Új-Zéland: „A vírust legyőztük.” Az ország föllélegzett, újra szabad és mindenki dolgozik, Az iram lefékezve, az óvatosság maradt. Nincs több covid-19, halott és új fertőzött is csak 1-2 naponta. Összesen 21 halt meg. Az 5 milliós szigetországnak, persze, könnyebb a védekezés, mint Németországban. Jacinda Ardern minszterelnök, határozott és egyben szívélyes is volt: „Kérem, legyenek erősek, barátságosak és egységben a vírus elleni harcban!” Azonnal beutazási korlátozást, karantént és országos tesztet rendelt el, március 21-én, amikor még csak 52 fertőzött volt.
Új-Zéland kétségkívül a legsikeresebb, az alábbi mércék szerint:
1. Empatikus eljárás
Hivatalosan 187 országot ért el a vírus; 4,5 millió fertőződött meg, 307 000 halt meg. Utóbbi negyede (89 000) USA-beli. Ahhoz képest, hogy a világnépesség csak 4,3%-a amerikai, mutatja, hogy az USA a monumentális feladatot elégtelenül végezte el.
A statisztikusok sokat mesélnek a látszatról és a valóságról. A kritériumok különböznek, ismeretlen halálokokat nem vizsgálnak, nem regisztrálnak. Belgium pl. azért jelent magas halottszámot, mert a gyanús eseteket is, vizsgálat nélkül, ide sorolták.Világszerte sok a rejtett vagy eltussolt eset. Pl. Moszkva több elhalálozást jelentett, az elmúlt évekhez képest, mégis alacsony fertőzésszámról beszél, „Mindent kézben tartunk”.
Mi a küzdelem tanulsága?
Tesztek és adatok precíz elemzése, gyors és kitartó intézkedések; félelem nélküli, őszinte kommunikáció; gyász és empátia segít. Hübrisz és ignorancia, a tesztek hiánya, az adatok mellőzése, hektikus irányváltás, eltussolás és hazugság, valamint a közöny és az érzéketlenség megbosszulja magát. A technokraták józansága legyőzi a populistákat, akik csak a szakadásra játszanak: itt vagyunk mi, a jók - amott a hazugok, a gonoszok, az idegenek. Ez a módszere Bolsonaro-nak és Trump-nak. Nem a megosztottság, hanem az egység visz sikerre.
2. Női és más vezetés
Taiwan, Dél-Korea, Izland, Dánia, Németország és természetesen Új-Zéland voltak az első irigyésre méltó államok. Határozottan ás átláthatóan közzétették, hogy akarnak eljárni és gyorsabban értek el javulást, mint a többiek. Dél-Korea január végén jelentette be az első fertőzéseket, az USÁ-val szinte egy időben, azonnal országos tesztelésbe kezdtek és ezzel rögtön messze maguk mögött hagyták az USÁ-t.
Sok ország, mely statisztikailag jól vizsgázott, női vezetés alatt áll. „A kihíváshoz fölnőttek, határozottságot mutattak; bátorság, együttérzés, a tudomány tisztelete és alaptisztesség jellemezte őket.” (Editorial Bord, NY Times). Foreign Policy: „Felejtsük el Washingtont és Pekinget. Ma a globális irányadás Berlinből jön.” Németország szakértelemmel, technológiával, de sürgősségi műtétekkel is segít a világnak. Április 28-ig 229 halálos beteget vett át (44 olaszt, 55 hollandot, 130 franciát), fedezte a kezelési költségeket; 7,5 t segédanyagot, lélegeztetőgépeket küldött Olaszországba. A Bundesrepublik ezt egyszerűen megteszi, de nem beszél róla. Ezt senki sem tudja meg, még az az olasz sem, aki a németeket egoistának tartja.
A miniszterelnök asszonyok Mette Frederiksen (Dánia), Sanna Marin (Finnország) és Erna Solberg (Norvégia) a közvélemény-kutatásokban csak dicséretet kapnak, amiért ilyen gyorsan reagáltak a járványra.
Két szélsőséges stratégiára példa Svédország és Kína. A svédek védik az öregeket, a fiatalok tovább dolgozhatnak és átfertőződhetnek, innét a 70%-os nyájimmunitás. A vírusforrás-Kína hetekig lezárta városait és régióit, szigorú karantént és ellenőrzést rendelt el, minden gyanús esetben. Ám az is igaz, amikor orvosok figyelmeztettek és a vírust még megállíthatták volna Wuhan-ban, inkább titkolóztak. Hszi Jin Ping elnök ezzel időveszteséget okozott minden más nemzetnek.
