MINDEN FÉKNYÚZ – VISSZA A KÁLYHÁHOZ! - RózsaS

Bátyám csak legyintett, amikor hozták az örömhírt, hogy pálinkája díjat nyert, 37 közül, a vajdasági gyálai pálinkaversenyen. „B-U-N-D-A!” És egyenként jellemezte a zsüri-tagok erkölcsi magasságát. (5 kóstoló után már nem lehet megkülönböztetni a próbákat, kivéve, ha acetonosak). Boldogok lennénk, ha csak ez a „hungarikum” lenne féknyúz! Róna Péter tanár úr jól tudja mindezt és ezért nem fogad el semmiféle díjat.

A hiteltelenség bedöntötte az összes élet-területet, ott is tarol, ahol a legkevésbé várnánk: a tudományban. Talán már 1927-ben kezdődött, amikor a kvantummechanika kihozta, hogy minden csak valószínűség. Száz év alatt a tudomány fölaprózódott és ezzel ellenőrzése is. Kijön egy dolgozat, de csak tíz másik „tudós” ért hozzá. Ma az egyik virológus ezt mond, másik azt. A káros anyagok határértékeit az ivóvízben ide-oda tologatják. Egyik klimatológus kijelenti, nincs bizonyíték a klímaváltozás emberkéz okára, a másik tagadja. Arról nem is szólva, hogy valaki kiáll százezer ember elé és megígéri a paradicsomot és az örök életet. (Csak remélem, a klíma-előadáson én nem „féknyúzoztam”: Nem fontos a bizonyíték, mert mire az itt lesz, a klímakatasztrófa megállíthatatlan lesz.)

A művészetek terén is tombol a megtévesztés. Bansky félig ledarált képéért egy vagyont adnak. Itthon hatalmat szerzett ítészek döntik el, kinek a könyve kerül kanonizálásra és melyik – talán remekmű – menjen a zúzdába.

Veszélyes játék ez: a hajó az óceán kellős közepén elveszti iránytűjét. Régen ott volt a faluban a templomtorony és mindenki tudta, merre az arra. Mára száz másik templomtorony nőtt ki a földből. („Virágozzék száz virág”). Amikor Bill Gates rájött, mit is szabadított rá a világra, már késő volt. A social media gyorsabban terjedt, mint a vírus és átvette a világ irányítását. A brexitnél mennyire bejött a féknyúz „törökmigráció-kockázat”. Persze, az áruhiány is bejött, egyre több az üres polc.

Ahogy az írás fekete rovátkák fehér alapon, a kép sem más, mint retinánkba csapódó fotonok sorozata. A hang dobhártyánkat sorozó levegőrészecskék özöne – legyen az csecsemősírás vagy a pápa beszéde. Akadémikus, főpap, államelnök: ha megszólal, először mind csak „lehelet”, ahogy a Prédikátor mondja (Pre 1,2). „Információnkat elektronikus jelekből szerezzük”, (Tüntetés a MtudE ellen, 2004). Hiába az okostelefon, a beszéd megfosztódik a lélektől. „Ne beszéljünk mikrofonba, emberhez beszéljünk.” (Ökokiskáté,1990). Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagyok, mondja Pál apostol. Az adott szó egyre csak erodálódik, különösen mifelénk. Amikor Mo.-ra költöztem (1994), egy vállalkozó ezt mondta nekem: „Nézd Sándor, itt mindenki szélhámos, míg ki nem derül róla az ellenkezője.”

Régen minden jobb volt?

Zentán írom ezeket, most találkoztam Tari László helytörténésszel. „Nem vethetjük össze 1960-at 1910 Zentájával. Egy idős nekem ezt mondta: Akkor egy napszámért két lábbelit lehetett venni. De milyent? Egy tűnik biztosnak: a Monarchiában kiszámíthatóság volt. Nemcsak a szó volt időtálló, a gépek is, van olyan traktor, ami még ma is megy. Nem volt „tervezett elavulás”.

A zentai csata, mint féknyúz

A zentai csata, amit most itt 4 napig 30 rendezvénnyel ünnepelünk, tiszta féknyúz. Belénk oltották, hogy Savoyai Jenő híres csatájával 1697-ben véget vetett a 150 éves török uralomnak. Aztán lassan kiderült, minden másképp volt. Több „zentai csata” volt, a hős is csak azért tudott győzni, mert az oszmán birodalom kezdett szétesni. Nem szólva arról, hogy a török sem sanyargatott mindenkit. Aki kifizette az adót, élhetett, ahogy akart. Inkább a gazdag szívta a szegény vérét. Így az „áruló” Thököly, aki Zentánál a törökök oldalán harcolt, mára rehabilitálásra került.

