MOBILITÁS-VÁLSÁG Th. Macho, Bécs

Thomas Macho(68), filozófus, a bécsi Internationale Forschungszentrum Kulturwissenschaften vezetője. Könyve a "Das Leben nehmen" (Az életet venni) 2017-ben jelent meg.

ZEIT online: Önt mi foglalkoztatja mostanában, Macho úr?

Thomas Macho: Erre szót találni nem is könnyű. A leállított mozgásról, tehát a mobilitás kríziséről gondolkodom. Ez kétarcú: egyrészt a pandémia a kijárási tilalmak, utazási korlátozások és a határ-lezárások révén megbénítja rettentő mozgékony társadalmunkat. A Tirolban rekedt 17 brit síoktató példája mutatja, hogy a turizmus és a járvány nem fér össze. Másrészt azt látjuk, hogy a kiégett Moria vagy Lipa menekült-táboraiban emberek hideg télben helyhez vannak kötve, semmi eséllyel a továbbutazásra. Még a Toll-Toll-WC-ket is lakásokká alakították át. Tehát két fajta röghöz kötöttséggel szembesülünk: 2019-ben 80 millió ember volt menekülő-úton - 1,5 mrd pedig turista-úton. Ezt a két tömeget szétválasztva látjuk.

Z: Ön hogy kapcsolná össze?

TM: Még mindig külön állók. A New York-i Whitney-Museum-ban van egy kép, Eric Fischl: A Visit To/A Visit From/The Island. Két strandjelenet egymás mellett. Az egyiken egy félig meztelen család a tengerparton strandol, a másikon szintén félig meztelen menekültek érkeznek a strandra. A kép 1983-ban készült, majd' 40 éve. Tehát a válságnak, amiben élünk, már történelme is van. A világjárvány arra kényszerít bennünket, hogy más szemmel nézzük a turisztikai mobilitást és a menekülést. (EURÓPA HATÁRAI: VÍZBEFÚLTAK SÍRJAI? Lesbos, Lampedusa szaporodó sírhantjai nem tesznek jót az idegenforgalomnak, a nyaralóknak kissé kényelmetlen lehet, friss sírokkal a hátuk mögött a strandokon sütkérezni, ahol néha kisgyerekeket is kivet a víz és hullákat hoznak le a mentőhajókról. RS. 2016)

Z: Őszintén szólva, ezen kemény létkérdések mellett a "mobilitás krízise" szómágiának tűnik.

TM: Igen, a krízis szó már rég kong, ma már minden krízis. Ám ha az emberi tapasztalatok egy óriási változásáról és transzformációjáról beszélnénk, ezek a fogalmak ugyanúgy kopottnak tűnnének. Ez semmit sem változtat a tényeken, ezek továbbra is egy mély antropológiai törést jelentenek, melyet most átélünk. Az emberek mindig is mozgó lények voltak, maguktól vagy kényszerből úton és vélhetőleg sosem igazán letelepültek. És épp a modern éráját értjük a mobilitás korszakának, mely minden viszonyt mozgásba hoz. (Az emberek azt hiszik, ha A-ból B-be mennek, ott jobb lesz nekik.RS21I24). Most láthatjuk a pandémiában, mennyire különbözik az utazás a szökéstől. Mégis mindkettő az emberi alapszituációt mutatja: útra kelni akarni, a meghittől eltávolodni. A közelség és a távolság minden megszokott rendje a feje tetejére áll, a jelenlegi leállással.

Z: Nem, nem minden. Az új járvány-parancsolat: közelséget kerülni, távolságot tartani, a distancia egy új, modern kultúrtechnikáját hozza, ahogy ezt Helmuth Plessner szociológus leírja, a nem-túl-közelítés művészete néven ("Kunst des Nichtzunahetretens").

TM: Igen, mi régebbi tapasztalatokra építünk tovább, mint pl. az évszázadokig gyakorolt udvariasság stratégiájára. Másik példa: milyen gyakran figyelhetjük meg metróban vagy repülőn, hogy az emberek nem a mellettük ülőkkel kezdenek beszélgetést, hanem egy messzi emberrel, okostelefonon. Ezzel ezt jelzik: "Maradj tőlem távol." Inkább a távolba révedeznek, mert a közeli nekik kevésbé kellemesnek tűnik.

