereződik a jövedelem. Dől a pénz, de dől az életminőség is. Bátyám csodálkozott: már fél órája sétálunk és sehol egy ismerős! Nő a közöny, a bűnözés, a szemét. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton – de a szomszédaimnak? (A buszon köszöntem a sofőrnek, mire kérte az igazolványom, mert külföldinek nézett.) Az Erzsébet téren minden huszadik figyelt föl a kísérleti csecsemősírásra egy babakocsiban. Régen a faluban a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig nem evett, míg a lopós idegességében el nem árulta magát. A csapásokat mindig a vidék bírta jobban – segített a városoknak túlélni. A vírus megmutatta, hogy a tömeg egy helyen az egyik nagy gyönge pont. Egyszerűen túl sokan vagyunk – egy helyen. Nincsen olyan állat, amelyik ezt tenné. Ezen nem változtathatunk. De azon, hol és hogyan élünk - nagyon is. Úgy a klímaveszély, mint a vírus, lappangva jön. Az emberek akkor sem ocsúdnak föl, ha felhőszakadás viszi házukat, autójukat. Soha nem fog eszükbe jutni, hogy a vihart ők (is) hozták magukra! Saját kárán tanul az ember? Hogyan, ha belehalt?

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn:

superbia (kevélység),

avataria (kapzsiság),

ira (harag),

gula (torkosság),

invidia (irígység),

acedia (restség),

luxuria (bujaság).

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

A vírus felszínre hozta az összes „bullshit job”-okat. Turizmus, távutaztatás, szórakoztató ipar – mindez nélkülözhető luxus, csak vissza kell tanulnunk nagyszüleink önszórakoztató képességeit. Mekkora az ökolábnyoma a Szigetfesztiválnak és egy Gyüttment tábornak? Régen a kertünkben kiskapu volt a szomszédokhoz, esténként a szilvafa alatt mulattak.

Megtiltottam magamnak, hogy „világmegváltással” foglalkozzam. (Aki ezt teszi, lebénul és még azt a kicsit sem teszi meg). Lám, mégis visszaeső vagyok.

Ezért újból és újból visszatérek a Prédikátorhoz (Préd 9,9):

Idd a borod és tiszteld az istent!

 

A hálózatkutató Barabási a SPIEGEL-ben és a nagy átverés

A hamburgi magazin (2020. júl. 11.) kissé késve ad hírt Barabási Albert László Képlet c. könyvéről (2018), ill. siker-téziseiről:-A Nobel-díjat inkább a már ismert kutató kapja.

(„a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van” Máté, 25,29).

-Az US-énekesnő Darlene Love csak akkor vált sikeressé, miután E. Presley-től elszakadva, szólóban lépett föl.

-Douglas Prasher sofőrnek állt, miután a fluoreszcenc-protein-ösztöndíja kifutott. Két másik kollégája kapta meg a Nobel-díjat. („Nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek”, Prédikátor 9,13).-A belga Queen Elisabeth Competition-hetén főleg az utolsó, pénteki föllépések nyernek, ahogy a munkahelyi pályázatokon is. (Ilyen ostobák a bírák?)

-Kis ország kis galériája nem hoz ki neves festőt. (A nagy festőt „csinálják”?)

-Híres egyetem nem garantál biztos sikert, döntő a tehetség és a szorgalom. (Közhely).

-Életkor nem számít, csak a szorgalmas publikáció. (Közhely).

-Silicon Valley alapítói legtöbbje 40-en felül lett sikeres. (A klímakatasztrófában?)

Hogyan legyünk sikeresek? Írjunk egy könyvet arról, hogyan legyünk sikeresek!

Már 2005-ben gyanút fogtam: Csinálnak egy hálózatot, aztán kutatják?

B. közhelygyűjteménye – visszhangozza Kohelet kétezer éves szavait - nem a főbűne. Talán nem is főbűnös: csak meglovagolja azt, hogy mennyire minden kisiklott. A tudomány és a művészet virágkora lejárt, a nagy falatokat elvitték, csak morzsák maradtak. Okoskodása magát a tárgyát minősíti: mennyire nem fontos az, ahol ennyire lehet manipulálni és alakoskodni.

