TÁRSSAL VAGY EGYEDÜL? - 23 M szingli - ZEIT Hamburg/RózsaS, német-sajtó figyelő

83 M német 28%-a él egyedül, beleértve a kamaszokat és özvegyeket is. Némelyeknek ez sors, másoknak így jó. De vajon kell-e társ a boldogsághoz? Karin Ceballo utánajárt.

Sokáig az emberiség egyetértett a Bibliával: „Nem jó, ha az ember egyedül van.” Ezt évszázadokig vallották. Platón Zeusz által kettészelt gömbemberét említi, miszerint minden félember keresi a másik felét. Yotam Ottolenghi szakácskönyvében is az áll, minden fazékhoz van egy illő fedő. A nyugati világ érzelmi aranyállapota a jó párkapcsolat. Egyrészt. Másrészt 23 M német köszöni, társ nélkül is jó. Ez egyre inkább elfogadott. Parship társkereső: Csak minden 4. szingli keres partnert, 54% vállalna kapcsolatot, ha egybevág. 19%-nak így jó.

50 éve a szexuális forradalom után többféle életmód alakult ki: Társsal vagy anélkül, váltakozó társsal, váltakozó nemű társsal. Vannak párok, akik külön lakásban, sőt, külön városban élnek. Vannak egy lakásban élők, de nem partnerek. Mivel alig akad intézmény, amely kiemelne egy fajta együttélést, a kérdés jogos: Egyedül is jó? (Bizony akad, pl. az összes egyház. RS). 2040-re minden 2. lakásban csak egy lakó lesz. Nem föltétlen szingli, de olyan, aki szereti az autonómiát.

Akkor most kell társ, vagy sem?

„Nem!” - mondja Udo Rauchfleisch (79), bázeli pszichoanalitikus. Szerelmi viszony nélkül is boldogulhatunk. (Emberiség szerelem nélkül? Mért találta ki az evolúció? RS). Amire szükségünk van, megbízható, érzelmileg jelentős, egy vagy több ember a környezetünkben. Nem föltétlen egy partner. 50 évvel ezelőtt is ezt mondta volna? Mosolyog: „Akkor még nem.”

Sokan fölkeresik, mert hosszú keresés után magukat kapcsolat-képtelennek tartják. A beszélgetésből aztán kiderül, sok kiváló kapcsolatot ápolnak – családtagokkal, barátokkal, kollégákkal. Ezzel ezt a hiátust le is vehetjük a napirendről. A párkapcsolat más kérdés.

A társadalom nagyra értékeli, ha valaki tartós szerelmi viszony élvezője. Ez valóságos norma és a többieket rettentő nyomás alatt tartja – akkor is, ha, mint szinglik, jól érzik magukat. Aki társ nélkül él, mindig magyarázkodnia kell. Meglepő, mert egyre több az egyedül élő.

Jómagam (Karin C.) 28 évesen éltem át első társnélküli éveimet, de semmi nyomást nem éreztem. Amikor egyedül érkeztem a partikra, senki nem akart nekem valakit közvetíteni. Nem néztek rám ferde szemmel. Persze, fiatal voltam.

1. tézis: Fiatal szinglik könnyebben boldogulnak, mint idősek.

Sigrid (68) pszichológus, 20 éve él egyedül, nem is akar másként. „Inkább egyedül, mint boldogtalanul egy viszonyban.” Igazán boldog hosszabban egy férfival sem volt. Persze, rajta is múlott - kettőn áll a vásár. Ismerőseinél több a boldogtalan pár. (Nehéz megítélni. Savanyú a szőlő? RS). Egyáltalán nem rezignált, van, ahogy van, ebből hozza ki a legjobbat. Már a táncpartner-keresést is föladta, túl sok volt az avance, félreértés, féltékeny feleség. Most lánctáncol.

A berlini FDP az ún. felelős közösségek jogi keretein dolgozik. Olyan embereket támogatna, akik nem szerelmespár, de egymás támaszai lakásban, orvosnál, gyerekfelügyeletnél. Míg a társkereső tőzsde továbbra is a gömbember-mítoszt feji meg, ez az előretörés mutatja, hogy a politika sem tartja a klasszikus párkapcsolatot egyetlen elfogadható életmodellnek.

Kérdés, Sigrid honnét kapja érzelmi támogatását?

