GRETA THUNBERG: AZT AKAROM, HOGY PÁNIKBA ESSETEK!Ich will, dass ihr in Panik geratet! Meine Reden zum Klimaschutz | Fischer Taschenbuch, 2019. július /2019. júl. 27./Ez egy online-könyv, kéthetente jön egy új fejezet, két nyelven. (Előzőek: Precht: Vadászok, Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/, Hermann: Atomzeitalter, Nürnberger: Luther).

„Ha egy pár gyerek eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk.” Ezekkel a szavakkal sikerült a 16 éves Greta Thunberg-nek egy klímavédő mozgalmat elindítania az egész világon. Úgy az ENSZ klímakonferenciájánál Kattowitz-ben, a világgazdasági fórumnál Davos-ban, az EU-parlamentnél Brüsszelben – Greta Thunberg intelmeit mindenki meghallotta. Számokkal, tényekkel, kemény érveléssel megmutatja: A klímaválság most történik! Németországban minden évben 3 bolygó nyersanyagát fogyasztjuk el. Fölmelegedés, légszennyezés, fajkihalás már most mutatja pusztító hatását. Ebben a kötetben Greta Thunberg beszédei ébresztő célúak. Világossá teszi, milyen felelősség terhel bennünket, itt és most, és azt, hogy még mindig cselekedhetünk. Greta Thunberg 2003-ban született, svéd klímaaktivista. Az általa elindított iskolasztrájk a globális Fridays For Future mozgalomban csúcsosodott ki. Svédországban az év nőjévé választották és a béke-Nobel-díjra jelölték. S. Fischer-nél megjelent: „Szívből jövő mozzanatok. Életünk az éghajlatért.”

1. Beszéd a klímamenetelésen; Stockholm, 2018. szeptember 8.

2. Beszéd Brüsszelben, 2018. okt. 6.

3. Beszéd Helszinkiben, 2018. okt. 4.

4. Beszéd a „Declaration of Rebellion” alkalmából; London, 2018. okt. 31.

5. Előadás a TEDxStockholm-on, 2018. nov.

6. Beszéd az ENSZ 24. klímakonferenciáján; Kattowitz, 2018. dec.

7. Az ENSZ-főtitkár, Antonio Guterres-hez intézett beszéd, ENSZ-klímakonferencia, Kattowitz, YOUNGO-találkozó, 2018. dec. 3.

8. Beszéd a világgazdasági fórumon; Davos, 2019. jan. 25.

9. FaceBook-hozzászólás, 2019. febr. 2.

   10. Beszéd az EU gazdasági és szociális bizottsága előtt; Brüsszel, 2019. febr. 21.

   11. Köszönő beszéd az Arany Kamera-díj odaítélésénél, Berlin, 2019. márc. 30.

A svéd iskolai nyári szünet után, 2018 augusztusában, a fiatal Greta Thunberg elhatározta, hogy iskolasztrájkba lép, hogy fölhívja a figyelmet a párizsi klímaegyezmény be nem tartására. Azóta ott látni őt minden pénteken a Stockholm-i parlament és a királyi kastély közötti Myntorget tér közepén, egy kéziratos plakáttal: „Skolstrejk for klimatet”, mely közben világszerte ismertté vált. Idővel Gretához egyre több diák csatlakozott Stockholm-ban és világszerte. Ebből lett a #FridaysForFuture pénteki békés tiltakozó mozgalom. Greta hamarosan konferenciákra, tüntetésekre és más nyilvános föllépésekre kapott meghívást. Ezekre saját maga írja beszédeit. Csupán a klímaváltozás tényeinél támaszkodik tudósok és kutatók megerősítésére. Ez a könyv Greta beszédeit tartalmazza időrendi sorrendben, kezdve első szereplésétől a klíma-menetelésen Stockholm-ban – egészen az Arany Kamera díjig Berlinben. Ha bizonyos fejezetek a beszédeiben meg is ismétlődnek, úgy döntöttünk, a dokumentáció hűsége érdekében ezeket változatlanul meghagyjuk. Így nyerhet az olvasó átfogó képet erről a fiatal aktivistáról.

1. Beszéd a klímamenetelésen; Stockholm, 2018. szeptember 8.

Ezen a napon a Peoples Climate March 90 országban 250 000 résztvevővel játszódott le. A múlt nyáron a klímakutató Johan Rockström és mások leírták, hogy legfeljebb még 3 évünk van, hogy az üvegház-gáz emisszióit visszafogjuk és a párizsi klímaegyezmény céljait elérjük. Azóta egy év és két hónap telt el, ezalatt több tudós ugyanezt megerősítette. Ennek ellenére a helyzet tovább rosszabbodott. Az üvegházgáz-kibocsátás tovább növekszik. Így talán még kevesebb időnk van, mint egy év és tíz hónap.Ha ezt az emberek tudnák, nem kellene engem kérdezniük, miért is foglalkozok ennyire „szenvedélyesen a klímaváltozással”. Ha az emberek tudnák, hogy a tudósok szerint 5% az esély a párizsi klímavédő egyezményt elérni és ha tudnák, milyen rémálom közeledik felénk, ha a Föld fölmelegedését nem tartjuk 2*C alatt, nem kérdeznék, mért csinálok iskolasztrájkot a parlament épülete előtt.Mert ha mindnyájan tudnák, milyen komoly is a helyzet valójában, milyen kevés történik, mindenki idejönne és ide ülne mellénk. Svédországban úgy élünk, mintha 4,2 bolygó nyersanyagaival rendelkeznénk. A CO2-lábnyomunk a legrosszabbak közé tartozik a világon. Ez annyit jelent, Svédország évről-évre 3,2 évnyi természetes forrást lop el a jövő nemzedékeitől. Azok, akik ezekhez a jövő generációkhoz tartoznak, azt akarják, hogy Svédország hagyjon föl ezzel. Azonnal.Ez nem egy politikai beszéd. A mi iskolasztrájkunknak semmi köze a pártpolitikához. Mert a klíma és a bioszféra egy pillanatig sem törődik a politikával és az üres szavainkkal. Csak azzal törődik, amit ténylegesen teszünk.Ez egy segélykiáltás.Minden újsághoz, melyek még mindig nem írnak és nem számolnak be a klímaváltozásról, habár ezen a nyáron is, amikor a svéd erdők égtek, azt mondták, a klíma „korunk döntő kérdése”.Mindenkihez, aki ezt a krízist soha nem mint krízist kezelte.Minden influenszerhez, akik minden másért be veti magát, csak nem a klímáért és a környezetért.Minden politikai párthoz, amelyek állítólag a klímakérdést komolyan veszik.Minden politikushoz, akik a közösségi oldalakon bennünket gúnyolnak, akik engem gyaláznak, miszerint retardált vagyok, egy bitch, egy terrorista. Mindenkihez, aki nap mint nap félrenéz, mert nyilván a változásoktól jobban fél, melyek egy katasztrofális klímaátcsapást megakadályoznának, mint magától a klímakatasztrófától.A hallgatástok a legrosszabb. Az összes jövő nemzedék sorsa a vállaitokon.Azok közülünk, akik még gyerekek, később, ha elég idősek lesznek, hogy valamit tegyenek, semmit sem tudnak majd azon változtatni, amit ma rosszul tesztek. Sokan azt mondják, Svédország egy kicsi ország és amit teszünk, nem játszik szerepet. De én azt gondolom, hogy ha egy pár kislány eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk. Minden egyes ember számít. Ugyanúgy, ahogy minden egyes emisszió számít. Minden egyes kiló. Mind számít. Tehát kérem, kezeljétek a klímaválságot mint egy heveny krízist, amilyen az valójában és adjatok nekünk egy jövőt. Az életünk a ti kezetekben van.