Mi az előnye az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Mi a hátránya az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Hírnév, siker, karrier soha nem volt ennyire kétes, mint a ma tömegtársadalmaiban. B. valamennyi példája destruktív, mind olyan tevékenység, amely csak a katasztrófát hozza közelebb. A kutatás leíró tudományból rég átcsapott szétzúzó tudományba. (Lásd: Ökológiai átcsapási pontok, lepkegyűjtő professzor – részecsketörő fizikus). Az egyetemi stúdium célja, hogy több pénzt keressünk? Mivé lett a felvilágosodás „Hochburg”-ja? Születhet akárhány remekmű, ha nem „promotálják”, pillanatok alatt eltűnik az e-temetőben. Ha pedig jól megpénzelik, máris többet rombol, mint amennyit esetleg építeni fog. (Lásd: Minden munka romboló). Nobel-díjasok fölpanaszolják, hogy semmit sem tudnak dolgozni a személyük körülötti csinnadratta miatt.

Ha ennyire áldásos a tudomány, honnét a vírus és a klímakatasztrófa? Fölülünk a tudománybabonának, mert eddig minden bejött. Ám mára ez egy pazarló, világromboló, végtelen játékká vált. Erik Verlinde, holland fizikus szerint új gravitációs törvényre van szükségünk. (A legutóbbi: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik). A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezik a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy, csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen. A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk.

Közben ránk szakad az ég.

 

HÁLÓZATKUTATÁS-BÍRÁLAT 3.0

(Kicsi a világ, da vinci learning, 2016. júl. 5; itt nem mutogatja magát egy magyar narcisztikus tévé-riporter!)

Hogy a (hálózat)kutatás mért nem jó, nehéz fölfogni. (Nekem 20 év kellett). Egész sor tudománykritikust kell olvasnunk (Popper, Kuhn, Chargaff, Dürr, P. Kafka...) - de először is a józan eszünket előszedni! Ekkor zsigerből irtózunk. (“Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”) Aztán azt kérdezzük, mért ingázik valaki Bp-Boston vonalon, közben gyilkolja a klímát és önmagát? Ezt a kis disznóságot még elkövetem, a Nagy Mű érdekében?

“Új” tudományt én is ki tudok találni. Sokkal nehezebb a világpusztítást lassítani. Tíz éves kritikám “ellenére” a hálózatkutatás dübörög, mondván “milliók életét menti”, de közben 7 milliárdét rövidíti. Csak meg kell pendítenünk “rákgyógyítás”, máris dől a pénz. (A mellrákos anyukának javulást kívánok!) A rákot nem tudjuk gyógyítani, mert nem tudjuk, mi az élet, mondta Szentgyörgyi. Hogy Szaddámot rokonainál kell keresni, ehhez mért kell hálózatkutatás? Hogy egyes hollywoodi színészeknek jóval több kapcsolatuk van, ezzel föltaláljuk a meleg vizet? A 6 lépést pedig javasolja egy nógrádi cigánygyereknek! Mondhatnánk, a hálózatkutatásnak egyesek jobban ugranak be - milliárdok pedig nemhogy orvoslást, de tiszta vizet, elégséges élelmet sem kapnak!

-A világot bármilyen matematikai kaptafára ráhúzhatjuk.

-A tudomány fő feladatait letudta, most egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Megoldja a menekültözönt? Vagy ösztönzi?-Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a szívét!

(NOL/alternatív: A tudománynak vége, 2005. 5.16 és A tudomány vége ?/Hálózatkutatás/, 2005. 9.20; SG: MINDENTUDÁS-SEMMITTUDÁS, 2005.03.08, INDEX: Tudománykritikusok, ide! 2015. 6.18. és Hálózatkutatás - a tudomány csődje? 2015. 6.7; A sasadi tsz levele).

 

ATOM PRO ÉS KONTRA - P. Dorfman, a brit atomellenes vitája S. Qvist-tel, a svéd atommérnökkel „Az öregedő atomerőművek reális kockázat számunkra.”„Az atom-kiszállás évi 1000 halált okoz”.Paul Dorfman (64), University College London, a Nuclear Consulting Group elnöke. Szakemberek és aktivisták, akik az atomenergia és a sugármedicina kérdéseivel, továbbá az atomfegyverek terjedésével és fenntartható energiarendszerekkel foglalkoznak.

