ZOMBI-GAZDASÁG Wirtschaften auf Pump – Adósságrekord – RózsaS, kölcsönző
Államok és jegybankok segélycsomagokkal próbálják megmenteni a vállalkozásokat és a bankokat, 2008 fenyeget
Már a járvány előtt a világ adóssághegye 250 billió dollárra rúgott, a világgazdaság-teljesítményének háromszorosára. Ehhez jönnek most az óriási segélycsomagok. Az Európai Központi Bank és társai nyakló nélkül öntik a pénzt a gazdaságba, a kollapszust megelőzendő. Ám ezt az adósságot ki és mikor fogja visszafizetni? A végén – ettől tart néhány közgazdász – ez a mentőpolitika egy végzetes infláció-stagnáció állapotba visz, egy válságba a válság után, amely a következő generációkat fogja terhelni. Ez a pandémia csak egy előjátéka a nagy globális pénzügyi válságnak, mely vállalkozásokat, bankokat, államokat fog magával rántani?
2020 adósság-prognózisa (% GDP)
Japán 253,7%
USA 130,6%
EU 102,7%
D 75,6%
A kép sötét: vállalkozások hitelre szorulnak, dolgozókat bocsátanak el. Polgárok, akik már a járvány előtt is nagy adósságba verték magukat, nem tudnak majd törleszteni. Főleg az USÁ-ban, ahol legtöbb a részletfizetési hitel, sok millió adós autó-, ház- és stúdiumhitelét nem tudja a jövőben visszafizetni. Ám sok német is, az alacsony kamat vonzásában, nyakig eladósodott. Ha polgárok, cégek és államok dőlnek be, újabb 2008 fenyeget.
Hans-Joachim Ziems, kölni vállalkozási tanácsadó, már sok csődöt látott. 2002-ben Leo Kirch médiacsoportját mentette meg, 2009-ben pedig Adolf Merckle impériumát próbálta visszahozni. Ennek zászlóshajója, a Heidelberg Cement und Ratiopharm túlélt, de a selfmade milliárdos szégyenében öngyilkos lett. Ziems: „Ilyen méretű recesszió – a kereskedelemtől kezdve, az iparon át, a szolgáltatásokig – nekem is új terület”. Némely ágazat vesztesége már most végzetes. A válság földuzzasztja az eladósodást és egész sor fizetőképtelenséget von maga után.
Hogy a likviditás milyen gyorsan elillanhat és követi az adósság, azt Ziems most éli át. Pár hónappal a járvány előtt az autó-beszállító Leoni bízta meg szerkezet-reformmal. A cég kábeleket és műszerfalakat gyárt az autóiparnak, de túlvállalta magát. Ziems kibrusztolt 200 milliót a bankoktól, ekkor jött a lockdown. Most az állam segített 330 millió euró kezességgel. Leonihoz hasonlóan számtalan vállalkozás került kutyaszorítóba. A Lufthansa, utazási, gasztronómia és kiskereskedelmi cégek veszítették el forgalmuk 90%-át – míg béreik, költségeik maradtak. „Ez új hitelfölvételekre kényszeríti őket” - mondja Jörg Krämer, a Commerzbank fő közgazdásza.
A Nemzetközi Fizetések Bankja adatai szerint semmilyen más recesszió nem ütötte ki ennyire a cégeket, mint a mostani. Minden második nem tudna fizetni állami segítség nélkül, cash-hiánnyal küzdene. Aki tehette, még időben tartalékolt a tőkepiacokról vagy a bankoktól. Az Európai Központi Bank (EKB) lazított a tőkeszabályokon és további 1800 mrd euró hitel folyósítását engedélyezte a bankoknak. A Daimler, Bertelsmann, E.on és konszerntársai március közepén 100 mrd értékű kötvényt adtak el. Akik ezt nem tehetik, azokon segít az állam. A kormány a KfW (Kreditanstalt für Wiederaufbau) révén 1 billió hitelt és kezességet kínál. Eddig 25 500 kérvény, 33 mrd euróra futott be a KfW-nél.
Ám ezzel csak a közeli veszélyt hárították el. Mindezt a cégeknek kamatostul vissza kell fizetniük. Ilyen óriási teherrel indulnak neki a föllendülésnek. A hitelképességet olyan intézetek vizsgálják, mint a Standard & Poor's (S&P). Mostanában a bonitást egyre lejjebb srófolják, az általános adósságemelkedés miatt. A kiesés kockázata nő. Az új hitelek kamatai megugranak, ez tovább súlyosbítja a pénzválságot. Föllendüléskor a cégek több tőkét igényelnek, hogy a termelést ismét csúcsra járathassák. „Gyakran a válság utáni föllendülés töri ki a vállalkozások nyakát.” - mondja Tobias Mock, S&P. „Sokan többet nem jönnek ki az ördögi körből”. A következő hónapokban szaporodni fognak a fizetésképtelenségek, 2021-ben tetőznek. Idén a „spekulációs” kötvények bedőlése 10% lesz, szemben a decemberi 2%-kal.
Ilyen vállalkozási magatartást már többször lehetett tetten érni. 2000-ben a new economy crash, 2007-ben az ingatlanbuborék kipukkanása és 2012-ben az euró válság után a cégek visszafogták befektetéseiket, dolgozókat bocsátottak el. Most is ez várható. Hogy kapnak-e elég időt a kilábaláshoz, ez a bankoktól függ. Ha Mock-nak és kollégáinak igaza lesz, nemsokára szaporodni fognak a romlott hitelek a bankok mérlegeiben. Ekkor válik el, mint 2009-ben, ki lesz elég erős talpon maradni. Már a járvány előtt az európai bankoknál 600 mrd euró labilis hitel ragadt bent. A görög bankok hiteleinek 30%-a, az olaszoké 6,7% visszahozhatatlannak tűnik.