***TEDxStockholm 2018-11-24, (azonos a brüsszeli 2019-02-21-es beszéddel)**

Kb. nyolcéves lehettem, amikor először hallottam az ún. globális felmelegedésről, amit életmódunkkal látszólag mi, emberek okozunk. Azt mondták: energiatakarékosságból oltsam le a villanyt, és többször használjam a papírt, hogy spóroljunk az erőforrásokkal. Emlékszem, azt gondoltam, hogy ez nagyon fura, hogy az ember, az egyik állatfaj, képes rá, hogy megváltoztassa a Föld éghajlatát. Ha képesek lennénk rá, és tényleg ez történne épp, akkor semmi másról sem beszélnénk. A tévében csak erről lenne szó. Főcímekben, rádiókban, újságokban semmi másról nem olvasnánk, semmi másról nem hallanánk; mintha csak világháború folyna. De erről soha senki sem beszélt. Ha fosszilis anyagok égetése olyan rossz, hogy magát a létezésünket fenyegetné, akkor hogy nem hagyunk fel az eddigiekkel? Miért nem vezettek be korlátozásokat? Miért nem tették illegálissá? Képtelen voltam felfogni. Túl valószerűtlennek tűnt. 11 évesen megbetegedtem. Depressziós lettem. Nem szólaltam meg és nem ettem. Két hónap alatt 10 kg-t fogytam. Később Asperger-szindrómával, kényszerbetegséggel és szelektív mutizmussal diagnosztizáltak. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, ha szükségét érzem. Ez most egy ilyen pillanat. (Taps) Nekünk, Asperger-szindrómásoknak, majdnem minden fekete vagy fehér. Nem tudunk jól hazudni, és általában nem szeretünk részt venni társadalmi játszmákban, amelyeket ti úgy imádtok. (Nevetés) Szerintem sok mindenben mi, autisták vagyunk normálisak, és a többiek a nagyon furák, (Nevetés) különösen, ha a fenntarthatósági válságról van szó, ahol azt mantrázzák, hogy a klímaváltozás létünkre jelent fenyegetést, és hogy ez a legfontosabb kérdés. Mégsem változtat senki a viselkedésén. Nem értem, mert ha meg kell állítani a károsanyag-kibocsátást, akkor meg kell állítani. Nekem ez fekete-fehér. Nincsen szürke zóna, ha a túlélésünkről van szó. Vagy megmarad civilizációnk, vagy nem. Változtatnunk kell. A gazdag országoknak, mint Svédország, el kell kezdeniük évi legalább 15%-kal csökkenteni a kibocsátásukat. Ez kell hozzá, hogy kétfokos melegedési határérték alatt maradjunk. De már, ahogy azt az IPCC nemrég kimutatta, a 1,5 °C-os emelkedés megcélzása is jelentősen csökkentené a klímahatásokat. Csak találgathatunk, hogy mit jelent ez a kibocsátáscsökkentést illetően. Azt hinné az ember, hogy a média és vezetőink csak erről beszélnek, ám soha meg sem említik. Ahogy arról sem beszél soha senki, hogy az üvegházhatású gázok már be vannak zárva a rendszerbe. Hogy a légszennyezés is melegedést rejt, tehát, mikor a fosszilis tüzelőanyagok égetését abbahagyjuk, már akkor is van kb. 0,5–1,1 °C közötti melegedés.  Továbbá alig valaki említi azt, hogy a hatodik tömeges kihalás közepében vagyunk, akár 200 faj is kihal minden egyes nap. Ez a mostani kihalási ráta 1 000–10 000-szerese a normálisnak tekintettnek. Ahogy a klímaigazságosság vagy a méltányosság helyzetét sem említik, pedig a Párizsi Egyezményben mindenhol egyértelműen benne van, és elengedhetetlen ahhoz, hogy világszerte is működjön. Ez azt jelenti, hogy a gazdag országoknak zéró kibocsátásúvá kell válniuk a következő 6–12 évben, a mai kibocsátási sebesség mellett. Mindezt azért, hogy szegényebb országok lakóinak is legyen esélyük életszínvonaluk javítására, a nekünk már meglévő infrastruktúra kiépítésére. Hogyan várhatjuk el olyan országoktól, mint India vagy Nigéria, hogy a klímaválsággal törődjenek, ha mi, akiknek már mindenünk megvan, mi sem törődünk vele egy pillanatra sem, de még a Párizsi Egyezményben vállalt kötelezettségeinkkel sem? Szóval, miért nem csökkentjük a kibocsátásunkat? Valójában miért emelkedik még mindig? Szántszándékkal okozunk tömeges kihalást? Gonoszok vagyunk? Nem, természetesen nem. Csak azért folytatják az emberek, amit eddig csináltak, mert a többségnek fogalma sincs a mindennapi életünk valódi következményeiről és fogalmuk sincs arról, hogy gyors változásra van szükség.  Mind azt hisszük, hogy tudjuk, és hogy mindenki tudja, de nem így van. De honnan is tudhatnánk? Ha tényleg válság lenne, és ezt a válságot a mi károsanyag-kibocsátásunk okozta volna, annak legalább valami jelét látnánk. Nem csak elárasztott városokat, több százezer halottat s földdel egyenlővé vált egész országokat. Megszorításokat látnánk. De nem. Senki nem beszél róla. Nincsenek válságtárgyalások, nincsenek főcímek, nincs breaking news. Senki sem úgy viselkedik, mintha válságban lennénk. Még a legtöbb klímakutató és zöld politikus is rendszeresen repül, húst és tejterméket eszik. Ha megérem a 100 évet, élni fogok 2103-ban. Amikor ma a jövőről gondolkodunk, nem látunk tovább 2050-nél. A legjobb esetben addigra én még az életem felét sem éltem le. Mi lesz utána? 2078-ban fogom ünnepelni a 75. születésnapomat. Ha lesz gyerekem vagy unokám, talán majd együtt töltjük azt a napot. Lehet, hogy kérdezni fognak rólatok, a 2018-ban élt emberekről. Lehet, hogy azt kérdezik: miért nem tettetek semmit, amíg még lehetett volna. Amit most megteszünk, vagy nem teszünk meg, hatással lesz az egész életemre, a gyerekeim és az unokáim életére. Amit most megteszünk, vagy nem teszünk meg, azon az én nemzedékem nem fog tudni változtatni. Amikor idén augusztusban elkezdődött az iskola, úgy döntöttem, hogy elég volt. Földre telepedtem a svéd parlament előtt. Iskolássztrájkot kezdtem az éghajlatért.Néhányan azt mondták, iskolában lenne a helyem. Néhányan pedig azt, hogy legyek klímaszakértő, hogy "megoldhassam a klímaválságot". De a klímaválságot már megoldották. Minden tény és megoldás a birtokunkban van. Már csak fel kéne ocsúdnunk és változtatnunk. Miért kéne olyan jövőért tanulnom, amely hamarosan nem lesz többé, amikor senki nem tesz semmit azért, hogy megmentse azt a jövőt? Mi értelme tényeket magolni az iskolában, amikor a legfontosabb tények, amelyeket ugyanezen iskolarendszer legkiválóbb tudománya kínált, nyilvánvalóan nem jelentenek semmit se politikusainknak, se társadalmunknak. Néhányan azt mondják: Svédország csupán kis ország, és nem számít, mit csinálunk. De szerintem, ha néhány gyerek csak azzal címlapra kerülhet, hogy néhány hétig nem megy iskolába, gondoljatok bele, mennyit tehetnénk együtt, ha akarnánk. (Taps) Már majdnem a beszédem végénél járunk, és ilyenkor szokás a reményt szóba hozni: szolárpanelek, szélenergia, körkörös gazdaság stb., de én nem fogom ezt tenni. 30 éve lelkesítjük egymást, és igyekszünk pozitív ötleteket elfogadtatni. Sajnos, e módszer nem működik. Mert ha működne, a kibocsátások mára csökkentek volna. De nem csökkentek. Nyilván, reményre szükségünk van, persze, hogy szükségünk van rá. De a reménynél sokkal inkább a cselekvésre van szükségünk. Amint cselekedni kezdünk, a remény mindenhol megjelenik. Úgyhogy a remény keresése helyett cselekedjetek! És akkor, de csak akkor, megjelenik a remény. Naponta 100 millió hordó olajat használunk el. Nincs politika, ami ezt megváltoztatná. Nincsenek szabályok, amelyek az olajat a földben tartanák. Nem tudjuk megmenti a világot a szabályok szerint játszva, mert a szabályoknak változniuk kell. Mindennek változnia kell, és ennek ma kell elkezdődnie. Köszönöm. (Taps) 

***Az ENSZ-főtitkár, Antonio Guterres-hez intézett beszéd, ENSZ-klímakonferencia, Kattowitz, YOUNGO-találkozó, 2018. dec. 3.***25 éve számos ember állt az ENSZ klímakonferenciája elé és arra kérték a kormányvezetőket, hogy állítsák le emisszióikat. Ez láthatólag semmit sem használt, a kibocsájtások egyszerűen tovább emelkedtek. Ezért én nem kérem őket. Ehelyett a médiát kérem, kezelje ezt a krízist, mint egy krízist. E helyett minden embert a világon arra kérek, lássák be, a kormányok vezetői cserben hagytak bennünket. Egy egzisztenciális fenyegetés előtt állunk és már nincs időnk ezen az őrült úton tovább menni. Gazdag országok, mint Svédország legalább 15%-kal kell, hogy csökkentsék emisszióikat, hogy a 2*C célt elérhessük. Azt gondolnánk, hogy a média és csúcspolitikusaink semmi másról nem beszélnek – de egyik sem említ meg erről semmit. Épp úgy arról is csak keveset beszélnek, hogy a 6. tömegkihalás közepében vagyunk és naponta 200 faj hal ki. Ezen kívül senki sem beszél a párizsi egyezményben megnevezett igazságosság kérdéséről. Ez abszolút szükséges, hogy a dolog globális síkon is működjön. Ez annyit tesz, hogy a gazdag országok, mint az enyém, a mai emisszió-sebességnél 6-12 év alatt a kibocsájtást a nullára kell, hogy levigyék. Csak ekkor emelhetik a szegényebb országok lakosai életszínvonalukat és infrastruktúrájuk legalább egy részét annyira kiépíthetik, mint amivel mi ma rendelkezünk: kórházakat, villamosítást, tiszta ivóvizet, stb. Hogyan várhatjuk el, hogy olyan országok, mint India, Kolumbia vagy Nigéria a klímavédelemben érdekeltek legyenek, ha mi, akiknek már mindenük megvan, nem törődünk a párizsi egyezmény ránk rótt kötelezettségeivel?Ezért ez év augusztusában, amikor az iskola elkezdődött, leültem a svéd parlament elé a földre. Elkezdtem egy „iskolasztrájkot a klímáért”. Egyesek azt mondják, az iskolában a helyem. Egyesek azt mondják, tanuljak, hogy klímatudós lehessek és a „klímakrízist megoldhassam”. De a klímakrízis már meg van oldva! Minden tényező és megoldás közismert. Mért tanuljak egy olyan jövőért, amely valószínűleg nem is lesz, ha senki nem tesz semmit azért, hogy ezt a jövőt megmentse? És mi értelme olyan tényeket tanulni, melyeket a társadalmunk láthatóan ignorál?Ma minden egyes nap 100 millió barrel olajat fogyasztunk el. És nincs az a politika, amely ezen változtatna, nincsenek törvények, hogy ezt az olajat a földben tartsák. Tehát a világot nem menthetjük meg, ha a szabályok szerint játszunk. A szabályokat kell megváltoztatnunk.Nem azért vagyunk itt, hogy a világ kormányvezetőit arra kérjük, hogy törődjenek a jövőnkkel. Nem hallgattak ránk a múltban és most sem fognak ránk hallgatni. Azért vagyunk itt, hogy a tudtukra adjuk, a változás el fog jönni, ha teszik nekik, ha nem. Az emberek ezt a kihívást föl fogják vállalni. És mivel államfőink úgy viselkednek, mint a gyerekek, a felelősséget mi fogjuk vállalni, amit már rég nekik kellett volna.

