A POPULIZMUS ÚJ HULLÁMA 2019. febr. 24.

A gazdaság lejtmenetben, elosztási harcok kezdődnek – erősödik a politika polarizálódása. Föl kell készülnünk.

Az SPD jobb-populizmus elleni receptje: kiépíteni a szociálállamot. Az Unió a német ipari munkahelyeket védené, földolgozná a menekült válságot. (Bertelsmann: évi 150 000 bevándorló kell.RS19II25). Friss fölmérések szerint az AfD kissé visszaesik, Unió és SPD erősödik.

Ez egy irányváltás lenne? A napokban a Bertelsmann Alapítvány egyik rendezvényén egy populizmus tanulmányt vitattunk meg. Egyik esszenciája: „Az AfD választó-mozgósítása egy 'üvegplafont' ér el, ami sokkal mélyebb és masszívabb, mint a többi Bundestag-pártoknál.”

Az AfD potenciálja tehát ki volna merítve. Egy új normalitással lenne dolgunk, semmiképp egy tovább épülő populista hullámmal, mely a végén a rendszert veszélyeztetné.

Lehet, hogy ez a diagnózis az AfD-re érvényes, ám ami a populizmust és a kísérő zavargásokat a nyugati demokráciákban összességében illeti, a feltételek másképp alakulnak. Attól tartok, a következő években sok mindenre föl kell készülnünk.Az elmúlt években a populisták szárnyalását két körülmény segítette: egy gazdasági és egy kommunikatív.

Durva idők jönnek

A politika polarizálódása a gazdaság torzulásának talaján nő. Nem mondhatjuk, hogy Ném.o. az utóbbi években gazdasági stresszhelyzetekben volt. Mögöttünk egy hosszú gazdasági stabilitás, rendes növekedési ráták, magas foglalkozottság. A 90-es és a nullás évek munkanélküliségtől való félelme eltűnt. Helyette most sok embernek az a benyomása, hogy a rendszer rossz irányba sodródik. Esélyek és kockázatok, terhek és igények tisztességtelenül vannak elosztva – a fentiek és lentiek, a bevándorlók és az itteniek között. Ha már a prosperitás egyik szakaszában nő a politika polarizáció, mi történik a következő gazdasági válságban?

A konjunktúra visszaesése, úgy tűnik, tovább halad. Épp most jelenti az Ifo-Intézet, hogy a német vállalkozások az üzleti légkört ismét romlónak látják (keddre várható a fogyasztói magatartás fölmérése). Az elmúlt évek boom-ja lecsengett. Még fontosabb, hogy a pangás fontos ágak szerkezeti eltolódását kényszeríti ki. Ném.o. export és ipari súlypontú gazdasági modellje nyomás alá került. Épp a fontos autóiparban – protekcionalizmus, US-vámok, közlekedés-tilalmak és e-mobilitás gyengítő hatása miatt – a következő években százezrek veszíthetik el munkájukat. A rég esedékes állami szerkezeti reform és a valamikori takarékossági program miatt tömegek válnak vesztessé. Ehhez jön a „globoterizálás”. Richard Baldwin közgazdász nevezi így a nemzetközi munkamegosztás új formáját, amelyben intelligens gépeket kötnek össze hálózatba, minden országhatáron át. Eredmény: a globális verseny még kegyetlenebb lesz, munkahelyek semmisülnek meg és esnek a munkabérek. Baldwin nem egy riogató sarlatán, hanem egyike a legtekintélyesebb kereskedelem-közgazdászoknak.

Város és vidék

A politikai törésvonal a nagyvárosok és a vidéki régiók között fut. A gyérebben lakott vidékek már az elmúlt években is jobban szenvedtek a globalizációtól. (Az autópályák kizsigerelik a vidéket.RS19II25). Ez folyik Angliában is, Fr.o.-ban is, ahol a gazdasági dinamika néhány nagyvárosba van koncentrálva. A vidék a gazdasági bajok mellett azt is érzi, hogy a politika és a média átnéz felette. És ha ide még külföldiek vándorolnak be, furcsa kultúrájukkal, akkor nagy a megdöbbenés.A francia sárgamellényesek mint vidéki tiltakozó mozgalom indult, autóikra rá vannak szorulva, ezért a benzinadóra igen érzékenyek. A 2016-os brexit-referendum érthető úgy is, mint tiltakozás London uralma ellen. Trump is a közép-nyugat rozsdásodó, vidékies tájaival nyert. Ném.o.-ban a Pegida-démók is a keleti német tagállamokban kezdődtek, ahol fogy a lakosság és a gazdaság is. Az AfD politikailag itt profitált.

Érzelmek, érzelmek

A gazdasági szerkezet-váltáshoz jön a politikai. Ezt a médianyilvánosság hirtelen kitágulása indította be, amely hozzájárult a politika és a szembenállások érzelmesítéséhez. A polgárok figyelméért való kemény versenyben a nagy egyszerűsítők és kiélezők előnyt szereztek - az óvatos problémamegoldókkal szemben. Ebben a médiahasználat egy fontos faktor. Minél kevesebb polgár informálódik a klasszikus hírforrásokból, annyival nő a populisták játéktere. És a médiafelosztás még nincs lezárva. Ném.o.-ban még sokan a hagyományos forrásokból táplálkoznak, az online- és a közösségi oldalak használata ritkább, mint a hasonló országokban, az US-Pew Intézet szerint. Ez azonban annak a jele, hogy itt marad még potenciál a nyilvános vita további polarizálására - amennyiben a média átalakulása itt is tovább folyik és a gazdasági feszültségek tovább nőnek.

Populizmus, bal-lentről egészen jobb-fenntre

Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a frusztráció és a düh különféle utakon mobilizálható: jobbról balra, felülről lefelé. Ez Fr.o.-ban szépen látható. A klasszikus pártok marginalizálódnak. Három „mozgalom” versenyez egymással: Marine Le Pen Rassemblement National pártja (jobb fentről), Jean-Luc Mélanchon La France Insoumise-je (bal fentről), ehhez jön Macron La France En Marche-a (felül, középen és kifejezetten anti-populistán).

A sárgamellényesek egy alsó mozgalom, amit a balosok és a szélső jobbosok elfoglalnak. A populizmus minden játékfajtájában közös, hogy a nép és az elitek között éles határt konstruálnak, a társadalmi viszonyokat fülsiketítően és durván egyszerűsítve harsogják és túl egyszerű megoldásokat propagálnak. Alkalmakként ősi narratívákat dobnak be, mint a nacionalizmus, marxizmus és a vallásos világvégek, melyekkel tovább erősítik zavaros ideológiájukat.

Ez veszélyes, mert társadalmi konfliktusokat szítanak, álmegoldásokat kínálnak, melyek a valódi problémákat nem enyhítik, hanem inkább súlyos mellékhatásokkal terhelik. (Lásd Venezuela, amely még mindig a sovinizmus balpopulista ideológia fogságában szenved).

 

NAPELEM-BURJÁNZÁS 2019. márc. 1.

Szurkolok, nehogy fölismerjenek és kirúgjanak, mert legutóbb visszabeszéltem a Paks-főmérnöknek és 200 embernek (Lásd: CSÖRTE).

A BME Q épületébe (luxuspalota, stb.) hív az Energetikai Szakkollégium febr. 14-én, a napelem-hálózat előadásra. Ezt a diákszervezetet soha sem fogom megszokni: míg Németországban az ilyenek a legharciasabb ellenállók, ezek itt kemény atomosok, az energia óriáscégek előretolt katonái, rendezvényeiket azzal kezdik, hogy kiakasztgatják a MOL és társai zászlait.

Pedig most az előadó, Hajdú-Benkő Zoltán, e percben atomellenes, anélkül, hogy ezt egy szóval is kimondaná. Volt E.ON-os, a Nemzeti Közművek hálózat és napelemes felelőse – ő adja (seregével) nekünk mindennapi áramunkat! Először hallom itt: decentralizált energia. A német Rekommunalisierung-harc (visszavenni az energia-rendelkezést az óriásoktól) idestova már 40 éves. Tisztes szakelőadást kapunk az ország villanyellátásáról (másutt cégeknek 100eFt a belépő!), ha olykor el is veszünk az elektro-dzsungelben. Hajdú elpanaszolja, hogy a napelemek a fejükre nőttek. És tovább nőnek, mint a gombák. (Nem lehet betiltani, mint a szélerőt... Jaj! Nem is szóltam!) Minden kártyáját kiteregeti (?!), nagy lehet a nyomás. Megszállottan tervezik a napelemek fölös termelése hálózatra kötését (200 mrd Ft, de honnan?). Halljuk, hogy itt a 24h-akku az e-autókban; mennyire „rángatja” a gridet a sok megújuló; mekkora probléma, ha mindenki klímát nyáron vagy kávéfőzőt kapcsol be - egyszerre foci-közvetítés után.

Simán le is futna az egész, ha nem lenne itt egy ökobetyár: - Micsoda esztelenség, non-stop, 24 órán át óriási energiákat pumpálni a hálózatba! Intelligens áramszolgáltatás az lenne, hogy akkor adjon, amikor kérem és annyit, amennyit kérek. És olyat, amilyet kérek: egyenáramot! Hisz ma már minden kütyünek ez kell. Minek a sok transzformátor? Pusmogják, hogy a váltóáram tévedés volt, jön az egyenáram. A kínaiak már építik az 1000 km-es vezetékeket – ha csak nem kínai kacsa az egész! Az eddig flott, profi előadó teljesen lebénul: No komment.

-De nem ám úgy! Legalább azt mondja meg, mi lehet a maga számára az intelligens áramszolgáltatás? Visszavetíti a Szeged/Zsombó Smart Grid projektet, mostanában adják át. A szolár park tényleg csúcstechnika: a napelemesek elosztják egymás között az áramot, a fölöst föllövik a gridre.

Előadás után odarohanok: Csak nem azt akarja mondani, hogy ezt a kínai sztorit tőlem tudta meg? Rendeljenek nálunk pedálos generátort – reklám célokra!

Szinte szánom, hogy bekavartam.

Te jó ég, lehetséges, hogy az 1000 km-es váltóáram- hálózatot újra kell tervezniük – egyenáramra?

 

PÁLYÁZAT: PEDÁLOS GENERÁTOR – ÁRAMTERMELÉS EMBERI ERŐVEL 2019.márc.4.

1. A szervezet bemutatása

A Cargonomia és a Cyclonomia erős, bejáródott fővárosi szociális szövetkezetek, melyek már évek óta a teher- és személyszállítás útján kiváltja a fosszilis alapú járművek egy részét. Így növeli a város élhetőségét, a levegő minőségét, a közlekedés biztonságát, a jobb térkihasználást, a kerékpározók testi erejét és fittségét; csökkenti a lakosok zajmegterhelését, a CO2 klímaromboló hatását, az ökológiai lábnyomot.

A Cargo a Dembinszky utcában segítséget nyújt teherkerékpáros kérdésekben, bárki kerékpározó barátokat szerezhet és részt vehet a Cargo rendezvényein, versenyein.

A Cyclo Bertalan utcai kerékpárműhelyében bárki igénybe veheti egy kerékpárszerelő szakember segítségét, használhatja a műhelyt és szerszámait – mindezt díjtalanul!

2. Projektleírás

A Cyclo pedálos generátora nem kerékpár! (Ha egy kerékpárt rárakunk egy generátorra, igen rossz hatásfokú, alkalmatlan, otromba hibridet kapunk, amely nagy teret foglal el, irodában, szobában nem használható, ezért aztán hamar vége is lesz ennek a kísérletnek.)

Az egykerekes, pedálos generátor („pedgen”) egyszerű, olcsó, bárki által megépíthető, emberi erővel működő áramtermelő, de egyben egy alapgép, sokoldalú fölhasználással.

Egy nagy farost-korongra rácsavarozott pedálból áll, amivel egy DC motort hajtunk meg. Ez ilyenkor áramot ad le. (Bárki kipróbálhatja, telefonját föltöltheti a Cyclo-ban, megnézheti a youtube-on: pedal generator budapest)

Előnyei:

• Napi használatban kiválthatja a szobakerékpárt, így nem csak kiváló tornaszer, hanem közben áramot is termel.

• Ezzel kis készülékek föltölthetők (mobil, tablet, laptop, stb.) ill. direkt üzemeltethetők (tv, rádió, LED-lámpák, stb. , de fúrógép is)

• Vészhelyzetben bevethetők (áramszünet).

• Átépítéssel, áram nélkül, direkt erőátvitellel kisgépek is meghajthatók (szivattyú, fűrész, szita, stb).

• Segít visszanyerni az ember energia-érzékét.

• Elősegíti a megújuló energiák bevetését, a fosszilis és az atom alapú energiák kiváltását.

Az ember az energia-dömping miatt elvesztette érzékét az energia iránt, gombnyomásra kWh ezreit fogyasztjuk el. (Fejenként 300 energiarabszolgát kéne tartanunk, ha emberi erővel kellene igényeinket biztosítani.) Ha valaki leteker 100-200 Wh-t naponta, lábában érzi, mennyi is lehet 1000 Wh (vagyis 1 kWh) és sokkal tudatosabban fog vele bánni.

4 db. építéséhez kérünk támogatást (2018 január – aug.) között, mert sorozatban gyorsabb és olcsóbb összerakni.

3. Tevékenység

A „pedgeneket” kerékpáros-, zöld-, közlekedési és hasonló rendezvényeken (pl. critical mass) kívánjuk kölcsönözni, esetleg lízingelni, hogy a visszafolyó pénzekből újakat építhessünk; hatásfokát, tartósságát javíthassuk.

Gyerekeknek külön építünk gyerek-pedgen-t, mert észre vettük, hogy nagy örömet okoz nekik, ha kipróbálhatják és ezzel életre szóló élményt szereznek.

4. Költségvetés, egy készülék

DC motor 30e Ft

rostlemez 6e Ft

pedál, ülés,

kormány 4eFt

dörzskerekecske 2eFt

vasváz 5eFt

kijelző 5eFt

szállítás 5eFt

munkadíj 20eFt

------------------------------------

75 eFt ~ 4 db. 300e Ft

 

Melléklet: képek,video (youtube PEDAL GENERATOR BUDAPEST ROZSA).

IVO ANDRIC A NYITOTT MŰHELYBEN - ÉS MÁS IS 2019. márc. 13.

Itt vannak Novi Sad-ról, a Fórum kiadó mutatja be Andric: Jelek az út mentén/Znakovi pored puta c. „füveskönyvét”. (És kel versenyre a többi 10 000 könyvvel, ami még idén meg fog jelenni magyarul.) Földijeimet keresem, itt is pl. Szerbhorváth Gyurit, az ömlesztett Vajdasági lakoma szerzőjét. (A Sympo történetét kéne átírnia kissé strukturáltabba.) Itt van Mesés Péter is az Ex Sympo-tól. -Kedves Péter, hiányoltunk benneteket a PIM-ben, a Sympo-esten! (Lásd: okobetyar.blog; amikor Pröhlétől még egyszer frászt kaptam) Fehlanzeige: Egyszerűen csak lenyúlták a brand-et. Még a szakmán belül sincs átjárás! Gőg, csőlátás, belterjesség. A BME F29-ben, a Fizikai Intézetben a „filoszokon” gúnyolódnak és viszont. Az Irodalomtudományi Intézet „Kortárs próza” konferenciáján, novemberben a Ménesi úton egy írót sem láttam. Most az ottaniak itt is többen megjelennek, főleg Radics Viktória, aki szorgalmasan fordítja ide a szerbhorvát könyveket. Bár a Fórum szerint: sok fordíthatatlan, olvassuk eredetiben! Fordítsanak többet, jobban; a Travnicka hronika, magyarul Vihar a völgy felett, szerencsétlen cím, „megállnak Danilo Kis-nél – több Basara, Velikic kéne” (?? Itt vannak!). Radics fölmondja Andric életrajzát (?), de nem bánom, hozzáadja a magáét. Pletyka - nem a műnél kéne maradnunk? Andric, Gavrilo Princip barátja, 8 hónap börtönnel megússza (szanatórium Sztálinhoz képest), aztán lesz minden: horvát, „jugoszláv”, szerb, diplomata, polgár, kommunista. 1878: Szarajevó megszállása, akasztások és „civilizálás”: vasút, posta, vízvezeték. Kérdezem: Ez is „szomorú trópusok”? Egy afrikai: Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele? (Megnyomorították a fél világot.) Andric: „A mélyben lappang a gyűlölet.” Mely majd újra és újra, 1914/41/90-ben, az esztelen öldöklésekben tör felszínre. Szarajevó, 1900: békében él egymás mellett horvát, szerb, muszlim, zsidó, sváb. Aztán jön a hatalom-őrült: Ő más, mint te! Üsd agyon, vedd el tőle! Így mészárolnak le 9000 embert Srebrenicában - a „civilizált” Európa szeme előtt! A Híd a Drinán magyarul (Na Drini cuprija) állítólag Pesten került egy nyugati kezébe, így jött a N-díj. (4 nyelvsík: narrátor-szerb, muszlim, helyi-szerb, Lottika-sváb). „A belgrádi Andric-archívumban még sok mindent föl kellene dolgozni.” Igen, de lehetőleg 12 éven belül. (A klimatológusok szerint ennyi van hátra.) /2019. márc.5/

 

MIGRÁCIÓ: 8 TÉVHIT Hein de Haas Amsterdam 2019. márc.14.