Nagycsalád-méretű ismeretségi és baráti kört ápol. 10 barátra mindig számíthat. Találkoznak, telefonálgatnak, vigyáznak egymás lakására, ha egyikük elutazik. Amikor egyszer kezét törte, egyik barátnője hozzá költözött. Gyerek sose volt élete álma, bár keresztgyerekeit mindig szívesen látja. Nyugdíja biztosítva, egész életében dolgozott.

És a szex?

„Elég sok férfival feküdtem le, hogy megtapasztaljam igényeimet, Nem sokkal volt igazán jó. Egyébként szeretőkkel is élhetek jó szexuális életet. Erről nem beszélünk, főleg párok jelenlétében nem. Néha, amikor hazaérek, szívesen beszélgetek valakivel. Fölhívom egyik barátnőmet. Amikor bánatos vagyok, jól esne, ha valaki átölelne, akinek vállán kisírhatnám magam, akivel összebújnék.

És ez érthető. Még az évtizedes párkapcsolatnál is, amikor a szenvedély már rég kihűlt, vannak közös esték a kanapén, vállra fektetett kéz, puszi reggel és búcsúzáskor. Számos tanulmány mutatja, hogy a párban élők egészségesebbek, tovább élnek, immunrendszerük erősebb. (Lásd: Házas ember tovább él? Ökobetyár blog. RS). Főleg az érintés egy erős igény. Werner Bartens orvos szerint már két ölelés naponta, csökkenti a vérnyomást. Stresszkompenzáló oxitocin és szeratonin szabadul föl a szervezetben.

2.tézis: Aki egyedül él, talán elégedettebb, de érintettlenebb.

Ám ez sem stimmel teljesen. Tina (44) ha érintésre vágyik, vesz magának – a simogatás-terapeutáknál. Simogató workshop már 15 éve működik. Akiknek hiányzik az érintés, összejönnek és megérintik egymást – természetesen bizonyos határig. Ez tényleg szép, okos move. Inkább, mint becsavarodni. Tina laptopja előtt ül, Potsdam-ban. A sok hetes zárlat alatt, homeoffice-ban volt és kezdett kissé megbolondulni. „Amikor ismét lehetőség volt, masszírozást vásároltam.” Egy egész tucat fizioterapeuta, oszteopata, masszőr van a címlistáján. Az FB Kuschel-Community 2020-ban parkban is találkozott – egy az eggyel, a járvány miatt.

Az egyedül élő nem marad föltétlen érintetlen. Kell egy ember, egy partner, Tina? „Igen, hogy tovább fejlődhessünk. A legjobb barát sem tudja azokat a gombokat megnyomni rajtam, mint egy partner.” Ma sokan képtelenek a konstruktív vitára, nem volt kitől megtanulni. Régen azért tartottak tovább a kapcsolatok, mert a nőnek nehezebb volt kiszállni. Ma a legkisebb konfliktus után is mindegyik bedobja a törülközőt. „Régebben úgy gondoltam, festek-szerelek, minek nekem egy férfi? Ma már nem akarok egyedül élni. Kell egy sparringspartner, akivel a dolgokat megosztom, ha jók, ha rosszak.”

Azt, hogy mi is egy pár, nem könnyű megmondani. Egy fiatalember: „Amikor lakáskulcsotok van egymáshoz.” És mikor nem pár? Az ember intenzív szerelme biológiailag 2 évig tart, eddig dokkol a boldogsághormon dopamin az agyban. MRI agyképek kezdetben kokainozókéhoz hasonlítanak. 2 év után változik a mintázat.

3.tézis: Az embernek több partnerre is szüksége van.

A népesség 5%-a poliamor, vagyis több embert szeret egyszerre – bár csak 10% éli át érzéseit nyíltan. Aino Simon (42) párterapeuta: „Berlinben ez gyakoribb. Hozzám fordulnak válságba jutott félrelépők, de a nyitott kapcsolat választók is, akik párban akarnak maradni, de mással is akarnak szexelni. Látok komplex parallel viszonyokat is.” A többpartnerség először hihetetlen, de a Parship szerint minden 5. legalább egyszer már félrelépett (és ezek csak azok, akik be is vallják). Őszinte szembenézés. Néhány bátor fölvállalja és beszél róla, mások teszik és hallgatnak.

A párkapcsolat talán egy kifutó modell. Két ember egymásnak mindenre, akik ellentmondásos elismerés, autonómia, biztonság utáni vágyait így kiegyensúlyozza? Közben szuperül néznek ki, munkában, ágyban, konyhában kiválóak? És a frusztráció, amely ebben a korzetben fölgyülemlik, természetesen a partneren csattan. Nem túl sok ez két léleknek? Nem kellene több vállra elosztani? Simon: „Igen, de nem mindenki hozza magával az ehhez szükséges érzelmi kompetenciát, konfliktuskezelést, tűrőképességet. Sokszor leragadnak a régi mintákban. Hiányzik a készenlét saját bizonytalanságunkkal, sértettségünkkel foglalkozni, tényleg felelősséget vállalni önmagunkért. Csak így sikerülhet egy belső szabadságot kialakítani.”

