JOGÁLLAM AGYŐ? - ZEIT, HH Hansestadt Hamburg/RózsaS
A lengyel kormány bedarálja a bíróságokat. Az EU megpróbál beavatkozni, de Németországot is figyeli.
Ezen írás alapja a sok politikussal, bíróval való beszélgetés. Mindenki kérte, névvel semmiképp ne idézzük – félnek. Amikor európaszerte alkotmányjogászokkal beszélünk, apokaliptikus hangokat hallunk. Az alapok recsegnek. Hogy a konfliktusok Európában békésen, a közös szabályok szerint, az EU-jogon belül kerülnek megoldásra, mára már nem magától értetődő. Egyre erősebbek a nemzeti szuverenitást kiemelő hangok – főleg Magyarországról és Lengyelországból.
A 2015-ben Lengyelországban hatalomra jutott kormány lépésről lépésre bontja le az igazságszolgáltatást. Az alkotmányvédő bíróság már nem bíróság, hanem a kormány szócsöve, parancs-végrehajtója. Az ügyészeket az igazságügyi miniszternek rendelték alá. Konstruáltak egy fegyelmi kamarát, melynek feladata, a pattogó bírák megfékezése. Ezt „igazságügyi reformnak” nevezik. Valójában ez nem más, mint a bíróságok gleichschaltolása, az erőszakmegosztás eltörlése – az EU jogoktól való elszakadás. Ez kilépés nélküli kilépés az EU-ból.
Az EU ezt sokáig csak nézte, vékony hangon tiltakozott, eszközei nem lévén. A politikai fantáziát túlszárnyalta, hogy Európa közepén ismét el lehet búcsúzni a liberális demokráciától. Nem véletlen, hogy nincs olyan mechanizmus, mellyel ki lehetne tessékelni egy „lator” tagállamot. A klubnak van egy bejárata, de senki sem gondolta, hogy kell egy kijárat is a nemkívánatos tagoknak.
Másrészt: Lengyelország elvesztése történelmi katasztrófa lenne. Ami politikailag nem volt megakadályozható, azt most jogilag kell tisztába tenni. Ezt a feladatot az Európai Bíróságra testálták rá (Europäische Gerichtshof , EuGH). Az EU Bizottság kérvényezte több eljárás elindítását, azt is, hogy a fegyelmi kamara azonnal álljon le. Varsó nem tágít. Az Alkotmányvédő Bíróság csak föltüzeli a vitát (Bundesverfassungsgericht). Az EU ultimátummal fenyeget és pénzbírsággal. Az eset túlnőtte önmagát – egészen Németországig dagadt.
2020 nyarán A Szövetségi Alkotmányvédő Bíróság Karlsruhe-ban az Európai Bíróság egy ítéletét „önkényesnek”, „érthetetlennek” minősítette. Az Európai Központi Bank (Europäische Zentralbank , EZB) kötvény-vásárlásairól volt szó, de ez ma már nem játszik szerepet, az ügy lezárult. A bank tehet, amit akar.
Megmaradt azonban az a benyomás, hogy a Karlsruhe-i bírák a luxemburgiakat fölülbírálhatják – az európai jog nem szentírás. A lengyeleknek semmi sem jött jobban: rögvest, szemtelenül és viccesen, a német alkotmányvédő bíróságra hivatkoztak, az bontja le a demokráciát. A legfelsőbb német bíróság alábecsülte az ítélet „távhatását”. Leyen is fölemelte szavát, ragaszkodott az EU-jog elsőbbségéhez, ez felette áll a nemzeti jognak és minden tagállamra kötelező.
Katarina Barley, az EU-parlament elnökhelyettese: Ha minden nemzeti alkotmányvédő bíró úgy járna el, mint a német, az katasztrófához vezetne. Az EU Bizottság szerződésszegési eljárást indított Németország ellen. Bár ilyen eljárás gyakori, ez mégis igen kényes, mert egy mellékes színtéren végzetes politikai eszkaláció indulhat el. Eltereli a figyelmet Lengyelországról, »Europa ›à la carte« fenyeget.
Természetesen Brüsszel tudja, hogy Németország nem tör autokrata hatalomra és Karlsruhe-ban nem az EU ellenfelei ülnek. A Bizottságnak azonban a kifelé irányuló hatással kell számolnia, hogy hat ez Varsóra és Budapestre, LePen vagy Salvini szavazóira? Nekik kell megmutatni, hogy a Bundesrepublik ugyanúgy nyakon csíphető, mint a kicsik. Aki az Európai Bíróságot nem tiszteli, azt megruházzák, tekintet nélkül a GDP-re. Csak így akadályozható meg, hogy az egész szétessen. Ezzel azonban a lengyel álláspontot tették magukévá: az alkotmányvédő bíróság Varsóban nem tesz mást, mint a németek Karlsruhe-ban. A lengyelek a hasonlóságokat kiemelik, az eltéréseket elhallgatják.
