ZÖLD POLITIKA ÉS A VÍRUS R. Habeck-interjú

DIE ZEIT: Habeck úr, aggódik Ön a kapitalizmusért, most, hogy a járvány tarósan befolyásolja a növekedést?

ROBERT HABECK: Aggódjak a hiperkapitalizmusért? Ellenkezőleg: szükségesnek tartom gazdasági rendszerünk átépítését.

Z: Miért?

H: A krízis közepében vagyunk. Ám már most fölismerhetjük, hogy a közösséget, a létbiztonságot, a gazdaságunk ellenálló képességét többre kell, hogy becsüljük, mit a nyereséget, a sóvárgást, a kapzsiságot.

Z: Mit tanulhatunk a korona-krízisből, amit eddig nem tudtunk?

H: Ez a válság egy antropológiai sokk, ahogy azt egyszer Ulrich Beck nevezte. Egy válság, amely a rég elfojtottat a felszínre hozza. Teljesen megváltoztatja azt a hozzáállásunkat, amely előtte volt.

Z: Előtte, a klímaválságban olyan követelések, melyek ma kötelezőek, kárhoztatva voltak: kevesebb repülés, kevesebb utazás, kisebb fogyasztás. Önök, zöldek, mit csináltak rosszul, mikor ezekkel a pre-korona időben nem voltak sikeresek?

H: A válságok között strukturális párhuzamok vannak. Mindkettő globális, leküzdésükhöz nemzetközi kooperáció szükséges. Mindekettő arra kényszerít bennünket, hogy régi evidenciákat kérdőjelezzünk meg. A populisták ezért is tagadták ezeket olyan sokáig. Mindkettő jobban kezelhető lenne, ha előrelátólag tervezünk. Mindkettőben közös, hogy a görbe emelkedését - a fertőzését és a hőfokét - laposítani kell. A különbség viszont: a járvány közvetlen félelmet kelt. A klímaválságot sokan eltolják maguktól a valahová messze, valamikorra. Igazságtalanul, mert a klímaválságra sosem lesz védőoltás. A vírusra való reakció, amilyen szükséges volt, megfelel Greta Thunberg "I want you to panic"-jának. A klímakrízist, mely évtizedekig kihívás lesz, így nem tudjuk leküzdeni: alapjogok szigorú korlátozása, zárt határok, üres belvárosok, munkanélküliség, szociális ínség - ezt egy társadalom sem bírja ki sokáig.

Z: Amikor a zöldek ökológiai befektetéseket követeltek, azt kapták, hogy nem tudnak a pénzzel bánni; amikor tisztább autókat akartak, akkor a növekedést veszélyeztették; amikor nagyon ritkán a hperfogyasztást bírálták, lemondó-párt voltak. Most itt avégtelen sok pénz, a növekedés a pincében, a lemondás nagy mértékben folyik. Nem érzik, hogy valójában bolonddá tették Önöket?

H: (Nevet) Nem, de azt hiszem, hogy az Ön által említett viták a jövőben másként fognak lezajlani. Az emberek nem fogják elfogadni, hogy a kipufogó gázok megbetegítsék őket. Más feladatoknál is követelni fogják a cselekvő és gondoskodó államot. Bár már a status quo védelmezői készülődnek. A CDU gazdasági tanácsa követeli, hogy a tervezett CO2 adóemelést vegyék vissza, az unióból kiszivárgott, hogy az alapnyugdíjt halasszák el. Az autóipar SUV-roncsprémiumot akar, Markus Söder a csúcskeresők tehermentesítését tervezi. Válaszúton vagyunk: készek vagyunk tanulni, hogy összességében krízisállóbbak legyünk? Vagy folytatjuk tovább azt a politikát, amely más krízisek felé visz: a klímakrízis, a pénzügyi és eurókrízis, a demokrácia krízise felé?

Z: Lesz visszatérés a normalitáshoz a járvány után?

H: A korona előtti idő is krízis volt. Ezért „egyszerűen vissza és tovább mint régen” hiba volna. Legkésőbb most kellene fölismernünk, hogy az előrelátás biztonságot ad, pl. a forrásokat jbban kellene védenünk. A növekedés minden áron nem lehet tovább a társadalmi jólét egyedüli kritériuma. Meg kell szelídítenünk a kapitalizmust vagyis egy szociális-ökologikus piacgazdaságot kell bevezetnünk.

Z: Akkor egy másik CDU-ra lesz szükségük, mert a jelenlegi valószínűleg többet aggódik a gazdaságért, mint az ökológiáért.

H: Mint párt, mst gondoljuk át, mit is jelenthet ez a krízis a politikánkra. Remélem és sejtem, hogy ez más pártoknál is így történik. Mind fölül kell vizsgálnunk önmagunkat.

Z: A zöldek mit tanultak?

H: A vírus teljes gőznél kapott el bennünket. Pár százalékkal voltunk az unió mögött. Épp a bajor kommunális választási hajrában voltam, a termek tele, ztán egyszerre mind odahaza csücsülünk. Ebből aztán egy mentális tréningláger lett. Most atnuljuk meg, ahogy a klímáért, Európáért, agráriumért és a gazdaságért is küzdöttünk, most a katasztrófavédelemben, az egészségügyben, az alapkutatásban is ott kell lennünk. Nemcsak hajtani kell valamit, hanem védeni is és a társadalom egy új közép. Ám a siker vakká is tehet. Talán többé nem figyeltünk annyira éberen.

Z: Nem is kellett. A korona előtt egy kisebbség erélyesen föl akart lépni a klímakrízis ellen, de a nagy többség nem akarta, hogy ezzel zavarják hétköznapjait. És a zöldek e kettő tetszetős keverékét képviselték. Ez az illúzió most szétpukkadt, nemde?

H: A kép már a korona előtt sem stimmelt. Ami mindig a politikai versenyzőket elválasztja, a zöldek ellen egységesek voltak. Ami kijött, az alul- és túlbecslés keveréke, az ökoszocializmus és a jólérző-párt vádja. Minden klímapolitikai javaslatunkat rögtön életstílus-vitába vitték át. Gondoljunk csak a mai szemmel nevetséges tempó 130 az autópályákon.

Z: Beszéljünk a luxus óceánjárókról. Ezek már a járvány előtt elvesztették ártatlanságukat. Ahol az utasok partra szálltak, ott kő kövön nem maradt. Most úszó vírushordozóknak tekintik ezeket. Ez az ágazat valószínűleg a végét járja. Ön ezt jónak találja vagy sem?

H: Kiel-ben, nem messze, ahol lakom, sorban jönnek az óceánjárók. A kikötőnek és a kiskereskedelemnek ez jó, de a Kiel-iek szenvednek, mert a hajók, vezetékes áram híján, dízeljeiket futtatják. Engedje meg ezt így megfogalmaznom: Egy ágazat bedőlésének sem örülök. De sürgős feladat, gazdasági ágakat úgy szabályozni, hogy azok a környezetnek és az embereknek ne ártsanak. Itt ez kötelező szárazföldi áramot, a tengeren emisszió-határértékeket jelent. Amit nem akarok, hogy a poli életstílus-vitába csapjon át.

Z: Lehet, de a szabályok, ha hatniuk kell, a végén mindig az emberek életstílusát is megváltoztatják. Hiszi Ön, hogy az emberek a koronakrízis miatt újragondolják életüket?

H: Nehezemre esik akrízisből valami pozitívat kihozni. („A vírus, amely megmentette a világot”RS20IV27). Oly sok félelem van itt. Félelem, hogy hozzátartozók, barátok megbetegszenek és magányosan halnak meg az intenzív osztályokon. Egzisztenciális félelmek. Az emberek sokat veszítenek, stressz alatt állnak. Szociológusok attól tartanak, növekszik a válások és az öngyilkosságok száma. Várható, hogy a családon belüli erőszak nő, gyerekeket és nőket vernek. Világos, hogy némely szolgálati út elmarad. Lehet, hogy a jövőben könnyebb lesz a glifozátot betiltani. Ha van tanulság, akkor az, hogy a felelősség társadalmi feladat. Vagyis olyan szabályok kellenek, melyek mindenkire érvényesek. Ezekkel aztán az emberek megbékélhetnek.

Z: Mit jelent ez politikailag?

H: A korona után az első politikai csata egy védekezés lesz. Attól tartok, a kormánykoalíció egy releváns része meg fogja próbálni a szükséges változtatásokat, az európai green new deal-t, a szén-kiszállást, az acélipar átépítését elodázni, a környezetvédelmi szabályokat fölhigítani. A gazdasági visszaesés lesz az ok, lehetőleg semmin sem változtatni. Az agráriumban sem, pedig ott ismét az aszály fenyeget. A második küzdelem az állami pénzek kiadásánál lesz, mire mennyi költődjön és az ökologikus legyen-e? Ha nem változtatunk erélyesen más irányba, ismét jönnek a régi problémák és hozzá az újak. Ez óriási hiba lenne. Ezért azt tartom szükségesnek, hogy egy szociális és ökologikus konjunktúra és befektetési programot készítsünk, 10 évre, 500 mrd euróval.

Z: Már a klímakrízisnél is megmutatkozott, hogy a globális munkamegosztás így nem folytatódhat. Mert pl. a szállítási költségek jóval drágábbak kellenek, hogy legyenek, hogy az ökológiai mentő-kiadások csökkenjenek. Most a járvány a szállítóláncokat széttépte. A globalizáció túllépte a csúcspontját?

 

H: Ha a globalizáció azt jelenti, csak az a döntő, hol lehet a legolcsóbban termelni és minden, ami ennek ellentmond, tehát az ökológia és a szociális kérdés, csak, mint a kapitalizmus csúcsra járatással szembeni ellenállást jelenti – azt mondanám, igen. Ám azt is láttuk, hogy a nemzetközi együttműködés ma fontosabb, mint valaha, pl. az egészségügyben. És az is nyilvánvaló, hogy mi, németek arra vagyunk ráutalva, hogy szomszédaink gazdaságilag talpra álljanak. Ezért a nacionalizmus, mint ellentett-válasz, nemcsak igen kényelmetlen, hanem téves is. Szükségünk van egy minőségi, beágyazott globalizációra. A tiszta mennyiségi globalizáció kiszolgált.

Z: Némely területen autarkia szükséges?

H: Ellenállóképesség, így mondanám. A maszkok, a gyógyszerek, a védőoltások gyártása ismét itt kellene, hogy koncentrálódjon, akkor is, ha itt drágább. Ez az élelemre is vonatkozik. Kell egy mezőgazdaság, mely nem az exportra van beállítva. Ez a társadalmat robusztusabbá, fenntarthatóbbá tenné. Több helyi ember venne részt a termelésben és jobban védenénk a környezetet, a természetet, az életünk alapjait.

Z: Ennek a rész-autarkiának melyik lenne az edénye: a régió, a nemzet, Európa?

H: Tudom, hogy ez korszerűtlenül hangzik, de egy erősebb EU kell. A kormány miatt az euró veszélyben van, Európa szétesés előtt áll. Olaszországban, Spanyolországban naponta nő a frusztráció Európa miatt. Náluk ez a jel érkezik meg: Ti, németek, mindig profitáltok, a kríziskor pedig benne hagytok bennünket a pácban. Oroszország és Kína kész segíteni. Ez végzetes. Minden az mellett szól, hogy több európai kooperációra és szuverenitásra van szükségünk, hogy világpolitikailag valamilyen különbséget mutassunk és megőrizzük a békét a kontinensünkön. Putyin, Trump, Xi Európát, mint politikai aktort akadályozni próbálja. Nagyon ügyesen teszik. Ideje belátni, hogy Európa nemcsak egy közös gazdasági tér, hanem egy közös politikai tér is. Ezt ki kell harcolnunk. Európa, a klíma és a globalizáció után a harmadik demarkációs vonal, amely még jobban vitatott lesz, mint korábban. A negyedik kérdés, mennyi köz-infrastruktúrát és szociális igazságosságot akarunk?

H: A válság láthatóvá tette, hogy az ún. rendszerrelevánsok többnyire azok, akiket a legrosszabbul fizetnek. Ezzel mit kezdenének, ha kormányra kerülnének?

 

A GLOBALIZÁCIÓ NEM ÁLL LE - 3 ok miatt

Hogy a válságok alapvető változást hozzanak, néhány feltételnek fenn kell állnia.

A koronavírusnál egy ilyen sincs.

1. A kríziskiváltó ok endogén kell, hogy legyen.

2. Alternatívák legyenek kéznél.

3. A leváltandó rendszer lecsengőben legyen.

A pandémia kívülről jövő, exogén válságokozó, amelyről a vállalkozások nem tehetnek. Szerkezetváltás saját hibából keletkezett válságnál indul be. Másodsorban a reformhoz könnyen kivitelezhető, nem túl drága alternatívák szükségeltetnek. Az ózonlyuk-problémánál a fluór-klór-vegyületeket relatív olcsón és gyorsan lehetett ártalmatlan anyagokkal helyettesíteni. Egy váltás különösen akkor valószínű, ha a leváltandó rendszer amúgy is visszavonulóban van. A II. világháború azért vetett véget a gyarmatosításnak, mert az már amúgy is meghaladta csúcspontját.

Mindezt megfontolva, azt kell hinnünk, hogy a gazdasági globalizáció semmiképp nem lesz a vírus áldozata. A járvány egy exogén sokk és nem a globalizáció következménye. (??RS20IX23). Bár az endogén/exogén besorolás társadalmi konstrukció függvénye - az eredmény nemcsak objektív adottságok, hanem politikai értelmezési harcok által is meghatározott - mégis sok minden az mellett szól, hogy a pandémia, mint exogén sokk kerül minősítésre.

Pandémiát repülőutazásokkal is ki lehet váltani

A járvány először helyileg lép föl, aztán terjed a régióban. A globális fertőzéstérkép sok regionális epidémia köré rajzolt, többé-kevésbé vastag körökből áll. Globális járvány, pandémia akkor lesz, ha ezek a regionális járványkitörések összekötődnek. Ám hogy a vírus régióról régióra átragadjon, ahhoz nem kell elmélyült globalizáció. Elegendőek egy összefüggő világ normális közlekedés-kapcsolatai. A vírus csak akkor zárható be egy régióba, ha minden jármű - repülő, vonat, hajó, autó - leáll a régió körül. De ez nem csak a globalizáció végét jelentené, hanem visszaesést a XVIII. századba is. Az Ázsiából induló kolerát 1831-ben sem sikerült - katonaság bevetésével sem - Európa határainál megállítani. A 90-es és a 2000-es évek további globalizáció-hullámainak szerepe is csekély a mostani pandémia kitörésében.Kétség kívül akadna alternatíva a globális termelő- és szállító láncok kiváltásához. A gazdasági folyamatok parciális renacionalizálása lehetséges. Ez azonban emelné a költségeket és megnyirbálná a jólétet. Ha visszatér a normalitás, a privát és az állami adóssághegyek az égig érnek - globális recesszió köszönt be. A költségek gigantikusak lesznek.

(A járvány a globalizáció kisebb bűne. Súlyosabb - katasztrofális - hogy a globalizáció fölzabálja a világot. Ha nincs ez az őrült személy- és áruszállítás, fogyasztás, nemcsak a vírusok maradnak, de a létalapok fölélése is lefékeződik, kevesebb CO2 és több egészség, nyugalom, jó élet lenne. Ha a vírus lassan terjedt volna, lett volna idő a kivédésére. Költség, "jólét"-veszteség? Az e g é s z forog kockán - még életünkben!RS).

A globalizáció visszavonulása nem valószínű. Arcmaszkok, gyógyszerek gyártása visszakerülhet a nemzeti gazdaságba, de az össztermelés aligha. Az nem tagadható, hogy a globalizáció lelassult, de ez még koránt sem a gyökeres fordulat. A gazdasági globalizáció a járvány előtt nagyon magas szinten állt. A válság után valószínű visszatornázza magát oda.

A videókonferenciák állandósulnak

Legyünk tehát óvatosak, mielőtt a globalizáció halálhírét keltenénk. Exogén sokkok hosszú távon többnyire keveset mozdítanak, mint amennyit a krízis nagyságából levezetnénk. A válság természetesen új szociális érintkezési formákat hoz, melyek ha beválnak, meg is maradnak. Így vélhetőleg a krízis után több videókonferencia és kevesebb üzleti találkozó lesz. Ez jó lenne.

A kiskereskedelem további ritkulása is várható, míg az Amazon & Co piacrésze megnövekszik. Ez baj lenne. Összességében a vírus fölgyorsítja a digitalizálást, mert most is digitális technikákra vagyunk rákényszerülve. Talán a kézfogás és az üdvözlő puszi kiesik az életünkből. Ehhez valószínűleg hozzászoknánk. Ám, hogy a vállalatok külföldi gyáraikat nagy mértékben lebontanák, nem valószínű. Bár sok cég, melyek Wuhan-ból való szállításokra voltak ráutalva, februárban bajba jutottak, ám ha beszállítói vagy gyárai itt, az NRW-ben lettek volna, a probléma itt is utol érte volna őket, csak később. Sok minden szól az mellett, hogy a "krízis után" lesz a "krízis előtt". A várható rossz gazdasági számok miatt sokaknak föl kell gyűrni az ingüket.

tagesspiegel.de, 2020.04.19.

Miért ne vághatná agyon a vírus a globalizációt? Exogén-endogén - egyremegy, ha a hatás elég erős és mindent letarol. Ha a globalizáció így marad, mindig jöhet egy másik vírus is és megismétlődik az egész. Ha a vírus együtt utazik az áruval és a munkaerővel, mindenki megfontolja, nem az egészsége fontosabb-e? Szerencsés esetben ezt a járványt leállítja a védőoltás. Marad egy erősen visszafogott globalizáció 2.0 - és marad a covid-19 visszaszorítva, mint a HIV, a TBC, az ebola. RózsaS

 

A VÍRUST AZ EMBER HOZTA MAGÁRA Schmidt-Chanasit, trópusorvos

A vadállatok életterének beszűkítése járványokat okoz. Érintetlen ökorendszerek szétzúzása és a klímaváltozás döntő szerepet játszik az új vírusok, mint a covid-19 elterjedésében. Jonas Schmidt-Chanasit virológust kérdezte a Bundeszentrale für Politische Bildung, bpb (Országos Politikaképző Központ).

bpb : Professzor úr, honnan indult ki a koronavírus?

SC: Jelenlegi tudásunk szerint, ami változhat, a covid-19, vagyis a sars-CoV-2 egy patkóorrú denevérről ugrott át az emberre, valószínűleg egy nyestkutya köztes gazdán keresztül. Egyértelmű, hogy ez Kínában történt, ahol novemberben jelentkeztek az első fertőzések. Több elemzés kizárja, hogy már hónapokkal előbb terjedt volna ez a zoonotikus, tehát állatról emberre terjedő vírus.

bpb: Azóta a vírus mutálódott?

SC: A vírusok általában mindig változnak. Bizonyos mutációk az RNA-vírusoknál gyakoribbak, mint a DNA-vírusoknál. A herpesz-vírus, mely egész életünkben bennünk marad, egy jól kivizsgált vírus. Az RNA-vírusok, mint az új koronavírus is, többször mutálódnak, de az nem jelenti föltétlen azt, hogy kórokozóvá válnak, vagy könnyebben terjednek. Máig nincs utalás arra, hogy a covid-19 mutálódott volna. ("Coronavirus is mutating - does is matter?" nature.com, 2020. 09. 16., RS). Világszerte 4000 genom-szekvencia van az adatbankokban tárolva (pl. GenBank), így valós időben követhetjük a vírus változását.

bpb: Miben különbözik a SARS-COV-2, a SARS-COV-1 és a MERS-COV?

