ALKALOM A VILÁGOT BIZTONSÁGOSABBÁ TENNI - F. Snowden, Yale

A történész Frank Snowden (74) negyven éve a járványok társadalmi kihatásaival foglalkozik. Könyve, az "Epidemics and Society: From the Black Death to the Present", röviddel a pandémia előtt jelent meg. A fertőzésen maga is átesett."A normalitáshoz való visszatérés sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. A vírusveszély mindig velünk lesz. A válság legyőzéséhez nemzeti és nemzetközi kooperáció szükséges."

ZEIT online: Professzor úr, az emberiség növekvő kétségbeeséssel várja a járvány végét. Újabb mutációk jelennek meg. Mit tanulhatunk a történelemből a járványok végéről?

SNOWDEN: Minden pandémia véges, ez már egy vigasz. Ám a történelem azt mutatja, hogy minden pandémia sajátos módon ér véget. A covid-19-hez hasonló hajtóerőt eddig nem láttunk. A járvány leküzdése attól függ, hogyan használjuk föl erőforrásainkat. Hiba volna azt hinni, hogy egy csodafegyver megoldja a problémát. A védőoltás fontos, de ne legyen ez az egyetlen reményünk.

Z: Mi másban reménykedjünk?

S: Az ismert módszerek - távolságot tartani, tömeget kerülni, maszkot viselni - lelassíthatják a járványt, így a vakcinák jobban hatnak. De nem akarjuk belátni, hogy ezeket a szabályokat konzekvensen, hosszú ideig be kell tartanunk. Ezért ennek megfizetjük az árát.

Z: Mi többet tudunk, fölkészültebbek vagyunk, mint a korábbi nemzedékek. Mégis csak küszködünk a vírussal. Miért?

S: Ez tényleg egy rendkívüli paradoxon. Úgy látom, sokan nem veszik komolyan a tudományt. Kiváló tudományos eszközeink vannak, de mit érnek, ha nem kooperálunk eléggé? A világközösség szakadozott, ahogy egyes országok belül is.

Z: Néhány kollégája a pandémiát egy háborúhoz hasonlítja.

S: A háború-metafora azt jelenti, hogy súlyos válság van. Tömegek halnak meg, a gazdaság és a társadalom pusztul. Azt sugallja, hogy két oldal van és elfedi, hogy a járvány leküzdéséhez nemzetközi együttműködés és tudomány szükséges. Ha ez háború volna, egy állam vagy államszövetség egyedül győzne. A világjárvány viszont mindenki veszélyeztet, éljen az Nyugaton vagy a 3. világban.

Z: Ön azt mondja, a járványok tükröt tartanak a társadalmak elé.S: Minden társadalomnak vannak gyenge pontjai. Ezt a mikrobák kihasználják. A kolera pl. az iparosításkor ideális feltételeket talált: zsúfolt városok; útburkolat, szennyvízvezeték nélkül. A kolera ürülékkel, szennyezett vízzel, étellel terjed - mára csak nagyon szegény országokban, mint Haiti. Ám ma a globalizáció és a légi forgalom teremt ideális feltételeket a kórokozók terjedéséhez.

Z: És Ön mit lát ebben a tükörben?

S: Lombardia - elsőre meglepetésszerűen - Wuhan után vált gócponttá. Miért? Mert a két régió szorosan kapcsolódott egymáshoz. Kína és Itália masszív csere- és befektetési programot indított el. Milánó évi 3 millió kínai turistára számított. Milánó és Kína között egyszerre napi 6 repülőjárat indult. A globalizáció azonban ennél több. A Milánó környéki ipari mezőgazdaság masszív üvegházgáz-kibocsátó. A lakosságot erősen terheli a szmog, ezért érzékenyebbek a vírusos tüdőbetegségekre. Lombardia Olaszország legsűrűbben lakott vidéke. Mindezek miatt a covid-19-et a globalizáció első pandémiájának nevezem.

Z: Csakhogy a globalizációt nem lehet olyan könnyen visszacsinálni.

