ALKALOM A VILÁGOT BIZTONSÁGOSABBÁ TENNI - F. Snowden, Yale/RózsaS

A történész Frank Snowden (74) negyven éve a járványok társadalmi kihatásaival foglalkozik. Könyve, az "Epidemics and Society: From the Black Death to the Present", röviddel a pandémia előtt jelent meg. A fertőzésen maga is átesett. "A normalitáshoz való visszatérés sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. A vírusveszély mindig velünk lesz. A válság legyőzéséhez nemzeti és nemzetközi kooperáció szükséges."

ZEIT online: Professzor úr, az emberiség növekvő kétségbeeséssel várja a járvány végét. Újabb mutációk jelennek meg. Mit tanulhatunk a történelemből a járványok végéről?

SNOWDEN: Minden pandémia véges, ez már egy vigasz. Ám a történelem azt mutatja, hogy minden pandémia sajátos módon ér véget. A covid-19-hez hasonló hajtóerőt eddig nem láttunk. A járvány leküzdése attól függ, hogyan használjuk föl erőforrásainkat. Hiba volna azt hinni, hogy egy csodafegyver megoldja a problémát. A védőoltás fontos, de ne legyen ez az egyetlen reményünk.

Z: Mi másban reménykedjünk?

S: Az ismert módszerek - távolságot tartani, tömeget kerülni, maszkot viselni - lelassíthatják a járványt, így a vakcinák jobban hatnak. De nem akarjuk belátni, hogy ezeket a szabályokat konzekvensen, hosszú ideig be kell tartanunk. Ezért ennek megfizetjük az árát.

Z: Mi többet tudunk, fölkészültebbek vagyunk, mint a korábbi nemzedékek. Mégis csak küszködünk a vírussal. Miért?

S: Ez tényleg egy rendkívüli paradoxon. Úgy látom, sokan nem veszik komolyan a tudományt. Kiváló tudományos eszközeink vannak, de mit érnek, ha nem kooperálunk eléggé? A világközösség szakadozott, ahogy egyes országok belül is.

Z: Néhány kollégája a pandémiát egy háborúhoz hasonlítja.

S: A háború-metafora azt jelenti, hogy súlyos válság van. Tömegek halnak meg, a gazdaság és a társadalom pusztul. Azt sugallja, hogy két oldal van és elfedi, hogy a járvány leküzdéséhez nemzetközi együttműködés és tudomány szükséges. Ha ez háború volna, egy állam vagy államszövetség egyedül győzne. A világjárvány viszont mindenki veszélyeztet, éljen az Nyugaton vagy a 3. világban.

Z: Ön azt mondja, a járványok tükröt tartanak a társadalmak elé.

S: Minden társadalomnak vannak gyenge pontjai. Ezt a mikrobák kihasználják. A kolera pl. az iparosításkor ideális feltételeket talált: zsúfolt városok; útburkolat, szennyvízvezeték nélkül. A kolera ürülékkel, szennyezett vízzel, étellel terjed - mára csak nagyon szegény országokban, mint Haiti. Ám ma a globalizáció és a légi forgalom teremt ideális feltételeket a kórokozók terjedéséhez.

Z: És Ön mit lát ebben a tükörben?

S: Lombardia - elsőre meglepetésszerűen - Wuhan után vált gócponttá. Miért? Mert a két régió szorosan kapcsolódott egymáshoz. Kína és Itália masszív csere- és befektetési programot indított el. Milánó évi 3 millió kínai turistára számított. Milánó és Kína között egyszerre napi 6 repülőjárat indult. A globalizáció azonban ennél több. A Milánó környéki ipari mezőgazdaság masszív üvegházgáz-kibocsátó. A lakosságot erősen terheli a szmog, ezért érzékenyebbek a vírusos tüdőbetegségekre. Lombardia Olaszország legsűrűbben lakott vidéke. Mindezek miatt a covid-19-et a globalizáció első pandémiájának nevezem.

Z: Csakhogy a globalizációt nem lehet olyan könnyen visszacsinálni.

S: Így van, ez nem opció, ez a társadalmunk alapja. De ellenőriznünk és szabályoznunk kell. Meg kell változtatnunk a játékszabályokat, hogy ne a globális Délt hátráltassa és az Északnak kedvezzen. A covid-19 azt mutatja nekünk, hogy a globalizáció következményeit nem ignorálhatjuk tovább.

Z: Lehet egy pandémia olyan erős, hogy a társadalmat tartósan megváltoztassa?

S: Némelyek a leghalálosabb pandémiákból alig változtattak a világon, pl. a spanyol nátha. Az emberek egyrészt akkor a háborúval voltak elfoglalva, az orosz forradalommal, az akkori idők történelmi fordulataival. Azon is múlott, hogy a spanyol nátha rövid hullámokban söpört végig, nem volt hosszú éves ostromállapot. Az olyan vész, mely hosszú időre befészkeli magát, inkább képes a társadalmat és a hétköznapi életet megváltoztatni. Ilyen volt a bubópestis a XIV. században, amely Európa egyharmadát kioltotta és az egész világot megváltoztatta. Ez vezetett a köz-egészségügyhöz, a kultúra és a gazdaság transzformációjához és a központosított államisághoz. Nem mondanám, hogy az ipari forradalmat is beindította, de megágyazott neki.

Z: A covid-19 nyilván egy megszálló-típus.

S: Tényleg egy transzformatív vésznek tűnik. Megmutatta, hogy képes megbénítani az egész gazdaságot és a hétköznapokat. Már egy éve élünk vele és ha nem helyesen járunk el, még sokáig velünk lesz. Az emberek a normalitáshoz való visszatérésről beszélnek, de nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne.

Z: Ez kissé ijesztőnek hangzik.

S: Inkább kihívónak. A normalitáshoz való visszatérést nem tartom sem lehetségesnek, sem kívánatosnak. Hisz a régi normalitás vitt bennünket ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Tekintsük a pandémiát egy kapunak, melyen át valamilyen jobb világba léphetünk. Olyan világba, amely ellenállóbb a virális tüdőbetegségeknek. Ez alkalom a világot biztonságosabbá és jobbá tenni, nemcsak számunkra, hanem gyerekeink, unokáink számára is.