Staffan Qvist (34), a University of California Berkeley atommérnök végzőse, az USÁ-ban és Svédországban az atomenergia biztonságát és gazdaságosságát kutatja. Ma egy energiatanácsadó céget vezet Angliában. Joshua Goldstein társszerzővel kiadott könyvük címe: „A Bright Future: How Some Countries Have Solved Climate Change and the Rest Can Follow.”

SPIEGEL: Kapóra jön-e a klímaválság a lobbistáknak, hogy ismét népszerűsítsék a veszélyes atomenergiát, azt ígérve, hogy ezzel megmentik az emberiséget a globális fölmelegedéstől?

Qvist: Tiltakozom! Ön mindenkit, aki az atomenergia mellett érvel, lobbizással gyanúsít meg. Ezzel leértékeli érveinket, melyek szerint az atomerőmű nem bocsát ki üvegházgázokat, nem függ az időjárástól, klímabarát és az energiarendszer fontos része. (Az A-reaktor is bocsát ki CO2-őt – közvetve. A fűtőelemek, a beszállítók mind fosszilisekkel működnek. Atomerőművekkel nem lehet atomerőműveket építeni. Lásd még: Mért nem jó az atomenergia? RS20VIII27).

Dorfman: Mért építene most valaki atomerőművet? A megújulók sokkal olcsóbbak. A klímaválság sokkal gyorsabban és keményebben fog bennünket érinteni, mint gondoljuk. A század közepéig CO2-semlegesek kell, hogy legyünk. Ilyen gyorsan még annyi reaktort sem lehet építeni, amennyi a 2050-ig elöregedőket pótolná – ha ez egyáltalán helyes lenne.

Sp: Akkor Németország a kiszállással jól döntött?

D: Abszolút. Még mindig nincs végső atomtemető, az atomerőművek gazdaságos üzemeltetése lehetetlen. Ezt még a német energiaszolgáltatók is világosan kimondják: nincs visszatérés az atomhoz. Egyetlen párt, az AfD atompárti, de ők a klímaválságot is tagadják.

Q: Számomra a német atom-kiszállás egy ijesztő döntés, legrosszabb a környezetre és a klímára. Évente 1000 ember halálához vezet, nem beszélve a több millió tonna CO2-emisszióról. És a lekapcsolásnak még nincs is vége.

Sp: Az atom-kiszállás miatt több szénerőmű szükséges. A füst és káros anyagai (SO2, NOx, Hg, As) sok ember halálát okozzák?

Q: Pontosan. Az atomhulladékba még nem halt bele senki.

(Az áldozatok az esztelen energiatékozlás következményei.RS).

Sp: A kiszállás azonban a tiszta energiába való óriási befektetésekhez vezetett, szél és napenergiákhoz. A kiszállás nélkül ez nem történt volna meg.

Q: Ez így van. Németországot dicséret illeti, ám a reaktorok idő előtti lekapcsolása egy szégyenfolt. Az „Energiewende” 2025-ig 500 mrd €-ba kerül, ez megemeli az áram-árakat, míg a CO2-emisszió jelentősen nem csökken. A német energiamix klímabarát marad. 2022-re a probléma csak fölerősödik, amikor az utolsó reaktort is lekapcsolják. A megújulók befektetésének tempójával a világ 100 év múlva válna CO2-semlegessé. A német atomerőművek nem is gazdaságtalanok. Emsland és Grohnde, amiket lekapcsolnak, valószínűleg a bolygó legjobb atomreaktorai. Vétek a mérnökmesterség, a klíma, a környezet - az egész emberiség ellen.

D: Ellenkezőleg. Az elöregedő erőművek óriási kockázatot jelentenek súlyos balesetek esetén. Nincsenek védve merényletek, repülők, tengerszint-emelkedés ellen.

Sp: A CO2-őt mégis le kell állítanunk, de hogyan?

