NETIRODALOM – AZ ÚJ MŰFAJ 14V13
Tanúi, szereplői lehetünk egy új irodalmi műfaj születésének, amely inkább csak megjelenésében új: itt az INTERNET-irodalom.
Írói:
-internetre, rögtönözve írnak,
- nyomtatásban nem jelennek meg,
-névtelenek,
-ingyen írnak,
-műveik a világhálón bárhonnan, bárki számára elérhetők,
-műveik gyakran csak percekig élnek,
-egy fajta új, „e-népköltészetet” csinálnak.
De vajon érték-e a NETirodalom?
Annyira jó, jelentős, amennyire jelentősek a fehér alapon fekete rovátkák.
A forma nem döntő. Mit számít, hogy egy mű papíron, avagy képernyőn van-e? Kanonizálva van-e, avagy sem? Könyv formája van-e, vagy sem? A könyvinfláció miatt ma már minden könyv jelentéktelen - a klasszikusokhoz mérten. (Ne gyártsunk írásszemetet! Ökokiskáté, 1990). Hány olyan névtelen szerző lehet, aki jó dolgokat ír-gondol, mégsem jelenik meg papíron? Létezik egy második nyilvánosság: itt rejtőznek az olyan, a pénzes médiumokban nem előforduló dolgozatok, amelyek figyelemreméltók, értékesek, megőrizendők. (A szamizdatok is ilyenek voltak).
Persze lesz mindig valaki, aki (üzleti vagy más okból) kinyomtat egy NETirodalmi alkotást, de azzal egyben a g y o n i s ü t i szegényt, mert a NETirodalom, abban a pillanatban, amikor kinyomtatják, megszűnik NETirodalomnak lenni, per definitionem. (Amikor 1990-ben kértem , az Ökokiskáté csak kézírással terjedjen, csak kinyomtatták a Kék Bolygóban!).
A NETirodalom szgépes népműfaj, demokratikus és cenzúramentes. (Csak a jó ízlést sértőket dobják ki a portálgazdák). Nyilvános panaszfal, e-lakossági fórum. Egy szgép mindig, vagy a szomszédban, ismerősnél, vagy a teleházban, iskolában elérhető. Mindenki szót kaphat, legfeljebb pár percre-másodpercre, hogy aztán elsüllyedjen az e-temetőben.
A e-művek klikkeléses népszavazással selejteződnek. (Habár a „klikkelés” mit Vorsicht zu genießen – óvatosan kóstolandó, e g y klikkelt százszor? Csak klikkelt, de nem olvasott?) Ez egyfajta evolúció, természetes kiválogatódás, az erősebb (népszerűbb) él túl. Előfordulhat, hogy az értékes egybeesik a népszerűvel, de félő, hogy az igazán jó, vagy a túl kritikus alkotásokat is betemetik az e-temetőben, netán törlik és itt is a bulvár lesz az első helyen. (L. az OPeBaSzö vagy A sasadi tsz levele sorsát).
A NETirodalom demokratikus, mindenki egyenlő eséllyel indulhat. (Kivéve a jobb szgéppel, ügyes beíró technikával bírókat). Rögtönző, (csak a zsenik tudnak a kisujjukból jó műveket kirázni) ill. bemásoló. A hivatásos irodalmárok féltékenykedhetnek a konkurencia miatt, becsmérelhetik; a hatalom megpróbálja esetenként törölni, de hiába.
A NETirodalom nemcsak szépirodalom, lehet szakirodalom is. (Pl. az egész Wikipédia, vagy a Robinzon ház, ami inkább túlélő kézikönyv, tovább írható, bővíthető, mintegy kollektív alkotás).
A NETirodalom az író és az olvasó között kiiktatja a médiumokat: újságokat, könyveket, tévét, rádiót – amennyiben a NETszerző ingyen adja! Mondván, ő is sok mindent ingyen kap. Beveri az utolsó szöget a szerkesztők, könyvkiadók, nyomdák koporsójába.
