BLOG2017-3
USZÓ VB – A NÉP MEG SZÁRAZON
-Főnök, mi nem lovas nemzet vagyunk? –Is. Most vízilovas nemzet.
Fürdő minden 5. településen van, ám úszni, meglehet, csak minden 10.-en lehet (egyenlőtlen elosztás, csak „élményfürdő”, méregdrága belépő). A külföldi azt hiheti, itt minden nyugdíjas pillangózik. Elképesztő, hogy valaki azért kap milliókat, mert ide-oda úszkál egy betonmedencében.
Ha az élsport annyira megdobná a tömegsportot, itt mindenki Búvár Kund lenne. Az országban tucatjával lefojtott termálkutak, de mi a Dagályba ölünk bele 40 mrd-ot. Ez a kocka mutatja majd örökké, olyan okosak vagyunk, mint az anyaga; nem egészségünknek – balgaságunknak állít emléket. (Atombunkernek jó lesz). Itt naponta levágnak 7 lábat, az egész vidék és vele a szubszisztencia-önellátás kihalóban, az is kérdés, lesz-e Budapest 20 év múlva – de a kedélyeket az úszó-elnökség és a bérúszók szeszélyei borzolják. Pedig a vidéki uszoda az, ahonnét egészségesebben jössz ki, mint ahogy bementél. A test ficánkol örömében: végre gázból folyadékba, más izommozgás, más légzés, más testsúly! ( Itt adhatnak le a nők – ha hihetünk Arkimédésznek – egy pillanat alatt 50 kilót!). Hozzávéve a napfürdőt, tisztálkodást – mi lehet jobb? Tehát: VÍZBE MAGYAR, LEGOTT! (Lásd még: Vízkultúra – ne mindig gázban! Utolsó olimpia.)
7 LÁBAT vágnak le naponta Magyarországon, főleg cukorbetegség következtében.
Ezeket az embertársainkat nem látjuk, mert ki sem mennek és - más betegségekben is - gyorsan meghalnak. Sajnos, a halálraítéltek utánpótlása folyamatos: rossz táplálkozás, mozgáshiány, stressz. Civilizáció? A só hozta a m. vérnyomást, a cukor a c .betegséget. Ezek rejtve jönnek, mert az ember riasztó-képességének 100 év alatt nem volt ideje kifejlődni. Az inzulintermelő hasnyálmirigy kifárasztása már fiatalkorban elkezdődik: a látványpékségek látvánnyal ugyan szolgálnak, nyomelemekkel kevésbé (Fe, Zn, F, Si … 1/3 periódusos rendszer!). A műtrágyán nevelt, kis gyökerű növények honnan vennék a mikroelemeket? A talaj kiszipolyozva, a zöldségek K-N-P-vel fölfújva. (Szépet adjon, aranyoskám!) Reményeink a mélyebb gyökerűek: ribiszke, málna, kajszi, szőlő (a csemege!) na, meg a tojás, máj, hal. Ha ez sem segít: pirulák. McDöglesz „kajákkal”, alkohollal, kávéval, antibiotikumokkal kinyírjuk a bélflóránkat (6000+1 humán genom) – jön a rezisztencia (szuperbaktérium), a fekély, a Crohn, a diabétesz – a levágott láb. (Arcpír, gyanús étvágy/szomj, hízás/fogyás; bőrkiütés – rögtön, nemcsak cukor-, inzulinteszt is jöjjön!)
VÁRHATÓ ÉLETKOR: 72 ÉV?
Aki most születik, „várható” életkora 72 év – ha minden úgy megy, mint eddig!
Ha a „végítélet óráját” nem állítják át ismét, most már menthetetlenül szorosan éjfél előttre. Aki most születik, valószínűleg nem fogja megélni a 72 évet, mert újabb 70 év béke nem fog az ölünkbe hullni. Míg a tudomány egyre több (ritka) betegséget gyógyít, a világ egészében egyre betegebb, sebezhetőbb lesz. A tudomány megbetegít (civilizációs betegségek), aztán büszke a botra, amit a betegnek feltalál. A világ olyan, mint a sas, amely addig titkolja gyengeségét, mígnem egyszer hirtelen ki nem múlik. A 33 kockázati tényező (1998) 20 év alatt nemhogy csökkent volna, de erősödött: 11. terrorizmus, 25. szegények inváziója, 26. fölriasztott vírusok. Ezeknél viszont, mintha mi sem változott volna: 1. pénzrendszer-összeomlás, 7. olaj-világháború, 15. peak oil. Továbbra is képtelenségnek tűnnek: alvó génaknák, nanokatonák, fiatal-öreg polgárháború. (Hacsak utóbbinak a 3 ezer mrd nyugdíj einstandolása nem előszele). Na, persze, a legveszélyesebbek a „+ismeretlenek”, mert ami ismert, az kivédhető! (Ne lásd még: egyéb katasztrófa-szcenáriók).