Z: Mi lebeg a szeme előtt?

S: Már a járvány alatt indultak inspiráló és lehetséges transzformatív mozgalmak. Ilyen a 15 perc-város, mely nemcsak a pandémia ellen segíthet, hanem a klímaváltozás és a szociális egyenlőtlenség ellen is. A három problémát egyszerre próbálja meg kezelni, amikor a város életterét visszahódítja a forgalomtól. A várost annyira kell decentralizálni, hogy a lakosok, amire szükségük van, 15 percen belül gyalog vagy kerékpáron elérhessék. Legyen az munkahely, iskola, bolt, orvosi rendelő, színház. Már 40 város csatlakozott, köztük Buenos Aires, Barcelona és Párizs. Ez mutatja, hogy milyen reményteljes változások lehetségesek.

Z: 1960 óta 300 új kórokozót fedeztek föl. Az elmúlt években jött a sars, a madárinfluenza, a mers, az ebola és most a covid-19. Egy új pandémia-korszak előtt állunk?

S: Ez kollégáim között konszenzus. Az emberi egészség veszélyes periódusa lépett föl. Az orvos Anthony Fauci und Julie Gerberding (US-CDC) 2005-ben egy találó analógiát hozott föl: Aki a Karibik-térségben él, annak a meteorológusok előre jelezhetik, hogy hamarosan egy hurrikán csap le rájuk. Nem tudni, pontosan mikor és milyen erővel, de jön. Jobb lesz fölkészülni. A pandémiával is így vagyunk: elkerülhetetlen. A jó hír: föl tudunk készülni rá. Én derűlátó vagyok.

ZEIT online, 10. 2. 2021

"Dies ist eine Gelegenheit, die Welt sicherer und besser zu machen"

SZERESD A MUNKÁDAT! Benavav/Jaffe/Redecker -

A gazdaságtörténész Aaron Benavav, az US-újságíró, Sarah Jaffe és a filozófus Eva von Redecker gondolatai a munka jövőjéről.

A robotok nem fogják elvenni az összes munkánkat és bennünket a technika rabszolgáivá tenni, de nem is fognak bennünket fölszabadítani a munkától, írja Benavav a könyvében. Mit csinálna az idejével, ha nem kellene dolgoznia? Kérdi Jaffe interjú alanyaitól. Őket különböző ágazatokban és miliőkben találja meg. Ezek eladók, gyerekfölvigyázók, gyári munkások, de programozók is. A válaszok sokrétűek. Némelyek sportolnának, vagy festenének, mások családjukkal lennének többet, megint mások fiaikkal vállalkoznának. Végül mégis mind egyre jutnak: a munkához nincs alternatíva. Ezt olvashatjuk Jaffe könyvében, a Work Won’t Love You Back-ben.

Az emberek tudják, hogy pénzt kell keresniük. Olyan körülmények mellett, melyekre alig, vagy egyáltalán nem lehetnek kihatással. Jaffe kérdését életidegennek vagy arcátlannak is mondhatjuk, de ő nem akar provokálni. A természetesnek vett viszonyok kérdésessé tételével azok forradalmi potenciáljára kérdez rá. Mai munkavilágunkat radikálisan másképp is meg lehetne és kellene megszervezni: igazságosabban, becsületesebben, fenntarthatóbban. Teljesen más szabadságot és szabadidőt adhatna nekünk.

2020 elején, a járvány kezdetén, világos volt, hogy a munkát is tartósan megváltoztatja. Irodák maradtak üresen és hirtelen fölöslegesnek tűntek. Üzleti repülőutakat töröltek és értelmüket - legalább is részben - kérdőjelezték meg. Új kommunikációs formák váltak szükségessé. Hirtelen a rendszerfenntartó munkákat megtapsolták, társadalmi jelentőségüket kiemelték - de anyagi jutalmazásuk elmaradt. Sokan a homeoffice-ba szorulva hiányolják munkatársaikat, sok ember gyerekkel dupla munkára kényszerítve, odahaza régi életüket kívánták vissza. Elvesztett munkájuk után sok millióan életfönntartásukért aggódnak. Sok millióan, akiknek dolgozni muszáj, húsgyáriak, szupermarket pénztárosok, kiszállítók egészségüket féltik. A pandémia felszínre hozta, hogy munkavilágunk normálállapotban is mennyire brutális és irracionális.

A munka nem játék

Jaffe a könyvében föltárja, mit jelent a munka a kapitalizmusban. Milyen mítoszok keringenek róla és ezeknek mennyire nincsen semmi közük a valósághoz. Jaffe fő tézise, hogy egyre több munkahely ígérete a beteljesülés és a szenvedélykeltés. Itt nem a start-up-cégek pingpong-asztalára vagy a snack-bárjaira kell gondolnunk, ami azt sugallja a fiataloknak, hogy a munka csak egy nagy game. Ez a labor-of-love ideológia sok más ágazatba is beszivárgott, a szolgáltatásba, a pedagógiába, a kultúrába és az NGO-terekbe is. Mindenütt oldódjanak föl a munkájukban, legyenek hálásak, lássák benne életük értelmét. De semmiképp - és ez az ideológia - ne lássák a dolgot annak, ami valójában: munka.

Jaffe 10 ember történetét meséli el. A Bronx-i fekete nevelőanya attól szenved, hogy határok betartásáért kell küzdenie. A kis fizetés és a tisztelet hiányát azzal a esszenciális narratívával próbálják fölülírni, miszerint némelyek a házimunkára születtek. A 4. fejezet címe: Service with a smile. Egy játékáruház eladója megaláztatásairól számol be. Munkáját valami diák mellékfoglalkozásnak tekintik. Egy vásárló egyszer ezt mondta lányának: "Tanulj hogy ne úgy végezd, mint ő!" Jaffe a társadalomtudományi végzettségűekről is szól, ("proletarian professionals") akik szintén hátra maradnak. A munkák többsége dícsőitésre vagy lebecsülésre kerül. Gyakran mindkettő egyszerre. Csak ne kényeskedj, mondják a dolgozóknak, ezt te választottad, föl is kapaszkodhatsz. Rezümé: Szeressük a munkánkat, de viszontszeretetre ne számítsunk.