Q: Kedvenc válasz: megújulókkal. Ám, hogy a szél és a nap megbízhatóan, józan árban hozzáférhető legyen – fantazmagória. Bár olcsóbbak lesznek, de nem működnek 24 órán át. És olyan akkumulátorok, melyek városokat napokig elláthatnak, nincsenek. Ezzel szemben vannak bevált modellek a gyors CO2-csökkentésre: Franciaország és Svédország már évtizedekkel ezelőtt dekarbonizálta hálózatait. Németország 8-szor több CO2-őt bocsát ki, kWh-ként, mint a franciák és 40-szer többet, mint a svédek, de mindenekelőtt 40%-kal többet, mint az EU-átlag.

(Nemzeti energiamérlegek, a globalizáció óta, az óriási áru- és személyszállítások miatt, nem adhatók meg pontosan. 1989-ben próbáltuk meg Nyugat-Németország direkt és indirekt energiafogyasztását fölbecsülni, lásd Energiamenü. RS).

Sp: Dorfman úr, a francia és a svéd fogyasztók karbonlábnyoma tényleg fele a németekének. Akkor miért Németország a világ példaképe?

D: Az atomáram nem fenntartható út, a költség miatt. A francia reaktorok komoly problémákkal küszködnek. Nincs olyan biztonsági fokozatuk, mint a reaktormagfogók, melyek a leolvadást megakadályozzák.

Sp: Hát be kell építeni!

D: Hogy a mai biztonsági kritériumot kielégítsék, szinte újjá kell építeni az erőműveket, itt-ott javítgatni nem elég.

Sp: Ezért néz Franciaország és Svédország nagy problémák elé?

D: Igen. És nagyon, nagyon gyorsan. Franciaország elkötelezte magát, hogy az atomáram-részt 70%-ról 50% alá vigye, 2035-ig, de a reaktorok életmeghosszabbítása 50-100 mrd €-ban fáj. Svédország kiépülő szélerőművei most előzik meg az atomreaktorokat. Új atomerőműveket nem szabad építeni, az elöregedőket be kell zárni.

Q: Más véleményen vagyok. A német és a francia atomerőművek olcsó és stabil áramot termelnek. Az abszolút leggyorsabb opció az energiaszektor dekarbonizálására a reaktorokat tovább futtatni.

Sp: És azután?

Q: A megújulókat kombinálnunk kell az atomerővel, ez a legolcsóbb keveréke az üvegházgáz-szegény forrásoknak. Világszerte 20 ország termel teljesen CO2-mentes áramot. Fele ezeknek igen szegény ország, 1-2 nagy vízerőművel. Nagyon kevés áramot fogyasztanak – ezek bizonyára nem jó modellek a többieknek. (?? Az, hogy keveset fogyasztanak? RS). Akkor ott van még 3-4 ország, melyeknek egyszerűen földrajzi szerencséjük van. Norvégia jó példa bőséges vízenergiájával. Izlandon még geotermia is jön hozzá, Costa Rica hasonló. Aztán van 4 régió, mely már célba jutott, minden földrajzi előny nélkül: Svédország, Franciaország, Svájc és Ontario. Mind az atom-megújuló kombinációt választották.

D: A piac mást mutat. A brit szélerőművek 47 font/MWh árban szállítanak áramot. Hinkley Point C, az új atomerőmű tervezett áram-ára 109 font.

Sp: A harmadik reaktorgeneráció példányát Olkiluoto-ban (Finnország) és Flamanville-ben (Franciaország) építik. Qvist úr, ezek a reaktorok nagyon drágák, késnek, tetemes szubvencióval épülnek. Ennek mi értelme?

Q: Európa sokáig nem épített atomerőművet, nem meglepő, hogy az új típusok ilyen drágák.

D: Olkiluoto tényleg az új generáció, de ez Flamanville-re nem mondható, ráadásul éveket késik. Ha a franciák a költségeket és a határidőt nem képesek kézben tartani, mért építenek egyáltalán új atomerőműveket? Az atomenergia jelentősen drágább lett, mint a megújulók.

Sp: Milyen számok alapján?

