LÁZAS VILÁGGAZDASÁG (NZZ Zürich)
- A koronavírus a felszínre hozza, mennyire függ a világgazdaság Kínától és a beszállítóláncoktól. Az epidémia visszanyesheti a globalizált világgazdaságot. A gazdasági terek szétválasztása azonban rossz válasz lenne -
A koronavírus veszi globális útját és helyi kihatásai is erősödnek. A remény, hogy a tüdőbetegség Kínára korlátozódik, tévedésnek bizonyult. Svájcba ezen a héten érkezett meg a vírus és vele egy diffúz félelem. A kollektív verítékezés a pánikbevásárlásokban, a tömegrendezvények nyomasztó érzésében, a szaporodó kézmosásokban és a blikkfangos szalagcímekben fejeződik ki. A Bundesrat átmenetileg, március közepéig, betiltott minden 1000 főt meghaladó rendezvényt. Az ember természetébe van oltva, hogy a statisztikailag hasonló kockázatokhoz képest, az új fenyegetéseket túlreagálja. A pánik nem kívánatos, az epidémia józan megfékezése annál inkább. Ami most kell: átlátható politikai kommunikáció.
A fertőzött globalizálás
Minél hosszabban tart a járvány és minél jobban terjed ki, kihatásai prognózisai annál vészjelzőbbek. Bár egy világias társadalomban a vírus már nem számít istencsapásnak, mégis ilyenkor szaporodnak a világértelmező doktorok diagnózisai, melyek a vírust társadalmi betegségként magyarázzák. Retorikailag ártalmatlanabbak, de következményeiben súlyosabbak azok a károgások, melyek a világgazdaság fertőzöttségét fújják föl.
Kétségkívül, pillanatnyilag ez a vírus a legnagyobb fenyegetettség a világkonjunktúrára. Maguk a részvénypiacok, melyek egyébként mindent kibírnak, most esni kezdtek. A világkereskedelem már a járvány előtt köhögött és most tovább gyengélkedik. A globális ipari recesszió kockázata nő. A növekedés-rekorder Kína számára az elemzők az első negyedévre visszaesést jeleznek. A közép birodalma nemcsak nagy keresleti szereplő, de sok határon átívelő szállítólánc fontos termelője is, melyek a mai globalizáció-fázis kiemelkedő jellemzői. Egy termék gyártása különböző országok között oszlik meg. Egyre gyakoribbak lehetnek a termelés-megszakítások és a teljes leállások is. A költséghatékony just-in-time eljárás, mely a nyersanyagok és a félkésztermékek folyamatos beszállítására van ráutalva, most csapdává válhat.
Szerencsére a gazdasági kísértet gyorsan föloldódhat, ha az újfajta koronavírus visszaszorítása megtörtént. Az emberi szenvedés mellett az intézkedések is fájnak, melyek a covid-19 megfékezésére szükségesek. Ezek magas gazdasági költségeket és magatartás-változtatásokat vonnak maguk után. Ha vége a korlátozásoknak és a vesztegzáraknak, a gazdasági kisiklások is megszűnnek és a gazdaság folytathatja növekedési útját. (Orrvérzésig?RS20III7).