A bemutatott körülmények országspecifikusak (USA, UK). A szociális háló az USÁ-ban érzékelhetőbben gyengébb, mint Németországban. Ugyanígy a munka- és egészségvédelem is. Sok makro-változás Németországban is megfigyelhető, pl. a szakszervezeti tagság visszaesése. Ez az USÁ-ban 1983 óta a felére, 10,3%-ra csökkent. Németországban 7,7 millióról 6 millióra - a rekord dolgozószám ellenére (45,3 M 2019-ben). Közös, hogy egyre több munkahely időszakos, alulfizetett vagy más módon hátrányos.

A pandémia csak súlyosbított a helyzeten. A Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung szerint egy millióan vesztették el mini-job-jukat. 2013 óta először emelkedett a munkanélküliség. Jaffe öszeköti a "szeresd a munkádat"-lózungot a növekvően töredező és prekarizálódó munkavilággal. Ez a poszt-iparosodás jelensége. Már előtte is, ahogy Max Weber jelezte, a munkát a protestáns etika határozta meg. A fordista gazdaságban is kiszipolyozták a munkásokat és alábecsülték a női munkát. Csak a neoliberalizmus, írja Jaffe, kísérelte meg nem a munkától való szabadulást, hanem a munkán át való szabadságot nekünk eladni. Jaffe facitja keserű: a new-work-avantgarde álmai - Agilitás! Flexibilitás! Spontaneitás! - rémálmokká váltak. Sok ágazatban akkora a fluktuáció, hogy a munkakörülmények nem is kérdőjelezhetők meg. Szociális elkötelezettséget csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. A fizetetlen gondoskodó munkák javarészét nők végzik. A peaple of color még mindig olyan munkákra szorul, melyeket senki más nem vállal. Sok millió amerikai éveket és évtizedeket hiteleik visszafizetésével töltik el, amiket college-kiképzésükért vettek föl. Ma már a professional managerial class sem bízhat biztos jövedelemben és karrierben. Ezen kívül a munkavilág tele van bullshit job-okkal. A "labor of love" egy nagy svindli.

A hatalom, a munka és a források elosztása

Hogy valami alapvetően hibás, azt már a szabad piacgazdaság hirdetői is észrevették. Klaus Schwab, a Davos-i világgazdasági fórum alapítója és az Editorial Board Financial Times is jelezte, hogy a neoliberális politika visszafordítására van szükség, tehát a hatalom és a források újraelosztására. Bár nem tudni, mit értenek ők újraelosztáson, mégis valami nagyobb dolog kezd kibontakozni. Mi jöhet ezen óriási törés után? Hogyan lehet a munkát demokratikusabban és ökologikusabban elosztani? Az is kérdés, a technológiák, algoritmusok, robotok mért nem vezettek több szabadsághoz, ahogy azt a tech-pozitivisták, szilikonvölgy-fetisiszták és optimista jövőkutatók beharangozták?

Ezeket a kérdéseket taglalja Benanav Automation and the Future of Work c. könyvében. Tagadja, hogy az új technológiák és az automatizálás vezetett volna a munkapiac mai problémájához. A valódi ok a gyönge növekedés. Míg a 70-es években növekedett a termelékenység, sok munkahely szűnt meg, főleg az ipari szektorban. Helyette, a szolgáltatásban pl., nem jött létre több új. Ezért versenyeznek ma egyre kevesebb munkáért egyre többen. Benanav a disztópia-utópia vitán is túllép. A robotok nem veszik el a munkánkat és nem tesznek bennünket rabszolgává, de nem is fognak fölszabadítani a munkától. Döntő, hogy milyen lesz az irány, ki milyen feltételek mellett alkalmazza a technológiákat és kinek?

A feltétel nélküli alapjövedelemben nem hisz. Ez a központi problémát nem érinti, ami a munkaszervezésben rejlik. Ezt a legtöbben nem ellenőrizhetik és belőle a legkevesebben profitálnak. "Az emberek nem szólhatnak bele abba, hogyan végezzék munkájukat. Ultragazdag egyének kicsi osztálya monopolizálja a befektetési és munkáltatói döntéseket." Akinek vagyona és tőkéje van, legyen az saját cég, néhány ház vagy örökölt összeg, annak nem fáj a feje a munkavilág növekvő töredezettségétől, bizonytalanságától, időszakosságától. Ellenkezőleg: a járvány csak megerősítette, hogy a sokak válsága kevesek jackpot-ja. Az Amazon-munkások munkakörül-ményeik ellen lázadnak, a konszern elfojtja szakszer-vezeti szervezkedésüket. Nem mondhatjuk, hogy ennek semmi köze a leköszönő CEO Jeff Bezos vagyonának több milliárdos hízásához. A probléma tehát a vagyonelosztásban van? Ennél a baj jóval nagyobb, olvashatjuk a filozófus Eva von Redecker könyvében (Revolution für das Leben). A probléma, különösen a klímaváltozás tükrében, maga a tulajdon formája.

A kapitalista "életszétzúzás"

A szerző ennek több formáját írja le. Ahogy a gazdaságunkkal a természetet kiraboljuk, ahogy munkásaink testét romboljuk, ahogy embercsoportokat rasszista, szexista és más módon uralunk és ahogy ezt a világot ezer esztelen kategóriára és határra bontjuk - mindezt a dologi uralom ("Sachherrschaft") elve alapján tesszük. "A modern tulajdon a tulajdonost nemcsak ellenőrzésre és használatra jogosítja föl, hanem visszaélésre és rombolásra is. Mi rombolunk, mert ezt szabad, ill. azok rombolnak, akik birtokolnak, de a romok eltakarítását a vagyontalanokra hárítják. A liberalizmus fundamentuma, a tulajdon, a kisebbségek kedvezményeit védi, de ezek a privilégiumok nem védik a többség jólétét. A dolgokról látnunk kellene, hogy megosztásra, "egymásnak termelődött" - ehelyett a mai termelő-logikát a tulajdon rögzítése, a profitmaximalizálás és a konkurencia hajtja. Így pedig - és ezzel az egyenlőtlenség lényegére tapint - a gazdagság olyan kezekben koncentrálódik, "melyek nem dolgoznak".

