VAKFOLTOK - HALÁLESETEK NÉMETORSZÁGBAN - M. Fratzscher, DIW, kolumnája, Hamburg

Marcel Fratzscher, a Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung (DIW) elnöke, a DIE ZEIT rovatvezetője.

A járvány megmutatta, néha mennyire vonakodunk veszteségeinknek elejét venni. Ez vonatkozik az élet több területére. Ebből tanulnunk kell.

A nehézkes oltáskezdet szétzúzta a normalitáshoz való gyors visszatérés reményét. Mégis sokan úgy hiszik, 2021 végére visszatér a régi élet.

A járvány után néhány dolog vélhetően nem olyan lesz, mint régen. Ez nem kell, hogy ijesztő legyen, nem pusztán a korlátozások fennmaradásáról van szó. A pandémia egy sor erkölcsi vakfoltra kell, hogy irányítsa a figyelmet, melyeket mi, mint társadalom, relatív csekély eszközzel ki tudtunk volna tölteni, szenvedést és kárt elhárítani.

Ilyen példa az influenza-epidémia, mely minden évben megjelenik és sok emberáldozatot követel. Így 2017/18 telén Németországban 25 000 ember halt meg a gripa következtében. Ez csak keveseknek volt ismeretes - a társadalom szinte kommentár nélkül vette tudomásul, mint elkerülhetetlen eseményt. Csak a covid-19 döbbentett rá, hogy őket kevés ráfordítással meg lehetett volna menteni: fölvilágosítással, maszk-kötelezettséggel, szigorúbb higiénával az idősotthonokban, a középületekben, a közközlekedésben.

A gyorshajtás engedélye emberéletekbe kerül - évente 3000 halottba az utakon. Tanulmányok mutatják, hogy egy tempólimit az autópályákon évente 100 ember életét mentené meg. Ezen életek védelme fontosabb-e, mint a száguldás szabadsága?

KOMMENT

Érdekes, hogy Ön csak Németországra gondol. Hány halált akadályoznánk meg, ha ügyelnénk pl. a fair kereskedelemre? Ha nem adnánk el külföldre, védtelen embereknek, mérgező anyagokkal kezelt árukat? Hány peszticídről mondhatnánk le? Homoksugarazott farmernadrág tényleg szükséges?

A bizonytalanságtól való félelem és a tudat, hogy a vírus bármelyikünket és bármely családtagunkat bármikor megfertőzhet, az áldozatokkal való erős azonosuláshoz vezet. E kettő miatt a társadalom egyes esetekben - ilyen a kovid legyőzése - óriási gazdasági költségeket és alapjog-korlátozásokat hajlandó elfogadni, amiket más esetben, pl. a közlekedési áldozatoknál, nem tesz. Az etika, a pszichológia, a magatartás-ökonómia ismeri ezeket a hatásokat.

A politika és a társadalom hibája nem az, hogy járványkor ennyire védi az emberi életeket, hanem, hogy más esetekben ezt nem teszi. Nem mozgósít minimális eszközt sem, hogy összességében, időn át, ugyanennyi életet mentsen meg és jólétet, elégedettséget, biztonságot védjen.

Mit jelent ez a kovid utáni időkre? A járvány sokaknak kinyitotta a szemét, hogy más téren, aránylag kevés eszközzel is sok jót lehetne tenni, kárt megelőzni. Ez döbbent rá, mennyire fontos nekünk a jó egészségügy és oktatási rendszer. Állami intézmények nemcsak békeidőkre vannak hanem mindenek előtt krízisek esetén kell, hogy cselekvőképesek legyenek. A kórházak túlkapacitásai és tartalék-ágyai vagy a digitális oktatás, normál időkben, föltűnhet. Azonban válságkor, mint a mostani, fölfogjuk, hogy ezek a költségek milyen kevesek az erős reziliencia és flexibilitás nyereségeihez képest.

Esély egy új tudatra

Ezen témák között sok az erkölcsileg vak folt, mert mi, mint társadalom, ezeket egyszerűen ignoráljuk, nem nézünk mögéjük. Egy éve még alig hitte valaki, hogy ilyen gyorsan vakcina lesz a covid-19 ellen. Régen ilyenhez 5 év kellett. Más területen is sikerült kevés eszközzel és korlátozással sok szenvedést kivédeni.

A pandémia alkalmat ad egy új tudat kialakítására is. Egymással való bánásmódunkat is sok pontban korrigálhatjuk. Az oltáskampány, az időszakos maszk-kötelezettség, a szigorúbb higiénia remélhetőleg a járvány után is megmarad és beépül a normalitásba. Ezek a jövőben ártalmakat háríthatnak el és sok mindent jóra fordíthatnak.

zeit.de, 8. 4. 2021

Die moralisch blinden Flecken