GYEREKEK OLTÁSA – Civakodik a politika és a tudomány-ZEIT Hamburg/RózsaS
Szeptemberben választ az ország, a politikusok a hajrában gyermekmentőként akarnak mutatkozni. A miniszterelnökök egyhangúlag döntöttek a 12-17 évesek beoltásáról – a tudomány ellenére.
Az Állandó Oltásbizottság (Ständige Impfkommission, Stiko) nem adott ki ilyen ajánlatot. Csúcspolitikusok unisono szidják a Stiko-t: „Érthetetlen”, „12 évtől ki kell használni”, „Sürgősen mondják meg, mikortól”. Kurt Lauterbach (SPD), az „egy-ember-oltásbizottság”: „Tudományosan kijelenthető, kutatások igazolják, hogy segítene a gyerekeknek.”
„Nem olyan egyszerű” - mondja a virológus Hartmut Hengel, Uni Freiburg. És tényleg: az adat-alap túl vékony, a tanulmányok ellentmondanak, a kockázatokat nehéz fölbecsülni: nagyobb-e a nyereség a potenciális rizikónál?
Ami most látható, milyen súlyos a gyerekeknél a kovidfertőzés. Összesen 1700 került kórházba, 80 intenzívre. Háromnegyedük 12 év alatti volt – számukra még vakcina sincs. 2/3 már előbb beteg volt. Nekik a Stiko javasolja az oltást, ahogy azoknak is, akik súlyos kovidosokkal érintkeznek. Haláleset kevés volt, a 23 más betegségben is szenvedett. Gyakoribb a multi-gyulladás-tünetegyüttes (Multi-Inflammationssyndrom, PIMS), amikor a fertőzés után az immunrendszer a szervezet ellen fordul. 400 ilyen eset került az intenzívre. 1000-5000 közül egyet ér el a PIMS. Sokkal nehezebb a long-covid követése. A King’s College London szerint a fertőzés után 5 hétre 13% érezte magát betegnek. Köhögtek, hasuk fájt, kimerültek voltak. Ezen a héten közölték, hogy már csak 4% mutatott tüneteket 4 hét után.
Svájci és drezdai kutatók közölték, a párhuzamos csoportban nem fertőzött gyerekeknél is hasonló gyakorisággal lépett föl hasi fájdalom, koncentrációzavar, fejfájás. Lehetséges, hogy a hosszú kovidosoknak tartott eseteknél, a lelki megterhelés és a bezártság okozta a tüneteket.
A Stiko egy alaposabb longkovid-kutatást javasol. Az oltás engedélyezéséhez hiányoznak adatok a gyermekek biztonságáról. Martin Terhardt (Stiko) szeretne több információt a szívizom-gyulladásokról, melyek főleg fiúknál ritkán és enyhe lefolyással léptek föl. Most ez 16 000 fiúból egynél léphet föl. A BioNTech és a Moderna semmi ilyesmit nem tapasztalt. Pár ezer gyerek volt a vizsgálatban, az oltás jól hatott és jól elviselhető volt. A ritka komplikációk vizsgálatához több tízezer gyermek kell.
Az US járványvédő hivatal (CDC) adatai sem kielégítőek, pedig ott több millió gyermeket oltottak be. „Ezek passzív jelentési adatok” (Terhardt). Olyanoktól erednek, akik vélt mellékhatásokkal jelentkeztek orvosnál. A következő lépés az oltással való összefüggés vizsgálata. Sokkal megbízhatóbb, mikor a hatóság célzott esetelemzést és követést végez a mellékhatások földerítésére. Amíg ilyen adatok nincsenek, óvatosnak kell lenni. Félő, ha a Bizottság javaslatára több millió gyereket beoltanak, egy nagyon ritka mellékhatás lép föl.
Kritikusok szerint a pandémia közepén a Stiko túl óvatos. Hartmut Hengel: „A Bizottságban való hosszútávú bizalom forog kockán.” Ha olyan oltást ajánl, ami a gyerekeknek többet árt, mint használ, óriási botrány lesz. De hát akkor az amerikaiak miért oltanak? Hengel: „Ott más a helyzet. Az USA-gyerekek betegség-terhelése jelentősen magasabb az itteninél. A német gyerekek 5,9%-a túlsúlyos, az USA-ban 19,3%-a.” A túlsúly lényeges tényező a kórházi kezelésekre, a súlyos lefolyásra, a halálesetekre nézve.
Bármennyire is érthető a Stiko álláspontja, kérdés, a közeledő tanévnyitó és a terjedő delta-variáns miatt nem kellene-e változtatnia hozzáállásán? Nincs olyan jel, hogy az új variáns jobban betegíti a gyerekeket. Ám közöttük alig akad beoltott, így a vírus könnyen talál új gazdát és villámgyorsan elterjedhet. Az UK-ban hatszor olyan gyorsan, mint a 70 éveseknél. Ha a Stiko nem ad ki javaslatot, kockáztatja, hogy hosszú távon minden gyerek megfertőződik.
Tényleg ezt akarják? Terhardt: „Remélem addig még sok-sok hosszú hónap telik el.” A Stiko tehát az időben bízik, míg az USA-ból és máshonnan új adatok érkeznek és a hangulat megváltozik. Néhány nap múlva új becslést adnak ki. Ez bárhogy is nézzen ki, Terhardt szeretné, ha az iskolákat jobban védenék és a felnőttek „alacsony küszöbű” oltáslehetőségeket kapnának. Ám azt is mondja, hogy vállalni kell a kisebb kockázatot a gyerekeknél. Hengel: „Túl sok az izgalom. A gyerekek ritkábban betegednek meg. Kevesebbet kellene az oltásukkal foglalkozni és másfél év után többet a pszichikai és szociális támogatásukkal.”
ZEIT, 5. 7. 2021
Streit ums Impfen von Kindern und Jugendlichen