A svéd módszert megítélni még korai, a kínai számok pedig megbízhatatlanok. Populista rendszerek, mint a brazil és az USA, egyszer ilyen egyszer olyan kurzust hirdetnek, a vírust nem veszik komolyan, hol Svédország, hol Kína akarnak lenni, hangulat és napi trend szerint. Ha 2 héttel korábban elkezdik a social distancing-ot, a halálesetek 90%-át meg lehetett volna előzni, mondják amerikai epidemiológusok. A John-Hopkins-Uni., Baltimore, tavaly októberben azzal kérkedett, hogy az USA a legjobban fölkészült egy pandémiára. Ma ugyanez az egyetem úgy véli, az USA eredményei a legrosszabbak.
3. Demokratikus erősség
Megkérdeztünk tudósokat, mely államforma a legjobb a járvány leküzdésére?
Nicholas Burns politológus (Kennedy Scool Gov. Harvard): 4 hónap után láthatjuk, hogy azok a kormányok voltak a legerősebbek, amelyek korán fölismerték a veszélyt, határozott intézkedéseket foganatosítottak, hogy lelassítsák a társadalmukat és döntéseiket az adatok és a tudomány alapján hozták. Kis híján valamennyi demokrácia: Dél-Korea, Tajwan, Szingapúr, Új-Zéland, Ausztrália, Izrael és az EU-ban Németország, Ausztria, Dánia. Csak a demokráciák nyitottak annyira, hogy az autoritásokat ellenőrizzék és saját irányukat korrigálják. Az autoriter rendszerek nem ismerik be hibáikat és akkor sem korrigálják magukat, ha ez szükséges.
Constanze Stelzenmüller jogász (Senior Fellow Brookings Inst. Wash.) : „A demokráciák a legjobbak, ha nem engedik őket ebek harmincadjára jutni. Vagy Benjamin Franklint idézve: 'A Republik, if you can keep it.'” Magyarul, a demokrácia akkor erőteljes és robusztus, ha előtte kellőképpen gondozzák.
Michael Werz, politikatudós (Center f. Am. Progress): „A demokrácia az egyetlen rendszer, amely megengedi az önrendelkezést és az érdekérvényesítést – legalábbis néha – úgy szervezi, hogy a versenyökonómia legpusztítóbb kihatásait mérsékelje. Épp ez a válság mutatja, hogy végül is minden a fölvilágosult egyesek magatartásán múlik”. Ami Kínában történik, az egy „archaikus disztópia”, az autoritarizmus hatékonyságáról szóló mende-monda teljesen történelem-vak. Wuhan-t bárki elbarikádozhatja, de embereket rávenni a helyes magatartásra sokkal nehezebb – de egy jobb társadalmat teremt. Az autoriter államokban, „konkurencia-társadalmakban”, a kapitalizmus – Hegel értelmében – magához tér. Ez nem az a perspektíva, amely egy szociális vagy ökologikus jövőt enged meg.
4. Ellenállóképesség
Végeredményt hirdetni még korai, mert egy döntő kérdés még tisztázatlan: Melyik állam, melyik rendszer fog hosszú távon is okosan viselkedni, kollektív fegyelmezettséget tanúsítani, minden finomhangolást és változtatást kiállni, az iskolák, munkahelyek és a többi nyitását napokig, hetekig baj nélkül átvészelni? Ezt ma még nem tudhatjuk, mert a föladat megváltozott. A pakliban benne, hogy liberális államokban, mint Németország az önfegyelmezés után a türelmetlenség kerekedik fölül és a számok épp akkor fognak emelkedni, mikor a győzelem ott van az orrunk előtt. Ez is lehetséges, ez sem biztos.
Ám meglepő, hogy egy Oxford-stúdium szerint, a fiatal és meggyötört kelet-európai országok ellenállóbbnak mutatkoztak, mint a gazdag Nyugat. Görögország és Horvátország pl., a 17 indikátorral dolgozó Strenge-tanulmány (Stringency index, Oxford Covid-19 Gov. Response Trackers) szerint megelőzi Francia- és Spanyolországot, Angliát. A varázsszó a „resilience”, vagyis ellenállóképesség. A keleteurópai társadalmak kormányaik intézkedéseit arányosnak tartották, ez bizalmat és együttműködést gerjesztett - végül szívósságot.
5. Végül az elszomorító
Nemzetállamokról beszélünk, most nemzetállamok cselekednek. Nem G7 vagy G20, mert most az USA és Kína csak egymást szidalmazzák. Sem az ENSz, létezik még a Biztonsági Tanács egyáltalán? A WHO-ról beszélünk, de csak azért, mert az USA beszüntette pénzelését.
Hol volt Ursula von der Leyen, mikor Viktor Orbán Magyarországon önmagát kiáltotta ki egyeduralkodónak? Mit akar most az EU, milyen irányt?
Köztudott, hogy multilaterális szervezetek csak olyan erősek, mint tagjaik összessége. Hogy ezekben a hetekben a globális válság leküzdését valójában 187 nemzetállam egymagában, saját javára folytatja, nem jó hír mindannyiunknak és a világklímának sem.
ZEITonline, 2020. május 16.