SC: Mindegyik a koronavírusok családjába tartozik. Közülük sok az állatokban, pl. denevérekben fordul elő, ezek közül néhánynak sikerül az emberre is átugorni. Ilyen utoljára a sars 2002-es kitörésekor történt és most újra. A jövőben is számolnunk kell azzal, hogy rokon koronavírusok az embert, mint gazdát megtalálják és ezt nem sikerül megakadályoznunk. Ezért csak óvatosan a vadállatokkal.

bpb: Vannak más példák arra, hogy a vírus-átragadások a vadállatok életterének szétrombolásából erednek?

SC: Tipikus példa az ebola vírus. Itt az ember letarolta a vadállatok élettereit, amikor ültetvényeknek csinált helyet vagy tömeges állattenyésztésnek. Ezért sikerül a kórokozóknak, melyek lezárt ökorendszerben élnek, emberre vagy haszonállatra átragadni és fertőzőláncot elindítani. Épp ezekben a hetekben (2020. ápr.RS) jelentettek új ebola-eseteket Kongóban.

bpb: Tehát virológiai kockázat, ha esőerdőket irtanak ki, melyek a vadállatok utolsó nagy élőhelye?

SC: Mindenütt, ahol vadállatokat szorítanak ki ősi életterükből, majd ezek új területekre kényszerülnek, új, eddig sosem létező kontaktusok keletkeznek és ebből lesz a probléma. Ember és állat verseng a szűkülő forrásokért. Mi, emberek, világutazó rekorderek vagyunk, alig maradt még tőlünk érintetlen terület a Földön. Az árukereskedelem mindenhová betör. Nyilván sok mindent nem lehet visszacsinálni eredeti állapotába, de a természet figyelmeztetett bennünket, jobb, ha csínján bánunk vele. Föl kell készülnünk a nagy járványokra, nem szabad alábecsülnünk a vírusokat.

bpb: Nem a vadállatkereskedelem a kockázat, melyet könnyű lenne szabályozni?

SC: A vadállatkereskedelem és a vadállatpiac nagy probléma, mely régiókban kulturálisan erősen be van ágyazva. Pl. a hagyományos kínai orvoslás sok vadállat-forrást vesz igénybe. Kulturális szokásokba belenyúlni hosszú és fáradtságos vállalkozás, bizonytalan sikerrel. A tilalom az illegalitásba szorítja az állatkereskedőket és folytatódik az üzlet. Ezért más eszközökhez kell nyúlnunk, pl. gyanús esetekben gyorstesztekkel fölfedni a kórokozók terjedését.

bpb: A klímaváltozás virológiai kockázat Németország számára?

SC: Ezt éljük át ismét újra. A nagyon enyhe tavasz és a még melegebb nyár kedvez a zoonitikus kórokozóknak, különösen azoknak, melyeket a dalos szúnyog terjeszt olyan régiókban, ahol ezek a szúnyogok még nem fordultak elő. Ma nálunk olyan szúnyogfajok terjednek, melyek régen csak délen éltek.

bpb: Ez annyit jelent, hogy a Dél betegségei most Németországban is jelentkeznek?

SC: Pontosan. Pl. nézzük az usutu-vírust. A dalos szúnyog terjeszti más vírusokkal egyetemben, egyre inkább. Ezek a szúnyogfajok az intenzív árú- és személyforgalommal kerülnek ide és kiszorítják a hazai fajokat. Bizonyos életterek megzavarása fertőző betegségek szaporodásához vezet, amelyben vadállatok vagy rovarok segítik a vírusok terjesztését.

bpb: Már beszéltünk a járványok globális kiterjedéséről. Trump a koronaválságban állította le a WHO pénzelését. Hogyan állunk a nemzetközi együttműködéssel?

SC: Világjárványoknál nemzeti szólóakciók nem vezetnek semmire. Ha minden ország csak magára gondol, a pandémiát nem lehet legyűrni. Ellenkezőleg, most a WHO-t kell annyira erősíteni, hogy világszerte hasonló forrásokat vehessünk igénybe, dignosztikát és helyes védekezési stratégiát. A cél az legyen, hogy Szomáliában is olyan gyorsan reagálhassunk, mint Kínában.

bpb: Mik a konkrét intézkedések? A WHO csapatai is a helyszínen vannak?

SC: Részben. Természetesen a nemzetállamok is aktívak. Nem adják le egyszerűen a szuverenitásukat, de a WHO támogatja őket diagnosztikában, esetkövetésben, kezelésben és a kutatásban. Nézzük pl. a zika-vírust, ott orvosok és virológusok egyedül nem elegendőek. Entomológusokra, rovarászokra van szükségük, akik pontosan tudják, hogyan kell a dalos szúnyog ellen eljárni, milyen szereket, rovarirtókat szabad bevetni, anélkül, hogy az ökorendszer károsodna. A feladat eléggé összetett. Ha mindehhez még a védőoltás is hozzájön, vagy a közéleti infrastruktúra korlátozása, már közgazdászokat is be kell vonni. Ők fölmérik a kihatásokat és ajánlásokat fogalmaznak meg. Egyik pandémia sem olyan, mint a másik, mert a kórokozók különbözőek. Bár a mostani koronavírus a régi sars-vírusokkal rokon, mégis lényeges eltérések vannak. Az eddigi sars-nál a virológusok abból indultak ki, hogy főképp kórházakban terjed. A koronavírusról tudjuk, hogy a fő fertőzési út a pre- és az aszimptomatikus fertőzöttektől ered - tehát azoktól, akik még nem betegek. Ez teljesen más védekezési stratégiát követel. Erre az One-Health-koncepció, mely több szakra épül - állatorvosokra, antropológusokra, közgazdászokra - abszolút célravezető eljárás.

bpb: A neves epidemiológus, Larry Brillant, mondta egyszer: A vírus-kitörések elkerülhetetlenek, de a pandémiák megelőzhetők. Így van?

SC: Igen. A mai világban a vírusok emberre való átlépését elkerülni nem tudjuk. Mit tehetünk, ha ez megtörténik? Azonnal reagálnunk kell, földeríteni a fertőzötteket, a betegeket gyorsan és szakszerűen kezelni, hogy ne keletkezzenek fertőző láncok, amik aztán követhetetlenek. Ha mindezt nem tesszük, azt kapjuk, amit most: egy világjárványt.

bpb: Tehát mit kell tennünk, hogy a jövőben megakadályozzuk a pandémiákat?

SC: Egy előrejelző riasztórendszer kell, mint a szökőárnál. A koronavírusnál túl sok idő telt el, míg az államok reagáltak. Bár a vírus terjedésének figyelmeztető jelei mutatkoztak, mégsem mondták le a tömegrendezvényeket, karneválokat, futballmérkőzéseket. A gyors reakción kívül világszerte lehetővé kell tenni az új kórokozók azonosítását, a betegek gyors és helyes kezelését. Ebben a nemzetközi szervezetek és erősítésük az első helyen kell, hogy legyen: a WHO, de az Európai Járványvédő Hivatal (ECDC) is. Ezeket az utóbbi években inkább elhanyagolták. Európában is óriási különbségek vannak diagnosztika és kezelés tekintetében. Hasonlítsuk össze a német egészségügyi rendszert a spanyollal, az olasszal - de az USÁ-n belül is nagyon különböző a felkészültség.

bpb: Mi Németország feladata a világjárványok megelőzésében?

SC: Németország támogatja az ECDC-t és a WHO-t is. Mint trópusorvos jól tudom, hogy az afrikai országokban sokat segítünk, pl. mozgó laborokkal, hogy gyorsan a helyszínen diagnosztizálhassunk, úgy az ebola, mint a covid-19 esetében is.

bpb: Milyen szerepet játszik a környezet állapota és a klímaváltozás a nemzetközi járványvédekezésben?

SC: Sokaknak nem világos, mért függ össze ilyen szorosan az ökorendszerek szétzúzása és a fölmelegedés a világjárványok kitörésével. Környezetünk masszív szétrombolása szörnyű következményekkel jár. Ez a pandémia nem valami tőlünk független természeti katasztrófa, amely csak úgy ránk tört. Tanulnunk kell belőle, azt, hogy a természettel óvatosan kell bánnunk. Én néhány halálos vírussal foglalkozom, azzal, honnan erednek, hogyan hatnak és hogyan lehet őket megfékezni. Tudom, ha nem változtatunk a magatartásunkon, előbb-utóbb sokkal veszélyesebb világjárvánnyal lesz dolgunk, mint a mostani.

bpb.de, 2020.4.29.

(A sorozat további cikkei:

Koronavírus: *Mik a pandémia szociális következményei? 2020.4.9.

*Melyek a munkapiacra való kihatásai? 2020.5.15.

*Melyek a pandémia gazdasági kihatásai? 2020.5.18.)

 

SÖTÉT NAPOK JÖNNEK J. Farrar, infektológus

Dr. Jeremy Farrar évtizedek óta foglalkozik fertőző betegségekkel. 2004-ben fölfedezte a madárvírus H1N1 újbóli kitörését. 2013 óta a tudományt támogató Welcome Trust alapítványt vezeti, előtte a trópusi betegségek professzora volt az Oxford-i egyetemen. 2017-2019-ben a Bundesregierung világegészségügyi stratégia-tanácsadója volt.

ZEIT ONLINE: Farrar úr, egy éve, hogy egy ismeretlen kórokozó, új koronavírus pandémia veszélyéről beszélgettünk. Most bekövetkezett. Meg van lepődve?

JEREMY FARRARI: Ezt kérdeztem magamtól, többször is. Tudtam, hogy amit ma látunk, be fog következni. A pandémia veszélye megnőtt. Az ökológiai változások a vadállatok és az emberek közelségéhez vezettek, tovább folyt a városiasodás, az emberek többet utaznak. De ha őszinte akarok lenni, azt nem vártam, hogy a pandémia még az én életemben be fog következni. Még decemberben sem tudtam elképzelni, hogy a vírus 100 nap alatt ilyen katasztrofális méretekben képes lesz az egész világon elterjedni. (Ugyan mit vártunk a globalizáció után? A pénz jöhet, a vírus nem?RS20IV28)

Z: A világnak nem sikerült lefékeznie, miért?

F: Bár már az emberiség hasonlókat átélt – spanyol nátha, malária, pestis – a mostani járvány rendkívül gyors terjedése egyedülálló.

Z: Ebből következik, hogy a járvány kivédői gyorsabbak kell, hogy legyenek a vírusnál.

F: Igen. Ezen kell magunkat mérni. Képesek vagyunk-e gyorsan, tömegesen tesztelni, fertőző osztályokat, klinikai berendezéseket üzembe helyezni és a nyilvánosságot informálni – mindezt gyorsabban a vírus terjedésénél. Ha továbbra is a meredek görbe után futunk, nehéz lesz győzni. Ezt már többször láthattuk, legutószor a 2015-ös ebolánál, amikor nem sikerült megállítani. A járvány fölgyorsult, elszáguldott mellettünk és a végén ott volt 11 000 halott.

Z: Még valami teszi a COVID-19-et ilyen veszélyessé. Sokszor olyanok terjesztik a vírust, akik semmilyen vagy csak kevés tünetet mutatnak (New England Journal of Medicine, Gandhi et al., 2020). Mégis megpróbáljuk az egész járványt, lehetőség szerint, komplett elfojtani. Volt már ilyen?

F: Van néhány ilyen kórokozó, a TBC is ilyen. A fertőzöttek csak erős tünetek után fordulnak orvoshoz. De teljesen hasonló járvány még soha nem volt. Elképesztő, milyen hosszú ideig fertőznek a tünet nélküliek. És a betegség súlyossága is rendkívül különböző: lehet nagyon enyhe és halálos is. Mindez megnehezíti a járvány leküzdését.

Z: A gripa vírusa is terjedhet tünet nélkül (Lancet Respiratory Medicine: Hayward et al., 2020). Ennek kezelése azonban más, mint a koronavírusé. A gripahullám következményeit próbáljuk meg enyhíteni, ahelyett, hogy teljesen megállítanánk.

F: Így van. Gripánál azt tanácsoljuk, aki betegnek érzi magát, maradjon otthon. Vannak tesztjeink, kezelési lehetőségeink, még védőoltásaink is. Ilyenek a koronavírusnál még nincsenek. Kezdettől fogva hiányzik a jó teszt, hatékony gyógyszer még mindig nincs és védőoltás sem. És még egy különbség van az influenzához képest. A szezonális influenzánál a népesség bizonyos mértékben immunis, mert ezen már sokan átestek. A test gyorsabban eliminálja a kórokozót, így az nem marad sokáig fertőző. A COVID-19-nél, úgy tűnik, nincs immunitás. Nincs keresztimmunitás, tehát védelem azoknál, akik egy egyszerű nátha koronavírusos fertőzésen már átestek.

Z: Sok ország ezért próbálja mindkettőt: egyrészt lefékezni a vírust, másrészt enyhíteni a károkat, pl. a kórházak kapacitásának emelésével, nagy mennyiségű védőöltözet biztosításával az ápolóknak, orvosoknak?

F: Igen. Most helyes mindkét stratégia – containment és mitigation – melyek a kitörés ellenőrzésében történelmileg el voltak egymástól választva.

Z: Akkor mért különböznek sok ország eljárásai?

F: Minden országnak meg kell találnia a saját útját. Egyes dolgokat meg lehet tanulni a tankönyvekből és a lezajlott epidémiákból. Ám most egy újszerű fertőzéssel állunk szemben. Ezért nincs egy megbízható alaptudás. Hiszem, hogy ilyen pillanatban a lényegesre kell koncentrálnunk. Az alapvető járványtan és a közegészségügy egy jó kiindulási pont.

Z: Mit ért pontosan lényeges alatt?

F: Nézzük meg Dél-Koreát. Eddig nagyszerűen jártak el. Ezt mondták: Amíg nem ismerjük jobban, ezt a fertőzést ugyanúgy kezeljük, mint minden más veszélyes fertőzést. Olyan sok embert olyan gyakran tesztelünk, amennyire csak lehet. A kontaktszemélyeket maradéktalanul kiderítjük és karanténba küldjük. És gondoskodunk a betegekről. Mindez egyszerűen hangzik, de nagyon nehéz megszervezni.

Z: Dél-Koreának van tapasztalata...

F: Pontosan. 2015-ben átéltek egy MERS-kitörést. Ez a COVID-19-hez nagyon hasonló vírus. Akkor Közel-Keletről berepült egy fertőzött és megfertőzött 200 embert, amint klinikáról klinikára járt. Dél-Korea számára ez egy rendszerösszeomlás volt. Az esetet földolgozták és reformálták a járvány-védekezést. Ma létezik egy összefüggő, nem fregmentált, nem nacionális válasz betegségkezelésre. Dél-Korea, talán Új Zéland és Németország mellett, az egyetlen ország, ahol, úgy tűnik, valóban sikerült lenyomni a fertőzésgörbét.

Z: Némely országok és szakemberek úgy vélik, helyes lenne egy lassú, ellenőrzött átfertőzés.

F: Kétlem. Túl keveset tudunk. Egy nyájfertőzés eléréséhez a népesség 60-70%-a immunis kell, hogy legyen. Ettől azonban nagyon, nagyon messze vagyunk. Még azokon a területeken is, ahol széleskörű a fertőzés és összeroppant az egészségügy. Ellentestek keresésénél csak kevésre bukkantak.

Z: Egyesek javasolják, a reprodukciós rátát kissé 1,0 alá beállítani, ekkor egy ember kevesebb, mint egyet fertőz meg és ezzel egy lassú nyájfertőzést érhetünk el, anélkül, hogy az egészségügyet túlterhelnénk.

F: Ekkora érték nem lenne elég alacsony. Csak egy szikra, a teszt-infrastruktúra rövid idejű összeomlása és máris 1,3-1,5-nél lennénk, meredek emelkedésnél, ami egy ismételt lockdown-t vonna maga után. Ilyen csiki-csukit, hetente, havonta nem bírna el a társadalom. Ezért a legjobb stratégia, az R-t annyira lenyomni, amennyire csak lehet és közben tanulni Dél-Korea, Szingapúr, Németország példáján. Végtelen sok tesztelésről kell gondoskodnunk. Kontaktusokat kell követnünk és föl kell készítenünk az egészségügyet. Az emberekkel meg kell értetnünk, hogy enyhe tüneteknél maradjanak otthon – ugyanúgy láz, izomfájdalom, fejfájás esetén is. És míg mi mindezt tesszük, valódi kiutakat kell keresnünk.

Z: Ez sok munkával járhat. Ugyanakkor sokan gyorsan ki akarnak jutni a lockdown-ból.

F: Érthető. Ez is fontos, mert a lockdown következményei súlyosak. Kihat az emberek lelki egészségére, de az egészségügy leterheltsége folytán, régi betegségeikre is. Az emberek félnek orvoshoz fordulni. A rákos és a cukorbetegek ellátása alulmaradhat. Több klinika jelzi, hogy kevesebb a mellfájdalom panaszú beteg. Lehet, ők szívinfarktust hordoznak. És természetesen a lockdown a gazdaságra is pusztító hatással van, amely visszahat az egészségügyre.

F: Már most láthatjuk, hogy sok országban az elhalálozás az év első hónapjaiban jelentősen az átlag fölött van. Egyrészt az emberek direkt a COVID-19-től halnak meg, másrészt közvetett halálok is vannak. Melyik súlyosabb?

F: Nem tudom eldönteni. Ha becslést kellene leadnom, azt mondanám, hogy az erősen fertőzött államokban 60-70% hal meg a vírustól. Nemsokára többet fogunk tudni, ha megkapjuk a kórházi statisztikákat és az elhalálozási adatokat.

Z: Ön ismételten kiemeli, hogy az exit-terv a védőoltás. Mi lesz, ha a tudomány egyáltalán nem, vagy csak késve fog biztos és hatékony vakcinát kifejleszteni?

F: Én személy szerint hiszem, hogy lesz egy jó védőoltás. Mi ezért a Wellcome Trust-nál, január 12-én, amikor a vírus génszekvenciája ismertté vált, azonnal fölgyorsítottuk a vakcina kifejlesztését. 12 hónapon belül találni akarunk egy szert, amely legyengíti a jövő hullámokat, ha ez egy meglehetősen becsvágyó cél is. Ám igaz, nem szabad összes reményünket egymegoldásra helyezni. Ha a 80-as években, a HIV globális kiterjedésekor, csak egy védőoltásra tettünk volna, az katasztrofális lett volna. Mert 35 évvel később még mindig nincs ilyen. Ezért ugyanolyan lendülettel más stratégiákon is munkálkodnunk kell.

Z: Melyeken?

F: Jó tesztekre van szükségünk és jó kezelési stratégiákra, pl. hatékony gyógyszerekre. Jól megfigyelő rendszereket kellene fölépítenünk és az embereket rábírni a kézmosásra. Továbbá szociáltudományos kutatásra is szükségünk van. Amit most éppen teszünk, az egy szociális kísérlet. Igazán meg kell értenünk, az emberek mikor és miért változtatják magatartásukat.

Z: Ön magatartás-változtatásról beszél. Németországban is láttuk, hogy a reprodukciós szám kisebb lett, mielőtt a teljes shutdown jött. Az emberek szenzibilizálva voltak és megváltoztatták magatartásukat.