***Beszéd az ENSZ 24. klímakonferenciáján; Kattowitz, 2018. dec. 13.***A nevem Greta Thunberg. 15 éves vagyok. Svédországban élek. A Climate Justice Now nevű szervezet nevében szólok most önökhöz. Sokan mondják azt, hogy Svédország csupán egy kis ország, és hogy nem számít, mit csinálunk. De már megtanultam, hogy sosem vagy túl kicsi ahhoz, hogy változásokat érj el.És ha néhány gyerek a világon mindenhol címlapra kerülhet, csupán azért, mert nem mentek iskolába, akkor képzeljék el, hogy mi mindent tehetnénk közösen, ha tényleg akarnánk. De ehhez nyíltan kell beszélnünk egymással, bármily kényelmetlen is legyen az.Csak azért beszélnek zöld gazdasági növekedésről, mert félnek attól, hogy ha nem teszik, akkor nem lesznek népszerűek. Arról beszélnek, hogy továbbra is abba a rossz irányba kell haladnunk, ami miatt bajba kerültünk, holott az egyetlen értelmes dolog az lenne, ha behúznánk a kéziféket.Önök nem elég érettek ahhoz, hogy őszintén beszéljenek. Még ezt a terhet is ránk, gyermekekre hagynák. De engem nem érdekel a népszerűség. Engem az éghajlat és az élő bolygónk érdekel.Feláldozzák a civilizációnkat azért, hogy néhány ember tovább gazdagodhasson.Feláldozzák a bioszféránkat azért, hogy a gazdag emberek az olyan országokban, mint az enyém, luxusban élhessenek. A tömegek szenvedése fizet a kevesek fényűzéséért.2078-ban a 75. születésnapomat fogom ünnepelni. Ha lesznek majd gyermekeim, akkor talán velem fogják tölteni azt a napot. Talán megkérdeznek majd önökről. Talán megkérdezik majd, hogy miért nem tettek önök semmit akkor, amikor még volt rá idő.Azt mondják, hogy a mindennél jobban szeretik a gyermekeiket, mégis a szemük láttára lopják el a jövőjüket.Amíg azzal vannak elfoglalva, hogy mi az, ami politikailag lehetséges, nem pedig azzal, hogy mi az, amit meg kell tenni, addig nincs remény. Csak úgy oldhatunk meg egy krízist, ha krízisként kezeljük.A fosszilis üzemanyagokat a földben kell hagynunk, helyette a méltányosságra kell törekednünk. És ha a jelenlegi rendszerben valóban ennyire lehetetlen megoldásokat találni, akkor talán magát a rendszert is meg kell változtatnunk.Nem azért jöttünk ide, hogy a világ vezetőinek könyörögjünk. Már a múltban sem figyeltek ránk és most sem fognak.Elfogytak a kifogások és lassan az időből is kifutunk.Azért jöttünk ide, hogy közöljük: a változás közeleg, akár tetszik, akár nem. Az igazi hatalom az embereké.Köszönöm.

***Greta Thunberg beszéde a „Brilliant Minds” konferencián, Stockholm, 2019. jún. 13.***

Igazságosságról van szó és arról az összehasonlíthatatlan nagyobb felelősségről, ami bennünket, jóléti embereket az ipari nyugaton terhel. A legrosszabb az lenne, ha úgy tennénk, mintha a mi szélsőséges életstílusunk normális lenne. A világ lakosságának legnagyobb része a planetáris határokon belül él. Van egy kisebbség, akik ezt nem teszik és azok mi vagyunk. Merészeljünk kényelmetlenségeket vállalni!A nevem Greta Thunberg és egy klímaaktivista vagyok. 2030-ban egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor valószínűleg egy visszafordíthatatlan láncreakciót indítottunk el, amely nagy valószínűséggel az általunk ismert civilizáció végéhez vezet – minden emberi ellenőrzésen kívül. Kivéve, ha ebben az időszakban az ipari társadalom minden ágában tartós és példátlan változásokat nem vezetünk be – beleértve a CO2 kibocsájtásunk felére való csökkentését. És kérem, vegyék figyelembe, hogy ezek a számítások olyan találmányok alapján készültek, melyeket a kellő mértékben még ki sem fejlesztettek. Ezek a tudományos számítások az előre nem látható átcsapási pontokat és feedback-szalagokat sem tartalmazzák. Ugyanúgy nem tartalmazzák a mérgezett levegő által palástolt már bezárt hőmennyiségeket. Továbbá hiányoznak az igazságosság szempontjai is – amely egy abszolút szükségszerűség, hogy a párizsi egyezmény globális mértékben is működni tudjon. Ezek a számítások nem vélemények vagy vad saccolgatások. Az ICPP projekcióit tudományos tények támasztják alá. Ha 1,5*C alatt akarunk maradni, ami a fizika törvényei szerint még mindig lehetséges, szinte mindent meg kell változtatnunk. El kell kezdenünk életünket a planetáris határokhoz igazítani. Ez sokak számára egy drasztikus változás lesz, de nem a többségnek. Mert a világ lakosságának nagyobbik része már a planetáris határokon belül él. Egy kisebbség az, amely ezt nem teszi. A világlakosság leggazdagabb 10%-a okozza az üvegházgáz-kibocsátás kb. felét. A leggazdagabb 1% többet produkál, mint a szegények 50%-a. De itt nem a szegénység dicsőítéséről van szó! Itt fizikai törvényekről van szó, a megmaradt üvegház-gáz mennyiségéről, amennyire a párizsi egyezmény szerint még a légkörbe kiengedhetünk. Nem olyan országok lakosait terheli a legnagyobb felelősség, mint Mozambik, Bangladesh vagy Kolumbia. Többnyire olyan emberek felelősek, mint itt a publikumban – vállalkozók, közéleti személyiségek, politikusok, gazdasági vezetők. Emberek, akik nagy hatalommal bírnak, akik óriási mennyiségű dolgokat fogyasztanak, akik körbe repülik a világot, részben privát repülőikkel, személyes CO2-lábnyomuk egyes esetben nagyobbak egy egész faluénál. De a legrosszabb, hogy úgy tesznek, mintha ez az életmód teljesen normális volna – az emberek fölnéznek rájuk. Ti vagytok a vezérképek, ti adjátok meg a normákat, az emberek olyanok akarnak lenni, mint ti. Kerek 100 óriáscég az összes CO2 70%-át bocsájtja ki. És igen, én tudom, egy rendszerváltásra van szükségünk, előbb, mint az individuális átállásra. De egyik a másik nélkül nem megy!Ha megnézzük a történelmet, azt látjuk, hogy minden nagy társadalmi változás a gyökereknél élő emberektől indult el. Egy rendszerváltás sem indul el egyének nagy csoportjai nélkül. És nem, én nem hibáztatlak téged. Nem azért cselekszel így, mert ostoba vagy. Nem azért rombolod a bioszférát és minden élőlény jövőbeni életalapjait, mert gonosz volnál. Legalább is ezt remélem. Tudom, hogy mindenki közületek egyszerűen nincs informálva, ahogy a világ lakossága sem. Tudom, hogy ti itt a publikumban nem azért utaztatok ide, hogy egy 16 éves lányt hallgassatok, aki furcsaságokat és kényelmetlen dolgokat mond. De tudjátok mit? Muszáj kényelmetlenségeket fölvállalnunk!Muszáj eléggé bátraknak lennünk, dolgokat kimondani és tenni, amelyek sem nyereségünket, sem népszerűségünket nem növelik, mert különben a legcsekélyebb esélyünk sem lesz. Nem megszokott gondolatokra és idéákra van szükségünk, elismerve, hogy addig nem találjuk meg a megoldást a klímakrízisre és az ökológiai válságra, míg föl nem hagyunk bizonyos cselekedeteinkkel. El kell fogadnunk, hogy a piacok és az új technológiák nem fognak számunkra mindent megoldani. Be kell vallanunk közös kudarcunkat. És cselekednünk kell, ameddig lehetséges.Olyan találkozókon, mint ez, szeretitek hallani, amint vállalkozók új idéákat és találmányokat mutatnak be. De ami a klímakrízist illeti, ilyen új csodálatos találmányokra már rég nincs idő. Bár minden kicsike új tiszta technika üdvözlendő, nem szabad átsiklanunk a tény fölött, hogy magatartásunkat is meg kell változtatnunk – közülünk egyesek jobban, mint mások.Az ez évi „Brilliant Mind” konferencia témája a „flexibilitás kvóciens”. Ez, ahogy a szervezők nevezik, „a Nagy Egész Gondolatának Szimfoniája”. Itt van valami „a Nagy Egész Gondolatának Szimfóniájához” számotokra: ha rendszeresen a világ körül röpködsz, ha húst és tejtermékeket eszel és egy CO2-gazdag életmódot folytatsz, ez annyit jelent, hogy más emberek fennmaradó CO2-büdzséjét éled föl. Azt a CO2 mennyiséget, melyet ők és az őket követő nemzedékek mindennapi életükhöz nélkülözhetetlenül igényelnek. És ha ez nem lenne elég: azok, akiknek a CO2-kvótájukat mi ellopjuk, a legkevésbé felelősek ezért a krízisért és mégis ők a legnagyobb elszenvedői. Mindenki és minden meg kell, hogy változzon. Minél nagyobb a jóléted, annál nagyobb a felelősséged. Minél nagyobb a CO2-lábnyomod, annál nagyobb a morális elkötelezettséged. Hogy a kitűzött változtatásokat elérjük, példaképekre és vezető személyiségekre van szükségünk. Emberekre, mint Önök. Biztos vagyok, hogy a legtöbbjük, akik itt ülnek, rendelkeznek annyi bátorsággal, bölcsességgel és józan ésszel, hogy pár lépést visszalépjenek, hogy láthassák az egész képet és a szükséges visszafogásokat magukra vállalják. Hogy azok a vezetők legyenek, akikre most olyan nagyon szükségünk van. A kérdés: meg fogják-e ezt időben tenni?A jövő nemzedékek számítanak Önökre.Ne ábrándítsák ki őket!Köszönöm.

