GAZDAGODNI VAGY KLÍMÁT MENTENI?- FDP és a zöldek - ZEIT Hamburg/RózsaS
Christian Lindner (FDP) királycsináló akart lenni, de Laschet-je (CDU) elbukott. Most a zöldekkel egyezkedik.
Az a vélekedés, hogy az szavaz az FDP-re, aki gazdagabb akar lenni. Ám ez többet mond saját előítéleteinkről, mint a valóságról. A liberális klientúra olyan érzéstől szenved, amit a zöldek alig ismernek: a lecsúszás félelmétől. 37% félti eddigi életszínvonalát. (Ezzel érzelmileg közelebb állnak a Linke-hez, mint a zöldekhez). Az FDP-zöld kölcsönös kulturális megvetés az ökológia miatt erősödött. Teherkerékpár vs SUV, tempólimit vs szabad száguldás, hidrogén vs lemondás. A végén az ökológia, mely végül is nagyon anyagi valami, könyörtelenül moralizálásra és ideologizálásra került.
Az ok nem e kettőnél, hanem a nagykoalíció tétlenségében keresendő. Ez vezetett oda, hogy az ökológiai magatartás a privát szférába kényszerült. Az életmódok polarizálódtak, a polgárságban polgárháború tört ki: képmutatók egoisták ellen, becsületes Porsche-tulajok farizeus teherbringások ellen, akik mélygarázsukban hibridautót rejtegetnek.
Ám épp egy sárga-zöld dominált kormány rejtett potenciálja, hogy végre keretet adhat a tényleges klímatettekhez – szájhősködés helyett. Az emberek ökológiai magatartásukat összhangba hozhatják önérdekeikkel. Ezzel megszűnne az ökológia túlmoralizálása, a magánszféra túlpolitizálása és vele a polgárközi kultúrharc is. Egy fajta „gyógyulás” (FDP) lenne, nemcsak a két párt és támogatói számára. Enyhe gender-gyakorlat is társulna a jó hangnemhez.
Az FDP-zöldek kényszer-barátkozása nem elsősorban mentalitás, hanem inkább realitás kérdése. Külpolitikailag a Linke sem kell ahhoz, hogy a transzatlantizmus és a nyugati szövetség politikája néhány alapvető kérdését tisztázzák. Aztán itt a digitalizálás-lemaradás, ami örök téma. Végül minden a klímavédelembe torkollik, mely nemcsak a koalíciós gondolkodás és cselekvés minden területét hatja át, hanem egy új elvet is meghonosít.
A jövőben minden koalíciós szerződés, minden törvény, egy sereg szakértő által CO2-csökkentő számításon esik át. A politika hirtelen objektiválható lesz, amit demokrácia-szempontból érdekesnek vagy aggasztónak lehet találni. Tény, hogy a molekulákat mérni lehet és ezzel a kormány klímapolitikai intézkedései hatékonyságát is. Az aktorokat szavukon lehet fogni, beváltják-e ígéreteiket? Míg a kampányban mind bátran állíthatták, hogy kiszállnak a szénből, a rövid légi utak és a benzinárak maradnak, most meg kell válaszolniuk, hol akarnak CO2-őt visszafogni? A párizsi egyezményt retorikailag helyeselni, gyakorlatilag szabotálni – ez többé nem megy! Kevesebb kultúrharc – több szubsztancia – ez vezetheti a következő kormányt. Épp a nagykoalíció megszabott törvényes részlet fogja a klímapolitika logikáját meghatározni, kevésbé a hozott pártprogram.
Minden év márciusában a különböző szektorok (energia, ipar, közlekedés, épületek, agrárium) CO2-redukcióját prezentálni kell, és ha nem elégségesek, javítani. Idén már látható volt: A kormány az épületek energia-szanálását további összegekkel kellett, hogy megtoldja. 11 mrd €-t biztosítanak összesen 2 M t CO2 visszafogására. Drágábban sehol a világon nem teszik! Mivel a politikai és pénzügyi utóköltségek óriásiak, a koalíciós szerződésben ezt a márciusi toldozást-foltozást meg kell akadályozni, különben fuccs a sárga-zöld-pirosnak. Ténykényszer és hatalom-megtartás hozhatja össze a sárgákat a zöldekkel. Más területen nincs is szükség kényszerre, a héten meghozandó konszenzus kézenfekvő.
Az FDP pl. fél millió bevándorlót akar, hogy legyen munkaerő a vállalatoknak. Ehhez egyszerűsíteni kell a bevándorlási törvényt. A német képviseletek több vízumot kell, hogy kiadjanak. Tanuló vagy dolgozó menekültek itt-tartózkodási engedélyt kell, hogy kapjanak. A zöldek valójában ugyanezt akarják: Egy „tehetségkártyát” a szakmunkásoknak, kevesebb bürokráciát a bevándorlóknak és „sávváltást” a menekülteknek. Nyugdíjnál az FDP közelebb áll a zöldekhez, mint az SPD-hez. Egy ún. részvénydíjat terveznek, hogy a nyugdíjbiztosítás egy része állami alapba kerüljön. A zöldek a Riester-nyugdíj egy részét egy állami „Bürgerfond”-ba vinnék át. A digitál-politikában direkt megegyezhetnek: gyors hálózatkiépítés, a készlet-adattárolás eltörlése, a közigazgatás digitalizálása.