F: Nem hiszem, hogy személyes döntések vezettek volna az R0 drasztikus csökkenéséhez, mint ezt sok országban tapasztaltuk. Úgy gondolom, előírások kellettek. Mégis nagyszerű, hogy az emberek viselkedése az epidemiológiai görbéket ennyire megváltoztatta. És ehhez illik, amire a történelem bennünket tanít. A híres epidemiológus, John Snow, a XIX. században azonosított egy vízpumpát, amelytől a kolera eredt Londonban. De mielőtt Snow erre rájött, az emberek már kezdték kerülni a pumpát. Már korábban észrevették, hogy ott valami nem stimmel.

Z: De egyszeri magatartás-változtatás nem elegendő. Sok türelemre van szükség.

F: Igen, 2020-ban nekünk sok türelemre lesz szükségünk. Sok zavaró dolgot fogunk látni – Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában. Sötét napok fognak jönni, ha a 2. hullám el is marad. És akkor gyorsan, agresszívan, határozottan kell reagálnunk. Mert ha egyszer elveszítjük a kitörés feletti ellenőrzést, abból egy epidémia lesz, amit vadásznunk kell.

DIE ZEIT online, 2020. április 28.

 

NAGYON GYORSAN ELCSENDESEDNEK Egy ápolónő a lélegeztetésről

Svenja Vögeli (30) nyolc éve dolgozik egy bajor intenzív osztályon.

SPIEGEL: Milyen az állapota egy covid-páciensnek, mikor az intenzívre kerül?

Vögeli: Előtte nagyon gyorsan, nagyon rossz állapotba került. Erős légszomja van, de ezt többnyire nem kíséri nyugtalanság, félelem vagy pánik. Gyorsan csendesek lesznek. Olyan, mintha a tüdejükben egyszerűen nem történne gázcsere.

Sp: Ekkor mi az eljárás?

V: Azonnali intubáció, tehát mesterséges légzés. Más betegeknél, akik szintén nehezen lélegeznek és állapotuk romlik, még van egy kis idő. Ez a legnagyobb különbség.

Sp: Hogyan készülnek erre föl?

V: A covid-betegeknek előkészített szobákban készen áll egy kipróbált lélegeztető gép, a szükséges csövekkel, továbbá gyógyszerkészlet, katéter be- és kivezetésre. Utóbbit akkor készítjük elő, ha már ott a beteg és valóban intubálni kell.

Sp: Az Önök osztálya most mennyire megterhelt?

V: A 16 ágyból aktuálisan 12 foglalt, de vannak még tartalék lélegeztető gépeink is.

Sp: Tekintettel mindezekre, Ön föloldaná a vészhelyzetet?

V: Semmiképp. Túl korai lenne, azért is, mert a betegség nem fogható meg. Keveset tudunk, a lefolyások igen elérőek. Volt egy betegünk, aki 90 éves anyjánál fertőződött meg, aki kezdettől fogva a normálosztályon volt. 30 évvel fiatalabb lánya olyan beteg lett, hogy gépre kellett kapcsolni az intenzív osztályon.

Sp: Ha hoznak egy beteget az intenzívre, hogyan fognak hozzá?

V: Először monitoringre kerül, kivetítjük vérnyomását és pulzusát. Utána többnyire jön az intubáció. Végül „bekábelezzük”, kap egy központi vénakatétert, amin keresztül állapot-stabilizáló gyógyszereket kaphat. És csinálunk még egy tüdőröntgent is.

Sp: A beteg ebből mennyit vesz észre?

V: Még jön egy fejbólintás vagy fejrázás. Természetesen elmagyarázzuk neki, milyen kezelést kap. Elmondjuk, hogy most lefektetjük aludni, és géppel segítjük a légzését, hogy a tüdő gyógyulhasson. A legtöbbje bólint és hálás, hogy segítünk. Igazán nemet mondani ebben az állapotban már nem tudnak, ha akarnának sem.

Sp: Mennyire fontos a lelki támogatás ebben a helyzetben?

V: Ez az ápolás egyik legfontosabb feladata. Az orvos még egyszer beszél a pácienssel vagy telefonál a hozzátartozókkal. Ezekben a percekben nem hagyjuk egyedül a beteget, elmondjuk ismét, egyszerű szavakkal, a kezelést vagy csak egyszerűen fogjuk a kezét. Ha a mesterséges lélegeztetéskor mélyálomba merülnek, akkor is beszélünk hozzájuk. Pl. szólunk, ha bejövünk a szobába, vagy kimegyünk, vagy ha testhelyzetét változtatjuk. Sosem tudható, mennyi jut el a tudatalattijukhoz.

Sp: Reagálnak a betegek?

V: Néha kissé emelkedik a vérnyomásuk vagy a pulzusuk. De a covid-betegek erősen le vannak szedálva, hogy elviselhessék a lélegeztető csövet és az előírt hasrafekvést.

Sp: A hasra fektetés mért jó?

V: A cél a tüdő vérkeringésének és légáramlásának megkönnyítése, ezzel erősödik a légcsere. Minden más tüdőelégtelenségnél is ugyanígy járunk el.

Sp: Mit jelent az olyan páciens ápolása, aki gépre kerül?

V: Kezdetben óránként csinálunk vérgáz-analízist, adott esetben változtatjuk a légnyomást, a légzésritmust és az oxigéntartalmat. Ezenkívül gyógyszereket adunk be, mosdatjuk és gondozzuk a pácienst, időnként elforgatjuk, hogy elkerüljük a fölfekvést. Egy műszak alatt szem-, orr- és szájápolást is végzünk, a lélegeztető csövet átrakjuk a másik szájszegletbe. És természetesen figyeljük az értékeket a kijelzőn; pulzusát, vérnyomását, oxigén-telítettségét. Szolgálat előtt beállítjuk a riasztási határokat, hogy időben értesüljünk, ha az értékek romlanak, vagy ha a beteg elkezd rálélegezni.

Sp: Ez előfordulhat?

V: Igen, de nem kellene. Épp hasfekvésben mélyen kell aludniuk, semmit ne észleljenek és engedjék magukat probléma nélkül lélegeztetni. Ezt biztosítandó, minden ébredő jelre ügyelünk, pl. mozgásokra.

Sp: Lehet egyáltalán ilyen beteget magára hagyni?

V: Néha el kell hagyni a szobát, gyógyszert fölszívni vagy pótolni. De van egy központi monitorunk, amelyen az összes páciens értékeit láthatjuk. Ezenfelül a covid-szoba folyosóján van egy egyféle babytelefon, hogy rögtön reagálhassunk, ha egy lélegeztető gép riadóztat vagy kiürül egy infúzió.

Sp: Egy ápoló hány beteget láthat el egyszerre?

V: A covid-betegeknél kettőt maximálisan. Többet nem is lehet. Egyrészt mert ők teljesen intenzív gondozásra szorulnak, másrészt belépéskor mindig védőmaszkot kell föltennünk. Ez nagyon sok időt vesz el és az FFP -maszkokban, védőszemüvegben dolgozni rendkívül megeröltető. Amikor egy beteget leválasztunk a gépről, még 1:1 gondozás is szükséges lenne, de ez sajnos nem realizálható.

Sp: Hogyan működik a „leszoktatás”?

V: Kezdhetjük többféleképpen. Többnyire először csökkentjük az altatókat és várunk. Mutat a beteg ébredő jeleket? Látunk grimaszolást? Kezd saját lélegzése beindulni? A cél, megtalálni az egyensúlyt. A páciens kellőképp ébren kell, hogy legyen ahhoz, hogy önállóan lélegezzen, ugyanakkor kapjon még elég gyógyszert, hogy a stresszt elkerülje.

Sp: Hogyan reagálnak a betegek, amikor fölébrednek?

V: Gyakran nem várható el céltudatos reakció, nem ébrednek föl egyik pillanatról a másikra. Némelyek még napokig egy közbenső világban akadnak fent, mivel a testnek időre van szüksége, hogy a beadott szereket lebontsa. Sokan magas vérnyomással, gyors pulzussal reagálnak, izzadni kezdenek, a lélegeztetés ellen nyomnak vagy a lélegeztető csőhöz kapkodnak. Ez az ápolót nagyon igénybe veszi.

Sp: Ugyanakkor meg kell tanulniuk, ismét önállóan lélegezni.

V: Pontosan. Mi megkíséreljük a beteget a géppel összhangban egy spontán légzésmódba segíteni, tehát visszaállítani az önálló légzést.

Sp: Milyen szerepet játszik eközben a psziché?

V: Sok begyógyszerezett betegnek egyszerűen csak szüksége van valakire az ágya mellett, aki a légzésre biztatja. Ezt én „cheerleading”-nek nevezem. Másokat nyugtatni kell. Különösen nehéz, ha a páciens nem beszéli a nyelvedet és nem tudod neki elmagyarázni, hol van és mi történik vele.

Sp: Meddig tarthat ez a vissza-szoktatás?

V: Ez a beteg korától és az eltelt napoktól függ. Fiatal emberek, akiknek nincs más betegségük, egy-két nap alatt helyre zökkennek. Idősek azonban, akik több idült betegségben szenvednek és légzőizmaik gyorsan legyengülnek, a visszaállás napokig, sőt hetekig elhúzódhat. Sokan nem képesek ismét folyamatosan lélegezni vagy más komplikációk miatt ismét intubálásra szorulnak. Ez több covid-betegnél előfordult már. Akinek az oxigénhiány miatt veséje sérül, dialízisre szorul.

Sp: Többet talán nem is lehet egy betegért megtenni.

V: Ez gyakran tényleg a maximum, ám nekünk, szakápolóknak, ez sikerélményt is jelenthet. A legfiatalabb covid-páciensem 35 éves volt. Idült tüdőelégtelenséggel érkezett és visszahoztuk.

SPIEGEL online, 2020. április 30.

Amikor egy kölni kórházban, a műtét után fölébredtem, egy órát reszkettem a kihűléstől. Bordámból raktak át egy porcot az orromba. Elborzadtam, amikor megtudtam, hogy egy géptől függött az életem. Csúcs-kondícióval feküdtem be és másnap járni sem bírtam. Mindenkinek át kell élni ilyesmit, hogy vigyázzon az egészségére? RózsaS

 

A VÍRUS VÁLASZ ÉLETMÓDUNKRA Bernd Scherer/FAZ

A járvány szembesít bennünket életmódunk következményeivel és a természethez való viszonyunkkal. Hibáinkból tanulnunk kell.

Nem földönkívüliek

A covid-19 egyre jobban fészkeli be magát életünkbe és megváltoztatja hétköznapjainkat. Ilyen helyzettel, itt, Közép Európában még nem volt dolgunk. Leírásához még nyelvünk sincs. Nem ritkán vírus elleni "háborúról" beszélnek. De valójában ki-mi ez az ellenség?

A vírusok is részei élővilágunknak. Örökítőanyagunk jelentős része fölszabdalt vírusokból áll. Az élet és az evolúció története tehát a vírusok története. A tudomány a vírusokat nem tartja valódi élőlényeknek. Bár a tény, hogy képesek szaporodni, erre utal, de ehhez egy vírusgazdára van szükségük. Osztódásukhoz, sokszorozódásukhoz saját programjuk van, de nincs saját anyagcseréjük. Így tekintve nem önállóak és nem számítanak élőlényeknek, tehát megölni sem lehet őket - csak szaporodásukat leállítani. Gazdaélőlény nélkül nem képesek létezni. A koronavírus gazdái emberi sejtek és a továbbiakban az emberi életmód, gazdasági cserefolyamatok, politikai struktúrák lesznek a vírus közvetítésének tulajdonképpeni médiumai.

A bolygó ember általi transzformációja: az antropocén

Az ember nemcsak a planétát transzformálja, hanem egyensúlyából is kibillenti. Ezt mutatja a Föld-paraméterek változása is. A CO2-fölgyülemlés, a tengerek savasodása egyidejű a vízfogyasztás, a műanyagtermelés növekedésével.

A vírus rohamos szaporodása és átadása ezen antropocén világ szerkezetét és hiányosságait hozza felszínre, próbára téve az egész világot. Szembesít bennünket életmódunk következményeivel.

A lokális orvosi infrastruktúrák sok helyen összeomlanak. Ezért milliárdokért időt vásárolunk magunknak, amely megengedi, hogy adekvát megoldásokat fejlesszünk ki, egzisztenciánk biztosítására.

Alapvető probléma, hogy ezek közül az antropocén folyamatok közül sok közvetlenül nem érzékelhető, ezért nem is készül kivédésükre stratégia. Ez a mértékhatással kapcsolatos. Aszályt és esőt megélünk ugyan, de hosszabb időre elhúzódó klímaváltozást nem. Távutazásokat teszünk, de föl nem foghatjuk, mit jelent a bolygóra nézve, amikor naponta 200 000 repülőúton emberek milliói utaznak. A mobilitás rendkívüli fölgyorsulása, repülőutak az Atlanti óceánon át vagy Távol-Keletre, részei a fölgyorsult gazdasági cserefolyamatoknak. Épp ezek a mobilitásszerkezetek szolgálnak a vírusok szállítóeszközéül.

Az általunk kiváltott válsághelyzet kompenzálására óriási pénzeszközökre lenne szükség. Az utóbbi évtizedek tudásszerzése technológiai alkalmazhatósága és jövedelmezősége szerint történt, nem pedig a társadalom üdvössége érdekében. E közben olyan szerkezeteket hoztunk létre, melyek a jövőnket veszélyeztetik.

A technológia csapdájában

Antropocén világunk gigantikus technikai infrastruktúrákra alapszik, melyek az egész Földet behálózzák. Ezek repülőterek, autópályák, vasútvonalak, olajvezetékek; szállítóláncok különböző termelőhelyek összekapcsolására, digitális infrastruktúrák a bolygót átívelő kábelhálózattal és szerver-rendszerekkel.

Ezeket az infrastruktúrákat egyre jobban digitális hálózatokba kötik be, így egy saját szféra, a technoszféra alakul ki. Ez rendkívül tőkeintenzív és a gazdasági hatalom koncentrálódásához vezet.

Mindez két konzekvenciát eredményezett, amit a vírus hozott napvilágra. Az infrastruktúra költségei, melyeket az antropocén gyorsító jelenségek fölemésztettek, más területekről lettek elvonva, melyek ezen fejlődés számára nem számítottak produktívnak. Egy ilyen ág az egészségügy, mely szinte minden országban fölkészületlen volt a pandémiára. Ehhez jön, hogy a vírus első terjesztői a globalizált világ aktorai voltak, akik gazdasági vagy turisztikai célokból kontinensek között utaztak.

Ám a járvány a Dél lakosait is sújtja, akik ezekből a folyamatokból nem profitáltak. Eszközük a védekezésre alig van. Sokan a gazdasági krízis miatt elvesztik munkájukat. Napszámosok nem utazhatnak szabadon és jövedelem nélkül maradnak. Aki az elégtelen ellátás ellenére sem lesz beteg, annak az összeomló gazdaság miatt kerül megélhetése veszélybe. Bár a politika átveszi az irányítást a gazdasággal szemben, de saját globális felelősségét nem vállalja föl.

Ahelyett, hogy a legkeményebben sújtott globális Déllel vagy Dél-Európával új szolidaritás-formákat keresne, Észak egyre inkább bezárkózik. Nacionalisták a valódi okok kiforgatásával úgy próbálnak politikai hasznot húzni, hogy a polgárokban régi fertőző betegségek metaforáinak fölélesztésével félelmet keltenek. A régi rasszizmus azonban csak gyilkos retorikát szít föl és a határok lezárását követeli. Itt merül föl újból az igazságosság hiátusa, mely más antropocén jelenségeknél is, mint a klíma, alapvető problémát jelent. A legjobban szenvedők nem kiváltói a folyamatoknak.

Úgy nemzeti, mint nemzetközi síkon az igazságosságot helyre kell állítani. Ilyen politikai átértékelés nemcsak Németországban folyik, de sajnos másutt is csak a saját lakosság javára. Milliárdokat adnak ki beteg és idős emberek megmentésére - belföldön. Ez a globális igazságosság problémáját nem fogja megoldani.

Nincs olyan hely, ahová a vírus elől elmenekülhetünk

Az antropocén olyan világ, amelyen kívül - a világűrt nem számítva - nincs másik világ. A bolygó transzformációjával mi magunk is részesei vagyunk a történetnek. Azt a világot állítjuk folyton elő, amelynek azután ki vagyunk téve. A vírust, a mobilitásnak köszönve, a mindenhová széthordjuk a bolygón. Így nincs biztonságos hely sehol. Tetteinket és gondolkodásunkat ezen folyamatok immanens részeiként kell, hogy fölfogjuk. Az az idea, hogy tudásunkkal a világot uralhatjuk, puszta illúzió.

Megfigyelő-állam fenyeget?

Ezek a struktúrák időközben olyan komplexitást értek el, hogy ellenőrizhetőségük alól kicsúsznak, szabad tereinket, jövőnket beszűkítik. A krízis tetőpontján bejelentkezik a keménykezű állam, növekvő jogosultságokkal. Félő, hogy polgárait nemcsak védi, hanem meg is figyeli és ellenőrzi. A szükségállapot állandósulhat. Kínában láthatjuk, hogy a mobilitás és a technika eluralkodása minden életterületen káros jelenségeket produkál és ez minden szociális mozgás teljes megfigyelését és ellenőrzését teszi szükségessé - látszólag.

A fogyasztói társadalom kirabolja a forrásokat

A nyugati modernitás azt ígérte hosszú ideig, hogy minden ember szabadságát és autonómiáját garantálja. Ám az autonómia-ígéret ára a természet szabad prédává való kinyilvánítása volt. Ennek feltétele volt, hogy sok déli állam a gazdasági akkumulációból ki volt zárva. Nem tartoztak a civilizációhoz, hanem kiaknázandó természetként kezelték őket.

A XX. század második felében fogyasztói társadalmak alakultak ki, amelyeknek az eredeti szabadság-ígéret egyre inkább a korlátlan fogyasztáshoz való jogként került értelmezésre. A modernitás autonómia-projektje támadás a bolygó és az élet ellen. A védprojekt, az egyén szabadságának a védelme egyre inkább, mint expanzió-projekt lepleződött le, mely egész életvilágunkat transzformálta.

A lehetőség, hogy minden egyes ember, minden évszakban minden elképzelhető terméket megvásárolhat, mindenhová utazhat, a "great acceleration" alapvető hajtóerejévé vált. Az egyének kiprovokálták az állandó növekedést. A fogyasztói társadalom logikái nyomán a fogyasztók a bolygó nyersanyag-forrásait kirabolták és a bolygót a katasztrófa szélére sodorták.

A vírus szerepe

A vírusok is részei élővilágunknak.

Bár itt a természettudományos tudás a vírus hosszútávú jelentős szerepéről, mi ezt világunk állapotánál negligáljuk. Ezt a tudást a fogyasztói világmodellünkből a szélre szorítjuk, mert nem passzol a logikánkba. Nem fejlesztettünk egy olyan szenzóriumot arra, hogy ott egy olyan világ létezik, amely a miénkre alapvető. (?? A vírusvilágra gondol?RS20XI24). Ezért a koronavírus terjedését úgy fogjuk föl, mint földönkívüliek támadását. Mivel nem fejlesztettünk ki eljárásmódokat fogyasztói életmódunk ún. peremfeltételeire, kénytelenek vagyunk irdatlan összegeket bevetni ezen féktelen életmódunk kompenzálására.

