ELEMI ISKOLÁSOK KÉPESSÉGEINEK ROMLÁSA – ZEIT/RózsaS

A zuhanás drámai. Az Oktatási Minőségfejlesztő Intézet (Institut zur Qualitätsentwicklung im Bildungswesen) fölmérése szerint az olvasás, helyesírás, figyelés és a számtan területén alul teljesítő gyerekek száma 2011 óta megkétszereződött. 22% a minimális számtani követelményeket nem teljesíti, 30% a helyesírásban. Minden 5. negyedikes nem tud folyékonyan olvasni. A teljesítményük egyre inkább a szülői háztól függ. Oktatáspolitikusok munkára! Nézzenek szét az iskolákban, ott sokan vannak, akik tudják, hogyan lehet a romlást megakadályozni.

1. Sportszellem és olvasás

Az iskolánkban egy csöngő jelzi, hogy az 1.és a 2. óra között 20 perces olvasás következik. Minden osztály az olvasást gyakorolja, minden nap. A legtöbben odahaza nem kapnak mesefölolvasást. Sokan nem is beszélnek otthon németül. Csak rövid ideig tudnak figyelni, 2 perc után már mást csinálnak, szaladgálnak. Az odahallgatás olyan kompetencia, amit be kell gyakorolni. Az elsősöknél lényeges cél, hogy olvassunk nekik. Másodiktól kezdve jön az olvasás-tanulás. A magától való olvasást be kell gyakorolni, mint egy sportot – legjobb közösen, amiben mindenki részt vesz.

Kórusolvasáskor az egész osztály félhangosan, azonos tempóban olvas egy könyvet, majd kockavetés dönti el, melyik kis csoport olvas egyedül. Az elbeszélőszínháznál az olvasottat jelenetekben ábrázoljuk. A tandem-olvasásnál egy erősebb „tréner” olvas egy gyengébb „sportolóval” együtt.

Az olvasás-időt tíz éve vezettük be. Ma már elérjük a Salzburg-i Lesescreening színvonalát. A gyerekek fantáziája is fejlődik, mert minden nap történetekkel foglalkozunk. 50 hamburgi iskola vette át módszerünket. Mindig meglep, ha egy nebulónál hirtelen haladást látok. Egyik diákom a harmadikat ismételte és alig mert fölolvasni. Egyszer hirtelen folyékonyabban ment neki. Elkezdett könyvek után érdeklődni. Apja fölhívott, mert nem akarta elhinni, hogy fia regényekre kér pénzt.

Milena Minic, 34,

arbeitet als Deutschlehrerin

an der Grundschule Kirchdorf in

Hamburg Wilhelmsburg

2. Teljes megalapozás

A matektól sokan egész életükben félnek. Ez baj, hiszen ez csak egy különleges feladatok elé állító tantárgy a rangsorban. A tartalmak szorosan egymásra épülnek. Ezt a tanítási folyamatban figyelembe kell venni. Ha a gyermek háromszámjegyűekhez ér el (pl. »387+45«) és nem érti, hogy a 4 a tízeseket jelöli, kudarcot vall. Itt már nem számolgathat az ujjain. Hogy ezt mégis sokáig teszik, probléma. A tanítóknak minden gyereknél korán észre kell venni a hiányokat és pótolni kell. A számtantanárok diagnosztikai kompetenciája fontos. Meg kell, hogy lássák, hol áll a diák a tanulásban, minden központi képessége kielégítő-e, hogy a következő lépést megtegye. Ehhez top képzett tanerők kellenek.

Könnyű ezt mondani. Sok tanár a kimerülés szélén áll. Az oktatáspolitika feladata őket más módon tehermentesíteni. Meg kell nézni, mi történik beiskolázás előtt. Számtani előismereteik nagyon különböznek és ez csak nő. Tudni kell számolni (nemcsak a számneveket fölmondani), mennyiségeket érzékelni, összehasonlítani, növekedésüket-csökkenésüket megérteni. Ezt már az óvodában gyakorolhatják, ha az óvónők ismeri a know-how-t. Eddig a nyelvfejlesztés mellett a számtan elmaradt.

Ezen változtatni kell. Többről van szó, mint hibátlan számolásról. A matematikán át a gyermek megtanul problémákat megoldani, logikai érvláncokat megérteni és új megoldásutakat találni. Ezek a képességek sok más területen is hasznukra válnak.

