A POPULIZMUS ÉS A JÁRVÁNY - ZEIT, S. Buckup/RózsaS
A pandémia gyengítheti a demokráciát - ha nem tanulunk a pénzügyi válságból
Ha Németországban és Franciaországban holnap választanának, a kormányok bajban lennének. A németeknél a zöld-liberális győzelem fenyeget, a franciáknál Marine Le Pen. A vírus kezdetben leleplezte a kompetencia és a hőbörgés, az erős és a gyenge szociális államok közti különbséget. A profik visszaverték a populistákat. A kezdeti járvány-pánik azoknak a kormányoknak kedvezett, akik a szakértelemre építettek. Ivan Krasztev: "Az emberek nem frusztrációik kihangosítására kerestek szószólókat, hanem olyan szakembereket, akik képesek voltak megvédeni őket."
A további hullámok azonban megváltoztatták a képet. Míg 2020 elején az állam erős bizalma kapott, 2020 közepén javát el is vesztette. Ez a "Le-Pen-jelenséggel" magyarázható. A pénzügyi válság technokrácia csúcsa után a populizmus csúcsa fenyeget. Amikor a járvány már nem veszélyezteti az emberek életét, visszatérhet a düh és vele a populizmus. Az ok a pandémia új, zavaros stádiumában keresendő. Egyrészt az oltakozás gyorsul, másrészt új mutánsok keletkeznek. A szabályok átláthatatlanabbak, több a kivétel, mint a különszabályozás.
A vírustól való félelmet más félelmek váltják föl. A kovid a populizmust lenyomta, de a posztkovid-idő új témákat hozhat. Amikor Európában a választók ismét szavazni fognak, kormányaikat aszerint fogják értékelni, hogyan küzdött meg a járvánnyal. Ekkor a populisták a "szakértő-politikával" szemben az "érzelem-politikát" fogják bevetni.
Ezt megakadályozandó, a három hibát 2008-ból nem szabad megismételni:
Az elosztási és a foglalkoztatási hatásokat nem kompenzálták kellőképpen
2008 után az eladósodásra nehezülő nyomás a kamatcsökkentésekkel csillapodott - ám ezzel a részvények és az ingatlanok fölértékelődtek. Mellékhatásként a bérek lassabban emelkedtek, mint a tőkehozamok. Ezzel nőtt az egyenlőtlenség, a kereslet stagnált. Némely tanulmány szerint a járvány is kiélezte az egyenlőtlenségeket. Bár a rendszer-releváns foglalkozások tudatosultak, a gondozók 90%-a továbbra is alulfizetett. A kiskeresetűek kockáztatták legjobban munkahelyeiket. Eddig a foglalkoztatásvédelmi programok sokaknak segítettek, de ezeknek kifutásával a szegény-gazdag szakadék tovább mélyül. Európa erre okos válaszokat kell, hogy adjon, az EU-covid-fond csak a kezdet.
A következő mulasztás: a pénzügyi válság után nem szálltak ki az alacsony kamatokból, a status quo kedvéért. Ha valami a gyakorlatban már elfogadott, hajlamosak vagyunk annak pozitív hatásait nagyobbra értékelni - eltörlése negatív következményeivel szemben. Yascha Mounk (Johns Hopkins University): Ez a torzulás a kovidpolitikát is befolyásolhatja. Először sok kormányt késleltetett a vészhelyzeti intézkedésekkel, most pedig az ellenkezője fenyeget. A nyugati demokráciákban a szabadságjogok korlátozása igen érzékeny terület. Ám ha egyszer korlátozták, nem igen figyelik, hogy korlátozás oka fennáll-e még. Ezért a helyzetet folyamatosan vizsgálni kell.
Ez vezet a harmadik mulasztáshoz: a demokratikus beleszólás lopakodó kurtításához. 2008-ban ez a jegybankok megnövelt hatalmával történt. Ők akadályozták meg a teljes összeomlást. Hitelességük függetlenségükön, szakértelmükön és szorosan vett mandátumukon alapult. Ám a válságban szerepüket kiterjesztették: növekedésmotorként, regulátorként, befektetőként is fölléptek. Ez megmentette a gazdaságot, de legitimitásuk alapjait rengette meg. Így váltak a populisták céltáblájává.
A járvány alatt a demokratikus beleszólást erősen visszanyesték. Ehhez jött, hogy az élet áttelepült a netre, ahol a falsinformációk szélsebesen terjednek. A kritikus diskurzus elakadt. Mindez a digitális platformok felelőssége. A Twitter és a Facebook hatalmát és tehetetlenségét a Trump-pal való bánásmód tükrözte. A demokratikus beleszólás és a nyílt diskurzus erősítése érdekében új utakra van szükség, hogy a társadalmakat összekössük, megosztás nélkül. Hogy a demokráciák mennyire állnak helyt a pandémiában, a végjáték mutatja meg.
ZEIT, 20.5. 2021.
Populismus
Sebastian Buckup ist der Programmchef des World Economic Forum in Genf