A vírus, mint kihívás

A klímaváltozás következményei, melyeket eddig kollaterális károkként kezeltek, válthatják ki a következő krízist. Mivel ez a drága válságkezelés nem folytatható a végtelenségig, más kiutakat kell keresnünk. A pandémia kihívása: új életmodellek fejlesztése. Praktikákat, gondolkodási formákat - az élet és az együttélés egész ábécéjét kell kitalálnunk. Ez álljon adni-kapni-ból, a világra való hatásból, gondoskodásból. Az egyéneket nem magányos monádoknak fogjuk föl, hanem olyan lényekként, akik a viszonyok komplex világába vannak beágyazva. Hogy ezt az anyagi és szociális világgal való adni-kapni csereviszonyt, mint dinamikus egyensúlyt fenntartsuk, nem lehet csak saját érdekeinket érvényesíteni. Egyidőben szenzóriumot kell fejleszteni mások és a világ felé. A személyes kibontakozás mellett a szolidaritás nem maradhat el. Ezekből kiindulva mikroökonómiákat és politikákat kell létrehozni. Új térpolitika kell. Kis, decentrális, helyi és regionális egységek kellenek, melyek minden aktor számára közös tapasztalati teret is jelentenek. Ezek a tapasztalati terek - köszönve a digitális kommunikációnak - világszerte hálózatba köthetők. Ám ez a hálózat ne platformok által szövődjön, hanem olyan szerkezeten át, mely a felhasználókat direkt összeköti, hogy a kommunikáció decentrális jellegét megőrizzük. Az ilyen gazdasági és politikai struktúrák relációk logikájára épülnének és nem olyan léptéklogikára, melynél csak a lehető legnagyobb darabszám a cél, az egyre több profit. A relációlogikában egyenértékű egységek lépnek föl, melyek lokális stratégiákat követnek, állandó csere közeben.

FAZ, 03.05.2020. Leben im Anthropozän.

 

DÜH ÉS ŐRJÖNGÉS A KARANTÉN ELLEN Stuttgart, Berlin: Két szüzet az ágyukba? – RózsaS

Piactereken és a neten heccelik a népet a korlátozások ellen. Konteó-gyártók, szélsőséges balosok és jobbosok rájátszanak a polgárok bizonytalanságára és mérgezik a vitát. Ez gyorsítja a lazítást.

A Pegida is otthon marad („patrióta européerek”). 6 évig, minden hétfőn masíroztak Drezda belvárosában, hogy megállítsák a „Nyugat iszlámosítását”. Most a járvány miatt csak mini-demók engedélyezettek: 50 fő, azok is egymástól 2 m távolságra, rácsos kerítés mögött. A Pegida-vezér, Lutz Bachmann, ezt inkább kihagyja. Ehelyett videó-livestream-on uszít, repertoárját kibővítve, most a korlátozások ellen - a migránsokat és az iszlámot kissé visszafogva. A szélső jobb rugalmas, egy a fő: Merkel húzzon el. Nagy mozgósítási potenciált lát az emberek dühében, amit a korlátozások, a szociális és gazdasági következmények kiváltanak. „Valami mocorog Németországban, még odaát, Nyugaton is kezdenek ébredezni.”

És valóban: országszerte egyre többen tiltakoznak a kormány ellen, nemcsak a megszokott pegidások. A vírus olyan embereket is egyesít, akikben eddig nem volt egymással semmi közös: szélső-jobbosok, oltásellenesek, antiszemiták, konteósok, balos radikálisok, régi autonómok és ezotérikusok. És tök normál polgárok, akik eddig kerülték a politikát. Május 6-án, kb. 400 ilyen vonult föl a Bundestag elé Berlinben. Stuttgartban, május 2-án, 4000 tüntető alkotta az eddig legnagyobb korona-demót. Néhány tucatjuk több kisvárosban is összegyűlt. Tettlegesség is volt, rendőrök és újságírók ellen. Berlinben rátámadtak az ARD és a ZDF stábjára. Egy beadványban kezdeményezték egy új, tábor-átívelő párt alapítását, „Widerstand2020” néven.

Az interneten vad összeesküvés-elméletek terjednek nagyban. Influenszerek, mint az énekes Xavier Naidoo, a showszakács Attila Hildmann, az énekesnő Senna Gammour corona-fake-new-oket terjesztenek közösségi oldalakon. A WHO „infodémiáról” beszél, német biztonsági szakértők korona-információs háborútól tartanak. Orvosok és virológusok (Christian Drosten, Charité Berlin) nyílt levélben fordulnak a tech-óriásokhoz, hogy keményebben lépjenek föl az álhírek ellen. Oroszbarát médiumok fake new-okkel próbálják a demokráciát destabilizálni. Ehhez szélső balosok és AfD rajongók is csatlakoznak, hogy összepaktáljanak és a klasszikus polgári miliőt is bevonják. Bár még elég szervezetlenek, sok embert visznek ki az utcára.

A tiltakozások a politikusokra is kihatnak, a héten föloldott korlátozások részben a dühös tüntetőktől való félelemre vezethetők vissza. „Ebben az a veszélyes, hogy ezek a tüntetők olyan embereket is elérnek, akik valójában szilárd alkotmánytisztelők.” - mondja Andreas Geisel, SPD, az ún. higinénés tüntetésekről. „Ők aztán beállnak az összeesküvés-elméletek terjesztői közé.”

Ám a miniszterelnökök között némelyek tartanak a közhangulat-váltástól, ezért kértek további lazításokat a szerdai megbeszélésen Merkel-nél. Egy hete ez még szóba sem jöhetett.

Dehát kik is ezek az emberek, akik most ezt a politikát tolják? A válasz Stuttgart-ban keresendő. 10 éve itt indultak el vehemens tiltakozások a Stuttgart21 mélypályudvar építése ellen. Nem balos radikálisok, hanem gazdag polgárok protestáltak, akik életminőségüket féltették. Ma hasonló a helyzet. Május 6-án a Markplatz-on több száz ember gyűlt össze, „figyelmeztető alkotmányőrködés” ürügyén, a „Querdenker711” fölhívására. Nemcsak notorikus Merkel-gyűlölők és oltásellenesek gyűltek itt össze, hanem olyanok is, akik elvesztették munkájukat. Egyedül nevelő anyák, zárva tartó vendéglősök jöttek, akik a korlátozásokat aránytalannak tartják. Tiltakoznak az „állami önkény” ellen, az „alapjogok visszaállításáért” vagy a Stuttgart-i éjszakai élet megmentéséért demonstrálnak. (És két szüzet az ágyukba? RS20V13).

A biztonsági hivatalok épp emiatt a miliő-keverék miatt aggódnak. Észlelik, hogy alkotmányellenesek kapják föl a témát. „Extrém csoportok saját ideologikus narratíváik terjesztésére és erősítésére használják föl a tüntetőket” - áll egy bizalmas belügyi papírban. A türingeni belügyminiszter, Georg Maier, SPD, társadalmi hangulat-átcsapást vél látni. Míg a járvány elején a konzekvens intézkedéseket a lakosság üdvözölte, mára sokak szembefordultak „Azok ellen, ott fent”. Maier a témát a következő belügyminiszter-konferenciájának napirendjére akarja tűzni. „Ha az emberek kritizálnak, az rendben van, végülis az alapjogok korlátozásáról van szó. Ami riadóztat, hogy szélsőségesek kaparintják meg a mozgolódást.” Az is nyugtalanító, mennyire el tudtak terjedni a corona-konteók. „Az az elképzelés, hogy a pandémiát tudatosan idézték elő, hogy a népet ellenőrizhessék és e mögött Bill Gates és más sötét hatalmak rejtőznek, fölszivárog egészen a középosztályig. Ez gyorsan antiszemitizmusba csaphat át.”

Markus Kerber a belügyminisztérium államtitkára, munkája az „alapkérdések és társadalomösszetartás”. (Nálunk 99 ezzel szemben dolgozik!RS20V13). „A vírus körül információs háború dúl világszerte.” Csapatával már a pandémia kezdetén dezinformáció és propagandahullámot észlelt, némely külföldi állami forrásból is. „Ellent kell tartanunk tényekkel, átláthatósággal, a tudomány védelmével”. Az elnyúló krízis táptalaja minden összeesküvés-elméletnek. Pia Lamberty szociálpszichológus ebből írta doktoriját és könyvét. „A pandémia nagyon nagy ellenőrzés-veszteséget vált ki, ezért menekülnek egyesek a konteókba.” Ez a hatás egy láthatatlan vírus esetében még erősebb is, mint terrormerényleteknél vagy sztárok váratlan halálánál, mely körül mindig konteó-mítoszok keletkeznek. „Némelyek számára könnyebb azt hinni, hogy mindezek mögött sötét gonosztevők állnak. Ők egyszerű válaszokat keresnek és különlegesnek érzik magukat, ha úgy vélik, olyasmit fedeztek föl, amit a széles tömegek nem látnak.

Ezt a krízisjelenséget a politikai aktorok megpróbálják meglovagolni. Az AfD együtt vonul, vagy maga jelenti be a demót. Steffen Janich, körzeti képviselő (Kreisrat) Pirna-ból (szász Svájc), szerdai „véletlen sétákra” szólít föl. A Landtag-képviselő, Gunnar Lindemann, Berlinben együtt vonult. Az országos AfD képviselő, Hansjörg Müller is egy táblával tiltakozott München-ben: „ A kormány hülyét csinál belőletek”.

A szélsőjobb egyesület, „Zukunft Heimat” (Jövő Haza), az utcai tiltakozások specialistája, szintén együtt kavar, vezérük a Brandenburg-i Landtag AfD képviselője. Martin Sellner, a szélsőjobb identitás-mozgalom szószólója is tüntetésekre szólít föl: „Legyen egy nagy, átfogó közös szövetség.” Így nő össze, ami nem tartozik egybe.

A „Hygienedemo” a berlini népszínház előtt startolt, március végén, amikor Anselm Lenz, a polgári jogok védelmére szólított föl, az „új totalitarizmus terjedése ellen”. A dramaturg és újságíró antikapitalista színházával lett ismert. Mára egy olyan mozgalom élére állt, amely a pandémia mögött hatalmi elitek összeesküvését hiszi. Lenz és elvtársai rendszeresen találkoznak a berlini Rosa-Luxemburg-Platz-on, a „demokratikus ellenállás kommunikációs pontján”. Ott saját reklámújságukat és az alkotmány szövegét osztogatják. Utóbbihoz nem minden résztvevő tartja magát. A berlini alkotmányvédő hivatal megfigyelte, hogy szélsőjobbosok tucatjai is megjelennek, mint az ex-NPD-pártvezér, Udo Voigt. Ám ez a mozgalmat nem zavarja. Stresszt eddig inkább belső viták okoztak, pl. amikor a szervezők az alkotmányszövegek beszerzésénél az Országos Politikai Képzési Központ kooperációjára hivatkoztak. A Központ erélyesen kikérte magának. Ahogy az olasz filozófus, Georgio Agamben is: „Nem vagyok kiadó-társa a 'Demokratischer Widerstand' nevű újságnak.”

A protestálók oldalán három médium is ügyködik: a Querfront-Magazin Rubikon és egy orosz állami médiavállalat két német nyelvű szervezete, az RT Deutsch és a Sputnik. A Kreml-propagandisták korai érdeklődése nem meglepő. Az oroszbarát újságíró, a két médium munkatársa, Ulrich Gellermann a Demokratikus Ellenállás kemény magjához tartozik. Kérdésünkre elismeri, hogy a berlini demonstrációk egyik kezdeményezője és a szervezőkkel rendszeres, tanácsadói kapcsolatban áll. Ám más „partnerei” is vannak, legalábbis így nevezi a két konteó-portált, a KenFM és a Weltnetz.tv csatornát. Utóbbi a Linkspartei-jal ápol szoros kapcsolatot, amelynek egyik alapítója Diether Dehm országos képviselő. Ő tagadja, hogy köze lenne a tüntetésekhez. A vírust veszélyesnek tartja, de szerinte fontos, hogy az emberek megfélemlítés nélkül kinyilváníthassák véleményüket. Eltekintve az echte fasisztáktól „Mindenki terjeszthet bármely óriási képtelenséget, anélkül, hogy denunciálnák. A corona-tagadók nem Auschwitz-tagadók!” Pártja egy másik igen határozott vonalat képvisel, Katja Kipping elnök „lazítólobbyról” beszél.

A Rubikon a tiltakozók egyfajta házi médiuma. 2017 óta publikál összeesküvés-ideologikus cikkeket. A szaktanácsban ugyanazok ülnek, akik a Weltnetz.tv-nek és az RT Deutsch-nak is dolgoznak. Más fake-news terjesztőkkel keresik a kapcsolatot, pl. Ken Jebsen-nel, akinek youtube csatornája, a KenFM a járványból jócskán profitál. Ő példa arra, mennyire keresettek a konteók ezekben a hetekben. A néhai rádiós tavaly havi 5-6 ezer új előfizetőt nyert, most márciusban 35 000, áprilisban 75 000 – húszszor több jelentkezett be nála. Videó-lehívásai áprilisban 12 millióra ugrottak föl. A szcéna más youtube-csatornái is virágoznak.

Az összeesküvés-mesék terjedése részben a közösségi hálóművek munkatárs-hiányára is visszavezethető. Az FB, Twitter vagy Google külsősöket alkalmaz „tartalom-moderációra”, vagyis a gyűlölet, az uszítás és az erőszak-ábrázolások kiszűrésére. A pandémia azonban a tech-óriásokat is homeoffice-ra kényszeríti. A német FB-nek bedolgozó Majorel több száz alkalmazottja járt így. Otthonról pedig jogi okokból és az adatvédelem miatt feladataik csak egy részét végezhetik el. „Csak kiemelt tartalmakkal és ezekkel is automaták bevetésével foglalkozhatunk” - mondja egy FB szóvivő. Ám az automata szűrők tévednek, különösen az olyan necces eseteknél, mint a konteók. „Késve reagálunk, saját szabályainkat sem tarthatjuk be”. Hangsúlyozzák, mégis 40 millió esetben küldtek figyelmeztetést, mire 95%-ban álltak el az internetezők a rá-klikkeléstől. Az FB és a Google szigorított szabályain: illegális gyülekezésre való fölhívásokat, corona-tagadó és egészségkárosító szerek javasolásait eltávolítják – ha ezek föltűnnek vagy valaki jelzi őket. Így nemrég számos olyan videót dobtak ki, amelyekben a vírus terjedését az 5G mobiltechnikára fogják és ezért Angliában és Hollandiában embereket és póznákat támadtak meg. (Az 5G a WHO szerint is veszélyes emberkísérlet.RS20V14). Az óriási lehívás-számok némely konteó-csatornánál azonban nem saját algoritmusaikra vezethetők vissza. A felhasználók célzottan névre kattintanak rá.

A konteó-ideológusok rögvest reagáltak és olyan „szabadabb” platformokra költöztek át, mint a Bitchute és a Telegram. Ott zavartalanul tovább folytathatják tudósításaikat a „biofegyverekről”, a „szükségállapot-kormányról”, álmodozhatnak óriási tömeggyűlésekről, a Bundestag elfoglalásáról „míg a kormány le nem köszön.”

Míg vissza nem látják egymást az utcán, egészen normális polgárok között.

SPIEGEL, 2020. május 9.

 

ZOMBIGAZDASÁG Wirtschaften auf Pump – Adósságrekord

Államok és jegybankok segélycsomagokkal próbálják megmenteni a vállalkozásokat és a bankokat, 2008 fenyeget

Már a járvány előtt a világ adóssághegye 250 billió dollárra rúgott, a világgazdaság-teljesítményének háromszorosára. Ehhez jönnek most az óriási segélycsomagok. Az Európai Központi Bank és társai nyakló nélkül öntik a pénzt a gazdaságba, a kollapszust megelőzendő. Ám ezt az adósságot ki és mikor fogja visszafizetni? A végén – ettől tart néhány közgazdász – ez a mentőpolitika egy végzetes infláció-stagnáció állapotba visz, egy válságba a válság után, amely a következő generációkat fogja terhelni. Ez a pandémia csak egy előjátéka a nagy globális pénzügyi válságnak, mely vállalkozásokat, bankokat, államokat fog magával rántani?

2020 adósság-prognózisa (% GDP)

Japán 253,7%

USA 130,6%

EU 102,7%

D 75,6%

A kép sötét: vállalkozások hitelre szorulnak, dolgozókat bocsátanak el. Polgárok, akik már a járvány előtt is nagy adósságba verték magukat, nem tudnak majd törleszteni. Főleg az USÁ-ban, ahol legtöbb a részletfizetési hitel, sok millió adós autó-, ház- és stúdiumhitelét nem tudja a jövőben visszafizetni. Ám sok német is, az alacsony kamat vonzásában, nyakig eladósodott. Ha polgárok, cégek és államok dőlnek be, újabb 2008 fenyeget.

Hans-Joachim Ziems, kölni vállalkozási tanácsadó, már sok csődöt látott. 2002-ben Leo Kirch médiacsoportját mentette meg, 2009-ben pedig Adolf Merckle impériumát próbálta visszahozni. Ennek zászlóshajója, a Heidelberg Cement und Ratiopharm túlélt, de a selfmade milliárdos szégyenében öngyilkos lett. Ziems: „Ilyen méretű recesszió – a kereskedelemtől kezdve, az iparon át, a szolgáltatásokig – nekem is új terület”. Némely ágazat vesztesége már most végzetes. A válság földuzzasztja az eladósodást és egész sor fizetőképtelenséget von maga után.

Hogy a likviditás milyen gyorsan elillanhat és követi az adósság, azt Ziems most éli át. Pár hónappal a járvány előtt az autó-beszállító Leoni bízta meg szerkezet-reformmal. A cég kábeleket és műszerfalakat gyárt az autóiparnak, de túlvállalta magát. Ziems kibrusztolt 200 milliót a bankoktól, ekkor jött a lockdown. Most az állam segített 330 millió euró kezességgel.

Leonihoz hasonlóan számtalan vállalkozás került kutyaszorítóba. A Lufthansa, utazási, gasztronómia és kiskereskedelmi cégek veszítették el forgalmuk 90%-át – míg béreik, költségeik maradtak. „Ez új hitelfölvételekre kényszeríti őket” - mondja Jörg Krämer, a Commerzbank fő közgazdásza.

A Nemzetközi Fizetések Bankja adatai szerint semmilyen más recesszió nem ütötte ki ennyire a cégeket, mint a mostani. Minden második nem tudna fizetni állami segítség nélkül, cash-hiánnyal küzdene. Aki tehette, még időben tartalékolt a tőkepiacokról vagy a bankoktól. Az Európai Központi Bank (EKB) lazított a tőkeszabályokon és további 1800 mrd euró hitel folyósítását engedélyezte a bankoknak. A Daimler, Bertelsmann, E.on és konszerntársai március közepén 100 mrd értékű kötvényt adtak el. Akik ezt nem tehetik, azokon segít az állam. A kormány a KfW (Kreditanstalt für Wiederaufbau) révén 1 billió hitelt és kezességet kínál. Eddig 25 500 kérvény, 33 mrd euróra futott be a KfW-nél.

Ám ezzel csak a közeli veszélyt hárították el. Mindezt a cégeknek kamatostul vissza kell fizetniük. Ilyen óriási teherrel indulnak neki a föllendülésnek. A hitelképességet olyan intézetek vizsgálják, mint a Standard & Poor's (S&P). Mostanában a bonitást egyre lejjebb srófolják, az általános adósságemelkedés miatt. A kiesés kockázata nő. Az új hitelek kamatai megugranak, ez tovább súlyosbítja a pénzválságot. Föllendüléskor a cégek több tőkét igényelnek, hogy a termelést ismét csúcsra járathassák. „Gyakran a válság utáni föllendülés töri ki a vállalkozások nyakát.” - mondja Tobias Mock, S&P. „Sokan többet nem jönnek ki az ördögi körből”. A következő hónapokban szaporodni fognak a fizetésképtelenségek, 2021-ben tetőznek. Idén a „spekulációs” kötvények bedőlése 10% lesz, szemben a decemberi 2%-kal.