D: A Rating-Agentur S&P kiszámolta, hogy a megújulókba való befektetések évi 350 mrd $-ra rúgnak, míg az atomenergia befektetései 17 mrd $ és a zuhanás csak folytatódik. Az Internationale Energieagentur 35% növekedést jelez a napenergiánál, és 17%-ot a szélnél – az atomnál 1%-nál is kevesebbet! Új atomerőmű építésének egyetlen útja az állami szubvenció, lásd Kína, Oroszország – és a szerencsétlen Egyesült Királyság. Ez nem a klímaváltozás fékezésének útja – drága, lassú, ugyanakkor a megújulók ára egyre csökken.

Q: A leállított reaktorok okozta hiányt a megújulók sehol sem voltak képesek pótolni. Mért van ennyi CO2 Németországban, holott a megújulókkal az élen jár? A franciák, svédek dekarbonizálták az áramot, mert már évtizedek óta 60 reaktor üzemel folyamatosan. Az energiarendszereket egészét nézve, nincs jobb befektetés, mint az európai reaktorflottát megtartani és modernizálni.

Sp: Ma 54 reaktor épül világszerte. Ám az atomáram-rész csupán 10% az össz-elektromos energiának és ez is tovább csökken. Ha az Ön által propagált atomenergia reneszánszát éli, akkor mért nem építenek több reaktort?

Q: A félelem és a gazdaságosság miatt. Az USA és az EU a lakosság aggályai miatt egyre komplikáltabb reaktorokat épített, egyre több biztonsági technikákkal. Ez megdobta az árakat. Kína és Dél-Korea hatod annyiból kihoz egy reaktort, mint az USA. Hosszú távon új cégek új reaktorokat fejlesztenek, melyek kedvezőbben termelnek áramot, mint a fosszilis erőművek. Ezeket a reaktorokat szabványosítani kell és nagy számban gyártani.

D: Ezek álmodozások. Egy ilyen innováció sem vált be. Mindig, mikor az atomenergia jövőjéről van szó, beharangozzák, hogy föltalálták a végleges nagy energiagépet, úgy, mint a francia Na-hűtéses Astrid reaktort, amit aztán le is állítottak.

(Ahogy a német Kalkar fúziós reaktort is, nem utolsó sorban tüntetéseink hatására, 1982-ben. Mikor lesz fúziós reaktor? Mindig 20 év múlva, mikor kérdezik! RS20VIII28).

Q: Az Astrid egy balsiker, de kb. 30 új reaktorszerkezet áll startra készen, némelyik rendes kockázati tőkével is. Nézze csak meg az SMR-t, a kis moduláris reaktort.

Sp: Ezeknek már semmi közük a régi óriás atomerőművekhez...

Q: Úgy van. Ezek kis, konvencionális forróvizes reaktorok, melyek az évtized végén kerülnek piacra. Az US-cég, NuScale SMR-je az engedélyeztetés végén tart és már vevői is vannak. Ezeknek esélyt nem adni esztelenség volna.

Sp: Ursula von der Leyen az EU Green Deal-jából kivette az atomenergiát.

Q: Igen, de ez nagyon, nagyon sajnálatos. Az EU-ra Németország, Luxemburg és Ausztria nyomást gyakorol és minden atomprojektet megfúr...

D: Jó okkal, hogy ne károsítsák az EU költségvetést. Az atomerőművek egyre nagyobbra nőttek, hogy csökkenjen a költségük. Ezt hívják nagyságelőnynek. És Ön most hirtelen azt állítja, hogy a nagyságelőny nem fontos, hanem valami varázslatos módon minireaktorok tömeggyártásával jön a gazdaságosság?

Q: Ön szeretné, hogy az ilyen innovációk sikeresek lennének?

D: Számomra nem ez a kérdés. Egyszerűen nincs kapacitás elegendő atomerőművet építeni, hogy az a klímaváságon segítsen. Még ha akarnánk is és abban a helyzetben lennénk is, hogy minden akadályt, magas költségeket, balesetveszélyt, hulladéktárolást, rigid rendszert elhárítanánk - nem állna elég eszköz a rendelkezésünkre.

Sp: Az Internationale Energieagentur épp most ismerte el, hogy a megújulók növekedése megtorpant. Mégis rájuk alapozzon a világ?

