EZ MÉG BALOLDALI? S. Berg, O. Nachtwey – ZEIT/RózsaS

Sibylle Berg író, könyvei az »RCE«, a »GRM«. Oliver Nachtwey szociológus a bázeli egyetemen, friss könyve a »Gekränkte Freiheit« (Megsértett szabadság).

ZEIT: A drágulás miatt sokan képtelenek villany- és fűtésszámlájukat kifizetni. Forró ősz lesz?

Oliver Nachtwey: Bizonyára lesznek tüntetések. A kormány többet is tehetne, de legalább nem mutat olyan osztálypolitikai cinizmust, mint a brit vezetés.

Sibylle Berg: Nem tudom, mi lehet a „forró ősz”. Németország összeomolna, ha nem adnának minden valós vagy vélt jelenségnek egy blikkfangos elnevezést?

Z: Sokan jelezték, hogy tiltakozásokra kell számítani. Csakhogy ezeket a jobbosok és a konteósok megpuccsolhatják.

B: Engem inkább a nyugati társadalmak szolidaritás-hiánya aggaszt. Munkavállalók és munkáltatók egysége elképzelhetetlen. Egyes médiumok úgy gúnyolják a középréteget, mintha annak célja az olcsóbb jógatanfolyam vagy a 3. autó lenne.

Z: Ön az RCE-jében balos forradalmárok egy széles ellenfrontot hoznak létre, sikeresen. Balosok lepaktálnak a jobb oldallal – ez válasz nélkül maradjon?

B: Amíg a tüntetéseket azok engedélyezik, akik ellen irányulnak a tüntetések, ezek a tiltakozások csak „twitter-shitstorm”. Létezik feltétel nélküli elhatárolódás embert megvető fasizmustól, erőszakra bújtatásról. Ám léteznek nagy tömegek is, akik más véleményen vannak, mást választanak, esznek és gondolnak, mint magunk. Miért ne tüntessenek együtt azokkal, akik megmaradnak a demokratikus diskurzus határain belül? Honnét tudható, ki mit gondol, melyik párthoz tartozik?

Z: Nachtwey úr, Ön a konteókat és a „Querdenker”-eket kutatja. Lehetséges, hogy amit Berg asszony leír: a baloldal befogja az elégedetlen tömegeket, balos célokra?

N: A Querdenker-mozgalom úgy nyerhetett teret, hogy a balos uralomkritika legyöngült és alig látható. Ebbe a résbe ugrottak be a „keresztbe gondolkodók”, a „verrückt” uralomkritikájukkal, ahol a „ver-rückt” (el-tolt) kificamodásként érthető. Azért mert ferde, nem föltétlen patologikus.

Z: Ezt a balosok hogyan egyenesíthetnék ki?

B: Régen volt valami, amit diskurzusnak hívtak. Mára az emberek táborokba húzódtak vissza, egyre kisebb csoportokban egymással harcolnak. Prímán el vannak térítve a valódi problémáról: ha az emberiség túl akar élni, meg kell válnia ettől a gazdasági rendszertől. A feladat lenne: az embereket ismét összehozni, hogy erejükre döbbenjenek. Ha pl. holnap minden egészségügyis globálisan sztrájkba lépne, érdekes lenne.

N: Néhány pontban ellent mondanék. Beszéltem az oltásellenesekkel. Ijesztő, hogy a gyökerük progresszív hagyomány, mégis az AfD-t is szívesen látják. „Ez oké. Mi mind demokraták vagyunk.” Én továbbra is antifasiszta vagyok és az AfD iránti közönyt nagy problémának tartom. Autoriter pozíció felé sodródnak. A kritizálókat kezdettől fogva lehurrogták, „Querdulli”-nak, erkölcsileg alantasnak mondták őket. Átengedhetők más politikai formációknak.

Z: Hol kezdődött a történet?

N: Az Occupy érdekes mozgalom volt, bírálta a pénzpiacokat, velük Žižek-től Graeber-ig sokan rokonszenveztek. Ám a frankfurti radikális balosok ezt mondták: „Ezeknek a kapitalizmuskritikája rövid, ők valójában strukturális antiszemiták.” Ezután az Occupy-ba tényleg antiszemiták szivárogtak be és hozták a felépítményt. A demonizálással a jobbra sodródásnak tették ki az embereket. Amikor az Occupy-Camp-ot eltakarították, sok radikális balos ujjongott!

Z: Ön az ún. hétfői-intő-őrséget (Montagsmahnwache) is említi, mely a 2014-es ukrajnai válságkor jött létre.

N: Ez még problémásabb volt, mint az Occupy. Ott már konteósok is megjelentek. Ezek elmagyarázták, hogy a frankfurti vásártornyon mért van egy dollárbankjegy képe és hogyan kapcsolódik ez Cionhoz. Csupa gyerek volt ott. A végén egy balos sem ment oda. A kid-ek hazamentek és Ken Jebsen-t bámulták a YouTube-on. A rendetlenség úgy keletkezett, hogy a balos kritika egyre inkább egy tisztasági parancsolatnak vetette magát alá.