Ha a 3 szerzővel egyetértünk, sötét világ tárul elénk. Nem kellene örökre így maradnia. Mindhárman kihangsúlyozzák, azért ilyen kiábrándító, fatális és elidegenítő, ahogyan dolgozunk, mert a munkamódunkra semmi hatással nem lehetünk. Sem a föltételeket, sem az eredményeket nem tartjuk kézben - ami talán a XXI. században nem is föltétlen jogosultság lenne. Nem lesz semmi forradalmi robbanás, ami ezt megváltoztatná. És a technológiák egyedül sem fognak bennünket fölszabadítani. Akkor hát mi legyen? Mi a megoldás?

Több idő a kedvtelésre

Jaffe nem tesz konkrét cselekvési javaslatokat, de könyvében világossá teszi, hogy a tartós transzformáció lehetőségét ott látja, ahol a munkások magukat, mint ilyenként tudatosítják, ahol összefognak, megszervezik magukat és megmutatják kollektív hatalmukat. Szakszervezetet alapítani, belépni, sztrájkolni és több önrendelkezést kiharcolni. Az ellenállás az elmúlt években nőtt, kezdve a Techworkers Coalition-tól a Szilikonvölgyben, egészen a demokratikus szocializmus kései fölébredéséhez az USÁ-ban. (Fentebb még az állt, hogy csökken a szakszervezeti tagok száma!RS21II15).

A világ, amely be akarja adni nekünk, hogy a munka szeretet, összedől körülöttünk. Jaffe "politics of time-ot" követel, egy olyan politikát, mely a munkát demokratikusabban osztja el és az embereknek több idejük lesz kedvteléseikre és gondoskodásaikra (Care-Arbeit), önmagukról is. Redecker szintén bízik az új tiltakozó mozgalmakban, a balos közbenső terekben. Ami a Black Lives Matter, a Fridays for Future, a NiUnaMenos aktivistáit a rasszizmus, klímakatasztrófa, erőszak elleni harcban összeköti, a cél, hogy ez nemcsak egy kapitalizmus elleni fölkelés. Ez mozgalom az elosztó gazdaságért, a regenerálódásért, a gondoskodásért, hogy erre több idejük legyen az embereknek. És már a munkaidő csökkentése az emissziókat is jelentősen visszaveszi.

A munka megmarad, a piszkos, kellemetlen és megerőltető munka is - amiket a robotok nem vehetnek át és talán nem is kellene. "Ami munka a fejlett technológiájú társadalmakban megmarad, el kell osztani, hogy mindenkinek joga és hatalma legyen az idejéről dönteni." (Benavav). Ő is lemond a "To-Do-Liste-ről" és a tervről, de elgondolkodik, hogyan nézne ki egy "post-scarcity-world", melyben a bőség és nem az ínség uralkodna. Az elkerülhetetlen munka demokratikus elosztásához a munka fogalmát alapvetően újra kell definiálni. Thomas Morus Utópiájára, Karl Marx-ra és U.E.B Du Bois' jövődemokráciájára hivatkozik. A fizetett és a nemfizetett munkák szociális különbségtétele egy kooperatív gazdaságban megszűnne. Termelés és fogyasztás körfolyamat legyen, ne végpont, mely a többi szociál-ökológikus elgondolásoktól el van vágva. Ki hogyan dolgozik, legyen az egyén tehetsége és hajlama függvénye. Ki mit gyárt, függjön attól, amire az egyénnek és a csoportnak szüksége van. A XX. sz. tervgazdasága gazdaságilag és ökologiailag is elbukott. Autokratikus bürokráciához is vezetett. A XXI. sz. szocialista gazdasága lokális és globális tervek ötvözése kell, hogy legyen; hatékonyabb, fenntarthatóbb, anti-hierarchikus és élvezetesebb.

ZEIT online, 13. 2. 2021.

Zukunft der Arbeit: Freiheit und Freizeit für alle

Rózsa Sándor lásd

Zentai Rózsa Sándor ("Ökobetyár")

Zenta (Jugoszlávia), 1948-

Elődei 1775-ig vezethetők vissza (Ruzamberok/Rózsahegy).

Iskolái:

Vegyészeti Technikum, Zenta, 1963-1968

Prirodno Matematicki Fakultet, Novi Sad, 1968-1971

Universität zu Köln, 1973-1982, Chemie, dr. rer. nat.

Élete Jugoszláviában

1969-ben magacsinálta tandem-biciklin barátjával a tengerig meg vissza teker, útiélményeit a Novi Sad-i Magyar Szó-ban teszi közzé, sorozatban.1970-től az Ifjúsági Tribün szerkesztője Novi Sad-on, jeles személyiségeket hív Mo.-ról (Németh László, Mészöly Miklós, Konrád György, Sára Sándor, stb.). Happeningeket, vicc-olimpiát szervez, fejen állva elszavalja a „Talpra magyart”. A Képes Ifjúságba ír, szatírikus rovata a „Gukker”. Egy tudósítása Kelet- és Ny.-Berlinről föltűnést kelt. Magyar nyelvű egyetemet követel Novi Sad-on. A Tribünön kerül az Új Symposion csoporthoz, egyetlen írása 1971-ben (Mindennapi abortusz) a lap betiltásához és vádemeléshez vezet. 3 év szigorítottat kap, ezt a felére mérséklik, de a rendőrök nem találják otthon: Nyugat-Németországba menekül. Ott perét újratárgyalják; menedékjogot, ösztöndíjat kap, később állampolgárságot.