Az egész irodalom az e-irodalom felé tolódik, terjed az e-könyv, a könyvnyomtatás vesződséges és drága technikája miatt. Az Ökoinstitut Freiburg már 1995-ben nem nyomtatott. Sok folyóirat már csak e-formában jelenik meg. (Ettől az azonban még nem NETirodalom, hisz a szerkesztő beleszerkeszt.) Úgy tűnik, az e-irodalom pár évig az élre fog törni, ám a gazdasági- és energiaválsággal veszíteni fog a könyvvel szemben. Az írásjeles papír tartósabb, visszafejtésükhöz nem kell szerkezet, sem energia; viszont az e-hordozók érzékenyebbek, előbb tönkre mennek.
Így a NETirodalomra is pár év múlva az enyészet vár, úgy hullik majd a vízbe, mint az echte tiszavirág.
Addig is: ez egy izgalmas kísérlet és kaland!
A munkahely, a GDP, a növekedés zsákutcája 2014. május 13.
Régen otthon születtünk, anyánktól tanultunk anyanyelvet, főzni-varrni, beteget gyógyítani, időseket ápolni; apánktól vetni-aratni, ácsolni, házat építeni. Mindezt mára szétszedték.
Lett szülészet, óvoda/iskola, menza, gyár, kórház, aggok háza –óriási energia- és anyagráfordítással, butító szakosítással. Régen az élelmet behoztuk a földről és megettük. Ma gyárak, hűtők, szupermarketek láncán megy keresztül – ismét irdatlan energiafogyasztással, környezetszennyezéssel. (A mezőgazdaság energiamérlege erősen negatív, l. Energiamenü). Az ilyen „munkahelyen” az ember testileg-lelkileg eltorzul. Gombnyomásra megkap mindent, de ő maga elhízik, unatkozik, iszik, válik. Elveszítettük önszórakoztató képességünket, óriási szórakoztató ipart rendelünk meg. A nagyfogyasztó háborúkeltő: katonákat küld az olajért. A kórházak tele vannak civilizációs betegségekkel; egyre több a tévelygő, mértéket vesztett ember.
Régen a munka testileg-mentálisan jó erőben tartott. A „munkahely” ott volt az orrunk előtt: élelmet és meleget kellett termelni. A munka adta magát. Nem volt „munkaidő”, „főnök”, 20 napos „szabadság” - a természettel összhangban, télen az ember is megpihent. Nem volt „nyugdíjas”, az ember addig dolgozott, ameddig bírt. Ma a nyugdíjasokat a szemétre dobják. Az emberek megöregedtek és meghaltak – szeretteik körében. Ma egymást gázolják el, vagy infarktust, sztrókot, daganatot kapnak. Régen nem kínozták őket kórházakban évekig élethosszító gépekkel és szerekkel.
Ma minden munka romboló. Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttér-anyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek. Aki ma fél órát sétálni megy a munkahelyéről, környezetvédőnek számít. Nem indul be a növekedés: csőd – beindul: fölszökik az olaj ára. Bezárnak az autógyárak, összeomlik a gazdaság.
Régen templomba jártunk, ma itt a tudomány. Egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a m. vérnyomást, cukorbetegséget. (Lásd. Lukanga Mukara). Az ember eszével kiemelte magát az állatvilágból és most az esze lesz a veszte. A természetből betonvárosokba költözött, amire az evolúció nem készítette föl: neurotikus lesz. Nem tud meglenni az ég kékje, a fa zöldje nélkül.
akikA drága óriásváros inkubátor, ha megszűnik a beszállítás, elpusztul. Aki a vezetékeken csüng, megzsarolható. Itt minden építkezés értelmetlen: a ház 100 éves életében lakói ellátása megszakad. (200 000 ház áll üresen vidéken.) Gazdasági válság, terrortámadás, járvány könnyen sebezheti. Egyenletesen belakott országban katasztrófa esetén kevesebb az áldozat.