Ilyen vállalkozási magatartást már többször lehetett tetten érni. 2000-ben a new economy crash, 2007-ben az ingatlanbuborék kipukkanása és 2012-ben az euró válság után a cégek visszafogták befektetéseiket, dolgozókat bocsátottak el. Most is ez várható. Hogy kapnak-e elég időt a kilábaláshoz, ez a bankoktól függ. Ha Mock-nak és kollégáinak igaza lesz, nemsokára szaporodni fognak a romlott hitelek a bankok mérlegeiben. Ekkor válik el, mint 2009-ben, ki lesz elég erős talpon maradni. Már a járvány előtt az európai bankoknál 600 mrd euró labilis hitel ragadt bent. A görög bankok hiteleinek 30%-a, az olaszoké 6,7% visszahozhatatlannak tűnik.

 

A bankrendszer stabilizálása a politikát is foglalkoztatja. Az EU-ban lazítani tervezik a 2008-as bankmentési szabályokat, hogy az adófizetők pénzével megakadályozzák a bankcsődöket. A végén a kockázat amúgy is az államnál landol. A kormányok egy gazdasági csődhullámot épp úgy nem engedhetnek meg, mint a bankszektor bedőlését. Az állam, ezt javasolta Mario Draghi, ex-EKB-vezér, a magángazdaság veszteségeit kötelezően magára kell, hogy vállalja. Ezzel az államok eladósodása háborús idők szintjére ugrik föl. Csak ebben az évben az állami hitelek 8 billió dollárral fognak nőni (IWF). Ez a növekmény a világgazdaság teljesítményének 100%-a lenne, annyi, mint a görögöknél az akkori krízis előtt.

Tehát a vírus fölborítja az állami költségvetést? Több közgazdász ezt nem tartja valószínűnek. Olivier Blanchard (Petersen Inst. NY) szerint, a hitelek probléma nélkül viselhetők. Az alacsony kamatok sok kormánynak lehetővé teszik, hogy hitelekből éljen. Ez ellen menni nem érdemes - minél több kredit, annál jobb.

Nem minden közgazdász véli úgy, hogy a krízis könnyen legyőzhető. Pl. Hans-Werner Sinn, Ifo-Inst. München, célszerűnek tartja az átmeneti krízist állami hitelekkel kezelni, de aggályos, hogy a jegybankok nagyvonalúan vásárolnak állami papírokat. A központi bank pénztömege az eurótérben a négyszeresére hízik. A vírus az áru- és a szolgáltatás-kínálatot visszanyeste, túl sok pénz és túl kevés áru visszahozhatja a mára kiirtottnak hitt gazdasági lépfenét, az inflációt. Ez ugyan direkt nem fenyeget, de ha az árdrágulás beindul, nehéz lesz megállítani.

Már a kései rómaiak arra használták a pénzromlást, hogy megszabaduljanak az állami adósságoktól. Később is sok kormány inflációval rázta le kötelezettségeit. Sinn és kollégái előrejelezték az euró-eladósodás utáni inflációhullámot. Ez nem jött, helyette a kamatok nullára, részben az alá zuhantak, legalábbis az inflációráta alá. Ez zsugoríthatja, ha lassan is, az eladósodást. Ám egyben azok takarékait is fölemészti, akik pénzüket kamatigérő számlákba vagy papírokba rakták.

A járvány miatt a kamatok még évekig vagy évtizedekig lenyomva maradhatnak, mert az államok, bankok és cégek így képesek adósságaikat hordozni, anélkül, hogy becsődölnének. Az államcsőd főleg ott fenyeget, ahol a vírus előtt is magas volt az eladósodás. Sok fejlődő és küszöbállam nagyvonalúan vett föl krediteket, gyakran dollárban is. Pénzeik most romlanak, mert a nyersanyag-árak és a turizmus visszaesik. Ez nehezíti törlesztéseiket, bár ezeket az IWF, 25 legszegényebb ország esetében, szünetelteti. Ám ez csak egy szimbolikus gesztus. Ha nem követi teljes adósságtörlés, egész sor állam, főleg Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában, csődbe jut. Ez katasztrofális lenne a pénzpiacokra.

A pandémia Európában is kettészakadáshoz vezet. Míg az északi országok milliárdos segélycsomagokat dobhatnak be, több déleurópai állam a csőd felé tart. Spanyolországot a recesszió 116%-os GDP-adósságkvóta felé viszi, Itáliát 159% fenyegeti. Míg az euró-államok a corona-bond-ról és újjáépítési kreditekről vitáznak, a valutaegység tarthatósága ismét megkérdőjeleződik. Míg a Dél úgy érzi, Észak cserben hagyja, Hollandia, Ausztria és Németország attól tart, hogy Dél, elsősorban Itália az adósságteher alatt összeroppan. Az euró-szkeptikusok néhány fontos országban ismét előre törnek, mondja Holger Schmieding, a Berensberg Bank közgazdásza. A valutaúnió ezen „politikai kockázata” idegesíti a pénzpiacokat. A német és az olasz államkötvények kamat-távolsága február óta megkétszereződött – és ezzel a valutakrízis veszélye is Európában.

Így az új adósságvilág globális kétosztály-társadalmat hoz létre. Sok ország szépen megél sokáig nyakig eladósodva, mások számára a corona-kreditek végzetesek lehetnek. Számukra ez veszélyes kötéltánc: Egyik oldalról depresszió és munkanélküliség fenyeget, másik oldalról az államcsőd. Mások Japán sorsára juthatnak, amely évek óta óriási államadósságokkal és ultra-laza pénzpolitikával él. Sinn közgazdász: Itt egy „zombi-gazdaság” fenyeget, egy „belopódzó leállás”, tele maródi bankokkal, lusta vállalkozókkal, gyönge növekedés-számokkal. „Németországnak ez ne legyen példa.”

SPIEGEL, 2020. május 9.

 

ÚJ-ZÉLAND KORONA-GYŐZTES, ORBÁN MÁSBAN A legjobb stratégiák és államformák – ZEITonline Hamburg

Új-Zéland: „A vírust legyőztük.” Az ország föllélegzett, újra szabad és mindenki dolgozik, Az iram lefékezve, az óvatosság maradt. Nincs több covid-19, halott és új fertőzött is csak 1-2 naponta. Összesen 21 halt meg. Az 5 milliós szigetországnak, persze, könnyebb a védekezés, mint Németországban. Jacinda Ardern miniszterelnök, határozott és egyben szívélyes is volt: „Kérem, legyenek erősek, barátságosak és egységben a vírus elleni harcban!” Azonnal beutazási korlátozást, karantént és országos tesztet rendelt el, március 21-én, amikor még csak 52 fertőzött volt.

Új-Zéland kétségkívül a legsikeresebb, az alábbi mércék szerint:

1. Empatikus eljárás

2. Női és más vezetés

3. Demokratikus erősség

4. Ellenállóképesség

5. Nemzetállami eljárás

1. Empatikus eljárás

Hivatalosan 187 országot ért el a vírus; 4,5 millió fertőződött meg, 307 000 halt meg. Utóbbi negyede (89 000) USA-beli. Ahhoz képest, hogy a világnépesség csak 4,3%-a amerikai, mutatja, hogy az USA a monumentális feladatot elégtelenül végezte el.

A statisztikusok sokat mesélnek a látszatról és a valóságról. A kritériumok különböznek, ismeretlen halálokokat nem vizsgálnak, nem regisztrálnak. Belgium pl. azért jelent magas halottszámot, mert a gyanús eseteket is, vizsgálat nélkül, ide sorolták.Világszerte sok a rejtett vagy eltussolt eset. Pl. Moszkva több elhalálozást jelentett, az elmúlt évekhez képest, mégis alacsony fertőzésszámról beszél, „Mindent kézben tartunk”.

Mi a küzdelem tanulsága?

Tesztek és adatok precíz elemzése, gyors és kitartó intézkedések; félelem nélküli, őszinte kommunikáció; gyász és empátia segít. Hübrisz és ignorancia, a tesztek hiánya, az adatok mellőzése, hektikus irányváltás, eltussolás és hazugság, valamint a közöny és az érzéketlenség megbosszulja magát. A technokraták józansága legyőzi a populistákat, akik csak a szakadásra játszanak: itt vagyunk mi, a jók - amott a hazugok, a gonoszok, az idegenek. Ez a módszere Bolsonaro-nak és Trump-nak. Nem a megosztottság, hanem az egység visz sikerre.

2. Női és más vezetés

Taiwan, Dél-Korea, Izland, Dánia, Németország és természetesen Új-Zéland voltak az első irigyésre méltó államok. Határozottan ás átláthatóan közzétették, hogy akarnak eljárni és gyorsabban értek el javulást, mint a többiek. Dél-Korea január végén jelentette be az első fertőzéseket, az USÁ-val szinte egy időben, azonnal országos tesztelésbe kezdtek és ezzel rögtön messze maguk mögött hagyták az USÁ-t. Sok ország, mely statisztikailag jól vizsgázott, női vezetés alatt áll. „A kihíváshoz fölnőttek, határozottságot mutattak; bátorság, együttérzés, a tudomány tisztelete és alaptisztesség jellemezte őket.” (Editorial Bord, NY Times). Foreign Policy: „Felejtsük el Washingtont és Pekinget. Ma a globális irányadás Berlinből jön.” Németország szakértelemmel, technológiával, de sürgősségi műtétekkel is segít a világnak. Április 28-ig 229 halálos beteget vett át (44 olaszt, 55 hollandot, 130 franciát), fedezte a kezelési költségeket; 7,5 t segédanyagot, lélegeztetőgépeket küldött Olaszországba. A Bundesrepublik ezt egyszerűen megteszi, de nem beszél róla. Ezt senki sem tudja meg, még az az olasz sem, aki a németeket egoistának tartja.

A miniszterelnök asszonyok Mette Frederiksen (Dánia), Sanna Marin (Finnország) és Erna Solberg (Norvégia) a közvélemény-kutatásokban csak dicséretet kapnak, amiért ilyen gyorsan reagáltak a járványra. Két szélsőséges stratégiára példa Svédország és Kína. A svédek védik az öregeket, a fiatalok tovább dolgozhatnak és átfertőződhetnek, innét a 70%-os nyájimmunitás. A vírusforrás-Kína hetekig lezárta városait és régióit, szigorú karantént és ellenőrzést rendelt el, minden gyanús esetben. Ám az is igaz, amikor orvosok figyelmeztettek és a vírust még megállíthatták volna Wuhan-ban, inkább titkolóztak. Hszi Jin Ping elnök ezzel időveszteséget okozott minden más nemzetnek. A svéd módszert megítélni még korai, a kínai számok pedig megbízhatatlanok. Populista rendszerek, mint a brazil és az USA, egyszer ilyen egyszer olyan kurzust hirdetnek, a vírust nem veszik komolyan, hol Svédország, hol Kína akarnak lenni, hangulat és napi trend szerint. Ha 2 héttel korábban elkezdik a social distancing-ot, a halálesetek 90%-át meg lehetett volna előzni, mondják amerikai epidemiológusok. A John-Hopkins-Uni., Baltimore, tavaly októberben azzal kérkedett, hogy az USA a legjobban fölkészült egy pandémiára. Ma ugyanez az egyetem úgy véli, az USA eredményei a legrosszabbak.

3. Demokratikus erősség

Megkérdeztünk tudósokat, mely államforma a legjobb a járvány leküzdésére?

Nicholas Burns politológus (Kennedy Scool Gov. Harvard): 4 hónap után láthatjuk, hogy azok a kormányok voltak a legerősebbek, amelyek korán fölismerték a veszélyt, határozott intézkedéseket foganatosítottak, hogy lelassítsák a társadalmukat és döntéseiket az adatok és a tudomány alapján hozták. Kis híján valamennyi demokrácia: Dél-Korea, Taivan, Szingapúr, Új-Zéland, Ausztrália, Izrael és az EU-ban Németország, Ausztria, Dánia. Csak a demokráciák nyitottak annyira, hogy az autoritásokat ellenőrizzék és saját irányukat korrigálják. Az autoriter rendszerek nem ismerik be hibáikat és akkor sem korrigálják magukat, ha ez szükséges. Constanze Stelzenmüller jogász (Senior Fellow Brookings Inst. Wash.) : „A demokráciák a legjobbak, ha nem engedik őket ebek harmincadjára jutni. Vagy Benjamin Franklint idézve: 'A Republik, if you can keep it.'” Magyarul, a demokrácia akkor erőteljes és robusztus, ha előtte kellőképpen gondozzák.

Michael Werz, politikatudós (Center f. Am. Progress): „A demokrácia az egyetlen rendszer, amely megengedi az önrendelkezést és az érdekérvényesítést – legalábbis néha – úgy szervezi, hogy a versenyökonómia legpusztítóbb kihatásait mérsékelje. Épp ez a válság mutatja, hogy végül is minden a fölvilágosult egyesek magatartásán múlik”. Ami Kínában történik, az egy „archaikus disztópia”, az autoritarizmus hatékonyságáról szóló mende-monda teljesen történelem-vak. Wuhan-t bárki elbarikádozhatja, de embereket rávenni a helyes magatartásra sokkal nehezebb – de egy jobb társadalmat teremt. Az autoriter államokban, „konkurencia-társadalmakban”, a kapitalizmus – Hegel értelmében – magához tér. Ez nem az a perspektíva, amely egy szociális vagy ökologikus jövőt enged meg.

4. Ellenállóképesség

Végeredményt hirdetni még korai, mert egy döntő kérdés még tisztázatlan: Melyik állam, melyik rendszer fog hosszú távon is okosan viselkedni, kollektív fegyelmezettséget tanúsítani, minden finomhangolást és változtatást kiállni, az iskolák, munkahelyek és a többi nyitását napokig, hetekig baj nélkül átvészelni? Ezt ma még nem tudhatjuk, mert a föladat megváltozott. A pakliban benne, hogy liberális államokban, mint Németország az önfegyelmezés után a türelmetlenség kerekedik fölül és a számok épp akkor fognak emelkedni, mikor a győzelem ott van az orrunk előtt. Ez is lehetséges, ez sem biztos. Ám meglepő, hogy egy Oxford-stúdium szerint, a fiatal és meggyötört kelet-európai országok ellenállóbbnak mutatkoztak, mint a gazdag Nyugat. Görögország és Horvátország pl., a 17 indikátorral dolgozó Strenge-tanulmány (Stringency index, Oxford Covid-19 Gov. Response Trackers) szerint megelőzi Francia- és Spanyolországot, Angliát. A varázsszó a „resilience”, vagyis ellenállóképesség. A keleteurópai társadalmak kormányaik intézkedéseit arányosnak tartották, ez bizalmat és együttműködést gerjesztett - végül szívósságot.

5. Végül az elszomorító: nemzetállami eljárás

Nemzetállamokról beszélünk, most nemzetállamok cselekednek. Nem G7 vagy G20, mert most az USA és Kína csak egymást szidalmazzák. Sem az ENSz. Létezik még a Biztonsági Tanács egyáltalán? A WHO-ról beszélünk, de csak azért, mert az USA beszüntette pénzelését.

Hol volt Ursula von der Leyen, mikor Viktor Orbán Magyarországon önmagát kiáltotta ki egyeduralkodónak? Mit akar most az EU, milyen irányt?

Köztudott, hogy multilaterális szervezetek csak olyan erősek, mint tagjaik összessége. Hogy ezekben a hetekben a globális válság leküzdését valójában 187 nemzetállam egymagában, saját javára folytatja, nem jó hír mindannyiunknak és a világklímának sem.

ZEITonline, 2020. május 16.

 

Persönlicher CO2-Fußabdruck v. Sanfte Energie Stiftung Budapest – Bitte nachrechnen!

 

PERSÖNLICHE CO2-FUßABDRUCK

 

Ziel: Jeder sollte bei Konferenzen, öff. Auftritten, usw. ein Namensschild tragen,

auf dem sein kg CO2 angibt!

 

Dr. Sándor Rózsa

CO2-Fußabdruck

11 344 kg CO2/Jahr

niedrig/mittel/gross

 

Ein bißchen Rechnerei!

 

1. Schritt

Gesamtenergie 11 504 PJ/Jahr primär Energieflußbild AG Energiebilanzen, Ziel 2020

Input Deutschland 3196 x 10*9 kWh (1PJ =10*15J 1PJ=10*9MJ 1MJ=10*6J 3,6MJ=1kWh)

 

Einwohner EW 82 M

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

 

CO2 Deutschland 836 M t Umweltbundesamt UBA 2020

82 M EW

10 000 kg CO2/Kopf/Jahr

836 Mt : 3,6 x 10*12 kWh = 232 g CO2/kWh (? Zu niedrig!) +40% nicht energ. 101g CO2 eq = 335gCO2/kWh eq

 

Wir rechnen mit 400g CO2/kWh eq

da die erfaßbare Import-Grauenergien stark unterschätzt sind.

 

2. Schritt

Gesamtenergie an die Einwohner verteilen, nach Verwendungszwecken

(Ch. Weber, IER Stuttgart, En.verbr. u. Bedürfnisbefriedigung. En.wirtsch. Tagesfragen 1993/6, Repräsentative Erhebung, ECOLOG-Hannover - UBA 39/2016/)

 

Persönlicher Energieverbrauch 39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

 

Deutsche graue und sichtbare Energieverbrauch (Primär-)

 

Deutschland 2020: 11 504 PJ, 82 M Einwohner

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr 1 kWh = 335 g CO2 13 000 kg CO2/Kopf/Jahr

 

GRAUE ENERGIE kWh PE/Kopf/Jahr

 

Staat 15% 5850

Ernährung 14% 5460

Güter f. Freizeit 5% 1950

Haushalt (Geräte, Reparatur) 5% 1950

Wohnung (Bau, Renov.) 5,5% 2145

Kleider, Gesundheit, Sonstiges 10 % 3900

 

DIREKTE ENERGIE

 

Verkehr 16% 6240

Elektr. Geräte 7% 2730

Warmwasser 4% 1560

Heizung 18,5% 7215

===============================

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

(Alles ist drin, nur wir wissen es nicht, wo genau? zB. Energie für Autoherstellung kann gut als Rest, beim Staat landen!)

 

 

PERSÖNLICHER CO2-RECHNER

 

Staat 5850 kWh PE

 

Ernährung Vegetarier, Selbstversorger 1000 kWh PE

10% Fleisch, Rohkost 3300 kWh PE

35% Fleisch, Fertiggericht 5460 kWh PE

 

Freizeit wenig 1000 kWh PE

mittel 2000 kWh PE

viel 4400 kWh PE

 

Haushalt (Geräte, Reparatur) wenig 1100 kWh PE

mittel 2200 kWh PE

viel 4000 kWh PE

 

Wohnung (Bau, Renov.) wenig 1000 kWh PE

mittel 2150 kWh PE

viel 4300 kWh PE

 

Kleider, Gesundheit, Sonstiges wenig 2200 kWh PE

mittel 3900 kWh PE

viel 8000 kWh PE

 

Verkehr

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

PKW 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

Bahn 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

Flug (Köln-L.Angeles 2980 kg CO2)

 

Elektr. Geräte (Zähler ablesen, x3=PE/Fam.mitglied)

Licht, Kühlschrank, Waschmaschine 2730 kWh PE/Kopf

+ Tiefkühl., E-Herd 5000 kWh PE/Kopf

+ Spülm., Trockner, Heizung 10 000 kWh PE/Kopf

 

Warmwasser Gas wenig 800 kWh PE/Kopf

(x1,15=PE) mittel 1560 kWh PE/Kopf

viel 3200 kWh PE/Kopf

 

Strom wenig 1000 kWh PE/Kopf

(anderer Zähler x3=PE) mittel 2000 kWh PE/Kopf

viel 4000 kWh PE/Kopf

 

Heizung Einfamilienhaus 300 kWh PE/m2

Mehrfam.haus 250 kWh PE/m2

 

Summe: .............. x 400 g CO2 = CO2-Fußabdruck

 

 

 

 

3. Schritt (für Fortgeschrittene!)

Und jetzt machen wir aus dem CO2-Abdruck einen totalen Öko-Abdruck, nämlich:

-bisher haben wir die fossile Energie-CO2 genommen, dazu kommen aber die nicht-energetische Belastungen (in CO2-äquivalent):

Ackerland (19,4%), Forstwirtschaft (10%), Weideland (5%), Fischgründe (3,5%) und Bauland (2%).

