AFRIKA: A MENEKÜLÉS OKAI

Egyre többen menekülnek Afrikából Európába. Becslések szerint észak-afrikai országokban 1 millió ember vár az alkalmas pillanatra, hogy Európába jöhessen. A kérdés egyre fenyegetőbb: Miért ez a tömeges vándorlás? Miért hagyják el százezrek hazájukat, nagy veszélyeknek és a halálnak is kitéve magukat? Nyilvánvalóan a nyomor kiéleződésével sokan a menekülésben látják utolsó reményüket. (Látják a képernyőjükön, hogyan élünk mi.RS18I24). Amikor a menekülés okait keressük, gyorsan az európai imperializmus ötlik föl, mely már 150 éve rabol Afrikában. Ez ma, a 2. évezred elején is így van. Egyes rablások olyan nyilvánvalóak, hogy senki sem mondhatja, nem hallott még róluk.

Az afrikai halállomány kirablása

Az egykor gazdag hal-állományú afrikai partoknál nemzetközi halászflották tarolnak. Az afrikai halászoknak egyre kevesebb marad. Egy példa: Szenegál. Itt 52000 halász dolgozik egyre nehezebb körülmények között. Hagyományos hajókat, ún. pirogokat használnak shrimpf-ekre, makrélákra, szardíniákra való halászatra, partközeli vizeken. Szenegálban 600 000 embert táplál a halászat, ez 2/3-a az ország állati fehérje-fogyasztásának. Ez van veszélyben, mert a nemzetközi ipari halászflották megvesztegetéssel és korrupcióval halászati engedélyeket szereztek a szenegáli kormánytól. Hogy a hatást fölmérhessük, tudnunk kell, hogy egy ilyen modern halász-trawler napi 250 tonna halat is foghat – annyit, mint 50 pirog egész évben.

A legális halrabláson kívül a nemzetközi halászflották illegálisan is lehalásszák az afrikaiak tulajdonát. Ezáltal, becslések szerint, csak Szenegálnak évi 300 millió US-dollár kárt okoznak. Ez az ország GDP-jének 2%-a. Egész Nyugat-Afrika veszteségei 1,3 mrd dollárra rúgnak évente. Ezen praktikákból az EU is kiveszi a részét. Az „European Maritime and Fisheries Fund” (EMFF) szervezeten át, az európai halászat-ipar 2014-2020 között 6,5 mrd eurót kap (1).

Afrikai erdők tarvágása

Nyugati konszernek további területe az afrikai erdőállományok kirablása. Ennek nem kis része illegális, a helyi elitek nyilvános vagy titkolt támogatásával. Egy becslés szerint, 2011-ben 12,4 mrd € értékű illegális kivágott fát exportáltak Európába (1). Az európai államok ártatlannak mondják magukat és azokra a megtévesztő fenntarthatósági bizonyítványokra hivatkoznak, melyeket a több tucat fakitermelő cég állít ki magának.

Számos afrikai országban ásványi kincseket is bányásznak és szállítanak el. A legtöbb bányaprojekt durva ökológiai pusztítással jár, környezetmérgezéssel, mely a helyi lakosságot megbetegíti. Ennek haszonélvezői nemzetközi konszernek, melyek óriási profitokat kaszálnak, míg a helyieknek majdnem semmi sem marad.

Uránbányászat és rák Nigériában

Ennek kirívó példája a nigériai uránbányászat. Itt a francia AREVA konszern több bányával rendelkezik. 1968 óta 100 000 tonna fémet hoztak felszínre. 2008-ban független bizottságok tanúsították, hogy az uránbányák talajt és vizet radioaktivitással fertőznek. A törmeléket szabad ég alatt tárolják. A szél a port a közeli lakótelepekre viszi, ahol 80 000 ember él. A Greenpeace is, 2010-ben, a kontaminációt igazolta. Az uránbányák környékén százával haltak meg lakosok rákban. A francia atomerőművek urán-utánpótlását 40%-ban Nigériából kapják. Ez kényes, mert német atommáglyák is kapnak ebből az uránból, Franciaországon keresztül (2,3). Namíbiában hasonló a helyzet, ahol 1976 óta felszíni fejtéssel uránt bányásznak, itt is nemzetközi konszernek (4).

Ezek csak egyes kiragadott példák Afrika kirablására, nyugati konszernek által, melyek a helyi elitekkel szorosan együttműködnek. Az utóbbi 30 évben legalább 1300 mrd dollárt hoztak ki illegálisan Afrikából. Így ad „fejlődési segítséget” Afrika a nyugati konszerneknek.