Z: Most is sok balos attól tart, Putyin-pártiak is csatlakoznak a tüntetésekhez.

B: Jöhet egy laposföldhívő is. Vagy istenhívő. Itt csak az elhatárolódás segít. Minden tüntető vigyen egy táblát a nyakában, kiket zárna ki? Ha fasiszták jelennek meg, le kell az egészet fújni és legközelebb más mumble- vagy threena-csatornán szervezkedni.

Z: Nem kéne kifejezetten a balosoknak minden konteóst távol tartani?

B: Az utóbbi 3 évben kb. 38 konteós könyv jelent meg. Ha az emberek fantazmagóriákat terjesztenek, az a rossz kommunikáció és a felületes felvilágosítás következménye. Az unalom is hozhatja az őrültségeket. Minden kétkedést és meg-nem-értést az „összeesküvés” alatt elkönyvelni megspórolja a felvilágosítást és a jó kommunikációt.

Z: Sokat beszélünk arról, hogy a baloldal elválasztandó a jobbtól. De ma nehéz megmondani, mi a balos és mi a jobbos.

B: Valóban, a különbség elmosódott. Talán amióta az SPD kitalálta a szocsegély Hartz IV-et. Ideje új társadalmi-gazdasági rendszerre gondolni, a régiből a jót átültetni.

Z: N. úr, Berg asszony még baloldali?

N: Jobban, mint én. Akkor is, ha azt mondja, nem érdekli, mit reprezentál a Linke. De melyik balosról beszélünk? Akik most sztrájkoltak az NRW-kórházakban? Nincs balosabb, mint a kollektív emancipációért harcolni. Egyszerre politikailag aktívak lettek az ápolók.

Z: Sahra Wagenknecht még baloldali?

N: Ő egy fajta német peronizmust akar, szociális piacgazdaságot, de nem sok menekülttel, kispolgári szocialista társadalmat. Semmi rasszizmus, de ne legyenek túl sokan. Ezzel a stratégiával az AfD malmára hajtja a vizet. Ő már rég egy politikus vállalkozó, aki a ressentiment-tel üzletel. Szóban elítéli az orosz támadást, de gazdasági háborúról beszél, a szankciók káráról és arról, hogy Putyinnak kezet kellene nyújtani.

Z: Miről kellene W.-nek beszélni?

N: A háborúk fölgyorsítják a szociálpolitikai innovációkat. Még az FDP-t is lökdösi a valóság: gázár-sapka szükségeltetik. Belátják, hogy az államosítás nem ördögtől való. W. ezt nem képviseli. A demokratikus szocializmus valamilyen formáját kell előterjeszteni, az energiakonszerneket államosítani, kivetni a gazdagok adóját, mint a háborús időkben, a Bundesbahn-nak nyújtani kell egy 100 mrd-os csomagot. Meg kell védeni a gazdaság telephelyeit? Ez egy reakciós álláspont.

Z: A francia baloldal már egy lépéssel előbbre jutott. B. regényében a sárgamellényesek a forradalmárok példaképei.

B: Be kell vallanom, ismereteim erről csak a Le Monde-ból és a filozófusoktól származik. Úgy tűnik, a sárgamellényesek valami régi formát keltettek életre: az osztályharcot. A tüntetések mögött alapos politikai képzés folyt, rendszerelemzés. Mindnyájukat egyesítette a dolgozók növekvő lenézése. A pandémia alatt nem becsülték a güriző ápolókat, mára el is felejtették őket. A jól kereső holland orvosok fizetésük egy részét átengedik a nővéreknek, hogy ne fázzanak. Hurrá, micsoda jele a reménynek és a szolidaritásnak! Ám valójában ez a kormány teljes csődje. A sárgamellényesek megmutatták: az összetartás lehetséges.

N: Nem voltak mindig progresszívak. Nagy különbség: Didier Eribon és Édouard Louis. Teljes mellszélességgel bevetették magukat a harcba. Kimondták: ez itt egy osztálykonfliktus. Emberek, ne csússzatok át a ressentiment-be! Más balosokkal megakadályozták, hogy a mozgalom átsodródjon Le Pen-hez.

Z: „Nincs jobboldali szolidaritás” - állították egy tüntetésen. Ez lesz a bal oldal jelszava ezen az őszön?

N: Nem is rossz. A baloldaliság a szolidaritás regisztere. A jobb oldal a kizárás regisztere, így stabilizálja a félelmet és a tehetetlenséget. És ha bizonyos tradíciók már nem illenek a balosokhoz, mert a szolidaritás-regisztert főleg nemzeti síkon definiálják, akkor a baloldalt talán újból fel kéne találni. A bal és a jobb megkülönböztetése nem obszolét és soha nem is lesz az. Olyan szolidaritás, amely kizár, nem létezik. A nemzeti szocializmus kényszerpályája a jobb oldalra visz.

ZEIT, 6. 10. 2022

Ist das noch links?