Außer Bau: alles vorwiegend Ernährung! (Forst: Kahlschlag, Soja, Palmöl) – also schlagen wir die 40% dem Essen drauf! (Wortwörtlich: wir fressen die Erde auf!). /footprintnetwork.org/

 

Persönliche Gesamtenergie: 39 000 kWh (fossil) + 16 000 kWh (eq öko) = 55 000 kWh eq/Kopf/Jahr.

 

Unsere endgültige Tabelle (bitte, oben korrigieren!):

 

wenig 11 000 kWh eq öko

Ernährung mittel 21 500 kWh eq öko

viel 43 000 kWh eq öko

 

Statt „ökologischer Fußbdruck” sollten wir die geläufigere Bezeichnung „CO2-Fußabdruck” verwenden und CO2 kg angeben, wohl wissend, daß wir die totale Belastung meinen!

 

 

Rechenfehler? Doppelzählungen? Denkfehler?

 

Üdvözöl: Sándor Rózsa

Sanfte Energie Stiftung Budapest (SES) vils@freemail.hu

Energieschule Köln: ENERGIEMENÜ- Wissenswertes über Energie-Verspeisen, Köln 1993

 

youtube: PEDAL GENERATOR BUDAPEST ROZSA

 

Nachschub: Sind die Gutverdiener die größten Klímakiller?

 

11 504 PJ 836 Mt CO2 82 M EW (Deutschland, 2020)

 

Tausend € CO2/Kopf % Einwohner Personen Anteil an 838 M t CO2

 

<1 € 4 573 kg 19% 15,6 M 71,3 Mt CO2

 

1-2 € 5 490 kg 31% 25,4 M 139,5 Mt CO2

 

2-3 € 6 090 kg 19% 15, 6 M 95 Mt CO2

 

>3 € 6 646 kg 31% 25,4 M 169 M t CO2

( ? 5-18 € 15% 12,3 M ?)

475 Mt CO2

 

(475 Mt CO2? UBA sagt: 838 Mt CO2 – wo bleiben 361 Mt CO2?)

2020. május 22.

 

TÜNTETNI KÖNNYŰ! MEKKORA A CO2-LÁBNYOMOD?

 

CO2-KALKULÁTOR AZ ENERGIAMENÜ ALAPJÁN

Átlag magyar szürke és látható energiafogyasztás

Mo.: 1 126,5 PJ (2018) 31 000 kWh PE/fő/év (primér energia) 12 400 kg CO2/fő/év

 

SZÜRKE ENERGIA kWh PE/fő/év

Állam 15% 4700

Táplálkozás (35% hús) 14% 4400

Szabadidő 5% 1600

Háztartás (gépek, javít.) 5% 1600

Lakás (épít., javít:) 5,5% 1700

Ruha, egészség 10% 3100

DIREKT ENERGIA

Közlekedés 16% 5000

Elektr. készülékek 7% 2200

Meleg víz 4% 1300

Fűtés 18,5% 5800

========================================

31400 kWh PE/fő/év

 

 

CO2-KALKULÁTOR

 

Állam 4700 kWh PE

 

Táplálkozás önellátó, vegán 1000

10% hús, nyerskoszt 2300

35% hús, készétel 4700

 

Szabadidő kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Háztartás (gépek, javít.) kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Lakás (épít., javít:) kevés 900

átlag 1700

sok 3400

 

Ruha, egészség kevés 1500

átlag 3100

sok 6200

 

Közlekedés

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

autó 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

vonat 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

(Köln-Los Angeles 2980,0 kg CO2)

 

Elektr. készülékek (óraleolvasás x3=PE/családtag; tehát háromszoros, mert villany, de fejenként?)

Világítás, hűtő, mosógép 1800 kWh PE/fő

+ mélyhűtő, sütő 2200 kWh PE/fő

+ mosogató, szárító, fűtés 5600 kWh PE/fő

 

Meleg víz gáz kevés 500 kWh PE/fő

(x1,15=PE) átlag 700 kWh PE/fő

sok 900 kWh PE/fő

 

villany kevés 800 kWh PE/fő

(másik óra x3=PE) átlag 1500 kWh PE/fő

sok 3000 kWh PE/fő

 

Fűtés Családi ház 300 kWh PE/m2

Panel 250 kWh PE/m2

 

 

SZEMÉLYES ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Az égetés CO2-jéhez, hogy megkapjuk a teljes üvegház-hatást, hozzá kell számítanunk a CO2 ekvivalens (CO2eq) hatásokat is: 1.szántók, 2. legeltetés, 3. halászat, 4. beépítés.

Ez összesen a fosszilis CO2 40%-ával növeli a lábnyomot, amit közérthetőség végett továbbra is karbon-lábnyomnak nevezünk. (De „eq”-val jelölünk).

 

Import szürke energiát is beleszámítva: 400g CO2/kWh eq

 

CO2-összes = CO2-fosszilis + CO2-eq = 12 000 kg + 4 800 kg = 16 800 kg (magyar átlag)

 

Magyar energiafogyasztás: 31 400 kWh fosszilis (64%) + 17 600 kWh öko (élelem, 36%) = 49 000 kWh

=========

 

Mivel ez a többlet főleg az élelmezéssel kapcsolatos, ezt arra kell ráterhelnünk:

 

Táplálkozás: 4 400 kWh + 17 600 kWh = 22 000 kWh (magyar átlag)

 

 

Táplálkozás önellátó, vegán 2 000 kWh

10% hús, nyerskoszt 11 000 kWh

40% hús, készétel 22 000 kWh

 

Személyes energiafogyasztás: 28 360 kWh eq x 400 g CO2/kWh = 11 344 kg CO2eq/év/RS

=================

KEVESET UTAZOM Ziel: Jeder sollte bei Konferenzen, öff. Auftritten, usw. ein Namensschild tragen,

Peter Scholze (31), matematikus auf dem sein kg CO2 angibt!

 

Jármű kg CO2 Dr. Sándor Rózsa

11 344 kg CO2/Jahr

Repülő CO2-Fußabdruck

Los Angeles-Chicago 672 niedrig/mittel/groß

Chicago-Köln 2055

 

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

 

Összesen 5734,24 kg CO2

(DIE ZEIT, 2019.aug. 17) /A berlini UBA 39/2016 fölmérés hasonló tárgyú. Kár, hogy nem primér energiával számolnak és csak a teljes fogyasztás egyharmadát mérik.

youtube: PEDAL GENERATOR BUDAPEST ROZSA

 

MERKEL BÁTORSÁGPRÓBÁJA;EGY PRIVÁTHIRDETÉS;Z-GENERÁCIÓ BEÁLDOZVA

A német-francia tengely életre kelt! Végre!

Ha Macron egy nagy súlyú kezdeményezésről beszél, akkor ez így hangzik: „Rendkívüli, amit végbe vittünk”. Merkel ugyanerről: „Szinte egymást püföltük, ki-ki a saját országáért”. Ebben az esetben Macron eufóriája helyénvalóbb, mint a kancellár asszony józansága. 500 mrd-os újjáépítési alappal („Merkron-Fond”) akarják a sérült gazdaságot szanálni, az egész EU-ban. Ez szolidaritás a gyengébbekkel - nagy lépés az EU történetében. Ha beindul, az EU-Bizottság saját nevére vehet föl kölcsönt, amit aztán szétoszthat a tagállamoknak, mint vissza nem térítendő támogatást. Eddig a Bundesregierung minden „transzfer-úniót” szigorúan elvetett. Merkel most mégis ezt az utat választja. Németország nem kezeskedik a teljes 500 mrd-ért, hanem, legrosszabb esetben is, csak negyedéért, amennyi az EU-költségvetés német része. Tehát, szigorúan véve, Németország nem engedélyezi a közös euró-kötvényeket, a közös eladósodást (Merkel). Mégis egy ilyen ajánlat a járvány előtt elképzelhetetlen lett volna.

Márciusban-áprilisban úgy látszott, maga az EU hal meg a covid-19-től. A tagállamok rettegve még nagyobb egoizmusba estek, megtagadták a szolidaritás legkisebb jelét is. Németország még orvosi szereket sem akart exportálni, később pedig hallani sem akart a bajba jutottak corona-kötvényekkel való megsegítéséről. „Mindenki magáért”-hangulat volt. És ekkor jött a fordulat: Németország és Franciaország egyszerre elég erős lett, hogy Európa hóna alá nyúljon. Merkel inkább hajlott a kompromisszumra, mint Macron. A francia elnök hivatalba lépése óta az EU-t krízisállóvá akarja tenni. Egy közös alapot akart, amely segít az önhibájukon kívül bajba jutó államoknak. Utólag úgy tűnik, az ő tervei válnak valóra.

Ehhez hozzájön, hogy a válság a Németország túlhatalmától való félelmet gerjesztette. Berlin megteheti, hogy a német vállalatokat segéllyel támogassa, de más EU-államoknak erre nincs pénzük. Tehát a szolidaritás valamilyen jelzése már rég esedékes volt, szerencsére ezt Merkel észrevette. „A nemzetállamnak magában nincs jövője. Németország tartósan akkor lesz jól, ha egész Európa jól van.” Merkel megszólíthatja Macron-t, mert kül- és EU-politikája rendben van. Nem kell lázadástól tartania a frakcióban, mint az euró- és a görög-válság idején. A duó most ki is kell, hogy használja a lendületet, hogy pl. Ausztria és Hollandia ellenállását legyűrje, melyek európai adósság nélkül akarnak kikapaszkodni a válságból. Kompromisszumként olyan szabályok kellenek, hogy az 500 mrd € a jövőprojektekben landoljon és ne a mezzogiorno-ban szivárogjon el. („Ne adakozzunk erre-arra, úgyis ellopják. Éljünk úgy, hogy ne legyen miből adakozni.” Betyáros bölcsességek,RS20V28). Mert ha már az EU a jövő generációkat terheli, akkor legalább azok érdekeit is szolgálja, pl. a klímavédelemben.

Ám mindez nem elegendő. Európát a világ színpadán, Kína és az USA között, a fölmorzsolódás fenyegeti. És itt van még a megoldatlan menekült-probléma is. A török-görög határon lövik a migránsokat. Magyarország már régen lágerekben tartja őket bezárva, mint a börtönben, mondta ki az Európai Bíróság. Ez legalább annyira bomlasztja az EU-alapjait, mint a súlyos gazdasági válság. Merkel és Macron kemény küzdelme nélkül nem javul a helyzet. Németország későn mozdult, de nem túl későn. Európa számára sorsdöntő, mit hoz ez az új bátorság.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

Privát hirdetés A NÉMET KAPITALIZMUS – Fél oldalon a lényeg, 600 000 példányban!

Németország technikai fölényével évek óta óriási exportfölösleget generál, amely más országokat adósságcsapdába kényszerít. Ezek aztán, mivel 'lehetőségeik fölött' élnek, gyilkos takarékpolitikát űznek szociális leépítéssel, az oktatás, az egészségügy privatizálásával, stb. Sok ország most ezért nem képes a pandémiával megküzdeni. Még az USÁ-val szemben is óriási a német exportfölösleg. Ott főleg a nagyvárosok szegényedtek és adósodtak el. Brazíliában emberek milliói élnek orvosi ellátás és rendőrségi védelem nélkül.

A munkanélküliséget is exportáljuk, mert a célországok vállalkozásait az import, többek között a német agráripar, a piacról kiszorítja őket. Hogy a konszernek exportoffenzívája szabad utat kapjon, szabadkereskedelmi szerződések köttetnek. Így a szegény országok zsenge iparai importvámokkal nem védhetők meg. A privát választóbíróságok még olyan politikai döntéseket is büntetnek, melyek a konszernek jövedelmeit apasztják. Ezzel a konszernek és lobbijaik válnak a világ valódi uraivá. Így vásárolták föl a nyereséges görög kikötőket és repülőtereket. Az Európai Központi Bank államkötvényeket kényszerül vásárolni, hogy több csőd szélén álló országot megmentsen. Ez a gazdasági filozófia vezetett a klímacélok elvétéséhez is. A következmények: aszályok, erdőtüzek és más csapások.

Ám él a remény, hogy ezek a megpróbáltatások fölrázzák az embereket és azok fordulatot kényszerítenek ki.

Hans Oette, 74196 Neuenstadt

SPIEGEL, 2020. május 23.

(„Mért szednéd a világ összes gondját a nyakadba?” Lebénít és azt a kicsit sem teszed meg. Idd a borod és tiszteld az istent! /Betyáros bölcsességek/RS)

 

MÁSODIK CORONA-ÁLDOZATCSOPORT: Z-GENERÁCIÓ

-A huszonévesek előtt tárva volt a munkavilág kapuja – aztán jött a vírus -

Munka és gyakornoki helyeiket vitte el, főleg Délen, ahol a spanyol, olasz, görög fiatalok 30%-a amúgy is munkanélküli volt. Még ebben az évben félmillió német végzős és ennyi szaktanonc özönli el a lebénult piacot. „2020 nem szabad, hogy corona-évjárat legyen” mondja Detlef Scheele, Bundesagentur für Arbeit. Ám épp ez látszik elkerülhetetlennek, a II. Világháború utáni legnagyobb gazdasági válság évében. Az abszurd fordulat épp a 20-30 éveseket kapja el, akik a látszólag véget nem érő jólétben nőttek föl, a szüntelen növekvő német gazdaság idején. Az arany évtizedekben a munkanélküliség történelmi mélyponton, szakember-hiány, munkahely-túlkínálat... Micsoda életkilátások: a diploma után kicsit ki külföldre, esetleg egy földkörüli út, majd valamikor lehorgonyozni egy munkahelyen, vagy félen. A világ tárva-nyitva állt a huszonéveseknek – és most egyszerre minden fuccs! A válság minden ágazatot és minden munkavállalót lehúz, de legjobban a fiatalokat. Eddig 750 000 cég jelentett be kurzarbeit-ot. Kinek kell itt még tanonc is? Akiknek van kiképzőhelyük, rövid szerződésük lejártával nekik kell majd elsőnek menni. Eddig a z-generáció 10%-a vesztette el munkahelyét, csak az elmúlt 4 hét alatt (Christopher Rauh, Cambridge munkahelykutató). A fiatalokat, akiknek eddig legfontosabb céljuk a bolygó megmentése volt; a fenntartható gazdaság, az igazságos kapitalizmus, a klímabarát vállalatok révén – most morális válság is fenyegeti. Eddig Greta-generáció akartak lenni, most inkább corona-generáció lesznek. A növekedést már nem akarják annyira fékezni. Ki megy szerényebb jólétért tüntetni, ha ezért szakmai karrierjét kellene föláldoznia? Nem csupán egy-két nehéz évről van szó: eddigi recessziók mutatják, aki ilyenkor akar a munka világába belépni, évtizedekig alacsony bérrel és lassúbb karrierrel kell beérnie. (Megszakad a szívem!RS20V28). A gazdaságkutatók ezt „ökonomikus hegesedésnek” hívják. Harmadik átok: az adósságszámlát épp ez a generáció fizeti majd. A német állam, csak ebben az évben, 366 mrd € új kölcsönt vesz föl. „A fiatalok kétszer fizetnek” mondja Tarek Müller 31 éves vállalkozó. „A krízis nagyobb tömegeket mozdíthat meg.”Mi jó sülhet ki ebből: egyik oldalon a jóléti babyboomer arany évjáratai, nyakukon a klímaváltozással és az adósságheggyel, másik oldalon a Greta-corona-fiatalok, akik kiskeresetükkel mindenért fizetni fognak, tartósan, nehogy minden összeomoljon. Mindez puskapor egy óriási generáció-konfliktushoz, amekkorát Németország még nem látott. (33 kockázati tényező: 21. fiatal-öreg polgárháború, 1993, RS).

 

Meghívás VILÁGUNKAT ÚJRAGONDOLNI - Maja Göpel könyve, 2020

-Politikaközgazdász, Leuphana Uni Lüneburg, a „Scientist for Future”, a „”Forum Ökologisch-Soziale Marktwirtschaft”és a Balaton Csoport tagja-

„Ez nem egy klímakönyv.”

Hanem kortesbeszéd egy új, élhető és igazságos világért.

A legtöbb ember egy zárt világ dobozában ül. Göpel kihívja őket onnan, hogy kívülről, más szemmel lássák a világot és szervezzék újjá. Ne üljenek föl mindenféle haladás-ígéretnek. Építsenek egy olyan világot, ahol az ember és a természet tartós szimbiózisban élhet együtt. Meg kell tanulnunk jobban elosztani és megelégedni azzal, amit kapunk. Le kell szoknunk arról, hogy mindent pénzre számítsunk át, hogy mindig ez legyen értékpiramisunk csúcsán. Ha nem ezt tesszük, magunkcsinálta katasztrófa végez velünk.

Maja Göpel a 80-as évek környezet- és béke-mozgalmaiban nőtt föl. (Mi 1977-ben kezdtünk el az élelmiszer-szennyeződésekkel és a savas esővel foglalkozni, lásd 2 könyv; Maja is a BUND-nál dolgozott később, Kölnben találkozhattunk. RS20V22). Csodálkozott, hogy míg sokan szeretetet, békét, szép biztos környezetet akarnak, mégsem tesznek érte semmit. Számára a haladás több, mint innováció. Ide tartozik az emberi jogok kérdése, az egyenjogúság törvénybe foglalása, az Agenda 2030 tizenhét fenntarthatósági célja. A tisztán profitorientált technikai haladás vezetett a mai globális környezetproblémához, amikor a légkört CO2-szemét-lerakóvá tették. (Majdnem tudománykritika, lásd Tüntetés a MtudE ellen, 2005, RS).

Göpel, mint WBGU-tanácstag, globális fenntartható koncepciókon dolgozik és a nagy transzformációk lehetőségének híve. (WBGU: Wissenschaftliche Beirat der Bundesrepublik für Globale Umweltveränderungen, ez valami Fenntartható Fejlövés Bizottság?RS20V22). „Egy korszak végét éljük meg, ahol egyre nagyobb az energiával, élelemmel, gyógyszerekkel, biztonsággal való ellátás – ám minden megbízhatónak tűnő rendszer óriási nyomás alatt áll.”

A válságok az emberből kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is, mondja a köztársasági elnök, Frank Walter Steinmeier. Egyesek csak aggódnak, mások lehetőséget látnak a „krízis-után”-ban. Maja Göpel az utóbbiakhoz tartozik. Bátran egy olyan politikai világrend-szcenáriót vázol föl, mely krízisálló lehetne. Követelése, a „Nullwachstum” fölhergeli közgazdász kollégáit, de számára a nulla-növekedés nem értékteremtés-nélküli. Fenntartható módon kevesebbet gyártunk, de mást. Betartandó a kiegyensúlyozott energiamérleg, recycling, cradle to cradle (bölcsőtől a bölcsőig).