Ezzel azonban a történet még nincs lezárva. A vírus leleplezte a világ előtt, mennyire komplex és törékeny a gazdasági hálózatunk. Ha nem is a híressé vált lepke szárnycsapása, de egy denevér közvetíthette a betegséget, mely lebénítja a beszállító láncokat. Ezzel föléled a Trump által forszírozott vita a Kína-USA gazdaságai szétválasztásáról. Ezt lehet tovább szőni, a tekintélyes kereskedelem-közgazdász, Gabriel Felbermayr, a vírusról azt mondta, ez lehet a globalizálás "Lehmann-momentuma". Az US- befektetőbank összeomlása olaj volt a tűzre, a pénzügyi válságkor. Most kevésbé a tényekről, inkább a gondolkodás fordulatáról van szó. A vállalatok régi bizonyossága a termelés-kiszervezés költségcsökkentő hatásáról mára meginogni látszik. Erre általános védőoltásként a beszállító láncok földrajzi diverzifikálása ajánlott, hogy növeljék a függetlenséget. Ez elvileg helyes volna; némely terméknél, mint bizonyos gyógyszeripari nyersanyagoknál és hatóanyagoknál a termelés földrajzi koncentrációja valóban hátrányos lehet. De a diverzifikálás rövid távon nem sokat ér. Ezenkívül, egy pandémiánál, egy világszerte bénító vésznél, vajon hová diverzifikálni? És a cégekre ugyanaz érvényes, ami a hálóművekre: párhuzamos szervezetek és redundanciák igen sokba kerülnek. Peter Navarro, Trump elnök gazdasági tanácsadója, a koronavírust ébresztőnek tartja, mely az USA Kínától való függésére figyelmeztet. Kifelé az ellátás biztonságáról beszélnek, a hátsó gondolat azonban, a gyárakat és a munkahelyeket ismét visszatelepíteni az USÁba. Ehhez a járvány kitörése rossz indok, mert azt föltételezi, hogy egy vírus csak kívülről jöhet. Bezárkózni pedig nagyon nehéz, ahogy ezt a friss események mutatják.
A beszállító láncokat megtörni
Még fönnáll a remény, hogy a vírus aránylag gyorsan visszaszorításra kerül és követlen gazdasági következményei nem lesznek súlyosak. De még ekkor is a globalizálás egy erős stressz-tesztnek lesz kitéve, mert bizonyosságok kérdőjeleződnek meg. Már 10 éve - messze a Trump által kiváltott kereskedelmi konfliktus előtt - a kereskedelem és a befektetés részaránya a globális gazdasági teljesítményben stagnál. A világszerte folyó integráció is veszített dinamikájából, mert mára kevesebb lett azon régiók száma, melyek nem vesznek részt a világkereskedelemben. (És akik most jól járnak?RS20III7). A klímapolitika miatt idővel a szállítási költségek is növekednek és a határokon átívelő energiajavak kereskedelme is visszaeshet. Valamennyire a technika maga is csökkentheti a globalizálás mértékét: a 3-D-nyomtatás vagy a növekvő robot-bevetések a bérköltségek súlyát csökkenthetik, ami az ipari termelés a fejlett államokba való visszatelepítését eredményezi. A szállítási utak rövidítésével kockázatcsökkentésre kerülhet sor, hogy az ügyfélhez közelebb kerülhessenek. Ehhez jön, hogy a globalizáció veszteseinek politikai hangja fölerősödik.
Gyakori érv, hogy a kereskedelmi áramlatok a szolgáltatásokkal fölfelé ívelnek majd. Ám ebben az ágazatban a liberalizálások jóval nehézkesebbek, mint a javak kereskedelmében. Több szolgáltatás, mint pl. a hajvágás vagy az ápolás határokon át nem igen adható-vehető. A közgazdász, Richard Baldwin szerint a digitalizálás óriási fordulatot hoz. Ez a jelenség a "telemigráció", ez egy virtuális vándorlás. Így pl. némely műtét elektronikus segédeszközökkel távolból is elvégezhetővé válik. Így epidémia esetén is a szolgáltatás-kereskedelem lehetséges lesz.
A történelem azt mutatja, hogy úgy a technológia, mint a politika a globalizálást hajtja. Protekciós fázisokat mégis többnyire a politika generált. Ebben áll a koronavírus legnagyobb veszélye a világgazdaságra: egy fölgyorsult, politikafüggő globalizáció-mentesítés és a világ régiókra való fölosztása. Gazdasági és más kölcsönhatások törékenységet jelenthetnek, ami félelemhez vezet. Ez politikailag kihasználható. Azonban a kölcsönös függőségek és a kereskedelem a legjobb mód világszerte a legnagyobb számú jólét garanciájára. Védőmaszkok mögé rejtőzni - a koronavírusnál is - egy téves biztonságérzéshez vezethet.
Neue Zürcher Zeitung, 2020. február 29.
5. VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad. Távvezetékek (gáz, olaj, tel.) építése téves: felrobbantják. Olaj szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.(5 jövőszcenárió, ökobetyár könyve, 2014)
