NE HALLGASSUNK HÍREKET! A svájci Dobelli „news”-diétás könyvéről

A svájci szerző, Rolf Dobelli egész bestseller „művészete”-sorozatot produkál: Az okos cselekvés... A jó élet... A tiszta gondolkodás... A digitális élet... művészete. A volt vállalkozó mindig egy témát variál, igen ékesszólóan: Hogyan érhetünk el egy jól sikerült életet. Mostani könyvében arra szólít föl, hogy szálljunk ki a news-fogyasztásból. Ő maga már 10 éve hír-absztinens. Szerinte, ami az életben valóban számít, ahhoz hírek nem kellenek.

A Bayerische Rundfunk (BR) beszélgetett vele.

BR: Dobelli úr, Ön hogyan kezdi a napját?

D: A fiúkat kihúzom az ágyból, két gyerekünk van. Aztán segítek a feleségemnek reggelit csinálni, a fúkat ki be kell indítani. Ez a nap főfeladata.

BR: Tehát semmi újság, rádió?

D: Nem, nem! Semmi újságolvasás, rádió, sem online-news, sem reggeliző tévé – teljesen hírekmentes vagyok.

BR: Ön a hírfogyasztást kórságnak tartja, news-junkie-kről beszél. Úgymond, egy kalap alá veszi a hír-hallgatókat az alkoholistákkal. A hír „méreg”, mondja Ön – de hát mi az olyan rettentően veszélyes a hírekben? („Az információ méreg”. Lásd: A Sasadi tsz levele a Pestiekhez, RS, 2008).

D: A news különböző okokból veszélyes, lássunk kettőt-hármat a legfontosabbikból. A news Önnek azt az illúziót sugallja, hogy megértheti a világot. Valójában ez Önnek nem sikerülhet, mert a hírek gyakran nyúlfarknyiak és lényegtelenek - ehhez hosszabb formátumok kellenek. A másik news-betegség: a jelentéktelenség. Önt unos-untalan hírekkel bombázzák, melyek teljesen irrelevánsak. Valahol lezuhant egy repülőgép, a bolygó másik oldalán; valahol kitört egy vulkán, valahol terroristák csaptak le, két elnök kezet rázott, Kína új anyahajót épít, É-Korea rakétákat tesztel. (Honnan tudja, ha nem hallgat híreket?RS19XI19). Ha Ön rákérdez, mindezek mennyire fontosak az Ön magánéletére nézve, azt látja, ezeknek a híreknek a jelentőségkvótája a nulla közelében van.

BR: Ahogy ezt fölsorolta, tényleg kissé litánia-szerű, az emberek mégis szívesen hallgatják. Vajon miért?

D: Ez a kőkorszak-agyunkkal függ össze. Szívesen fogadunk „flashing news”-dolgokat, melyek gyorsan mozognak, ideális esetben jól spékelhetők képekkel, cool videókkal. Ezért a médiumok egyszerűen azt tálalják, amiket az emberek szívesen fogyasztanak. A news olyan mint a cukor: könnyen emészthető, de hosszú távon káros.

BR: Ön minden fejezete végén szinte hipnotikus javaslatokat tesz. „Semmi news többé.” Akkor mi legyen, ami jobb?

D: Sokat nyerek, ha lemondok a hírekről. Helyette olvasok inkább egy könyvet a Szíria-háborúról, ha az egy évet késik is az eseményektől, de mit számít, ha úgy sem tudok beavatkozni. Ám jobban megértem. Ezért jobb döntéseket is hozok. Ami számomra nagyon fontos: a belső nyugtalanság, ami eddig elkapott, mára eltűnt! Lehet, hogy ez a korommal jár, de a belső nyugalmamhoz a news elhagyása is hozzájárult. És a legfontosabb: rengeteg időt nyerek.

BR: Most persze egy rádióval beszél, Ön a mi információ-politikánkat is célba veszi. A rádiók hallgatókat akarnak és ezeket hosszú távon megtartani. Amit Ön a könyvében csinál, az nem egy támadás az újságírás ellen?

D: Nem. Ez egy támadás a news-újságírás ellen. Az events generátorai legyenek fölvilágosult polgárok – és ne csak ezt a felületi kaparászást kapják – itt egy bomba robbant, amott valamilyen elnök valamit mondott – hanem szeretném a generátorokat megérteni, ezeket a láthatatlan mozgásokat. És ehhez több kell. Mindig ezek a rövid kis történetek jönnek, mintha fontosak, lényegesek lennének. Ha Ön ezt a news-diétát kipróbálja, a végén be fogja látni, hogy semmit sem mulasztott el.