10 fejezetben olvashatjuk, közismert példákon bemutatva, hogy a jogrendszer egyszerű módosításaival a klímavédelemre elegendő pénz biztosítható. A telhetetlen homo oeconomicus az egész Földet szemétteleppé változtatja. „Amilyen képet rajzolnak az emberek egy dologról, nem föltétlen egyenlő azzal, amivel szembesülnek.” (Göpel). Ez az emberkép téves és sürgősen aktualizálandó. Az a rendszer, amely az egoizmust jutalmazza, egoistákat nevel.” Egy ilyen piac nem ismer határokat, ám a bolygó véges.

A szerző gazdaságelméleteket elemez, bár nem olyan részletesen, mint Kate Raworth („Die Donut-Ökonomie” – végre egy gazdasági modell, amely a bolygót nem rombolja szét), aki leírja az uralkodó gazdaság történetét és azt, hogyan nézne ki egy fenntartható ökologikus és szociális gazdaságmodell. Az össztársadalom egészségének javítása sok egyén másokra figyeléséből és szolidaritásából rakódik össze. Talán ez az első lépés az emberiség számára, hogy a jólétet újra értelmezze. (És nem az első lépés a Holdra.RS20V24). Az önhatékonyság megtapasztalása a legjobb eszköz, egy krízisben a reaktív védekezésről aktív megoldásokra váltani. És ha ezt kommunikációval és kooperációval csúcsra járatjuk, akkor olyan sok emberek is lendületbe jön, amiről nem is álmodhatunk (189.o.).

A klasszikus ökonómia csapdája

200 éve foglyai vagyunk egy szemléletnek; Adam Smith, Ricardo, Darwin tanainak, melyeket kritikátlanul átveszünk – holott már teljesen más világban élünk. Ezek az ideák vitték a világot a teljes összeomlás szélére - két generáció alatt.

A „modern haladás” nem más, mint terjeszkedni és kizsákmányolni. A világ természeti kincseit megszerezzük, termékké formáljuk aztán gyorsan a szemétre dobjuk, miközben mindent beszennyezünk. Semmi körkörös gazdaság. Csakhogy a világ véges, a regenerálására nincs garancia. Az ember nem úgy kezeli a természetet, mint egy élő egészet, hanem mint egy gépet, amit tetszőlegesen átépíteni és megváltoztatni lehet, aszerint, hoz-e hasznot vagy eldobható? Ezeket a „magától értetődő” gondolkodási sémákat szembesítenünk kell a valósággal és kellőképpen fölül kell bírálnunk.

A globalizált haladásmodell nemcsak a természetet, de kultúránkat és életmódunkat is őrült tempóban homogenizálta és ökonomizálta. Míg a természet felújítja önmagát, élőt az élőbe visszajuttat, szemetet nem termel,addig a klasszikus közgazdaságtan azt tanítja, mint egoisták, hogyan éljünk túl - csupa egoista között. Termeljünk egyre többet és halmozzunk föl vagyont, mert ezáltal mindenki jóléte növekszik. A szerző ezt a közhitet igyekszik megdönteni.

Méhek helyett drónok

Az emberi tevékenység abszurditása: az US-kiskereskedelmi lánc Walmart szabadalmat nyújtott be a méhpusztulás megoldására. Virág-beporzó drónokat akarnak bevetni.

A növekedés mítosza

Mért kell nekünk a növekedés? Azért, hogy a „global player” egyre kisebb csoportja egyre nagyobb nyereséget kaszáljon, mint pl. az Amazon vezére? Tomas Sedlacek hasonlóan érvel a jó és a rossz ökonómiájáról és már 10 éve gazdasági zsugorodást javasol. (A Kölni Csoportban 30 éve mondjuk.RS20V22). Az intézményeket emberek építik. A tulajdon egyfajta föderalizmushoz vezetett, amely a társadalmakat ismételten szegényekre és gazdagokra osztja. Igazi plutokratikus viszonyok között élünk, termelőeszköz- és forrástulajdonosok szabályos dinasztiája alatt. Thomas Piketti, a „Tőke a XXI. században” munkájában találóan utal arra, milyen sok óriási vagyonokat kezelő ember életében nem találkozik a földdel, gépekkel, dolgozókkal – a források formáival. Őrület az a gazdasági rendszer, mely teljes egészében emberalkotta mechanikus folyamatoktól, energiaforrásoktól függ.

Cui bono – kinek használ?

Kérdi a szerző ismételten és új, nem-rendszerimmanens gondolatszikrákat követel, amelyben az ökológia és az ökonómia egység és a permanens növekedés nem megoldás, hanem probléma. Hogyan navigálhatunk sikeresen ebben az új világban? Mi a jó élet? Hogyan állíthatjuk át úgy a gazdaságot, hogy az az életalapokkal, a regenerációjával összhangban legyen – mikor amúgy is kevesebbel kell majd beérnünk, de az ne legyen sokkoló?

A privátjet-jeivel utazgató repülőrekorderek nagyobb öko-lábnyomot produkálnak, mint a kevésbé vagyonosok összesen. Stefan Gössling 2017-ben összeállította a „Vielflieger”-listáját, élén Bill Gates-szel, aki 2017-ben 350 órát repült, ezzel 38 ember élethosszanti CO2-kibocsájtását élte föl. Tehát akik ilyet megengedhetnek maguknak, folytathatják környezetromboló és nyersanyag-megsemmisítő életmódjukat. (A német jólkeresők, 3000€/7000kgCO2, a legnagyobb CO2-kibocsájtók, lásd: Persönliche CO2-Fußabdruck.RS20V22).

„Igazságos az, hogy ma a jövőben élők pénzeszközeit 'repüljük' el? Hogy egyesek a klímaváltozást maguknak úgy oldják meg, hogy szebb helyekre költöznek, megveszik a megdrágult élelmiszereket és pusztuló házaikat a biztosítókkal fizettetik meg? Elszomorító, hogy mindez a többséget nem izgatja, hanem inkább az, hogy a szokott jóléti kedvezményeit megtarthassa. Pl. London, 2019 októbere: az emberek egy tüntetés miatti vonatkésésen akadtak föl, ahelyett, hogy csatlakoztak volna a légszennyezés elleni tiltakozáshoz.

Nincs ökologikus megoldás – szociális megoldás nélkül. Hogy a többség fönntartható módon élhessen, keményen meg kell adóztatni a magasjövedelműeket, ahogy azokat a cégeket is, melyek a köz infrastruktúráját és forrásait használják, nyereségeiket pedig privatizálják. („Elveszti közpénz jellegét” copyright KósaL). Csak az újraelosztás vezet a szolidáris világközösséghez.

Hová születünk?

Az újraelosztás fejezetben az US-filozófus John Rawls „igazságosságdilemmáját” idézi. Az egyén életlehetőségeit születése határozza meg és ezzel az igazságos elosztás esélyei minimálódnak. 2018-ban Berlinben ezt egy többnyelvű plakátakció illusztrálta: „Mindenkit a puszta véletlen szül egyik vagy másik oldalra.” Az örökölt privilégiumokra való utalás még mindig annyira népszerűtlen, mint az egyenlőtlen bérek és jövedelmek, vagy a globálisan aktív vállalatok alig

Az „Allmende”-probléma

Ez az „Allmende” közlegelő-probléma, amit már Stephan Lessenich is részletezett. Az egoisták letarolják a falu legelőjét – az állatok éhen halnak. A piac is egy Allmende és amikor a közgazdászok az államot innét távol akarják tartani, a piac pusztítását indítják el - , ahogy ezt 2008 is megmutatta.

A trickle-down-hatás

Neoliberalizmus: „Káosz fenyegeti az országot, ha a növekedés egy pillanatra is leáll. A növekvő gazdaság a legszegényebbeket is segíti.” Ám a statisztika mást mutat. Az „alulra is leszivárog” már akkor sem volt igaz, amikor Ronald Reagan bejelentette a tévében. A közjó emelését csak az állam érheti el újraelosztással, az érdemtelenül megszerzett gazdagság megadóztatásával. A fejekben rögzült az a kép, miszerint a kézművesek, takarítónők, ápolók és kávéaratók munkája kevesebbet ér, mint a csúcsmenedzsereké vagy lobbyistáké. A Föld „teljesítménye”, azaz hogy bennünket etet és itat, ebben a gazdaságban nem nyer pénzbeli kifejezést. A nyereségvadászok a „munkát” egyre inkább leértékelik és „dolgoztatják pénzüket”. A kifogyó nyersanyagok szintén bagó-áron kelnek el, mivel csak ki kell kaparni a földből.

A lemondástól való félelem belénk-oltott

Arra vagyunk ránevelve, hogy csak egy teljesen szabadjára engedett piacon vagyunk képesek funkcionálni. Hatékony gépekké tettek bennünket, akik gátlástalanul mindent elkövetnek, hogy a lehető legnagyobb fogyasztáshoz a lehető legtöbb pénzt harácsolják össze. Már a „lemondás” szó is riasztókat kapcsol be a fejünkben: „státuszvesztés, szegénység, kopár lúzer élet fenyeget bennünket.”

Ebből az ördögi körből ugyanúgy nem tudunk kiszabadulni, mint kormányaink. Példa erre a legutóbbi alkudozás a CO2-adó miatt. „Pedig ez lenne a helyes út, az őrületnek véget vetni” (Göpel). Csak akkor változtatunk magatartásunkon, ha minden termék árában benne lesz a kártérítés is. Ekkor érti meg a fogyasztó, milyen terhet jelent egy termék a környezetre. (1984-ben kértük a bonni minisztériumot, írassák rá minden gyári termékre, mennyi kWh fogyott a gyártásakor. Visszaírták, hogy hány kcal van a margarinban. RS20V23).

A szupergazdagok, sportsztárok rossz példaképek

Ismét a hatalommegosztás kérdése: a szegények alig befolyásolják a politikát. Beveszik az amerikai mesét, hogy ők is olyan luxusvillákban élhetnének, ha kicsit megerőltetik magukat. Csakhogy ekkor minden százszor gyorsabban menne gallyra. A klímakérdés egyben elosztáskérdés is. A szociálpolitika, amely a pénzt a szociális rendszerekbe és a szükséges infrastruktúrákba tereli be, egyben egy jó klímapolitika is. Az igazságosság a fenntartható gazdaság kulcsa, ha annak globálisan is működnie kell. Csak így akadályozhatjuk meg, hogy az ökológiai kártyát kijátsszák a szociális kártyával szemben. A kettő összetartozik és csak együtt oldható meg (Göpel).

A párizsi kikeresetű sárgamellényesek azért mennek ki az utcára, mert úgy érzik, a klímapolitika költségeit is rájuk akarják verni. Így van ez Németországban is. A szegény háztartások viselik a legnehezebben az árdrágulásokat, amiket a kormány a klímapolitikával indokol.

A Nyugat lopott gazdagsága

Észak nemcsak, hogy kirabolta Dél országait, olcsó munkaerőt ott szerez, szemetét ott rakja le, hanem maga is saját jólétét rombolással, a fosszilis energiahordozók égetésével biztosítja. Már rég több klímaromboló gázt engedett a légkörbe, mint amennyit a Dél soha nem is bocsáthat ki. A gőgös jóléti lakosok ahelyett, hogy visszafognák a fogyasztásukat, tovább folytatják, „utánam a vízözön”-felelőtlenséggel. Mintha nem is jönne a holnap, mintha nem is lennének gyerekeik, unokáik, akik szintén élni akarnak- talán valamennyire szerényebben.

A WGBU-t a kormány saját ölebének véli, mert annak irány-mutatásait a magatartás-változtatásról teljesen negligálja. A zöld-piros Schröder-kormány a megújuló-energia-törvénnyel, az Energiewende-vel, az ámokfutást egy pillanatra megállította és Németországot az élre állította. Ám a következő kormányok mindezt fölpuhították vagy visszavonták. Ezt a radikális növekedés-lobby média-túlhatalmának köszönhetjük. Ezt próbálják ellensúlyozni az ilyen könyvek, mint Maja Göpel-é, aki arra szólít föl, hogy a túlfogyasztásról való lemondást ne érezzük veszteségnek, hanem az önrendelkező élet nyereségének.

Még több járvány kell?

Sajnos egy járvány kellett ahhoz, hogy Göpel gondolatai kiemelkedjenek a zajból – bár ezt 2020. február 28-án még nem tudhatta. Most, április közepén, Berlinben üresen tátongnak az utcák, repülők ragadtak le a földön. Most kell a szolidaritás és a globális föllépés. A klímahatás még fölbecsülendő, annyi látszik, hogy kevesebb a kiokádott CO2, por és vízszennyezés. A járvány idején lehetőségünk és kötelességünk újból rákérdezni: Milyen jövőt is akarunk? Hogy állíthatjuk át gondolkodásunkat? Hogyan lehetne átépítéssel az állattartást, az agráriumot, a mobilitást fenntarthatóvá tennünk? A pandémia előszele annak, ami közeleg. Ez a pillanat, amikor a korlátozások, a gazdasági csapások, halálesetek arra figyelmeztetnek, hogy ideje a nagy krízisre fölkészülni - „Aufstand gegen das Aussterben”, a kihalás ellen fölkelni. A könyv nem forradalomra, hanem apró lépésekre szólít föl, de azokat mihamarabb meg kell tenni.

Forrás: Philosophisch Etische Rezensionen, Deutschlandfunk, Literatur im Fenster, AVIVA Berlin.

Más források:

*Naomi Klein - Warum nur ein Green New Deal unseren Planeten retten kann. On Fire. The (Burning) Case for a Green New Deal. Die kanadische Klimaaktivistin Naomi Klein (Die Entscheidung. Kapitalismus vw. Klima", "Die Schock-Strategie. Der Aufstieg des Katastrophen-Kapitalismus", "No Logo!")

*The Green Lie - Die grüne Lüge. Buch Kathrin Hartmann, Dokumentarfilm Werner Boote

*www.zdf.de; Maja Göpel im ZDF-Gespräch mit Richard David Precht zum Thema "Ökonomie und Ökologie - Ein Widerspruch?" am 15. März 2020, Länge: 42 Minuten.

*Laudatio von Prof. Dr. Angelika Zahrnt bei der Preisverleihung des Adam-Smith-Preis für marktwirtschaftliche Umweltpolitik an die Nachhaltigkeitswissenschaftlerin Prof. Dr. Maja Göpel vom Forum Ökologisch-Soziale Marktwirtschaft (FÖS ).

*Charta der Scientists for Future, einem überinstitutionellen, überparteilichen und interdisziplinären Zusammenschluss von Wissenschaftler*innen, die sich für eine nachhaltige Zukunft engagieren.

 

MIÉRT NEM HASZNÁLOK MOBILTELEFONT? Jó az 5G? Tüntettek 2020. jan. 25-én!

1. Miattam ne irtsanak ki esőerdőt (tantál-,lítium-lelőhely)!

2. A mobilgyárban a szalagmunka megbetegíti a dolgozókat. Inkább lemondok, csak végezzenek egészséges munkát!

3. Nem támogatok emberellenes óriáscégeket! Éhbérért dolgoztatnak, erdőt-mezőt irtanak.

4. Nem fizetek uzsoraárat telefonos szolgáltatóknak! Hívásfogadást, kapcsolást is fölszámítanak. Azt a pénzt a bankba teszem kamatozni.

5.Lehallgatnak, tudják, merre járok.

6. Bekapcsolva felejtem, vagy nem lehet kikapcsolni.

7. Rámkapcsolódnak, adatokat lopnak, terhemre telefonálnak.

8. Kéretlen reklámot küldenek.

9. Aki akar, az megtalál - ami sürgős, az ráér! Írjunk levelet kézzel, a posta még elviszi! Ne haljon ki a levélírás szép műfaja!

10. Elég a vonalas telefon, nem kell többletköltség!

11. Nem kell több párhuzamos kommunikációs technika! (sms, fax, távirat, CB-rádió, e-mail, skype, futárposta)

12. Nem kell még egy készülék, amit számon kell tartani, cipelni, vigyázni rá, nehogy ellopják. 13.Energiát fogyaszt, töltögetni kell, veszélyes hulladék lesz, új akkut kell venni.

14. Elromlik, nem tudom megjavítani.

15. Ne hívjanak unos-untalan, szabad akarok maradni, a nyugalmat szeretem.

16. Balesetet okozhat autózásnál, főzéskor, rohanáskor.

17. Sok helyen tilos mobilozni: koncerten, postán, kórházban, számítógép-központban.

18. Nem főzőm a fejem rádiósugarakkal!

19. Ne zavarják lakostársaimat az egyre szaporodó mobil-antennák!

20. Nem zavarom a légkört elektromágneses szmoggal; a vonat-, repülő-, hajóközlekedést, az életmentő hívásokat.

21. Nem zavarom embertársaimat a buszon, utcán, vendéglőben, köztereken, várókban, iskolákban privát telefonálásaimmal.

22. Nem rombolom a sérült mágnespajzsot, ami őrzi a földi életet.

23. Többnyire azzal beszélnek, akivel úgyis találkoznak.

24.Ha mobilon mindent elmeséltem, mit mondok, ha hazaértem?

(2016. június; néhány pont téves).

 

LANDLEBEN-ILLÚZIÓ? VIDÉKRE A VÍRUS ELŐL Ch. Erhardt, Kommunal

A reurbanizáció átcsap szuburbanizációba, írja Christian Erhardt, a Kommunal lap főszerkesztője.

Legkésőbb a járvány alatt erősödött a trend: sokan nagyobb lakóteret akarnak, a jövő a vidéki életé (Landleben). Több zöld kell, de nagyobb lakás is. A községek ezt a spárgát akarják bemutatni. Amikor 9 éve házunkat terveztük, benne egy iroda nekem létszükséglet volt. Barátok, kollégák csak mosolyogtak. "Oké, vidéken egy szobával többet kell majd neked takarítani!" - mondta egy barátom, aki most 2 szobás lakásban lakik Kölnben és irigykedve konstatálja a videókonferenciákon az ablakomon való kilátást. "Szétnéztem a környék falvaiban, egész nett." - mondta nemrég. Igen, az idők változnak, a poszt-corona-kor másképp fog kinézni.

Erre a városoknak és a településeknek reagálni kell - még pedig igen gyorsan. A reurbanizációnak vége, jön a szuburbanizáció. Ki a városokból, le vidékre! Már a járvány előtt is a németek csak 11%-a mondta, hogy nagyvárosban akar élni. A vidék föllendülése várható. A másik trend: a nagyobb lakás-igény. Egyre többen szeretnének nagyobb lakást, ezt egy ideig fékezte a nagyvárosi lakásdrágulás. Ma egy lakosra 45 m2 jut Németországban. Ha az egész család fő tartózkodási helye otthon van, nő az igény a saját kuckóra. Aki ma házat tervez, gondol az elvonulás tereire is, különösen, ha nagy a család. A technika, a home office lehetősége erősíti a vidékre költözést.

Amikor ezt írom, ha kinézek az ablakomon, egy tölgyfát látok, rajta egy izgó-mozgó mókussal. A polgárok több zöldet é s több beépítést akarnak egyszerre - ez hogyan lenne lehetséges? Hogyan akarjuk életünket a faluban megszervezni? Beindul a vita a beépíthető telkekről. A község egyre inkább nappali szobává (Wohnzimmer) változik.