HOSSZABB ÉLET – HOSSZABB SZENVEDÉS?
Amikor én születtem (1948) az emberek 48 évesen haltak meg - legalábbis a statisztika szerint. Emlékezetem szerint pedig, 1952 táján, jóval öregebben: a dédi ott kucorgott a sarokban, egyre kisebb lett, egyszer csak eltűnt. 1948-ban a háború még tovább szedte áldozatait, kell még 30-40 év, hogy a civilizációs betegségek színre lépjenek, köszönve a tudománynak. Jön az "életmentő"-ipar, nem otthon, hanem kórházban halunk meg; csövekre kötve, leszedálva, emberségünktől megfosztva. Igen, az orvostudomány meghosszabbítja életünket, de milyen évekkel? Magányosan, betegen, szegényen élünk, életuntan vonszoljuk magunkat, a megváltó halálra várva. A nyugdíj után így kerülünk be a 72 év átlagos életkorba. (Már aki: a 48-asok fele eltűnt, bent hagyva befizetett járulékukat). Mert a nyugdíjjal válik valóra, milyen "munkát" végeztünk egész életünkben: monoton, betegítő, értelmetlen ténykedést. Csak remélni merem, hogy ezt nem a többség tette, hanem a többség változatos, egészséges, értelmes munka után jut a pihenő korba; unokákkal, kerttel, borral, békességgel! (Lásd még: A meztelen szomszédgyerek).
SZÜLETETT TÚLÉLŐK VAGYUNK
Ausztriában egy hét alatt kaptam MRI-időpontot. (Itt 3 hónapra). Aki túlélni akar, hajtsa föl a pénzt - ami a Fidesznél van. Mi lenne, ha egészségesek maradnánk? SZÜLETETT TÚLÉLŐK VAGYUNK! Betegségeink java része magától meggyógyul. Nem kell mást tennünk, csak hátra dőlnünk. Ha testünket-lelkünket nem terheljük tovább, pihenünk és megfelelően eszünk, iszunk - a test meggyógyítja önmagát. Ha nem így volna, nem volnánk itt, mint homo sapiens. Az ember 100 évig él – ha hagyják. Ismerjük föl az orvosi esetet! Nemcsak a testünk öngyógyító: lelkünk is. Ha békén hagyják őskörnyezetében - meggyógyítja önmagát. Csodálatos életmegóvó reflexekkel, ösztönökkel, megérzési képességekkel rendelkezünk. Lelkünk gondozása talán a legfontosabb. Pálya- és párválasztás, ép test és lélek, család, szépérzék, mérték: életünk, emberségünk lényegét adja meg. A régiek még tudják, csakhogy az ilyen nagyszülők javarészt eltűntek, nagyvárosban pedig – egész természetes reakció folytán - mindenki neurotikus lesz, „homo urbanicus”. Elveszíti józan ítélőképességét, lelkének nyugalmát. Munkahelyből meg abból választanunk, ami van. Így aztán iskolaorvosokhoz (Schulmediziner) fordulunk, agyafúrt gépekkel, pirulákkal próbáljuk kezeltetni magunkat. Minél több a gyógyszer, annál több a beteg. A város, az orvosok, a gyógyszerek csapdájába esünk. (Már 1988-ban a düsseldorfi MEDICA kiállításon 75 000 féle gyógyszert kínáltak, holott a WHO 360-at tart szükségesnek).
Csak azt tegyük, ami épen tart!
A KIS EMBER OLCSÓBB
Kis ember: 60 kg.
Nagy ember: 120 kg.
Nem számítva a nagy ember tér-, ruha-, bútor- stb. többletköltségeit - kétszer annyit eszik.
Kis ember: 1 kg étel/nap, 365 kg/év, 18250 kg étel/50 év.
Nagy ember: 2 kg/nap (kétszer annyi).
1 kg élelem : 2000 Ft
Kis ember 50 év alatt megeszik 36,5 millió forintot.
Nagy ember 73 millió forintot.
Én kis ember vagyok, hol a 36,5 millió forint megtakarításom?
