MINDEN HARMADIK MEGHAL AZ INTENZÍVEN - dr. Eckardt, Charité Berlin/RózsaS, német-sajtó figyelő, www.okobetyar.blog.hu

A német intenzív osztályokon több, mint 4 900 beteg fekszik, 6 000 is lehet. Kai-Uwe Eckardt, a berlini Charité intenzív osztály vezetője elmondja, miért halnak meg 30 évesek és mennyire komoly a helyzet.

ZEIT ONLINE: Doktor úr, hogyan érzi magát egy év világjárvány után?

Kai-Uwe Eckardt: Kimerülten, mint kollégáim. Kicsit sok ez nekünk.

Z: Milyen a helyzet most?

E: Nagyon feszült. Bár a januári számoktól messze vagyunk, de szinte elkerülhetetlen, hogy ismét annyi legyen. Három hét óta naponta 73 új beteg kerül országszerte az intenzívekre. Ha így folytatódik, két hét múlva 5 700 lesz, mint a 2. hullám csúcsán. Akkor nem marad sok mozgásterünk.

Z: Mit jelent ez Önökre?

E: Minden egyes részlegben növekszik a terhelés és új intenzív-ágyakat kell beállítanunk. A Charité konténer-klinikát kell, hogy beüzemeljen a kórház udvarán. Ám az új ágyakhoz kellő személyzet is kell. Most az anesztéziáról és más osztályokról kérünk át ápolókat. Műtétek maradnak el és más osztályokon is csökkentenünk kell az ágyak számát. Ezt pontosan ki kell egyensúlyoznunk, mert minél több ápolót hozunk ide, annál nehezebb lesz a nem-kovidos betegek ellátása. Új munkatársakat kell alkalmaznunk, nem szokványos módon. Pl. repülő-kísérőket (Flugbegleiter) kell alkalmaznunk azokból, akik most eredeti szakmájukban nem dolgozhatnak és orvostanhallgatókat is. Ők az intenzív-ápolókat nem helyettesíthetik, de sokat segíthetnek.

Z: Munkatársai miről számolnak be?

E: A prognózisok aggasztóak. Az év elején a lehetőségeink határán voltunk, annyi volt a súlyos beteg. Utána kevesebb lett, de a hullám még mindig tart. Március elején ismét több ágy lett foglalt, mint az első hullám csúcsán. Némelyek több hétig is itt kell, hogy maradjanak. A régiekhez újak jönnek, nincs időnk föllélegezni.

Z: Az intenzív-orvosok és ápolók hozzászoktak a súlyos betegekhez.

E: A sok beteg és súlyos állapotuk együttese okozza számunkra a rendkívüli megterhelést. Intenzív páciensek ellátása igen körülményes. A beteg-ágyak körüli vita mellett elfelejtődik, hogy a terápia ellenére az intenzíveken minden 3. beteg meghal. Nálunk, a Charité-ben, ahová Berlin és környéke összes súlyos betege kerül, az elhalálozás még magasabb.

Z: Ezek főleg idős emberek?

E: Nem mind. A második hullámban az elhunytak átlagos életkora 63 év volt, tehát sok fiatalabb is volt közöttük. Most az átlag 53 évesek felé tartunk.

Z: A sok halál nagyon megviselheti a személyzetet.

E: Véglegesen. Januárban pár nap alatt itt egyszerre nagyon sok ember halt meg a szemünk előtt. Ez kimerít bennünket, ehhez jön a gyász, a frusztráció és a kétely önmagunkban.

Z: A hozzátartozók nem jöhetnek be. Ezzel hogy boldogulnak?

E: A látogatás-korlátozás már a fertőzésveszély miatt is elkerülhetetlen. Telefonos kapcsolatot tartunk fenn, egy hotline-t is beüzemeltünk.

Z: Voltak olyanok, akik nem búcsúzhattak el?

E: Mindig megkíséreljük, hogy elbúcsúzhassanak. Néha azonban ez nem lehetséges, ha a beteg hirtelen meghal. Ez már a járvány előtt is előfordult.

Z: Ki közli a hírt a hozzátartozókkal?

