A ZÖLD POLITIKA CSAPDÁI*KUTATÓK CO2-JE*URBAN FARMING 2019. szept. 2.

A klímavédelem csak egy vallási ígéret? Akkor a kiábrándulás kikerülhetetlen lesz. A nyereményre igen hosszan várhatunk.

A konzekvens klímapolitika a lemondások politikája. Ha kormányzással sikerül is a politikai mezőket hierarchizálni és alárendelni a nagy célnak, a klímavédelmi politika - a dolgok állása szerint - aszkézis-politika lesz. Első ízben lenne a politika a lemondások politikája, mely nem gazdasági kényszereket követ, hanem etikai szükségszerűségeket. Az őrületes mobilitásbarát, még csak nem is SUV-lelkű, hús-zabáló, ritka földfémeket eltelefonáló bőség korlátozva lenne, bár a lehetősége megmarad (valahol biztosan mindig csábít, mint az igénykielégítés szigete és a régi, individualista szabadság). Ám, hogy minden úgy megy, mint eddig, hogy az összes dologra és szokásra egy CO2-semleges bevetés áll rendelkezésre, a világot smart technikákkal fenntarthatóvá varázsoljuk, míg a belvárosok tovább csillognak és a részvénypiacok újabb csúcsokat döntögetnek – ez csak az únióválasztók meséje. Öreg ökok már évtizedek óta a kollektív létünk zsugorodását óhajtják. (Ezek volnánk mi, lásd a Köln2020 szcenáriót, 1989-ből). Tehát leépítésről van szó, nem egy klímabarát segítő gesztusról. Az egész megújulók utáni fáradozás csak akkor kap értelmet, ha azt magatartásváltozás és lemondás is kíséri. A biopolitikailag erősen fegyelmezett és önmagát megvalósító tech-elit, a kreatív és digitális gazdaságban, mint modell, csak egy urbánus mellékjelenség marad. Vesztesek és elégedetlenek lesznek.A gyerekek kényszerülnek lemondásra. Szüleik, a babyboomer-ek, a relatív magas nyugdíjaikkal egy gazdag öregkor elé nézhetnek. Legfeljebb emlékeikbe menekülnek, régi, kövér autóikba, Ausztrália-nyaralásaikba, akkora carbon footprint- tel, mint Gulliver lába. A jövő nemzedékek visszafogottabban fognak élni, regionálisabban, szerényebben, kevesebb lesz a kozmopolita, kevesebb az utazással kapcsolatos kulturális világtudás. Ha a digitális konszerneket szintén megregulázzák, az univerzális hálók is korlátozottabbak lesznek. Egyáltalán, a világ ismét összehúzódik Németországban. Másrészt kevesebb globalizációval ismét több lesz a nemzeti ipar és az „igazi” szociálpolitika.

Természetesen nem öko-diktatúráról lenne szó. A fegyelmezés egyszerűen belülről jönne, a motiváció „intrinsic”, ahogy a pszichológusok szépen mondják. A „nudging” virágzik, mindenütt apró biztatások és ösztönzések a helyes viselkedésre. Jutalomrendszerek jönnek ismét, melyek szociális elismerésre alapulnak és a kollektívához való igazi és teljes érvényű hozzátartozást szavatolják. Hosszas klímapolitika stabil mentalitásra van utalva, ezért egyfajta társadalom-újraformázás (Reformatierung) ajánlatos. Az új bónusz melege. Egy új 68 is elképzelhető, mert az egész teljesen konfliktusmentesen nem fog menni. A fiatalok egyszer valamikor fölfogják, hogy a klímavédelemnek a nemzedék-igazságossághoz semmi köze, az összes terhet ők fogják viselni. Talán ezt fogják majd mindig az öregek orra alá dörgölni, akik mindezt elbaltázták.

A német klímapolitikának nem lesz könnyű dolga - nemzetközi viszonylatban. Másutt nem érdeklődnek annyira a német érzékenységek iránt. Ezt a világmentés-étoszt talán túlzottnak találják, vagy nem fogadják el, hogy nekik ismét a németek valamit előírjanak, hogy ők a legjobbak, nem is szólva a parancsolgatásról, vagy inkább a gazdasági növekedésben bíznak, mert a régi ipari államokhoz akarnak fölzárkózni és ezt erkölcsileg igazolják is. Vagy a saját klímavédő intézkedéseiket jobbnak vélik. A világmentő projekt óriási bukta is lehet. (DIE ZEIT 2019. aug. 22.)

 

ÖN MENNYIT UTAZIK KUTATÁS CÉLJÁBÓL?

Konferenciák, előadások, helyszíni kutatások – a tudósok mindig úton vannak – és növelik karbonlábnyomukat.

Néhányan most teszik először közzé 2019 első féléves CO2-kibocsátásukat.

KEVESET UTAZOM

Peter Scholze (31), matematikus

Jármű kg CO2

Repülő

Köln-Los Angeles 2980,0

Los Angeles-Chicago 672

Chicago-Köln 2055

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

 

Összesen 5734,24 kg CO2

ÁTÁLLTAM

Claudia Schmidt (27), doktorandusz

Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen

Repülő

Frankfurt-Krakau 574

Vonat

Göttingen-Berlin 1,00

Összesen 575 kg CO2

KONGRESSZUSOKAT MONDOK LE

Stefan Rahmstorf (59), klimatológus

Potsdam Institut für Klimaforschung

Erdsystemanalyse

Repülő

Berlin-Barcelona 668

-Stockholm 466

Frankfurt-Berlin 111

Wien-Zürich 314

Vonat

5x Potsdam-München 14

2x -Karlsruhe 5,6

-Frankfurt 2,8

-Frankfurt 1,4

-Leipzig 2,8

-Tübingen 23,60

-Prag 19,20

-Zürich 20,50

-Bremerhaven 8,60

-Kiel 2,80

-Bad Belzeg 5,00

-Wien 34,00

-Hamburg 2,80

 

Összesen 1712,1 kg CO2

(DIE ZEIT 2019. aug. 22.)

 

MIBE KERÜL A VILÁG MEGMENTÉSE? 2019.8.27.

A klíma és a jólét összeegyeztethető. Ennek ára meglepően kicsiny – csupán akarni kell. Az emberiség megmentheti a klímát és növelheti a jólétet, egy föltétellel: radikálisnak kell lenni!

Prof. Jeffrey Sachs (64), Columbia-Uni., USA: „A század közepéig minden üvegház-gáz (ÜHG) kibocsátás nulla kell, hogy legyen. Ez nem vághatja agyon a gazdaságot, sem az emberiség 5/6-át nem gátolhatja meg a fölzárkózásban, de mindenki növekvő jólétét sem – különben konfliktusok és háborúk jönnek. Ehhez nem kell föltétlen több energiafogyasztás, de minden megújuló kell, hogy legyen. Kínában pl. lehet nukleáris energia is. Vonatok, autók, épületek fűtése-hűtése mind villamosított kell, hogy legyen; kamionok, repülők, hajók CO2-kibocsátás nélkül kell, hogy mozogjanak. Ugyanígy az acél-, a cement-, a vegyipar számára is ilyen technikákat kell kifejleszteni. Ez összesen csak 10%, de ekkor már jó úton vagyunk. A metán és a kéjgáz (N2O) következik, ez főleg az agráriumból ered. Itt nem egészen világos, mi a teendő. Természetesen kevesebb erdőt szabad kiirtani, kevesebb marhahúst fogyasztani. Az államoknak egy időtervre van szükségük. A technika adja a tempót, a politika e szerint táncol. Az egész világ lakossága együtt kell, hogy működjön. De hogyan? Az olaj- és gázóriások, Oroszország, Szaudi-A., Kanada, USA formálisan a klímarongálásból él. Nálunk, az USÁban, a 90-es évek óta klímatörvényt nem hoztak. Először Európát kell megnyerni, aztán a nagy olaj-importőröket Kínát, Indiát – míg többséget nem kapunk. Az USÁt pillanatnyilag egy pszichopata vezeti. Úgy viselkedünk, mint egy haramiaország, de a szövetségi államok fele már távolodik a fosszilis energiahordozóktól. Nem kerül sokba: talán az összbevétel 1%-ába. De sietnünk kell. 1990-ben még 60 évünk volt a klímasemlegességig, ma már csak 30. Nem szabad több hibát elkövetni, főleg Európának nem. Európa a gőzgép föltalálása óta, a XVIII. században az üvegházgáz-gazdaság összes előnyeit élvezte, ennek terheit az egész bolygóra szétterítette. Az európaiak találták ki ezt a pusztító termelési és fogyasztási modellt (Nem Ti? RS19IX4), amely a többi népet elcsábította. Mára már alig bányásznak olajat és gázt, ellentétben az USÁval, ezért a klímabarát-úton nem sokat veszítenének. Ha Európa nem demonstrálja igen gyorsan, ez hogyan megy, senki sem teszi meg.”Csak volna néhány problémácska: az öko-lelkesedés gyorsan alább tud hagyni. 20 éve, hogy a piros-zöld kormány, hosszú vita után, bevezette az első emelkedő öko-adót, de Schröder kancellár 2001-ben a recesszió és a dráguló olaj miatt, az ADAC és a Springer-sajtó nyomására, a projektet leállította.

James Hansen (78), fizikus-matematikus, most fejezi be Sophie's Planet c. könyvét. Szerinte a klímaátcsapást még mindig alábecsüljük. 5 m tengerszint-emelkedés elviszi Manhattan-t. A szubtrópusokból klímamenekültek milliói kelnek útra. Hansen 1981 óta figyelmeztet a klímaveszélyre, de az egyetemen csak idősebbek hallgatták. Az USÁnak egy 3. pártra van szüksége. A klímavédelmi politikát bármikor fölülírhatja egy pénzügyi válság, vagy egy háborús veszély. A klímavédelem összességében nem kerül sokba, de az érintett ágazatoknak igen: szén- és olajbányászok, nagy földbirtokosok, nehézipar megszenvedi. A klímabarát megoldások idővel mellékhatásokat produkálnak, ez ellenállást vált ki. A szélgépeket nehéz lebontani, az e-autók sok energiát, ritka földfémeket fogyasztanak. 2008-ban Hansen egy tanulmányt tett közzé: ha a világközösség el is éri a klíma-semlegességet és a 2*C alatti emelkedést, a folyamat tovább megy, ha a CO2-őt nem sikerül 350 ppm alá vinni. A felső határt már 2008-ban elértük, ma 410 ppm-nél tartunk – ezek után csak negatív emissziók segíthetnek: a széndioxidot kiszűrni a légkörből.

Radikális változás mindaddig lehetetlen, míg meg nem valósul

Ha nem adódik igazi nagy feladat, a kapitalizmus nem tudja kiadni erejét. Fölhevül és olyasmit csinál, mint az ingatlanhitel-válság 2008-ban az USÁban, ami globális pénzügyi válságot robbantott ki. De ha valóban új dolgokat kell kitalálni és valamit gyorsan megváltoztatni, beindul a kredit-, befektetési és innovációs gépezet. A kapitalizmus képes volt pár év alatt az egész Földet az okostelefonok hálózatával bevonni és az emberek szociális és politikai életét újra definiálni. Mért ne történne ez hasonlóan a klímával is? Ma már ténylegesen vállalkozók és kutatók dolgoznak technikai megoldásokon. Elektro- és H2-üzemű hajókat és klímasemleges repülőgépeket terveznek. Nulla ÜVG-kibocsájtású kis agrárüzemek már működnek. Tengerbe vasat szórnak, hogy ösztönözzék a plankton-növekedést, több CO2 elnyelés céljából. Óriási porszívókkal CO2-őt szűrnek ki a levegőből. Geoengineering a neve ennek az új szakágnak. Bár speciális találmányokat törvénnyel és pénzzel nem lehet kikényszeríteni, de a gazdasági haladás-masinériát lehet a kívánt irányba terelni. Az autó-katalizátornál is attól tartottak, hogy az autógyártást térdre kényszeríti. Az FCKW-tól is sikerült az ózonréteget megmenteni. A napelemek ára tizedére csökkent. Az állam általában korlátozással vagy tilalommal avatkozik be - vagy innovációval. Most egyszerre mindenre szükség van! Az önmagát erősítő klímamozgalom csak ekkor indulhat be.

Jó példa Koppenhága optimizmusa. A nagy célok találékonnyá tesznek, ami eddig még kényelmetlennek tűnt, hétköznapivá válik. Ha párhuzamosan sok minden történik, a polgárok néhol valamit veszítenek, másutt a jólét és életminőség terén nyernek. Mindent egyszerre: ÜVG-t visszafogni, geoengineening-et szorgalmazni. Ha 2050-től visszaszámolunk, világossá válik, milyen kevés opciónk maradt. A CO2 árának emelkednie kell, egyidejűleg határidőket kell kiszabni. Aki ma egy szénerőművet engedélyez, annak nem lehet klímavédőként pöffeszkednie. Új épületek gáz- és olajtüzelés nélkül létesüljenek. 10 év múlva senki se gyárthasson benzines autókat. A repülő és a hajózási ágazat kapjon kifutási határidőket a klímaveszélyeztető meghajtásaira. Az 1990 óta elvesztegetett 30 év után a klímavédelem a „vagy-vagy” stratégia helyett térjen át az „is-is” eljárásokra. Ottmar Edenhofer (58), Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung: vége az alternatívákban való gondolkodásnak – ezt a természet már nem engedi meg. 2030-2040-ig a villany- és hőtermelés CO2-mentes kell, hogy legyen. Erdősíteni, CO2-őt elnyeletni – mindent be kell vetni. Németország tanulhatna Dániától és Finnországtól. Minden polgárt, minden tudóst, vállalkozót föl kell szólítani, vegyen részt a „zöld” kapitalizmus építésében. Ez lehetne a XXI. sz. legnagyobb üzlete a németeknek, ahogy 20 éve is a környezet-technika pionírjai voltak. (DIE ZEIT, 2019. aug. 29.)

 

JÓL ÉLNI ÉS A KLÍMÁT IS MEGMENTENI

2019. szept. 4.

Megmenteni a világot anélkül, hogy összehúznánk magunkat?

Az éghajlatváltozást sok német próbálja fékezni. Tudatosan vásárolnak, többet kerékpároznak, csökkentik a szemetet. De ők maguk kevesek ehhez – a politikát és a gazdaságot kényszerítik cselekvésre. Kutatások szerint a németek fele egyezik a zöldek értékeivel. A környezetvédelem nem köthető politikai ideológiához, sem egy miliőhöz. Fenntarthatóan élni: haladás. A természetet meg kell őrizni. Norbert Bolz, kommunikáció-kutató: A fenntarthatóság egy kvázi-vallási szentigéretté válik. Egy projekciófelületté azoknak, akik belefáradtak a populisták kiválási és leszakadási követeléseibe, az „utánam-a-vízözön” közönyébe. Mindez nem felülről, hanem középről jön. Harald Welzer, szociológus és klímaszakértő: A polgárok ma a politikát és a gazdaságot messze megelőzik, ezeket ostorozzák. A klímakérdés újabban mint igazságosság-kérdés kerül napirendre, mint generáció-igazságosság. Fiatalok és egyetemisták fogták föl, hogy az ő jövőjük forog kockán és egy napon ők lesznek az áldozatok, ha gyorsan nem történik valami. Az öregek cserben hagyják a fiatalokat, eltüzelik az örökségüket. A Fridays for Future nagyobb politikai áttörést ért el, mint a Greenpeace legjobb ideiben. A kulturális átváltozás kézzelfogható.