Haas, az University of Amsterdam migrációszociológia professzora:

1. Nem, a lezárt határok nem vezetnek egyszerűen kevesebb migrációhoz

   Határ lezárva – migráns kint: ez nem ilyen egyszerű. A migráció-korlátozások gyakran járnak akaratlan mellékhatásokkal.

   - Arra kényszerítheti a migránsokat, hogy más, legális vagy illegális utakat keressenek, pl. kihasználják a családegyesítést, bár néha valóban csupán munka-migránsok. -Erős határellenőrzések a migránsokat más utakra terelhetik, pl. a tengerekre, ahol növelik az embercsempész-piacot. -Migráció-szűkítéssel egy most-vagy-soha migrációt válthatunk ki. Amikor Surinam 1975-ben független lett a hollandoktól, rövid idő alatt a lakosság 40%-a áttelepült Hollandiába, mielőtt vízumkényszert vezettek volna be. -Migráns-korlátozások paradox módon oda vezethetnek, hogy a migránsok véglegesen a vendéglátó országban horgonyozzanak le. A gátak akadályozzák a körbevándorlást. Ez történt a 70-es és 80-as évek „vendégmunkásaival”, akik egy átmeneti hazalátogatás után attól féltek, hogy nem juthatnak ismét be a vendéglátó országba, ezért az ottani letelepedés mellett döntöttek. Így 1991-ben, amikor sok marokkói, akik szezonmunkások voltak Sp.o.-ban, és ide-oda ingáztak, a schengeni egyezmény után, a vízumkényszer miatt, hajókon kezdtek illegálisan bejutni és végleg letelepedni, hozván magukkal családjukat is. Így a marokkóiak száma Sp.o.-ban gyorsan elérte a 700 000 lelket. Mindez nem jelenti, hogy a kormányoknak ne lenne semmi eszközük a migráció szabályozására. Látható, hogy egyrészt a liberális bevándorlási politika nem vezet föltétlen tömegmigrációhoz, másrészt kiforratlan migrációs intézkedések kontraproduktívak lehetnek.

2. Nem, a migrációs politika semmi esetre sem mondott csődöt

   A média elárasztotta a fogyasztókat a menekültek képeivel, amint azok a zöldhatárokon át és tengeren hajókkal közelednek. Ebből keletkezett a teljesen elhibázott európai menekültpolitika torzképe. Ilyen „menekültválság”-nézet miatt nem látható, hogy sok migráció-politikai intézkedés igen hatékony. A migránsok nagy többsége tiszteletben tartja a bevándorlási törvényeket. A lehető legjobb fölmérések szerint minden tízből kilenc (10:9) legálisan utazik be Európába. Ez is cáfolja, hogy a migráció ellenőrzése Európában teljesen meghiúsult volna. Az illegális migráció egy viszonylagosan korlátozott jelenség. A nagy migrációs özönök, mint 2015-ben, vagy a 90-es években a balkán háborúk idején, inkább kivételek és rövid idejűek. A bevándorlás nem egy vízfolyás, melyet egy vízcsappal megnyitni és elzárni lehet. Egy modern és szakszerű bevándorláspolitika nem föltétlen a migráció mértékét akarja korlátozni, hanem inkább időpontját és szűrését próbálja befolyásolni. Egy ilyen stratégia hatása azonban korlátozott. A migráció-minta a gazdasági fejlődés és a társadalmi változás hosszú folyamaitól függ – úgy a származási, mint a célországban, melyek a migrációs politika erejét meghaladják. A legtöbb európai országban a migráció erősen függ a konjunktúra ingadozásától. Nagy növekedéskor a migránsok munkahelyet találnak és munkaengedélyt kapnak. A munkaerő-kereslet növeli a migrációt, ám sokkal gyengébben, mint a szegénység és az erőszak a származási országokban.

3. Nem, a bevándorlási politika nem lett szigorúbb

   Az ellenkezője igaz. Egy kutató csoportom Oxford-ban 45 ország, 1945-2010 közötti, 6500 migrációs törvényt vizsgált meg. Valójában a bevándorlási politika a legtöbb migránscsoport számára liberálisabb lett. Ném.o. idevágó rendeleteinek 65%-a 1945 óta megkönnyíti a bevándorlást, 35% inkább korlátozza, 4% semleges. Ez alól kivétel a határellenőrzés és a vízumpolitika, mely a menedék-kérőket és a szabálytalan bevándorlókat hivatott visszatartani. Ám ezek a csoportok az összes migránsoknak csupán egy kisebbsége. Ha hosszabb távra tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az összes többi migránscsoport – családok, egyetemisták, munkavállalók – egyre inkább szívesen látottak. A 80-as és a 90-es években több európai ország, így Ném.o. is, megkönnyítette az állampolgárság megszerzését. Még 20 éve német és holland politikusok is hangsúlyozták, hogy országuk nem bevándorló ország. Mára ez kivétel lett és csak a szélső jobbosok mondják ezt. Ez is annak a jele, hogy a migráció egyre inkább elfogadott.

4. Nem, a fejlődési segítség nem a migrációs okokat szünteti meg, ellenkezőleg Európa számára a fejlődési segítség eszköz, hogy csökkentse a migrációt és ezt a „menekülést kiváltó okok leküzdésének” nevezi. Ezen tézis szerint a Dél-Észak-migráció lényeges oka a szegénység. Ám több segély nem csökkenti a kivándorlók számát – ellenkezőleg. Az ENSz fejlődési rangsora mutatja, hogy a legszegényebb országokból menekülnek a legkevesebben, a közepesen fejlettekből többen. A mélyszegénység megbénítja az embereket, a kivándorlásra nincsenek anyagi eszközeik. Ezért az is tévedés, hogy a klímaváltozás tömeges migrációt vált ki. Ami az emberek kivándorlási hajlandóságát és lehetőségeit növeli, az a gazdasági növekedés és a jobb oktatás. Nem véletlen, hogy nagy kivándorló országok, mint Mexikó, Marokkó és Töröko., közepes jóléti államok. A haladás a legszegényebb afrikai országokban, Szaharától délre, kényszerűen növelni fogja a migrációt. Így Európa a jövőben a szubszaharai régiókból számíthat bevándorlókra, kevésbé Töröko.-ból és É.-Afrikából.

5. Nem, a migráció nem okoz „agyelszívást”

   Ismételt tézis, hogy a migráció „brain drain”-t okoz, a jól képzettek elvándorlását és ezzel a származási országok fejlődési potenciálját csökkenti. Ebben az esetben is a kivándorlás mértéke ehhez túl csekély. -A kutatás azt mutatta, hogy az elvándorlás, pl. az orvosoké, egy ország strukturális fejlődési problémáiért rendszerint nem felelős, mint pl az elégtelen egészségügyi rendszerért. -A fejlődő országok is egyre inkább a diplomások magas munkanélküliségével küzdenek. -Gyakran arról is megfeledkeznek, hogy a migránsok nagy összegeket fektetnek be származási országukban. 2015-ben mesés 410 mrd $-t küldtek vissza és ez csak a hivatalos pénzmozgás. Ez a kétésfélszerese az összes globális fejlődési segélynek (ami 161 mrd $). Ezek a pénzek (remisszák) javítják a fejlődő országok életszínvonalát és csökkentik a szegénységet. Másrészt illúzió volna azt hinni, hogy a hazatérő migránsok befektetéseikkel a fejlődő országok alapvető problémáit (korrupció, egyenlőtlen elosztás) képesek lennének megoldani.

6. Nem, a migránsok nem vesznek el munkahelyeket és a jóléti államot sem veszélyeztetik

   A fölmérés azt mutatja, hogy a migránsok olyan munkákat vállalnak, amiket a helyiek kerülnek vagy amire az itteniek nem elég képzettek. Több stúdium szerint is, a migráció hatása a gazdasági növekedésre és a bérekre, igen csekély. Az az elterjedt tézis sincs bizonyítva, hogy a magas szociális biztosítású államok, mint Ném.o. és Hollandia több migránst vonzana, mint Anglia és az USA. A bevándorlásból elsősorban a vállalkozások, a gazdag és a középosztály profitál. Ebből a célországok alsó jövedelmi osztályai keveset nyernek. Ironikus módon az exmigránsok félhetnek a legjobban, mert az újonnan jöttek konkurenciát jelentenek számukra a munkapiacon. A nyitott határok szószólói gyakran ignorálják, hogy a migráció növelheti az egyenlőtlenséget.

7. Nem, a migráció nem oldhatja meg a társadalom elöregedését

   Ehhez is minden nagy migráció kicsiny, hogy az öregedő lakosság demográfiai problémáját kompenzálja. Egy ENSZ-becslés szerint, egy ilyen hatás eléréséhez irreálisan és nem kívánatosan nagy bevándorlás kellene, sokszorosa a maiénak. Ném.o. évente 3,5 millió bevándorlót kellene, hogy befogadjon – ez tizenkétszerese az éves átlagnak (280 000/év, 1991-2015). Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy ez globális jelenség, így az elöregedő ország, Kína is a nemzetközi migráció céljává vált.

   A világ egészét tekintve: egyszerűen elfogy a gyerek. A jövő kérdése nem az lesz, hogyan fékezzük meg a migránsokat, hanem, hogy hogyan nyerjük meg őket.

8. Nem, mi nem a soha nem látott migráció korszakában élünk

   Végül vessünk egy pillantást az egészre. A migránsok aránya a világ- összlakosságában már 50 éve állandó (1960 óta 3%). Egyszerre nőtt, hasonló mértékben, a számuk és a lakosság száma (1960-2015: 93 M-244 M; 3 mrd-7,3 mrd).

   A globális „menekültkrízis” tézise is tévedés. Globálisan a migránsok csak egy kis része menekült. (1960-2010: 18,5-16,3 M menekült, 2 millióval csökkent). Ám 2016-ra, főleg a szíriai háború miatt, a menekültek száma 21,3 M-ra nőtt. Most világszerte 7-8% menekült van a migránsok között. Ezek főleg a fejlődő országok táboraiban gyűltek össze (86%). Ezek: Töröko., Pakisztán, Libanon, Irán, Etiópia és Jordánia. Ehhez képest a nyugati társadalmak egy csekély számú menekültet kapnak és az időszerű számok semmi esetre sem példa nélküliek. Míg ma az EU-lakosság 0,4%-a menekült, 1992-1995 között 0,5% volt.

   A migráció legnagyobb változása, a II. Világháború óta, az iránya. A korábbi évszázadokban főleg az európaiak vándoroltak ki idegen országokba (vagy megszállták azokat), ez az irány mára megfordult. Magas gazdasági növekedésével és öregedő társadalmával az EU migrációs céllá vált, évente 1,5-2 M migránsot vonz magához. Ezek a számok nagynak tűnnek, de csak 0,3-0,5%-a az EU 508 milliós összlakosságának. Ebből is le kell vonnunk az évi kivándorlást, 1-1,5 milliót, hogy nettómigrációs értékeket kapjunk. Ném.o., Fr.o. is e körül ingadozik, mindig a konjunktúrához idomulva.

   Itt az ideje, hogy a migrációt a realitás egy természetes, jelentős részében elkerülhetetlen elemének tekintsük – nem egy eltávolítandó, elsődleges problémának! Nyílt és gazdag társadalmak a jövőben is jelentős bevándorlásra kell, hogy számítsanak – ha tetszik, ha nem. Ez a „liberalizálás paradoxonjához” vezet bennünket. A kevesebb migráció óhaja egy liberális gazdasági renddel összeegyeztethetetlen. A munkavállalói jogok eróziója, a munka rugalmasságának növekedése és a néhai állami üzemek privatizálása Európa munka-migráns iránti keresletét jelentősen megnövelte. Az UK és az USA, a két erősen liberalizált gazdaságú ország, heves migráció-vitái a liberalizálás-paradoxon legerősebb bizonyítékai.

   A bevándorlást drasztikusan csökkenteni csak egy módon lehet: a gazdasági liberalizálás folyamatát vissza kell fordítani és a munkapiacokat szigorúan szabályozni kell. Ezzel persze mindenki jóléti szintje csökkenne. Aki ezt valóban akarja, emelje föl a kezét!

   /Der Spiegel 9, 2017/

 

(Máris emelem: ez nem jólét, hanem ön- és világpusztítás. Ma már minden munka romboló. Ki szereti a munkáját? A szalagon kapkodó, a bullshit-job-os? Ha a növekedést megkérdőjelezzük (vagy magát fojtja meg), minden következtetés hamis.

Senki ne utazzon sehová (ökokiskáté, 1990). Mindenki éljen és dolgozzon a szülőhelyén! A globális számok, statisztikák csalókák lehetnek: „Milyen jó, hogy csak én haltam meg”. Régiókra, városokra lebontva esetleg más „tévhithez” jutnánk!RS19III8)

 

FURCSA TALÁLKOZÁSOK: POUJADE-NAK 50 ÉV MÚLVA IGAZA LETT? 2019. márc. 20.

A francia 1954-es populizmus-pionírt, P. Poujade-t mutatja be a 2000 (2018/10). Már Kölnben jöttek újfasiszták az irodánkba, mert hallották, hogy támogatjuk az őshonos, „fajtiszta” gyümölcsösöket. Kisvasút-pártiak is vagyunk, amin ki lehet majd költözni a városokból. Az 1992-es Teller Ede budapesti és a 2004-es MtudE elleni tüntetés kétségkívül tudomány- és értelmiség-ellenes: a romboló tudományt és a meddő értelmiségi munkát kérdőjelezi meg. Ha hiszünk a közelgő klíma- és egyéb fenyegetésben, akkor vissza kell térnünk a Poujade-i földhöz ragaszkodáshoz: fölállni a számítógép mellől és kimenni a földre, meleget és élelmet termelni.

 

PSZICHOPOLITIKA, Byung-Chul Han könyvéről 2019. ápr. 10.

diebresche/Wien, C. Hubatschke

Han folytatja harcát a hálózat-társadalom, továbbá a neoliberalizmus és a posztdemokrácia ellen. Filozófiával, szociológiával alábástyázva, a marketing-újnyelv mesterséges világából és a kommunikációs ügynökségekből vett példákkal Han az időszerű kapitalizmus és hatalomtechnikái meglehetősen kritikus képét tárja elénk. Egy rakás fogalmat halmoz föl teljesen összefüggéstelenül, egyet sem elemez komolyan, egy ideát sem visz végig - a végén a könyv jólismert neoliberalizmus-kritikák gyűjteménye marad, egy álkritikus harci retorikába becsomagolva. Bátran és hosszú lére eresztve polemizál a „smart hatalom” ellen (25), ahogy az „átláthatóság diktatúrája” (18), „az érzelmek kapitalizmusa” (18), a „gamifikálás” (69), az „egyén totális jegyzőkönyvezése (82), és természetesen a baljóslatú „raj” ellen, amit már egy korábbi könyvében (2013) az oly kegyetlen „shitstorm” produkciójára redukált. Könyvsorozatában a „Rajban”-tól a „Fáradtságtársadalomig” Han ugyanazon – ha nem is mindig érdektelen – örök téziseit népszerűsíti, miközben itt is érvényes, hogy ezeknek ismételgetése nem hoz több mélységet, sem súlyt.

