KINEK VAGY TE, FDP? - Püfölik a liberálisokat - ZEIT, Hamburg/RózsaS

A ZEIT fölkért 4 szerzőt, írjon bírálatot kedvenc pártjáról. FDP, SPD, CDU, GRÜNE közül itt az első. Christoph Möllers (52), a HU Berlin államjog és jogfilozófia tanára. Könyve a »Freiheitsgrade« jelentős mű. Linda Teuteberg (40), FDP-Bundestag-képviselő, Brandenburg FDP vezetője.

BÍRÁLAT

„Mi, szabadelvű demokraták az egyén önfelelőssége erejére, a privát kezdeményezésre, a szabadságra építünk”. Ám egy gazdag és jól szervezett társadalomban ezt az egyént nem is olyan könnyű megtalálni. A legtöbb, amit tudunk és tehetünk, mások teljesítményéből vagy szervezetekbe való betagolódásból ered. Egyes egyének jogaira hivatkozni mért különleges jegy? A többi párt is ezt teszi. Hol az egyén, akit az FDP politikailag képvisel? Ezek nem azok, akik már amúgy is gazdaságilag sikeresek?

Itt volnának a vállalkozás-gründolók, akik saját ötletükkel lettek sikeresek. Az FDP varázsszava, a „startup” első pillantásra meggyőző, de tudjuk, hogy Németországban ez főleg a kapcsolatoknak és a privilégiumoknak köszönve működik: a gazdagok fiainak vállalkozás-kultúrája, állami hátszéllel. Ez hatékony lehet, de hogy a hatékonyság az egyéni szabadsággal egybeesik, nehezen hihető. Azok kapnak, akiknek már amúgy is van.

A liberálisok másik célcsoportja a gyerekek, mint a jövő individuumai. A társadalom állandó megújulása, az egyéniség kialakítása közösségi teljesítmény. Az FDP támogatja az oktatás általi fölemelkedést, kezdve a kicsi gyermekeknél. Ezzel tovább megy az egyszerű piacliberalizmuson túl, a társadalom dinamikáját állami eszközökkel kell megszervezni. Persze közben nem támadja azt az intézményt, mely munka nélküli vagyont oszt és ezzel minden új generáció esélyegyenlőségét megkérdőjelezi: az öröklést. Hogy a vállalkozásokat ne veszélyeztesse, az FDP ellenez minden öröklési és vagyonadót. Eltekintve, hogy ezt a közgazdászok vitatják, fontosabb, hogy ezen mentegetőzésnek semmi köze az egyéni-liberális programukhoz, amely a személyes keresetre alapul. Az örökösök nem szolgáltak rá az örökségre.

A politikai egyének 3. csoportja a menekültek. Aki egy új életbe vág bele, a szabadság individuális-liberális kritériumának megfelel. Támogató államuk nincs, szociális hálójuk gyenge. Ők a legdrámaibb módon individualizáltak, mégis itt lehet az egyéni teljesítményt a legjobban fölismerni. Az FDP mégis a migrációt fenyegetésnek látja és nem esélynek. A jelenséget a pandémiával, a klímával, a terrorizmussal köti össze.

A párt nemzeti liberális gyökereit mindmáig nem rázta le teljesen. Az individualitásban való hitnek sincs semmi köze a nemzethez. Így az a benyomás marad, hogy az FDP ott hangoztatja az individualitást, ahol az már szociális és gazdasági hatalom által biztosított vagy ahol a rögzített érdekeknek nem fáj. Ha komolyan vesszük az individualitás-liberalizmust, nem bízhatunk a fennálló jogelosztásban. Rá kell kérdeznünk, hogyan kerültek ezek a jogok megszerzésre, mennyi mögöttük a beszámítható erőfeszítés. A liberalizmus pedig lusta lesz ezen gondolkodni, ha a sikert a teljesítménnyel, a szociális, pénzügyi vagy intellektuális tőkét a munkadíjjal teszi egyenlővé. (Christoph Möllers)

VÁLASZ

C. M. nem találja az egyént? Eléggé kultúrpesszimista hozzáállás. Miért ne kapna egy fejlett, munkamegosztásos társadalomban az egyén fölismerhető, releváns értelmezést? Igaz, a kölcsönhatások komplexek, de ez nem ok az erdőtől nem látni a fát. Társadalmi haladást akarunk és szkeptikusak vagyunk a technokratikus hübrisszel szemben. Nem kell mindent hagyni, ahogy van. Az örökösödési adó bünteti az egyéni gazdasági kezdeményezést. A jog, post mortem is vagyonunk fölött rendelkezni, a magántulajdon garanciájának integrális összetevője, a szabadság joga. Ez az alkotmányban is rögzítve van.

Másrészt fönnáll az esélyegyenlőség sérülése, meritokrácia helyett jólét-arisztokrácia alakul ki. Mindkettő álláspontra vannak jó érvek – liberálisak is. A megoldás: a társadalmi kompromisszum. Möllers úgy véli, kevés többértelműség-tolerancia a liberális önképhez tartozhatna. A „munka nélküli jövedelem” helyett azon kellene vitázni, hogy lehetne lehetőleg sok embernek esélyt adni a kiérdemelt vagyonszerzésre. A piaci siker föltétele és a szociális mobilitás a jó oktatás, ezt C.M. is elismeri. Gondolkodásunk nem a plafonon kezdődik, hanem a közös padlónkon (Ralf Dahrendorf). Innét minden egyén motivációja és képessége szerint szociálisan föl tud emelkedni. Lehető sok embernek a vagyonképzést lehetővé tenni annyit jelent, hogy megkeresett pénze fölött szabadon rendelkezhet. Javítani kell a saját tőkeképzés, tulajdonszerzés és öregségi előgondoskodás feltételeit. (Linda Teuteberg)

ZEIT, 19. 8. 2021

Die Frage ist, für wen du da bist, liebe FDP!