Másrészt: A számok nem ezt mutatják. A húsfogyasztás nem csökken, a németek ugyanannyit repülőznek nyaraláskor, mint eddig. „Klíma-aggódó klíma-vétkesek”, az Umweltbundesamt szerint. Kritikusok: Az új fenntarthatósági mozgalom önámítás és értelmetlen, mert végül senki sem fog gyökeresen hátralépni. Michael Jost, VW: 2100-ig a hőfok 2-4*C-kal fog emelkedni, világszerte hőhullámok, erdőtüzek fognak pusztítani; vízhiány, aszály, áradások jönnek. Globális CO2-csökkentő stratégiára van szükségünk, emissziósemleges társadalmakra. A VW a következő 10 évben 22 millió elektro-autót akar eladni. Őrült szám, mikor 2018-ban mindössze 50 000 db-ot adtak el. VW-főnök, Herbert Diess: A politika cserben hagyja a gazdaságot, mikor fenntartható termékeket kell kifejleszteni. Állami támogatás nélkül nem lesz tömeges e-autózás. A szakszerveze-tek nem üvözlik az e-járműveket, féltik a munkahelyeket.A fogyasztói szokásokat nehéz megváltoztatni: minden legyen ugyan fenntartható és ökologikus, de kényelmes és olcsó. A textiliparban a fenntarthatóság fontos téma. 2015-ben az ágazat 1,2 mrd tonna ÜHG-t produkált, többet, mint a nemzetközi repülő- és hajóutak összesen. Egy Greenpeace-tanulmány szerint a németek évente átlagban 60 ruhadarabot vásárolnak és fél évig viselik. 2000 óta a termelés megkétszereződött. A szénerőművek bezárását a CDU így ellenezte: Ez Németország iparának fölszámolása. Az Ökologisch Demokratische Partei követeli, hogy a bajor szántók 20%-a 2025-ig legyen ökologikus megművelésű. A Fridays for Future mellett ellenlábasak is akadnak, pl. a francia sárgamellényesek. Az Alternative für Deutschland (AfD) megkísérli a klímavédelmet megtorpedózni, a barnaszenet és a dízelt támogatja. Ezekben a napokban nem is az ideológia, hanem a pszichológia a legnagyobb akadály. „Az emberek akkor változtatják meg viselkedésüket, ha nem kerül nekik sok pénzbe. A kínálatok mellett tilalmak is szükségeltetnek, hogy az emberek könnyebben fegyelmezzék magukat.” (Stephan Grünewald, pszichológus). H. Welzer: „Kerülöm a tilalom szót, mert ez az ökodiktatúrára hajaz. Inkább rendpolitikáról beszéljünk! (Ordnungspolitik). A zöldek visszariadnak a törvényes korlátozásoktól. Ez nagy dilemma: Ha a politika nem meri ismételten kijelenteni: Ezt nem szabad csinálnotok!- nem lesz lehetséges egy egész országot környezetkímélő életmódra rávenni. Akkor sem, ha ezt a többség akarja. Sok politikus nem bízik a mozgalom kitartásában, lehetséges, hogy az első gazdasági válság az egészet elsöpri.

Tulajdonképpen egyszerű: A klímavétek drága kell, hogy legyen. Egy repülőút Thaiföldre ne 800, hanem 5000 euróba kerüljön. Az átállás másik feltétele: fair kell, hogy legyen. A kis jövedelműek csak akkor csatlakoznak, ha úgy érzik, szegény és gazdag egyaránt terhelve lesz (Ortwin Renn, Potsdam). Ha csak a felső középosztály engedheti meg magának, a fenntarthatóságból semmi sem lesz. Nincs klímavédelem klímaszolidaritás nélkül. A zöldek a CO2-adójövedelmeket vissza akarják adni a polgároknak. 100 euró/év/fő annak, aki klímabarát módon viselkedik. Az SPD szeretné, ha a nagy autó- és háztulajdonosok többet adóznának. Egy 2016-os UBA-fölmérés szerint a képzettek és magas jövedelműek fogyasztják a legtöbb energiát, mert egy emelkedett életstílust engedhetnek meg maguknak. Kisebb az energiafogyasztás az egyszerű, prekár milliók rétegeinek. Röviden: A klímát a jól kereső akadémikusok rongálják a legjobban, akiknek több autójuk is van és 200 nm-es lakásokat fűtenek. (DER SPIEGEL, 2019. július 13)

 

ÓRIÁSCÉGEK KLÍMAVÉDŐKNEK ÁLCÁZVA 2019. szept. 26.

Az ENSZ a klímacsúcson az óriáscégek segítségét kéri, vezetőiket meghívták New York-ba. Mennyire a zöldrefestés búvik meg a háttérben? Korábban a front teljesen átlátható volt: a nagyvállalatok elutasították a környezetvédelmi követelményeket vagy a konzekvens „Energiewende”-t. Egyes konszernek, mint pl. az Exxon Mobil még klímatagadókat is pénzeltek és háborúba szálltak a tudósokkal. Ekkor legalább az ökologisták és a klímavédők tudták, kik az ellenfeleik. Úgy tűnik, ez a fekete-fehér gondolkodás túlélt.

Konszernvezérek és PR-stratégák semmit sem hagynak ki, hogy klímavédőkként láttassák magukat: drága arcukatkampányokat szerveznek, szándéknyilatkozatokat és nyilvános fölhívásokat közölnek. A konszernvezetők környezetvédőkké váltak? Első pillantásra úgy tűnik: a New York-i klímacsúcs napján 28 óriáscég jelentette be, hogy üzleteiket környezetbarátibbá teszik. Termelésüket alárendelik a klímaszerződés 1,5*C-célnak. Ezek a cégek összesen 1,3 mrd dollár költségvetéssel rendelkeznek – ez a német bruttó nemzeti termék egyharmada. Köztük olyan nagy nevek is vannak, mint az Unilever, SAP és Vodafone. Ezzel az ENSZ vezetői kérésének tesznek eleget. New York-ban legördítik elébük a piros szőnyeget. Klímacéljaiknak köszönve részt vehetnek a klímacsúcson. Ezek élén a piszkos hat: Kína, USA, EU, India, Oroszország, Japán. António Gutarres 34 bankvezetőt is személyesen meghívott, akik el akarják magukat kötelezni a „felelősségteljes banking” mellett. Ezzel a pénzintézetek szintén elkötelezik magukat a világ-klímaegyezmény és az ENSZ fenntarthatóság céljai mellett.

Több pénz fosszilis energiaprojektekre

Ha ezt a bankok komolyan veszik, alaposan át kell gondolniuk eddigi befektetési projektjeiket. Eddig milliárdokat pumpáltak olyan fosszilis üzletekbe, mint az arktiszi olajfúrások és az új szénerőművek. „A 2015-ös párizsi egyezmény óta a bankok 1,9 mrd dollárral pénzeltek fosszilis projekteket” - közölte a civil Sierra Club és a Rainforst Action Network. Ők nyomon követik a bankok befektetéseit. A párizsi klímaegyezmény óta még több hitel áramlik a szén-, olaj-, és gázprojektekbe. Az új ENSZ-összeborulás egyes tagjai, melyek a felelősségteljes bankolást hirdetik, több pénzt adtak fosszilis üzletekre, mint korábban. Így a francia Societé General is. Az US Citigroup az NGO-k szerint csúcsszennyezőnek számít. Ez a bank csak 2018-ban 43 mrd dollárt fektetett be többek között az arktiszi olaj- és gázfúrásokba és a klímakárosító olajhomok föltárásába. „Pusztítókból nem lesznek klímamentők” mondja a greenwashing-szakértő Kathrin Hartmann. „A zöld hazugság” c. könyv szerzője évekig járt a konszernek önzöldítése nyomában. Az Unilever-t különösen jól ismeri. Az 50 mrd-os londoni székhelyű vállalat kezdeményezte az ENSZ-vezetőkkel az ez évi klímakampányt. „Az Unilever a legnagyobb erdőpusztítók közé tartozik, mert termékeihez marhahúst, szóját és pálmaolajat termeltet (Hartmann). A pálmaolaj-szállító WiLmar International adja az alapanyagot az Unilever kozmetikumokhoz és készételekhez, közben óriási esőerdőket irt ki, illegálisan is, Indonéziában. Az Unilever elkötelezettsége az 1,5*C mellett csupán egy PR-fogás.” 2014-ben aláírta az ENSZ erdővédelmi irányvonalait, de ez nem zavarja további erdőirtó üzleteiben.

Mindenki vállalja – de csak önszántából

A gazdaság klímabarátsága Párizs óta romlik igazán. A világ-klímaegyezmény logikáját követi: Mindenki közreműködik, de csak önkéntesen. Így a párizsi egyezmény 195 aláíró állama szabad akaratból benyújthatta tetszésük szerinti klímaterveit. E mögött az a remény él, hogy az államok egymást motiválják és túllicitálják. Ám ez mindez idáig nem működik, az államok a kitűzött 2*C alatti célt nem érik el. Így a Föld átlag hőfok-emelkedése 3-4*C lesz. „A kormányok a klímavédelem szabályozása alól egyre jobban kivonják magukat.” (Jesse Bragg, NGO Corporate Accountability). A nagyvállalatok a klíma ellen lobbiznak a politikában.

A gazdaság vállalásainak hagyománya van az ENSZ-ben. A nagy konszernek először megbánást mutatnak, aztán udvarolnak. Valójában sokan közülük folytatják, ahogy eddig – mondja a lobbyszakértő Bragg.

Szénkonszernek klímacsúcsokat szponzorálnak

Az ENSZ, a kormányzatok és az óriásvállalatok közötti flörtre több példa van. Néha a konszernek közelsége abszurd helyzetet produkál, mint pl. tavaly decemberben, Katowice-ben. Akkor a lengyel PGE, Tauron, JSW szénkonszernek és a PGNiG gázkonszern pénzelte az államfők és kormányvezetők találkozóját. Ez egy paradoxon, mert a világ-klímaegyezmény épp ezeknek az üzleti alapjait szünteti meg a jövőben. Egy ilyen már működő kooperáció az ENSZ, a vállalatok és a zöld szervezetek közt a „Science Based Targets”. Cégek önként klímavállalásokat tesznek, hogy a párizsi egyezmény teljesítésén ügyködjenek. A cél: a fölmelegedést „jelentősen 2*C alatt” tartani. Már több, mint 600 vállalat íratkozott föl, 232 klímatervet már hivatalosan is regisztráltak.

Német részről a Telekom, a Daimler, a Deutsche Bahn és a Deutsche Post képviselteti magát. Ha a gazdaság, mint az államok, magának klímacélokat ad meg, ebben nincs semmi elvetendő. Ám betartását senki sem ellenőrzi. Ezt be kell, hogy lássák az olyan platformok is, mint a „We mean business”, mely a cégek klímakampányát tolja. „A vállalatoknak nem írunk elő pontos követelményeket, hanem javasoljuk, hogy előrelépésüket az éves beszámolóikban a honlapjaikon tegyék közzé.”Szankciók nincsenek. A vállalatok csak az olyan részlegeikben eszközölnek változtatást, ahol ez nekik nem fáj és jól mutat, mondja a könyvszerző Kathrin Hartmann. „Ezekkel a kooperációkkal az ENSZ a rosszakat jobbá akarja tenni – de minden tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem működik.”

Az üzlet a klímakárosító nyersanyagokkal megy a legjobban

Ezen nem mindenki akad föl. Némely környezetvédő úgy véli, a vállalatok erőfeszítéseit legalább el kell ismerni, hisz sok más cég egyáltalán nem tesz semmit. „Meg kell pontosan vizsgálni, hogy az ilyen vállalások után mit is tesznek valójában.” - véli Regine Richter, Umwelt NGO urgewald. „Egyes biztosító társaságok pl. ténylegesen érdekeltek a klímavédelemben, míg más konszernek csak zöldre festik magukat.” A kutatás mai állása szerint bár nem úgy néz ki, de még elháríthatjuk a klímaválságot. Föltűnő, hogy a nagy olaj- és szénkonszernek nem vesznek részt az ENSZ klímaprojektjeiben. Ők továbbra is töretlenül új klímakárosító ténykedésekbe fektetnek be. Ezt mutatja a brit Thinktanks Carbon Tracker egy friss fölmérése is. Míg az ENSZ képviselők és a vállalatok New York-ban klímacéljaikat ünneplik, az Exxon, Shell és mások még ebben az évben 21 mrd dollárt adnak ki klímakárosító föltárásokra. Az üzlet ragyogóan megy. A tanulmány szerint 12 hónap alatt 50 mrd dollár értékű projekt kapott szabad utat. Csak az Exxon Mobil 2,6 mrd-ot invesztált a kanadai olajhomok projektjébe. Ez a technológia különösen klíma-veszélyeztető.

„A New York-i klímacsúcs egy kétségbeesett kísérlet még több céget a klímavédelemre rábírni.”(Jesse Bragg). Mivel a gazdaságot semmire sem lehet kötelezni, marad az önkéntesség. „Kétlem, hogy ez bármit is segítene.” Brazíliai erdőtüzek: Aki a környezetet védi, azt meggyilkolják (videó). A klímacsúcs pár hét múlva feledésbe merül, de a konszernek megkapták reklámjukat. Az önkéntesség egy valódi változtatásra nem elég - sem a gazdaságban, sem az államoknál.

SPIEGEL ONLINE, 2019. szept. 23. /ökobetyár/

 

TÜNTETNI KÖNNYŰ! MEKKORA A CO2-LÁBNYOMOD? 2019. szept. 29.

CO2-KALKULÁTOR AZ ENERGIAMENÜ ALAPJÁN

Átlag magyar szürke és látható energiafogyasztás

Mo.: 31 000 kWh PE/fő/év (primér energia) 12000 kg CO2/fő/év

kWh PE/fő/év

Állam 4600

Táplálkozás (10% hús, nyerskoszt) 4400

Szabadidő 1600

Háztartás (gépek, javít.) 1600

Lakás (épít., javít:) 1750

Ruha, egészség 3250

Közlekedés 5100

Elektr. készülékek 2200

Meleg víz 1100

Fűtés 5800

===============================

31400 kWh PE/fő/év

CO2-KALKULÁTOR

 

Állam 4600 kWh PE

Táplálkozás önellátó, vegán 500

10% hús, nyerskoszt 2200

40% hús, készétel 4400

 

Szabadidő kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Háztartás (gépek, javít.) kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Lakás (épít., javít:) kevés 900

átlag 1750

sok 3500

 

Ruha, egészség kevés 800

átlag 3250

sok 3200

Közlekedés

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

autó 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

vonat 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

 

Elektr. készülékek (óraleolvasás x3=PE/családtag)

Világítás, hűtő, mosógép 1800 kWh PE/fő

+ mélyhűtő, sütő 2200 kWh PE/fő

+ mosogató, szárító, fűtés 5600 kWh PE/fő

Meleg víz gáz kevés 500 kWh PE/fő

(x1,15=PE) átlag 700 kWh PE/fő

sok 900 kWh PE/fő

 

villany kevés 1000 kWh PE/fő

(másik óra x3=PE) átlag 1500 kWh PE/fő

sok 2000 kWh PE/fő

 

Fűtés Családi ház 300 kWh PE/m2

Panel 250 kWh PE/m2

 

összesen 16340 kWh PE/RS/év x 400 mg CO2

6536 kg CO2/RS/év

 

KEVESET UTAZOM

Peter Scholze (31), matematikus

Jármű kg CO2

Repülő

Köln-Los Angeles 2980,0

Los Angeles-Chicago 672

Chicago-Köln 2055

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

Összesen 5734,24 kg CO2

(DIE ZEIT, 2019.aug. 17)/A berlini UBA 39/2016 fölmérés hasonló tárgyú. Kár, hogy nem primér energiával számolnak és csak a teljes fogyasztás egyharmadát mérik./

 

A NÉMET KLÍMAVÉDELMI CSOMAG

A német klímavédelmi csomag (2019. szept. 20)

Célkitűzés: 55 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, az 1990-es 866-ról

2030-ta 563 millió tonnára kellene csökkennie éves szinten a károsanyagkibocsátásnak.