Hedwig Gasteiger, 51,

ist Professorin für

Mathematikdidaktik

an der Universität

Osnabrück

3. Családi jóga az iskolafélelem ellen

Aki megbízható alsóst akar, annak a szülőket kell nevelni. Nekik a dolguk, hogy gyerekük pontosan és rendszeresen látogassa az iskolát, fölszerelése rendben legyen – egyáltalán, helyzetbe hozza magát. Duisburg-Hochfeld-ben ez nem magától értetődő. Sok szülő ilyen problémákkal küzd, nincs pénzük, sem munkájuk. 98% külföldi, ukrán vagy szír, de van román és bolgár is. Itt jelentkezik az ún. "oktatási messzeség" (Bildungsferne). Mint a családközpont vezetőjének, feladatom, hogy a szülők iskola-irtózatát eloszlassam. Nordrhein-Westfalen-ben egyre több ilyen központ alakul, mert beválnak. A szülőket laza módon kapcsolja az iskolához.

Ez már 7:30-kor kezdődik, a családjógával. Követi több kurzusajánlat, hétvégén mászófal vagy úszás. Amikor hozzák és viszik a gyerkőcöket, ott vagyok, hogy megszólíthassam őket. Gyakran kézzel-lábbal magyarázom a meghívást. A közös tevékenység közelséget hoz. A családok észreveszik, hogy más problémákban is segíthetek, pl. családi pótléknál vagy az ifjúsági hivatallal kommunikálni. Idővel fölismernek és bíznak bennem. Közvetítek köztük és a hivatalok között. Iskolánkban a tanerők, a szociális munkások és a tanközpont közötti kapcsolat igen jó. Senki sem fél, hogy valamijét el akarják venni. Sok foglalkozású team-ben dolgozni nem szokás minden iskolában. Úgy hozzászoktam, hogy el sem tudom képzelni másképp. Összehangoltan kell dolgoznunk, így kap minden gyerek egyenlő esélyt.

Pár éve kurzust tartunk beiskolázás előtt. Olyan gyerekekre koncentrálunk, akik nem jártak óvodába. Ők nem ismerik a csoportot. Így amikor kezdődik az első osztály, a szülők és a gyerekek már megszokták az iskolát. Ez többször meghálálja magát. Gyakran nagycsaládosok jönnek, ekkor a fiatalabb testvérek beiskolázását a szülők már rutinosan végzik.

Robin Simon, 27,

leitet das Familienzentrum

an der Grundschule

Hochfelder Markt in

Duisburg-Hochfeld

4. Team-munka, mint taktika

Az iskola olyan hely legyen, ahová szívesen járnak be a gyerekek. A mi berlini általánosunk (Marzahn-Hellersdorf) nem mindig volt ilyen. A gyerekeket behajtották az iskolába, ahol ők az asztalokon és a padokon ugrálva tomboltak. Amikor 2015-ben átvettem az iskolát, úgy tűnt, ez egy kapitány nélküli sodródó hajó. Bár a tanári kar motivált volt, az iskolában hosszú ideig nem volt vezető. Berlin peremén vagyunk, sok a gyermekét egyedül nevelő, a szegény, minden 3. az AfD-re szavaz. Egyre több a nem-német, ez konfliktusokat okoz. Múlt héten a szülőire meghívtam a rendőrség megelőzési szakemberét, mert néhány szülő a szír osztályfőnököt sértegette és engem is megfenyegetett. Az estét jól előkészítettük, így sikerült békés megoldást találni.

Ez egy szélsőséges példa, de jól mutatja, milyen fontos a team-munka. A berlini szenátus munkatársai segítettek az iskolát talpra állítani. A tanerők hetente leülnek a vezető nevelővel, a szociális munkásokkal és az iskolavezetéssel tanácskozásra. Itt esetek is napirendre kerülnek, pl. hogy egy gyerek dührohamaival akadályozza a tanítást. A kollégák megoldásokat javasolnak. Ez az eljárás szokatlan, a tanárok többnyire magányos harcosok. Sokszor láttam, hogy elmerülnek a kétségbeesésben.

Mi már olyan szinten vagyunk, hogy a tanárok közösen készítik elő a tanórát és kölcsönösen látogatják egymás óráit. Ezt nem fenyegetésként, hanem támogatásként élik meg. A team-munkát nagyra értékelik. A tanulók is nyernek ebből. Mindnél hasonló oktatásminőség tapasztalható. Ha valaki kiesik, egy kolléga átveszi az óráját. A gyerekeknél, akiknek életében még kevés a rend, fontos a folytonosság.

43 év után nyugdíjba megyek. Hogy minden gyereknek egyenlő esélyt kapjon az alapkompetenciákra, egységes cselekvés szükséges. Az iskolában legyen egy közös szellem.

Katrin Wende, 65,

war bis jetzt

Schulleiterin der

Peter-Pan-Grundschule in

Berlin-Marzahn-Hellersdorf

ZEIT, 7 7. 2022

Was bremst den Bildungsabsturz?