A bankrendszer stabilizálása a politikát is foglalkoztatja. Az EU-ban lazítani tervezik a 2008-as bankmentési szabályokat, hogy az adófizetők pénzével megakadályozzák a bankcsődöket. A végén a kockázat amúgy is az államnál landol. A kormányok egy gazdasági csődhullámot épp úgy nem engedhetnek meg, mint a bankszektor bedőlését. Az állam, ezt javasolta Mario Draghi, ex-EKB-vezér, a magángazdaság veszteségeit kötelezően magára kell, hogy vállalja. Ezzel az államok eladósodása háborús idők szintjére ugrik föl. Csak ebben az évben az állami hitelek 8 billió dollárral fognak nőni (IWF). Ez a növekmény a világgazdaság teljesítményének 100%-a lenne, annyi, mint a görögöknél az akkori krízis előtt.
Tehát a vírus fölborítja az állami költségvetést? Több közgazdász ezt nem tartja valószínűnek. Olivier Blanchard (Petersen Inst. NY) szerint, a hitelek probléma nélkül viselhetők. Az alacsony kamatok sok kormánynak lehetővé teszik, hogy hitelekből éljen. Ez ellen menni nem érdemes - minél több kredit, annál jobb.
Nem minden közgazdász véli úgy, hogy a krízis könnyen legyőzhető. Pl. Hans-Werner Sinn, Ifo-Inst. München, célszerűnek tartja az átmeneti krízist állami hitelekkel kezelni, de aggályos, hogy a jegybankok nagyvonalúan vásárolnak állami papírokat. A központi bank pénztömege az eurótérben a négyszeresére hízik. A vírus az áru- és a szolgáltatás-kínálatot visszanyeste, túl sok pénz és túl kevés áru visszahozhatja a mára kiirtottnak hitt gazdasági lépfenét, az inflációt. Ez ugyan direkt nem fenyeget, de ha az árdrágulás beindul, nehéz lesz megállítani.
Már a kései rómaiak arra használták a pénzromlást, hogy megszabaduljanak az állami adósságoktól. Később is sok kormány inflációval rázta le kötelezettségeit. Sinn és kollégái előrejelezték az euró-eladósodás utáni inflációhullámot. Ez nem jött, helyette a kamatok nullára, részben az alá zuhantak, legalábbis az inflációráta alá. Ez zsugoríthatja, ha lassan is, az eladósodást. Ám egyben azok takarékait is fölemészti, akik pénzüket kamatígérő számlákba vagy papírokba rakták.
A járvány miatt a kamatok még évekig vagy évtizedekig lenyomva maradhatnak, mert az államok, bankok és cégek így képesek adósságaikat hordozni, anélkül, hogy becsődölnének. Az államcsőd főleg ott fenyeget, ahol a vírus előtt is magas volt az eladósodás. Sok fejlődő és küszöbállam nagyvonalúan vett föl krediteket, gyakran dollárban is. Pénzeik most romlanak, mert a nyersanyag-árak és a turizmus visszaesik. Ez nehezíti törlesztéseiket, bár ezeket az IWF, 25 legszegényebb ország esetében, szünetelteti. Ám ez csak egy szimbolikus gesztus. Ha nem követi teljes adósságtörlés, egész sor állam, főleg Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában, csődbe jut. Ez katasztrofális lenne a pénzpiacokra.
A pandémia Európában is kettészakadáshoz vezet. Míg az északi országok milliárdos segélycsomagokat dobhatnak be, több déleurópai állam a csőd felé tart. Spanyolországot a recesszió 116%-os GDP-adósságkvóta felé viszi, Itáliát 159% fenyegeti. Míg az euró-államok a corona-bond-ról és újjáépítési kreditekről vitáznak, a valutaegység tarthatósága ismét megkérdőjeleződik. Míg a Dél úgy érzi, Észak cserben hagyja, Hollandia, Ausztria és Németország attól tart, hogy Dél, elsősorban Itália az adósságteher alatt összeroppan. Az euró-szkeptikusok néhány fontos országban ismét előre törnek, mondja Holger Schmieding, a Berensberg Bank közgazdásza. A valutaúnió ezen „politikai kockázata” idegesíti a pénzpiacokat. A német és az olasz államkötvények kamat-távolsága február óta megkétszereződött – és ezzel a valutakrízis veszélye is Európában.
Így az új adósságvilág globális kétosztály-társadalmat hoz létre. Sok ország szépen megél sokáig nyakig eladósodva, mások számára a corona-kreditek végzetesek lehetnek. Számukra ez veszélyes kötéltánc: Egyik oldalról depresszió és munkanélküliség fenyeget, másik oldalról az államcsőd. Mások Japán sorsára juthatnak, amely évek óta óriási államadósságokkal és ultra-laza pénzpolitikával él. Sinn közgazdász: Itt egy „zombi-gazdaság” fenyeget, egy „belopódzó leállás”, tele maródi bankokkal, lusta vállalkozókkal, gyönge növekedés-számokkal. „Németországnak ez ne legyen példa.”
SPIEGEL, 2020. május 9.