Szabadságfantáziák

„A szabadság egy epizód lesz. Az epizód egy közbenső darab, érzése egy életformáló, egy másik életbe való átmenetkor lép föl, míg ez maga mint kényszerforma nyilvánul meg”(9). Így írja Han mindjárt a könyve elején, és ezzel a vélt vállalkozói szabadság közismert kritikájára utal. Ezt a szabadságot propagálja a neoliberalizmus a kultúrától a reklámon át a mindennapi gazdasági hírekig. A Foucault-féle fegyelmező-társadalom ma már történelem. Han gyakran hivatkozik az 1990-ben Deleuze által leírt kontroll-társadalomra, amelyben a vállalkozó önmagát zsákmányolja ki és magát mégis szabad egyénnek vallja. Ez, Han szerint, a neoliberális kapitalizmus valódi mesterműve, mert magát a szabadságot zsákmányolja ki. Eladósodott, függő és egyre a burnout határán vagy már benne, a vállalkozó önmagát, mint a társadalom teljesítményhordozóját látja, aki többé nem egy főnöknek dolgozik, többé nincs elnyomva, hanem önrendelkezőleg a saját kizsákmányolásán dolgozik. Eddig mindezt tudtuk. De hogy a számos, ezzel a jelenséggel sokkal alaposabban foglalkozó publikációk közül kiemelkedjen, az önkinevezett „sztárfilozófus” a határtalan általánosítás és az abszurd eltúlozás szokásos retorikai stratégiájával él. Így a valódi társadalmi viszonyok elképesztő mellőzésével minden idegen-kizsákmányolás és ezzel az osztálytársadalom végét jelenti be. Mert a kizsákmányolás paradigmatikus formája végül is az önkizsákmányolás. Globális uralmi viszonyokat és a globalizált termelési szerkezeteket ignorálva, az úr-szolga perszonális szövetséget vetíti elénk. Ezér tovább ne csodálkozzunk, ha Han a társadalmi diszkrimináció minden formáját (legyen az rasszista, szexista, vagy más) egyáltalán nem említi meg – végül is ezek nem illenek a tézisébe. Ezzel bizonyos értelemben csak azt a neoliberális ideológiát reprodukálja, miszerint az egyénre való redukció, az alávetett és magát ismételten alávető szubjektumra való redukció, kritikájában is a régismert neoliberális diktátumot reprodukálja: „There is no such thing as a society”. Így Han számára a szociabilitás teljesen eltűnik, maga az osztályharc is csak magában az egyénben játszódik le, mely ráadásul egy lágerhez hasonlít, amelyben az áldozat és a tettes is ugyanaz. Könyve legabszurdabb oldalain ezt írja: „Nem a kommunista forradalom, hanem a neoliberalizmus dominálja az idegen-kizsákmányolt munkásosztályt. Ma mindenki vállalkozásának önkizsákmányolt munkása. Mindenki úr és szolga egy személyben. Az osztályharc is egy önmagunkkal való belső harcba megy át. A neoliberális rezsimben valójában proletáriátus nem létezik, sem munkásosztály - mindenki saját termelő eszközeinek tulajdonosa. A neoliberális rendszer valójában már nem osztályrendszer, nem egymással antagonisztikusan viselkedő osztályokból áll. A rendszer stabilitása épp ebből ered.” (14/15). „Az önkizsákmányolt szubjektum egy munkatábort hordoz magával, amelyben ő tettes és áldozat is egyben.” (84)

Digitalitás

A neoliberalis önkizsákmányolás Han-nál szorosan az új technológiákkal függ össze. Számára már nem a fegyelmező-társadalom szimbóluma, a Bentham-panoktikum, a hatalom aktuális mechanizmusa megtestesítője, hanem bennünket inkább a „digitális panoktikumával” ural. (18). Izolációs fogság helyett folyton kommunikálnunk kell, a transzparencia diktatúrájának alávetve (18), minket többé nem őriznek, hanem - Deleuze nyomán - „ellenőriznek”. Az egyén teljesen „önként” kész a saját életét digitálisan lemezteleníteni, adatait önszántából odaadni, így az óriási adathalmazokat tovább hizlalni és eltűrni, legyen az „gamifikálás”, vagy saját testfunkcióinak, táplálkozásának, fitnessállapotának állandó megfigyelése és ellenőrzése. „Quantified Selbst”, aztán oszd meg, posztold, lájkold. Ez a kitárulkozás már pornográf vonásokat mutat (82), jól tudva, hogy a Big Data nem felejt, mindent jegyzőkönyvez és ebből tőkét kovácsol. Az általánosan uralkodó adat-fetisizmus önmagában is egy ideológia, az abszolút kiszámíthatóság ideológiája, mely hisz az előrejelzésben, ha az elemzésekhez kellően nagy számú adat gyűlt össze. Ez az „adat-totalitarizmus” (80) mindent átjár: az egészséget, a munkát, a szabadidőt, de főleg a fogyasztást és a politikát (kulcsszó: posztdemokrácia). Ám a „dataizmus” (81) - olcsó szójáték, a Big Data másik neve - mindeközben eseményvak marad. Ahogy Han helyesen érvel, a valószínűség kiszámítása kiszórja a rendkívülit, a valószínűtlent, a másságot. „Ha minden rögtön láthatóvá kell, hogy legyen, eltérések aligha lesznek lehetségesek. A transzparenciából egy konfortkényszer következik, mely a mást, az eltérőt eltávolítja. (…) Statisztikai átlagértékeket számolnak ki. Így a Big Data nem fér hozzá az egyszerihez. Nem a statisztikailag valószínűtlen, a szinguláris, az esemény lesz a történet, amely az emberi jövőt meghatározza. Így a Big Data jövővak (100f). Ahelyett, hogy ilyen érdekes, ha nem is új tézisekkel érvelne, Han a könyvecskéjét régismert konzervatív kultúra- és technikakritikus ömlengésekkel tömi tele. Az internet összes új technológiájával megakadályozza a reflexiót és egyáltalán az összes gondolkodási folyamatot; csupán „lármát” csinál. Mély és informáló kritika többé nem lehetséges, ehelyett csak rövidlejáratú lereagálásokra kerül sor, „shitstorm”-ok formájában (…). Különösen dőre és kultúrkonzervatív lesz a könyv, mikor az eredeti témájától eltér és azt a „modern színházat” szidja, mely elvesztette minden minőségét, és csak effekteket és affekteket ad ki (60). Han a moderntől, a nem-klasszikustól szorongva, könyve elejétől a végéig feszeng – ezzel egész gondolkodásmintáját tárva elénk.

A biopolitikától a pszichopolitikáig

Ahogy már a cím is sejteti, Han főtézise, hogy mi a pszichopolitika korában élünk. Ui. a Foucault által elemzett biopolitika már a múlté, mivel – legalábbis Han igencsak szűk Foucault-olvasata szerint – ez a fegyelmező-társadalom egy része volt. Többé nem a test fegyelmezése, hanem az érzések, emóciók és a psziché ellenőrzése áll a neoliberalizmus fókuszában. Han nemcsak azt veti Foucault szemére, hogy a fejlődést nem ismerte föl idejében (37), hanem arról is meg van győződve, hogy minden tovább vezetett gondolata - Lemke-től Agamben-ig – megkérdőjelezhető, mivel ragaszkodnak a biopolitika fogalmához. Minden további következtetés problémás – kivéve persze Han-ét -, mivel egyedül ő képes Foucault-t helyesen értelmezni. Egy digitális társadalomban csak a nem-anyagi számít, az információ, ezért többé nem a test, hanem a lélek, a psziché a modern hatalomtechnika célja. A fegyelmező társadalom kormányzástechnikája a biopolitika. Ez azonban a neoliberalizmus számára teljesen alkalmatlan, mely főleg a pszichét zsákmányolja ki. A produktivitás emeléséhez többé nem a testi ellenállásokat kell leküzdeni, hanem a lelki és a mentális folyamatokat kell optimálni (37/39). Így Han egészen szemtelenül ismét egyféle lélek/test dualizmust vezet be, amely már Foucault előtt is meghaladottnak számított. Persze ez őt cseppet sem zavarja és idézett megjegyzéseitől pár oldallal odébb a test és a fitnessz állandó ellenőrzéséről beszél. Bernard Stiegler és mások által sokkal alaposabban kidolgozott pszichopolitika fogalmával banálisan helyettesíti a felületesen olvasott biopolitikát. Így az ember kizsákmányolásának komplex rendszerét - úgy testi/fizikai, mint az ettől el nem választható mentális/pszichikai aspektusaival - nem sikerül átvilágítania. Bármennyire is akarja Foucault görcsösen kiegészíteni és továbbvinni, egy egyszerű elemzésnél tovább nem jut.

Legyünk inkább idióták

Mit tehetnénk a neoliberalizmus és pszichopolitikája , a „dataizmus” és a kontrolltársadalom ellen? Kérdezzük a könyv olvasása közben. A szerző erre az utolsó fejezetben egy igencsak sajátos választ ad. Hódoljunk az idiótizmusnak, ez az egyetlen ellenzéki hozzáállás, amit manapság megtehetünk. Végül is az idióta az, aki mindent kétségbe von, minden kommunikáció alól kibújik és nem szeretne a lehetőségek közül választani. „A kommunikáció- és a konformitáskényszerrel szemben az idiotizmus a szabadság gyakorlata. Az idióta lénye szerint kötetlen, nem hálózasított, nem informált. (…) Az idiotizmus a neoliberális uralomhatalom, totálkommunikációja és totálellenőrzése ellen opponál. Az idióta nem ,kommunikál', hanem a nem-kommunikálhatóval kommunikál.” (109f). Han tehát nem tud vagy nem akar választ adni, a neoliberalizmussal szembeni ellenállással foglalkozni - még a már lézetővel sem. Inkább az idiotizmusba menekül, és ezt tanácsolja mindenkinek. Ez a lemondó és teljesen nagyképű, gőgös idéa, az idiotizmus kibújhat az ellenőrzött kommunikáció alól. Ezzel zárja le ezt a konzervativizmus és a világvége között oszcilláló könyvecskét, végképp egy balga jelleget adva neki. Kellemetlen, hogy Han eközben Deleuze-ra hivatkozik, a döntő helyeken tévesen vagy hiányosan idézve őt. Nyilvánvalóan egészen tudatosan kihagyja, hogy Deleuze soha sem szólított föl általános kapitulációra vagy rezignációra. „Sem félemre, sem reményre nincs okunk, csak arra, hogy új fegyvereket keressünk.”- írja Deleuze a kontrolltársadalom dolgozatában. Ám Han új fegyverek, ellenállás-lehetőségek keresésére nem akar indulni. Más „sztárfilozófusokkal” kényelmesen elterpeszkedik az elefántcsont-tornyában, apokalipszist ideimátkozva; kultúrát, technikát kiátkozva, idiótákról álmodozva. Neoliberális hatalomtechnikákkal, az ellenállás lehetőségeinek kutatásával érdekfeszítő és komoly foglalkozás másutt keresendő.

Fácit

Ez a könyv semmi olyat nem nyújt, amit már másutt sokkal jobban és reflektáltabban ne hallhattunk vagy olvashattunk volna. Néha a szerző még ezeket az „ihlető forrásokat” is elfelejti megadni. A neoliberalizmus és az új technológiák körüli fogalmak szimpla összegyűjtése még nem volna vétek, ha Han könyve minden sorában saját originalitását és összegyűjtött téziseit hangsúlyozná. Ez az egészen neoliberálisnak vélhető kreativitás, mint mondtuk, érvényre nem jut, így Han szükségképp csődöt mond. A könyv még arra sem alkalmas, hogy bevezessen a problematikába.

AZ ÚJ ISTEN: MESTERSÉGES INTELLIGENCIA 2019. ápr. 21.

A monoteista vallások még mindig elég erősek, bár a fölvilágosodás és a tudomány lassan erejüket veszi. Helyükbe egy új hit léphet – hit az istenekben, melyeket mi magunk építünk.„Ha az intelligenciakülönbség elég nagy, nem harc lesz, hanem mészárlás.” - írja Max Tegmark fizikus (Élet 3.0 – embernek lenni a mesterséges intelligencia korában). Egyet meg kell engednünk Mózesnek: jól értett a brandig-hez, ahogy ma mondanánk. 10 parancsolatból az első 3 az istenmárka megőrzését, elkülönítését és gondozását célozta meg:

• Uradat, Istenedet imádd és más isteneid ne legyenek.

• Isten nevét hiába ne vedd.

• Az Úr napját szenteld meg.

(Minden ideológiauralom első parancsolata a feltétlen lojalitás: tagadd meg szüleid, vágd le kezed, stb., 19IV24RS). Csak ezután a kis branding-katekizmus – a verseny kizárása, kizárólagosság, értéktartás, a márkaápolás szertartása – után következnek az emberi együttélés tulajdonképpeni szabályai.

Minden idők legjobb márkaígérete

Márkaépítő kampányával Mózes olyan sikeres volt, hogy az alapidéa, monoteizmus, egyszerre három világvallást is hozott létre. Ezért is tartoznak a monoteista vallások az emberiség történelme leghatalmasabb mémei közé (Richard Dawkins): beépített önfenntartó és szaporodó mechanizmussal. A kereszténység Mózes szemtelen rebranding-ja volt, egy régi márka új köntösben: öreg szakállas férfiak és rengeteg szabály helyett fiatalok szakállal és sok szeretettel – és, bónusz: halálból való föltámadással. Ezt az ellenőrizhetetlen (!) márkaígéretet nehéz überelni. Áldott húsvétot! A katolikus egyház ezért is a történelmünk leghosszabb életű szervezője.

Felsőbbrendű lények sorsunkra gondolnak

A monoteista vallások hosszú életüket egy másik körülménynek is köszönhetik: mi, emberek, mindig is egy kicsit egyedül éreztük magunkat. Ezt az érzést már a mamutvadász kőkorszakiak is érezték (Göbekli Tepe 19IV24RS). Azóta menekülnek az emberi társadalmak az atyai felsőbbrendű lények fantáziájába.

Kétszáz milliárd galaxis

Ez az eretnek nézetet legkésőbb a fölvilágosodás hozta be a mainstream-be. Ez a szivárgó méreg már 200 éve itt van a nyugati társadalmakban. Bár ez az öreg mém igen szívós és ellenálló, de már mérhetően gyengül. Az 50-es évek közepén még 12 millió látogatta a vasárnapi miséket, ma már csak 2,3 M és évente 100 000 német lép ki az egyházból. Ám a másik tényező, mely a monoteista vallásokat ilyen erőssé tette, semmit sem változott: mi még mindig rettegünk az egyedülléttől, lehet, még jobban.

Ön is hisz az alien-ekben?

Időközben megtudtuk, milyen óriási a világegyetem, ahol mi, emberkék lakunk. Az eddig ismert univerzum 100-200 mrd galaxisból áll, mindegyikben több milliárd csillaggal. Ez a megrendítő fölismerés még nem is olyan régi. Az emberiség majdnem fele – egy nagy kutatás szerint – hisz intelligens lények létezésében odakint. A vágy, miszerint valakinek vagy valaminek ott lennie kell, aki vagy ami bennünket megtalál, vagy csak egyszerűen fölébred, bennünket végre megpillant, megszólít, érzékel, oltalmába vesz és nekünk értelmet ad – ez a vágy töretlen. És ez a valaki lehet olyan is, akit magunk teremtünk.

Az új mém: az isteneket mi magunk csináljuk

Ez az új mém, amely az egyistenhitet leváltja. Az elmúlt évtizedek sci-fi vezérmotívuma: a gépek öntudatra tesznek szert. Ez gyakran barátságtalanul végződik, mint a „2001”, a „Terminátor”, vagy a „Trancendence”. Néha azonban a gépekben fölébredt istenek jóságos, barátságos lények, akik segítenek az emberiségnek végre fogyatékosságukat meghaladni. Ezt olvashatjuk Ian M. Banks utópisztikus „Culture”-sorozatában. Ebben az emberek teljes szabadságban élnek, a mindenható mesterséges intelligencia (MI) oltalmában és védelmében. Elon Musk és mark Zuckerberg ennek rajongói. Időközben több komolyan veendő ember jelentkezett be, akik ezeket az idéákat többé nem mint szórakozást, hanem mint kézenfekvő jövőszcenáriót kezelik. Ezekhez tartozik egyike a leggazdagabb embereknek, a Google-alapító Larry Page és Bill Gates. A gépi tanulás száguldó iramának köszönve a következő évtizedekben az elképzelés, hogy isteneket építünk magunknak - nemcsak a Szilikonvölgyben – egy új, hatalmas mémmé nőtte ki magát.

Mi van akkor, ha a klímaváltozást csak egy módon akadályozhatjuk meg?

Erre már egy új vallás is született, melynek alapítója egy Silicon Valley-programozó, a mesterséges istenek világába való lágy átcsúszást tervezi. Ezen új vita kezdetét az Oxford-filozófus Nick Bostrom „Superintelligence” c. könyvével indította el. Az MIT fizikus, M. Tegmark a lehető szcenáriókat és kockázatokat részleteiben tárja elénk. Tegmark alapított egy szervezetet, mely kizárólag az MI biztonságosságát kutatja. Az MI egyik ígérete: segít nekünk a klímakatasztrófát elhárítani vagy korlátozni. De mi van akkor, ha a gép úgy dönt, hogy a Föld megmentése érdekében az embereket kell kiirtani? (Tom Hillenbrand: Hologrammatica).

Ígéretek és csábítások

Ilyen kockázatok most túlzottnak, jelentéktelennek, sőt, nevetségesnek tűnhetnek. Ám a technikai exponenciális fejlődés tényével szembesülve felelőtlenség meggondolatlanul mesterséges tudat konstruálását forszírozni. Mi lesz, ha ez az isten szenved és védekezni kezd? Ön talán ezen mosolyog, de ma már nemzetközi kutatócsoportok foglalkoznak ezzel. A gépi tanulás az emberek sok sürgető problémáját segíthet megoldani. Új munkaanyagokat és gyógyszereket tehet lehetővé, agrárfolyamatokat és energiahálózatokat optimalizálhat, biotechnológiai szenzációkkal lephet meg és vélhetőleg régóta tisztázatlan kutatói kérdéseket válaszolhat meg.

Ám amit nem szabad megtennünk, ezeknek a gépeknek tudatot és szabad kezet adni. Bármennyire is egyedül érezzük magunkat, az emberiségnek nem kellene ilyen isteneket teremtenie.