-Egy az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez igazodó német rendszert alakítanak ki. Az európai rendszer: meghatároznak egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, és ez alatt a határérték alatt a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt, ezekért pedig aukciók keretében fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás, a fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják. (europa.eu) A német rendszerben az árak az európai CO2-árakhoz igazodnak, ahol jelenleg egy CO2-egység ára 26,3 euró.

-Az épületek hűtése/fűtése kapcsán kibocsátott CO2 után is fizetni kell majd. A rendszer 2021-ben indulhat, egyelőre egy alacsonyabb, „bevezetőárral”. A német kormány várakozásai szerint 2026-ban a CO2-certifikátumok ára tonnánként 35-60 euró között alakulhat.

-Az üzemanyagok, a gáz és a fűtőolaj ára emelkedik, cserébe az áramár csökkenhet.

-Megemelik az ingázó átalányt, ami egy utazási költségtérítés (Pendlerpauschale) a munkába járóknak. Az eddigi kilométerenkénti 30 helyett 2021-től 35 eurocentet lehetne levonni az adóból.

-2026-tól nem lehet majd üzembe helyezni olajkályhákat, a régebbi fűtőtestek újra cserélését akár 40 százalékban támogathatja az állam.-A távolsági közlekedésben vonzóbb alternatívává tennék a vasútat, ott az ÁFA a mostani 19 százalékról 7 százalékra csökken, eközben 2020 január 1-től a légiközlekedést a mostaninál jobban megadóztatnák.-2025-ig meghosszabbítják az elektromos autók vásárlása után járó adókedvezményeket, és tovább emelik az elektromos autók vásárlásához nyújtott kedvezményeket.-A német állam a támogatja majd az állami vasúttársaságot, a Deutsche Bahn 2030-ig évente egymilliárd eurós tőkeinjekciót kap majd.-2023-tól megemelik majd a teherautók útdíját.-Németország a korábbi 15 helyett 20 GW kapacitású tengerre telepített szélfarm kiépítését célozza meg. AZ INTÉZKEDÉSEK TELJES KÖLTSÉGE 50 MILLIÁRD EURÓ LEHET, AMIHEZ NÉMETORSZÁG NEM VENNE FEL ÚJABB HITELEKET. A CO2-KERESKEDÉSI RENDSZERBŐL SZÁRMAZÓ KÖLTSÉGVETÉSI BEVÉTELEKET A KLÍMAVÉDELEMBE FORGATJÁK VISSZA.

(Forrás: Portfolio)

 

KEMÉNY KLÍMAVITÁK A NÉMET TV-BEN

A „Hart aber Fair” (WDR) és az Anne Will (ARD) kedvelt élő talk-show-k. Utóbbiban a klíma kétszer is téma volt: ANNE WILL, 2019. szept. 15, 2019. okt. 5.

 

ANNE WILL, 2019. szept. 22, ARD:

A SZÖVETSÉGI KORMÁNY KLÍMAVÉDŐ CSOMAGJA:

NAGY DOBÁS VAGY NAGY CSALÓDÁS?

Anne Will (műsorvezető, ARD)

Peter Altmaier (gazdasági miniszter, CDU)

Annalena Baerbock (zöld pártelnök)

Claudia Kemfert (Német Gazdaságkutató)

Bernd Ulrich (újságíró, DIE ZEIT)

Ottmar Edelhofer (Potsdami Klímakutató Intézet)

-Keveslik a 30 eurót? Ha az önök 50 € CO2-árát bevezetjük, drágul a benzin és a kisembereket terheljük. Macron is visszakozott. Inkább mást támogatunk (Altmaier).

-Ezek a támogatások aztán kioltják egymást. Önök rosszul kommunikálják az intézkedéseket. Ha a hatóságokban nincs bizalom, az emberek megvágva érzik magukat. A svédek bíznak az államban, ezért elfogadják a szén-dioxid-adót (Edenhofer).

-Az ön pártja soha nem beszél a szegények nevében, most sem tegyen úgy! Igazi rendszerváltásra van szükségünk. Merkel paradigmaváltása durva félreértés (Ulrich).

-Az olcsó tapsra számító követelésekről le kell mondanunk (Altmaier).

-Az e-autó csak a gazdagoknak kedvez, ők engedhetik meg maguknak. (Ulrich).

-Az ingázó átalányt azok kapják, akik nagy autókkal (SUV) messze járnak. Ezek a gazdagok a végén még jutalmat is kapnak (Will).

-Mi vagyunk az egyetlen ország, amely kiszáll az atomból. Ulrich úr, betiltani a robbanómotorokat teljes melléfogás (Altmaier).

-Ilyet nem is mondtunk (Ulrich).

-Négy évük volt a párizsi egyezmény végrehajtására. Számos dolgot tehettek volna: a megújuló energiabefektetés-felső határt fölszabadítani, sebességkorlátozás, hőszigetelés. Bajorországban nem épül több szélerőmű. A hollandok 2030-ig a gáztól is meg akarnak szabadulni. Követeljük, hogy 10 év múlva ne futhassanak robbanómotorok az utakon (Baerbock).

-Önök a legkisebb frakció a Bundestagban, kisebbek mint az AfD, az FDP, még a LINKE-től is. Sokat teszünk, pl. nagy pénzeket költünk szintetikus üzemanyagok kifejlesztésére megújulókból (Altmaier).

/Ami egy perpetuum mobile, kedves Miniszter úr! Ezt tudná, ha olvasná az ENERGIEMENÜ-t. Szántón nem lehet energiát termelni. Ha lehetne, nem vennénk olajat az araboktól. Egy vitán a Benczúrban az energiaszakértők azt sem tudták, a villany vagy a gáz jobb-e? RS/

-Ha látják ezt a klímabarát közvéleményt, ezt mért nem használják ki? (Will)

-A szociális szétszakadást lefékezhetnék, mért engedik, hogy tovább bomoljon a társadalom? (Edenhofer).

-Merkel szerint türelmetlenek a fiatalok. Nem azok. Anyagi érdekeik sérülnek, mindent fölélünk előlük. Nemcsak a szegények mentén hasad a társadalom, hanem fiatal-idős között is. (Ulrich)

-A klímavédőket jutalmazni kell (Kemfert).

-Baerbock asszony, önök is gátolják a szélkerék-építést, mert nem egyértelmű, szélgép csak 400 vagy 1000 méterre épülhet a településektől. Párttársa szerint 1000 méterrel nem lehet teljesen kihasználni a szélkapacitást (Will).

-Ez a regionális adottságoktól is függ. Nyilván sokan nem szeretnének egy ilyen gépet a házuk elé, döntsék el helyben (Baerbock).

Ui.: A szeles vitában (élő!) mind a két miniszterről leszedték a keresztvizet. Nálunk ez nem lehetséges! A két vitában egy szó sem esett arról, aki mindennek okozója: a fogyasztóról! (ökobetyár)

 

TAKARÉKRA ÁLLNI, DRÁGÍTANI, TILTANI –

CSAK A RADIKÁLIS KLÍMAPOLITIKA SEGÍTHET?2019. okt. 5.

Anne Will (műsorvezető ARD)

Andreas Scheuer (közlekedési miniszter, CSU)

Stefan Wolf (Autóipar Szövetség, autó-lobbista)

Cem Özdemir (frakcióvezető DIE GRÜNEN, közl. bizottsági elnök, Bundestag)

Elisabeth Raether (újságíró, DIE ZEIT)

Marion Tiemann (Greenpeace)

A vitát beárnyékolja a négy nappal előtti Berlin-City baleset. Egy Porsche-SUV (Sport Utility Vehicle, sport-terepjáró) nagy sebességgel áttér a szembejövő sávba, onnan a járdára és megöl 4 embert, köztük egy 3 éves gyereket. 500 ember gyűlik össze gyászolni és tiltakozni.

-A balesetet szörnyűnek tartom, de azt is, hogy a témát kiaknázzák. Nem tilthatjuk ki a SUV-okat a belvárosokból (Wolf).

-Szükségből cselekedtünk, amikor „Klimakiller”-plakátokat raktunk a VW-kocsikra az IAA-autókiállításon. El is vittek bennünket a rendőrök. Radikális adóreform kell (Tiemann).

-Szeretek SUV-okat tesztelni. Nem írhatom elő, ki milyen kocsikat vezessen. Nem korlátozhatom a SUV-ok számát. Nem mehetünk vissza a Trabi-időkbe. Az embereknek biztosítani kell a mobilitást (Scheuer).

-A korlátozást én sem tartom praktikusnak. Piacgazdasági megoldást javaslok. Aki SUV-ot vesz, fizessen több adót, a többiek kevesebbet (Özdemir).

-Meg kell adnunk a fogyasztás szabadságát (Wolf).

-A vidék infrastruktúráját leépítik, ezért ott még nehezebb autó nélkül. Ez nem szabadság. Egész Németországban az autó politikai előnyszabály élvez. Ez darwinista közlekedéspolitika, az erősebbé a jog (Raether).

-A gázolajat évi 7 mrd euróval vagyunk kénytelenek szubvencionálni, hogy a vidéki iparosok dolgozni tudjanak. A német autóipar gazdaságunk főereje. Gyűjtőtaxi? Kösz, nem. (Scheuer).

-Svájc 2018-ban ötször többet költött a sínhálózatra, mint Németország. Mi 40%-kal többet fordítottunk az utakra, mint a vasútra (Özdemir).

-Brandenburgban égnek az erdők, Brazíliában a dzsungel (Tiemann).

-Még az Amazonas-ért is én feleljek? Ha az emberek félnek a takarékra állástól, a drágulástól, a változástól egyáltalán, magasabb autóadóktól, a buszritkulástól vidéken – akkor még nagyobb szélső jobbra tolódás fenyeget (Scheuer).

Komment: Az üvegház-gáz 20%-a jön a közlekedésből. És a többi 80%? Nem lehetne kevesebb húst enni?

-A tiltás nem megfelelő út (Scheuer).

-Ön azt hiszi, hogy az emberek nem viselik el a tiltást. A tiltás egy fontos politikai eszköz (Raether). Lett dohányzás-tilalom és biztonsági öv is (Anne Will). -Nem akarnak tiltani? Akkor mért akarják az az egyneműek házasságát betiltani? (Tiemann).

-2025-től szűnjék meg a robbanómotor-gyártás (Tiemann)

-Aki 2025-ig ki akar szállni a benzines és a dízeles autógyártásból, annak szembe kell néznie a több tízezer dolgozóval, akik elvesztik munkájukat (Wolf).

-Tegye világossá választóinak, miniszter úr, hogy a klímavédelem egy óriási közösségi projekt. Több teret az embereknek, kevesebbet az autóknak! (Raether).

-Merkel meg kell, hogy zabolázza ezt a SUV-őrületet. Scheuer úr, önt nem érdekli , milyen világot hagy a gyerekekre, jómagam is nagynéni leszek (Tiemann).

-Az ön szavai és lózungjai tényleg arrogánsak, képzelje, nekem is van egy lányom (Scheuer).

 

LEGYEN SEBESSÉGKORLÁTOZÁS A NÉMET AUTÓPÁLYÁKON? 2019. okt. 13.

A közlekedés-pszichológus, Bernhard Schlag, ésszerű tempólimit vitát indítana. Az Autobahn-ok azt a csalóka érzést keltik, hogy 250 km/h is biztonságos. „Freie Fahrt für freie Bürger?” Szabad polgárok – szabad száguldás? Németországban (No.-ban) dúl a vita. Bernhard Schlag a drezdai műegyetemen a közlekedésviselkedés pszichológiáját kutatja, továbbá a viselkedés- és a hozzáállás-változtatásokat, innovációknál és technikai lehetőségeknél.

ZEIT ONLINE (ZO): Schlag úr, mi motiválja az autóvezetőket, hogy tiltakozzanak a sebességkorlátozás ellen?

BERNHARD SCHLAG (BS): No.-ban nyilvánvalóan egy szokásjog vert gyökeret, miszerint mindenki hajthat olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Semmi korlátozás. Némelyek ezt az amerikai fegyvertartással hasonlítják össze. Ez döbbenetes és problémás is egyben. Meglepő, hogy ezek az emberek külföldön betartják a sebességkorlátozást, bár néhol ez még 130 km/h-nál is alacsonyabb (Svájc). Ám abból kell kiindulni, hogy ezek a sofőrök félnek az ottani magas büntetésektől és nem a belátás fékezi őket. No.-ba érve aztán rálépnek a gázra.

ZO: És ez miért probléma?

BS: A politika olyan sokáig várt a sebességkorlátozással, hogy ezt ma jóval nehezebb lesz bevezetni. Itt olyasvalami hat, amit mi, pszichológusok, kedvezőtlen framingnak mondunk. Egy nyereségről is beszélhetnénk az összlakosság számára, de az autósok is 130 km/h-nál kevésbé feszülten vezetnének, mint 200 km/h-nál. Sajnos, No.-ban a tempólimit-vita nem ilyen pozitív kontextusban folyik, annak ellenére, hogy ezt sokkal ésszerűbb bevezetni, semmint a gyorshajtás szabadságát védeni.

ZO: Milyen előnyeit látja egy általános sebességkorlátozásnak?

BS: Az átlagsebesség csökkentése bizonyítottan kevesebb balesethez vezet, főleg személyi sérüléseknél, vagyis kevesebb ember halna meg az autópályákon.

ZO: Mekkora lenne a hatás?

BS: Egy svéd kolléga kimutatta, hogy 5%-os sebességkorlátozás 10%-os baleset-csökkentést hozna, személyi sérüléseknél, és 20%-kal kevesebb elhalálozást. Az ellenoldal érve, miszerint az autópályákon amúgy is kevesebb a baleset, mint az országutakon, nem ok a tétlenségre. Túl sok ember hal meg így, ezt jelentősen vissza lehetne venni.

ZO: Aki kétszázzal repeszt a sztrádán, az is – fölteszem – biztonságban akar céljába beérni. Ezek a gyorshajtók nem látják a veszélyt?

BS: Aki gyorsan hajt, természetesen azt hiszi, mindig uralja a gépét. Ezt szuggerálják neki az autógyárak, melyek ezeket a magas sebességeket lehetővé teszik. Ma már nincsenek olyan autóink, melyek 100 km/h-nál elkezdenek rezegni, vagy 150 km/h-nál fülsiketítően zúgni. Egy mai középkategóriás kocsinál, 150 km/h-nál olyan az érzés, mint 30 éve a régi kocsiknál - 80 km/h-nál. Az érzékelés teljesen megváltozott.

