A POLITIKA MEGRENDELI? Az RWI-botrány

Christoph M. Schmidt a gazdaságkutató Leibnitz Intézet elnöke (Rheinisch-Westfälisches Institut für Wirtschaftsforschung), RWI) a kormány gazdaságfejlődés tanácsának vezetője válaszolt a ZEIT kérdéseire.

ZEIT: Schmidt úr, a gazdasági szövetségek óva intenek egy újabb lockdown-tól, mert az csődök tömegét válthatja ki. A Bund és a Land-ok mai tanácskozásán lazítást rendelhet el?

CHRISTOPH M. SCHMIDT: Ma senki sem tudja megmondani, mekkora a kockázat a vírusmutánsok általi esetleges harmadik hullám esetén. Ezért a politikának nem marad más hátra, mint a lockdown-t meghosszabbítani. Nem tud többet a gócpontokról és a lehető védőintézkedések hatásáról.

Z: Különböző szakok tudósai nem rég egy No-Covid stratégiát javasoltak. Ez a régiók közti alacsonyabb incidenciaszámokért való versengés lenne, lazítással-szigorítással. Ön ezt ellenzi. Miért?

S: Ennek a stratégiának az előterjesztői az ausztrál és az új-zélandi példára hivatkoznak, melyek azonban Németországra minden további nélkül nem alkalmazhatók. Mi nem tudjuk és nem akarjuk határainkat tartósan lezárni. A vírus újból és újból bejöhet kívülről. Ezenfelül a keményebb lockdown-nál is nagyon sok ember kell, hogy a közbiztonságot, az energiát, az élelmezést biztosítsa. Nem lehet a társadalmat komplett befagyasztani. Egy bizonyos alap-interakció nélkülözhetetlen.

Z: A tudomány és a politika viszonya vitákra adott okot. Egy kutatócsoportot, melyben az Ön munkatársai is dolgoznak, tavaly márciusban megvádoltak, hogy a belügyminisztérium utasításait követte. Önök mondtak ki szigorú intézkedéseket megrendelésre?

S: Nem, semmiképp. Mi tanácsainkkal segítettünk a politikának egy rettentő bizonytalan helyzetben. Ez teljesen más, mint politikai célokért elkötelezni magunkat. Nem volt ilyen megbízás, amiért pénzt kaptunk volna. Értékítéletek közzétételéért sem volt honorárium, hisz a dolgozat csak belső fölhasználásra készült. Semmi jele, hogy a kutatókat eszközként használták volna. Nem írtunk föl olyan eredményeket, amiket a politikusok szívesen hallottak volna.

Z: A WELT lap szerint a kutatók olyan pandémia-lefolyást kellett, hogy előrejelezzenek, ami följogosíthatta volna a CSU-belügyminiszter Horst Seehofer-t, a kemény intézkedésekre.

S: Akkoriban még nagyon keveset tudtunk a vírus terjedéséről. Világos volt az óriási fenyegetés és más országok masszív károkat szenvedtek el. Ekkor kaptunk egy tanácsadói fölkérést, mert a kórház-szektorban régóta folytatunk kutatást. A konkrét kérdés az volt, összeomolhat-e az egészségügy? Különféle szcenáriókat állítottunk föl, különféle feltevésekkel. Köztük volt egy worst-case-szcenárió is, mely a helyzet gyors, drámaivá válását írta le. Hogy egy ilyen esetben időnyerés céljából az intenzív-kapacitások aktiválását és tesztstratégiák alkalmazását kell elindítani, továbbra is helyeslem.

Z: A WELT-kritika szerint a tudósok a politika lakájai lettek.

S: Egy év pandémia után mindenki idegileg kikészült. Így bizonyos, a tudomány és a politika iránti kíméletlenség érthető. A tudomány sokat tett, villámgyorsan vakcinákat fejlesztett ki. Ám a pandémia még mindig itt a nyakunkon és ezzel nehéz megbékélni. Ehhez jön: a tudomány ritkán ad egyértelmű válaszokat. Talán sokan erre vártak és most a csalódástól szenvednek. És még mindig vannak teljes vírustagadók is.

Z: A WELT egy, a belügy és a kutatók közötti e-mail levelezést idéz. Ez azt mutatja, hogy a kutatók nem jártak el olyan függetlenül, ahogy ezt a Bundesregierung hangoztatja. Hogyan írná le a tudomány és a politika mai viszonyát?

S: A tudomány és a politika szerepe élesen különböző. A politika dönt pl. a leállás hosszabbításáról. Ezt bőséges információgyűjtés után kell, hogy tegye. Ehhez kutatókat kell megkérdeznie. A tudomány tanáccsal szolgál, cselekvésopciók előnyeit és hátrányait vázolja, világos ajánlásokat ad ki, de nem követelhet konkrét politikai döntéseket. Kőkeményen kommunikálnia kell, hogy fontos ismeretei segíthetnek, de tévesek is lehetnek. Ezen ismeretek ideiglenessége nem vesz el értékéből, hisz döntésalapul szolgálnak.

Z: A kutatók jobban meg kell, hogy vizsgálják föllépéseik hátterét?

S: A veszély, hogy a kutatók eszközzé válnak, valóban nagy. Legyenek éberek és álljanak ellent. Ma a tudósok is a közösségi oldalakon sok embert elérhetnek, rövid és polemizáló megnyilvánulásaikkal. Jó nagyságot mutatni, ha ezt mondják: "Nem tudjuk, nem is tudjuk előrejelezni, mi lesz." Nem mindenki ismeri ezt be. Némelyek lubickolnak a médiában és nem használnak a tudománynak.

ZEIT online, 10. 2. 2021.

Wolfgang Kubicki bírálja a kormányt:

A minisztérium olyan kommunikációs eszközöket használt, melyek inkább egy autoriter államra jellemzők. Aki a politikai intézkedések érdekében megfélemlíti a lakosságot, a demokratikus alaprendünket rombolja. Nyilvánvaló, hogy itt nem arról van szó, hogy az önjogú polgárokat a politikai intézkedésekről tények és szakszerűség alapján fölvilágosítsák, hanem, hogy ezeket a döntéseket a torkukon lenyomják.