Akik utánunk születnek, átkozni fognak bennünket, mert mindent föléltünk előlük és tönkre tettük életük alapjait.
Régen pénz sem kellett nagyon, ott voltak a gyerekek, a testvérek, a rokonok, a jó szomszédok – anyagi és lelki támasz; jó eszközkihasználás, magas hatásfok.
Isten ments az olyan régi világtól, ahol a munka kegyetlen robot, semmi mód olvasni, színházba menni, utazni; ahol, aki beteg lett, meghalt, vagy akit bánya vagy gyár ölt meg.
A kunszt: a régit és az újat ötvözni:
Mennyi technikát, gépet szabad beengednünk életünkbe?
Hol legyen vége a munkamegosztásnak, a szakosításnak?
Mennyire bonyolítsuk életünket?
Mi az értelmes munka és mennyit szabad dolgoznunk?
Hogyan tudnánk megszabadulni a beszállítói függőségektől?
Aki ma falun házhoz és kerthez jut, problémájának fele meg van oldva.
Tisztelet a bátor fiataloknak, akik leválnak a vezetékekről (ld. Robinzon-ház), falura költöznek és ott egy emberibb, értelmes, világmegtartó életbe vágnak bele – „munkahely”, „GDP”, „pénz” nélkül!
Mindentudás – Semmittudás 2014. május 13.
Városok világa
Mindentudás Egyeteme – előadás (2004. február 9).
Mtud (Mindentudás Egyeteme): A város egyike az emberi civilizáció legnagyszerűbb és legösszetettebb produktumainak…emberek rendezett közössége, eleven organizmus, sőt szellemi egység is.
SZEA (Szelíd Energia Alapítvány): Végzetes zsákutca, halálos csapda, stressz. Ma a nagyváros a legdrágább és legveszélyesebb településforma. Egykor jónak tűnt, de átcsapott tömegnyomorrá: melyik az a bolond élőlény, amely hegyén-hátán szeret lakni?
Minden ragadozó, rágcsáló, kukac pontosan elfoglalja ökológiai életterét, csak az ember épít beton-dzsungeleket; tapossa, kínozza egymást utcán, buszban, várótermekben – ahelyett, hogy egyenletesen belakná a vidéket. Halálos függőségben, inkubátorban él - ha megszűnik a beszállítás: megfagy, éhen hal.
Képtelenség: 3 millió ember egy rakáson! A baromfinak EU-szabvány a minimális kifutó, kapirgáló – de a lakótelepinek mennyi zöld terület jut? Szegedre előbb jutsz, mint a város másik felébe. Életévek mennek rá buszozásra, utazgatásra. Életek mennek rá a rossz, betegítő levegő belélegzésére, milliárdok a „felszabadító városi levegő” hatásának kúrálására. Hiába keres sokat a főváros, ha ki is adja. Városi neurózis irtja a józan észt. Csoda, ha holnap nem dől össze minden!
Mindenki rohan, az óráját nézi. „Nincs szükség időmutatókra. Reggel a nap följön, este lenyugszik. Ám az élet a halállal befejeződik. Csak ennyit kell tudnia az embernek”. (Lukanga Mukara, IV. levél).
Mtud: …van-e a városnak jövője. Erre a kérdésre nincs válasz.
SZEA:Van. Pár évtized még és a városok összeomlanak. (Lásd. Élet az emberek után, SpektrumTV)
Mtud: …nem elégséges egyetlen tudomány lámpása,…
SZEA: Lehet íróasztal-tudományokat csinálni, (Alain Sokal is megmutatta): várostudomány, kerülettudomány, utcatudomány; ökoetnológia, etnoökológia – van pénz rá! (Nincs – hitelből megy minden, várható az Októberi Forradalom 2.0).
Mtud: Biztonság, otthonosság
SZEA: Így gondolják a Havanna-lakótelepen, Csepelen, a Flórián téren is?
Kutyaszarban gázolni, mindent zárni-rejteni, pénzecskét számolni, szomszédokkal perlekedni – biztonságos, otthonos? Régen, faluhelyen, a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig éhezett, míg a tettes elárulta magát.