A zentai napok egyik programja a „rendszerváltók” szereplése. - Jugoszláviában? - kérdezem Richárd szervezőt. „Dehogy! Mi itt csak lövöldöztünk.” A záróesten bevonul Lezsák Sándor rendszerváltó, aki, mint Thököly, itt is, ott is harcolt. Többünket már nem engednek be (félnek?), ahogy a beeső Vicei Karcsit sem. 50 év után találkozunk, de ugyanúgy handabandázik. Azt terjeszti rólam, helyettem ült le egy évet, amikor 1971-ben 3 évet kaptam az Új Symposion-perben. Ám Vicei tényleg többször ült, de most itt áll és Lezsák-ellenrendezvényt rögtönzünk az előtérben. Értem, hogy a világhírű Klubrádióról nem hallottak, de itt is bejön az RTL Klub, az ATV is. „Mi a TV2-őt nézzük”. Kifakadok: Hát itt mindenki fideszes? Egy gyenge hang: Én nem, de ne politizáljunk. Ám mi lesz, ha áprilisban tényleg „rendszerváltás” lesz? Akkor majd Karácsony ...-t nyalják?

Skizofrén helyzet: a kettős állampolgársággal a zentai magyarok belépőt kaptak az EU-ba, ezzel Orbán csak ráerősített az elvándorlásra. Helyükre szerbek jöttek, Boszniából, belső-Szerbiából, a nagyobb városokból (belső migránsok), részben menekülők (a „balkáni” viszonyok elől?), részben csak vonzotta őket a város, az életszínvonal. Nem beszélnek magyarul, főleg csak egymással érintkeznek. Amikor elmentem, Zenta még színmagyar város volt. Félő, Orbán nacionalizmusa által fűtött zentaiak egyszer majd bajt okoznak. Orbán ontja a pénzt a Vajdaságba. Hogy lehet etnikai alapon osztogatni? Hát így, mondja a Lezsákot fogadó kisasszony. (A románok is rákérdeztek). A szerb ember joggal kérdezheti: Én mért nem kapok?

A konfliktust mindenki tagadja, én sem látom ennek semmi nyomát, de látom, hogy a nyelvi egyenjogúság rosszabb, mint amikor elmentem. 1971-es cikkem újból meg kellene, hogy írjam?

Szijjártó itt mért nem pattog úgy, mint Ukrajnában?

A déli migránsokat a zombori gyűjtőhelyről taxi viszi a magyar határra, így a fáma. Akkora féknyúz, mint a zentai városháza – hacsak nem Orbán fizeti a taxit?

A tévé nyúz: a hazudozásnak se vége, se hossza. Néha leveszem a hangot és csak a testbeszédet figyelem - de azt is lehet mímelni. Sokan már maguk is elhiszik, amit össze-vissza hazudoznak.

Amikor kikapcsolom a tévét és lemegyek az utcára - horrorvilágba kerülök. Az imént még csupa jóképű, jóalakú, okos, kulturált emberek beszéltek hozzám, aranystúdiókból vagy gyönyörű tájakról – most meg teli az utca nyúzottképű, túlsúlyos, rosszul öltözött (Hirdetőoszlop akarsz lenni? Viselj betűs pólót!) honfitársaimmal. Ha megszólalnak, csak hiszékenységüket, bárdolatlanságukat, műveletlenségüket, közönyüket árulják el.

Épített környezetünk – féknyúz

Az épületeket a profit formálja: minden hideg, merev, derékszögű. És akkor mi vagyunk a „Chaoten”, ha régi gyárépületeket foglalunk el és mentünk meg! Lásd: Köln-Südstadt, Stollwerk.

Járom az utcákat és figyelem a házakat: Hogy sikerül ilyen otromba, ízléstelen, giccses épületeket fölhúzni? Beteg a lelke annak, aki ilyeneket tervez. Kölnben építészhallgatókat visznek el egy új kolóniába: „Nézzétek, ez Görögországban járt, ez Itáliában, ez Távol-Keleten.” Az a szép ház, amit szinte észre sem lehet venni. Pénzt könnyebb szerezni, mint műveltséget?

Bizalom nélkül nem lehet

A hitelesség elvesztése a társadalom halála. Az emberek egyre kevésbé bíznak az intézményekben, egyre inkább a féknyúz-gyártók karjaiba futnak. (Lásd oltásellenesség, kovidhalál.) Elveszett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni. Ha senkiben sem bízunk, leomlik az utolsó templomtorony is!

Vágjuk át a gordiuszi csomót! Vissza az egytornyos faluba!

Ha eltévedünk, vissza kell mennünk az origóhoz. Aki csak teheti, egyszerűsítse le az életét. Rázzuk meg magunkat, hogy lehulljon rólunk minden sallang, cifraság, ragály! Dobjuk el okostelefonunkat, összes ketyerénket, óráinkat, könyveinket! Jöhet egy mesterséges áram- és munkaszünet.

De nem holnap – tervezzünk 10 évre előre! Ne légy ökoremete – lassan járj, tovább érsz! Valamilyen vidéki gyökere mindenkinek van. A nagyapa házát könnyű örökölni. Nehezebb, de járható Visnyeszéplak, Gyűrűfű, Nagyszékely példája.

Addig is: Ültessünk egy fát, ha akkora is, mint a kisujjam!

RS