MEGBETEGSZÜNK, HA JÖN A KLÍMAVÁLTOZÁS 2019. aug. 3.

„Mindenki tehet valamit.” Sabine Gabrysch, berlini epidemiológus figyelmeztetése: Hőguta-, éhség- és árvíz-áldozatok lesznek.

Gabrysch (43), az első német klímaváltozás- és egészség-professzor a Berliner Charité és a Potsdamer Institut für Klimaforschung intézetekben.

DER SPIEGEL: Professzor asszony, mennyire betegít meg a klímaváltozás?

Gabrysch: A brit „The Lancet” orvosi szaklap ezt így fogalmazta meg: „A klímaváltozás a XXI. sz. legnagyobb globális egészségi fenyegetése.” Ezt én is így gondolom. Sajnos, a társadalom ezt a súlyos diagnózist még mindig nem fogta föl egészen. A klímaválság olyan téma, amely abszolút elsőbbséget kell, hogy kapjon. Nem egy könnyű, futó nátháról van szó - ahogy ezt némelyek gondolják – hanem egy planetáris orvosi vészhelyzetről.

Sp: Németországban milyen egészségi következményekkel kell az embereknek számolniuk?

G: A jövőben szaporodó kánikulákban kiszáradás és hőguta fenyeget, különösen az idősek és az idült betegek kerülhetnek életveszélybe. A Robert-Koch-Intézet szerint, a 2018-as kánikulahullám, csak Berlinben 490 halált okozott.

Sp: Csak a hőség a probléma?

G: Semmiképp. A fölmelegedéssel közvetetten nő a levegő károsanyag-koncentrációja is, a virágpor-idény meghosszabbodik, ami az asztmásokat és az allergiásokat tovább terheli. Az erdőtüzek, aszályok és árvizek további betegségek kitörését teszik lehetővé. No.-ban összességében a hőséggel meg tudunk birkózni, ha a védekezést társadalmilag jól megszervezzük. Ez más országokban nehezen lesz lehetséges.

Sp: Hol?

G: Dél-Ázsia egyes területein, pl. Indiában. Ott néhol már akkora a meleg, hogy nappal ki sem lehet menni. És a klímaváltozás erősödésével a kánikula-napok száma csak szaporodni fog. Ez óriási problémákat okoz pl. az agráriumban és az építőiparban. Ehhez jön, hogy veszélybe kerül az élelmiszerellátás is.

Sp: Mert nem lesz mit aratni a földeken?

G: A mezőgazdaság az időjárás-előrejelzéstől függ. A klímaváltozással szaporodnak a szélsőséges időjárások. Az eső néha korán, néha későn jön; néha túl sokat esik, néha túl keveset. És ha a termés szűkében van, ez a szegényeket, főleg a gyerekeket fogja legjobban sújtani. A gyerekek alultápláltsága életreszóló fogyatékosságot okozhat. A klímaváltozás kiélezi a globális igazságtalanságot, mert az ínség azokat fogja legjobban elérni, akik a legkevésbé felelősek az üvegház-gázok kibocsátásáért.

Sp: Milyen magas hőfokot képes egy ember elviselni?

G: Ez nagyon különböző. Londonban már pár fok növeli az elhalálozást, Delhiben kevésbé. Az emberek hozzászokhatnak a nagy hőséghez, de van egy élettani határ. A testhőfok nem emelkedhet 37 fok fölé. Legkésőbb, ha a környezet ezt a hőmérsékletet meghaladja, a test izzadni kezd, hogy lehűtse magát. Ám az izzadtság csak akkor párologhat, ha a levegő páratartalma nem túl magas. Ezért egy egészséges ember sem képes kint tartózkodni egy bizonyos hőfok és páratartalom fölött, nem beszélve a fizikai munkát végzőkről. Egyszerűen összeesik.

Sp: Milyen további egészségi következmények jöhetnek az éghajlatváltozással?

G: Egészségünk egy stabil környezeten, egy egészséges bolygón alapszik. Mint embereknek, szükségünk van tiszta levegőre, tiszta vízre, egészséges táplálékra. Mindez még sokaknak nincs meg és a klímaválság ezeket a hiányokat csak növelni fogja. Ha aratások maradnak el, emberek millióit éhség és alultápláltság fenyegeti. A maláriát terjesztő moszkitók változtatják szaporodási helyeiket. Akinek házát elsodorja az ár, azt lelki trauma éri, mely egész életében nyomasztani fogja. A szociális körülmények még kegyetlenebbek lesznek: Ha fogytán a víz és az élelem, elosztási konfliktusok, háborúk törhetnek ki. Ezen felül a klímakrízis egy soha nem látott menekültözönt indíthat el.

Sp: Hogy akarja ezt a válságot enyhíteni?

G: Nemcsak a klímaváltozás borzalmas egészségi kihatásaival akarok foglalkozni. Kutatni akarom a megoldáshoz vezető utakat is. És itt – talán meglepő az Ön számára – reményt látok fölcsillanni. A klímavédő intézkedések ugyanis nemcsak a klímaválságnál segítenek, hanem egyszerre egy egész sor más egészségi problémán is enyhítenek.

Sp: Például?

G: Ha városainkat kerékpár- és gyalogos-barátibbá tesszük, ha több zöld felületet létesítünk, jó közközlekedéssel, nemcsak kevesebb CO2-őt fogunk a légkörbe fújni. Egyidőben tisztább levegőt kapunk, többet mozgunk és kevesebbek lesznek a légzőszervi betegségek, kevesebb lesz a túlsúlyos, a cukorbeteg, a szív- és érrendszeri beteg. Ha támogatjuk a vegyszermentes növénytermelést, ha csökkentjük a hús-túlfogyasztást, ezzel ember, állat, növény csak nyerhet. Mindez óriási feladat, de egyben óriási esély is. Ami az egészségre, úgy a klímára is érvényes: megelőzni sokkal jobb, mint utólag kúrálni. (DER SPIEGEL, 2019. aug.3.)

NEM A TUDÁS, NEM A MUNKA – CSAKIS A KARBONLÁBNYOM! 2019. aug. 9.

Ki ma a jó ember? Az emberiség olyan korba érkezett, amikor egy új erény minden eddigi hagyományost elsöpör: Ma már nem az számít, aki sokat tud („az értelmiségi munka megvetendő”), sem az, aki napestig dolgozik („minden munka romboló”), hanem az, ki mennyire nyomja le CO2-lábnyomát. Ebben segít Kölnben kidolgozott táblázatunk (Energiamenü, személyes energiafogyasztás), amellyel kiszámíthatjuk éves kWh-fogyasztásunkat és beszorozhatjuk 400 grammal. 1 kWh = 400 g CO2. Furcsa világban élünk, mondja Greta Thunberg.

-A tudomány, amely eddig járványokat és éhséget küzdött le, most beteggé tesz: elhízunk, elbutulunk, ellustulunk- civilizációs betegségeket szerzünk be.

-A magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a magas vérnyomást és a cukorbetegséget.

-Ma minden találmány káros vagy fölösleges. A technika nem fejlődik, csak szaporodik (párhuzamos technikák): nagy a különbség a semmi és a bakelitlemez között, de kicsi a mágnesszalag és a pendrive között.

-A mérnökök, akik eddig tartós és kitűnő gépeket gyártottak, ma „öngyilkos” készülékeket terveznek, hogy átverjék a vásárlót. (Obszolencia kislexikon, tervezett elavulás).

-A tudomány&technika hozta

a szakosodást és a teljesítménynövelést;

a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést;

a pénz a kényelmet, a pazarlást és a civilizációs betegségeket.

-Olyan munkákat vállalunk, amik kiüresítenek, kiégetnek (bullshit jobs) – mire megy el az életünk?

-Az emberek özönlenek a városokba, ami inkubátor, halálos csapda: válság esetén tömegek pusztulnak el – ma pedig elveszítik emberségüket és a józan eszüket. (Minden nagyvárosi sérült. Ha ép volna, nem volna nagyvárosi).

-Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: Ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hull az ölünkbe?

-Soha ilyen őrült áru- és személyszállítás nem volt; soha ilyen eszetlen pocsékolás. Hogy jólétünket biztosítsuk, ételmaradékokat, 90%-ban jó készülékeket, kitűnő használható göngyölegeket dobunk a szemétre, vagy égetünk el és mérgezzük magunkat.

- M i n d e n t fölélünk - levegőt, ivóvizet, termőtalajt; gyerekeink átkozni fognak bennünket, amiért világra hoztuk őket.

-Kettőhöz kell érteni: élelmet és meleget termelni.

BOLDOG NYUGDÍJAS Komócsin Sándor, 2019. augusztus 10.

