AZ ÉRTELMISÉGI ESETE A KAPITALIZMUSSAL- NZZ Am Sonntag/RózsaS

Az utóbbi 200 év értelmisége küszködik a kapitalizmussal - nem csak Marx, de Dickens, Th. Mann, Zola is. Föllép egy bankár vagy egy vállalkozó egy regényben, kötelezően rossz jellemű vagy legalábbis kiüresedett egzisztenciájú. A mai regényekben és mesekönyvekben is nyüzsögnek az ellenszenves gazdagok, akik erkölcsileg kérdésesek és elrettentő példaként szolgálnak.

Hogyan magyarázható ez a mély megvetés? Első pillantásra paradox, hisz épp a modern kapitalizmus tette lehetővé az ilyen értelmiségi típust. A régi feudális világban sem politikai szabadságterek, sem pénzforrások – kevés kivétellel – számukra nem léteztek. A sikeres értelmiségiek mindig a modern tömegpiac profitőrjei. Műveik, mint minden más áru, eladásra kerülnek, magas példányszámban. (Kivéve az Ökobetyár könyve 40 ajándék darabját. RS21VII21). Nem kevesek keresnek sok pénzt és átlagon felüli életstílust engedhetnek meg maguknak.

Tulajdonképpen a kapitalizmus által nyújtott előnyöket és szabadságokat különösen értékelniük kellene. Ám fordítva van! A kapitalizmuskritika az értelmiségi identitásához tartozik. Ennek oka az lehet, hogy a piacra dobott jószágaikat magasabbra értékelik, mint más árukat. Egy könyv, kép, zenedarab nem szolgál közvetlen anyagi kielégítésre, hanem magasabb kulturális értékeket testesít meg. Bár útja a termelőtől a vásárlóig olyan, mint minden más árué, ám itt az eladás csak eszköz, míg a normális vállalkozó az eladást végcélnak tekinti. Az intellektüellek sosem mondanák, hogy azért alkotnak, hogy ügyféligényeket elégítsenek ki. Azért dolgoznak, hogy az emberiséget előbbre vigyék és új tapasztalatokat tegyenek lehetővé. Ők megvetik azokat, akik csak pénzt akarnak keresni. (Az Ökobetyár pedig ezt mondja: Az értelmiségi munka megvetendő. 21VII21).

Ez banális és erkölcsileg elítélendő. A kapitalizmus épp azért sikeres, mert a sikert sok pénzzel jutalmazza és magas teljesítményekre ösztönöz. Mi, emberek, természetesen többek vagyunk kapzsi egoistáknál, akik csak a haszon maximalizálására hajtanak.

Ám a kapitalizmus nem moralista rendezvény. Adam Smith-nek igaza van: „Nem a hentes, szakács, pék jószándékától várjuk el ételünket, hanem saját érdeke érvényesítésétől. Nem emberségéhez fordulunk, hanem önszeretetéhez. Nem a mi igényeinkről beszélünk neki, hanem a saját előnyeiről”

A nyugati sajátos hagyomány is szerepet játszhat. A normális pénzkeresés megvetése már a görög-római ókorban és a kereszténységben jelentkezik, olvashatjuk Alan S. Kahali „Mind vs Money” c. könyvében. Platon és Arisztotelész a munkát lealacsonyítónak tartották és az Új Testamentum is a gazdagságot a jó keresztény élet akadályának tekintette. „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el a vagyonodat és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem.” (Máté, 19,21). Vagy Márk 10,23: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek gazdagságuk van!”

Tehát az értelmiségiek erős okok miatt tartják a kapitalizmust kétséges gazdasági rendszernek. Ez az alapvető kritika nem fog megszűnni. De vajon egy demokráciának hasznos és nélkülözhetetlen-e? A mértékétől függ. Ha a kapitalizmuskritika annyira domináns, hogy a többség meggyőződése szerint a magánvállalkozás lényegében bűnözői tevékenység, a helyzet súlyos. Ha azonban a kritika abban segít, hogy a kapitalizmus negatív következményeit okos gazdaságpolitikai intézkedésekkel orvosoljuk, akkor ez a bírálat fontos.

Svájc történelmében eddig ez utóbbi érvényesült. Ez így is marad, amíg a normálisan dolgozó népességé az utolsó szó.

NZZ Am Sonntag, 18. 7. 2021

Die Intellektuellen und der Kapitalismus:eine unendliche Geschichte

KOMMENT

A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. A legjobb szocializmus is becsődölt. Szeressünk, utáljunk bármit – a játszma a végéhez közeledik. Csak a saját lelkünket menthetjük: éljünk úgy, hogy nyugodtan halhassunk meg - ennyit tudtunk tenni. Visszavittünk egy visszaváltós üveget.

RS