INTELLIGENS TÉVESDOBÁS - Őrület a német szemétszelektálásban
"Mülltrennung wirkt!" (A szemét-szétválogatás hatásos) - ez a Bundesregierung szemét-kampányának a címe, mellyel a németeket jobb szemétkezelésre akarják szoktatni. Ám a recycling-rendszerünk hibái egészen másutt vannak. Az USA a példa, hogy jobban is lehet csinálni.
"Papa, a régi fogkefét a sárga zsákba dobjam? És a vattapálcikákat is? Hát a samponflakon hová kerüljön?" hallani a rádióban Euskirchen-ben, már tavaly április óta, ahol a kormány új szemétkezelését tesztelik. Szükséges ez? A lakosság 95%-a mondja magáról, hogy szelektálja szemetét. Az önkormányzatok 13 nyelven terjesztik a szemét-szórólapokat. A német hulladékipar recycling-világrekorderként ünnepli magát. Mindenki gyűlöli a műanyagot - és mindenki vásárolja. Ám a körkörös gazdaságtól még messze vagyunk: az új műanyagnak csak 12%-a újrahasznosított. Nemrég jelentette az Umweltbundesamt (Országos Környezethivatal), hogy fejenként 462 kg szemét keletkezik évente, ennek fele csomagolás, mely 23%-kal nőtt 2000 óta. Utóbbi fele a háztartásokból származik.
És ott keveredik a csomagolás a maradék-szeméttel (Restmüll) és a szerves konyhai hulladékokkal. A szelektálás sok fejtörést okoz a lakosságnak: 40-60 % téves, panaszkodnak a hulladékföldolgozók. Pedig a sárga zsák már 30 éve be van vezetve, hogy oda kerüljön a göngyöleg. A politika a költségeket a gyártókra hárította, hátha ők csökkentik a szemetet. Nem így történt. Ahelyett, hogy a kormány a rendszerhibákat kijavítaná, még egy új nevelőkampányba kezd.
Az abszurditás a hulladékipar új szóalkotásában tükröződik: "intelligens tévesdobás". Így nevezik azokat a hulladékokat, melyeket a fogyasztók a rossz kukába dobnak (Fehlwurf), de melyek józan ésszel pontosan oda tartoznak. Nem papírról és üvegről van szó (itt 83% az újrahasznosítás), hanem a fémről és a műanyagról, melyeknek a sárga és a szürke kukában kellene összegyűlnie. Pl. a polipropilén virágcserép, mely valójában nem csomagolás és a csomagolástörvény szerint nem szabadna ott lennie. Kivéve, ha virággal együtt vettük - ekkor már csomagolás! Ezt kiküszöbölendő, Berlin, Köln és Hamburg a sárga kukát "értékkukával" (Wertstofftonne) helyettesítette. Ebbe aztán minden mehet, ami plasztik és fém: széttört virágcserép, régi ruhaakasztó, meggörbült villa, öreg fazék, fogkefe, alufedő, joghurtos pohár, fogó, lyukas vödör.
Ma a szemetet a klímavédelem szempontjából is vizsgálják, különösen azokban az országokban, ahol főleg a felszíni lerakókat választják (USA). A rothadás CO2-őt és metánt juttat a légkörbe. Utóbbi üvegházhatása 25-ször erősebb. (Nem egy ilyen depóra épült Schrebergarten robbant föl Németországban.RS20III12).
Több US-város célja a "zero waste", ezért a németnél jobb szemétkezelést favorizálnak. San José-ban (San Francisco-tól 70 km-re délre) a szemétkezelőbe két kapun megy be a szemét: az egyiken a kék recycling-kuka tartalma, a másikon a maradékszemét (szürke kuka). Mindkét frakció egyaránt tartalmaz papírt, kartont és műanyagot, de a válogatatlan maradékszemét nedvesebb, sok benne a szerves hulladék. Ez bepiszkítja a papír nagy részét. Ezért a szerves anyagokat a berendezés kiválasztja, ez megy a komposztálóba, a többi a további szortírozásra. Így a Restmüll csak 20%-a kerül a lerakóra, amit Németországban elégetnének. Ez viszonylag kicsi halmocska, szürke plasztikfólia szeletkék, melyek további fajtiszta szétválogatása problémás. (Miért példás a száraz frakció benedvesítése? Kölnben 1988-ban kezdtük el a biokukát és a tartályos komposztálást, ám a szemétégető elleni harcot - 20 év után - elvesztettük. Csak egy tünet ellen harcoltunk. Ha kész a szemétégető, minden más örökre leáll.RS20III12).