Gyarmati örökség

Hogyan alakulhatott ki ez a szörnyű helyzet? Mi az oka Afrika szétrombolásának? Már amikor az afrikai országok, 1955 és 1965 között, függetlenségüket visszanyerték, gazdaságaik gyengesége adott volt. Ezt eredményezte az európai gyarmatpolitika. Ez akkor élesedett ki, amikor az európai államok 1885-ös berlini konferenciáján megkezdték Afrikát, mint egy tortát, egymás közt fölosztani. (A tud./technika fegyverei segítségével RS18I24). 1900-ra már Afrika 90%-át gyarmatosították.

Deformált gazdaságok – kezdettől fogva

A gyarmatok az európai anyaországok gazdasági igényei szerint kerültek átalakításra. Az afrikai parasztoktól elvették földjeiket és silányabb szántókra szorították ki őket. Földjeik európai vállalatok tulajdonába mentek át, melyek ott ültetvényeket és bányákat létesítettek. A függetlenség után, épp ez a deformált gazdasági szerkezet öröklődött át a fiatal afrikai államokra. Haladó erők az új afrikai államokban a mezőgazdasági nyereségeikből saját igényeikhez való ipari fejlesztést álmodtak meg, de ez nem kellett, hogy sikerüljön.

Hogyan hat az imperializmus?

Már a hetvenes években az afrikai országok a zuhanó agrár-termékáraktól szenvedtek, míg másrészt, az emelkedő olajárak sújtották őket. A fél-gyarmati országok tipikus helyzete: nyersanyagaik árai a nemzetközi tőzsdéken ingadoztak, míg ez a kapitalista világvárosok ipari termékeit nem érintette. Ez sok afrikai ország növekvő eladósodásához vezetett. Csupán a kamat-törlesztés, a magaskamat-időben, megfosztotta őket minden játéktértől. Ezzel a rendelkezésre álló tőke nagy része nyereségek és kamatok formájában a fejlett kapitalista országokba vándorolt át. Egy parazita felsőbb réteg a többlet további részét luxusfogyasztásaira költi el. A belga marxista, Ernest Mandel, a helyzetet már a 70-es évek elején így jellemezte. „Ezentúl az imperialista államok tőkekivitele határozza meg a '3. világ' fejlődését.” Ezt a kapitalista metropoliszok igényeihez alakítják. A tőkebefektetés a világvárosokból indul ki és csak olyan üzemeket létesítenek, melyek az imperialista burzsoázia érdekeinek felelnek meg. Majd tovább: „Az imperialista tőkekivitel megfojtja az ún. '3. világ' gazdasági tovább-fejlődését, amennyiben a rendelkezésre álló forrásokat az eredeti tőke-fölhalmozásra lefölözi.” És: „A maradék forrásokat olyan szektorokba koncentrálja, ahol az alul-fejlődés fejlesztésére döntőek: földspekulációk, ingatlan-építés, uzsora, a szolgáltatás lumpen-burzsoáziája” ...(5). Tehát egy deformált gazdasági szerkezet keletkezik és a saját ipari fejlesztések esélye elvész. A maradék gazdasági résekben egy korrupt uralkodó osztály fészkeli be magát, mely az imperializmushoz kötött és a status quo megtartásában érdekelt.

Az IMF és a Világbank szerkezet-alkalmazkodási programja

A 80-as években, amikor a nyugati kapitalista országokban győzedelmeskedett a neoliberalizmus, a helyzet kiéleződött. Az afrikai országoktól azt kérték, vonuljon ki az állam a gazdaságból. A köztulajdont kiátkozták és a védővámok eltörlését követelték. Az afrikai országok, mivel hitelre volt szükségük és magas kamatokat kellett visszafizetniük, ugyanolyan nyomás alatt álltak, mint Görögország. Neoliberális szerkezetátalakítás következett, az IMF és a Világbank vezetésével. A nigériai gazdaságkutató, Bade Orionode erről ezt írta: „A Világbank és az IMF az afrikai országok gazdaságainak összeomlását okozták, felelősek a humanitárius katasztrófákért, melyek a város és a vidék szegényeit sújtotta - nőket, gyerekeket, munkásokat, parasztokat és más sérülékeny csoportokat.” (6).