Mtud: …”Világom” testem köré rendeződő burkok egyre táguló térbeli köreiként is leírható.
SZEA: Meg száz más módon is, de minek? Akadémiai katyvasz, „tudományos” tolvajnyelv.
Mtud: …nem magányos, hanem társadalmi lény…közösségi kommunikáció…
SZEA Egyre több ember szenved a magánytól – a városban is! Házasság - ha kötődik egyáltalán - bomlik, minden második; viszály a családban, rokonságban , munkahelyhez kell költözni, egyik élettárs elhal…Társadalmi lény, kommunikáció? Szingliéletmód, egyszemélyes csoport! Az Erzsébet téren minden tizedik figyelt föl a csecsemősírásra. Nem tudom, ki lakik a fal másik oldalán. (Jobb is?) Jöhet a pótlás: tévésorozat, kutya-macska. A bonobó-majmok közmegegyezéses stratégiája példás, jobb demokraták, mint a magyarok.
Mtud: …ne fázzak…ne legyen melegem…öltözködünk…
SZEA:Ennek a bölcsességnek tévéelőadást szentelni? 4-5%-os kamatra kölcsönt fölvenni?Mennyi lehet az egy hallgatóra eső fajlagos költség?
Mtud: …házamban, lakásomban vagyok „otthon” …
SZEA: Kivéve, ha örökké veszekszem az apámmal, anyámmal, testvéremmel, gyerekemmel…
„A lakás nem az ember elsődleges tartózkodási helye.” (SZEA-füzet Nr 4)
„A wahutuk ágat hoztak az erdőből, szénát a legelőről. Ezt nevezed te kunyhónak. De leéghet és akkor nincs többé. Vagy a lakója nem tér haza, akkor számára ez nem kunyhó.” (Lukanga Mukara, VI.levél). Gondoljunk a gázrobbanásokra, lakástüzekre, amikor emberek veszítik el pillanatok alatt otthonukat!
Mtud:A Gilgames-eposzban úgy esik szó az Uruk városát övező falról, mint „égből alászállott építményről” …kontrasztként a „paraszti világegyetem”…
SZEA:Ez a „paraszti világegyetem” mentette meg pl. Pestet az éhhaláltól az ostrom idején…
A magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat…
Az „égből alászállott” új metró költségeiből a fél város felszíni közlekedését helyre lehetett volna tenni. Félő, hogy fővárosunk büszkesége patkányok, svábbogarak és kóbor macskák lakhelyévé válik - hamarabb, mint gondolnánk.
Mtud: ..a városok kiemelkedése inkább az istentiszteleti szertartások helyeinek körülkerítésével kezdődött…
SZEA: A 12 000 éves Göbekli Tepe körül nem találtak településeket.
Mtud A város…az érintkezés és a közösségi kommunikáció merőben új formáit teremti meg…
SZEA: Avagy a viszály és a perlekedés új formáit. Kipateroljuk a hajléktalanokat a „finom” kerületekből, ledózeroljuk fabódéikat…börtönbe zárjuk a kiskorúakat…
Mtud: …újfajta esztétikai igény…
SZEA:Kálvin tér, Boráros tér, BAH-csomópont, Flórián tér, „újfajta” Duna-part: nem mehetsz le a vízhez a száguldó autóktól…
Mtud:A város egyfelől…vonzza magához a közelebbi és távolabbi környék, szűkebb és tágabb külvilág lakóit, anyagi és szellemi javait, másfelől szét is sugározza saját értékeit, szétküldi embereit és javait…
SZEA Igen! Csak a kérdés: mennyi az adok és mennyi a kapok? Köztudott, hogy a metropoliszok, autópályák kiszipolyozzák, tönkre teszik a vidéket és falvait. Lásd: fölszámolt szárnyvasutak, bezárt iskolák, kihaló falvak. Régiók esnek ki, Magyarország államterülete csökken. És velük hal ki az
