AZ OLVASÁS HALÁLA – K. Zierer – ZEIT/RózsaS
Klaus Zierer oktatáskutató az Uni Augsburg-on.
Évek óta minden szemeszter kezdetekor fiktív újságcikket mutatok a Süddeutsche Sonntagszeitung-ból, több mint ezer hallgatónak. Elárulom, hogy ebben valami nem stimmel és kérdem, mi? Évek óta senkinek sem tűnt föl, hogy ez az újság nem is létezik. (Én is beugrottam volna. RS). Amit az egyetemistáknál látok, látom mindenkinél. Az olvasás megváltozott. Miért és mi lesz ebből?
Először is – kevés kivétellel – a print-újságok példányszáma évek óta esik. Sok hallgató nem olvas napilapot és nem is ismer ilyeneket. Információforrásuk a twitter és más közösségi csatorna. Hogy egy tweet 280 jelével egy komplex hírt nem képes visszaadni, nem kérdés.
Nemcsak információt, szórakoztató lektűrt sem olvasnak. Az új kiadványok és az eladott könyvek száma is évek óta csökken. Pisa, Pirls és Piaac mutatják, hogy a háború után emelkedő olvasásképesség mára nálunk is visszaesőben van – különösen a 90-es évek végén születetteknél. Náluk sem az olvasott szöveg/perc, sem a szövegértés nem éri el a régiekét. A járvány ezen csak rontott.
Ezen kultúrtechnika jelentősége úgy az egyén, mint a társadalomra nézve óriási, ezért a tendencia aggasztó. A magas olvasáskészség véd a munkanélküliségtől, segít fölismerni a fake new-okat, segít a gyerekeknél a fölolvasásban, ösztönöz szavazni menni, stb. Mivel nyíltságot és véleményszabadságot föltételez, ezért erős demokratikus akció. Nem szólva az iskoláról, ahol aki jobban olvas, az jobban is ír - jobb jegyet is kap.
A jelenség nem választható el a médiafogyasztástól. Ez összegében túl sok, fogyasztott egységei túl rövidek és vizuálisan túl egyoldalú. Akinek száz barátja van a közösségi oldalakon, 15 mp-enként kap videóüzeneteket. Bizonyára vannak területek, ahol a mozgó kép fölülmúlja a szöveget. Ám vannak szövegek – a költészetben és a szellemtudomány-történetben – amelyeket nem lehet képbe átvinni. Heidegger-t pl. fogyasszuk és értsük meg mp-es adagolásban? A digitális olvasás hátránya, hogy az emberek az oldalt gyorsabban törlik, nem mélyednek el és komplex témába bele sem fognak. Az elmélyülő olvasást tanulni és reflektálni kell – először analóg, majd digitális eszközökkel. Hogy egy technika művelőerővel bír-e, csak a használata mutatja meg.
Az olvasás reneszánszára van szükségünk. Nem mint vakáció előtti foglalkozásra, nem mint film-kísérőre, hanem mint a tanterv központjára - minden iskolatípusnál, minden tantárgynál. Az egyetemeken szintén. Ott is fontos a közös olvasás, szemináriumon és előadáson egyaránt. Így lesz közös élmény, tanárnak-tanulónak, az elmélyült olvasás.
ZEIT, 21. 4. 2022
Die Position
KOMMENT
Ez a szerző felüdülés! Világos, szabatos, rövid – semmi kidobálandó töltelék! (Ennyi helyet kapott?) „Információinkat elektronikus jelekből szerezzük” - állt a MTudEgy elleni tüntetés szórólapján, 2004-ben. A könyvesboltok dugig könyvekkel - olvasók nem lennének? Nincsenek. Mindez csak látszat. Ők nem olvasók, hanem fogyasztók! Megvenni, belelapozni, félretenni - kidobni. Ki olvas ma Zolát, Tolsztojt, Thomas Mann-t? (Bár a Bánk Bánnak a felét sem értem.) Még a kortárs írók is becsapják magukat, amikor számolják dedikációikat és ha életük végére érnek, csalárd hitben halnak meg. Talán jobb is nekik. Én is így szeretnék meghalni. Csak remélem, Te, kedves elmélyült Olvasóm, létezel és nem egy gép vagy!
RS