Az EPA szabadkereskedelmi egyezmény

Még rosszabb kellett, hogy legyen. A SZU, egy nem-kapitalista ország összeomlásával, melyet egyébként egy bürokratikus kaszt uralt,(7), a globális erőviszonyok a kapitalista országok javára változtak meg. Különösen a WTO (World Trade Organisation) megalapítása után megnövekedett a neoliberális nyomás az afrikai országokra. Addig agrártermékeiket szinte szabadon kivihették az európai piacokra. Ellentételezésként saját piacaikat nem voltak kötelesek megnyitni. Ezt a jogot az EU adta 79 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok szövetségének (AKP-államok). 2000-ben a WTO kijelentette, hogy ez egy egyoldali piacnyitás a „szabad” kereskedelem szabályait sérti. Az EU ezzel az ürüggyel követelte a szabadkereskedelmi egyezmények megkötését. Ez volt az EPA: Economic Partnership Agreement. Az EU, az EPA keretein belül, követelésekkel bombázta az afrikai államokat. El kellett kötelezni magukat, hogy 15 éven belül piacaik 90%-át az EU-áruknak megnyitják. Ugyanez legyen az európai szolgáltatásokra és befektetésekre is érvényes. Nyersanyag-exportadóikat is töröljék el. Így próbál meg az EU a nyersanyagokhoz könnyen hozzájutni, míg a forrás-államok bevételei csökkennek (8,9). Habár az afrikai államok kezdetben az EPA-val hevesen szembeszálltak, az EU-nak sikerült zsarolással többekre az EPA-egyezményeket ráerőszakolni (8). Így várható, hogy az olcsó EU-áruk, melyeket modern ipari módszerekkel gyártanak, az afrikai iparok belső szükségletekre való kiépítését akadályozzák.

Európai agrártermékek - potom áron

Az EU főleg agrár-árukkal árasztja el Afrikát. Ezek olcsó szárnyrészek, hagyma, sűrített paradicsom vagy szubvencionált tejtermékek – mindez nyomott áron. Az USÁból és Ázsiából jön a rizsözön. Ezek, a 2/3 részben parasztokból álló afrikai lakosságra katasztrofálisak. Ők a mezőgazdaságból élnek és szerény fölöslegeiket vetőmagok és lét-fönntartási cikkek vásárlására fordítják. Az európai agrár-importtal nem képesek versenyezni, így legfontosabb jövedelem-forrásaiktól fosztják meg őket. Sokaknak csak az Európa felé való menekülés marad. A kérdés továbbra is: hová vezet mindez? Várható-e a helyzet javulása Afrikában? Ez nem valószínű. A most megkötött agrár-egyezmények hatásaikat ki fogják fejteni, ami az afrikai parasztok további nyomorítását eredményezi. Ehhez jön a globális klímaváltozás (10,11,12). Az afrikai lakosság ennek teljes egészében ki van szolgáltatva. Ez a csapás a jövőben teljes erővel fogja érni őket. Európai politikusok szívesen állítják be magukat a menekülthullám áldozatainak, mely az itteni szociális rendszereket terhelik meg. Az igazság, hogy az európai imperializmus az, amely az afrikai krízis első számú okozója és az áldozat az ott élő lakosság. Az antirasszista mozgalom feladata, hogy ezeket az egyszerű összefüggéseket az európai metropoliszokban ismertesse.

1. Africa Progress Panel: Grain Fish Money, African Progress Report 2014,

2. Süddeutsche Zeitung, 5.5.2010 Strahlende Geschäfte

3. In der Krebskolonie, Junge Welt, 26.6.09

4. VDI-Nachrichten 26.6.2009, Uranabbau gefährdet Bevölkerung in Afrika

5. Mandel, E.: Der Spätkapitalismus, Suhrkamp, Frankfurt/M. 1973

6. John J. Daul; Colin Leys: Sub-Saharan Africa in Global Capitalism, Monthly Review 1999, Volume 51, Issue 03 (July - August)

7. Mandel, E.: Die Bürokratie, ISP-Verlag, Frankfurt/M. 1976

8. The EPA between the EU und West Africa: Who benefits? Spot- ligth Report 2015, Policy paper

9. Emmanuel Iruobe Is the EU-Africa Trade Agreement Inimical to Africas Economy?, 28.11.2015

10. Prévisions climatiques inquiétantes pour le bassin de la Volta en Afrique de l’Ouest, Afrique en lutte, 13.08.2013

11. The impact of climate Change in Africa, ISS Institute for Security Studies, ISS-Paper 220, 2010, www.makepeacehappen.net

12. Verdorrte Felder, leere Teller, Wie der Klimawandel Ernährungssicherheit gefährdet, Oxfam Deutschland, 2012 Ökoszocialista Röpiratok 32,31,30,21,19,16,11bildungsgemeinschaft-salz.de 32: Klímaváltozás Közel-Keleten és Észak-Afrikában 31: Az ökoszocialista program öt tézise 30: Nico Paech növekedéskrtitikája 21: Kapitalista egyutas-termelés vagy ökoszocialista körkörös gazdaság? 19: Mértéktelen nyersanyagfogyasztás 17: TTIP, TISA, Ceta és WTO – neoliberális szabadkereskedelmi egyezmények 16: A globális ökoválság elemei és okai 11: Nem javítani – eldobni