A FIFE ESETE A VÍRUSSAL - Fiatal felnőttek, M. Corsten, Hildesheim/RózsaS német-sajtó figyelő

Michael Corsten szociológus a Hildesheim-i egyetem "Generation Corona" kutatócsoportját vezeti. Egy nemzedék akadt meg az "élet kapujában" - a vírus áthúzta jövőterveiket. A járvány vége nem látható, sem jelenük, sem jövőjük nem biztos, ez megingatja önbizalmukat. Barátokkal találkozni, ismerkedni, úton lenni - sok minden, ami a fiataloknak fontos, most kútba esik. Ehhez jön még a sürgető döntéshelyzet: milyen képzést, milyen egyetemet válasszak? Elköltözzek szüleimtől és hová? Corsten ezekről kérdezi őket.

ZEIT: Corsten úr, Ön a korona-generációt kutatja. Ez mi is valójában?

Corsten: Sok nemzedék-megnevezés van, legtöbbjük címke-svindli. A dolog természete adja, mindenki szereti a látványos címeket. Ha politikai közönyről van szó, akkor az Merkel-generáció, az internet gyerekei pedig az internet-generáció. A szociológiában abból indulunk ki, hogy a történelmi határvonalak mellett korosztályok között is vannak határvonalak. A kovid-pandémia is egy ilyen cezúra és alapjában változtatja meg életvitelünket. Ez először mindenkire érvényes, a jövő úgyszólván zárójelbe kerül, visszahívható. Egyben globális jelenség is. Ám a járvány különböző életfázisaiban éri el az embereket. A felnőtté válás különleges helyzet, a fiatalok élete "rush hour" fázisában van, esemény eseményt követ és sok mindenről gyorsan kell dönteni. Ekkor kapnak irányt a következő évtizedek.

Z: Ám a járvány előtt is sokaknak nem jutott nyaralás, egy szemeszter külföldön, könnyű munkába állás - különösen a munkásgyerekeknek.

C: A nemzedékkutatásban 3 dimenziót különböztetünk meg. Az első az életkori helyzet: életem melyik fázisában, a történelem melyik fordulatában melyik évjárathoz tartozom. Aztán van az ún. nemzedékegység, ezek különböző miliők, melyek egy nemzedéken belül észlelhetők, pl. munkás- és akadémikusgyerekek, de különböző ifjúsági kultúrák is, ahol egyiket jobban sebzi a járvány, mint a másikat. De ami a generációt igazán jellemzi, az a generáció-összefüggés. Ez a fiataloknál egy halmazátfedés, ez további elbizonytalanodást gerjeszt. Az átmenetek mindig bizonytalanok, mert vitathatók, az elején nem lehet tudni a végét. A fiatalok azzal szembesülnek, hogy a pandémia újból és újból keresztül húzza terveiket. Ez kettős bizonytalanságot jelent. Ez a végzős általános iskolást épp úgy érinti, mint az érettségizőt.

Z: Ma a nyilvános vitákban igen sokszor azt mondják a serdülőkre és a fiatalokra, hogy felelőtlenek. Igaz ez?

C: Mi ezt nem látjuk. Lehet, csak azért, mert az interjúkat online végezzük és erre csak valamennyire képzett és számítógép-jártas fiatalok képesek. Most keressük a kontraszt-csoportokat. De ha más ifjúsági tanulmányokat vagy népesség-kutatásokat nézünk meg, ott sem találunk erre megerősítést. Viszont az elmúlt 5-10 évben azt látjuk, hogy a fiatalok politikai érdeklődése jelentősen beindult. Nőtt a pro-szociális magatartás, a Fridays for Future ezt mutatja, ahogy a menekültekkel való szolidaritás is. Persze, senki sem vitatja, hogy ma is vannak indifferens fiatalok is, ahogy minden nemzedékben. Így volt a ma 60, 70, 80 éveseknél is. A generációk ebben a tekintetben is heterogének. A járvány idején persze különösen a bulizó, felelőtlen fiatalok tűnnek föl.

Z: Mit mondanak a fiatalok saját jövőjükről?