(A tudomány segíthet abban, hogy úrrá legyünk azon a páni félelmen, amelyben az emberiség oly sok nemzedék óta él. A tudomány arra tanít minket, s úgy vélem, a szívünk is arra tanít minket, hogy ne keressünk többé képzeletbeli támaszokat, ne találjunk ki mennybéli szövetségeseket, hanem saját erőfeszítéseinkre összpontosítsunk, azt keresve, hogy mit tehetünk itt a földön azért, hogy ez a világ egy jobb hely legyen, élhetőbb világ legyen, ne pedig olyan hely, amilyenné az egyházak tették az elmúlt évszázadokban. Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tűnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. Fel kell állnunk, és őszintén, nyíltan kell a világ arcába néznünk. A lehető legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végső soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban. A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bűnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövőben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet - ebben bízunk -messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk. B. Russel: Miért nem vagyok keresztény? 1929. Kedves Bertrand! Ha meghalok, Einstein nevével leheljem ki lelkem?) /DER SPIEGEL, 2019. 4. 21./

NÉMETORSZÁG 2035-BEN ÉS A LAPKA-ÉVEK 2019. ápr. 23.

A berlini népességkutató (Berlin-Institut für Bevölkerung, Demografische Lage der Nation) szerint 2035-re várható:

• A német „Ratkó-gyerekek” nyugdíjaztatása,

• 83 millióból 24 M nyugdíjas,

• 1 újszülöttre 4 elhalálozás,

• évi 260 000 bevándorló szükségeltetik,

• nagyvárosok további növekedése (HH +10%, Mü +14%, Frft +10%)

• falvak kiürülése (Brandenburg, Sachsen-Anhalt, 60-70 lakos),

• várható életkor 80 és 85 év.

401 települést osztályoztak (5-1) aszerint, mennyi a 35 éves, hányan dolgoznak, mekkora az adósság, hány óvódahely van, stb. Eminens tanulók: svábok és bajorok (2,32-2,49); bukás előtt főleg az „Ossi”-k (Stendal 4,50, de Gelsenkirchen is 4,71). Hiába jó tanulók, nekik is hiányoznak a szakmunkások: hentes, pék, villanyszerelő. 80 bajor cég követeli az ilyen „használható” menekült számára az állandó letelepedési engedélyt. Seehofer Heimat(haza)-minisztériumot állított föl, a szakemberek elvándorlását megakadályozandó. A Bundeskabinett egy szakmunkaerő-bevándorlási törvényt (Fachkräfteeinwanderungsgesetz) tervez, informatikusok, ápolók, vízvezetékszerelők idecsalogatására. Ezek már csak Európán kívülről jöhetnek (Románia, Bulgária kiürült). 55 évesek továbbképzése is tervben, ahogy a nyugdíjkorhatár 68, 69, 70-re emelése. (Sok 67 éves olyan fitt, mint egy 57 éves). A leszakadó régiókat úgy erősítenék, hogy állami hivatalokat telepítenek oda (mobil munkahelyek), ezzel a túlzsúfolt nagyvárosokat és a déli területeket tehermentesítenék. Ehhez nagy teljesítményű internetet terveznek (50 Mbit/sec). Pékek és hentesek mozgóbolttal járják a vidéket. A vidék az alkotmány 72. paragrafusára hivatkozik: Egyenlő értékű életkörülmények biztosítása.

 

A LAPKA-ÉVEK

A fenti prognózis akkor válik be, ha minden jól megy. Ám „Es kommt anders, als man denkt”- másképp jön, mint gondoljuk. A következő 15 év nem olyan lesz, mint a mögöttünk hagyott 15 év!

Így 2035 már 2024-ben bekövetkezik, ha nem a Föld keringését, hanem az életünket befolyásoló tényezőket nézzük.

A lapka-csíkszélesség (ITRS 2015) exponenciális csökkenése:

2015 25nm

2017 18nm

2019 14nm

2021 10nm

Ha ezt a görbét megfordítjuk és egy új időskálát szerkesztünk, a kalendáriumi évek mellett megjelennek a „lapka-évek”:

2014 …..........”2014”

2018 …..........”2022”

2024 …..........”2032”

A várható 80 év élettartam illúzió: ki hiszi el, hogy újabb 80 békeév hullik az ölünkbe?

Akkor lesz világos, hogy két világkataszrófa közé születtünk bele – és nem becsültük meg kellőképpen!

 

LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1998)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

 

A NÉMET SZÉLSŐJOBB ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM 2019. ápr. 27.

Az AfD (Alternative für Deutschland) új ellenséget talált: a környezetvédelmet. Tagadja a klímaváltozás okát és az autóipar csődjével riogat.

A 16 éves svéd klíma-aktivistát szúrta ki magának politikai ellenfélként, miután a migráns és a muszlim téma már nem fial úgy, mint 2-3 éve. Az „Umweltpolitik” viszont hozhat valamit. A „Friday for Future”-démók, a Diesel-korlátozás és az örökzöld Nord Stream 2 orosz gázvezeték került újonnan napirendre az AfD-nél. Választáskutatók szerint a környezeti kampánytéma nem is rossz: második gond a németek listáján, a „külföld/integráció/menekültek” után és a lakbérek, lakáspiac, nyugdíjak előtt. Gauland, AfD-szóvivő: „Nemsokára itt Egyesült Európai Államok lesz, iparmentesítve, teletömve szélkerekekkel. A nemzeti identitást elveszik a németektől, csupa elektroautó fog itt szaladgálni, „Carsharing”-módban. A brüsszeli Diesel-határértékek ütik agyon az autóiparunkat.” Stella Schaller, klímakutató (adelfi, Berlin) 21 szélsőséges eu-pártot elemzett. „A német AfD – a brit Ukip mellett – a legkeményebb klímaprobléma-tagadó. Karsten Hilse, AfD Bundestag-képviselő provokálja a fiatalok pénteki akcióit. Egy alkalommal közéjük vegyülve kérdőíveket osztogatott („Quiz”), hogy a diákok „természettudományos tudásukat ellenőrizhessék.” A klímakutató Stefan Rahmstorf a papírt iskoláknak ajánlja, mint „a politikai propaganda alapjai” példáját. Egy kérdés pl. azt firtatja, hány CO2-molekula esik 10 000 levegő részecskére. A helyes válasz, több ilyen kérdésre a - megközelítőleg - „1”. Több válasz teljesen hamis. A Quiz nem tudományos ismeretekről szól, hanem arról, hogyan lehet embereket félrevezetni és politikai véleményüket manipulálni. A másik „forró vas” a Diesel-korlátozás. Az AfD besurrant a stuttgarti pro-dízeles sárgamellényes tüntetők közé, bár ők pártfüggetlennek mondják magukat. „Lieber Diesel, als grüne Spinnereien” („Inkább Diesel, mint zöld zagyvaságok”) - olvasható egy AfD-plakáton. Spaniel, AfD-közlekedés-felelős: „A kormány a privátautók betiltását tervezi. Az autóipar Németország alapipara. Munkahelyek kerülnek veszélybe. Hogy a kutatók 90%-a a klímamodelleket valósnak vélik, még nem bizonyíték.” Az AfD a témát a Bundestag színpadára is fölvitte. Cem Özdemir, zöld közlekedés-bizottsági elnök szerint „előkészített terepre”, mivel az FDP/CDU a környezetvédő szervezet, a Deutsche Umwelthilfe (DUH) panaszjogát el akarja venni. (Az én BUND-omnak is, míg tagja voltam, volt vélemény-nyilvánítási joga.RS19V22). Igazgatóját, Jürgen Resch-t pocskondiázzák, „állandó repülőző” lenne, egyesülete szabadságjogokat akar korlátozni, pl. a tempólimit bevezetésével. Az AfD „tudományos” háttere az Eike Jénában. (Europäische Institut für Klima & Energie). Fizikusát, Horst-Joachim Lüdecke-t az AfD gyakran szerepelteti. Az Eike a CFACT lobbiszervezet partnere, ezt viszont egy bizonyos ExxonMobil támogatja - nem kis pénzekkel.A lejáratósdihoz az AfD kétes szakembereket vet be, pl. a fizikus Nir Shaviv-et, aki novemberben, a környezetbizottság előtt, mint szakember lépett föl. Szerinte a klímaátcsapás emberi okai nem bizonyítottak, félresöpörve ezzel az IPCC klímatanács ezer kutatóját. Az ok: a Nap különleges viselkedése. Mindezt élőben közvetítette a parlament tévéje, ennek átdogozása volt később látható a YouTube-on, ilyen cím alatt: „Egy tudós leleplezi a klímasvindlit a Bundestag-ban!” Perfekt koreográfia nyitánya, mert ment tovább. Az AfD-fizikus nap-elméletét a klímakutató Potsdam Institut „Quatsch”-nak, hülyeségnek minősítette. Ami viszont az AfD-t hergelte, usw. Így már nem a klímavédelem hogyanjáról és mikéntjéről folyt a vita, hanem arról van-e klímaprobléma egyáltalán. Az AfD elégedetten dőlt hátra.

(DER SPIEGEL 2019.04.27., kivonat)

 

2019. április 12, 17 óra Zentai Alkotóház, Posta u. 18.
-Mit csinált Zentai Rózsa Sándor 40 évig? -
"Megpróbálom az embereket eligazítani abban a világban, ahol magam sem tudok eligazodni."
A ZÖLD PÁRT TÖRTÉNETE I + II 2019. máj. 10. Lásd az ökobetyar.blog-on!

(Geschichte von Bündnis 90/Die Grünen) (Már egészen belezöldültem.RS19V16)

ÖKO-HAMLET A VÍGBEN 2019. május. 20.

(Kicikiztem az Akadémiát – kinyírták.

Kicikiztem Atom-Aszódit – kinyírták.)

Zárt előadás, kemény ezer Ft-ért, a pénztárnál kapok fölös jegyet – de bár ne kaptam volna! Kényelmes székek (többször elszundítok, csak a zaj ver föl), előttem a karzaton egy zsiráfnyakú fiatalemberrel bújócskázunk, fölváltva csavargatjuk a fejünket aszerint, hogy a kedvesét ölelgeti-e, vagy a színpadot a szemével. A darab fülsiketítő robajjal indít (ne aludjunk el?), mint a moziban, pufogtatással próbálják pótolni a színészi teljesítményt? Hamlet apja érkezik egy orosz terepjárón az égből (?), egy építkezésre vagy egy börtönbe? A fene se gondolná, hogy ez egy középkori dán várfal akar lenni, ahol „őrök” szaladgálnak és ordibálnak, punk-öltözékben. A szellem-király pedig az a kontyos alak a tegnapi tévéből, aki inkább egy shaolin harcosnak tűnik, abból a tv-sorozatból. (A frizu mindenre jó, mint a vietnámi kenőcs). De mért akarja mindenki beírni magát a Hamlet-színház történetébe? „Akkor legyen ott egy mozgó platform, de lehessen rajta tornázni, akkor jobbról guruljon be egy ilyen építmény, villogó LEDekkel és bekamerázva, a Hamlet meg a 6-os villamosról ugorjon be, megoldható, Lacikám?” Közben ennek az egésznek a karbonlábnyoma az eget veri, ami épp most készül ránk szakadni – de ez hogy jön ide? (Bár ne jönne!) Nádasdy Ádámnak (Forgáchnak?) biztosan igaza van, ha fiatalok ezreit hozza be erre a „fiatalos” Hamletre (el is olvassák?), ha beleírja, hogy ne bántsd a civilt és le a zsarnokkal – de ez annyit ér, mint a tüntetések a K-téren. -Shakespeare-nek biztosan tetszene. - mondja feleségem, aki tucatjával hordja a gyerekeket színházba. Üssetek agyon, legyek vaskalapos, ósdi, vén színház-muffel, de szeretnék végre egy böcsületes, (szórakoztató)iparosmunkát látni, ahol puszta kézzel csinálnak színészetet, egy pantomim-Hamlet-et, ahonnan nem kell félidőben megszöknöm – a gyönyörű, virágzó, napsütéses vasárnapi délutánba!

SÁNDOR’S SPRÜCHE 2019, május 21.

ALLGEMEIN

-Es wurde schon alles gesagt -Von Menschen, Gott und derWelt - wozu noch meine Weisheiten?

-Ich steh’ morgen früh auf - und mach’ lauter Blödsinn.

-Laß uns keine Vorurteile bilden!

Schauen wir erst an, was der Löwe mit dem Lamm macht!

-Schreib keine Bücher - sie sind bloß schwarze Striche auf weißem Hintergrund!

-Es gibt kein anderes Wissen außer was der Bauer wußte.

-Es gibt nur ein Buch: Die Bibel.

Alle andere sind von zehn vorherigen abgeschrieben.

-Immer Dieselbe erzählen Dieselben Dieselbes.

-Sprich nicht ins Mikrofon - sprich mit Mensch!

-Zähle nicht die Jahren - zähle die gute Taten,

die du gemacht hast und noch machen wirst!

-Zahl, Zeit, Tod gibt’s seit Menschen. Sagt die Gazelle: Da kommt der Löwe, ich sterbe?

-Je mehr ich älter werde, verstehe ich von der Welt immer mehr.

Wenn ich alles verstanden habe, sterbe ich.

-Wenn ich sterbe, sollte ich mit Einsteins Namen auf den Lippen diese Welt verlassen?

-Auch andere sind schon gestorben.

POLITIK IN UNGARN

-Orbán - mit Merkel an der Seite - stoß unerwartet auf Putin im ungarischen Parlament.

-Meine neue Haushaltshälterin! - sagte Orbán erfinderisch.

-Sammelt keine Schätze auf der Erde - sagte, -läßt sie lieber auf deine Familie umschreiben!

-Wir erhöhen die Gehälter auf EU-Niveau - sagte, -zum Beispiel, mein’s ist schon längst darüber!

-Orbán verbat Obama und Familie Ungarn zu betreten. Außerdem gab den Geheimdiensten die Weisung, die Türklinke der Amerikanischen Botschaft mit Marmelade zu beschmieren.

-Bevor der ung. Außenminister verreisen will, guckt er auf die Landkarte, wo ist er noch nicht verbannt?

-2020: Als letzterer, die Pitcain Inseln (Pazifik, 56 Einwohner) erklärte Orbán für persona non grata.

-Wir sind mit allen Nachbarn in Clinch:

*mit den Slowaken wg. Doppelstaatsangehörigkeit,

*mit Ukraine detto, noch dazu geben wir ihnen kein Gas,

*von Rumänien wollen wir Transsylvanien zurück,

*von Serbien Batschka,

*die Kroaten lassen unseren Öl-Generaldirektor fahnden

(wg. Einverleib von kroatischen INA),

*die Slowenen sollten uns die Venden zurückgeben (“staatsbildendes Volk”),

*die Österreicher prozessieren mit uns wg. Landgesetz (am liebsten würden die Grenzen wieder schließen).

STEHLEN

-Die Gesellschaft ist ein Spiel, wo jeder versucht, an's Geld des anderen dranzukommen - ohne ihn totschlagen zu müssen. (Des Letzteren bin ich mir nicht so sicher).

-Heute, sagte ich mir am Morgen, gehe zur Bank - verflixt, sie wurde gestohlen!

-Jeder Installateur, Arzt, Bankier mach mit dir, was er will.

-Der Installateur ist, wie das Gewitter: man weiß nie, wann er kommt und wo er zuschlägt!

-Der hiesige Arbeiter verdient genau so viel, wie der Westler,

nur er läßt es zu, daß ihm die Hälfte gestohlen wird.

-Die Bank nicht nur bestiehlt dich, sondern auch bespuckt.

-Ich bin gestorben - und ließ ich meine Rente drin.

-Für das Wort “stehlen” habe ich 22 Synonymen gefunden - für “glücklich” bloß 2.

-Bevor ich weg ging, habe ich mein Haus an einem großen Baum gekettet... als ich aber zurück kehrte...

WISSENSCHAFT

-Die Wissenschaft wird von den Multis gemacht.

-Je größer das Fernrohr, desto mehr Sterne.

-Sie fuhren zum Mond, wo’s nur Staub und Kälte gibt -

und kamen sie auf die Erde zurück, wo gibt's alles: Tanz, Wein, Liebe.

-Auch der Sparer ist ein Kriegsauslöser: er bremst den Verbrauch

und danach kommt der Großverbraucher (der Krieg).

-Je mehr Medikamente, desto mehr Kranke.

-Die Krankenhäuser sind voll mit Zivilisationskranken - dank der Wissenschaft! Sie löst ein Problem - generiert zwei. Sie produziert Krüppel und danach ist sie stolz auf Krücken, die sie ihnen erfindet.

-Der Mensch wird hundert - wenn man ihn läßt.

-Ich meldete mich im Krankenhaus, um operiert zu werden. Taschenmesser haben sie mit? - fragte der Chirurg.

-Ich habe mein Handy auf dem Tisch eingeschaltet vergessen-

und am nächsten Tag erschien ich nackt im Internet.

-Sie sind völlig ausgetrocknet. Sie müssen am Tag 2 Liter Flüssigkeit trinken! - Weißen oder roten?

-Zum Alkoholiker werden ist nie zu spät.

-Job’ Tochter zu ihrer Schwester: Geben wir ihm auch heute abend Wein zu trinken, dann geh und leg dich zu ihm. So werden wir von unserem Vater Kinder bekommen.

Und so wurde die ganze Menschheit schwachsinnig...

SPORT

-FIFA verkündet, ab jetzt wird es nur virtuelle Fußball-TV-Übertragung. Sie gaben auch zu, daß seit 20 Jahren alle Fußballspiele im Fernsehen sind bloß Computer-Animationen.

-Während ich vor dem Fernseh saß, meine Frau ist geflohen und mein Sohn wurde drogensüchtig - ich habe aber nichts gemerkt.