Megfejtették a boldog nyugdíjas évek titkát

Tudományos kutatások alapján megalkották azt a nyolc jótanácsot, amelyeket betartva jó kedvűen élhetik az emberek nyugdíjas éveiket és nem mellesleg meghosszabbíthatják az életüket. Egyszerű ötletekről van szó.Ahogy egyre több ember dolgozza átvitt értelemben halálra magát, immáron hivatalosan elismert betegség lett a szellemi kiégés, amikor valaki úgy érzi nem bírja tovább csinálni a napi verklit - vezeti fel a nyugdíjasok boldogságának titkairól szóló cikkét a Business Insider. A jókedv fontos feltétele a hosszú távú jó egészségnek: a tudósok összefüggést találtak a boldogság és a jó immunrendszer, illetve a gyorsabb sebgyógyulás között - mindkét körülmény hozzájárul a hosszabb élethez.Nyugdíjasok százezrei kerülhetnek bajba - recseg-ropog az ellátási rendszer. Bár életük utolsó részében sokan keserűen tekintenek hátra lévő idejük elé, nem magától értetődő, hogy elveszítsék jó kedélyüket. A nagyobb döntésektől, például hogy feladják megszokott állásukat vagy új lakásba költözzenek a kisebbekig, például hogy alkalmanként önkéntes munkát vállaljanak sok lehetőségük van arra, hogy megalapozzák életük végéig tartó jó hangulatukat. A Business Insider tudományos kutatásokkal támasztja alá, hogy a következő jó tanácsok betartása boldoggá teheti a nyugdíjas éveket.

Ne dolgozza agyon magát!

Ha úgy érzi, hogy folyamatosan fáradt, akkor jó eséllyel a munkája állhat e gond hátterében. Egy rossz nap vagy hét normális, bárkivel előfordulhat, ám az ellenséges munkakörnyezet depresszióhoz vezethet - állítják tapasztalt pszichológusok. Emellett az élettől búcsúzó emberek sokszor mondják: megbánták, hogy túlhajszolták magukat. Ha azt tapasztalja, hogy állandóan a munkán jár az esze, nehezen kel fel reggel vagy pláne, hogy a lelki bajok gyötrik, adja fel megszokott munkáját, és keressen valamit, ami örömet okoz, ha anyagilag rosszabbul is jár.

Töltsön több időt a családjával!

A második dolog, amit az emberek nagyon meg szoktak bánni, hogy nem töltöttek elég időt a családjukkal és a barátaikkal. Az erős családias kapcsolatok kutatások szerint összefüggenek a hosszú távú boldogsággal. Azoknak a férfiaknak a 93 százaléka, aki életük delelőjén túl boldognak érezték magukat, jó kapcsolatot ápoltak a testvéreikkel - derült ki egy több száz 72 év feletti férfit megkérdező felmérésből. Akiknek gondjaik vannak az időbeosztásukkal, csökkenthetik a stressz, ha a családjukra fókuszálnak - mondja Laura Vanderkam időbeosztás-szakértő.

Költözzön közelebb a munkahelyéhez!

Egy 26 ezer embert átfogó angliai kutatásból kiderült, hogy javítja az az emberek mindennapi hangulatát, ha rövidebb időt töltenek a munkába járással. A vizsgálat szerint minden egyes plusz perc, amit a munkába igyekvéssel vagy az onnan távozással tölt el valaki, rontja a mentális egészségét és az elégedettségét az életével. Egyszerű szabályként az állapították meg, hogy 20 perc többletutazás olyan hatással jár, mint ha 19 százalékkal csökkentenék az érintett bérét. A konklúzió: javíthatja hangulatát, ha közelebb költözik munkahelyéhez vagy közelebb keres állást az otthonához.

Segítsen másoknak önkéntes munkával!

Aki másokon segít az magán is segít. Egy 2013-ban készült tanulmány, amely az azt megelőző két évtizedben készült 40 további vizsgálat eredményét összegzi azt találta, hogy az önkéntes munka boldogabbá teheti az embereket, sőt növelheti az élettartamukat. Ez a tevékenység nem csupán a felmérésekben részt vevők hangulatát javította, de segített nekik a krónikus betegségeikkel szembeni küzdelmükben és mérsékelte a rájuk nehezedő stresszt. Egy 2017-es vizsgálat szerint, amikor valaki másokon segít, ez bizsergeti az agyának a boldogságért felelős részét.

Tartsa a kapcsolatot barátaival!

A barátságok megtartása az egyik titka a hosszú életnek. Egy hosszú távú ausztrál vizsgálat szerint 22 százalékkal hosszabban élnek azok, akikmek több barátjuk van, mint azok, akiknek kevesebb. Az életük végén lévő emberek harmadik nagy bánata szokott lenni, hogy nem ápolták eléggé a barátságaikat. Bár a barátok száma az öregedéssel párhuzamosan csökken, ezt ellensúlyozhatja, ha ugyanazokat a helyeket rendszeresen felkeressük, s így részévé válunk az ott élők életének.

Legyen hálás!

Hosszabb távon elégedettebbek azok, akik arra koncentrálnak mijük van ahelyett, hogy mijük nincs. A Kaliforniai Egyetem egyik kutatásában arra kérték az önkéntes résztvevőket, hogy hetente jegyezzék fel, miért éreztek ez alatt az idő alatt hálát. Tíz hét eltelte után arról számoltak be, hogy optimistábban tekintenek az életükre, sőt fizikailag is egészségesebbnek érzik magukat. A Business Insider saját áttekintése szerint a hála a sikerességhez is hozzájárulhat. Olyan sztárok, mint Oprah Winfrey tévészemélyiség vagy Richard Branson mágnás mindig találnak néhány percet arra, hogy számba vegyék, miért tartoznak köszönettel a sorsuknak.

Beszélgessen!

Aki barátságosabb az idegenekkel, az boldogabb. Egy 2014-en készült kutatás szerint a rövid barátságos beszélgetések egy bolti kiszolgálóval vagy egy pincérrel pincérrel, amelyekben tényleg érdeklődnek a felek a partner mondanivalója iránt és szemkontaktust vesznek fel vele, javította a kísérleti alanyok hangulatát azokéval szemben, akik hallgattak. A magyarázat abban lehet, hogy az embereket szociális kapcsolatokra teremtették, így jó hangulatukhoz fontos, hogy gyakorolják ezt a készségüket.

Edzzen gyakran!

A testnevelés növeli az agy endorfintartalmát és javítja az emberek önmagukról alkotott képét. Egy 1,2 millió amerikai testedzési szokásait és mentális állapotát vizsgáló kutatás azt a meglepő eredményt hozta, hogy az edzés jobban javította az emberek hangulatát, mint az, hogy több pénzhez jutottak. A kondizás és az aerobik különösen hatásos a depresszió visszaszorításában és a hosszú távú egészség megalapozásában. Szóval kapják fel a súlyzókat minden nap, ha boldogabban és hosszabban akarnak élni! - tanácsolják a nyugdíjaskor rejtelmeinek kutatói.

ERDŐFÜRDŐ-TERÁPIA, KLÍMA ÉS KÁNIKULA

Peter Wohlleben, bajor erdész

– Augsburger Allgemeine 2019. aug. 12.

Au: A természet tisztelete ismét kulturális szerepet kap?

PW: Mi is „a” természet valójában? Némelyek szőlőhegyet és szántót is természetnek éreznek.A természet a kultúra ellentéte, különben a természetvédelemnek semmi értelme. Mi mást sem teszünk, mint a táj elemeit védjük az emberi beavatkozástól. Így nézve, Németországban már alig van természet. Nem maradt egy négyzetméter őserdőnk, mindet átalakítottuk.

Au: Hol van akkor a híd a természet és a kultúra között?

PW: Föl kell ismernünk, mennyire fontos számunkra a természet és az ember milyen erősen kötődik hozzá. Ezt elfelejtettük. És ezt a távolodást depresszív hangulatokkal még növeljük is, mert úgy véljük, érzékszerveink egészen eltompultak és a városlakók természetfölfogása még rosszabb lett. Ez nincs így: érzékszerveink úgy működnek, mint 300 000 éve, egyáltalán nem degenerálódtak. Mi, városi emberek, nagyon is pontosan érezzük, mi történik a természetben és mi a vele való helyes bánásmód – ha benne tartózkodunk! Ekkor észleljük: két lábbal állunk a természetben és ha ez minél jobban tudatosul bennünk, annál jobb nekünk.

Au: De hogy menthetjük meg számunkra a természetet?

WP: A természetet egyáltalán nem kell és nem is tudjuk megmenteni. Ez ismét annyit jelentene, hogy ellenőrzésünk alá akarnánk vonni. A természet ezt magától tudja. Csak azt kell, hogy minél több teret engedjünk neki. Momentán a falhoz szorítottuk – és ezzel magunkat is.

Au: De a természet meggyógyíthat bennünket?

WP: Igen és ezt konkrétan testileg is átélhetjük, magam is gyakran tapasztalom. Taiwan-i gyerekeknél észrevették, hogy látásukat az okostelefon és a tablet képernyője rontja és korán szemüvegre szorulnak. Korábban én is azt hittem, ez általános emberi degeneráció, ám nem: ez csak átmeneti. Az én látásom is ismét erősödött, mikor a tájban egyre többet néztem távolba.

Au: Az Ön számára a természetvédelem öngondoskodás. A kultúrlények önmagukat ismét természetlényeknek kell, hogy tekintsék?

PW: Pontosan. A természetet önmagáért nem kell védenünk: 50 vagy 100 ezer év után az összes erdőnk úgyis gleccserekbe zuhan, bármennyire is próbálnánk védeni. Ma az ember okozta éghajlatváltozás hosszú távon nem játszik szerepet, bármilyen drámai is. Fajok jönnek, mennek... Ám most számunkra életfontosságúak. Az orángutánt végül is nem kell elsiratnunk, bármennyire is drámai és szomorú a helyzet. Meg kell értenünk: mi a természethez tartozunk, ha megnyomorítjuk, ezt magunkkal tesszük.