ZO: A személygépkocsi tömeges megjelenése a biztonság-érzést csak erősítette?

BS: Igen. Ez egy érdekes pszichikai probléma. Az emberek sok pénzt adnak ki biztonság vásárlására, avagy v é l t biztonság vásárlására. És utána úgy viselkednek, hogy más biztonságát veszélyeztetik. Ez olyan, mint a szülőknél, akik gyerekeiket nagy autókban viszik óvódákba, iskolákba, hogy a gyerekek biztonságban odaérhessenek, közben más gyerekek biztonságát csökkentik. Az autópályákon a biztonságérzetet nemcsak a jó autó kelti, hanem maga az autópálya is. Így vannak a német sztrádák megépítve. Ezáltal alakul ki - még a magukat kiválónak tartó sofőrökben is - az a csalóka érzés, hogy még 200-250 km/h-nál is uralhatják mozgásukat.

ZO: Hogy hat ez a klímavédelemre? Tudják az autósok, hogy a klímának jót tenne, ha lassabban hajtanának vagy ezt ignorálják?

BS: Eltolják maguktól. A környezetterhelést a konkrét pillanatban nem érzik. Akkor sem, ha valójában tudják, hogy a magas CO2-kibocsájtás hosszú távon káros. Sok életterületen megkísérlik ezeket a konkrétan nem látható következményeket szembetűnővé tenni. Gondoljunk pl. az élelmiszer-szemaforra. (piros kör: zsír, telített zsírsavak; sárga kör: cukor; zöld kör: só. A gyártó köteles a csomagoláson megadni, mennyi van ezekből. RS19II5)

ZO: Férfiak és nők másképp állnak a tempólimithez?

BS: Nők gyakrabban helyeslik, gyakrabban félnek a gyorshajtástól és egyáltalán az autóvezetéstől. A nagyon gyorsan hajtók is rendszerint férfiak, főleg a naponta autózók között. A korlátozást és az ellenőrzést is inkább veszteségnek érzik. Női autósok gyakrabban vezetnek az útviszonyoknak megfelelően.

ZO: És a fiatalok és az idősek?

BS: Az idősek válaszaiból kiszűrhető, hogy a gyorshajtóktól jobban félnek. Ez főleg a különbözó sebességekből ered: idősek 100-120-szal mennek és a 200 km/h-sok félresöprik őket. Ők ezért gyakrabban föl sem mennek az autópályára, de ha az országutakat választják, ott nagyobb lesz a probléma. Ott nagyobb a karambol és a halálos balesetek kockázata, mint a gyoshajtásnál az autópályákon.

ZO: Úgy a hetvenes évek biztonsági öv használatánál, mint a mai tempólimitnél nem racionális, hanem érzelmi viták folynak. Miért?

BS: No.-ban - jobban mint másutt – az autóvezetés a szabadság teljes kiélvezése, korlátlan sebességekkel. Minél jobban más életterületeken az emberek szabályozva és ellenőrizve érzik magukat, annál jobban értékelik a vélt maradék szabadságukat. Az emberek általában makacskodnak, ha viselkedésük szabályait újra kell tárgyalni.Ilyen határok megvonása gyakori politikai téma. Ám az állam kénytelen normákat kiszabni – épp a közlekedésben is – a polgárok jogos érdekei védelmében, különösen a gyengébbekre való tekintettel. Az erősek anarchiákat is kibírnak.

ZO: Ön szerint a német Autobahn-okon anarchia van?

BS: Egy archaikus társadalomkép mindenesetre, mert az erősek többet megengednek maguknak, mint amennyi a gyöngéknek kijár. Az állam feladata, hogy norma-előírásokkal közösségi cselekvésre szólítson föl. Hogy ezt elmulasztották, ezért a politika a felelős. Mi a Német Közlekedésbiztonsági Tanács számára egy idevágó ténygyűjteményt állítottunk össze. (DIE ZEIT, 2019. január 29.)

/Amerikában gyógyszer és drog-túladagolásban néha többen halnak meg, mint az autópályákon, utóbbiak jelentős része még csak nem is felelős a balesetekért.(Fukuyama: Az identitáspolitika ellen, DER SPIEGEL Nr. 42)/

 

12 KLÍMA-TÉZIS 2019. okt. 15. -Szép a zöld, de sok nyűggel jár -

Régebben a zöldek voltak az erkölcsösek, ma a zöld-ellenesek. Aki többet szennyez, nem a szabadságot szereti, hanem a feudális kedvezményeit. Régebben a zöldek voltak az erkölcsösek, ma a zöld-ellenesek. Aki többet szennyez, nem a szabadságot szereti, hanem a feudális kedvezményeit.

1. A zöld vonal elvesztése

Ez pontosan 2011. május 30-án történt, amikor Merkel bejelentette az atom-kivonulást és az energiafordulatot (Energiewende). Annak a pártnak az elnöke, mely még rendőröket és határőröket küldött ránk, atom-ellenzőkre, most a „klímakancellár-asszony” bekeményített és beharangozta az atom-kivonulást. Az én világomat ekkor szokatlan harmonikus nyugalom árasztotta el. Hogy valahogy a zöld-ügy sínre került, nemcsak romantikus zöld szívem akarta hinni, hanem a bennem ágáló karrierista is, aki lentről indult és most anyagi jutalmát is meg akarta kapni: Volvo-t, öltönyöket, Budapest-cipőket. Egy ideig csak a politikát figyeltem és a halványzöldre festett sajtót - a tényeket kevésbé. Mert valójában Németországban az ökológia átkozottul rosszul ment: fajkihalás, talaj-fölélés és CO2. Mint újságíró, ezt az ínséges állapotot kellett volna ostoroznom, de nem tettük, vagy csak kevesek közülünk.

2. A csitítgatás a középről jön

A Merkel-éra zöld konszenzusa soká tartott – ökologikusan érezni, az ellenkezőjét tenni – mígnem két forró nyár és a fiatalok klímasztrájkja után - fölborult. Ezzel napjaink legnagyobb kulturális teljesítménye, a létező klímaválság tudatos mellőzése, újabb szintre kellett, hogy kerüljön. De hogyan? Másképp, mint az USÁ-ban, ahol a republikánus párt a klímatagadást bebetonozta, nálunk a klímakrízis-hárítást a politikai közép produkálja. Ez ui. a demokráciát csakis lépcsős, lehetőleg konszenzusos politika formájában képzeli el. Az amerikaiak a többségi szavazati rendszerhez szoktak, ahol győztes mindent visz és gyökeres fordulatot is tehet. Ez Németországban kizárt. Ezért a valós problémákat sosem engedik olyan nagyra nőni, hogy a szokásos lépésről-lépésre, mindenki bevonásával ne lehessen kezelni. Ebből a szempontból a klímaválság tendenciózusan antidemokratikus. Ezért nemcsak azokat támadják, akik fizikai valóságokat mondanak ki, hanem növekvő mértékben magát a tudományt is kétségbe vonják. (Mint egyetlen magyar tudománykritikus, nem ezt a tudományt kritizálom.RS19X12). Szerintük a kutatók valószínű, remélhetőleg eltúlozzák, a tudomány mindig falszifikálható kell, hogy legyen? Ezzel azonban a politikai közép épp azt a racionalitást vágja sutba, amelyre egyébként olyan büszke. A politikus Merkel cáfolja a fizikus Merkelt és fordítva. És a hivatalba belefáradt, a félelemtől lebénult nagykoalíció lesz a lehetséges mértéke, amin túl már a diktatúra kezdődik.

3. A XX. és a XXI. sz. közötti különbség

Joggal követelhetjük meg az itteni politikai, közszereplő kulturális elittől, hogy a német bűntettek miatt a XX. sz. nyelvtanát pontosan ismerje, hogy ezen szörnyűség visszatérését kezdeteiben elfojtsa. Ám a XXI. században már nem a régi dualizmusokról – diktatúra vs. demokrácia, állam vs. egyén, tőke vs. munka – van szó. Ezt az évszázadot inkább azon ellentét kulminálása határozza meg, amely eddig inkább másodrendűnek számított: ember és természet konfliktusa. A kategorikus változást könnyű megérteni és nehéz elfogadni: most az ellenfél nem egy másik ember, akit le lehet győzni, vagy akivel tárgyalni lehet, hanem maga a természet, amely nem harcol, csupán reagál. A természet nem is beszél (legfeljebb sír). A klímaprobléma elhárítására a XX. sz. grammatikája nem alkalmas, ellenkezőleg: az új problémát régi kritériumokkal mérni eltereléshez vezet, mert a biofizikai jelenségeket ideológia-kritikus eszközökkel kezelik. Ám semmit sem használ, ha az ökológusokat meg is cáfolnák, az ökológia érintetlen maradna.

4. A többség furcsa eltűnése

A demokrácia a többség szabályok szerinti, időszakos uralmát jelenti. Ennek a többségnek előnye, hogy saját politikát csinálhat, hátrány, hogy mögötte is kell, hogy maradjon. Idehaza a klíma-témában ez a többség nem tapasztalható. Annegret Krampkarrenbauer erről egy ilyen paradigmatikus mondatot mondott: „A vegák pokollá teszik a húsevők életét.” De hát hogy keserítheti meg 1 millió növényevő 70 millió húsevő életét? Nagyon egyszerűen: A mindent-uralás paradicsoma a magától értetődőség. És ebből a paradicsomból űzik ki a vegánok a húsevőket, továbbá a kerékpárosok az autósokat, stb. Mostantól magyarázkodni kell, a többség üldöztetve érzi magát, a kisebbség pedig dominánsként. Az egyik a lelkiismeretet uralja, a másik az anyagiakat (egyre több autó, naponta két millió mészárlás), és mindkét oldal áldozatnak érzi magát.

5. Az új generációkonfliktus

A XX. sz. jól ismert az újból visszatérő nemzedéki viszályairól. A fiatal-öreg konfliktus azonban az ökológia korszakában más természetű, mert a fiatalok a bioszféra erősödő pusztításával anyagilag sokkal jobban érintettek, és – ami a dolgot még robbanékonyabbá teszi – ezért sokkal kevésbé felelősek. Ez a tőke-munka viszályára hasonlít, mivel anyagi érdekek forognak kockán. A különbség csak az, hogy míg egy munkás kapitalistába mehet át, egy fiatal nem térhet vissza a 70-es évekbe, amikor a CO2 még teljesen politikamentes gáz volt.

6. A moralizálás oldalt váltott

A klímaaktivisták egy bátor csoportja évtizedekig próbálta a csak-így-tovább többséget meggyőzni, hogy ez a fogyasztás- és termelésmódunk, mobilitásunk és táplálkozásunk gyökeresen meg kell, hogy változzon. Mindezt a közeledő klímaválság kivédése céljából, mely csak évtizedek múlva lesz látható. Ez egy lehetetlen vállalkozás volt akkor, amikor az ökológusoknak nem volt több a kezükben néhány bizonytalan tudományos fölismerésnél – de annál több morális érv. Ám amióta a klímakrízis nyilvánvaló, amióta legyőzésére többé nem a később-és-másutt, hanem az itt-és-most számít, tehát amióta a klímapolitika fölvilágosult társadalmi önérdekké vált, a moralizálók átálltak. A klíma-fékezők minden ökológiai imperatívuszt és minden klímapolitikai követelést egy erkölcsi túlzott elvárásba fordítanak át, amit aztán elutasítsanak. Azzal a kérdéssel is behatóan foglalkoznak, hogy a klímaaktivisták eléggé következetes életmódot folytatnak-e? A konzekvencia lehet, hogy egy érdekes protestáns idea, de semmit sem segít a kérdésben, hogy amit a klímavédők követelnek, CO2-csökkentő avagy sem. A másképp gondolkodók moralizálása sem helyettesít egyetlen saját klímapolitikai javaslatot sem.(Kedves Ulrich, mindent a fogyasztó okoz! Talán revolverrel kényszerítik? Vissza kell vennie a fogyasztását 50 000 kWh/fő/év-ről 10 000 kWh-ra, lásd Energiemenü,RS19X14).

7. A liberalizmus gyerekes álmai

A meghaladott liberalizmus, amely még mindig a harmadrangú állam-egyén dualizmusból táplálkozik, nem tud a klímaválsággal mit kezdeni, ezért eltolja magától. Ez így megy: Ha az állam cselekszik, akkor ez állami rendszabályozás.Ha egyén teszi, akkor moralizálás Ha a piac lép, akkor az antiszociális. Ebből a liberális apolitikus Bermuda-háromszögből csak egy kiútat látnak: a technikáét. Ebben sok igazság van: jelentős CO2-csökkentés technológiai újítások és látványos találmányok nélkül nem sikerülhet. Ám, hogy a technika mindezt egy évtized alatt – tehát minden állami beavatkozás, reguláció és magatartás-változtatás nélkül – megtegye, ez csupán egy kamasz álma, aki sok „Was ist was” könyvet olvasott.

8. Lemondás? Csak egy mítosz!

A vita, hogy egy ökológiai fordulat lemondás nélkül lehetséges-e, vagy sem, legalább 40 éves. Akkor a visszafogásnak még volt értelme. Ha akkor egy olyan ökopolitikába kezdünk bele, amely egy technológiai innovációra épít és az embereket békén hagyja, talán lemondás nélkül is sikerült volna. Ma már ez lehetetlen. Németországnak már csak 10 éve maradt, hogy egy klímabarát útra térjen. Egy olyan politika, amely az embereknek megígéri, hogy az átállás fájdalommentesen is végbevihető, cselekvőképtelenné teszi önmagát. A ma még érvényes képlet – a megszorítás egyszersmint illegitim – a nagykoalíciót most vitte egyenesen a valószínűleg teljesen hatástalan klímacsomagba. Csak a lemondás megszelídítése nyitja meg a kulturális előnyökre és a fölszabadító útra való rálátást. Az ilyen lemondó magatartás előnyeit sajnos csak a tehetősek többsége élvezheti.

9. A klímaválság a szociális kérdést új formában láttatja

A klímavitákban mindig történik egy kis csoda: pont azok, akik a gazdagodást istenítik, mert ez a társadalmat innovatívabbá és szorgalmasabbá teszi, most hirtelen az olcsó fapados repülésnél, olcsó húsevésnél arra jutnak, hogy a szegények ökologikus dolgokat nem engedhetnek meg maguknak, csak a gazdagok. És ezen fölháborodnak – talán életükben először. A klímakrízis valójában a szociális kérdést új formában veti föl. Ám ez a kérdés a hatékony klímapolitika előnyére többé nem válaszolható meg. A szociálisan gyengéket annyira meg kell erősíteni, hogy ők is megengedhessék maguknak az öko-magatartást – és ezt az erősítést fizessék a gazdagok! Ez abból a szempontból is helytálló, mivel a tehetősek amúgy is nagy öko-lábnyomot produkálnak. A klímakrízis az eddigi ösztönző-jutalmazó eljárást más szempontból is kérdésessé teszi. Az egyenlőtlenség talán még gazdaságilag magyarázható, ám ökológiailag semmiképp. Milyen jogon rongálhatja jobban a klímát egy gazdag, mint egy szegény? És mi lesz a közép- és a felsőréteg motivációjával, ha a gazdagodást többé senki sem csodálja, mert az ökológiai bűnnek számít?