-Ich habe so lange die schöne Frauen im Fernsehen geguckt,

daß ich am Ende meine Frau wollte ich gar nicht mehr sehen.

-Kann sein, daß ich der beste Tänzer im Dorfe bin -

der aber, auf dem Bildschirm, kann’s besser.

FAMILIäRES

-Meine Schwiegermutter ist wie Gott: sie ist überall.

-Meine Schwiegermutter öffnet die Tür im Winter,

um die 5 *C von draußen reinzulassen.

-Du darfst mit der Frau diskutieren - weh dir aber, wenn du recht hast!

-Mein Nachbar sagt, das Benzin wurde nicht teuerer, er tankt immer für 50 Euro.

-Meine Frau ist Feyerabendistin: sie bedient sich mit allen anything goes -Methoden: emotionelle Erpressung, Lautstarke, Tränen.

-Nachdem meine Frau erfahren hatte, daß das Universum stets zu größeren Unordnung tendiert - schmiß den Putzlappen hin und brach in Tränen aus.

-Ich habe eine größere Summe nach Haus gebracht, was ich jahrelang gespart hatte.

-Das könnte ich in eine halbe Stunde ausgeben! - sagte meine Frau.

-Meine Frau hat Streik angemeldet -

ich aber bestand auf die Grundversorgung.

ÖKOLOGIE

-Man sollte zuerst ein Mensch sein - und danach ein Grüner.

-Der Ökologist freut sich immer:

*Wenn die Sonne scheint, sein Solarkollektor macht Warmwasser.

*Wenn der Wind weht, dreht sich sein Windrad.

*Wenn es regnet, wird sein Garten gegossen.

*Wenn es kalt wird, er schaltet sein Kühlschrank aus.

-Kein Tag sollte ohne Gesang und Tanz vergehen!

ÖNZŐ, LUSTA, TÜRELMETLEN FOGYASZTÓVÁ TESZ 2019. május 28.

A következő évtizedekben a kibernetika számos szakágra bomlott a mesterséges intelligencia kutatástól a viselkedésökonómiáig. Utolsó sikolya, a nudging – célzott csalogatás, egy kívánt viselkedést erősíteni – az US-közgazdásznak, Richard Thaler-nek 2017-ben a Nobel-díjat hozta meg. Kollegája, Cass Sunstein át is ült a Fehér Ház információs és propaganda osztályára.

Gépeket programozni vagy embereket kondícionálni – a viselkedést ugyanaz a mechanizmus határozza meg és irányítja. A Google és Facebook & Co. óta ez a legjövedelmezőbb üzleti modell a világon! Első lépésben emberek adatait adják el, amit keresőgép vagy szociális hálómű használ. Profilokba rendezik őket, tasakolják és eladják a legtöbbet kínálónak. A következő lépésben úgy elemzik az adatokat, hogy látható legyen, a felhasználó milyen viselkedést fog tanúsítani. Információ-kiválasztással vagy vásárlási ajánlatokkal ezt a magatartást erősíteni lehet. Végül a magatartást oly módon manipulálják, hogy azt a vállalat, a reklámügyfél vagy kétséges esetben a titkos szolgálat kívánalmainak megfeleljen.

Időközben már mindenki tudja, hogy minden elképzelhető kormány, cég, szolgálat és szervezet a választásokat befolyásolja, egyszerűen azért, mert ez ilyen könnyen megy. Ez mennyire irreleváns, összehasonlítva az emberek mindennapi milliárd manipulációival! A szociális hálózatok folyton változtatják a környezetet, ahol a user-ek inger- és reakció-mechanizmusai játszódnak le és ezzel döntéseket, előszeretetet, szándékokat manipulálnak. Nem, a fölvilágosodás értékeit és „saját ítélőképessége urának” patetikus emberképét a 2040-es év már nem ismeri. Egyes embert boldogítani nem szükséges, ez a posztdemokráciához nem is kell – ahhoz az államformához, ahol a demokráciát a megtévesztésig eredetiként szimulálják, bár ebben a választott politikusoknak már semmi hatalmuk sincs.

A politika sosem bízná magát rá, a XXI. sz. kibernetikája szintjén, az emberekre, bárhogy is lettek azok képviselők. Mért engednék a társadalom jövőjét a demokrácia rémképeinek átengedni, hogy ha hatékonyabban is alakíthatják? Mért egy népre bízni, ha ezt kormányozni és előállítani is lehet? Ranciéres posztdemokráciája 2040-ben már régen realitás. A politikát modellezik és szimulálják, médiumoknak eladják és a háttérben vagy előtérben technokraták döntik el. Választási harcok placeboként szolgálnak, nosztalgikus érzelmeket szolgálnak ki. És a reális hatalmi viszonyokat elfedik. Már a 2010-es években úgy voltak megrendezve, hogy bennük igazi élet nem játszódott le. „Kancellárpárbajok” egyaránt koncepciónélküli jelöltek között sportshow-ok voltak, yellow-press-szinten. És amit a brit szociológus már 2004-ben megfigyelt – az állam és a közintézmények egyre negatívabb megítélése – végül a teljes hatalom-megvonáshoz vezetett. Ami a gazdaságra érvényes, érvényes a politikára is. A valódi hatalmasok láthatatlanok lettek a tükör hátoldalán. (Félő, hogy ez a manipulált világ nem fog bekövetkezni: a maradék nyersanyagokért világháború tör ki, vagy/és klíma, járvány, gazdasági krach, szegénylázadás végez a civilizációval. RS18VIII13).

Most nézzük meg a 2040-es évet még pontosabban. Akik 2018-ban egy jobb világot ígértek, szinte minden hatalmat átvettek. Eric Schmidt lózungja, „to connect the world is to free the world” tiszta cinizmusnak tűnik. Kevés ember mondja meg a számítógépeknek, mit tegyenek. Sokan teszik, amit a számítógépek mondanak nekik. És még több már egyáltalán nem dolgozik. Nagyon sok foglalkozás, melyekhez korábban készségek kellettek, többé saját teljesítményt nem igénylenek. A következmény: a kézműves és a tájékozódási készség, valamint a művelődés történelmileg példátlan visszaesést szenved el. Az emberek elfelejtenek autót vezetni, térképet olvasni, egyedül a világban elboldogulni. (Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a kezét. A sasadi tsz levele, 2008, RS18VIII13). Semmit sem kell megjegyezni, mert elektronikus készülékek mindenre emlékeznek. A világról semmit sem kell tárolnunk, ezt megteszik helyettünk a gépek. A legtöbb ember ismét kisgyerekké válik, oly keveset tud a világról, függővé válik a (technikai) gondoskodástól, életbátorsága annyira elveszik, hogy technikai segédeszközök nélkül el sem meri hagyni a házát (vagy csak chip-pel a fejében). Kommunikálni kőkorszaki piktogramokkal tud, világot infantilis módon like-okra és dislike-okra osztja. Ily módon döntési képességétől megszabadítva pénzét könnyen kicsalják. A 2010-es évek végén senki sem mond le többé a digitális pricing-ről.

Minden ár, online vagy a boltokban, többé már nem állandó, hanem aszerint változik, ki vásárol és hányan, mit vesznek. Így lehet az ügyfelet optimálisan lenyúlni. Intelligens gépek ezer faktorral dolgoznak, hogy az árakat úgy illesszék, hogy a vásárló mindig rosszul járjon. Kivéve azokat, akik egész életen át, minden nap az árakkal foglalkoznak, hogy át ne verjék őket – mindenki más károsítva lesz. Hosszúlejáratú biztosítottak, okostelefon-előfizetők, vagy a fizetendő médiumdíjak címzettei büntetve lesznek. Ügyfélhűségből árulás lett. Ám itt is a shifting baselines-elv egyengeti az utat. Mindez olyan gyakran és naponta oly kis lépésekben történik, hogy valamikor ez már senkit sem riadóztat. A tegnap amoralitása a holnap normalitása.

2040-ben ez már senkit sem izgat föl. Ruhadarabokban chip-ek vannak, melyek a gyártóknak jelentik az aktuális helyet. Bárki, bárhol valamit vásárol, szem elé kerül. Az algoritmusok határoznak meg mindent. És van áru és boldogságígéret, minden életterületre. Nyomainkról a hálóban fölismernek bennünket. Hálóidentitásunk ebben a világban objektívebbnek és ezzel reálisabbnak számít, mint az, mi kinek tarjuk magunkat. Életünk nem Sein (lét), hanem Design, egy a mi kiszámított igényeinkhez illesztett felhasználófelület. Ellenállásba sehol sem ütközünk. Környezetünk olyan intelligens, mint az eldorádóban. A dolgok szóra engedelmeskednek és hozzánk jönnek földön, vízen és levegőben - mielőtt egyáltalán hívtuk volna őket. Nemcsak városunk smart, lakásunk is, minden csettintésre működik. A bűnözés és a veszély hiánya annyira szabaddá tesz bennünket, hogy még az ajtónkat is leakaszthatjuk, mint Thomas Morus utópia-szigete lakói. Milyen szép is a szabadság a nem-szabadságban! A helyes mátrixban nincs téves élet.

Ettől csak az öregek szenvednek, akik még más időket ismertek, és a szuper- ill. gigamarktokban attól szenvednek, hogy senki sem beszél velük, mert nincs ott senki, csak porszívókra hasonlító, kiguvadt szemű robotok.Vagy akik a több ezer számot, hozzáférés-kódot és jelszavakat már nem képesek megjegyezni, az alkalmazásokkal sem, amelyek segítenének. A 2018-ban született gyermekeknek ezzel nincs gondjuk. Hozzászoktak, hogy jelszavakat és kódokat jegyezzenek meg, minden más helyett.

A tudomány közmegegyezés. a paradigmákat a multik határozzák meg. Ez a tudomány már nem az embert szolgálja. Felkent papjai, a megélhetési kutatók elektronikus ketyeréket reklámoznak tudományos előadás címen. Azon, amit a tudóstársadalom egyik fele kiagyal, a másik fele kotlik és fordítva. Ismereteinket elektronikus jelekből szerezzük, tele a fejünk technikai adatokkal, de nem tudunk enni, nem tudunk közlekedni, levelet írni, táncolni, élelmet termelni, önmagunkat szórakoztatni - mindezt megrendeljük a beszállítóinktól és tátogunk, mint a hal, ha egyszer megszakad az ellátás. A régi tudások hordozói, akik az élethez értenek, kihalnak és nemsokára csupa számítógépes szaladgál itt. Nem szabad, hogy az unoka többet tudjon, mint a nagyapa. Nem is tud: az ő tudása nem esszenciális. Régen a falu öregjeit kérdezték, ma a számítógépeseket. Vesztünkre: ha majd minden számítógépet az utcára dobnak, mert azt nem lehet megenni, akkor derül majd ki, mihez kell érteni: élelmet és meleget termelni. A világot nem új találmányokkal, hanem szociális szövetségekkel, belátással és mértéktartással lehet megtartani. Hol az a találmány, ami a belátást és a szolidaritást fejleszti? (RS,Tüntetés a MtudE ellen, 2004)

Mindazonáltal öreg korukra nem egy világra tekintenek vissza, hanem foglalatosságokra és játékokra. Bár szüleik 2018-ban fölismerhették volna, miben rejlik egy „világ”, egy élet értéke, amit kísérlet-tévedés, jó és rossz tapasztalatok útján alakíthattak ki. És minél jobban öregszünk, annál jobban tudatosodik gyermekkorunk, ennek emocionális, kreatív és morális alapállománya. Ám épp ezek a szülők már a 2010-es években gyerekeiket megóvták szinte minden rossz tapasztalattól és engedték őket a technikai szupervilágokba elmerülni, amiket saját tapasztalataik kockázatai nélkül bejárhattak és amiket nem is ők alakítottak ki. Így minden megfújt jó fuvolahangnál nagy tehetségeket véltek látni, de egyúttal annak is csak nézői lehettek, amint kicsinyeik finom érzékei csupán klikkelésre és törlésre redukálódtak. Hogy az az idő, amit gyerekeik okostelefonokkal és tablettekkel töltenek el, az is idő, melyet másképp használnak föl - nekik teljesen világos volt. Az élet semmit nem épít, amelyhez a köveket máshonnan ne hoznák be.

 

De a magasztos nevelésideáloknál fontosabb volt végül is a családi béke és az olyan gyerekek, akik nem hancúroztak és idegesítettek, mert egy síkképernyő szórakoztatta őket. A 2040-es évek huszonévesek generációja többnyire az lett, amit a piackutatók már születésükkor, mint célcsoportjuk karaktereként, definiált. Ők nem emberek, vagy polgárok, hanem ügyfelek, user-ek, vagy fogyasztók és mint ilyenek, önzők, türelmetlenek és lusták. Ebben a tekintetben, a mindenütt jelen levő reklám milliárdos ráfordításokkal, őket születésüktől fogva körülhízelegte és arra ösztökélte őket, hogy mások előtt előnyöket szerezzenek, iríggyé tegyék őket, mindent rögtön megkapjanak és semmiért se fáradozzanak.

Mivel ezeknek a gyerekeknek a szülei végtelen adag szeretetet ajándékoztak, később fölnőttként tartós partnert nem találnak, ezért boldogságukat kereső nomádok lesznek, mert a kéjteli események közötti szüneteket egyre rosszabbul viselik el. A mindennapi hétköznapon kívüli élmények iránti igényeik óriásiak. Életfilmüket gyorsan kell összevágni, szünet nélkül, meglepetésekkel és csúcspontokkal, de egyben kockázat nélkül is. És mindenhez az optimális használatot keresik, az ultimatív élményt, kedvező áron, ami a ráfordítást és a pénzt illeti. Életüket az „ahhoz, hogy” diktátuma alá vetik. Minden, amit tesznek, többnyire szórakozás kell, hogy legyen. Vágyakozásuk tárgya az Elysium, mint az azonos nevű, 2013-as USA-játékfilmben, ahol a privilegizáltak szép tarka életüket ünneplik, míg a Föld lerabolva és túlnépesedve a végét járja. Ám, míg a valódi Elysium továbbra is csak keveseknek van fönntartva, és ezeket a helyeket a profitőrök öröklik, az uralkodók az összes többit az értelem- és értelmetlenség-ipar termékeivel szórakoztatják.

A realitás és a fikció között a hétköznapokban annyira elmosódnak a határok, hogy a valóság utáni kérdés már föl sem merül. Így a megacity-ik horrorvilága épp úgy kibírható volt a fejlődő országokban, mint a bolygó földúlt állapota, amely az uralkodók számára 2040-ben épp úgy közömbös volt, mint 2018-ban. Ezt a problémát egy digitális szuperhatalom sem vállalta föl, ehelyett a világ rothadását és penészesedését folyton új festékrétegekkel kente át. Az átfikcionált társadalom a nyomort, a szegénységet és a környezeti katasztrófákat engedi, többek között, mint információkat megjeleníteni, egy törlőmozdulat ismét tarka lesz és vidám. Az agyonlőtt százezrek, akik minden évben a kedvezményezettek határain fölhalmozódnak, mert ők is az alapellátottak digitális nirvánájába tartanának, ismertek, de a morális tudatba épp úgy nem szivárogtak be, mint pl. 2018-ban az ipari állattartás szörnyűségei; nem szép, de hát másképp nem megy.

A kapitalista gazdálkodás óta az ember úgy kezeli környezetét, mint egy vírus, amely gazdaállatát megtámadja, kiszipolyozza, szétzúzza és tovább áll, míg végül nem talál magának új, megfelelő környezetet.

A 2040-es év is ettől a pusztító életmódtól szenved. És az emberek gyerekes fantáziája egy technoid szupermenről még mindig él. Sőt, az inhumánus kultusza még erősödött is! A meghaltak magukat digitálisan tárolhatják egy mátrixban. Az agy – digitálisan konzerválva! Az ígéret: reinkarnáció a technoszférában. Mindezt már a 2010-es években a Google technikai fejlesztő osztályának vezetője, a szellemes nevű Raymond Kurzweil megjósolta. Amit nem látott, az, hogy a Földön a halhatatlanságnak már nincs hely. Míg 2040-ben az emberi halhatatlanságon dolgoztak, ezzel párhuzamosan nyakára hágtunk az összes maradék energiának és nyersanyagnak.

Az emberek soha nem fogják megtudni, hogy egy nap, mint egy természeti törvény, ahogy a technikaguruk megjósolták, a „szingularitás” korszaka köszönt ránk, amikor a mesterséges intelligencia leváltja az antropocén korszakát. Mert sokkal előbb, mielőtt az emberfeletti intelligencia az emberiség végét becsengeti, a planéta lakhatatlanná vált. Legalább ez a gond, a félelem az 5. ipari forradalomtól, teljesen hiábavaló volt.

 

(Micsoda naivitás azt hinni, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe!RS18VIII14). Az ember gép elleni harca, előrelátva Stanley Kubrick 2001 Űrodüsszeia c. filmjében, nem következett be. Ahogy az sem, hogy a mesterséges intelligenciát jó emberi morállal szereljék föl, ami a „transzhumanista” Nick Bostrom-ot egy életen át foglalkoztatta. Jobban tette volna, hogy kérdését az emberek társadalmáról teszi föl! Ezek ui. 2070-ben minden gonosz robot közreműködése nélkül, önmagukat semmisítették meg – azáltal, hogy továbbra is a mesterséges intelligencián barkácsoltak, ahelyett, hogy egzisztenciális problémáikat kísérelték volna megoldani.