Simonnak és férjének is eltartott egy ideig, míg erre a szintre jutottak. Mint párnak, fontos számukra, hogy egymásért és a másiknak első helyen legyenek, már a két közös gyerek miatt is. „De ha én beteltem, neki meg van még ideje és ereje, akkor nekem mindegy, hogy sportolni vagy szexelni megy, tegye, amit szeret.” Egy elégedett élet feltétele, függőség nélkül egy másikkal élni. Látja, hogy főleg sok fiatal nő úgy érzi, partner nélkül nem egész ember. „Keresik a szerelmi boldogságot és azt hiszik, csak akkor egészek és szeretetreméltók, ha valaki szereti őket.” Sokan az egyedülléttől való félelem miatt megalázkodnak egy boldogtalan kapcsolatban. A rég ismert boldogtalanságot választják az új, ismeretlen boldogság helyett.

4. tézis: Inkább egyedül

Ám ehhez az új boldogsághoz nem vezet egyenes út. Sokan egy válás után vég nélkül forognak a Tinder arckörhintáján, randevúkat és középrohadt date-ket szereznek a partnertőzsdén. Ez mennyire terheli az egyént, erről Eva Illouz ír „Mért fáj a szerelem” c. könyvében. A szerelem és a szexualitás az önérzet integrális összetevőjévé vált, amit megalapozni és megőrizni illik. Mivel a nők értékei közcsatornákon ritkábban kapnak elismerést, számukra a „romantikus elismerés” különösen fontos.

Juditnak (42) utolsó randiján egy bunkó fickó a szemébe vágta: „Így, közel a negyvenhez, te is lekésel a szülésről.” Teljesen értéktelennek érezte magát. Amióta az egyedüllét mellett döntött, sokkal jobban érzi magát. Maga dönt mindennapjairól, élvezi az életét. Hegedülni kezdett, másokkal zenél. „Ez sokkal jobban kielégít, mint az értelmetlen partnerkeresés.” Sok barátnője végleges szingli, egyiknek már szülei sem élnek. „Ha ő boldogul, akkor én is.”

5 tézis: Inkább gazdag és egészséges, mint szegény és beteg

Irvin Yalom (90) 70 évet élt feleségével. Könyvüket („Elválaszthatatlanok”) egyedül fejezte be, miután felesége rákban elhunyt. Olvasás közben arra gondoltam, egyszerűen csak bolond szerencséje volt. Élete párjával serdülőként találkozott egy cukrászdában. Fölhívtam Washington-ban. „Nem beszélhetek az egész emberiség nevében, de a nagy többség a partnerséggel csak nyer. Legalább is nálam így volt.” Nem úgy volt, hogy feleségével rendkívül jól illettek össze és ez szerencse volt? „Ha Marylin 10-15 évvel korábban hal meg, valószínű, új partnert kerestem volna. Én vagyok a legöregebb ember, akit ismerek. Túlélek, hozzászokom. De partner nélkül nem igazán élvezem.”

A fölismerés talán egycsapásra pofonegyszerű: kell egy szerető fél, aki támaszt és biztonságot nyújt, egy nagyvonalú partner, aki engedi, amilyenk vagyunk, egy hozzánk illő; beszélgetni, civakodni, megérinteni, jó és rossz időkben; minden, ami csak egy személybe belefér. Ez talán a legnagyobb ajándék, amit ember kaphat. Kevesebbel beérni haladás. Senki sincs párkeresésre ítélve.

ZEIT, 10. 2. 2022

Alleine leben

KOMMENT

Izgatott és bosszantott. Néhány mondat után világos: a szerző nőnemű. (A férfiak focimeccset néznek és kocsmáznak.) A legfontosabbról beszél, de miért arról, ami „pofonegyszerű”, magától értetődő? És mindez isten nélkül.Talán itt fordítottam félre a legtöbbet. A lélek árnyalatai nem egyszeregy. Begründen: megindokol vagy megalapoz? „Partner auf Augenhöhe” - társ szemmagasságban, a német milyen szépen mondja! Kalandozás a „terra incognita” mezein, nekem megérte.