Z: Ez a régi szép idők gondjaként hangzik, azok az idők rég elmúltak.

TM: Most ezen régi tapasztalat kicsúcsosodását éljük át. Most a másik ember nemhogy kellemetlen, de egyenesen potenciálisan életveszélyes is lehet, ha túl közel jön. Ebben az értelemben mindenki "veszélyező". A mozgás, a közelség és a távolság fölkavarodása még komplikáltabb lett. A politikai kulcsszó most a digitalizálás. Ez még jobban kell, hogy terjedjen. Helyettesítenie kell a fizikai mozgást és a közeledéseket. Ám amiről alig esik szó, az a kötelező otthonmaradás által veszélyeztetett jövő mobilitásesély. Aki egy 5 fős családot homeoffice-ba küld, gondoskodnia kell 5 laptopról, 5 asztalról, csendes szobákban - különben elvesszük a gyerekek jövő társadalmi mobilitását, mert nem részesülnek hatékony oktatásban. A világ távoli horizontjai, amit a képernyőn látnak, számukra az életben nem lesz elérhető. (Elérhető lesz a nagymama hullája?RS21I25).

Z: Ön egy figyelmet érdemlő könyvet írt az öngyilkosságról. A mobilitás válsága, az Ön szemében, az élet elvételének egy formája?

TM: A leállást nem hiába asszociálják gyakran a halállal. A mobilitás kockázat lett. "Az életet venni" egyik értelme "elvenni", a másik: "elfogadni". Saját életünkért felelősséget kell vállalnunk. Ám ez a felelősség a mobilitás által gyökeresen megkérdőjeleződik.

Z: A modern mozgó élethez az is hozzátartozik, hogy az ismételten visszatérő momentumokat magunk mögött hagyjuk és mindig van egy új ötletünk holnapra. Ám most úgy tűnik, ez a fajta mobilitás is korlátozva van. Az idő mintha befagyott volna.

TM: Mi, modernek, egyben időutazók is vagyunk, amennyiben múltakra emlékezünk, újból elfelejtjük, másképp emlékezünk, másképp felejtünk és gondolatban a jövőbe is kirándulunk. A járvány egyik hatása, hogy belezuhanunk az óriási, kásás jelenbe, mintha semmi más nem menne már. Ez a kása elnyeléssel fenyeget bennünket, míg mi a push-hírek koncertjével folyton fogyasztjuk. Ez a jelenbe-zuhanás elveszi a jövő-elképzelő képességünket. Katharina Pistor javasolja, hogy a privát háztartások adósságait engedjék el - értékes ötlet! Különben csak az olyan lózungok maradnak, mint "fény az alagút végén", "visszatérés a normalitáshoz". Más utópia tényleg nem jut az eszünkbe?

Z: És Önnek?

TM: A jövő mobilitásához új utópiákra van szükségünk. Nem a távolkeleti turizmusra gondolok, amely egyébkén a kijárási tilalom mellett szépen folyik. Más világokat lehet meglátogatni stúdium vagy civil mozgalom céljából, továbbá üzletileg is. Nem turista terra-X perspektívából fogyasztani, hanem föltárni, tapasztalni, felelősséget vállalni. (Mi nincs még "föltárva"?RS). Ez az óhaj utópisztikus felhangú és egy politikai gyakorlat jó formája is lehet. És a jövőben az önkéntes és a kényszerű mozgás (lásd Fischl-kép) is összekapcsolható lehet. Figyelmünk és szolidaritásunk közelebb hozhatja egymáshoz ezeket az oly különböző vándorló embereket.

ZEIT online, 23. 1. 2021.

A filozófus elvtárs nagyon igyekszik senkit magára nem haragítani. Európa kirabolta és megnyomorította Afrikát és a Távol-Keletet. Most udvariasan fizesse meg adósságát! RS