A szuperszámítógépek, óriásszerverek és a szinte mindenható robotok ott maradtak befejezetlenül a Földön, mint a holdutazók zászlaja, járműve, szenzorai és kamerái a Hold örökös csendjében. Ám alattuk a Földön a gépeket évmilliókon át csak a rozsda eszi. Mi marad? Csak ami fölöttük lengedez: a szél.

(Precht, www.okobetyar.blog.hu)

 

KOMPIRODALMI PERFORMANSZ TISZAVIRÁGZÁSKOR A BÁTKAI KOMPON

2019. június 22-én, Az írók alkotnak a vízen,majd, miután fölolvasták írásaikat,azokat széttépve a vízbe vetik. Meghívott írók, bca-sorrendben:Vicei Károly Tari István Szegedi-Szabó Béla Molnár Csikós Attila Kókai Péter Danyi Zoltán Balogh István

 

A CUKOR MÉREG? 2019. jún.9.

Kedves Desmond,a holisztikus dr-nő engem is megzavart a cukorral. (A fehér lisztet már akkor tisztáztam, ő viszont makacs volt). A szacharóz (nád-, répacukor) előbb volt, mint ember, tehát az ember már a cukorgyár előtt is fogyasztotta - a sok kísérő, rostos anyaggal együtt! Tehát a cukrot kiátkozni nem szabad - minden a mennyiségtől függ, (méreg vagy gyógyszer). Bátyám megszólt, mért teszek a teámba - nincs igaza! Ahogy a fehér lisztet is helyrehozhatjuk rostokkal, úgy a cukrot is. Tehát cukor jöhet - fűszerként, ízesítőként ÉS NEM NAGYKANÁLLAL!. (Egyébként is már mindenbe belekeverik). (1813-ban a Rajna mellett már 23 cukorgyár működött!).

A cukor tartalékolása életmentő lehet - majd látni fogjuk. (Lásd 5 jövőszcenárió).

Boni tarthatna egy előadást Szarajevóról!

Rigó 19VI9

FORDÍTVA : A HIT A LEGSZENTEBB MAGÁNÜGY

„A hit nem magánügy”, Magyar Hang, 2019. június 7.

Tisztelt Szerkesztőség! „Az eucharisztia forrás a világ életéért.” Ez az a misszió, amikor Péter apostolék is kiléptek a falakon kívülre, hogy hirdessék az örömhírt. Ezt szimbolizálja az a bibliai kép is, amikor a templom négy oldalából a világ négy égtája felé forrás fakad, ami gyógyulást hoz. A harmadik évben tehát már a misszióé a hangsúly: erősíteni a hívekben, hogy a hit nem magánügy.” Indítsuk be újra az inkvizíciót? A katolikus egyház és az állam szétválasztása olyan régi, mint maga az egyház. Luther is erre indult el, de ez a folyamat a francia forradalomban, 1789-ben tör, - sajnos ismét véresen – a legerősebben a felszínre. „Az ismeretlen teológus Rudolf Bultmann, röviddel a II. világháború után, olyan előadást tartott, ami miatt kis híján kizárták az evangélikus egyházból. Azt mondta, hogy a Bibliában álló csodatörténetek az angyalokról, démonokról és az ördögről, a világ három szintre osztásáról (menny, föld, pokol) nem történelmi események híradásai, hanem mítoszok... Nem lehet az elektromos fényt és a rádiókészüléket, betegség esetén modern orvosi és klinikai eszközöket igénybe venni és egyidőben az Új Testamentum szellem- és csodavilágában hinni. És aki úgy gondolja, hogy ezt megteheti, ezzel a kereszténység hirdetését érthetetlenné és lehetetlenné teszi.” ” (Nürnberger: Luther)

„A látvány egy fenséges, szinte archaikus színjáték, recsitálással és gyertyafénnyel... A kenyér és a bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé – mindezt el kellene, hogy higyjék a katolikusok, azt, hogy az ostya valami egész mássá lesz. Ezt a racionális emberek csak nehezen képesek lenyelni.” (SPIEGEL, 2019. 04.20) Az Esztergom-Budapest Főegyházmegye 2014/2 lapjában Erdő Péter bíboros („Embercsempésszá válnánk, ha befogadnánk”) névvel és képpel 25-ször fordul elő, míg egy bizonyos Jézus Krisztus 9-szer.

Dr. Rózsa Sándor Szelíd Energia Alapítvány (A Gretchenfrage: Hogy állsz istennel?)

A GRETCHENFRAGE: HOGY ÁLLSZ ISTENNEL? ökobetyár küldi 2019. jún. 10.

-A SPIEGEL ismét sebeket tépdes -

A Toronto-i (Kanada) West Hill United Church megszabadult a keresztény dogmáktól, Bibliától, Jézustól. Mise helyett „vasárnapi gyülekezést” tartanak és így imádkoznak:

Tiszteletes asszony: Ebben az ínséges időben...

Gyülekezet: ...legyen szeretet bőségben.

Egy SPIEGEL-kutatás úgy találta, sok katolikus és protestáns szerint a csodatételek, hasonlatok és próféciák kidíszített történetek metaforákkal vegyítve, melyek sok mindent jelenthetnek. Egy személy, aki ember és isten is egyben? Egy szűz, akinek gyereke lesz? Egy halott föltámad?

Egy kérdésessé vált vallás, amely Németországot alapjaiban formálta, nemcsak a kilépők és a hiányzó utánpótlás miatt van szétesőben, hanem belülről is bomladozik. Mára a protestánsok egyharmada, a katolikusok egynegyede a kérdésre, hisz-e istenben, nem mond igent. Klaus-Peter Jörns, evangélikus teológus szerint a Bibliát jórészben „képbeszédként” kell értelmezni. 2005-ben még a németek 2/3-a hitt egy legmagasabb lényben, mára csak a fele. Ha Ferenc pápa az ördögöt emlegeti, a legtöbben a fejüket csóválják, ahogy a halál utáni örök élet hallatára is. Utóbbi furcsamód azoknál ébreszt kételyt, akik már a halálhoz közelednek – a 65-ön fölüliek 70%-ánál. Ennek ellenére a valamiben hívők száma világszerte növekszik. Ma már egyre többen hisznek az újjászületésben és a lélekvándorlásban. A München-i jezsuita pszichoanalitikus, Eckhardt Frick szerint, a kereszténység hanyatlása nem magyarázható pusztán a szekularizációval ebben a tudományos-technikai világban. Jörg Stolz vallásszociológus, a Lausanne-i egyetemen, a vallást így definiálja: „Egy nagyszerű szimbolikus probléma-legyűrő rendszer, mely segít a csalódást és a szenvedést elviselni.”

Ám ma már a modern társadalmakban sok olyan instancia van, melyek nemcsak jelképesen segítenek: szociális állam, biztosítások, medicina, pszichoterápia. Ezek a vallás kemény vetélytársai. „Akinek a terápiáját kifizeti a betegbiztosító, annak nem kell egyházi lelkész.” Ez a helyzet a gazdag országokban. Szegény államokban azonban, mint Nigéria és Afganisztán, magas a népszaporulat és vele a vallásosak száma is nő. Tehát a „hitetlenség”, szociológiailag, a civilizációs haladás következménye. (Minél több tudomány, annál kevesebb isten. RS2008, A sasadi tsz levele a pestiekhez). Néha azonban a vallás csak identitás-építésre kell, hogy szolgáljon. Így pl. a bajor CSU kereszt-rendelete is, miszerint minden bajor közhivatalban kötelező a kereszt a falon. Ennek a belső meggyőződéshez kevés köze van, a CSU szerint ez csak a kereszténység „instrumentalizálása”. De nevezhetjük képmutatásnak is.

Egy Toronto-i hívő: „Egy isten, aki a világtörténelembe beleszól? Nem tudom elképzelni. Hogyan tudná mindezt a világot elárasztó gyűlöletet, káoszt, nyomort elviselni? Többé nem az isten mondja meg, mi a legjobb, amit tehetek és aki jutalmul megígéri, hogy nem kerülök a pokolba. Én magam vagyok az, aki megválasztom az értékeim és kiállok mellettük.” „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” (RS19V26), ehhez képest a német katolikus egyház 2017-ben 6,4 mrd euró, a protestáns 5,5 mrd euró egyházadót söpört be – az állam közreműködésével. Az egyházi személyek botrányai, különösen a katolikus egyház jó hírét tépázzák. Ezt nem lehet spirituális kampánnyal helyre hozni. Mennyire hisznek a papok? Erre Hans Jochen Jaschke nyugalmazott címzetes püspök, ezt mondja: „Az embernek nincs a zsebében a hite. Egy belső tartásról van szó, isten titka általi megérintésről. A föltámadás sem olyan csoda, melyet egyszerű tényként kellene elfogadnunk. A bibliai húsvét-történet csupán azt sejtést és bizonyosságot tanúsítja, hogy az élet több. Hogy Jézus a halálon túlra nyúlik át, egy új élet alakjába, bármikor is, bárhogyan is, bárki számára is.”

Németországban a hit és a hit nélküliség közötti hatás elmosódik. Sokan katolikusnak vagy protestánsnak mondják magukat, bár nem ismerik el a központi kinyilatkoztatásokat. Az adott dogmákból saját magánvallásukat vezetik le. Mások kultúrkeresztények, tiszteletbeli hivatalokat vállalnak, csüngnek a hagyományokon. Az eukarisztia - az ostya és a bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé - szintén hit kérdése. Ez egy természetfölötti esemény, egy csoda? „A látvány egy fenséges, szinte archaikus színjáték, recsitálással és gyertyafénnyel... A kenyér és a bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé – mindezt el kellene, hogy higyjék a katolikusok, azt, hogy az ostya valami egész mássá lesz. Ezt a racionális emberek csak nehezen képesek lenyelni.”

Egy további „lázadás” is tovább szította a hitvitát. Ella de Groot tiszteletes asszony (Bern/Muli-Gürligen) egy nagypénteki prédikációjával, amit a svájci tv is átvett, sok hívőt megbotránkoztatott. „Egy buszbalesetnél, merényletnél, természeti katasztrófánál, súlyos betegségnél kétségbeesetten kiáltok isten után. De ő nincs sehol. Azt hiszem, a menny üres.”

Beatrice von Weizsäcker, evangélikus tisztséghordozó, sem hisz a csodákban. De vallja, hogy a kétség az értelemből jön, a hit a belsőből. „Örök élet igenis van, nemcsak a halál után, hanem már a születés előtt is. A lélek a test előtt is volt, és ha a test szétesik, a lélek marad.”

Heinrich Claussen, evangélikus egyházfi: „Az ember, ha önmagát próbálja gondolni, istent gondolja.” Immanuel Kant: „Csinálunk magunknak egy istent, hogy tisztelegjünk az előtt, aki őt csinálta.” Isten: az emberi Én egy jobb fajtája (leegyszerűsítve).

Eddig a DER SPIEGEL. (2019. 04. 20., kivonat)

Ehhez vegyük hozzá Nürnberger Luther-könyvéből Bultmann-t.

„Az ismeretlen teológus Rudolf Bultmann, röviddel a II. világháború után, olyan előadást tartott, ami miatt kis híján kizárták az evangélikus egyházból. Azt mondta, hogy a Bibliában álló csodatörténetek az angyalokról, démonokról és az ördögről, a világ három szintre osztásáról (menny, föld, pokol) nem történelmi események híradásai, hanem mítoszok. Krisztus ábrázolása is, mint egy isteni lény elő-léte, aki a földön, mint ember újjászületik, az emberek bűneit magára veszi, kereszthalált hal, 3 nap múlva föltámad, a mennybe száll és onnan visszatér – mindez mitikus. Az az elképzelés is mitikus, miszerint mindenféle katasztrófák után a halottakat életre kelti, ítélőszék elé állítja, az egész emberiséget üdvözültekre és átkozottakra osztja. Mindezen történetek ókori mítoszokból, kései zsidó apokaliptikus iratokból és gnosztikus megváltási fantáziákból vannak összerakva és ezeket a modern világkép meghaladta. Ezzel, mondja Bultmann, a pokoljárás és Krisztus mennybemenetele is ki van pipálva, ahogy egy kozmikus katasztrófa által bekövetkező világvége elképzelése is. Ki van pipálva a menny felhőiből alászálló emberfia is, a csoda, mint puszta csoda, a szellem- és a démonhit szintúgy. Nem lehet „elektromos fényt és rádiókészüléket, betegség esetén modern orvosi és klinikai eszközöket igénybe venni és egyidőben az Új Testamentum szellem- és csodavilágában hinni. És aki úgy gondolja, hogy ezt megteheti, ezzel a kereszténység hirdetését érthetetlenné és lehetetlenné teszi.”

Csakhogy én nem szeretnék egy istentelen világban élni. Jobban járunk, ha hiszünk. Ha már hiszünk abban, hogy E=mc2, akkor nyugodtan hihetünk istenben is – semmi különbség!

Ha meghalok, Einstein-nel az ajkamon leheljem ki lelkem? (ökobetyár könyve)

 

ELDOBHATÓ IPARI KÖNYV – 10 000 ÉVENTE! ökobetyár küldi 2019. jún. 15.

Egymást érik a könyvvásárok. Kiadók, írók egymást ölik a figyelemért – ezért a kis csomagért, amiben fekete, csodatevő rovátkák vannak, fehér lapokon.

„Vak vagy? Ezek nem olvasók, ezek fogyasztók! Legkésőbb az első költözködésnél megy a könyved a kukába! Onnan a szemétégetőbe, mert egy könyvnek is van karbonlábnyoma, b...tok meg! Szorozd be az évi tízezerrel, Frankfurtban - már 20 éve - évi 300 ezerrel!” Egy pillanatra mintha megcsillant volna valami a szemében – aztán félrenéz. De hát ez az ő napja, ugrál, mint a gyerek, milyen hosszú a sor a dedikáló asztalánál! (Én meg ezt próbálom meghekkelni?)

Életünkben 1500 könyvet olvashatunk el – de hát ennyit már rég megírtak! Ha olvassuk ezt, nem olvassuk azt. Dobjuk ki a klasszikusokat? Mit nem mondtak még el emberről, istenről, világról? S.L. beleszarik életművébe, (mint Illyés, Csurka, Csoóri). P.G. mintha be lenne lőve. Ha valamit olvas, a második oldalnál megtámadja az unalom. (Engem is, ha én őt olvasom. Maradt volna meg egykönyves írónak). T.ZS.-nél 60 nő tolong – nincs „írónő”! Van jó író, meg nem jó író. De ki a jó író? Aki kiplakátozza magát, mint egy mosóport, az egész városban? Remekművek maradnak titokban, mert ők ezt nem teszik. Elválik, kell-e cégér a jó bornak?

Könyvbartert ajánlok, tegyük egymás mellé, mérettessék meg. (Kicsit csalok, körtét rakok az alma mellé). Egy év múlva melyik könyv marad meg? Mint a szerelem első pillantásra: a csere többször létrejön. Többször én állok el tőle, nem engedem, hogy szemét legyen a könyvemből, ha SZEMÉT KIADÓ is áll a borítóján! /ökobetyár könyve/

 

EGYENÁRAM 2019. jún. 15.