Élete Nyugat-Németországban

A Bayer AG-tól a kölni egyetemre kerül, kémia szakra. 1977-ben a KATALYSE Umweltgruppe-vel kiadják a Chemie in Lebensmitteln c. könyvet, ami fölrázza az országot. A környezetkemikáliák megérkeztek az élelmiszerekbe, a Bundesregierung határértékek kiszabására kényszerül. A rá következő könyv a savas esőről, szintén országos megmozdulásokhoz vezet. „Kitakarítottunk egy országot, de valójában csak átsepertük a szemetet máshová.”

1982-ben 15 „zöld” csoportot koordinál, a zöld párt szaktanácsadója a Kölner Stadtrat-ban. 22 természetvédelmi terület biztosításánál aktív. Több projektet visz (Stadt-Umweltkarte, Kölner Umweltwoche, BUND-Energieschule). 1986-ban, a Csernobil-évben, Robert Jungk Zukunftswerkstatt-jára jár (jövőműhely). Így születik a Köln 2020, az Ökokiskáté, az 5 jövőszcenárió. A tudománykritikát Jungk-tól, Peter Kafkától, Meyer-Abich-tól tanulja.

A Kölni Csoportban is aktív, ennek tagjai Saral Sarkar publicista, Maria Mies szociológus, Peter von Dohlen biológus, Lothar Gothe SSK (termőföld-projekt), Ludwig Hoerner zöld Stadtrat, Jürgen Zenke germanista.

1989-ig, végig a kölni BOKRÉTA néptánccsoportban táncol, a kölni Magyar Házban.

Élete Magyarországon

1987-ben válaszolja meg levelét György Lajos-Piros, az ELTE-KISZ Természetvédelmi klub aktivistája. Ezután nyaranta előadásokat tart zöld csoportoknál. 1992-ben indítja a magyar szolár mozgalmat, megépül az első házi réz-napkollektor Pécsett. Követi a tartálykollektor, Visnyeszéplak, Gyűrűfű „ökofalvakban”. A vidékre-költözés terve a BME Kék Bolygó csoportjánál születik 1989-ben, Zaja Péter, Kilián Imre és társai mindmáig meg is valósítják; a Gyüttment Egyesület, az Élőfalu-hálózat tovább viszik a vállalkozást. 1994-ben végleg átköltözik Mo.-ra, de rögtön össze is különbözik a zöld szcénával, az átpolitizáltság és a korrupció miatt. („Honnét a pénz és mire megy el?”). Fölépíti az önellátó Robinzon-házat, amely menedék, ha megszűnik a beszállítás. A Szelíd Energia (munka) Alapítványt 1992-ben teszi, a Szelíd Energia Füzeteket 2004-től szerkeszti. Ezek megmutatják, mennyi technikát szabad és kell életünkbe behozni. Az „ökobetyár” blogot 2013-ban adja neki Kajner Péter. 2018-ban újraszámolja a személyes kWh-fogyasztást, javasolja, mindenki kitűzőjén adja meg kibocsájtott CO2 kg-ját. Az „Ökobetyár könyve” a legkisebb ökolábnyomú könyv kísérlete, kézzel készíti, több helyre becsempészi („könyvgerilla”).

Vissza Zentára

40 év után ismét Zentán, előadásokat tart az Alkotóházban, megalapítja a Klímavédők Baráti Társaságát.

Írásai

-Mindennapi abortusz, Új Symposion, Novi Sad (Újvidék), 1971-Chemie in Lebensmitteln, KATALYSE Umweltgruppe Köln, zweitausendeins, 1982-Wissenschaft zu Vernichtung von Natur und Mensch, raum&zeit, 1991/53-Vissza a Nobel-díjakat! Természetvédelem, 1987/5-Amikor a tudománynak is vége, Napi Magyarország, 1998. júl.18

-Kölni levél, Természetvédelem, 1986/12

-Ökokiskáté, Harmadik Part, 1990/2 nyár

-Ökokiskáté II, GAIA Sajtószemle, 1995/281

-FŰTÉS A gazdaságos és ökologikus fűtés alapjai, Szelíd Energia Alapítvány, 2004-Testápoló kislexikon, Ökotárs, 2002-OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség, 2008 (www.okobetyar.blog.hu)

-Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13, 2018

-Ökobetyár könyve, 2018

- -Könyvgerilla – 2019, 2020, 2021 krónikája

A NoCOVID-STRATÉGIA A VITA KÖZPONTJÁBAN - DIE ZEIT

Kutatók, a NoCovid-csoport tagjai, konkrét javaslatokat tettek a járvány leküzdésére. Mennyire hatékonyak és megvalósíthatók ezek? Köztük a virológus Melanie Brinkmann, a belgyógyász Michael Hallek és a fizikus Michael Meyer-Hermann.

A vírus elleni harc tényleg így menjen tovább Németországban? Perspektíva nélkül? További hullámokkal, országos lezárásokkal, de pontos célkitűzés nélkül?

Sok német idegei már nem bírják. Több kutató tartós terveket, szigorú stratégiát követel, ahogy a három szakember is, akik tervük nevét úgy választották, hogy eloszlassák a tévhitet, miszerint a heti 50 körüli új fertőzöttel (100 000 lakosnál) el lehet boldogulni. El kell búcsúznunk a "Flatten the curve" és a "Hammer and Dance" stratégiáktól. Hallek: "Ezek a módszerek csődöt mondtak, annyira ragályos és halálos a covid-19. A fertőzöttek napokig észrevétlenül terjesztik a vírust."

Eredményes az volna, ha a vírust annyira visszaszorítanánk, amennyire csak lehet és ezek után kinyithatók az óvodák, színházak, plazák ott, ahol a fertőzés gócpontja ismert és azonnal elfojtható. Ezt Ausztrália és Új Zéland már rég megmutatta. Ha a számok ismét olyan alacsonyak, mint a múlt nyáron, akkor a vírus elébe lehet menni és szigorú intézkedésekkel a helyzet uralható. Ez elejét venné az országos lockdown-oknak, melyek csak végső opciók, amikor a vírus rohamosan szétterjed és a klinikák kollapszussal fenyegetnek. Michael Meyer-Hermann rendszerbiológus a Tagesthemen-ben (ARD tv-műsor) azt mondta, hogy a le-föl ugráló R-érték idegölő. Ha hónapokra sikerül lenyomni, több szabadság, kevesebb halott és jobban működő gazdaság lenne.