10. Az öko-diktatúrával nem az ökológusok fenyegetnek

A rémálom, hogy egy olyan öko-diktatúra fenyeget, amit valamilyen öko-ideológusok eszeltek ki, mert fejükben egy totalitarizmus lappang, még a XX. századból ered. Ez igen naiv. Ha valaha is egy zöldre festett szükségállapot-állam lenne, akkor azért, mert a klímaátcsapás miatti helyzet többé nem ellenőrizhető. Akkor az öko-diktatúra nem az ökológusok politikai győzelmének köszönhető, hanem vereségének, kritikusai agresszív támadásainak. Akkor ez az öko-diktatúra nem az ökológiai ideológiára lesz ráfogható, hanem ez a szükséges ökológiai intézkedések elmaradásának következménye lesz.

11. Szabadság és anyag

Az átörökített liberalizmus az anyagiakkal igencsak küszködik: kényelmetlen beismernie, hogy a szabadság nemcsak jogok és piacok kérdése, hanem a gyakran egyenlőtlenül elosztott anyagiaké is. A kései liberális gondolkodás számára meg végképp teljesen idegen az a fölfogás, hogy a szabadság hibás alkalmazással szabályosan elfogyasztható. A fölmelegedésnél pontosan erről van szó. Minden gramm ma kibocsátott szén-dioxid pár éven belül oda vezet, hogy annyival többet kell majd visszafogni – kerül, amibe kerül. Ha ez nem történik meg, a fölmelegedés a társadalmakat is a kényszerlépések sűrűjébe viszi, egészen a szükségállapotba, amely a szabadságra nézve ezt jelent: A reális választáslehetőségek száma csökken, a hibatolerancia eltűnik, a hatalmat a szükség birodalma veszi át. Ezzel szembesülve, a hagyományos szennyezési kedvezményekhez ma ragaszkodni nem liberális, hanem feudális.

12. Ökologikus politika még nem volt

A XX. és a XXI. sz. alapvető különbsége a tudatos mellőzés kultúrája. Az igazságosság és a szabadság új kérdésesei óriási kihívást jelentenek. Szinte kétségbeejtő, de nem kell, hogy az legyen. Mert aki a föladat nagyságát ismeri, jobban megérti, miért küszködik ennyire a politika a klímaváltozással. Ezen felül: Eddig még soha, sehol, Németországban sem, nem történt meg a klímafordulat (Klimawende) kísérlete sem. Az ökológiai politika eddig menekülés szerkezetű volt, menekülés az emberektől és a feladat elől – és nem egy terv kidolgozása. Most egyre nagyobb kétségbeeséssel merül föl a kérdés, ezt a klímafordulatot hogyan lehetne végbevinni? Ezt még soha ki nem próbálták. (DIE ZEIT, 2019. okt.2., Bernd Ulrich)

 

A NYAMBIKVARÁK ÉS AZ ÍRÁS – MI ÉS A DIGITALIZÁLÁS 2019. okt. 17.

„Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét.

Furcsa dolog az írás. Az emberiség történetének egyik legtalálékonyabb szakasza az újabb kőkorszak: ekkor kezdődik a földművelés, az állatok megszelidítése és sok más eljárás, pedig még akkor ismeretlen volt az írás. Az egyiptomiak vagy a sumérok építészete nem állt magasabban egyes amerikaiak alkotásainál, akik felfedezésük idején még nem ismerték az írást. Egy görög vagy egy római állampolgár és egy XVIII. századi európai polgár életmódja közt nem volt nagy különbség. Nyugat történelmi civilizációi az írás ismeretében is sokáig pangtak. Egyiptomtól Kínáig az írás mintha már akkor kedvezne az emberek kizsákmányolásának, mielőtt még szellemi világosságot gyújtana. Ez a kizsákmányolás dolgozók ezreinek tömörítését tette lehetővé, hogy aztán elcsigázó munkára kényszerítse őket.” (Szomorú trópusok, C. Lévi-Strauss).

„Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele?” (Bennszülött törzsfőnök).

-Hát kirabolták a fél világot!

Írom ezt a XXI. században (de nem is én, hanem a gép), egy olyan parányi nyelven, amin naponta 30 (harminc) eldobható ipari könyvet gyártanak (14 000 könyv/Mo.)

Az értelmiségi munka megvetendő. (A sasadi tsz levele a Pestiekhez, 121 kézzel írt levél, RS 2008. A kormány elrendelte, hogy mindenki egy kis dobozzal járkáljon és kövesse az azon megjelenő utasításokat, OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség).

„A sötét szavannán tábortüzek csillognak. A tűz körül, pálmákból és ágakból álló, sebtiben földre szúrt védőfal mögött, a szegényes holmikkal megtöltött kosarak mellett, amelyek egész földi vagyonukat alkotják, körös-körül, a puszta földön hálnak, ellenséges és egyszersmind riadt hordáktól rettegnek, s a szorosan összefonódó házastársak egymás támaszának és egyetlen segítőjének érzik magukat a mindennapi gondok és a nyambikvara lelket időnként elárasztó mélabú közepette. De ezt a nyomorúságot suttogás és nevetgélés élénkíti. Mindegyikükből valami határtalan kedvességet, mély gondtalanságot és valami jámbor és bájos állati elégedettséget érez ki az ember, és ezeknek a különféle érzéseknek a csokra olyan, mint az emberi gyöngédség legmeghatóbb és legigazibb kifejezése.” (C. Lévi-Strauss, 1939)

NÉMET KLÍMACSOMAG – MIT MOND A MINISZTER ASSZONY? 2019. okt. 17.

DIE ZEIT: Miniszter asszony, gondolt a visszalépésre, miután ez a klímacsomag átment? Svenja Schulze, környezetvédelmi miniszter, SPD: Hát hagytam volna magára az uniót? De félre a tréfával, sokat lenyomtam a torkukon és tovább dolgozom.

Z: A CO2-illeték drágítja az üzemanyagot és a fűtőolajat. Ez a szegényebbeket terheli.S: A terhelés elviselhető és a kisjövedelműek kompenzációt kapnak. Csökken az öko-áram-hozzájárulás és ezzel az áram ára. Aki új, klímabarát kazánra vált, erre 40% állami támogatást kap. Ezen felül megemeljük a lakáspénzt. (Kazánt 30-40 évente váltunk, régivel is lehet takarékosan fűteni, gáz-gömbcsapot felére állítani. Szelíd En. Füzetek Nr. 4: Fűtés.RS19X16)

Z: De a kisjövedelműek nem kapnak térítést a CO2-bevételből, ahogy ezt többen javasolták.S: Azt akarjuk, hogy az emberek a következő autó vásárlásakor a hatékonyságra figyeljenek. Az egész programunk súlypontja: drágul az üzemanyag, a fűtőolaj, a gáz. Tehát kifizetődő a következő fűtésnél, autónál a takarékosságra és a klímavédelemre ügyelni.

Z: A benzin 2026-ig 10 centtel drágul. A sárgamellényesek, akiktől a német politikusok rettegnek, már 6 cent drágulásnál föllázadtak.

S: Egy teljesen más előtörténetnél: Franciaországban először a gazdagok kaptak kedvezményt, aztán jött a folyamatos CO2-adó és az üzemanyag árának emelése – a kisjövedelműek minden tehermentesítése nélkül. Ha alul mindig csak elvesznek és fölülre rápakolnak, az számomra nem szociális politika.

Z: Nem futunk-e ugyanabba az irányba, mint a franciák, ha a CO2-bevételek egy részét nem adjuk vissza a szegényebbeknek?

S: Az én javaslatom az azonnali 35€ CO2-díj volt, ez 10 cent benzindrágulást jelentett volna. Kiegyenlítésképp nemcsak az áram árát csökkentettem volna, hanem egy klímapénzt is visszafizettem volna mindenkinek, tehát egy direkt visszaosztást. Nem fogadták el, a CSU miatt. Most örülök, hogy egyáltalán elkezdtük a CO2-hozzájárulást. Emlékszem, egy éve, mikor ezt először szóba hoztam, a plafonig ugráltak és én egyedül maradtam.

Z: Több tudós is elhatárolódott a klímacsomagtól. Az intézkedések ökológiailag túl lassúak és szociálisan igazságtalanok. Franciaországban a hasonló rendeletet visszavonták.

S: Még egyszer: Nálunk más a helyzet. Mert ha nem is lesz klímaprémium, az áram ára csökken, ezzel a kisjövedelműek is jól járnak. De vannak más programjaink is.

Z: Ide tartozik a megemelt utazási támogatás (Pendlerpauschale). Ebből a szegényebbek megint nem látnak semmit, hanem aránytalanul csak a sokat adózók, tehát a magas jövedelműek.

S: Mint szövetségi környezetminiszter, ezt a támogatást nem fogom védeni.

Z: Ezért kérdeztük az elején, vissza lép-e?

S: Ami ezen nekem legjobban tetszik, a 2026-os határidő. Meglátjuk addig ezen mit javít a Bundestag. Az unió-frakcióvezető már nyitottságot jelzett. Szerencsére demokráciában élünk, kompromisszumokat kell kötnünk. Egyesek most azt követelik, hogy némely tudós koncepcióját vegyük át, egy az egyben, a CO2-illetéknél. Ezt nem tartom helyesnek. Emiatt össze is akaszkodom az utcán tüntető fiatalokkal. Ezt demokratikusan kell megoldanunk.

Z: Egy miniszter-leköszönés demokratikus eszköz.

S: A csomag egy részét, mint klímavédelmi törvényt, sikerült elfogadtatnom. És ez jó. Ez minden minisztérium számára kötelező, 2020-tól 2030-ig. Ezen a jövőben, ha Németország nem érné el a klímacélokat, rendszeresen javíthatunk.

Z: A klímavédő törvényre még visszatérünk, de beszéljünk egy másik pontról. A klímacsomag a hivatali jármű-privilégiumokat nem érinti. Tehát továbbra is támogatást kapnak a nagy, nehéz kocsik, így ismét a jólkeresők járnak jobban.

S: Az állami kocsik adókedvezménye alapjában megmarad. A rabatt azonban változik, hogy a kisebb elektro-autók piaci bevezetését segítse. Ezek vételprémiuma is magasabb lesz, mint a luxus-kocsiké. A kormány az egész jármű-adóztatást is úgy építi át, hogy a kisebb CO2-kibocsátó autótulajdonosok legyenek a kedvezményezettek.

Z: De az állam továbbra is szubvencionálja a luxusautókat, ugyanakkor a kisjövedelműeknek nem ad kárpótlást, stimmel?

S: Nem. Van ilyen kompenzáció: olcsóbb lesz az áram. Ha Önt jól értem, az állami kocsik kedvezményét teljesen törölni akarja. Nos, az SPD nem a zöldekkel van koalícióban, hanem az unióval. Ez már egy éve kijelentette, ha mi CO2-hozzájárulást vagy klímatörvényt akarunk, akkor az szocializmus. Hogy az SPD az uniót ettől a „nem-nem-nem”-től egyáltalán elmozdította, ezt ugyan reméltem, de nem vártam.

Z: Ön a sikereit azzal méri, mennyire győzi meg az uniót, vagy a realitást nézi?

S: A demokrácia a realitáshoz tartozik, a többség-elvvel együtt. Ettől eltekintve, a realitás gyökeresen változni fog.

Z: Apropó, realitás. A Klíma Világtanács e heti új jelentéséből csak egy részletet emeljünk ki! A század végéig a legtöbb európai sípálya el fog tűnni. Ez csak megmozgatja Önt?

S: Valóban. De menjen csak el egy nemzetközi konferenciára és hallani fogja, mennyi dicséretet kap Németország a megújuló energiafejlesztésért, a szénből való kiszállásért...

Z: A szaudiaktól, vagy kitől?

S: Nem, hanem világszerte! Óriási klímavédő programokat csinálunk, a megújulókon dolgozunk és nem tartozunk azok közé, akik a problémát atomárammal akarják megoldani. A közlekedésben ugyan túl kevés történik, ez egy probléma, világos. De ez is megváltozik, ha lesz egy klímavédelmi törvényünk. Ez minden kormány cselekedni kényszerít.

Z: A kormánynak ahhoz kell egy törvény, amire már 2015-ben Párizsban elkötelezte magát?

S: Pontosan. A nemzetközi jogot ültetjük át a nemzeti jogba. Eddig a kormányban mindig a környezetminiszter volt a hunyó, ha a klímacélok nem valósultak meg. A jövőben a közlekedési, az építésügyi és az agrárminiszter is számon kérhető lesz.

Z: És ha semmit sem tesznek, mi lesz velük?

S: Akkor láthatóan törvényt szegnek, ez nagyon kínos lesz a nyilvánosság előtt. 3 hónap alatt egy azonnali programmal kell kirukkolniuk. És a pénzügyminiszter lesz a nyakukon. Mert ha Németország a közlekedésben, az épületekben, a kisiparban vagy a mezőgazdaságban több szén-dioxidot bocsát ki a megengedettnél, certifikátumokat kell, hogy vásároljon a szomszéd államoktól. És ez komoly pénzekbe kerül.

Z: A közlekedési, sem az agrárminisztert nem zavarta, hogy a 2020-as klímacélokat nem értük el. A bajor kormányt be is perelték az európai bíróságon, mert nem tartja be a légszennyezési határértékeket és lám, kutya baja, épp most választották újra. Az Ön klímavédő törvénye nem helyettesítheti a politikai akaratot.

S: Az eddigi helyzet úgy változhat, hogy eddig a közlekedésben és a mezőgazdaságban nem volt külön meghatározott és kötelező al-cél, 2020-ra. Ezt csak a mostani klímatörvény írja elő. Bajorországnak be kell látnia, hogy különösen, mint kormány, a szabályokat be kell tartania, különben demokratikus jogállamunkat ássa alá.

Z: Összefoglalásul mondhatjuk, hogy Ön elégedett azzal, amit elért és így a nagykoalíció nincs veszélyben?

S: Mint környezetminiszter akkor leszek elégedett, ha a CO2-kibocsátás a valóságban is tartósan és érezhetően csökken. A nagykoalíció most rálépett erre az útra.

Z: Angela Merkel a klímacsomag bemutatásánál azt mondta, az a politika, ami lehetséges. Greta Thunberg elve viszont: a politika tegye azt, ami szükséges. Ön mit mond?

S: A politika föladata, hogy a kor problémáit pragmatikusan megoldja és fölfegyverezze a társadalmat a jövő problémáira.

Z: A politikát úgy is lehet érteni, hogy az embereket meg kell győzni a jó megoldásokról.

S: Megpróbáltam, beszédeim százaiban elmondtam, hogy a klímacsomag egy innovatív program lehet. Ezzel nem sikerült áttörnünk, mert óriási félelmek akadályozzák.

Z: Talán hiányzik az emberek bizalma a politikában vagy most, ebben a kormányban?

S: A Fridays for Future fiatal embereire ez érvényes lehet. De amit akkor élek át, amikor üzemekbe látogatok, az más. Az emberek attól tartanak, nem engedhetik meg maguknak a klímavédelmet. Őket akarjuk biztosítani, hogy az átállásnál nem hagyjuk őket magukra. Néha azt kérdem magamtól, mi jut el azokhoz, akik nem naponta foglalkoznak a klímavédelemmel? Érzékelésem szerint nem sok minden. De a klímavédelem csak akkor működik, ha többséget nyer.

