ŰRKUTATÁS: „ŰR”-KUTATÁS?
1961: Első ember az űrben, a szovjet nép lángelméje és a szocializmus győzelmének diadala. 1969: Első ember a Holdon, az amerikai nép és a kapitalizmus diadala.
*A tudomány rég elvesztett ártatlansága: nem az ember tudásvágya, a természet titkainak föltárása sarkall, hanem a gőg, a hatalom, az egyeduralom – a természet és az embertársak leigázása, kém-műholdak és nukleáris, vegyi fegyverek bevetése az űrből.
*A holdutazás azért állt le, mert valaki kiszámolta, mibe kerül 1 kg holdat ide hozni (300 millió $/holdkőzet). Ha a közeli hegyekből hoznak köveket, olcsóbb lett volna. Az utolsó szállítmányt ki sem csomagolták. Elmentek a Holdra, ahol kő és por, és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: búza, bor, szerelem. 50 év után milyen nagy lépés az emberiségnek?
*Az űrkutatás „melléktermékei”? Az a tudomány, amely valaha járványokat, éhínséget fékezett meg, ma teflonlábossal és tépőzárral nyomja ki a szemünket? Ma a tudomány termékeivel először megbetegít, aztán büszke a botra, amit föltalál, hogy kigyógyítson.
*Nemzetközi űrállomás „fontos kísérleteket” tesz lehetővé? Az fontos, hogy hogyan bolondul meg a búzacsíra, bogár a súlytalanságban?
* „2033-ra egy millió ember a Marson!” –ígéri egy USA rakéta-cég.
1,5 éves oda-út után? Amikor pár hónapos űrállomás-tartózkodás után hordágyon viszik az űrhajósokat a rehabilitációra?
*Űr-turizmus: egy magyar nevű (ne tanuld meg a nevét!) kétszer is befizetett. Nem lett volna emberibb, ha alapítványokat tesz, iskoláknak, abban az országban, ahol fölnevelték, iskoláztatták?
A tudománybabona kitúrja az istenhitet. Tele a házunk csodálatos gépekkel, de hol az a tudomány, amely a belátást, az együttérzést, az emberséget fejleszti?