Mutánsok, kevés vakcina és növekvő nyomás mindenünnen

Valószínű, hogy a NoCovid-stratégia a legokosabb, amit tehetünk az ellen, ami szembe jön velünk:

*Az új vírusmutánsok hétről-hétre megduplázódnak. Ezeknél az esetszámoknál 3. hullámot indíthatnak el.

*A karácsonyi zárás sikere után nő a nyomás a politikusokra, hogy nyissanak. A 35-50 esetszámokat tűrhetőnek mondták ki, sok szakember ellenére.

*Végül itt a tény, hogy az oltás nem megy olyan gyorsan, mint gondolták. A nyár végéig, míg a németek nagy része be lesz oltva, addig itt vannak a veszélyes hónapok. Ha a vírus sok beoltottal találkozik, még veszélyesebb mutánsok alakulhatnak ki. Tehát a védőoltások hatását meg kell tartani, ezért kell az incidenciaszámokat tartósan lenyomni.

Hogy pontosan hogyan kell reagálni, a tudósok két dolgozatban összegezték. A munkát karácsonykor kezdték, amikor a józan megfontolás ideje volt. A helyzet: sok halott és fertőzött, mint az USÁ-ban, ahol Trump nem épp példásan küzdött a járvány ellen. Mégis több politikus magabiztosan állította, Németország jól fog járni. A 14 kutató januárban tette közzé egész évre szóló stratégiáját, a sikeres országok tapasztalataira alapozva. A csoport mellé pár hét alatt sok rokonszenvező állt, köztük a bajor miniszterelnök Markus Söder és a kölni főpolgármester Henriette Reker. Persze, kritikusok is jelentkeztek. Hallek: "Furcsa, amikor a NoCovid-tervről részletesen beszélünk a politikusokkal, több pártolót találunk, mint ellenzőt. Félnek kirukkolni a koncepcióval és attól, hogy nem minden cél valósulhat meg." A NoCovid név sem annyira szerencsés, összekeverik a ZeroCovid antikapitalista mozgalommal. Fontos tisztázni, hogy a NoCovid célja nem a vírus kiirtása, ehhez már késő - írja a genfi virológus, Isabelle Eckerle. A csoport nemrég egy második dolgozatot is közzé tett, négy "tool-box"-szal, amelyben a stratégia konkrét alkalmazását vázolják. Azoknak az intézkedéseknek a szigorú betartatása is sántít, melyeket már elrendeltek. A 4 doboz "csavarhúzói" azokon az eredményeken alapulnak, melyeket már dokumentáltak, best-practice-példákon, Melbourne vagy Dél-Korea helyszínein. Ezeket nem egy az egyben kell átvinni, hanem a helyi körülményekhez kell illeszteni és bővíteni.

A "tool-box"-ok elemei:

*A fertőzésláncok szigorú követése, következetes karantén, a kontaktszemélyek és a tüneteket mutatók gyors tesztelése. Ettől a gyorsaságtól függ a járvány megfékezése.

*A kemény lockdown csak a fertőzött régiókra vonatkozzon (piros zónák), a többinél, ahol az esetszám alacsony, jöhet egymás után a nyitás és a sok szabadság (zöld zónák). A piros zónák hasonlóak lennének a mai Németországhoz, a zöldek Ausztráliához.

*Legyenek országosan világos szabályok mindenki számára. Ezeknek alkalmazása legyen a régióhoz illesztve. Így a polgármesterek, cégvezetők és polgárok együtt dolgozhatnak a közös célért. Prioritásokat állíthatnak föl és kereshetnek rokon régiókat. Top-down helyett bottom-up stratégia.

*A mobilitás korlátozása szükséges. Ezt az árat átmenetileg meg kell fizetni. A piros és a zöld zónák közötti ingázás csak a legszükségesebb esetekben legyen engedélyezett, pl. munkába utazás vagy rászorultak ellátásánál. A kivételek realisztikusak és humánusak legyenek. Mindezt kísérje gyorstesztelés. Legyen szúrópróba-szerű forgalomellenőrzés, ha valahol megugrik a forgalom.

*A polgárok legyenek felelősek önmagukért, de jutalmat is kapjanak, ha csillapítják a járványt. Ott nyíljanak meg iskolák, éttermek, sportcsarnokok.

*Lássa be mindenki, hogy az egészség és a működő gazdaság nem ellentétes egymással, ahogy az gyakran elhangzik. 10 alatti esetszám eléréséhez, a két cél megvalósításához, hatékonyabban kell tesztelni, kontaktokat követni, oltani, minden vállalatot magasabb higiéné-szintre vinni. Sokkal több adatot kell begyűjteni arról, ki hogyan fertőződik meg. A munkajogot úgy kell megváltoztatni, hogy a fertőzött és a veszélyeztetett emberek, ha korrektül viselkedtek, ne veszítsék el munkájukat.Az átvészeléshez a turizmus, a kereskedelem, a gasztronómia, a kultúra számára gyorsan meg kellene érkezniük a gazdasági segélyeknek. Az oktatásminiszterek csinálják meg házi feladataikat és ne hárítsák a felelősséget a diákokra és a tanárokra.

Fölgyorsulni és karanténeket ellenőrizni

Az emberek belefáradtak a pandémiába és a németek 81%-a stratégia-váltást, hosszútávú tervet szeretne (Covid-19 Snaphot Monitoring /Cosmo/ der Universität Erfurt). Jó példáért nem kell távolkeletre menni, itt van Rostock. Amikor az új polgármester, Claus Ruhe Madson, az egészséghivatalban régi faxgépeket talált, megkérdezte: "Laptop kell? Megkapjátok. Mi kell még? Digitális infrastruktúra? Legyen." Az eredmény: Rostock sokáig a legalacsonyabb esetszámú városok között volt. "Száz embert mentettünk meg, számszakilag. Szeretnék egy pilotprojektben részt venni, amikor minden iskolát kinyitnánk, maszkviseléssel, szellőztetéssel, egyéb higiénével és mindenkit PCR-teszt alá vonnánk. Mi történne? És ha minden jól megy, kinyitnánk a kereskedelmet. De csak a Rostock-iak számára, Lübeck-ből senki ne jöjjön shoppingolni, igazolványt kérnénk. Ezt aztán a rendőrség is ellenőrizné. Nem lehet mindent szabadjára engedni, az emberek kiskapukat keresnek."

