AZ EU-SZKEPTIKUS, ORBÁN-BARÁT STREECK- SPIEGEL Hansestadt Hamburg, HH/RózsaS

Wolfgang Streeck (74) szociológia-professzor magát balosnak tartja, de megérti Orbánt, dicséri a brexitet és a nemzetállamok reneszánszát óhajtja.

SPIEGEL: Streeck úr, Ön Orbán-rajongó?

WOLGANG STREECK: Vártam a kérdést.

Sp: Új könyve néhány fejezete hajaz a magyar miniszterelnök populista és EU-kritikus téziseire.

St: A könyv hierarchikus politikai rendszerek kormányozhatóságáról szól, mint pl. az EU. Tézisem, hogy ez korlátolt. Ideje volna irányt váltani a decentralizáció és a nemzeti kooperáció irányába – a centralizált és hierarchikus koordináció helyett.

Sp: Ön üdvözli az Orbán-Salvini-LePen jobbos gyülekezési mozgalmat.

St: Az EU saját további fejlődése stratégiai kérdéseit végre megvitathatná. Túlságosan egységesített és ez lesz a veszte.

Sp: Orbán Brüsszelt a Szovjetunióval hasonlítja össze. Ön egy kudarcot valló impériumról beszél. Ez nem túlzás?

St: Tessék figyelmesen olvasni! Egy liberális impériumról beszélek, mert az EU belső egybentartását katonai eszközök nélkül kell, hogy biztosítsa. Ez kimeríti a forrásokat, mely főleg pénz és jó szó. A liberális impérium politikájának fontos eszköze az elitmenedzsment. Az EU tagállamaiban olyan politikai elit maradhat hatalmon, mely pitizik a központnak.

Sp: Az EU szuverén államok közössége. Nincs tudomásunk arról, hogy Brüsszel egy neki nem tetsző kormányt el akart volna puccsolni.

St: Emlékezzen, hogyan bánt az EU Görögországgal, az eurókrízis alatt. Vagy Itália példája, ahol a liberális Mario Monti német és francia hátszéllel került hatalomra. Most Lengyelországban és Magyarországon akarnak kormányváltást, EU-pénz-kurtítással vagy megvonással. Mottó Vissza Tusk-hoz.

Sp: Brüsszel a jogállamisági mechanizmussal vizsgálja a pénz útját.

St: Igen, de ezeket a kormányokat demokratikus úton választották meg. (Az EBESZ 30 szabálytalanságot talált a magyar választásoknál, vagyis a Fidesz csalással jutott hatalomra. Ez decentralizáció? Ne kerüljön be a tanár úr egy magyar kórházba! RS21VII25). A PiS csak azért kerülhetett hatalomra, mert előtte Tusk polgári platformja neoliberális gazdasági politikával az országot a falnak vezette. A liberális impérium problémája, hogy a kísérlet, egy államra kívülről egy kormányt ráültetni, visszafelé sülhet el. Az EU beavatkozásától Orbán választási esélyei csak növekednek.

Sp: Az EU a bíróságok befolyásolását, a sajtószabadság megnyirbálását bírálja, főleg Magyarországon.

St: Kérdés, feladata-e a magyar belpolitikai konfliktusokba beavatkozni? Egy ország demokráciáját saját polgárainak kell kiharcolni. Ez Romániára és Bulgáriára is vonatkozik. Tartósan egy ország sem kormányozható kívülről egy EU-egységrecept szerint.

Sp: Azt akarja mondani, az EU a demokrácián kívül mást is akar?

St: Pontosan, Az EU piacok, munkaerők, befektetési lehetőségek ügyében is igen aktív. Aztán itt van a geostratégiai szempont, az EU viszonya Oroszországhoz, Kínához. Orbán kijátszhatja az orosz kártyát, ha az EU túlságosan megközelíti.

Sp: Az EU ezek szerint egy impérium hatalom nélkül.