C: Ambivalenciát látunk. Sok dolgot, ami életszakaszukhoz tartozik, most nem tehetnek: barátokkal, emberekkel találkozni, új szociális terkben eligazodni. Ám szinte mind jól tudja, hogy magatartása a járvány idején másokra is kihatással van, főleg az idősekre és a rizikócsoportokra. Momentán fő stratégiájuk, fontos döntéseket elhalasztani vagy csak átmeneti megoldásokkal beérni. Pl. önkéntes szociális évet vagy praktikumot bevállalni. Így aktívak maradhatnak, tapasztalatokat gyűjthetnek - teljes elkötelezettség nélkül.

Z: Ez totál pragmatikus.

C: Ezek persze az erős bizonytalanság jelei. A pandémia előtti célokat nem követhetik, ha például valaki kulturális téren tervezett képzést, most értelmetlennek tartja.

Z: Mit gondol, ezek a kihatások mennyire hosszantartóak lesznek?

C: Lehetséges, hogy egyesek redukált önhatékonyságot építenek. "Mennyire avatkozhatok bele a világba?" Akinek saját hatásáról erős a meggyőződése (Selbstwirksamkeitsüberzeugung), hiszi, hogy célját eléri. Az ellentettje: a fatalisztikus hatékonyság-meggyőződés. "Nekem semmi sem sikerül." A két pólus között különböző fokozatok lehetségesek. És itt látom a problémát: A járvány idején, az átmeneti szakaszokban, egy lépés sem lehetséges, amire építeni lehet. Megbánhatják döntéseiket. Bármit tesznek, a fejlemények fölülbírálhatják - ez elkeseredettséghez vezethet.

Z: Pedig azt hihetnők, hogy a "digitális" fiatalok az online világban gyorsabban föltalálják magukat.

C: Ezt hittük mi is, de tévedtünk. Pár év után ismét meginterjúvoltuk a digitális pionírokat és influenszereket. Az offline-t most a legtöbben pozitívnak találták, míg az online-t csak kisegítő megoldásnak. Az online-szférát kisebb valóságintenzitással kötik össze.

Z: Ez mit jelent?

C: "Online nem kapok igazi támogatást", "Online nem érzek igazi kommunikációt", "Online nem élek át úgy helyzeteket, mint a reális világban." Pedig az év elején még azt vallották, hogy a virtuális világban sok mindent kompenzálhatnak. Ez olyan, mint a szomszéd kertjében a cseresznye: amivel nem rendelkezünk, vagy amit nem kaphatunk meg, azt fölértékeljük.

ZEIT online, 30. 10. 2020.

német-hírek: hé-sze-pé 9:00 ökobetyár.blog

BUND/LAND INTÉZKEDÉSEIT KRITIZÁLJA Karl Lauterbach, SPD-egészségszakértő/RózsaS

Az intézkedések elégtelenek, így az intenzívosztályok hamar megtelnek és decemberre többen halnak meg. Az egészségházak összeomlanak.

-Szigorúan korlátozni kell a személyes kontaktokat, le kell vinni az abszolút minimumra, különben ismét teljes lockdown-ra kényszerülünk.

-A home office-t ki kell bővíteni, az iskolákban az osztályokat el kell felezni és elosztani délelőttre, délutánra.

-Egy hét előkészület után a középületeket 2 hétre be kell zárni - egy "lockdown-hullámtörő" szükségeltetik. Be kell zárni az éttermeket, bárokat, kocsmákat, kultúrintézményeket, eddzőtermeket, egyesületeket.

-Csak az óvodák és az iskolák maradhatnak nyitva és a létfontosságú üzletek.

-Egyes kontaktkövetések helyett cluster-követés a helyes.

Csak így kerülhetünk ki az exponenciálisan emelkedő fertőzésgörbéből. Időt nyernénk karácsonyig. Az egészségházak nem győzik, ezért le kell állni az egyes kontaktkövetésekkel. Így egészségi dolgozók szabadulnának föl, akik a cluster-tagokkal foglalkozhatnak. Prioritás kell, csak a rizikócsoportok védelmére kell koncentrálni.

Retrospektív cluster-földolgozás kell. Ha egy fertőzés ismertté válik, ki kell deríteni, a fertőzött kikkel volt szoros kapcsolatban a fertőzés előtt 5 nappal. Kikkel volt egy tanteremben, kórusban, ünnepléskor, idősotthonban. Ezután nem minden egyes kontaktszemélyt kell fölkutatni, hanem csak a cluster-tagokat. Ezek aztán menjenek 10 nap karanténba. 5 nap után, negatív teszttel, szabadulhatnak.

bild, handelsblatt, dpa, 30.10.2020.