Míg korábban a városközpontokban fiatal hype-eket, leharcolt városiakat láttunk poroszkálni, Latte-Macchiato-pohárral a kezükben, ma egyre több szülő és nagyszülő ül ki kávéspohárral a kezében a városi parkokba, hogy az ebédszünetben fölüdüljenek. A mediterrán életérzés lassan, de biztosan beköltözik a Nordsee és az Alpok közé. Tehát a városok és a községek jól teszik, ha egyre több padot raknak ki a zöldbe, több felületet zöldesítenek, a városközpontokból kivonják a forgalmat, stb. Ez lesz a "mission impossible": az emberek zöldben akarnak élni, de a város előnyeiről sem akarnak lemondani.

Vidéken is probléma a közlekedés. Míg a városokban a közösségi közlekedés adott, vidéken elég gyér. Ezt ott megoldani korbáccsal nem lehet, ezt a városok keserűen tapasztalták meg. A tiltásőrület csak eldugult utcákat eredményezett. A kísérlet, autósokat kijátszani kerékpárosok és közközlekedők ellen, alaposan félrement. Bár a dugók sokakat az ÖPNV-re való átszállásra kényszerítettek. Az önkéntesség azonban másképp néz ki, azt a polgárokkal együtt kell csinálni. Vidéken nincsenek dugók, e részről hiányzik a nyomás, tehát az ÖPNV csak minőség-emeléssel versenyezhet, nem alternatíva-nélküliséggel. Itt az egyéni közlekedés mindig fontos szerepet fog játszani, különösen a lakosság öregedése miatt. A digitalizálás sokat segíthet, az önvezető autó forradalom lesz - úgy az egyéni, mint a közközlekedésben.

A digitalizálást főleg vidéken kell fölgyorsítani. Miért birkóztak jobban meg a smart city-k a pandémiával, mint más városok? Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait hasznosítani kell. A járvány alatt, köszönve a mozgásprofiloknak és egyéb adatoknak, nem kellett az egész országot lezárni. Elegendő volt "csak" egyes városok vagy városnegyedek részleges visszafogása. Ez olyan hatékony módszer, mely a települések döntésjogait is erősíti és fölértékeli. Pontosan erre van szükségük a felelősöknek a városokban és a vidéki helyszíneken. Ők tudják a legjobban, mi a teendő és mely intézkedések a leghatékonyabbak.

kommunal.de, 27. 05. 2020. Boom auf das Landleben

Kedves Christian!

Fene jó dolgod lehet ott a zöldben, írhatod dörgedelmes vezércikkeid, a home office-odban, a házi mókusoddal - de ilyen csak keveseknek adatik meg:

-A pékek, futárok, fodrászok, farmerek, bányászok, kohászok - mintegy 90% - nehezen tudná otthonról végezni a munkáját. (Bár 53% a hivatalos adat, de a németek a piszkos munkát, a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.)

-Hiába hirdeted meg a reurbanizáció végét, a városba özönlés nem áll meg. Ott a munkahely, a nagyobb fizetés, az egészségház, az iskola - míg vidéken tovább folytatódik a vasút, orvosi rendelő, iskola fölszámolása. A vírus csak lassítja, utána minden megy, mint régen.

-A "Landleben" reneszánsza csak egy tehetős, szűk réteg kiváltsága,

ez tovább növeli a szociális feszültséget.

-Az 5G, az önjáró jármű, az okosház bár megvalósítható, de szintén csak labor-méretben;

nagy tömegek számára nem hozzáférhető.

-A technika, a globalizáció hozza ránk a járványokat, a klímakatasztrófát - teljes átépítés,

zsugorítás nélkül nem ússzuk meg!

Egyben adok igazat: az emberek, főleg az öregek "vor Ort", a helyszínen tudják a legjobban, hogyan kell eljárni. RózsaS

 

AMIKOR HAZAADTAK A KLINIKÁRÓL, SOKÁIG SÍRTAM Piot virológus túlélte a fertőzést

A belga Peter Piot (71) a London School of Hygiene&Tropical Medicine vezetője, EU-tanácsadó, az ebola fölfedezője és az ENSZ volt munkatársa.

SPIEGEL: Professzor úr, Ön nem covid-19-kutató, hanem covid-19-beteg. Most hogy van?

Piot: Köszönöm, napról-napra jobban. Lépcsőzésnél kicsit lihegek. Hónapokig tart, míg a tüdőm teljesen helyreáll. De az energiám visszatért: ma van az első munkanapom.

Sp: Az első tüneteket március 19-én érezte...

P: Pontosan két hónapja. Ez a betegség átkozottan hosszan tart.

Sp: Valahol megfertőződött. Tudja, hol?

P: Március elején rengeteg rendezvényen vettem részt, száz meg száz résztvevővel. Előadásokat tartottam, a covid-19-ről is. Esténként étteremben voltam, kb. 100 emberrel érintkezhettem szorosabban.

Sp: Sosem félt a fertőzéstől?

P: Egy kissé igen. Nem kezeltem senkivel, tartottam a távolságot, de bevallom, nem túl szigorúan. Csak március 17-én húzódtam vissza a homeoffice-be.

Sp: Akkor Önnek már késő volt.

P: Nyilván, de ezt akkor még nem tudhattam.

Sp: Más embereket is megfertőzött?

P: Amennyire tudom, csak a feleségemet, aki tünet nélkül maradt.

Sp: Ön 71 éves, a kockázati csoportba tartozik.

P: Tudom. De életemben komoly beteg még nem voltam. Hetente háromszor futok 5-7 km-t. Azt gondoltam magamról, olyan jó a formám, mint egy 50 évesnek. A „rizikó-csoport” amúgy is kissé ködös volt a számomra.

Sp: Tehát Ön, mint virológus és ragályszakértő, ezt a vírust mégis alábecsülte?

P: Attól tartok, igen. Nem intellektuálisan. A covid-előadásokon sokan úgy vélték, eltúlzom a veszélyt. Mindezeket magamra nem vonatkoztattam. Talán azért, mert úgy tűnt, voltam már ennél sokkal kockázatosabb helyzetben is. Már 4-5 éve prédikálom, hogy föl kell készülnünk a közelgő pandémiára. Még februárban Berlinben arról beszéltem, hogy ez a vírus szétcsap az egész világon. És ennek ellenére jómagam sem voltam elég óvatos.

Sp: Ám amint az első tüneteket érezte magán, máris tudta, „Hát engem is elkapott”.

P: Persze nem tudhattam biztosan. De a tünetek tipikusak voltak: szörnyű fejfájás, magas láz... Egy aha-effektus volt, „szóval ilyen, ha valaki covid-fertőzést kap”.

Sp: Teljes bizonyosságot a teszt adott.

P: Igen. Londonban egyébként nem is volt olyan egyszerű ilyen teszthez jutni. A végén egy barátom segített a privátklinikáján, 300 fontomba került. Azért mondom, patikában kapható házi tesztekre van szükség, amit bárki használhat.

Sp: Ön 1976-ban Zaire-ban egy egész éjszaka azt hitte, ebolával fertőződött meg. Összehasonlítható a mai helyzettel?

P: Semmiképp. Akkor halálfélelmem volt. Belázasodtam és hasmenésem volt. A ma szokásos védelem nélkül érintkeztem ebolás betegekkel. Órákig együtt zötykölődtem velük egy teherkocsi padján. Amikor megbetegedtem, ezt gondoltam: Ennyi volt. Meg fogok halni. Később derült ki, egy egyszerű ételmérgezést kaptam. Most azonban így okoskodtam: Hülye helyzet, de nem vagyok cukorbeteg, nem dohányzom, nincs túlsúlyom. Olyan lesz, mint egy gripa. És tovább dolgoztam, workoholiker lévén.

Sp: Ám ez nem ment sokáig jól.

P: Nem. A domináns tünet nálam a teljes kimerülés volt. Energiától duzzadó ember vagyok, de minden izomszálam sajgott. Fölkelni, menni is alig bírtam.

Sp: Mikor tudatosította, hogy állapota komoly, sőt, életveszélyes is lehet?

P: Eltartott egy ideig. Amikor megjött a pozitív teszt, inkább érdekes volt számomra. Hohó, erről tartok előadásokat és most magam is megkaptam. Ám amikor a lázam 39-40 lett, elkezdtem aggódni. Feleségem azt mondta, kíméljem magam. De én még mindig legénykedtem. Akkor jött a hidegrázás, valószínűleg a bakteriális tüdőgyulladás miatt. Ekkor fordultam a klinikához.

Sp: Hány nap után?

P: Egy pillanat... (Naptárjába néz). 11 nap után. Azt gondolnánk, ha túl vagyunk az első 8-9 napon, javulás várható. Ám a láz maradt. Másrészt: még mindig föl bírtam gyalogolni a negyedikre. Mikor aztán a sürgősségire kerültem, oxigéntelítettségem 84% volt.

Sp: Az nagyon alacsony.

P: Igen. A vizsgálatnál el sem akarták hinni. Időközben köztudott lett, a koronásoknál az alacsony oxigénszint tipikus és ezt észre sem veszik.

Sp: A klinikán, Ön, mint szakértő, át kellett, hogy engedje magát más szakértőknek. Bízott orvosaiban, vagy maga akarta meghatározni a kezelését?

P: Egészen furcsa volt. Abban a pillanatban, amikor befeküdtem a klinikára, megszűntem virológusnak lenni – egyszerű pácienssé váltam. Mindennek alávetettem magam. Teljesen kikészültem, csak a plafont bámultam, nem volt egy tiszta gondolatom sem. És amúgy sem vagyok az a típus, aki megmondja a taxisnak, merre kell menni.

Sp: De Ön egész idő alatt tudatánál volt? Nem lélegeztették?

P: Azonnal oxigént kaptam. Egy invazív lélegeztetésre szerencsére nem volt szükségem.

Sp: Mennyire félt ettől?

P: Rá sem merek gondolni, mi lett volna, ha... beleőrülnék. Épp ekkor jöttek az első publikációk a lélegeztetettek magas halál-arányáról és hogy ez nem mindig a helyes út. Dehát én túléltem.

Sp: Egy hét után hazaengedték.

P: Igen, de ezzel korántsem lett vége. 7 kilót lefogytam, ez egyfajta betegségbónusz. Mára visszanyertem régi testsúlyom. És ekkor, kb. egy hétre rá, jöttek a fulladásrohamok. A háziorvosom beutalt az University College-be, ahol kiderült, az egész tüdőm átitatott volt, erős immunreakciótól szenvedtem.

Sp: Egy túlzott immunreakció, hetekkel a fertőzés után? Ez gyakran előfordul?

P: A klinikán azt mondták, nálam látnak ilyet először. Mára több orvos is találkozott a jelenséggel. Épp most beszéltem egy párizsi kellégával, aki szintén elhúzódó reakciót diagnosztizált. Nyilván erről is lesz publikáció. A covid-19-ről mindig tanulunk valami újat. (A kínaiak nem mondták?RS20V29).

Sp: 2014-ben a SPIEGEL-nek azt mondta, hogy a legjobb, ami az emberrel történhet, ha egy halálközeli élményt túlél. Ma, a covid-19 megtapasztalása után, is így véli?

P: Föltétlen. Egy ilyen élmény mindenkit arra kényszerít, hogy átgondolja, mi is fontos az életben. Persze, senkinek sem kívánok ilyen helyzetet, de mégis utána mély fölismerésekhez jut.

Sp: Az Ön életét mennyiben változtatta meg a betegsége?

P: Oh, erről még korai beszélni. Egy biztos: erősebb ösztönzést kaptam a covid-19-et jobban megismerni. (Nem a globalizációt?RS20V30). Belgiumban van egy fogalmunk: ”tapasztalt-szakértő”. Ebben a tekintetben megváltozott a státuszom: eddig csak tudományos szakértő voltam. Most érzékenyebb lettem nemcsak a vírusra, hanem az emberi problémákra is: az elszigeteltség-magányosságra, a családon belüli erőszak növekedésére, a krónikus utóhatások hullámára, amivel az emberek majd hozzánk fordulnak.

Sp: Az első munka, amit folytat, az az EU-tanácsadás, Leyen asszony oldalán. A pandémia leküzdése egy sürgős európai föladat?

P: Mindenesetre Európának ebben fontos a szerepe. Még betegségem előtt heten voltunk ebben a munkacsapatban, közöttük Christian Dorsten, Charité Berlin és Lothar Wieler, Robert-Koch-Institut. Természetesen minden állam maga felel állampolgáraiért. (Azokért a tízezrekért is, akik évek óta kórházi fertőzésekben halnak meg?RS). De épp a kutatás terén érhetünk el sokkal többet, ha együtt dolgozunk. Pl., oltóanyag fejlesztésére egy ország kevés.

Sp: Az USA nagy dobveréssel beharangozta az „Operation Warp Speed”-et. Még a nevet is egy sci-fi-ből kölcsönözték, a Star Trek-ből. A cél, novemberre legyen egy szérum. Ez a helyes út?

P: A politika a helyes utakhoz pénzt hozhat és a bürokráciát is félretolhatja. Ám ez egy tisztán amerikai program. Ezért fontos, hogy Európa is rákapcsoljon. Amerika előnye, hogy az USA egy ország. A sok nemzetiségű Európában nehezebb az összehangolás. Május 4-én, Leyen asszonynak mégis sikerült egy tényleg történelmi konferencián, 7 mrd eurót a covid-19-es teendőire – oltás, terápia, diagnózis – biztosítani. Ez az európai döntőerő fontos példája.

Sp: Az USA novemberi határideje nem teljesen irreális?

P: Az elnökválasztás miatt nagy a politikai nyomás. Csak remélhetem, hogy nem kerül sor egy idő előtti kockázatos oltás-engedélyezésre. Ne feledjük: sok milliárd ember vár a szérumra. Ha csak egy kis százalékuk is súlyos mellékhatásokat kapna, az végzetes lenne.

Sp: Nemcsak azt kell bizonyítani, hogy az oltás biztonságos, hanem hogy hatékony is.

P: Ehhez ezer és ezer tesztszemélyre van szükség. Ezek a kísérletek legkorábban júliusban-augusztusban indulhatnak el, de inkább a jövő év elején. És akkor hogy állunk a pandémiával? Nem tudjuk. A ragály először Kínában csapongott, majd az EU-ban és most főleg Észak- és Dél-Amerikában. Afrikát elkerüli? Lesz második hullám? Mindezt előrelátni, nem más, mint kvalifikált találgatás.

Sp: Az annyira áhított szérum tényleg a corona-probléma megoldását hozza nekünk?

P: Korábban én is ezt mondtam. Ma már differenciáltabban látom. Természetesen egy oltóanyag az exit-stratégiánk fontos része lesz. De sok minden az emellett szól, hogy mi, mint társadalom, megtanuljunk a covid-19-cel együtt élni.

Sp: Honnét ez a hirtelen visszakozás? A szérum nem fogja a vírust kiirtani?

P: Ez teljesen valószínűtlen. Azt sem tudjuk, egy ilyen szérum hogy fog működni? Ami a tüdőfertőzéseket illeti, eddigi tapasztalataink nem igen rózsásak. Magánál az influenzaoltásnál is a védőhatás is csak 60-70%. Alapjában véve, én egy optimista ember vagyok. De a 100%-os védőoltásban nem hiszek. Meg kell fontolnunk, mit is akarunk valójában elérni? A fertőzést teljesen megakadályozni, az elhalálozást leszorítani? Vagy valamit a kettő között? Erről is kell beszélnünk.

Sp: A HIV-re máig nincs védőoltás. Ehelyett meg kellett tanulnunk, ezzel együtt élni. Ezt főleg az antivirális szereknek köszönhetjük... Így lesz az újszerű corona-vírussal is?

P: Lehetséges, hogy ennél előbb találunk egy terápiát, mint egy védőoltást. Mint páciens, tapasztalataim más útra vezetnek. Eddig kizárólag arról volt szó, hogy a vírust ártalmatlanítsuk. De arról is el kell gondolkodnunk, hogy az immunreakciót megfékezzük. Emellett fontos a beavatkozás időzítése is, mintha eddig a klinikai tanulmányok erre keveset figyeltek volna. Azt is vizsgálni kell, hogy az antivirális szerek alkalmasak-e megelőzésre? (És azt is, hogy a tudomány egy problémát megold, kettőt generál. Vagy, Szentgyörgyivel szólva, tudjuk-e, mi az élet?RS). Akkor föl lehetne kutatni minden kontaktust, és ezeket megelőzésképp kezelni – ez a szérumhoz hasonló, csak jóval célirányosabb mód.

Sp: És a végén ott lesz egy komplexen hangszerelt covid-19-orvoslás?

P: Miért ne? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból; pár nappal korábban vagy későbben, finom ráhangolással, mint a rák- vagy a HIV-terápiánál. Itt szabadjára engedem a fantáziám, egyébként is úgy hiszem, sokkal nyíltabban is kiállhatnánk a nem szokványos ideák mellett.

Sp: Milyen szerepet játszanak a pandémia pszichikus kihatásai?

P: Világos, hogy a covid-19 sok lelki és érzelmi problémát is okozhat, úgy magára, a betegségre való reakcióval, ahogy az intézkedések elleni válaszoknál is. Ezeket már észleljük. Az öngyilkosságok szaporodása egy indikátor lehetne. Én magam, amikor hazaadtak a klinikáról, lelkileg teljesen összeomoltam. Sokáig csak sírtam. Ismerem magam: fenyegető helyzetben szembenézek a veszéllyel, a félelem és az érzelem csak utána jön.

Sp: Mára legyőzte a betegséget?

P: Nem, még koránt sincs vége. Még mindig nem bírok, szünet nélkül, a lépcsőn fölmenni. Megpróbáltam kocogni, mert nagyon hiányzott, de gyorsan föl kellett adnom. Még mindig vérhígítót szedek, mert pitvarremegésem van. És ez így maradhat életem végéig. Többek között azért is adom ezt az interjút, hogy fölhívjam a figyelmet az utóhatásokra. Sokan úgy hiszik, a covid-19-fertőzőttek 99%-a csak egy influenzát kapott és csak 1% hal bele. Tudatosítani akarom, hogy van közben is valami: azok nagy száma, akik túléltek, de még sokáig és súlyosan betegek maradnak.

Sp: Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

KIVETÍTETT KÉPEK VAGYUNK – A HOLOGRAM-VILÁGEGYETEM RózsaS

Erik Verlinde, holland fizikus: új gravitációs törvényre van szükségünk.

(A legutóbbi, amit hallottam: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik).

A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezték a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy (kollégák bólogatnak). Csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Nem szeretem, ha hülyét csinálnak belőlem. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen.

És a kemény tudománykritika azt mondja: elég volt! A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk. Ha csak sültbolondok lennének, hagyján – de közveszélyesek. (Mikor csukják be őket? Meyer-Abbich). Minél nagyobb a távcső, annál több a csillag. A szám csak egy rács, amit az ember rárak a világra, hogy kényelmesebben éljen. Elmentek a Holdig, pedig csak összegyűjthettek volna pár követ a közeli sivatagból. Folytatják a klímarombolást az űrállomással, ahol megtudják, hogy ha az ember nem használja a lábát, akkor az használhatatlan lesz. Óriási xenonnal töltött tartályokat raktak a föld alá, 160 M dollárért, hogy befogják a világűrből érkező „pillangó rebbenését” - eddig csak a dollár rebbent el. (Erre azt mondják: ha tudnánk, melyek a nyertes számok, azokat tennénk meg.) Csakhogy ez a játék kezd besokallni!

Az eget firtatják, a lábuk alatt pedig ég a föld.

Kicsit azért rokonszenvezek: a hologram-világ egy óriási szövet, minden mindennel összekötve.

És innét csak egy lépés az isten.

2020. jún 1.