És itt vannak még a konzervatívokat bosszantó apróságok: Szavazati jog 16 éveseknek, a fű legalizálása; a 219a, az abortusz-reklám tilalmának föloldása, a Bafög-ösztöndíj függetlenítése a szülők jövedelmétől, a Hartz IV szocsegély-családban a fiatalkorúak munkaengedélyezése, stb.
Mindezek mellett a „barátkozó” FDP-Grüne pontosan tudja, milyen mély árkok választják el őket. Először is a teljesen ellentétes állam-értelmezés. A zöldek az évek során állambarát lettek. Mindkét fél a jövő problémái miatt jóval több államot akar.
Ezzel szemben az FDP álláspontja, hogy a pénzpolitikai fenntarthatóság csak további állam-eladósodás elkerülésével érhető el. Az adócsökkentés növekedéshez vezet, ez növeli az állam bevételeit és az össztársadalmi jólétet. Az állam szerepe csupán a gazdaság kiszabadítása kötelékeiből, szükséges a gátak lebontása és kevés, de okos szabályok meghozása.
Ehhez a világképhez több út is vezet, nagyban és kicsiben. Lindner-nek is föltünhetett az állam felé fordulás. A szocializmussal nem vádolható Economist nemrég summázta a Merkel-korszakot. Az ország elmulasztott elég pénzt beszedni infrastruktúrája jövőképes kiépítésére. A pfennig-fukarkodás szerkezeti probléma és a Lindner által védett adósságfék az állam cselekvőképtelenségéhez vezet. Az FAZ is követeli 40 év pálfordulását, az állam erőteljes föllépését a gazdaságban. Az öko-transzformációhoz egy tervvel és tőkével rendelkező állam kell. Az állam utáni kiáltás nem ideológiai, hanem reális szükségesség. Több liberális közgazdász is ezt vallja.
Mégis borítékolható, hogy itt az SPD és a zöldek a helyest addig forszírozzák, míg ismét rossz lesz. Az FDP ennek kikürtöléséről gondoskodik.
Másodszor: A felek régóta aranyhidakat barkácsolnak, amik átsegítenek a világnézeti különbségeken. Az öko-transzformációkhoz pl. befektetési társaságokat lehetne gründolni. Ezek állami pénzekből infrastruktúra-projekteket indíthatnak, hiteleiket azonban nem állami adósságként könyvelnék el. Így az FDP-nek meghagynák az adósságféket és a zöldek mégis befektetési pénzekhez jutnának. Az adópolitikában megegyezhetnének abban, hogy a kis- és középjövedelmeket tehermentesítik. Ezzel teljesítenék az FDP régi óhaját és a csúcsjövedelmeknél is eltörölnék a szoli-járulékot. A zöldek a vagyonadóról is lemondhatnának.
Bár mindez nem a beígért nagy adóreform lenne, de egy okos kompromisszum, ahogy a szociálpolitikában is alakul. A 12 €-s órabér a zöldeknek fontos és az FDP-nek sem nagy probléma. 2022-re, már a mai szabályok szerint is, 10,45-re emelkedik. Mikor érné el a 12-őt, abban gyorsan megegyezhetnének.
A klímavédelemben dúl a befektetni vagy tiltani vita. De már dolgoznak egy közös nyelven, amelyben a „bürokráciamentesítés”, „fölgyorsítás”, lehetővé-tevés” kifejezések nyüzsögnek. Gyorsabb tervezés, egyszerűbb kérvényezés és a megújulók kiépítése a következő évek feladata. A robbanó-motor vita is már okafogyott. Az FDP helyesli a fosszilisek kiváltását CO2 nélküli szintetikus üzemanyagokkal. Bár egy szakértő sem jósol ennek nagy jövőt a piacon. Tehát: A belső elégésűt nem tiltjuk, de nem maradhat!
Több szerződéshűség kívánatos, főképp a klímavédelemben, ahol Párizs, Karlsruhe és Brüsszel adja meg a kereteket. És minden szerződésszegés jogilag (Karlsruhe) vagy pénzügyileg (EU) szankcionálásra kerül.
Közvetlenül a kabinet fölesketése után a zöldek és az FDP között egy verseny indulhat meg a gazdaság avanzsált részeiért és viszont. Most, hogy mindenki klímasemleges akar lenni, a lojalitások újra kiválasztódnak. Az Unió belátható időn belül semmit sem oszthat, a zöldek és az FDP hirtelen érdekes lehet, mert kezük a pénzcsapokon. A verseny serkenti a produktivitást, ezt senki sem tudja jobban az FDP-nél.
Ám mindez szociális is lesz? Vélhetőleg aligha. Végül is a szociálpolitika a jobban kereső ökológusoknak, bár morálisan fontos, de nem létkérdés, míg az FDP szociális lelkiismerete teljesítmény-irányultsága miatt eléggé visszafogott.
Ám, hála istennek, itt van még az SPD, amit elfelejtettünk megemlíteni. Neki is részt kell venni a kormányzásban!
ZEIT, 30. 9. 2021
Das Leuchten der Ampel
KOMMENT
És mindez „für die Katz” - ha marad az SPD-CDU nagykoalíció!
RS