Így látja a klinika-vezető, Michael Hallek, Kölnben is. "Nem lehet szabadjára engedni mindent, meg sem nézni, betartják-e az előírásokat, ellenőrzésről nem is beszélve." A legnagyobb és a legveszélyesebb hatékonység-veszteség a kontaktkövetésnél és a karanténnál van. A NoCovid-csoport kiemeli, hogy sok helyütt a laborok és a hatóságok nem elég gyorsak. Az első tünetektől az egészségházi bejelentkezésig átlagban 4,6 nap telik el. A fertőzöttek és a kontaktszemélyek telefonos megkeresése még későbben. Akadozik a tesztelés, a labor, a visszajelzés - óriási probléma a járvány megfékezésénél. A fertőzöttek az első héten nagyon sok vírust választanak ki (The Lancet: Cevik et al., 2020). Ha a hatóság minden kontaktszemélyt és gócpontot gyorsan megtalál, a vírus leállítása sikeresebb lesz (The Lancet Infectious Diseases: Kurcharski et al., 2020). Ezért javasolja a csoport, hogy a 4,6 napot 36 órára nyomják le. Ez mennyire realisztikus, kérdés, de nyilvánvaló, hogy minden órával a járvány lassúbb lesz. Meg kell könnyíteni a tesztelést, a kenetek kerüljenek gyorsabban a laborokba, az eredmények tovább a hatóságokhoz. Az egészségházak digitális adatföldolgozást végezzenek, pl. a Sormas-jelzőrendszerrel (kontaktkövetés és esetföldolgozás), továbbá a DEMIS-interfész használatával a Robert-Koch-Intézet felé. Magas esetszámoknál a személyzet számát emelni kell. Az egészségházak tanulhatnak a best-practice-példákon. A Rostock-i egészségház vezetője, bár nem NoCovid párti, mégis kihangsúlyozza, milyen fontos a jó szervezés. Ez ugyan nem egyetlen oka Rostock sikerének, közrejátszott a földrajzi helyzet és a politika is, de kezdettől fogva sokat teszteltek és dolgoztak a folyamatokon. A polgármester 2400 munkatársából két ezret homeoffice-ba küldött. Az egészségházat idejekorán a Sormas szoftverrel szerelte föl. Elkeseríti, hogy ezt sokan nem teszik. 2020 nyarán az egészségház sok új munkatársat vett föl, számítva a következő hullámra. A turisztikai, a köztisztasági, az iparfelügyeleti hivatalból alkalmazottakat helyezett át az egészségházba. Személyesen utánajárt, van-e elegendő védőfölszerelés? "Kaptam is másnap egy 280 000 eurós számlát." A mentősöket, a gondozókat, a rendőröket, a tűzoltókat rendszeresen teszteltette. "Minden pénzbe kerül és jó eredmény esetén jutalmat érdemelnek az ilyen községek."

A karantén további fontos pont. Minden fertőzött vagy fertőzés-gyanús nem szabadna, hogy elhagyja lakását. A King's College London fölmérése mutatja, hogy ezt az emberek többsége nem tartja be. A tüneteket érzékelők csak 20%-a maradt 7 napig otthon. A kontaktszemélyek közül, akiket a hivatalok figyelmeztettek, csak 10% volt hajlandó 14 nap karantént vállalni.

És Németországban? Senki sem tudja, mert nincsenek adatok. Helytől helyig változó, attól is függ, a rendőrség milyen szigorral ellenőriz. Tajvan és Dél-Korea elektronikus szenzorral követi a karanténba küldötteket. Délkelet-Ázsiába és Új Zélandon a beutazókat karantén-hotelekbe küldik. Hallek: "Jobb a pácienseket elszigetelni, mint az egész országot karantén-állapotba tenni és a polgárokat szabadságukban korlátozni. Az egészségházaknak erre joguk van, a probléma az alkalmazás." Tehát a NoCovid-csoport is karantén-hoteleket akar Németországban? Csupán rövid utalást olvashatunk ("önkéntes karantén-hotelek"). Az eljárás heves kritikákat is kapott. Ha egy érintett nőt karanténba küldünk, ki látja el ágyhoz kötött édesanyját? Mennyire arányos itt az állami túlkapás? Ezeket az ellenvetéseket nem lehet csak úgy lesöpörni. Az intézkedést más összefüggésben is meg kell nézni. Az embereket a karanténban nemcsak őrizni kell, hanem támogatni is. Valójában ők el akarnak szigetelődni, ezt lehetővé kell tenni számukra. A tünetekről több fölvilágosítást kell adni, szervezési és pénzbeli támogatást kell nyújtani. Akik féltik a munkahelyüket, azokat munkajogilag is biztosítani kell, a tesztelés legyen ingyenes, ha szükséges, mert ez lerövidítheti a karantént. A "freitesten", tehát a tesztek általi mentesítés lehetősége más hatásokkal is járhat. Christian Erdmann (Aktionsbündnis Rapidtests): "Egy bizonyos kockázat mindig marad, de növeli a teszt- és a karantén-készséget." Utal Adam Kucharski-ra (London School of Hygiene and Tropical Medicine), aki szerint egy kontaktszemély negatív gyorstesztje, 7 nappal a kontakt után, épp oly hatékony, mint a karantén. Fontos, hogy a gyorsteszt mindenki számára elérhető legyen, így hátfájás és torokkaparás esetén is. Ezt az egészségügyi miniszter is támogatja. "A gyorstesztelés fontos szerepet játszhat a pandémia leküzdésében." - mondja Claudia Denkinger, Uni Heidelberg. Azt vizsgálja, hogy ezek az antigén-tesztek mennyire pontosak, főleg, ha laikusok alkalmazzák. A tesztstratégia kibővítése gyorstesztekkel fontos. Ezeket független intézetek vizsgálhassák, ne csak maguk a cégek. Momentán ezek az indikátorok nagyon jól megtalálják a fertőzötteket (pl. MedRxiv: Hoehl et al., 2020). Az alkalmazhatósági tanulmányokon kívül szükségünk van fölvilágosításra és világos koncepciókra, melyek a helyszínhez illeszkednek. A tesztelés ne ütközzön akadályokba. Kezdhetnénk az iskolákban. Ha ott heti háromszor a diákokat és a tanárokat letesztelnék, jó eredmény lenne várható. Átmeneti korlátozások nélkül nem megy. Főleg a mobilitás területén kell a lakosoknak uralkodniuk magukon. A csoport az ausztrál "Green Zones" utat javasolja. Rögvest heves reakciókat kaptak, sokan a megosztott Németország "Zonengrenze"-jére asszociáltak. A "jutalmazást" is többen mérgezőnek és gyámkodónak vélik. Nem teljesen alaptalanul kérdik, mért kell a polgároknak alapjogaikra rászolgálni. (Mert vészhelyzet van. Ha ég a ház, akkor ragaszkodunk a pizza kézbesítéséhez?RS21II23). A piros és a zöld zónák között nem szabad megengedni a kevésbé fontos utakat, pl. bevásárolni, vacsorázni menni, nagycsaládokat látogatni. Erdei séta persze megengedett. Sorompókról és katonailag lezárt régiókról a NoCovid-osok sem beszélnek. A forgalomtól függően ellenőrzések legyenek és aki mégis ingázni kényszerül, vesse alá magát rendszeres tesztelésnek.