(DIE ZEIT, 2019. okt. 3.)

 

KLÍMA-RADIKALIZMUS A ZÖLD PÁRTNAPRA 2019. okt. 18.

A GRÜNEN elnöksége a novemberi pártnapra egy meghökkentően radikális klímapolitikai vezérkérvényt fogalmazott meg. Úgy tűnik, a párt a hagyományos kislépéses tilalmaktól - melyekkel a polgárokat akarják megregulázni, az ipart viszont kímélni -, meg akar szabadulni és valami újat merészel. A CO2 ára tonnánként 40 €-ról ugorjon föl 60 €-ra 2021-ig, a polgárok pedig kapjanak „energiapénz”-kompenzációt. Robbanómotoros autók 2030-tól ne kapjanak engedélyt, a kerozin veszítse el adómentességét, amivel véget érne az olcsó repülő-turizmus, a legklímakárosítóbb szabadidős tevékenység. Ez utóbbi intézkedés, mely a megszokott életstílus elevenébe vág, a polgárhitet, miszerint a zöldek őket békén hagyják, alapjában rengeti meg. Azt is megkérdezi, fázni fog-e, ha az új olajfűtés azonnal be lesz tiltva, 2030-tól pedig a gázfűtés is. Komolyan gondolja a párt, hogy mindezeket távfűtéssel helyettesíteni lehet? Vagy hogy a jövő „Energiesparhaus”-ában egy kevéske szolár és földhő elegendő lesz? (Hőszigetelés és az egyedi fűtés csoportosra váltása jobb lenne, több szakmaiságot, Zöldek!RS19X18). Csak remélhetjük, hogy a fapellet nem merül föl, ami csak a természet kirablását növeli - másutt.

 

Ez az új radikalizmus az ellentmondásokat nem oltja ki, mely minden klímapolitika regionális mértékében rejtőzik. Eltekintve attól, hogy a fölmelegedés globálisan okozott probléma, ám akkor sem lenne megoldva, ha Németország CO2-kibocsájtása nulla lenne (?!RS), minden emisszió-csökkentő intézkedés ökológiai összegyenlegében meghiúsulhat. A zöld pót-technikák hasznossága szempontjából nemcsak az üzemelés közbeni, hanem a gyártási környezethatások is fontosak. Ha a zöldek végeznének a robbanómotorokkal, akkor az elekro-autók bűzös kompromisszumából is ki kellene, hogy szálljanak. Az e-autók a legrosszabb ökolábnyomú járművek közé tartoznak – az akkujaik károssága, gyártási energiája és a kérdéses nyersanyag-beszerzés miatt. Tiszták, ha futnak – de minden másban igen piszkosak.Ugyanez érvényes az autók, a fűtések, a házak lebontására. A helyükbe kerülő új példányok legtöbbször károsabbak, mint a régiek tovább üzemeltetése – nem az utcában, ahol a zöldek laknak, hanem az egész Föld éghajlatára. Persze, az ártalmatlanítás és az újak gyártása munkahelyeket biztosít – erre alapul mindenki reménye, nemcsak a zöldeké.

Ám a zöldeknél még valami hozzá jön: A rossz lelkiismeret egyfajta szakszervezetisége. Minden áron szeretnék elkerülni, hogy a dolgozó népességet szembe állítsák a szükséges klímavédő intézkedésekkel. Erre a célra született a sajátságos ökológiai lábnyom gondolatfigurája – nem az iparra vagy a technológiákra vonatkoztatva, hanem az egyénnél. (?? Mindent – árut, szennyezést – a fogyasztó rendel meg!RS19X18). A tehetősek ökológiai lábnyoma nagyobb, mint a kisjövedelműeké, ezért a gazdagokat meg kell adóztatni, mondják. A bevételekkel pedig a szegényeket kell támogatni, hogy azok öko-lábnyoma még kisebb legyen. Ezzel akaratlanul is bevallják, hogy az alsóbb rétegek öko-lábnyoma sem olyan példás. És valóban: Az olcsó turizmus, az autó-mánia, az egyszer-használatos plasztik cipők, melyeket maláj szolgamunkások ragasztanak össze, amiket azután tengereken át behajóznak – mindezek a globális környezet-terhelés és a fölmelegedés nagy részéhez hozzájárulnak.Ebben a klíma-osztályharcban rejtezik valami tragikus, amit a zöldek konzekvensen elfojtani próbálnak. Eltekintve a szupergazdagoktól, magán-jet-jeikkel, mega-yacht-jaikkal, luxus-kastélyaikkal, a tehetősek tényleg egy ösztövér lábnyomot produkálhatnának, amikor régi házakat, bútorokat, öreg autókat örökölnek. Ezeket gondozzák és javíttatják, 2 évig kitartó, varrott cipőket hordanak. (Nem tetszett látni a jövedelem-lábnyom grafikont az UBA 39/2016-ban?RS19X18). A feudális kedvezmények ökológiailag értékesek lehetnek, míg a szegények, hogy egyáltalán valamivel szórakozzanak, gigantikus fogyasztás-forrásrablást kell, hogy végezzenek, kezdve az olcsó divattól a vékony képernyőig. Pláne az alulról föltörekvőknek (valószínű többség) beszerzési orgiákra van szükségük, nemzedékeken át, hogy a – teljesen más – lábnyom-megaláztatásokat földolgozzák. (? És a MeToo-t is engedjük meg, stresszmentesítésként?RS19X18).És ami a nyugati népességrétegekre érvényes, sokkal inkább jellemzőbb az egykori szegény országok fölzárkózási hajrájára. Ki merné a szemükre vetni? (Kölnben egy vitán fölszólalt egy „migráns”: „Eddig ti autóztatok, most mi is autózni akarunk!” Mire egy zöld: „Kerékpározz, ahogy én!” RS). Ezt a dilemmát a zöldek megnevezik, de megoldani semmiképp sem akarják. Ez a tömegjólét, nemzeti és globális valóságában. Soha egy ilyen kérdéses fogalomkompozitum ilyen hosszú ideig nem maradt napirenden – és most, mikor a túlélésről van szó, ismét szét kell választani tömegre és jólétre.A jólét a Földön évezredekig nem volt probléma – míg a tömeg szegénységben élt. Ám most a tömegjólét: a biztos klímakatasztrófa! Bár nincs más kívánatosabb az egyenlőségnél, ki kell majd mondani: A szociális egyenlőség megoldása, most és a jövőben, csak a környezet számlájára lehetséges. (Ha csoportokban élünk és megosztunk, akkor is?RS). És ha ez nem menne, akkor vagy mindenki szegény lesz (kommunista megoldás), vagy jólét keveseknek (feudális megoldás). De jólét és egyenlőseg egyszerre, globális mértékben, soha sem lesz megvalósítható. Aki ezt technikafejlesztéssel hiszi megoldani, az hisz a perpetuum mobilé-ben is.Hogy ettől a belátástól irtóznak, talán nem kéne a zöldek szemére hányni. Mert mielőtt jönne a világforradalom, igenis a globális klímaproblémákat jól nyakon csíphetik, ha a gazdasági globalizációt visszafordítják. Némely klímapolitikai ötletük, ezt meg kell hagyni nekik, erre igen alkalmas.(DIE ZEIT, 2019. okt. 10. Klimaschutz ist nicht lieb)

 

ISMÉT VÍZ VILÁGTALÁLKOZÓ – JEGET AZ ESZKIMÓKNAK 2019. okt.19. A Millenáris környéke lezárva; rendőrök, rendészek, biztonsági emberek nyüzsögnek, száz ország száz meg száz képviselője itt, hasra mindenki, mert őszentsége, a WATER SUMMIT szállt le közénk!

- 3 év után ismét itt, miért? Akkor nem sikerült?

- Itt dől a víz, mért nem mentek Afrikába vagy Pakisztánba?

- A költségekből hány afrikait lehetett volna megitatni?

- A repülőutak, az áramfogyasztás, a glancos füzetek mennyire növelik az ökolábnyomot?

Áder a veszélytelen klíma- és vízőr szerepében tetszeleg, Nógrádba bezzeg nem megy el! A kormánypropaganda, a konferencia-turizmus dübörög, aki ide jön, legitimálja a korrupciót és az önkényt. Mint mezei látogatót csak az expo-ra (a vízcégek kiállítására), meg a civil fórumra engednek be - másnap. Egy svéd hölgy előadását hallgatom meg, aki internetről leszedhető számokat mutogat és kéri, ne dobjunk ki élelmiszert. Egy szó se az önellátásról, a termelő-fogyasztó kooperatíváról, ökológiáról. Ezért kár volt ide repülni Stockholmból. Amúgy az egész kongresszust a „fenntartható fejlövés” szövi át, 30 éves és mire mentünk vele?

- Kezdetben ugyan szó volt társadalmi viszonyokról, a termelés- és életmódról, de később ezt mellőzve áttértek a gazdasági és technikai eszközökre.

- A világproblémát felülről, szakértőkkel és technokratákkal nem lehet megoldani.

- A nemzeti szuverenitások lecserélése globális egyezményrendszerekre a globális érdekképviseletek és hatalmi viszonyok további koncentrálódását hozza.

- A problémákat globális forrásmenedzserekre bízzák, ez új tekintély és hatalmi típust hoz létre, valamint újabb természetfogyasztást (Brand/Görg/BUKO).

Még néhány ilyen világtalálkozó és tátogunk, mint a hal a szárazon!/2016. nov. 29/ Ismét víz-világtalálkozó: 2019. okt. 15-17. Millenáris

 

FAÜLTETÉS 2019. okt. 21.

A faültetés komoly felelősségvállalás, hiszen egy több évtizedig vagy akár évszázadig növekvő élőlény sorsa múlik azon, hogy mennyire körültekintően járunk el – az utógondozásról nem is beszélve. Zsolnai Balázs kertészmérnök magyarázza el, milyen szempontokat kell sorra vennünk, mielőtt nekiállnánk otthon zöldíteni.Port és zajt szűrnek, levegőt tisztítanak, csökkentik a hőmérsékletet, tanítanak, gyógyítanak és nem utolsósorban gyönyörűek – a fák, az erdők kulcsszerepet játszanak földünk egészségének megóvásában. Nem véletlenül indult útjára az elmúlt hónapokban számtalan mozgalom azzal a céllal, hogy ellensúlyozzák az épített felületek okozta károkat és visszazöldítsék a bolygót.

ÚGY ÉRZED, ELFÁSULTÁL? ERDŐFÜRDŐZZ!Úgy érzed, elfásultál? Tegyél egy erdei sétát!

TANULNI KELL AZ ŐSZI FÁKAT IS, AVAGY MIT ÜZEN AZ ERDŐ AZ EMBERI LÉLEKRŐL?A fák sok millió év alatt komoly bölcsességre tettek szert. Ezt tanítják neked a lelki fejlődésről és a pozitív pszichológiáról.

Életbevágóan fontosak ezek a kezdeményezések, ahogy az is, hogy ha eldöntöttük, mi is beszállunk egy faültetős projektbe, csináljuk úgy, hogy jó szándékunknak és tetteinknek valóban legyen értelme, haszna és gyümölcse. A fák ugyanis, ahogy valamennyi élőlény, gondoskodást igényelnek. Egyetlen növényt sem hagyhatunk magára az ültetés után, ha még szeretnénk sokáig élvezni a társaságát. Éppen ezért az első lépés az, hogy alaposan átgondoljuk: mikor, hova, mit és hogyan is érdemes ültetnünk. Jön a részletes útmutató.

Mikor és hogyan?

A faültetés időpontját az időjáráson túl a megvásárolni kívánt növény kiszerelése határozza meg, vagyis az, hogy szabad gyökerű, földlabdás vagy konténeres növényről van-e szó, továbbá az, hogy gyümölcs- vagy díszfát szeretnénk-e a kertünkbe. „Ez utóbbi lehet lombhullató és örökzöld. A fagyott talajba egyik típust sem szabad ültetni, évszak és időjárás tekintetében tehát kerülni kell a mínusz fokos téli hideget” – figyelmeztet Zsolnai Balázs kertészmérnök, a 10 millió Fa kertészeti szakértője.

7 FONTOS TEENDŐ, AMIT ŐSSZEL KELL ELVÉGEZNED A KERTBEN

Közeleg a tél, ne hagyd cserben a növényeidet! Mutatjuk, melyek azok a területek, amik sürgős beavatkozást igényelnek.

10+1 OK, HOGY MINÉL TÖBB NÖVÉNNYEL VEDD KÖRÜL MAGAD

Ezért is olyan jó dolog, ha az ember szereti a természetet.

Szabad gyökerű növények

A szabad gyökerű növény nincs konténerbe ültetve, és földlabda sem található a gyökerei körül, egészen egyszerűen a gyökerei szabadon állnak. Ebből következik, hogy ezek a növények a legolcsóbbak, ugyanakkor a legsérülékenyebbek is – ezért szállítás és ültetés során is külön figyelmet igényelnek –, hiszen gyökereik az evolúció során nem úgy fejlődtek ki, hogy perceken túl kibírják földtakaró nélkül.„Szállításkor ügyelni kell arra, hogy a gyökérzet ne száradjon ki, ezért célszerű beletenni egy nejlonzsákba, és víz beöntésével, illetve egy vizes rongy vagy papír behelyezésével biztosítani számára a megfelelő páratartalmat” – magyarázta a szakember.

Szabad gyökerű fa ültetése

A gödröt érdemes előre kiásni és beöntözni, hogy miután hazavitted, mindjárt el is tudd ültetni a növényt. Ha ez elmarad, akkor ideiglenesen vermelni kell a facsemetét, ami 1-2 napnál nem tarthat tovább. A vermelés során lefektetjük a növényt, és földet szórunk a gyökerére úgy, hogy sehol ne érje levegő. Akár egy árkot is készíthetsz neki, amibe belefekteted, majd befeded a kiásott földdel.

Ültetés lépésről lépésre

Lombhullató, szabad gyökerű fás növényt vegetációs időben nem, csak nyugalmi állapotban szabad ültetni. (Kivételt képeznek a termesztőedényben nevelt növények, amikről később még lesz szó.)

Nyugalmi időszak: a lombhullás végétől a rügyfakadás kezdetéig tartó időszak.

Vegetációs időszak: a rügyfakadás kezdetétől a lombhullás végéig tartó időszak.

A szabad gyökerű növényeket az ültetés előtt legalább 3 órán át vízzel telt edénybe mártva kell tartani, a víznek a gyökérnyakig kell érnie.A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne. Érdemes minden irányban legalább 20 cm-rel nagyobb gödröt ásni, mint az ültetendő növény gyökérzetének kiterjedése.A lyukat előző este alaposan öntözd be, vagy ha lehet, töltsd fel vízzel.A lyuk aljára célszerű komposztréteget vagy érett istállótrágyát rakni.

Amennyiben a talajban pajor vagy drótféreg található, használj talajfertőtlenítő növényvédőszert. A csemete gyökérzetét ilyenkor nem szükséges metszeni, csak a sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani.Díszfák ültetésekor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a gyökérnyak (a szár alapi része, ahonnan a gyökerek erednek) helye a felszín felett legyen egy-két centiméterrel. Erre azért van szükség, mert az alapos beöntözéskor a növény alatt tömörödni fog a talaj, amitől lejjebb fog kerülni. Némi ügyességet és gyakorlatot igényel, de megtanulható.