D: A dekarbonizálásra szánt tőkét úgy kell fölhasználni, hogy minden kiadott euró a leggyorsabban a legtöbb CO2-redukciót érje el. Az atomenergia itt nem versenyképes. A megújulók és az energiahatékonyság gyorsabban és jelentősebben vezet az üvegházgázok visszafogásához.

Q: A villanyhálózat dekarbonizálásán kívül a fosszilisokat a közlekedésben, az iparban és a fűtésben is helyettesíteni kell. A gyorsan növekedő szegényebb országok energiaigényét is ki kell elégíteni és egy mrd villany nélküli emberhez is áramot kell juttatnunk. Ez atomerőművek nélkül lehetetlen.

Sp: A világ primer energiájának 80%-a fosszilis forrásokból ered. (Nem 90-95%?RS). A nap és a szél 2%-ot ad. A világ energiafogyasztása 30 év múlva vélhetőleg 50%-ot nő. Honnét veszünk ennyi energiát?

D: Egy zöld hidrogéngazdaságot kell létrehoznunk, összes elemeivel: energiahatékonyság, tárolás és az áramhálózatok összekapcsolása.

(1988-ban tartottunk egy H2-konferenciát Kölnben. A hidrogén túl finom az elégetéshez, megenni is lehet – margarin formájában. A H2-gyártás hatásfoka rendkívül rossz, ha napenergiából indulunk ki, alig 3-4% marad. RS).

Az utolsó, amit egy ilyen rendszer igényel, az az atomenergia. Ezt nem lehet ki-be kapcsolgatni, nem követi a terhelésingadozást.

Sp: Ön a rugalmas, fölgyorsítható és a kiegészítő módra gondol, ha nincs elegendő megújuló.

Q: A szél és a nap csodálatos! Én nem valami ellen vagyok, én minden mellett vagyok. De az atomenergia az egyetlen üvegházgáz-szegény hőforrás, amink van. Ezzel távhőt és ipari hőt is szolgáltathatunk, hidrogént fejleszthetünk. Így köthetjük rá az atomenergiát rugalmasan a villanyhálózatra és folyamatosan 100%-ot teljesíthetünk.

D: Németország és más országok új offshore-szélparkokat terveznek, ezek alkalmasak klímabarát hidrogén előállítására. Ehhez nem kell atomenergia.

Q: De tegyük föl, hogy egy hétig szélcsend van, vagy tél és nincs napsütés, vízerő is kevés. Honnét jöjjön az energia?

D: Össze kell rakni, legyen hidrogén, összekötő út, okos terheléselosztás. Még a Szahara naphőjét is fölhasználhatjuk Európa egyes részein. És tárolók is kellenek.

/A Szahara hőjéből 3-4% marad H2-formájában. RS20VIII29/

Q: Milyen tárolók? Ha akkumulátorokra gondol, óriási a költség. Ha H2-re, elektrolízis-berendezéseket kell építeni és gáztárolókat. Rettentő drága út!

Sp: A gázerőművek rugalmasak. Miért nem lehet ezeket a megújulókkal kiegészíteni?

Q: Lehet, de a gáz is fosszilis és CO2-őt ad le.

Sp: A fosszilis gázt idővel szintetikus gázzal lehet majd kiváltani, amit hidrogénből nyernek.

Q: Ehhez is óriási infrastruktúra kell, nagy befektetés, ami megdobja az árakat. Ezeket a költségeket is figyelembe kell venni.

Egyébként, biztos Ön abban, hogy a hidrogén teljesen veszélytelen?

Sp: Most viccel?

Q: Egyáltalán nem. Statisztikusan nézve, az atomenergia a legbiztonságosabb energiaforma, amit eddig az emberiség ilyen mértékben fölhasznált. A bányabalesetek, gázrobbanások, de főleg a szénégetés füstjei miatt sok ember halt meg. Az atomenergia csak 3 balesettel okozott félelmet: a Three Mile Island, Csernobil és Fukushima. És ezeknél is kevés volt a direkt sugáráldozat. Még a vízerő is, mely CO2-szegény áramot ad, sokkal rosszabb biztonsági mérleget mutat, mint az atomerőmű. Gátszakadásokkor emberek ezrei haltak meg.