Az EU a németeken veri el a port, de Magyarországnak és Lengyelországnak szánja. Christoph Grabenwarter, osztrák alkotmánybíró: „A német Szövetségi Alkotmányvédő Bíróságot egyenlővé tenni a lengyellel téves és veszélyes. Európának óriási sürgető problémái vannak és ez nem a Karlsruhe-i bíróság. Ez a bíróság nem terítheti le a piros szőnyeget a keleti autokrata és jogállam-ellenes törekvéseknek. Ragaszkodnunk kell az EU-jog elsőbbségéhez, különben az EU jogközösség szétesik. Másrészt a nemzeti alkotmányvédő bíróságok kompetenciája kell, hogy maradjon, hogy rendkívüli esetekben megvédje a nemzeti alkotmányok identitását.”
Több alkotmányjogász is kételkedik Luxemburgban. Dieter Grimm: Az EuGH nem húzhat határokat az EU intézményeinek, nem a check and balances alapján működik, hanem maga egy „agendát” követ. Ez pedig több integritás, több unió, több Európa.
A kritikusok szerint valamit szembe kell állítani az EuGH-val és ez nem lehet más, mint a nemzeti alkotmányvédő bíróság.
Még egy aggály merült föl: Mi lenne, ha 10 Lengyelország lenne az EU-ban? 10 kormány forszírozná az »illiberális Demokráciát«? Ha átveszik az irányítást az EU-ban, velük szemben a nemzeti alkotmányvédő bíróságok tehetetlenek.
Az összes jogi és politikai különbséghez még hozzájön, hogy itt nem absztrakt bíróságok működnek, hanem emberek. Bírók, akik egymást évek óta ismerik, aki önzők és hiúk, irtóznak és csörtetnek. „Akkora az egojuk, hogy nem férne be egy szárnyasajtón”.
Momentán Brüsszelben és Berlinben titkos tanácskozáson próbálják megakadályozni a helyzet kiéleződését. A német kormány aug. 9-ig tartozik válasszal a szerződésszegésre. Talán ez az utolsó esélye, politikai játéktere nagyon szűk. Valójában Berlin a közhelyeken kívül nem is mondhat mást. Nem szólhat bele a független Bundesverfassungsgericht (BVG) jogalkotásába, annak ítéletei a kormányt is kötik – épp ez a különbség a lengyellel szemben.
Vitatják, hogy a BVG-t korlátozzák abban, hogy az EuGH-vak szembeszálljon. Katarina Barley (SPD) javaslata: Változtassanak az eljárások rendjén. Ideális volna, ha az EuGH a nemzeti alkotmányvédő bíróságokat jobban bevonná és fordítva, a BVG jobban figyelembe venné az európai szempontokat. Legalább is az olyan ítéleteknél, mint az EZB-nél, nemcsak a BVG szenátus döntsön, hanem az egész bíróság.
Még ha egy ilyen reform a Bundestag-ban többséget is kapna, úgy festene, mint a bíróságok megfegyelmezése, tehát az, ami Lengyelországban is történik. Sőt, olyan alkotmányos válság törne ki, amit az ország még nem látott. Egy törvény, mely az alkotmányvédő bíróság jogait megnyesné, ugyanott landolna: az alkotmányvédő bíróságon. Így Karlsruhe a kormány ellenében saját kompetenciáiról kellene, hogy döntsön. Ez az EuGH-t hozná működésbe, amely Karlsruhe ellen döntene – és ismét bíróknak kellene eljárni saját ügyükben. A következmények beláthatatlanok lennének, nemcsak Németországban.
Mi legyen hát? Brüsszelnek most valami kézzelfoghatót kell odadobni. Némelyek elvárják a BVG-től, közölje, a jövőben integráció-barátibban fog eljárni. Ezt azonban leshetjük. Karlsruhe-ban senki sem akar az EuGH előtt teljesen térdre esni, teljes fölhatalmazást aláírni. Egy spekuláció szerint a Bizottság visszavenné a szerződésszegési eljárást, az új kormány pedig ennek fejében őszre engedélyezné az euró-kötvényeket, a déli államok megsegítésének könnyebbítésére.
Pedig, ebből kimászni, volna egy út. Ám sok fegyelmet, önkontrollt, győzelmi mámorról való lemondást igényel. A német kormány kijelentené, mindig is az uniójog szellemében járt el és a jövőben is ezt teszi. Ez világos intés volna Varsónak, ahol a lengyel kormány ilyen nyilatkozatot komolyan sosem tenne. Az EuGH megállapíthatná, hogy Karlsruhe szembement az uniójoggal – és ennyi. Ezzel demonstrálnák, hogy Németország megrovót kapott, de a büntetés elmaradna. Fejezet lezárva, ismét a valódi veszéllyel foglalkoznának, a keleti autokrácia erősödésével.
Ezzel a mércék is világosak lennének. Az EuGH és a BVG jogi részleteken civakodnak, de egy elfogadott értékrenden belül. Viszont az EU és Lengyelország olyan értékek miatt perlekednek, melyek az EU lényegét képezik. Ez élethalál harc, úgy Lengyelország, mint az EU számára. Itt nem lehet kompromisszum.
ZEIT, 29. 7. 2021
Letzte Runde für den Rechtsstaat?