S: Így van, ez nem opció, ez a társadalmunk alapja. De ellenőriznünk és szabályoznunk kell. Meg kell változtatnunk a játékszabályokat, hogy ne a globális Délt hátráltassa és az Északnak kedvezzen. A covid-19 azt mutatja nekünk, hogy a globalizáció következményeit nem ignorálhatjuk tovább.

Z: Lehet egy pandémia olyan erős, hogy a társadalmat tartósan megváltoztassa?

S: Némelyek a leghalálosabb pandémiákból alig változtattak a világon, pl. a spanyol nátha. Az emberek egyrészt akkor a háborúval voltak elfoglalva, az orosz forradalommal, az akkori idők történelmi fordulataival. Azon is múlott, hogy a spanyol nátha rövid hullámokban söpört végig, nem volt hosszú éves ostromállapot. Az olyan vész, mely hosszú időre befészkeli magát, inkább képes a társadalmat és a hétköznapi életet megváltoztatni. Ilyen volt a bubópestis a XIV. században, amely Európa egyharmadát kioltotta és az egész világot megváltoztatta. Ez vezetett a köz-egészségügyhöz, a kultúra és a gazdaság transzformációjához és a központosított államisághoz. Nem mondanám, hogy az ipari forradalmat is beindította, de megágyazott neki.

Z: A covid-19 nyilván egy megszálló-típus.

S: Tényleg egy transzformatív vésznek tűnik. Megmutatta, hogy képes megbénítani az egész gazdaságot és a hétköznapokat. Már egy éve élünk vele és ha nem helyesen járunk el, még sokáig velünk lesz. Az emberek a normalitáshoz való visszatérésről beszélnek, de nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne.

Z: Ez kissé ijesztőnek hangzik.

S: Inkább kihívónak. A normalitáshoz való visszatérést nem tartom sem lehetségesnek, sem kívánatosnak. Hisz a régi normalitás vitt bennünket ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Tekintsük a pandémiát egy kapunak, melyen át valamilyen jobb világba léphetünk. Olyan világba, amely ellenállóbb a virális tüdőbetegségeknek. Ez alkalom a világot biztonságosabbá és jobbá tenni, nemcsak számunkra, hanem gyerekeink, unokáink számára is.

Z: Mi lebeg a szeme előtt?

S: Már a járvány alatt indultak inspiráló és lehetséges transzformatív mozgalmak. Ilyen a 15 perc-város, mely nemcsak a pandémia ellen segíthet, hanem a klímaváltozás és a szociális egyenlőtlenség ellen is. A három problémát egyszerre próbálja meg kezelni, amikor a város életterét visszahódítja a forgalomtól. A várost annyira kell decentralizálni, hogy a lakosok, amire szükségük van, 15 percen belül gyalog vagy kerékpáron elérhessék. Legyen az munkahely, iskola, bolt, orvosi rendelő, színház. Már 40 város csatlakozott, köztük Buenos Aires, Barcelona és Párizs. Ez mutatja, hogy milyen reményteljes változások lehetségesek.

Z: 1960 óta 300 új kórokozót fedeztek föl. Az elmúlt években jött a sars, a madárinfluenza, a mers, az ebola és most a covid-19. Egy új pandémiakorszak előtt állunk?

S: Ez kollégáim között konszenzus. Az emberi egészség veszélyes periódusa lépett föl. Az orvos Anthony Fauci und Julie Gerberding (US-CDC) 2005-ben egy találó analógiát hozott föl: Aki a Karibik-térségben él, annak a meteorológusok előre jelezhetik, hogy hamarosan egy hurrikán csap le rájuk. Nem tudni, pontosan mikor és milyen erővel, de jön. Jobb lesz fölkészülni. A pandémiával is így vagyunk: elkerülhetetlen. A jó hír: föl tudunk készülni rá. Én derűlátó vagyok.

ZEIT online, 10. 2. 2021

"Dies ist eine Gelegenheit, die Welt sicherer und besser zu machen"