St: Vagy túl kevés hatalommal. Az EU központja két államból áll: Németországból és Franciaországból. Ezek az EU-ban eltérő célokat követnek. Anyagi és ideológiai forrásaik hatékony elitmenedzsmenthez nem elegendőek. Az EU elbukik, ha nem építi újjá magát egy konföderációs irányba.

Sp: Az EU eddig minden krízist túlélt, az euróválságot is és bámulatosan ellenálló lett. Nem gondolja, hogy egy problémáról beszél, ami magunk mögött van?

St: Az euró a németek jólétének forrása és a földközi-tengermenti kvk-k lemaradásának oka. Ez bontja az EU-t, ahelyett, hogy egyesítené. 2008 óta a valutauniót toldozzák, foltozzák, új és új segély és áthidaló intézkedésekkel, a probléma gyökere megragadása nélkül.

Sp: Az EU újjáépítési alapjával épp most szolidaritását demonstrálja. Németországban nagy többséget kapott és Itáliában megfordította a politikai hangulatot az EU irányába. Ez mi, ha nem siker?

St: Aprópénz ahhoz képest, amennyire Olaszországnak szüksége van. Az alap a 750 mrd €-val nagynak tűnik, ám ez csak egyszeri. Az eurótól hátrányt szenvedő régiók folyamatos transzfert kellene, hogy kapjanak, mint a régi NDK. Az olasz, görög és spanyol oktatási rendszert, közigazgatást, egészségügyet újból föl lehetne építeni, miután a valutaunió évtizedes korlátozási előírásai visszanyesték.

Sp: Ön megszüntetné az eurót?

St: Jobb lett volna be sem vezetni. Most lerázni nehéz lenne. Az államok a 90-es centralizációs és integrációs eufóriájában zsákutcába vezették magukat, ahonnét nehéz lenne kijönni, ha egyáltalán.

Sp: Akkor Magyarország és Lengyelország mért nem lép ki az EU-ból: Mégsem éri meg nekik?

St: Kipróbálják, hogy társadalmaik autonóm és demokratikus, alulról jövő alakítása mennyire egyeztethető az EU irányvonalaival. Ez konfliktushoz vezet, a centralizáció és a decentralizáció állandó kötélhúzásához. Törésvonalak erősödnek délen, keleten, nyugaton – kirobbanásuk volt a brexit.

Sp: Ön szeretné, ha a nemzetközi rendet ismét a nemzetállamok erősítésére alapoznák.

St: Decentralizációs és demokratizálódási igényt látok, a lokális ellenőrzés és felelősség visszaállításának óhaját. Különböző élet és gazdasági játékterek igénye merül föl világszerte. A nemzetállam az egyetlen intézmény, mely a világtársadalom koplexitását képes föloldani és demokratikusan kormányozhatóvá tenni. „Krummes Holz” (görbe fa), Kant-ot idézve, de ez az egyetlen fa, amink van.

Sp: Ön a régi »Europa der Vaterländer« koncepcióra gondol.

St: Tőlem akár „anyaországok Európájának” is hívhatjuk vagy „Európa á la Carte”-nak. Nem értem, az önjelölt europeerek mért kapkodnak levegőért, amikor ezt hallják. Legyen, bár kevés remény van rá, az európai államrendszer rendjének szövetkezeti kooperatívája – a mostani imperiál-hierarchikus rendszer helyett. Ez az európai államok platformja lenne, közös projektek céljából. Önként eldöntve, közösen végrehajtva, szelektív, szektoriális, projektekhez kötve – és nem egy ugyanolyan egységpiac mindennek és mindenkinek. Ennek jött el az ideje világszerte is, miután a globalizálás és a nemzettelenítés, ahogy a neoliberalizmus is zátonyra futott.

Sp: Vagyis Ön egy európai integráció korai fázisához szeretne visszatérni, pl. az Európai Gazdasági Piachoz.

St: Vissza talán túl sok lenne, ez nem megy. Az EU különböző gazdaságpolitikai koncepciók által alakított fázisokon ment át. Kezdetben voltak gazdaságilag nagyon hasonló szerkezetű államok, melyek néhány kiválasztott gazdasági szektor közös igazgatásában egyeztek meg.