D: Az atomenergia nagy problémája, ha valami balul üt ki, nagy katasztrófa lesz. Én az ír kormány sugárzás-tanácsadója vagyok. Egy tanulmányt készíttettünk, melyből kiderül, Írország egy atombaleset után, a mezőgazdaság leállása miatt, csődbe menne. Ezért nem szabad egyszerűen csak a hullák számolásával fölbecsülni a kockázatot.

Sp: Nem halványodik el az összes forráskockázat a klímaváltozás miatti létkérdés miatt?

D: Mi mindnyájan különböző föltételeket állítunk föl és ebből különböző következtetéseket vonunk le. Maradjunk csak annál, amit tudunk: a sugárzás veszélyes az emberre. Egy német fölmérés, a KiKK kimutatta, hogy a leukémia az atomerőművek közelében élő gyerekeknél gyakoribb.

Sp: Ezt azonban megcáfolták, mert a vizsgálat nem minden körülményt vett figyelembe. Nincs összefüggés a leukémia és a sugárzás között az atomerőművek közelében.

D: Minden sugárvédelmi szervezet tanúsíthatja, hogy nincs ártalmatlan sugárdózis. És atom-haváriáknál nemcsak a leukémiáról és más rákbetegségekről van szó, egész sor más dolog is bekövetkezik, pl. sérül a következő nemzedék örökítő anyaga. Az összhatás bonyolultsága ijesztő – mért fektetnénk be egy ilyen veszélyes technikába? És az atomhulladékról még nem is beszéltünk.

Q: Civil atomhulladék eddig még senkinek sem ártott. 35 országban 60 éve tárolunk atomhulladékot, probléma nélkül. Az erősen sugárzó hulladék egy parányi része az összes veszélyes hulladéknak, amiket mi, mint társadalom, produkálunk: As, Hg és Pb, melyek sosem bomlanak le. A jövőben az atomhulladékokat fűtőelemként égetjük el a reaktorokban.

D: Nem olyan egyszerű ez. Vannak erősen rádióaktív hulladékok, közepes és gyenge szemetek. Egy nagy gödröt ásni és bele? Új kutatások az USÁ-ban és másutt azt mutatták ki, hogy a lerakókban alkalmazott anyagok (hordók) gyorsabban szétesnek, mint hitték.

Q: Ez csak pánikkeltés, sajnálom. Hány ember halt meg eddig a civil atomhulladékoktól? Egy sem. Ez egy megoldott probléma. A finn környezetvédelmi hivatal engedélyezte Olkiluoto hulladékainak végsó lerakóját, hamarosan kész lesz.

D: És kielégítő lesz? A vita nincs lezárva.

Sp: Dorman úr, Ön 64 éves, Qvist úr, Ön 34. Ez nem egy generációs konfliktus?

Q: Azt hiszem, igen. Láthatja Svédországban a fiatalok között nő az atomenergia-elfogadottság, mert ebben látják a klímaválság megoldását. A vélemények gyorsan változnak, amikor tévhiteket tényekkel korrigálunk. Kutatások szerint a svéd atom-ellenesség csak 11%.

D: A németeknél más választ kapna. Nem hiszem, hogy ez egy generációs konfliktus lenne. Mindenki aggódik a klímáért. A kérdés, hogyan reagáljunk a kihívásra, erről kell beszélnünk.

Q: Ebben kivételesen egyet értek Önnel.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

A legfontosabbról szó sem esett: a f é k t e l e n   e n e r g i a t é k o z l á s r ó l !

-Vízmelegítésre túl finom az elektromos energia, ezt tartalékolni kell azokra, melyek csak villannyal mennek (elektromotorok).

-A villanyfűtés betiltandó.

-Minden szükségtelen és kiváltható áramfogyasztást rendeletekkel fékezni kell (garázsbejáró-villanyfűtés, trafók áram alatt, világítás nappal, klímák, stb.)

-Az indirekt energiafogyasztást is vissza kell venni: termelés-fogyasztás a régiókban.

(Egy kérdés kimaradt: Qvist úr, Ön szívesen lakna egy atomerőmű közelében?)