Au: De egy tudatváltozás érezhető, ezt mondják az Ön könyvsikerei is.

PW: 2014-ben, amikor a kiadóm megpróbálta a könyvvásáron „A fák titkos életét” fölkínálni, mindenki hárított... Egy évre rá megjött az érdeklődés. De a nagy fordulat tavaly történt, a forró nyár és a Hambacher Forst körüli vita után. A Friday for Future már termékeny talajra hullott. Egy új tüntetéskultúra alakult ki, a politikai hangulat pedig nem annyira jobbra tolódik, hanem a környezetvédelem felé. Ez egy igazán reményteljes folyamat.

Au: Ám ennek a kultúrának kiváltói a félelem és aggodalom, nem a természet felé való pozitív fordulás, amit Ön említ.

PW: A riasztás egy ébresztés, amire most tényleg szükségünk van. Minden kitisztul. Most kell cselekednünk – nem 5 év múlva. Ám ha csupán ezeknél a segélykiáltásoknál maradunk, az aktuális helyzet jottányit sem változik. Legtöbbünknek olyan jó élete van, mint előttünk egy nemzedéknek sem és tényleg mulyák lennénk ezt az életet nem kiélvezni. Feladatom ebben a párosításban látom. Bátorítani szeretném az embereket, hogy lássák: a természet szép és elbűvölő. Ilyen érzelmi alapból kiindulva az aggodalmainkkal is másképp bánunk. Ha átéljük, milyen nagyszerű szervezetek a fák, akkor látjuk a pozitív értékeket, a védelem értelmét. Egy nemzeti park senkitől sem akar semmit elvenni, hanem ezeket a természetgyöngyöket a lakosságnak adni. Ezek az öröm oázisai.

Au: Az erdő másféle bánásmódot igényel és szövetségeseket a klímavédelemben?

WP: Igen. Ehhez izgalmas tanulmányok vannak, melyek szerint június, július és augusztus hónapokban az érintetlen erdőkben átlag 10 fokkal hűvösebb van, mint a nyílt terepen és 15 fokkal, mint a városokban. Ez annyit jelent, az utolsó hőhullámok nem jöttek volna, ha igen nagy felületű, érintetlen erdeink lennének. Ezek a globális hőfokot ugyan nem csökkentik, de a regionális csúcsfokokat igen. És ez a jó üzenet: meg tudjuk változtatni. Nem muszáj a már úgyis kiirtott őserdőket siratni. Most kell másképp kezelni erdeinket, akkor 50 év múlva Németországban teljesen más lesz a helyzet. Nem lesz minden föltétlen rosszabb.

Au: És a városokban?

PW: Itt is erőteljesebben kell a természetet hétköznapjainkba integrálni. A városokban is mindenütt fák vannak. Az erdőakadémiával városi fa-körsétákat szervezünk, Bajorországban erre külön erdészeket képezünk ki. A városi fák nemcsak dekorációk és légtisztítók, hanem őket, mint sajátos élőlényeket élhetjük meg, melyek rendkívül érdekesen hatnak ránk. Tanulmányok mutatják, milyen óriási hatásuk van egészségünkre. Kanadában és az USÁban kimutatták, egy évvel hosszabbítják meg az emberek életét.

Au: Ön azt írja könyvében, hogy a természetet túlságosan tudományos-racionális szemmel nézzük, közben Ön is újból ilyen tanulmányokat húz elő.

PW: Igen, ez egy látszólagos ellentmondás. Nehezünkre esik érzelmeinknek hinni, sokkal egyszerűbb pl. a fa szervezeti hálózatánál konzervatív tanulmányokra hivatkozni.

Au: Bízzunk az érzéseinkben? Különben nem írnánk ilyen mondatokat: „Símogatott növények egészségesebbek”?

PW: Pontosan. Ám nagyon érdekes, hogy a konzervatív tudományos eredmények egyre jobban közelednek megérzéseinkhez. A Technische Universität München pl. már erdőfürdő-terapeutákat képez ki. Még 5 éve a nyilvánosság elképedt volna, mit csinálnak? Ez egy komoly intézet! Tehát a tudomány szerint is hihetünk érzékszerveinknek. Ez az egyénnek megkönnyíti az elfogadást és segít egészében világnézetét megváltoztatni.

Au: Könyveiben ismételten hangsúlyozza az állat és a növény emberhez való hasonlóságát. Most azonban azt mondja, ez az állat-növény határ aligha tartható.

PW: Úgy vélem, ezeket a rögzült határokat egy nagy félreértés rajzolta meg. Ez a felosztás – fent az ember, alatta az állat, az alatt a növény – nem tudományos, hanem kulturális úton jött létre. Pl. a növények is rendelkeznek neurotranszmitterekkel, de ezeket a biológiában nem nevezhetjük neuronoknak, mert ez a fogalom ember és állatra van fönntartva. De a tények azt mutatják, hogy a növények anyagilag hasonlóan reagálnak, mintha fájdalmat éreznének. Ez nem azt jelenti, hogy az embert lelökjük a piedesztálról, ha a növényeknek hasonló tulajdonságokat tulajdonítunk. De ameddig ehhez az osztályfelosztáshoz ragaszkodunk, bizonyos kérdéseket nem teszünk föl és természeti ismereteinket nem bővíthetjük. Azét a természetét, amelyre olyan nagyon szükségünk van és amelyhez mi magunk is tartozunk.

(Peter Wohlleben erdészmérnök könyvei a nemzetközi bestseller-listákon vannak, 2019. aug. 12-én jelent meg „Das geheime Band zwischen Mensch und Natur”, Az ember és a természet közötti titkos kötelék. További cikkek az ökobetyár-on: klíma, tempólimit, nem a tudás, az Amazon gonosz, városi élelem – Hány fát ültettél az idén?)

URBAN FARMING – VÁROSI ÉLELEMTERMELÉS 2019. aug. 17.

Mivel a német agrárium 23%-ban felelős az üvegház-gázokért, a berlini ECF Farmsystems más utat választ. Kapcsolt körkörös módban, talaj nélkül termelnek tarkasügért és bazsalikomot, friss árut, a fogyasztás helyén. A halak trágyázzák a fűszernövényt (Aquakultur+Hydroponik=Aquaponik); 1,4 kg tápból 1kg hal lesz. A projekt akkor került biztos alapokra, mikor a Rewe-szupermarketlánc az egész bazsalikomtermést lekötötte. Más bevételeik is vannak: 15 000 euróért árulják a rendszert, az egész világról jönnek érdeklődők, iskolák a Showroom-ba. Nem messze az „Infarm” ún. vertical farming-gal növeszt növényeket (bazsalikomot, koriandert, rukkolát), tápoldatban, LED-világítással. „Élő növényt adunk el, zöld energiát használunk, a mi eisberg salátánk 20g CO2 karbonlábnyomú, a többieké ennek többszöröse.” - mondják. München-ben Fabian Riedel garnélarákokat (litopenaeus vannamei) nevel tartályokban, ínyenc négy csillagos szállodáknak. „Nem romantikus, de korszerű tömegtermelés. Nem sérülnek a mangrove-erők, élővizek, nincs antibiotikum és a szállítási utak rövidek, elmarad a lefagyasztás. Az éghajlatváltozás miatt a földek kizsigereltek, kevesebb tápanyagból többet kell kihoznunk, ezért az indoor-farming vezető szerepet kap.” DER SPIEGEL, 2019. aug.17.

BREGMAN vs RózsaS (R. Bregman: Utópia realistáknak; RózsaS: Ökobetyár könyve) 2019.8.23.

Aki egyetemre megy, mire befejezi, képzése elavul. Állandó át-tanulás és költözködés. Bullshit-jobs: kiüresít és kiéget. Aki túlélni akar, kettőhöz kell értenie: élelmet és meleget termelni.

Bregman: Itt van a Bőség Földje (7. o.).

RózsaS: Igen, de milyen áron? Valaki kiugrik a 100. emeletről és azt kiabálja: Repülök! Repülök!

Br: Gazdagok, képzettek lettünk, nincsenek fertőző betegségek, béke van (7. o.).

RS: A pénzt káros dolgokra költjük; amit tanulunk, nem a túléléshez szükséges (kettőhöz kell érteni: élelmet és meleget termelni); civilizációs betegségeket, rákot szerzünk be; a béke pedig a vihar előtti csend - beleszülettünk két világkatasztrófa közé.

Br: Mosógatógép és társai (10. o.).

RS: Még egy szög a klíma koporsójába. (Lásd: Nincs mosogatás! RS). A háztartási gépek nem csökkentették a háztartási munkaidőt (több a holmi). Egy igazgató régen 5-6 levelet válaszolt meg naponta, ma 60 e-mail-t kap a nyakába!

Br: 7 mrd-ból 6 mrd-nak van mobiltelefonja, 40%-nak internete (12).

RS: Tényleg? Nemcsak a gyártók mondják? A mobiltelefonnal indult be az arab tavasz tragédiája, a menekültözön, a migráció. Látják a képernyőn, hogyan élünk mi és elindulnak. Ezzel a kütyüvel sokkal gyorsabban fogyasztjuk el a Földet. Az internet vissza, vagy inkább előre állította a Végítélet Óráját?

Br: Arra fecsérlik tudásukat, hogy minél több embert vegyenek rá a reklámra.