Sp: Az europeereknek ez nem volt elég. Szorosabb gazdasági kooperációt akartak, hol itt a probléma?

St: Nem kérdezték meg őket. A 90-es években több transzformációs szakasz után univerzális piac született, kvázi alkotmányozó európai bírósággal, mely távol tartott minden népi-demokratikus beleszólást. Az EU államok szerződésekkel egy olyan gazdasági alkotmányt kreáltak, mely biztosította a javak, szolgáltatások, tőke, munka akadálytalan áramlását. A valutaunióban kemény valutát vezettek be és egy strikt fiskális politikának vetették alá magukat. Olyan szigorú szabályoknak, melyek minden demokratikus döntésszabadságot eltörölt.

Sp: Az Ön ideálja egy demokratikus, szuverén kicsi-de-nem-túl- kicsi állam. Milyen nagynak szabad lenni?

St: Nem gondolom, hogy ki lehetne számolni egy optimális államnagyságot. Kis államoknak fontos előnyeik és nagy államoknak fontos hátrányaik vannak. A nagyok nehezen kormányozhatók, ha nem kellően decentralizáltak, kevésbé demokráciaképesek és megtámadhatnak kisebb országokat. Magukat hajlamosak erőszakkal egyben tartani. Nekünk nem kell nagyobbnak, központosítottabbnak, technokratikusabbnak lenni, mint amilyenek vagyunk.

Sp: És mit tegyenek a kis államok, mint Szlovénia és Dánia? Hogyan álljanak szembe olyan óriással, mint Kína?

St: A kérdés, hogy a 3 világrégió, melyek a globális US-impérium vége után kialakult, egységesen vagy eltérően kell, hogy szerveződjön. Elképzelhető-e Európa számára a decentrális államrend opciója kooperatív és nem szupranacionális módon? A kontinens képes-e olyasvalamire, mint egy szerkezeti ekvi-távolság tartása a két óriás felé, anélkül, hogy a francia modell szerint, lassan egy világkormányzói ambíciókkal élő integrált kolosszussá váljon? Szerintem nincs más utunk. Végül is nem vagyunk sem befelé, sem kifelé imperializmus-képesek. Ez Németországgal kapcsolatos, mely nélkül egy katonai Európa régiófeletti hatalomprojektje nem képzelhető el. Az országnak azonban Afganisztán és a Száhel-övezet után semmi kedve egy újabb out-of-area kiránduláshoz, sem az amerikaiak, sem a franciák nevében. És ez így jó.

Sp: Gondolja, hogy a brexit a nemzetállami szuverenitás visszanyerésének sikeres példája?

St: A kérdés, hogy egy kormány választóival szemben demokratikusan elszámoltatható-e? Ez állami szuverenitás nélkül üres járat. A brit kormány mára kifutott a mentegetőzésekből, amiket a brexit előtt ismételgetett: Brüsszel ezt és ezt tiltja, az Európai Bíróság ezt és ezt nem engedi.

SPIEGEL, 17. 7. 2021

»Ich denke, dass uns keine andere Wahl bleibt, als Europa zu dezentralisieren«

Wolfgang Streeck: »Zwischen Globalismus und Demokratie«.

KOMMENT

A kölni ökoszocialistáknál rettegve látjuk a kölni professzorral való egyezéseket. Mi is kétkedve nézzük az EU nevű csinálmányt. Lebontjuk és elvisszük a gyáraidat, de azért küldünk pénzt. Csak egy eszement bont le egy ép gyárat. Egyáltalán, mi az, hogy egy országot kívülről tömik pénzzel? Prostitúció? A fogyasztó akarta ezt: a boltok rogyásig tömve áruval. De ez a fogyasztó nem a mi „öko-fogyasztónk”, aki ezt mondja: Élj meg a körzetedben és a körzetedből. 1955-ben boltba csak sóért és petróleumért küldtek. „Szegények” voltunk, de gazdagok emberségben: a rokonság, a szomszédok, a közösség olyan támasz volt, ami ma hiányzik.

RS