BR: Az Ön könyve eredetileg a „News-Diät” címmel indult, aztán lett belőle „Die Kunst des digitalen Lebens”. Ez a news-ipar alapjában véve már akkor itt volt, amikor az első újságokat nyomtatták – és azokat is mindig ilyen blikkfangos cikkcímekkel adták el. Valójában nem az a probléma, hogy a digitalizálás változtatta meg ilyen erősen a médiaipart?

D: Igaz. Régebben minden újságot nyomtattak – volt elég hely hosszabb formátumoknak, elég hely a szerkesztésre, elég pénz oknyomozó újságírásra. Mára mindez kútba esett. Ma minden a figyelemkeltésért megy, minél több embert „linkelésre”, „kattintásra”, „lájkolásra” rávenni. A reklámbevételeket akarják gyorsan optimálni, ez a dolog méregfoga.

BR: Ez a „minél gyorsabban, minél kirívóbban” a médiumok válasza is egyben a megváltozott fogyasztói kívánságokra, tehát a social media, a smartphone, stb. új dolgokra. Könyve olvasásakor úgy érzem, Ön egy tettes-áldozat sémáját követi: itt egy news-zsurnalizmus, ott a szegény fogyasztók. De ez nincs így.

D: Abszolút igaza van. Nincs így, talán ezt kicsit eltúlzom a könyvemben. Persze, a fogyasztók is dolgozzanak meg azért, amit kapnak, de ehhez előbb tudatosság kell. Lássák be, hogy a kurta falatok nem tesznek jót az agyuknak. Ez a könyvem üzenete. A második: ha Ön ki szeretne szállni, tegye most, mert a news-körből egyre nehezebb lesz kiszállni. A mesterséges intelligenciával, új programokkal a news-t egyre inkább testre, Önre fogják szabni és pontosan az Ön érzelmi pontját fogják eltalálni úgy, hogy később szinte képtelen lesz másfelé nézni.

BR: Ön most ismét összefüggést konstruál a növekvő híráradat és a politikai diskurzus lehetséges csökkenő minősége között.

D: Láthattuk, hogy a news, különösen a social media területén, a táradalom polarizálásához vezetett. Az eset teljesen világos. Szórj minél rövidebb botrányos híreket egy társadalomra és az széthasad. Tehát én ma olyan messze mennék, hogy ha Ön jó demokrata akar lenni, akkor lemond a hírekről.

BR: Nos, az újságírás amúgy is a kritika központjában áll. Különösen a jobboldali pártok használják a „hazugságsajtó” (Lügenpresse) kifejezést. Az Ön kritikája ettől miben különbözik?

D: Az egy teljesen más célú vád. Én azért álltam rá erre a témára, mert egy jobb életet szeretnék folytatni és ennek egy része a hírekről való lemondás - jöjjön az bármely oldalról is. Megelégednék 3-4-5 történettel hetente, ha azok igazán fontosak lennének. Többet nem szükséges tudni. (Túl sokat tudunk... Lásd A sasadi tsz levelét, RS, 2008). De ezek tárják föl nekem az összefüggéseket, hogy a világot jobban megértsem. Ennél szívesen beszélek a kompetencia-körről, egy körről, ahol én átlagon felül jó akarok lenni. Ha Ön orvos, vagy építész...

BR: ...újságíró?

D (nevet): Mint újságíró, ebben a kompetenciakörben kénytelen ezeket a híreket beépíteni. Ez egy átok. De ez az egyetlen munka, amiből a news nem hagyható ki, az összes többiből – egész nyugodtan! Nem érdeklődhetünk mindig minden iránt. Legyen tisztában azzal, hol akar átlagon fölüli lenni és ott húzzon be mindent, ami Önnek segít, hogy jobb döntéseket hozzon – minden mást pedig felejtsen el!

(Bayerische Rundfunk, 2019. szeptember 2.

(„Hogyan gazdagodjunk meg?- Hát írjunk erről könyvet!” D., miután cégéből jól kistaffírozta magát, nekiállt írogatni. /Nyilván eljut a „Dobjuk el könyveinket”-ig is./ Véletlen, hogy sok mindent hasonlóan látunk?RS19XI19)