E: Ez még a legtapasztaltabb orvosoknak is nehezükre esik. Sok esetben a hozzátartozókat nem éri váratlanul, fölkészítjük őket, tájékoztatjuk a beteg állapotáról, betegsége lefolyásáról. Amennyire csak lehet, mindenről beszámolunk.

Z: Van munkájában valami, ami önt erősíti?

E: Mindig nagyszerű, ha egy beteg hosszú intenzívkezelés után lábra kap és elhagyja az osztályt. Az is nagy öröm, hogy ilyen kiváló csoporttal dolgozhatom. Mindenki, a megterhelés ellenére, hihetetlen elkötelezettséggel és rutinos szakmaisággal teszi a dolgát.

Z: Nem félnek a fertőzéstől?

E: Erről sokáig nem esett szó. Mikor aztán jöttek a vakcinák, megkönnyebbültünk. Szinte mindenki be van már oltva. Ennek ellenére betartjuk a higiénés szabályokat, nehogy tovább vigyük a vírust.

Z: A sokasodó kovidbetegek ellátása hogyan hat ki a többi betegre?

E: Elkerülhetetlen, hogy más vizsgálatokat és kezeléseket elhalasszunk. A sürgősségit azonban mindig működtetjük. Nem maradhat el beavatkozás, ami nélkül a beteg kárt szenvedne. A probléma, hogy a súlypont-klinikák többnyire heveny eseteket látnak el, ezek nem tűrnek késlekedést. Tehát a kovid-ellátást nem növelhetjük tetszés szerint. Ezért fontos, hogy a fertőzések száma essen.

Z: Hol lehet a terhelési határ?

E: Január elején több régióban és itt, Berlinben és Brandenburg-ban is a kapacitás határán jártunk. Voltak kevésbé terhelt régiók, de ezek csak korlátoltan segíthettek. Súlyos esetek áthelyezése körülményes, mégis néha ezt tesszük, Thüringen-ben volt rá példa.

Z: Mi a teendő most, a legrosszabb megakadályozására?

E: A klinikákon mindent megteszünk, a járványt azonban nem tudjuk irányítani. Ez a politika és a társadalom feladata. Nem értem, miért kockáztatjuk a túlterhelést, mért nem történik meg az intézkedések érvényesítése?

--------------------------------------------------------------------------------

A köztársasági elnök, Frank Walter Steinmeier, Berlinben megemlékezett a járvány áldozatairól: "A világjárvány mély sebeket ejtett. Legyen egy pillanat, amikor megállunk."

zeit.de, 19. 4. 2021.

"Jeder dritte Covid-Patient auf einer Intensivstation stirbt"

KOMMENT

1. Dr. Mucsi János beszámolt egy betegéről:

Veszélyes, 93% alatti oxigén-szaturációt mértem nála. Rögtön kórházba utaltam. -De doktor úr, egészen jól érzem magam!"

Rábeszéltem, menjen át a Korányiba. Ott már 86%-ot mértek nála, gépre került, három hét múlva meghalt.

 2. KI A FELELŐS 30 000 EMBER HALÁLÁÉRT?

*Hajlamot örökölt.

*Szegény volt.

*Fiatal, elhanyagolta egészségét.

*Megöregedett.

*Felelőtlenül viselkedett.

*Nem kapott megfelelő terápiát.

Ezeknek azután számos kombinációja léphetett föl:

-Fiatal, elhanyagolta egészségét, felelőtlen volt.

-Idős, elhanyagolta egészségét, felelőtlen volt.

-Egészséges volt, de gyenge immunitású - felelősen viselkedett, mások fertőzték meg.

-Megmenthették volna, ha időben, helyesen gyógykezelik; ha meg sem fertőződik, mert az intézkedések megvédik - ez, szerintem, 3000 - 6000 ember. Ez az államvezetés felelőssége.

Az áldozatok vélhetően többnyire szegények, iskolázatlanok - ám mindenkinek joga van testi épségére. (Lásd: Több halál a kovidos szegényeknél.)

De itt van az első felelős, amely a következő vészt is hozza:

A kapzsi gazdaság, a globalizáció és megrendelői, a fogyasztók.

A rendszer, amely elveszi az állatok életterét, minden élőlény életalapjait.

RS

www.okobetyar.blog.hu