A HVDC hálózatok előnyei és hátrányai (BME Bp 2014)
Előnyök:
 Nagyobb az áramvezetőnkénti átvihető teljesítmény.
 A DC szabadvezeték szerkezete egyszerűbb, mint az AC vezetéké; kisebb a
nyomvonal szélessége, egyszerűbb, tetszetősebb az oszlop.
 A föld használható üzemi áram-visszavezetőként.
 Következésképp minden egyes szigetelt áramvezető külön áramkört tud képezni.
 Nincs kapacitív töltőáram.
 Nincs skin-hatás (azaz az áramvezető egyenáramú ohmos ellenállása kisebb, mint
a váltakozó áramú).
 Az egyenáramú kábelek nagyobb feszültség-gradienssel üzemelhetnek.
 Az egyenáramú távvezeték teljesítmény-tényezője mindig egységnyi, azaz nincs
meddőteljesítmény, csak hatásos.
 Kisebb a koronasugárzási veszteség és a rádió-interferencia, mert az áramvezető
körüli állandósult tértöltés virtuális átmérő növekedést okoz.
 Nem szükséges, hogy az egyenáramú távvezeték végponti alállomásai
szinkronban legyenek egymással.
 Következésképp a távvezeték hosszát nem korlátozza a stabilitás.
 Aszinkron üzemelő vagy különböző névleges frekvenciájú VER-ek vagy VERE-k
összekapcsolhatók.
 Az egyenáramú távvezeték rövidzárlati áramai kisebbek, mint a váltakozó áramúé.
 A váltakozó áramú villamosenergia-rendszer perturbációit (pl. zárlatait, lengéseit)
sem az egyenirányító, sem az inverter nem engedi át (tűzfal), azaz a velük
összekapcsolt váltakozó áramú rendszerek nem tudják megnövelni egymás zárlati
teljesítményét.
 Az egyenáramú összeköttetésen keresztül áramló teljesítmény könnyen
szabályozható.
 Adott szigetelés (pl. légköz, kábel érszigetelése) 2-ször nagyobb feszültséget bír el.
 A DC kábelösszeköttetés hossza többszöröse lehet az AC-énak
Hátrányok:
 Az áramirányítók drágák.
 Az áramirányítók jelentős meddő teljesítményt igényelnek, amelyet a konverter
alállomásokon kell előállítani.
 Az áramirányítók felharmónikusokat termelnek, ezért szűrőkörökre van szükség.
 Az áramirányítókat kevésbé és sokkal rövidebb ideig lehet túlterhelni, mint a
váltakozó áramú kapcsolóberendezéseket.
 Mivel nem létezik nagyfeszültségű egyenáramú megszakító, ez akadályozza
többvégpontú (multiterminális) vagy hálózatos alakzatok létrehozását. (Ez a
Kimbark-könyv írásakor, 1971-ben még így volt; ma már [2012 óta] léteznek 
félvezetős és kombinált HVDC megszakítók, tehát létesíthetők többvégpontú
HVDC alakzatok.)
 Földvisszavezetéses monopólusú üzemben elektrokémiai korrózió lép fel, amely
kikezdi a fém csővezetékeket; az ez elleni védekezés költségnövelő.
(BME Bp 2014)

 

TEJESDOBOZ 2019. jún. 15. Tejesdoboz-rekord a Millenárison Dícséretes a gyerekeket szelektív szemétgyűjtésre szoktatni, ám a mai akció pozitív hatása kétséges:
-Eldobható dobozú italok vásárlására ösztönöz; vizet, káros adalékokat, tartósítókat veszünk pénzért.
-A papír/műanyag réteges dobozok újra hasznosítása körülményes vagy nem lehetséges, inkább az égetőkben végzik. Legkésőbb itt fuccs az ökológiának.
Gerendai, a Sziget főnöke bejelentette, csatlakozik Áder elnök úr klímavédő akciójához .
Üdvözöljük igazgató úr nemes szándékát, csakhogy volna itt egy szépséghiba:
Az évente megismételt szigetfesztivál egy hete alatt energiafogyasztásával annyi klímagyilkos CO2 gázt produkál, mint 300 kistelepülés egész évben! (Hozzáadandó a szürke energia, lásd: Energiamenü, ökobetyár könyve).

ÁLLÍTSÁTOK MEG A KLUBRÁDIÓ-RÓZSA PÉTERT! 2019. jún. 22. Csodálatos „öko”-házakról mesél, szó nélkül hagyja a Futureált, aki fölrakja a koronát Kelenföld tönkreépítésére. Nem csak a Szelíd Energia Füzetekből lehet tájékozódni! Családod nincsen?

Tisztelt HVG! A Futureal Bp ONE büntetendő! „Új generációs gazdasági motor”, „Ideális környezet” „Környezettudatosság” A kiváló HVG, a Klubrádió hogy tud fölülni ennek a humbugnak és mért reklámozza?

*Iroda-túltermelés*Korrupció-lehetőség*Értékes teret vesz el az őrmezeiektől*Növeli a sűrítettséget*Az öngyilkos növekedés motorja*Új forgalmat generál, kegyelemdöfés a kereszteződésnek*Tényleg járak Zöld tanár úr szoláris építkezés előadásaira?A beköltözőknek nyilván szilikonvölgyi kényelem, de összességében a BP ONE öko-bűntett: a cradle-to-grave életciklus-mérleg ilyen épületeknél katasztrofális! RózsaS 19VI24 Szelíd Energia Alapítvány

 

DEUTSCHLAND 2037-BEN 2019. jún. 23.

Erről kérdeztük a Linz-i Ars Electronica Futurelab jövőkutatót. Elképzeltük, hogy az emberiség jövője nagyszerű lehet: a digitalizált egészségügynek köszönve sokkal egészségesebben, sokkal tovább élünk majd, a mesterséges intelligencia (MI) leveszi vállunkról a terhes házi és a szakmai munkákat. És ha szeretnénk, kalandutazásokat tehetünk virtuális világokban.De mindez tényleg valóra válhat? Hogy fog kinézni egy hétköznapunk a jövőben? Hogy ezt megtudjuk, követjük a 25 éves Miát, 2037 egy tipikus hétköznapján. Ez kifejezetten egy optimista jövőszcenárió, mely nem kényszerűen a legreálisabb változat. Mert másképp is jöhet, pl. ha az adatvédelemmel problémák lesznek. Mégis látni akarjuk, mit hozhat a jövő egy olyan ipari államnak, mint Németország. Ez semmiképp puszta fantáziálás, hanem a kutatás mai állását veszi kiindulásnak, a már alkalmazott technikákat hosszabbítjuk meg a jövőbe.

Mindennapi segítség „Jó reggelt, Mia, jó éjszakád volt!” - mondja egy hang halkan a a mennyezeti hangszóróból. Mia kinyitja a szemét. A rolók automatikusan fölhúzódnak, napfény jön be a hálószobába. Ben mindenről gondoskodik. Mia szeret felébredni az ő hangjára és a napsugarakra. Ben nagyon sokat tud Miáról, mert szinte mindig vele van. Ben egy MI, egy mesterséges intelligencia, a felhőben él és Mia sok háztartási gépével van hálózatba kötve. A karkötő is, amit Mia szinte egész nap hord, integrálva van a szgépbe – felügyeli Mia alvását. „Mia, a pulzusod olyan nyugodt volt, mint már régen nem, kitűnően aludtál!” - mondja Ben. Mia kialudva érzi magát. Ben sosem ébresztené mélyálmából, ehhez elég okos. Megvárja, míg Mia egy alvásszakaszon túl lesz. Kivéve, ha Mia naptárja egy korai felkelést ír elő. Ezt Ben tudja és akkor korábban húzza föl a rolókat. Vígaszul később egy különlegesen erős kávét készít neki. Sok minden, amit Mia kora reggel megkap, már ma is lehetséges – csupán még nem terjedt el tömegesen ebben a kombinációban. „2030-ra átlagos lesz, hogy mindenkit egy ilyen Ben, egy MI kísérjen és támogasson.” mondja Christopher Lindinger, jövőkutató Linz-ben. A Siri (Apple) és az Alexa (Amazon) már ma is ilyen személyre szabott asszisztens előhírnöke. Ám ezek még keveset tudnak és csak egy gépre vannak rákötve.

„A vízió, hogy egy szgép az emberi teljesítményt túlszárnyalja, nem várható el, viszont az ilyen rendszerek nagyon jól szakosodhatnak egy cselekvésre, pl. nagyon sok adatot nagyon rövid idő alatt képesek egybevetni. (Lindinger) 2030-ban már nem fognak szgépekre hasonlítani. Minden tárgyban, minden ruhadarabban, minden falban lesz egy beépített csip - az internetre rákötve. A MI egyrészt szenzorokkal a készülékek adatait gyűjti és ezeket hasznosítja számunkra, másrészt a gépeinket irányítja. Ezt az elvet ma a dolgok internetjének nevezzük. Ezen kütyük száma már 2020-ban 50 mrd, tehát átlag 7 darab lesz fejenként.

Élet az adat-tengerben Az adathalmaz már most óriási és hatványosan nő. Lindinger: „Az adatvédelem és az adatbiztonság a jövő MI rendszereiben központi designkomponensek kell, hogy legyenek. Magát a MI-t beszéddel kezeljük. Ahelyett, hogy anonim robotokkal kommunikálnánk, a MI-vel inkább barátként fogunk beszélni. Mia kiszalad a fürdőszobába. Mihelyt belép, a világítás bekapcsol. Letusol, ezután tükörbe néz. A tükör keretén megérint egy gombot, erre a tükör képernyő lesz, melyen képek és jelek jelennek meg. Mia egy mozdulattal félretolja egy barátnője videóüzenetét, egy másik mozdulattal előhívja a nap legfontosabb híreit. Mellettük kivetítve Mia egészség-grafikonjai. Mia csodálatosan érzi magát. Ezt mondják az adatok, melyeket a kis csuklókészülék és a pizsamacsipje önműködően fölvettek. 4 hét múlva időpontja van egy háziorvosnál. „Továbbítsam az EKG-adataid az orvosnak?” kérdi Ben a tükörhangszóróból. Igen, az jó lesz. Az orvos gyorsabban végez, ha előbb a paramétereket megnézte. Mia csuklópántja szívritmusát is méri, Ben azt is továbbítja az orvosnak.

Ahogy Ben Mia testét ellenőrzi, a közeli jövőben már mindenki számára alapszolgáltatás lesz. A jövőkutatók azzal számolnak, hogy 2025-től szenzorok a ruháinkban, a bőrünkben, használati tárgyainkban minden életfunkciónkat regisztrálják. Ezeket az intelligens rendszerek, mint most Ben, kiértékelik és diagnózist alakítanak ki. Mindez jelentősen növeli életéveink számát. A smartphon-ok már ma sok készüléket helyettesítenek az orvosi rendelőkben.

„Orvosok diagnózis-munkáját MI-k veszik át, mert a digitális egészségi rendszerek jobbak és olcsóbbak lesznek.” - mondja Maria Pfeifer, a Futurelab munkatársa. A MI-k az eltéréseket azonnal millió betegadatokkal és folyamatokkal hasonlíthatják össze, egy sokkal nagyobb információbázissal, mint amennyit egy orvos emlékezetében tárolhat.

Egészség-app-ok áttörés előtt „Mely egészség-alkalmazásokat használja már az okostelefonján ill. melyeket tervezi használni?” Egy tanulmány szerint egy computer-algoritmus már most képes szívbetegségeket biztosabban előrejelezni, mint egy orvos. „Az orvosok ezzel szemben tevékenységüket jobban a szociális szempontokra helyezhetik át”, mondja Pfeifer. Ám sok ember irtózik a digitális medicina gondolatától. Hol tárolja a beteg összes egészségi adatait? Mi történik, ha egy hekker hozzáfér és tovább adja ezeket a rettentő érzékeny információkat? Ezek a kérdések még nem tisztázottak. Az új digitális egészségügy csak akkor működhet, ha a beteg hozzáférhet saját adataihoz és maga döntheti el, kinek adja tovább. (Pfeifer)

Táplálkozás a jövőben Amikor Mia a konyhába lép, érzi a friss tükörtojás szagát. (És a tojást is a Ben tojja? RS19V29). Reggelije kész, tálalva egy tányéron. Mindezt a hűtő és a konyhagépek készítették el neki. Hozzáadták, ami kell és egy serpenyőben megsütötték a tojást. Az ebéd szintén kész van már, berakva egy To-Go-Box-ba, marhasült, sejtkultúrából. A műhúst bioreaktorokban tenyésztették. Mia szeret fehérjedús húst enni, melyet labor termel. Ezért nem kell állatokat ölni, nagyon ízletes és a környezetet is kíméli. (És a himnuszt is elfütyüli?RS19VI12) Mia már évek óta nem jár bevásárolni, ezt a hűtője elrendezi, ill. Ben, aki a háttérből az állományokat és a megrendeléseket koordinálja. Ha egy élelmiszer kifogyóban van, a beépített mérlegek észreveszik és a szupermarket kap egy online-megrendelést. Mia föladata csak annyi, hogy a leszállított árut a házi To-Go-Box-ba berakja. Ritkán romlik meg valami, mert a hűtőjében a környezet-tudatos „zéró-hulladék” mód van beállítva. Így a rendelt mennyiségek a fogyasztáshoz igazodnak. 2037-ig nagyon meg fog változni, hogy mit fogunk enni és azt hogyan fogjuk előkészíteni. Hogy valaki a reggelijét automatákkal készítteti el, egyáltalán nem a jövő zenéje. Okos-hűtőszekrényt ma már szinte minden gyártó kínál – ha ma még a normál háztartásoknak túl drágák is. Szkenneléssel számon tartják a benne elhelyezett áruk lejárási időpontjait. Kapcsolatban állnak a bevásárló portálokkal, melyek fölveszik az élelem-megrendeléseket. Előszeretettel választhatjuk ezeket az önműködő beszerzési módokat, anélkül, hogy mi magunk aktívak kellene, hogy legyünk. De mindez nem lesz unalmas, ha a gép mindig csak az elfogyasztott élelmet rendeli meg újra és újra? Aligha. A változatos étrendet egy algoritmus szintén meg tudja tanulni, mint pl. „szeretnék mindig elegendő zabpelyhet és almát kapni és egy ilyen étrendhez kérek hozzávalót, amit még sosem főztem.” Mia ebéde, egy steak marhahúsból, 2030-ra nagy valószínűséggel lehetővé válik. „Már ma sok start up foglalkozik sejtkultúrás húsgyártással. Élőállat sejtjei nagy bioreaktorokban nőnek, izom és zsír lesz belőlük. 2016-ban mutatott be egy US-cég sejtkultúra-húsgolyócskákat. 90%-kal kevesebb víz- és talaj-forrásokat vett igénybe, mint a szokványos hús. Ám ezek a termékek még túl drágák: az első labor-hamburger 330 000 $-ba került. A következő évtizedekben azonban az árak zuhanni fognak, olcsóbbak lesznek, mint a hagyományos hús-hamburger. Legkésőbb tehát akkor tör be a mű-hamburger a piacra.

Mobilitás a jövőben Mia ablakán át toronyházakat lát, melyeket széles balkonszalagok ölelnek át, azokon zöldség, cserjék, virágok nőnek. Mia kilép lakásából és gyalog a jármű-megállóhoz megy. A széles utcán egyik zöld park éri a másikat. Emlékszik rá, hogy gyerekkorában ez másképp volt: számtalan autó torlaszolta el az utcákat. Ma már ez emberek önvezető elektroautókkal közlekednek. Az utcákon sok hely van a gyalogosoknak és a zöld felületeknek. A megállóhoz érve beszáll egy liftbe és lemegy egy gyorsvonathoz, ami elviszi az irodájához. Félúton egy másik vonatra száll át. Már évek óta egy vonal sincs dugig. Már ma fulladoznak a megacity-k a tömegközlekedéstől. Szingapúr, London, Tokió közlekedés-infrastruktúrája összeomlás előtt áll. Mobilitás- és városfejlesztők ezért teljesen új koncepciókat dolgoznak ki a jövőre. A londoni metrótervezők pl. olyan szupervonatokat eszeltek ki, melyeknél menet közben lehet átszállni. Ezek a kocsik haladás közben köthetők úgy össze, hogy az utasok egyikből átsétálhatnak a másikba. (Bp. közközlekedése részleteiben szinte ideális – csak az egész elhibázott: a túlélést az egyenletesen belakott vidék biztosíthatja, a kisvárosokban csak egy bicikli kell.RS19V29) Ez idő- és pénzmegtakarítás. A városok kevesebb állomással beérik és az utasok nem álldogálnak a zsúfolt megállókban. Lindinger: „Az ilyen megoldások szükségessége és a technikai fejlődés mutatja, hogy ilyen rendszerek már a 2030-as években megvalósulhatnak. Ezenkívül hamarosan autonóm villanybuszok és gépkocsik fogják a belvárosok autóit leváltani, mert a szgépes rendszerek az autókat biztonságosabban vezetik, mint az emberek. „Ha ez a szcenárió megvalósul, a városok újrazöldítése is sikerül, több hely lesz a gyalogosoknak és a kerékpározóknak” (Lindinger).

Munkahely 2037-ben Mia egy súlyosan megrakott kamiont vezet a város utcáin. Cél: az ipari park egyik gyárcsarnoka. Mia nincs a járműben, ettől több km-re egy logisztikai központ vezető szimulátorában ül és onnét irányítja a teherautót. Ő „Human-Takeover-Truckerin” Amikor az önvezető tefuk az autópályát elhagyják és behajtanak a városba, már külső segítséggel haladnak, a komplikált útvonal miatt. Mia egy szgép segítségével átveszi a kamion vezetését és célba irányítja. Mia csak 4 órát dolgozik naponta, mellette átképzi magát, mint a virtuális terek belső építésze. A munkakutatók meghaladottnak tartják, hogy egész évben csak egy szakmában dolgozunk, amely meghatározza identitásunkat. A technológiai haladás mindig gondoskodni fog arról, hogy a munkafajok változzanak vagy teljes mértékben megszűnjenek. „Az embereknek egy életen át tartó kiképzési folyamatra kell fölkészülniük.” (Pfeifer). A technológia fejlődése az egész népgazdaság produktivitását emeli. Az emberek összességében kevesebbet fognak dolgozni. És idejüket továbbképzésre ill. önkéntességre fogják fordítani. Ez azonban kevésbé optimista szcenárióknál a munkanélküliség tömeges növekedését is jelentheti, mert a robotok sok munkát átvesznek. Egy teljesen új munkapiaci rendszer alakulna ki, ahol a bérmunka fölöslegessé válik és sok embert a föltétel nélküli alapjövedelem lát el. Mia foglalkozása egy új munkaforma példája. Az önvezető teherautók hamarosan itt lesznek, sok gyártó ezen dolgozik. Emberi sofőrök ekkor már csak az ún. Last-Mile-Delivery-rendszernél kapnak munkát, tehát olyan városi utcákon, ahol az önvezetés nem lehetséges. Ám ezek a melók is egyszer megszűnnek. Néhány évtized után a technika olyan fejlett lesz, hogy a járművek egész útjukat önvezetéssel teszik meg.