Mélyebb gödör esetén egy deszkát keresztbe fektetve tudjuk ellenőrizni a gyökérnyak megfelelő helyzetét. A gyökérnyak nem kerülhet a talajfelszín alá, mert a száron, törzsön rothadás indulhat meg, ha pedig a talajfelszín fölé kerül, akkor a gyökérnyakból induló hajszálgyökerek elhalnak. Gyümölcsfák esetén azonban, ahol az oltás a gyökérnyakba történik, fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön. Így elkerülhető az alany kihajtása.

A megfelelő magasságba állított fácskára óvatosan kezdd el rászórni a porhanyós, rögöktől mentes földet, egyenletesen minden oldalra, miközben a fát az egyik kezeddel egyenesen tartod. Amennyiben a kiásott föld száraz, és rögösen tudod kiásni, törd össze a rögöket egy gereblyével. A porhanyós földre azért van szükség, hogy a fejlődő aprócska gyökerek egy laza szerkezetű talajban kezdhessék meg pályafutásukat. Ebben a fázisban még tudsz játszani a gyökérnyak megfelelő beállításával.Miután visszaszórtál 10-15 centiméter földet, óvatosan tömörítsd egy vastagabb fakaróval vagy a lábaddal. Figyelj arra, hogy közben ne sértsd meg a gyökérzetet.

Tömörítés után alaposan öntözd be, lehetőleg erősebb vízsugárral, vagy vedd le az öntözőkanna fejét, úgy locsold. Ilyenkor történik az iszapolás, amikor a víz hatására a pépes föld megfelelően körbeveszi a gyökereket. Ezt addig ismételd, amíg el nem éred a földfelszínt.

Az ültetést követően készíts talajból egy tányért a növény köré, amely utógondozáskor megtartja az öntözővizet.Szükség lehet a fa rögzítésére is, mivel a szél a fácska mozgatása által elszakíthatja a talajban képződő új, aprócska gyökereket.Célszerű a fa méretétől függően 1, 2 vagy 3 karóhoz kikötni, minimum egy centiméter széles kötözővel. Ennél kisebb szélességű kötöző sérülést okozhat a fa törzsén.Az ősszel ültetett lombhullató fák esetében a fa tövét fel kell kupacolni, az öntözést pedig a fagyos időszakokban szüneteltetni kell.Tavasszal a rügyfakadás kezdete előtt a földkupacot le kell bontani és szét kell teríteni a fa körül.

 

UNTERGANG-SZCENÁRIÓ BUDAPEST 2030 2019. okt. 21.

-Mi történne velem, családommal, szomszédaimmal - ha megszűnne az elláttás Budapesten?-

Míg házhelyünk 100 évig is óriási előnyökkel, kényelmekkel szolgált – főváros: kultúra, kereset, lehetőségek; csomóponthoz, belvároshoz közel – mégis csendes, sok zölddel, jó levegővel – 2030-ban halálos csapdává válhat: sem élelme, sem tüzelője és a központból menekülő, éhes, erőszakos bandák áldozatává is válhat.

Boltok kiürítése

Először az ital és a tartós élelem (konzerv) fogy el. Aztán a drágább szeszek, a benzin, az önvédelmi eszközök, a fegyver - minden, ami ehető vagy eltüzelhető, vagy erőszakra alkalmas.

Élelem

A boltok napok alatt kiürítve, a fekete piacon csereáruért (arany, ékszer, alkohol, benzin) még lehet ennivalót kapni. Vidékről beszerezni kizárva: az utazás nem biztonságos vagy lehetetlen, a rokoni (baráti?) kapcsolat amúgy sem olyan. A bespájzolt tartalékunk (olaj, liszt, cukor évek óta tárolva) csak 3-6 hétre elegendő. A nagyétkűeket nem lehet a racionálásra rávenni. Egyes cikkeket csereáruként is be kell vetnünk. Ha a szomszédokkal védközösséget sikerül összehozni, velük is meg kell osztanunk az élelmet.

Ivóvíz

A csapok csak hörögnek, minden kaniszter már üres, honnét vizet?

Gyűjthetünk esővizet, ha épp zúdul le az eső. Ha aszály van, kiáshatjuk a betemetett kutunkat a kertben. Két kerttel odébb van egy medence, az az egész szomszédságot elláthatná – ha jóban lennénk a gazdájával. De nem is ismerjük. Ha összeáll az ínségközösség, megismerkedhetünk, de önző, individualista, anyagias lakosoknak, akik eddig a parkoláson is összekaptak, bajos lesz egyszerre összezárni.

Biztonság

A központból, nyugatra éhező, dühös, fegyveres csoportok először az elmenekült tulajdonosok villáiba törnek be, de ezek előtt mi vagyunk. A szegényesebbnek tűnő házak először megúszhatják, különösen ha már kiraboltnak tűnnek. (A boltosok éjszakára kihúzzák az üres kasszafiókot, hogy látszódjon, nincs pénz benne). Az jár jól, aki nincstelennek látszik. De ahol mozgás, ott ember, ott élelem. Ha a házblokknak sikerül fegyveres védőszolgálatot megszervezni, azokat etetni, itatni kell – egy közös tartalékból. Az első napokban a boltokból még szerezhető valamilyen lőfegyver, gázszpré (medve-szpré).

Kert

Ha volna is vetőkrumpli és jó idő, míg abból élelem lesz: 3-4 hónap. Locsolni, őrizni kellene. Ha mindenki éhes, a kerti krumplira várni abszurdum.

Fűtés

Ha télvíz idején tör ránk a válság és gáz sem jönne, elkezdhetnénk mindent eltüzelni, ami ég. De kályhánk sincs! Szerszám, anyag, ember van: egy kezdetleges tűzhelyet összerakhatunk. Aztán mindent földarabolunk és eltüzelünk: kerti fákat, bútorokat, ládákat. A füst persze ide vonzhat olyanokat, akik fáznak és éheznek.

Védközösség

Vajon ehhez az ínség kellő szolidaritást hozhat-e a szomszédos lakosokból elő? Nem is ismerjük egymást. De mivel sok a diplomás, racionális ember, aki maradt – a csoportszervezés lehetséges. Ha néhány erős, domináns, tapasztalt személy az élre áll, létrehozhat egy túlélő közösséget - szabályokkal, feladat-megosztással, erőszak-joggal, ahogy az államszervezés történik. A maradás persze nem húzható sokáig: ha összeáll egy mozgóképes csoport, ha van egy útiterv és cél – indulnunk kell, minél gyorsabban, annál jobb. De ki lesz képes nehezen mozgó vagy beteg szeretteit magára hagyni? Csak erős, eszes fiatalokból álló, a túlélést gyakorolt csoportok („magyarpreppers”) lesznek esélyesek, hogy az előkészített vidéki menhelyeiket elérjék.

 

A KLÍMARIADÓ CSAK DACOT SZÜL 2019. okt. 23.

- Nico Stehr szociológus óva int a riadóztatástól és a szóhasználattól -

(Stehr 2011-ben fenntarthatósági intézetet alapított /Europäische zentrum für Nachhaltigheitsforschung, Uni Friedrichshafen/, könyve a „Társadalom és a klíma”)

SPIEGEL: Stehr úr, a klíma-téma megosztja a társadalmat. Itt a „Fridays for Future” aktivistái, amott a „Fridays for Hubraum” követői (lökettérfogat). Hogy jöhetett létre ez a szakadás?

STEHR: A fiatal nemzedék nagy része fölismerte, hogy jövőjük került veszélybe. Az idősebbek egy része nem hiszi, hogy életüket a klímaváltozás jelentősen befolyásolhatja. Hogy a klíma-téma felülre került, Greta Thunberg-nek köszönhetjük, de az utóbbi évek extrém időjárásának is.

Sp: A „Fridays for Future” aktivistái oldalukon elismert kutatókat tudhatnak. Hogy lehet, hogy ellenfeleik mégis tagadják a klímaváltozást?

St: A politika összességében opportunista módon reagál és beéri rövid távú intézkedésekkel. Az AfD-ben (Alternative für Deutschland) sok populista más ország populistáival együtt tagadja a klímakrízist. Ezek nacionalista pártok és a transznacionális-globális politikától elfordulnak. Ez látható az EU- és az euró elleni harcukon is. Ehhez jön még ezekben a politikai körökben a tudományhoz való általános kétkedő hozzáállás.

Sp: A klímapolitikában azonban most a tények számítanak, melyeket komoly kutatók is elismernek.

St: A szkeptikusok valójában a tényekkel nem foglalkoznak. Azt akarják, hogy megszokott életük ne változzon, félnek az innovációtól.

Sp: A nagykoalíció klímacsomagjával sokakat kiábrándított. A néppártok megijedtek azok dühétől, akik több korlátozást nem akarnak elfogadni, mint a francia sárgamellényesek. Az AfD a klímapolitika elleni harcban megtalálta alkalmas témáját?

St: Gauland úr ezzel tetszést nem arat. Több interjúban elárulta, hogy a klímához nem ért és számíthat arra, hogy ezért még előveszik.

Sp: Ön korábban a riadóztatást, mint hibát ítélte el. Ám mára kiderült, az öko-mozgalmaknak igazuk volt. Bánja a régebbi hozzáállását?

St: Semmiképp. Ellenkezőleg. Persze, a helyzet komoly. De ma még minden klímaövezetben élnek emberek és kevesen gondolják, hogy ez nem marad így. Az arab félszigeten 40 fokban tartanak atlétikai VB-t. De a riadóztatás a másik oldalon ellenállást vált ki. Az egyik oldal szélsőséges prognózisára a másik oldal az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni magát. Az embereket arról meggyőzni, hogy a helyzet menthetetlen – mindez hová vezet?

Sp: Maguk a prognózisok a riasztók, Ön szerint is. Mi a teendő?

St: A konkrét feladatokra kell figyelni. Védőgátakat emelni, a lakhatatlanná váló régiókat kijelölni. Mellesleg a „klímavédelem” szóhasználatát a jelenlegi politikában hibának tartom.

Sp: Ugyan miért?

St: Rossz kifejezés. Úgy fordítanám le, hogy kísérlet a klímát megvédeni a társadalomtól, az ezzel foglalkozó pártok is így értik. Én megfordítanám: Mi a társadalmat akarjuk megvédeni a klímaválság következményeitől. Csak ekkor fogják az emberek megérteni, hogy róluk van szó és a klímapolitika nem ellenük irányul. Úgy hiszem, csak ekkor lenne a lakosság – talán minden nemzedéke – igazán kész a klímaproblémával foglalkozni.

Sp: A riadóztatást a tehetetlenség szüli, hogy nem történik áttörés ebben a létfontosságú témában. A tiltakozók gyakran úgy tartják, a demokrácia túl lassú, autoriter kormányformák gyorsabban cselekednének.

St: Igen, nő a hajlam, teljhatalmúbb politikai alkotmányokra gondolni. Ám a remény, hogy autoriter politikai társadalmak a klímaproblémával jobban megküzdenének, első rangú illúzió. Ha az orosz és a kínai környezetvédelmi eredményekre gondolok, ezek igencsak kétségesek. Az ellenkezőjét hiszem: nem kevesebb, hanem több demokráciát merjünk vállalni! A néppártok fontolják meg, hogyan vonhatnák be még jobban a polgárokat a politikai döntésekbe, hogy több egyetértés szülessen.

Sp: Ön a 68-as nemzedékhez tartozik. Miben látja a különbséget a mai „Fridays for Future” diáktiltakozások és a 68-as egyetemista mozgalmak között?

St: 68 az elitek felkelése volt. Akkor kortársaimnak csak 5-10%-a érettségizett és ment egyetemre. Azóta a modern társadalmakban, Németországban is, az iskolázottság drámaian megnövekedett. Ma 50-60% érettségizik. Ma a fiatalok nagy része az interneten és más forrásokból tájékozódik, ezért megértik, mit hoz a fölmelegedés. Sok idős ember azonban egyáltalán nem érti a problémát.

Sp: A fiatal klímaaktivisták nem az elsők, akik a klímaválság következményeire figyelmeztetnek. Ezért a régi klímavédők Greta Thunberg föllépését („How dare you” - Hogy merészelitek a jövőnket elvenni?) igazságtalannak érezhetik. (Nem érezzük. Jómagam 1977-ig nagy klímafogyasztó voltam Kölnben.RS19X22)

St: Igen, az ökológia a 70-es és 80-as években Németországban nagy téma volt, de a forró témák egymással konkurálnak. Ha egy háború vagy pénzválság jön, látni fogjuk, mennyire marad a fenntarthatóság napirenden.

(DER SPIEGEL 2019. okt. 5.)

 

MINT A NEVE: TANÁCSTALAN KÖZTÁRSASÁG 2019. okt. 26.- Lányinál, huszadszor -

Alig menekülök a nyugdíjas Legyen köztársaságból-ból, máris belefutok a másikba: Ki akar itt klímapolitikát? címmel invitál a Karátson Gábor Kör. Ismét telt ház az ELTE-Lágymányos 0.83-ban, ismét órákig kerülgetjük a forró kását, hogy a végén: „bin so klug, als wie zuvor” (okos, mint előtte, Faust).

Takács-Sánta András kiválóan rendez (kivéve: „Az írásos kérdéseket nem olvasom föl” ?!), az Eötvös Csoport forgatókönyve kitűnő, nincs Nagy Monológ, de Nagy Áttörés sincs, amit – gyanítom - a közönség áhít és csak mástól vár. (Lesz, ha többség lesz.) Kiosztom a 14 klímakérdést, beszélgetek: Mind ismerjük és győzködni fogjuk egymást, (fölmondjuk, mit olvastunk a neten), holott - nagyjából egyetértünk.

Fabók Márton (Helyzetműhely) szépen, artikuláltan adja elő marxista nézeteit, de kiderül, nem is annyira vörös. Lapját reklámozza, ahogy mindnyájan a magunkét. (Megpróbáljuk túlkiabálni egymást, közben a hangunk elvész a lármában.) Marci, már 40 éve nyüstöljük Kölnben: alapvető rendszerváltás kell!

Pintér László, CEU; már föl, az ENSz-szintre lép; bölcs, óvatos duhaj: a klíma csak egy tünet. Fenntartható-e a fenntartható mozgalom? Mi lett az Occupy-jal? A jólétet le kell választani a GDP-ről. (Az energia már levált). Esküszik az innovációra. (Az hozott bennünket ide!)

A két vitaindító csak megerősít: Lange Rede, kurzer Sinn, ki sokat markol, keveset fog. TILOS A VILÁGMEGVÁLTÁS! Csak mindenkit lebénítunk és azt a keveset sem teszi meg. Azt hisszük, ésszel, mások fölszólításával - mindent megoldunk.

A 3 szakállas konzulens következik (Nők, hol vagytok?). Zlinszky János, Ambrus Gergely, Fiedrich Róbert.Takács-Sánta után Zlinszky remekel: világosan, tisztán, tömören fogalmaz; mondhatni helyre teszi a dolgokat (kérdéseket): fedezet nélküli pénz, legyen fölnőtt-oktatás, reklám-immunitás. (Legyen energia-alfabetizálás, lásd Energiamenü, RS). Ám hiába próbál visszakanyarítani a klímapolitikára, amely közben Berlinben kulminál, lásd Klíma-radikalizmus a zöld pártnapon.