A kutatók európai akciótervet követelnek, lehetőleg sok zöld zónával, amiket védeni kell. Ám ezt hogy lehet, anélkül, hogy elzárnánk a külvilágtól és minden mobilitást visszavennénk? Egy javaslat szerint a földrajzi régiók kijelölése ne kövesse a közigazgatási határokat (járások és községek határait). Azt kövessék, ahogyan mozognak az emberek egy területen. "Metropoliszok és agglomerációk nagy vonzási rádiusszal és ingázó forgalommal kerülhetnek egy zónába." Barbara Lenz (Institut für Verkehrsforschung am Deutschen Zentrum für Luft- und Raumfahrt) ezt a beosztást nem tartja praktikusnak. Elméletileg az elgondolás jó, de az ingázó folyamokat nem lehet egy területre korlátozni. Nagy a szóródás a Landkreis-eken át és sok az átfedés. A dolgozók 50%-a naponta a községhatárokon kívülre utazik, közülük 40% homeoffice-ban van. Marad 12 millió, akiknek mobilitásával számolni kell. Ez hogyan menne, nem derül ki a koncepcióból.

A NoCovid-csoport ellenvetése: igenis, van követhető mobilitásminta. Ha a Google mozgási adatait vesszük elő, mondja Dirk Brockmann mobilitáskutató, naponta mérhetjük, merre tartanak az emberek. A NoCovid megvalósításához a jelenlegi szigorú adatvédelmet, mely a többi alapjog felett van, át kellene írni. Meg kell tennünk, mondja Rostock polgármestere, ha a nyitást járványmentessé akarjuk tenni. Egyet nem akar: Régi, sikeres vállalatvezetők arcát látni, a csőd előtt.

Mennyire terjeszthető ki a regionális felelősség és ellenőrzés az egész országra? Wilde (Hochschule Coburg) üdvözli a NoCovid-ot, amiért hosszú lejáratú stratégiát akarnak. Ám a zóna-tervet "társadalompolitikailag kockázatosnak" tartja, akkor is, ha a járvány miatt ésszerű a koncepció. Ha a társadalom egy computermodell lenne, a koncepció valószínűleg működne. A zónák egymás közötti versenye rosszul is elsülhet: "Mi vagyunk a jók, ti a rosszak!"

Az érv kézenfekvő. Idővel derülne ki, hogyan hat a zóna-terv a motivációra. De legalább addig más országok más helyzetéből tanulhatnánk, mondja Menno Baumann, a NoCovid-csoporttól. Hogy a piros zónában agónia törne ki, rendkívül valószerűtlen. Inkább valószínűbb, hogy a jó célok lelkileg ösztönöznek. Wilde: Forgalom-áramlatokat a régióban priorizálni, a piros és zöld zónák között csak a gazdaságilag szükséges utakat megengedni problematikus. A koncepcióban az zavar, hogy csak a működtetendő gazdaságot tartja szem előtt, az ingázó dolgozókat, az áruforgalmat, holott az embereknek számos más igényeik is vannak: oktatás, kultúra, szociális együttlét. Ezen a területen a koncepció nem mutat perspektívát.

Hogy a NoCovid haladhasson, helyi szószólók kellenek, akiknek példáiból tanulni lehet. Az esetszámok nulla felé csökkentése fontos, de talán még fontosabb az, amit eközben a csoport beindít a tesztelés, a követés, az elszigetelés terén, vagy a mobilitás ügyes visszafogásánál. Ha a kezdeményezés meg is hiúsul, a járvány leküzdésében sokat segít. Ezt egy rokonszenvező így fejezte ki: "Ami az iniciatívában tetszik, az, hogy embereket különböző szakterületekről arra ösztönöz, hogy szerszámaikat élesítsék."

ZEIT online, 21. 02. 2021.

So soll NoCovid gelingen

Ez a sok okoskodás olyan próbálkozás, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Toldozzuk-foltozzuk - aztán mégis kiszakad. Ha ezt a járványt sikerül is megúszni, jön a következő válság: vírus, klímakatasztrófa, gazdasági krach - lehet válogatni a 33 kockázati tényezőből. Ha pedig a falusi élet nem smakkol, megyünk mindnyájan a levesbe.RS