Szabadidő 2037-ben Mia estéit barátaival tölti el, ülnek a nappaliban egy kanapén és expedícióra készülnek. Cél: a Mars. Az utazáshoz sem űrkompra, sem űrhajós öltözékre nincs szükségük. Maradhatnak kényelmesen a heverőn, csupán aktív kontaktlencséjüket kell fölhelyezniük. Szemeik előtt rögvest megjelennek a virtuális terek és világok. Virtuális reality-lencséjükkel Mia és barátai sétálhatnak a messzi bolygón, megnézhetik a Mars-bázist és egy terepjárón furikázhatnak a dűnéken. A csoportot egy virtuális tourguide kíséri és izgalmas Mars-történeteket mesél. A jövő virtuális világában egy messzi utazás többé nem távolság kérdése. „Már 5-10 év múlva lehetséges lesz virtuális szabadságra menni.” (Lindinger). Ekkor jelennek meg az első aktív kontaktlencsék a piacon – határtalan fölbontással. A felhasználó veszi meg és használja, élethű képeket hív elő, melyek többé nem különböztethetők meg a valóságtól. Ilyen technikailag elfogadható virtuális reality-szemüvegek már ma is kaphatók, amikkel játékokban lehet részt venni. Ám ezek a nehézkes szemüvegek még nem tömegmédiumok. Sokan rosszul lesznek tőle, szakértők szerint a VR-játékok hasonló fejlesztési fokon vannak, mint a computer-játékok a 70-es években. Ez a fejlődés még a kezdetén tart. A jövőben a felhasználók lemerülhetnek tengeri mélységekbe, meglátogathatják a Taj Mahal-t. Ezeknél a virtuális sightseeing-eknél minden tökéletesen valódinak tűnik. „Olyan dolgokat élhetünk át, amire a reális életben nem mernénk vállalkozni, vagy világkultúrális emlékhelyeket közvetlen közelről szemlélhetünk meg. Néhány év múlva azt is elfelejtjük, hogy ez nem a valóságos élet.” (Pfeifer).

Ám mindez a felhasználó számára veszélyt is jelenthet. Emberek, akik a reális életben nem boldogulnak, ebben a virtuális világban csapdába eshetnek és függővé válhatnak. Egyáltalán nem világos, hogy mi emberek hogyan fogunk ezzel bánni, amikor a reális és a virtuális élet közötti határok elmosódnak. „Csak remélhetem, hogy az emberek, úgy mint más médiumoknál, - irodalom, film, közösségi felületek – a virtuális világnál is képesek lesznek fikció és valóság között különbséget tenni.”

Epilógus Mia hétköznapjai mutatják, hogy jövőbeni életünk sokkal egyszerűbb lesz, a szgépre rákötött gépek elvégzik helyettünk a fáradságos házi munkákat, ezért több időnk marad az igazán fontos dolgokra, barátokra, családra. Továbbá a MI még jobban egyszerűsíti hétköznapjainkat, támogat bennünket, segít megőrizni egészségünket. Az olyan találmányoknak köszönve, mint az in-vitro-hús és az autonóm járművek a világ zöldebb, fenntarthatóbb és szebb lesz. Kevesebbet kell dolgoznunk, azt is stresszmentesen, ha a technológiai haladást értelmesen használjuk föl. Hogy ez így lesz-e, az persze kérdés. Hogy 2037-re mi lesz ténylegesen a realitás, a társadalom, a politika és a gazdaság döntéseitől függ. A kutatás mai álláspontja mutatja, elég okunk van remélni, hogy izgalmas és szép jövő felé haladunk. (DER SPIEGEL, 2017. DEC. 25. Wie wir 2037 leben werden)

KÖLN 2020 JÖVŐSZCENÁRIÓ ÉS AMIVÉ LETT.

2019. jún. 24. Robert Jungk jövőműhelyében (Zukunftswerkstatt) tanultunk demokráciát és jövőt építeni, 1986-ban Kölnben. „Lesz-e Budapest 30 év múlva?” Ez volt a címe egy előadásomnak - 1993-ban.

Tehát még 7 évem van, hogy hülyét csinálok magamból.

Inkább, mondtuk Kölnben, semmint, hogy bekövetkezzen.

Disztópiákat azért írunk, hogy ne következzenek be.

Íme a KÖLN 2020 utópia-jövőszcenárió, 1989-ből

(lerakva a Salzburg-i jövőkönyvtárban)

(l Köln 2020 - Egy város- és társadalomutópia;

8 követelményény, 1989 -

1. A sürítettséget föloldani

2. Átépítés (Ma 4*-os hotel, holnap kecskeistálló)

3. Ökológiai egyenjogúság mindenkinek

4. A szociális rend visszaállítása

5. Ismét túlélőképes

6. Ismét letelepült

7. Nincsen beteg ember többé

8. Szellemiek anyagiak helyett

2/3 lakosság kiköltözik a városokból

Falvak benépesítése, tanyák kibővítése,

új települések létesítése

bolo!bolo-közösségek a városokban

A toronyházak, épületek, gyárak, berendezések

új funkciót kapnak: a lakosság élelmezési és

energetikai önellátása: szelíd technikák fölsze-

relése, zöldség, gyümölcs, hal, gomba termesztése.

Föltételek:

-Pozitív energiamérleg

-A hulladékok beiktatása a bio-körökbe

-Méregmentesség

-Humánus munka

Senki ne károsodjon ökológiai ill. környezet-higiénés szempontból

(Ne autózz az én körzetemben, én sem a tiédben

-A környezeti kárköltségek bevétele a gyártási költségekbe-áru drágább a szűz vidékeken-Szűnjék meg a 3000,-márkás autószubvenció)

Legyen ismét nagycsalád avagy létesüljenek közösségek

Teljes önellátás és önfenntartás a körzetben,

a munkamegosztás visszavétele egészen a körzetszintig

(Nyersanyagoktól, technikáktól független)

- Nincsen turizmus, nincsen utazás többé, élj meg a körzetben és a körzetből

-Megszűnnek a betegségek, mert megszűnnek kiváltó okaik, az ember visszatér egy alapvetően egézséges életformához

- A nagy klinikák, életmeghosszabbító technikák megszűnnek; a kétkezi és szellemi munka mindenkit jó erőben tart

- Fűtsünk kalotaszegi legényessel!Szórakoztasd önmagad. Senki ne lépje túl a biológiai alapszükségletet. A szellemi tevékenység fölöslegessé teszi a konzúmot. Csak az lesz a konzúm áldozata, aki család, barátok híján az elismerést, szeretetet, figyelmességet luxuscikkekkel akarja pótolni.

Itt egy másik, az 5 jövőszcenárió-blokkból (2013):VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmódváltoztatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélé-se. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az esztelen anyag- és személy-szállítás megszűnik. Vége világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és csere-kereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnessz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyomá-nyosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

A nagy-agy tragédiája

Az ember 40 000 év után kiemelte magát a természetből és kilépett az evolúcióból. Élhetett volna százféleképp, de a legkönnyebb utat választotta: a gépekét. A nagy-agy azt hiszi magáról, hogy ő a legfelsőbb lény. Nagykanállal esszük a racionalitást, mindent ésszel akarunk megoldani. Túl sokat tudunk. („Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”) A technika nem fejlődik, csak szaporodik. Ami a maroktelefonból megtudható, az egy csomó értéktelen kacat. Csak azért gyűlik össze, mert lehet tárolni. Ma a tudomány egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Civilizációs betegekkel teli a kórház – köszönve a tudománynak! Nyomorékokat produkál és büszke a botra, amit feltalál nekik.

Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a magas vérnyomást, cukorbetegséget.

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A pénz teszi tönkre a világot. A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást. Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (jóra való restség).

Tömegtársadalom

Az ember túlszaporodott. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát.A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg békében is kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele-szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: gyorsan oda, amíg van! A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

Széteső társadalom

Lopásra nem lehet társadalmat építeni. Politikusok, oligarchák, mutyizók erodálják a bizalmat. Amikor a gyártók és a szerelők is lemennek kutyába, kérdés, mikor éri el ez a bankszektort? Mert akkor tényleg vége a dalnak! Fedezékbe! Vedd ki a pénzed, rakd időt-állóba! (l.: Robinzon-ház).

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra,és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a devizahitelesek. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt.

Óriásvárosok

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány, földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen. Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek: ISZTAMBUL15M TOKIÓ34M HONGKONG26M SANGHAI26M SZÖUL25M JAKARTA25M MEXIKÓVÁROS23M DELHI23M KARACSI22M MANILA22M NEW YORK22M SAO PAULO21M MUMBAI21M

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…

-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)

-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004)

Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.
Nem technikai, hanem emberi probléma

A világ pusztul, a tudomány nézi vagy rásegít. Ózonlyukat kutatnak ózonlyukasztással, tudományos tolvajnyelven értekeznek. A tudomány egykor járványokat, katasztrófákat akadályozott meg, mára kitalálóit viszi a tönk szélére. Az ember eszével emelte ki magát az állatvilágból és most az esze lesz a végzete. Pár évtized még és ez a kultúra összeomlik.A vége látható: ha az ember nem forralja föl a Földet, megteszi az univerzum: a pillanatnyi élet-ablak bezárul. De mért kell gyorsítani?

A világválság nem technikai, hanem emberi probléma. Az istentelen polgár 10 000 holmijával épp oly árva, mint azelőtt. Életét ezen tárgyak beszerzésével, számon tartásával, átcsoportosításával tölti. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismerésre, barátságra, otthonra, szeretetre. Amit nem ér el a fehér ember óriásrakétáival, 27 km-es masináival - eléri egy buddhista szerzetes egy marék rizzsel. Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

Minden munka romboló

Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttéranyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek.

Ma a fogyasztó: áruházi huligán, aki messze a lánc elején pusztít. Elég lemennem a közértbe, máris megrendeltem a rombolást. Bolti élelem: termelésében romboló, fogyasztásában mérgező. A gyár oda viszi a termelést, a hol nincs környezetvédelem, sem szakszervezet. Az árut szállítják, de az emberi jogokat nem. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a hegyen, mint a kohó mellett lakó.

A hálózat tökéletes: egy doboz kólával megrendelője vagyok az erőszaknak, az esőerdők kiirtásának, ember-állat megnyomorításának -fényévekre a bolttól.

Telhetetlen energiafogyasztás

A sétakocsikázó autós háborúkeltő, 12 hónapból 1 hónapot kocsijában tölt, fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben. Nem utazik egyedül: O. B. Laden ül mellette. A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel. A biodízel éhinséget okoz Afrikában. A fogyasztó nem fog lemondani fejadagjáról (50 000 kWh primer/év, l. Energiamenü), katonákat küld az olajért, netán a saját fiát. Amit megtettünk, megtesszük újra. Aki a legtöbb energiát fogyasztja, az okozza a legnagyobb pusztítást. A 2020-ban születőnek már a nagyapja is nagy fogyasztó volt. NSzK 1950-1990: a zaba-, ruha-, lakáshullám után az állam-fogyasztó lép föl a polgár nevében: fegyvereket, űrkutatást, atomreaktorokat rendel meg – a túltermelést elkerülendő. Ha a fogyasztás nem elég, jöhet a háború: tőkemegsemmisítés, újratermelés – újra jólét. A takarékos is háborúkeltő. Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe? Gáz-, olajvezeték építése értelmetlen, mert fölrobbantják. Olajat csak katonai konvojjal lehet majd szállítani. Az egyenletesen belakott vidékeknél kevesebb az áldozat. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak.

Ne járjunk tömegrendezvényre! (Ökokiskáté). Költözzünk ki a vezetékes házakból!

Tele az ország üres házakkal (fél millió), tervezzünk 5-10 évre! (l. Robinzon-ház.)

Információ-irtás: az információ méreg. De csak azt bombázzák, aki elébe megy.

BARBARIZMUS-ARMAGEDDON (2013)
Egyszerre lép föl több szerencsétlen körülmény, amit a rendszer már kivédeni képtelen: szélsőséges pártok uralma, tőzsdekrach, klímaátcsapás. A kamatígéret be nem váltása, az e-pénzek inflációja, a nyersanyagdrágulás pánikot vált ki: mindenki a pénzét egyszerre akarja árura cserélni. Aszály és tornádó elpusztítja a termést, áradások és viharok bénítják meg a gazdaságot. Az olaj-, nyersanyag- és élelemárak az égbe szöknek. A mértéktelen fogyasztás visszaüt. A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. Az autógyárak bezárnak, mert az autók eladhatatlanok a drága benzin miatt. Tömegek kerülnek utcára, ezúttal jóval többen és jóval elszántabban. Szegénylázadás tör ki: luxusautókat, kirakatokat törnek össze, fosztogatnak, rabolnak. Pest megindul a budai villák felé. Kihirdetik a rendkívüli állapotot, de a katonaság sem tudja megfékezni az óriási tömegeket, melyek úgy hiszik, nincs mit veszteniük. A felkelés átcsap a határokon. Európa lángokban. Káosz és pusztítás, éhség és járványok - ez Armageddon. Fegyveres bandák harcolnak a maradék tartalékokért, míg azokat is fölélik. Utána síri csend - csak patkányok, macskák és kóbor kutyák. A szerencséjüknek köszönve él túl néhány fölkészült és edzett csoport, akik a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Várnak, hogy újra kezdhessék.

Törökdúlás 2.0

A 2015-ös menekülthullám csak egy óriás-cunami előszele volt.

Amikor Isztambul 10 millió lakosa megindul felénk, mert szorítja Kairó, Teherán, Kabul, Karacsi - az lesz a törökdúlás 2.0, azzal a „kis” különbséggel, hogy „ez a harc lesz a végső”!

 

NÉMETORSZÁG 2030 ökobetyár küldi 2019. júl. 1.

Turbulens évek jönnek felénk: egy öregedő társadalom ütközik egy digitalizált élettel és automatizációval. Főleg a középréteg jóléte fog erodálódni, áll a Bain tanácsadó cég „Labor 2030 -The Collision of Demograpfics, Automation and Inequality.” c. tanulmányában. Az önvezető autóknak nem kell többé parkolóhely, az ingázókat a munkahelyen, a shopper-eket a belvárosban rakják ki és futnak a következő fuvarért. Ilyen szcenáriókra kell fölkészülni a várostervezőknek. A parkoló felületeket a jövőben sokkal kreatívabban tudják majd kihasználni.

Összességében azonban nem egy rózsás jövő rajzolódik ki. A következő évtizedben a szakértők fognak uralkodni. Az ipari államok fölött viharfelhők gyülekeznek. A 2020-as években a gyorsan öregedő népesség egy példátlan technológiai robbanás és az erősödő egyenlőtlenség csap össze egymással, rendkívüli turbulenciákat, gazdasági és társadalmi instabilitást okozva.

Szakemberhiány Németországban

Először szakemberek fognak hiányozni – ezeket a cégek új technológiákkal próbálnak helyettesíteni. A digitalizálás minden életterületet meghódít. Vele együtt az automatizálás is tovább halad. Ez pedig teljesen fölborítja a munkapiacot. A digitalizálás a munkavállalók csak kb. 20%-ának hoz nyereséget. Ezek továbbképzéssel kellőképpen eleget tesznek a jövő követelményeinek. A fizetések emelkedése ellenére a középréteg rosszul fog járni, a már létező jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek a következő évtizedben tovább fognak nőni. Hosszú távon ez a középréteg el is fog tűnni és csak két réteg marad, főleg az USÁban. 20% magas keresetével a fölső réteghez fog tartozni, 80% kevesebbet fog keresni. A középréteg eróziója a 2020-as évek végére komoly növekedésfékké válik. Ha a befektetőkedv is alábbhagy, mert a cégek legtöbbje már modernizálta magát, világszerte stagnáció vagy recesszió fenyeget.

A középréteg vége?

Az alsó rétegnek nem lesz miből megélnie, elszegényedés jöhet. A középrétegbe fölkapaszkodni illúzió lesz. Meglehetősen hihetetlennek tűnik, hisz mindezidáig a németek fele ehhez a réteghez tartozott. Ám a munkavilág digitalizálása a németeket is eléri. Az USÁban minden 4. munkahely veszélyben van. Németországban az előrejelzés kissé derűlátóbb. Mégis aki nem dolgozik a keresett szakmákban, gyorsan lesz ennek a fejlődésnek áldozata. Az öregedés, a munkanélküliség, az egyenlőtlenség szociális következményei fenyegetnek. Ehhez jön az egyre növekvő számú nyugdíjas, akiket egyre kevesebb dolgozó tart el. Ez a szociális rendszer pénzelésében komoly gondot okozhat. Az amúgy is instabil politikai helyzetet nehezíti a jövedelmek egyenlőtlen elosztása miatti élesedő generációs konfliktus (Fiatal-öreg polgárháború RS1993). Ezt kivédendő, a kormányok szigorú piacszabályozás, kemény kartelljog és magasabb adók bevezetését tervezhetik.(STERN, 2019. ápr. 28.,)