Mellettem a fiatal kolléga bealszik, néhányan szedelődzködnek, elsőnek az Ökotárs-főnök, még szép, hogy eljött. Fidusz is fölmondja a Monsanto-t és velem, mint az egész terem, pontosan szembe megy: „Ne toljuk rá a felelősséget az egyénre.”

Az egyéni öko-lábnyom egyszer sem hangzik el – félünk tőle? Pedig:

Mindent a fogyasztó okoz: ő rendeli meg az árufölösleget és a klímapusztítást!

Ezért senki ki se nyissa a száját, míg ki nem rakta személyes karbon-lábnyomát!

/uff, beszéltem, ökobetyár/

 

MINT MIKOR SZÖKŐÁR ELŐTT

mint mikor

szökőár előtt

visszahúzódik a tenger

az emberek kíváncsian

kagylókat gyűjtenek

vissza-vissza néznek a partra

megfeledkeznek

 

KLÍMA-KÉTELKEDŐK KÖZHELYEI 2019. okt. 29.

1.A KLÍMAKATASZTRÓFA CSAK RIOGATÁS, ilyen jelek eddig is voltak.

A klímaveszély nemzetközi tudományos konszenzus. Vagy hiszünk a kutatásoknak, vagy nem. Ha nem, minden tudományos eredményt el kell vetnünk, pl. orvoshoz se menjünk kezelésre.

2. CSAK 50 ÉV MÚLVA JÖN, addig sok minden változhat, még korai védekezni.

Mondhatjuk ezt annak, akinek háza tetejét elsodorja a vihar, akinek odaveszik a termése? Egy fiatal anyának? Lehet, hogy minket, öregeket, ez már nem érint, de a 60 éven aluliakat, gyerekeinket nagyon is! Ezt hagyjuk nekik örökül? A védekezés inkább késik, hiszen a tudósok már 1970-ban figyelmeztettek. Igen, addig sok minden változhat: pl. előbb veszünk oda egy háborúban vagy járványban. A klímavédelem ez ellen is próbál tenni. Ha többet gyalogolunk, kerékpározunk, kevesebb húst eszünk - egészségünket is védjük, kevesebb lesz az orvosi költség. Megelőzzük a víz- és olajháborúkat. Ha kiszorítjuk az autókat a városokból, lakóhelyünk pormentesebb, tisztább levegőjű, kellemesebb lesz.

3.NEM TEHETÜNK SEMMIT, inkább élvezzük az életet, amíg lehet.

Ez egy felelőtlen, fatalista gondolkodás. Ha elődeink is így gondolkodtak volna, pl. a rabszolgatartás ellenzői, a járványok ellen küzdők, a demokrácia harcosai – akkor ma nem élvezhetnénk ezt a jólétet. Az nem lehet igazi élvezet, ha tudjuk, hogy az utolsó tartalékokat éljük föl és ezeket mások, gyerekeink elől, vesszük el.

4. A TECHNIKA MAJD SEGÍT, lesznek új találmányok.

Vasat szórnak a tengerbe, CO2-szűrőket állítanak föl, hidrogénre állnak át?

A bioszféra óriási, ember gyorsan nem befolyásolhatja, lám, elrontani is csak száz év alatt, szívós munkával lehetett. A nagy találmányok ideje lejárt. Ami most jön, az fölösleges, vagy káros. Sem a napelem, sem a szélkerék nem segíthet – ezeket is fosszilisekkel gyártják. (Napelemekkel nem lehet napelemeket gyártani).

5. PÉNZBE KERÜL

Mi, a kerékpározás? A CO2-adó és más adminisztratív intézkedés (pl. egy klímakampány) költségei, az egész EU-ra kivetítve, elenyészőek. Adóváltoztatások évente történnek. Az energiahatékonyság (pl. szabályozás, jobb égő, hőszigetelés) pár év alatt megtérül. Anyaghelyettesítés (pl. az SF6-nál) költségei is elviselhetők, hiszen a freonok leváltása a hűtőkben sem volt nagy áldozat, ahogy a DDT, azbeszt, stb. szubsztitúciója sem. A megszűnő munkahelyeket (pl. a légi közlekedésben) más szektorok kell, hogy pótolják. Inkább a klímaváltozás kivédése lesz majd drága: árvízvédelem, védőgátak, öntöző csatornák építése; erdősítés. A viharkárok, aszályok és inváziós károkozók óriási veszteségekhez vezetnek, amiket ma még meg lehet előzni.

 

NYOMULNAK A HUBRAUMISTÁK Német klíma-ellenmozgalom 2019. dec.10.

Ellenmozgalmat indított egy német autóbarkács „Fridays for Hubraum” (lökettérfogat) címmel

Újabb repedés a társadalmon: a klímaaktivistákkal szembe megy egy Facebook-csoport. Irtóznak az előírásoktól, úgy akarnak élni, ahogy eddig, szeretik az autójukat. A politika komolyan veszi őket. Túl komolyan?

Az autószerelő Chris Grau megelégelte a klíma-démókat és – csak úgy, viccből – írt egy Facebook-bejegyzést. Autós barátai ezt nagyon lájkolták és megnyitották a „Fridays for Hubraum” FB-csoportot, ami mára 540 000 tagot számlál. Tiltakoznak a „gyámkodás”, a „megregulázás”, az „erényterror” ellen, ezeket váltották ki belőlük Greta Thunberg nagy szavai.

Ez a társadalmi polarizálódás tünete. A klímaszkeptikus kommentek dühe egy nemzedék ellen irányul, amely beszól a szüleinek, szemükre vetik, ahogy közlekednek, mit vásárolnak, hogyan termelnek, mit esznek, mit élveznek. Mindezek elől nehéz elmenekülni: ott vannak a közösségi oldalakon, a klasszikus médiában, az utcán. Hamburg és München SUV-jai szélvédőjére cédulát raknak: „NAGY AZ AUTÓJA”, „A KLÍMA NEM ÉRDEKEL” vagy: „Gondolt már arra, hogy felelősséget vállal? Biztos kell ego-jának egy ilyen jármű?”

Hogyan? Már az ilyen autók puszta léte is agresszió? Vagy az az agresszió, ha matricákat ragasztanak rá? Már nemcsak apró részletekről, hanem az egészről van szó: Hogyan szabad élnem? Hogyan kell élnem? Ki szólhat ebbe bele? Attól félnek, hogy az állam belenyúl a hétköznapi életükbe. Az autó nemcsak egy pléhdoboz, sokaknak a szabadság jelképe, különösen Németországban. Az olajfűtésért megmentéséért nem mennének barikádra. Az FB-Hubraum-csoportba a bejelentkezés csak pár kattintásba kerül. A másfél millió klímatüntető több, de az autósok felnőttek, ők szavazhatnak. Ezért veszik őket komolyan.

Ám a legtöbb pártnak a klímavédelem púp a hátán. A Groko (Großkoalition) az olyan polgárok dühétől tart, mint a sárgamellényesek (Orbán bezzeg nem!RS19X27). Ők egy tervbe vett benzinár-emelés miatt lázadtak föl. A kispénzű emberek közé, akik vidéken gyakorolják a túlélést, ahol nincs vonat és busz is csak ritkán, gyorsan populisták is elvegyültek. „Aki a klímavédelem költségeit elsősorban a családokra, ingázókra és vidékiekre akarja rápakolni, az vihart arat és egy német sárgamellényes fölkeléssel kell, hogy számoljon” (Dobrindt, CSU). A Groko nem felejtette el a dízeltilalom elleni tiltakozást Stuttgart-ban és engedett az utca nyomásának, legalábbis az ott autózóknak. „Meg akarjuk, meg kell, hogy nyerjük a klímaváltozás elleni harcot, de ezt csak a polgárokkal együtt lehet és nem ellenükben. Ha a klímavédelemben a 'gondozott beszéd' válik valósággá, tehát nem szabad kimondani, amit gondolunk, ez tovább repeszti a társadalmunkat.”

Mohrs (SPD): „A klímavédelem szükséges és sürgős, de nem hagyhatjuk az embereket az út szélén. Az iparnak is változnia kell, de ez nem megy máról-holnapra.”

Nehéz mindenkinek eleget tenni. Lühmann (SPD): „Egyik oldalról a progresszív-ökologista polgárok támadnak minket, akik szerint a klímacsomagunk nem eléggé hatékony, a másik oldal az üzemanyagár-emelése ellen protestál. Az egész „anti-szociális”, némelyek még klíma-hazugságról is beszélnek. Nehezen értetjük meg magunkat. (Ősember-agyunk nem bír el ilyen komplex problémákkal.RS19X27). Nem látják, fölösleges félniük, viszonzásul több téren is tehermentesítjük őket. A jobbosok ugyanazt csinálják, amit a menekült-problémánál: féligazságokat pécéznek ki és ezeket hazugságokká alakítják. Az FDP elhatárolódik a hubraumistáktól. Lindner: „Az egyik tagadja a klímaváltozást, a másik szocialista ideákért aknázza ki. Az AfD és a Grünen sarkításai széthasítják országunkat, ahogy a migrációkérdésnél. Mi mindkettőt visszautasítjuk és egy józan középutat keresünk.”A zöldekre szavazók a klímacsomag szigorítását várják el a Bundesrat-ban a Grünen párttól, ahol ez erős. Sikerülni fog? Megpróbálják-e egyáltalán? Ha lepattannak, mennyire ábrándítják ki klientúrájukat?Az AfD-nek a klíma, összetettsége okán, földobott labda. Meuthen (AfD): „Az euró és a bevándorlás után a klíma a legfontosabb témánk, pártunk ebben egyedüli-álláspont-ismérvű.” (Alleinstellungsmerkmal – micsoda nyelvi katyvasz!RS). A rendőr Hilse: „Harmadik legmelegebb nyár? Teljesen alaptalan. Merkelt hiszékeny gyerekek vezetik meg, akiket zöld balosok hergelnek föl. A zöldek agendája teljesen más, semmint a világmegmentés.” Az AfD egy 55 perces „dokumentum filmmel” házal: „Öko-őrület és dízelgyilkosság”, készül az „Öko-őrület és lobbistái”. Nekik a téma ideális. Ezzel érzelmeket lehet bolygatni és a klientúrájuk is jó vevő az ellenpropagandára, kevésbé aggódik a klímáért, mint az átlag többség (Az Institut für Demoskopie Allensbach szerint). Noch dazu: a radikális zöldek ellenpozícióját elfoglalni hálás lehet. „A Grünen az AfD számára központi jelentőségű, mert ideális antipodus az AfD-potenciál számára. Legyenek a zöldek valamiért, akkor az AfD automatikusan ez ellen kell, hogy állást foglaljon. Minél messzebbre pozicionálja magát az AfD a zöldektől, annál inkább mozgósítja saját potenciálját.” A Hubraum-csoport vezére, Grau, független akar maradni: „Föltűnő account-ok esélytelenek”. A Pegida alapító Lutz Bachmann-t Grau egyszerűen kirúgta. A 7 online-admin és a 30 moderátor kemény káderezésen esett át. És az AfD? Grau: „Tárgyilagosságot akarok és nem szélsőséges szart. De ha az AfD szeret bennünket, mit tehetünk ellene?” Ő nem AfD-s, sem klímatagadó, csak szeretne tovább vígan autózni és járgányokat buherálni. Jó a faültetés és a fehér falak, hogy visszaverjék a fényt. Jó továbbá fitnesz-tornaszereket az áramhálózatra kötni és pedálozással áramot termelni. (Ismét furcsa találkozás: pedal generator budapest rozsa, youtube, RS). Sok németnek az autó egy fémháziállat. Babusgatja és a végén sóhajtva viszi a roncstelepre. És most jön egy csomó izgatott gyerek, akik alapvető dolgokra kérdeznek rá: Miért szabad az autónak ekkora közteret elfoglalni, ha áll, ha megy? Miért váltanak nekik zöldre a lámpák, a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak pedig pirosra? Miért kell minden lakáshoz egy parkplaccnak tartoznia – mintha ez istenadta volna? Amikor a várostervezés föltalálta az autósváros ideálját (autogerechte Stadt), szokások rögzültek az emberekben, akik úgy hiszik, jogukban áll városokon-vidékeken át szabadon száguldozni. A hubraumisták közösségi oldalán heves vita folyik, néha kulturáltan, néha nem. Fölcsap a gyűlölet, az erőszakra való fölhívás is, Greta Thunberg halálos fenyegetést kapott. Grau egy ideig levette a csoportot a hálóról. Greta szavai abszolút igazságnak tűnnek, ami földúlja az emberek érzelmeit. És ha tényleg igaza van? A tudomány szerint 2030-ig jelentősen csökkenteni kell a CO2-kibocsátást, hogy ne lépjük át az 1,5*C fölmelegedést, 2050-re pedig zéró kibocsátás legyen. Máskülönben világunk életellenes lesz. Ez tényleg úgy hangzik, mint egy abszolút igazság, amely mindent megkérdőjelez: ahogy élünk, a kapitalizmust, a növekedést, a fogyasztást. Ez az igazság azt mondja nekünk: Azonnal hátra kell lépnünk, hogy a világot megmenthessük. A kérdést nem fojthatjuk el, és nem is fog magától eltűnni. A fajkihalásokat további tárgyalások nem akadályozzák meg, Az árvíz nem törődik az érvekkel. (A klímát az sem érdekli, hogy demokrácia van-e vagy diktatúra?RS) A szőnyeg alá söprés évtizedekig jól működött, de most jön Greta Thunberg & Co és azt mondja: Muszáj megtennetek! Meg kell változtatnotok az életeteket, mindent! Greta igazsága sokakban egzisztenciális félelmet vált ki. Aki fél, az ellenfélben ellenséget lát, akit le kell küzdeni, meg kell semmisíteni. A liberális társadalmaknál más féle, toleráns reakció jelentkezik, pl. a pénteki tüntetéseket megengedő iskolákban, családokban. Elvileg nincs már visszaút, gyakorlatilag ott állnak a SUV-ok a házak előtt, a repülőút Firenzébe pedig már elő van jegyezve. Aztán ott vannak a szigorúak, akik halálkomolyan mindent helyesen tesznek és ez sokakat megrémiszt. Ez nem a mértéktelenség előszele, a jóság terrorja, az erény diktatúrája? Nem, legalábbis eddig nem. Ha megnézzük az „Extinction Rebellion” akcióit, lelkes, de békés embereket látunk. Koncepcióik vannak arra, mi nem szabad, hogy megtörténjen, és arra is, mi kell, hogy megtörténjen. Kissé talán radikálisak, de teljesen erőszakmentesek. Összedől a gazdaság, ha rájuk hallgatunk? Akkor dől össze, ha nem hallgattok ránk, mondják. A „Fridays for Hubraum” át akarja venni a másik oldal módszereit: tüntetni akarnak. „Ki kell mennünk az utcára!” „Föl Berlinre!” Grau azonban ezt el akarja kerülni, akkor is, ha tagokat veszít. „Semmit sem hoz, csak stresszt és kárt, továbbá támadható felületet. Ha valaki a nevünkben démót szervez, én kilépek és abbahagyom.” (DER SPIEGEL, 2019. 10. 5.)