RS: Ha csak arra! Mérnökök, akik valaha tartós, kiváló gépeket építettek, ma „öngyilkos” ketyerékkel vernek át bennünket! Piszkos bombákat, gyilkos dronokat terveznek. Fölesküdt orvosok, akik valaha járványokat fékeztek meg, ma egyszerűen megelőzhető civilizációs betegségeket kúrálnak; klónokat, ember-majom-hibridet, agymanipulátor kütyüket eszelnek ki – mivé lett a technikus jó ember?

Br: Az egyetemeken mindenki írni akar, senki sem olvas (21).

RS: Nemcsak ott – mindenütt! Mo.: Évente 14 000 új könyv, (naponta 38 ?!). Csakhogy: Ezek nem olvasók - ezek fogyasztók! Megvenni, belelapozni, félretenni, kidobni. (Lásd RS: Eldobható ipari könyv).

Br: Az USÁ-ban a várható élettartam csökken... (23)

RS: Különösen, ha lelövöldözik egymást...

Br: „Nemzedékünk legnagyobb koponyái arra fecsérlik tudásukat, hogy minél több embert vegyenek rá, hogy rákattintsanak egy-egy reklámra” (25).

RS: Az értelmiségi munka megvetendő. Az ember fedezze föl a kezét és a szívét (Köln, 1994).

Br: Miután a cseroki indiánok kaszinót kaptak, jólét köszöntött rájuk (62).

RS: Valóban? A kaszinó bűnöző műfaj. Honnét a pénz? Azért valaki, valahol, ténylegesen keményen megdolgozott. Ahány csernoki gazdagodott, annyi ember szegényedett valahol. Nem lehet mindenhová egy kaszinót odarakni.

Br: Miért csinálnak a szegények hülyeségeket? (63)

RS: Kis pénz – kis hülyeség. Nagy pénz – nagy karbonlábnyom.

Br: Leginkább a rászoruló szegények folyamodnak legritkábban állami segítséghez (70).

RS: Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.

Br (Mr. Alapjövedelem): Ingyenpénz. Osszon az állam készpénzt ingyen, feltétel nélkül (70).

RS: Kezdjük a pályázatokkal: Ne pályáztassanak! Kövessék a csoportok munkáját és látni fogják, ki dolgozik! Menjenek ki a csoportokhoz, vegyenek részt a munkájukban pár napig, ismerjék meg őket! Ekkor látni fogják, mire van szükségük és a fantomcsoportok is törölhetők (2015).

Br: Senki sem akarna olyan társadalomban élni, ahogy egy cipész ugyanannyit keres, mint egy orvos, legalábbis nem kockáztatná meg, hogy egy ilyen társadalomban feküdjön a kés alá (76).

RS: Kivéve a magyarokat.

Br: Franciaországban 1300 körül az éves szabadság a félévet is elérte... (148).

RS: Zentán, 1955-ben, miután novemberben az utolsó kukoricaszárat is hazakocsiztuk, márciusig „szabadságon” voltunk - ahogy a természet. Ám a jó gazda ekkor is mindig valamit reparált; cirokseprűt font, állatokat gondozott. Este olvastunk, sakkoztunk, szomszédoltunk, vagy korán lefeküdtünk. Rádiójátékokat hallgattunk a Kossuth Rádión. Ez a mai mű-„szabadság” az iparosítás átka!

Br: Nem elég, hogy a bolygó összes lakója potenciális rivális... (188)

RS: Nemcsak munka terén – mindenben! Hiába vagyok én a legjobb táncos a faluban, az ott a képernyőn jobban tudja. Inkább lebénít, mint ösztönöz. (A sasadi tsz levele a Pestiekhez, 2008). A youtube milliárd számú videói esztelen pazarlás, klímapocsékolás.

Br: Szögesdrót helyett nyitott határok (224).

RS: 8 mrd ember utazgat és föléli a klímát?

Br: 67-147 %-os világ-GDP növekedés kellene, a nyitott határok kétszer olyan gazdaggá tehetnék a bolygót (224).

RS: Na, ekkor lőttek végérvényesen a klímának!

Br: (Galbraith) A gazdasági előrejelzések egyetlen célja, hogy legyen valami, ami még a csillagjóslásnál is pontatlanabb (224).

RS: 33 kockázati tényező (Lesz-e Bp 30 év múlva? 1993) – szerencsejáték: eddig még nem lépett föl két kedvezőtlen körülmény egyszerre.

Br: Áruk, szolgáltatások, részvények szabadon áramolhatnak – kivéve a munkaerőt (226).

RS: A források akkor tartanak ki, ha mindenki marad a seggén. Élj meg a körzetben és a körzetből! A globalizáció a kapitalizmus piacnyerése, gyarmatosítás számítógéppel. A fehér ember szétzúzza a maradék szubszisztenciákat, a helyi forrásokból ökologikusan megélő közösségeket. Ne csak ember, áru se migráljon! (Egy földieper-joghurt 9000 km-t utazik, Wupperal Institut, 1992).

Br: Összességében a bevándorlók összértéke pozitívra jön ki Magyarországon... (237).

RS: El is hiszem. De ez átcsúszott a kormánycenzúrán?

Br: A migráció bizonyítottan az emberi fejlődés egyik legerőteljesebb motorja. A vándorlás a vénánkban van (239).

RS: Nem a letelepülés? Legkésőbb 10 000 éve, az első búzavetés után?

Éljen és dolgozzon mindenki a szülőhelyén!

Br: Aki okos, az könnyebben megtalálja azokat az érveket, szakértőket és kutatásokat, melyek alátámasztják a meglévő nézeteit (245).

RS: Mint pl. Bregman?

Br: Ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, akik valahogy mindig ugyanazt mondják (267).

RS: Mindig ugyanazok mondják el ugyanazt ugyanazoknak. (Betyáros bölcsességek, 2007).

Rutger Bregman Utópia ​realistáknak Gratis geld voor iedereen, 2016 Utopia for realists, 2016

AZ AMAZON SZÖRNYEN GONOSZ 2019. aug. 26.

Jonathan Franzen (59), ma a legjelentősebb US-író. Könyvei (Korrektúrák, 2001; Szabadság, 2010; Ártatlanság, 2015; A világ végének vége, 2019) a természet, a szeretett madárvilág pusztításáról; az irodalom védelméről és a Szilikonvölgy digitális technikái veszélyeiről szólnak. A DER SPIEGEL a Szilikonvölgy szomszédságában levő lakásában, Santa Cruz-ban látogatta meg.

SPIEGEL: Franzen úr, amióta néhány éve New York-ból ide költözött és szinte a tech-iparban lakik, megváltozott róla a véleménye?

FRANZEN: Azért, mert most a szomszédaim Google-alkalmazottak, perspektívám nem változott. Bosszúságom a fiatal tech-milliárdosok miatt csak erősödött. San Francisco már halott, a pénz ölte meg. A technokraták már Santa Cruz-ig terjeszkednek és mérgezik az ingatlanpiacot, itt az orrom előtt. Dühöm tehát valamelyest személyes lett.

Sp: San Francisco halott?

F: A pénz-elit várost épített a városon belül, egy privatizált enklávét, amely gyakorlatilag nem érintkezik az urbánus közösséggel. A Szilikonvölgy előszeretettel adja ki magát a „communities” építőjének, de valójában etikája piacgazdasági liberalizmus – ez inkább a vadnyugat etikája, semmint egy városi életé.

Sp: Ön korai bírálója a digitalizálásnak, már a 90-es években figyelmeztető szövegeket tett közzé. Ezeket ma is igazolva látja?

F: Bevallom, ezt a könyvet azért publikáltam, mert meg akartam mutatni, „Látjátok, mindig is mondtam.” Sohsem hittem a digitális hype-ban. Ez a misszionáriusi hang, az utopisztikus víziók, mindez olyan ostoba, téves volt – ez bosszantott föl. Ahogy a Szilikonvölgy szószólói beszélnek, minden humanistát fölháborít. A globális demokrácia ígérete, az elitek vége, a konfliktusok befejezése – mindez szörnyen abszurd volt, végtelenül balga. Mindig is úgy tűnt nekem, hogy a digitális gazdaság csak még radikálisabb fogyasztó-kapitalizmushoz vezet, ez kezdettől fogva benne volt a termékeikben.

Sp: Sehol a láthatáron semmit sem lát, amit a digitális ipar jobbra fordított volna? Problémákat, amiket a Szilikonvölgy megoldott vagy meg fog oldani?

F: Azt akarja, mondjak valami csinosat? Szeretem a könnyen hozzáférhető információkat a neten. Használom a Google-Map-ot. Az internet alapú mozgalmak, mint a #MeToo és a #BlackLives Matter pozitívak. A datingportálokról meg kellett változtatnom a véleményem. A 90-es években sokat gúnyoltam ezeket. Időközben sok párt ismertem meg, akik az interneten találtak egymásra. Van egy pár dolog, ami az életet könnyebbé teszi. Ám ezek legtöbbnyire csak fogyasztási problémák, hétköznapjaink apró optimalizálásai. Az igazán nagy problémákat a Szilikonvölgy nem ragadja meg.

Sp: És ezek lennének?

F: Az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás, az energiakérdés. Tőlük erről semmi sem jön. Sőt, több problémát, amikkel ma küzdünk, maga a digitális ipar hozott létre: itt a hírmédiumok hanyatlása, a tények vége, a diskurzus összeomlása. Ki gondolta volna még 10 évvel ez előtt, hogy az USA még polarizáltabb lehet? A közösségi felületek ezt is lehetővé tették. A Szilikonvölgy hozta nyakunkra Trump-ot. Mindezt helyrehozni, csodatétel lenne.

Sp: Mit gondol, mint irodalmár, a mesterséges intelligencia nyelvfordításairól? Nagyon is lehetséges, hogy a jövő nemzedékeinek egyáltalán nem kell majd idegen nyelveket tanulniuk.