Az UBA szerint Németország összenergiája 4%-a a szemétégetőkből jön. A szemét CO2-mérlege ezzel jobb, mint a széné és a gázé, mert az éghető anyag fele a földből nő ki, megújuló. Ez lehet a nagyi régi ruhásszekrénye, de a konyhai és a kerti hulladékok is éghetőek és klímasemlegesek. (? Az égető lobby szerint? Nagy Münchhausen, aki a nedves trutymóból energiát hoz ki!RS20III12). A féktelen szemétégetés a foszfor miatt kapott kritikát. Ez az elem a növények, állatok és az ember számára létfontosságú. A foszfor a maradékszemét égetésekor - drámai módon - elveszik. (Michael Kern, Witzenhausen Inst.). "Ezt az esszenciális anyagot vissza kell vezetni a körforgásba." A szerves anyag csak akkor ég el, ha mellette elég gyúlékony anyag is van. Mivel a németek a papírt kiválasztják, marad a klímaterhelő műanyag.
A kormány kampány rossz pontra fokuszál: túlságosan a csomagolásokra, holott a konyhai és a kerti hulladék sokkal többet hozna. Kutatók, környezet-szervezetek és a hulladékipar ebben egyetért: biokuka kell az országnak. E helyett néhány község arra szólítja föl a lakosságot, vigyék a szerves anyagokat a gyűjtőhelyre. Badarság, mondja a Bundesverband der Deutschen Entsorgungswirtschaft (Országos Köztisztasági Szövetség), senki sem viszi a kávézaccát a gyűjtőpontra. A Naturschutzbund Deutschland (Nabu) fölbecsülte az elveszett szerves hulladékot. A 9 millió tonnából 2018-ban csak a fele értékesült. A 402 tartománykörzetben és városban 72-ből hiányzik a biokuka. Pedig a szerves hulladék kivonásával a maradék-szemét nem lenne ennyire nedves és simán szétválasztható lenne, ahogy ezt a kaliforniaiak teszik. Ott a futószalag végén egy robotkar fölismeri és kiragadja a maradék dobozokat és flakonokat, amiket az emberi kéz hátrahagyott. A robot MaxAl megtanulta, hogy néz ki egy kólás vagy egy tejesdoboz és percenként 60-at szed le a szalagról, bármennyire is deformált a göngyöleg, mondja Richard Sweet, a BHS robotgyártó szakértője. A robot ma még csak a szalag végén végez minőségi ellenőrzést, de a végső cél egy teljesen robotizált szemétföldolgozó, ahol elöl bemegy a szemét és hátul szelektálva jön ki - anélkül, hogy emberi kéz érintené.
2011-ben a Szövetségi Kormány a szemétkezelést végleg rendbe akarta tenni, az érték-kuka bevezetésével országszerte. Nem sikerült. 1991 óta a csomagolásért a privátvállalatok felelősek, a maradék szemétért a városok. Az érték-kuka érdekében együtt kellene működniük. Ennek törvényi szabályozása meghiúsult, mert a Bund, a Land és a hulladékipar a problémát egymásra tologatták.
Az országos szemét-fölvilágosításra 8 millió eurót ad ki a kormány, 2020-ban. Hogy ebben mennyire figyelnek a helyi adottságokra, nem derül ki. Axel Subklew, a kampány koordinátora azt sem hajlandó elárulni, mennyire hat a kampány, mennyire csökkent a "tévesdobás" Euskirchen-ben? Mennyire hat a "jobb elkerülni, mint válogatni és elégetni" irányelv?
Hogy maga a vásárló is mennyire felelős, az azt az Euskirchen-i kávékapszula-gyártó példája is mutatja. A régi, többrétegű dobozkát, sok fáradozással, recycling-baráttá akarták tenni és fehér polipropilénből formázták meg. Szó sem lehet róla, döntött a marketingosztály, a mélypiros sokkal nemesebb hatással van a vásárlókra. Ezt pedig a szortírozógép nem tudja megkülönböztetni a fekete hulladéktól - így megy minden az égetőbe.
DIE ZEIT, 2020. március 5.
Bocs, de ezt a cikket kissé át kellett szerkesztenem, sok a töltelék. Inkább ködösít, semmint tisztáz; tárgyi tévedések is előfordulnak. A szemétégető energianyereségét mindig is megkérdőjeleztük. (Már a begyűjtés, a szemeteskocsik energiafogyasztása is nagyobb a szállított szemét energiájánál.) A szemétvilágbajnok Amerikára én nem hivatkoznék (773 kg/fő, a globális 12%-a). Ettől a neves hetilaptól elvárnánk, hogy kimondja: a szemét csak egy rendszerhiba tünete, egy végzetes gazdasági rendszeré. 1984-ben készítettünk egy ökologikus szemétföldolgozó tanulmányt Köln városnak, mégis a szemétégetőt építették meg. A szemétkérdést, ebben a rendszerben, soha nem fogjuk tudni megoldani - a rendszer gyökerét kell megreformálni! (A fél kilós, fél milliós példányszámú DIE ZEIT papírújság, szemétügyben, először a maga portáján söprögessen!)