F: Igen, lehetséges. De ez tényleg jó lesz? Idegen országban mozogni, melynek nyelvét nem ismerjük és magunk megértetni velük egy értékes tapasztalat. Ez képességeink határaival való találkozás. Jó az, ha barátokkal ülve egy asztalnál beszélgetve, valamilyen név vagy tény nem jut az eszünkbe, akkor valaki előránt egy okostelefont és kiguglizza? Jó az, ha többé térképre sincs szükségünk és sohsem tévedünk el? Nehézségek, akadályok, és tudás nélkül, amiért meg kell küzdenünk, az életünk jelentéktelenné válik.

Sp: Ön minden haladást azon mér, mennyi veszik el közben?

F: A piac mindenütt jelen levő logikája zavar. A piac gyűlöli a hatékonytalanságot, az embert perfekcionálni akarja. A Szilikonvölgy az embert fogyatékos lénynek tartja, melynek gyengéit termékeivel kijavítani akarja. „A világot jobb hellyé tesszük!”, ez a mottója, amit nyilván le is védett. „Nincs probléma, amit ne tudnánk megoldani.” Így egy másik szlogen, már hallani sem bírom.

Sp: A Szilikonvölgy techóriásai nem lennének olyanok, amilyenek, ha nem lettek volna képesek nagyot gondolni.

F: Betegség azt gondolni, hogy minden probléma megoldható és a megoldás a Big Tech. A legostobább, amit olyanoktól hallunk, mit Elon Musk és a többi bohóc: Mi megoldjuk a halál problémáját. Halhatatlanná tesszük az embert. Egy pillanatra sem gondolják el, mit jelentene, ha 6000 évig élnénk. Ennek milyen szociális, ökológiai és gazdasági következményei lennének.

Sp: Ön kitart az mellett, hogy vannak megoldhatatlan problémák?

F: Igen. Az ember története során különböző módon próbálkozott a megoldhatatlan problémák kezelésével, de elfogadta azokat, mint olyanokat. A halállal szembe nézni jók az olyan kísérletek, mint az irodalom, a művészet, a filozófia. Másik ilyen kísérlet a vallás. Ne értsen félre, a halált én is nagy problémának tartom. 13 éves korom óta gyötör. De nem hiszem, hogy a Szilikonvölgy tudna erre érdekes választ adni.

F: Ön a digitális kultúrával már 1995-ben összetűzésbe került, mikor a „New Yorker”-ben Nicholas Negroponte könyvét („Being Digital”) kritizálta.

F: Negroponte egy olyan jövőért lelkesedett, amikor mindenki csak saját, privát érdeklődési területeire szabott híreket kap, amiket ő „The Daily Me”-nek nevezett. Ő ezt óriásinak találta – én szörnyűnek. De igaza lett, pontosan ez történt. Ma az ország fele csak a saját híreire hallgat, a többit Fake News-nak tartja.

Sp: Ön egyszer egy gonoszsági vagy gyűlöletességi listát állított föl a „Big Five”-val (Apple, Google, Amazon, Microsoft, Facebook). Miért?

F: A 80-as és 90-es években a Microsoft volt a fő ellenségem, mert a cég hidegvérűen monopolistaként pöffeszkedett. De akkor még valamennyire működött az US-apparátus és az MS-t a versenyhivatal helyre tette. Ma az MS és a Google a listám alján vannak. A Google érzésem szerint kissé felelősségteljesebbnek mutatkozik a többinél. Ők hamarabb fölfogták, hogy a probléma részei.

Sp: Hol van az Apple az Ön gyűlöletlistáján? A cég a privátszféra és az adatbiztonság terén relatív progresszívnak mutatkozik.

F: Ezért is nincs egészen fent, hanem a 3. helyen. Az Apple-t más okból gyűlölöm, inkább kulturális és esztétikai okokból. Nem bírom elviselni az attitűdjét, az arroganciáját, ezt a design-totalitarizmust. Az Apple valamikor kivette az előre-törlő gombját a billentyűzetéből, mert Steve Jobs úgy találta, hogy így jobban néz ki. Ez történetesen olyan gomb, ami nekem íráskor sokat segít. Ez rám úgy hat, mintha az Apple azt mondaná: „Fuck you, Jonathan Franzen! A te igényeid nekünk smafu, a termék így egyszerűen szebb.” Az Apple-nál a design egyszerűen fontosabb a funkciónál, előírja az ügyfeleknek, hogyan használják a terméket. Az Apple-kütyük minden mással inkompatibilisek, ez baromira ellenszenves.

Sp: És az első helyre teszi az Amazon-t?

F: Kicsivel a Facebook elé.

Sp: De az Amazon segít az Ön könyveit eladni.

F: Igaz, de ez nem változtat azon, hogy szörnyen gonosz. Még az FB-nél is gonoszabb, mert az FB sebezhetőbb. Világos: az FB szétzúzta a News Bussines-t, megmérgezte a társadalmi beszélgetést, de az emberek valamikor faképnél hagyhatják. Eddig az FB versenytársait, az Instagram-ot és a WhatsApp-ot egyszerűen fölvásárolta, de ennek nem kell így maradnia. Az FB egyszer igen gyorsan eltűnhet, de az Amazon-tól nincs menekvés. Csúcsra törése engem, mint írót is személyesen sért, mert Jeff Bezos, hogy a kereskedelmi birodalmát kiépítse, először a könyvet választotta nyersanyagául, de csak azért, mert az nem romlandó áru és a raktárakban könnyen fölhalmozható. Elmondhatom itt egy kívánságom?

Sp: Parancsoljon!

F: Kívánom, hogy a felügyelő szervek az Amazon-t darabolják föl 12 részre, amelyek aztán egymással versenyezzenek. Ezzel a probléma megoldódna.

Sp: A közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak az Amazon-ban jobban bíznak, mint a rendőrségben és a bíróságokban. Csak a hadsereg élvez nála nagyobb bizalmat.

F: Az emberek tudatlanok. Ez azzal függ össze, hogy még nem értünk el az ügyfél megerőszakolása korába. Az Amazon még mindig az „Öld meg az összes konkurenciádat!” szakaszában van. Áraival mindenki másnak alámegy és mindenkit tönkre tesz. Az Amazon még mindig kevés profitot csinál, az óriási piacértékéhez képest. Ez a piacérték nekünk azt mondja, hogy a befektetők még életükben vastag nyereséget akarnak kihozni. Ha az Amazon elég nagy lesz, azt teszi majd, amit minden monopolista: megemeli az árait. Ezt nevezem a megerőszakolás korának.

(DER SPIEGEL, 2019. május 17)

2019. szeptember 17. kedd 17 óra Zenta, Művelődési Központ, Posta u. 16.

NEM FOGNAK MEGÖREGEDNI-point of no return-

Még 10 év és a klíma-katasztrófa megállíthatatlan Klímavédők Baráti Társasága - alapuló gyűlés

Bevezető előadás: Dr. Rózsa Sándor az Universität zu Köln tanársegédje

IGAZ VAGY FALS? 2019. aug. 30.

KLÍMA-KVÍZ 9-99 ÉVESEKNEK

1. Melyik nem üvegház-gáz?

Metán triptofán FuranFlex celofán bután

2. Melyik energiaforrás nem fosszilis?

nafta földgáz hidrogén nitrogén

3. Hol nagyobb a fölmelegedés?

Afrikában Északi sarkon Európában Ausztráliában

4. Hány klímahűtő kell a felmelegedés megelőzéséhez?

Ezer százezer egy millió egy milliárd

5. Mik a jelei a klímaváltozásnak?

Melegebb a tél, a nyár. Lassabban folyik a Tisza. A költöző madarak maradnak. Mediterrán kártevők jönnek. Tornádó, óriási felhőszakadás, árvíz – ahol eddig nem volt.

6. A Föld hőfok-emelkedését 1,5*C alatt kell tartani. Ehhez csak még kevés CO2-őt szabad kibocsátanunk. Hány év alatt telítjük a légkört, ha nem fogjuk vissza az égetést?

1 10 100 1000

7. Hány évünk maradt még a visszafordíthatatlanságig?

1 10 100 1000

8. Melyik gyár bocsát ki legtöbb széndioxidot?

Műtrágya- cement- acél- hegedűgyár

9. Mit jelent a klíma-igazságosság?

Mindenki annyi fosszilist égethet el, amennyit csak akar. Minden égetést be kell tiltani.

A fejlődő országoknak megengedett, hogy kiépítsék infrastruktúrájukat (utak, iskolák, kórházak, ivóvíz).

10. Melyik jármű nem bocsát ki széndioxidot?

Gőzhajó űrhajó kerékpár ökrösszekér elektro-autó riksa

11. Melyik ételnek a legnagyobb a karbon-lábnyoma?

egy tál cseresznye uborkasaláta hamburger csirkepaprikás

12. Melyik a legjobb klímavédelem?atomerőmű szögesdrót hőszigetelés bringázás

13. Melyik metán-forrás a legveszélyesebb?

olvadó Szibéria mélyvízi metánhidrát földgáz-föltárás tehénszellentés vulkán

14. Hogyan számíthatod ki a karbon-lábnyomod?

Fölhívod az adóhivatalt. Megnézed, mekkora a cipőd. Összegyűjtöd a kilélegzett széndioxidodat egy nylonzsákban.

Összeadod az összes kWhenergiafogyasztásod és megszorzod 400g CO2-vel (lásd Energiamenü)

A ZÖLD POLITIKA CSAPDÁI*KUTATÓK CO2-JE*URBAN FARMING 2019. szept. 2.

A klímavédelem csak egy vallási ígéret? Akkor a kiábrándulás kikerülhetetlen lesz. A nyereményre igen hosszan várhatunk.