KOMMENT A HIÁNY-HOZ
1955-ben Zentán nem vásároltunk. Boltba csak sóért, petróleumért, gyufáért küldtek. Az élelmet behoztuk a földről és megettük. H i á n y t nem ismertünk! Talán mert nem tudtuk, mi mindent lehet venni (külföldön). Vagy mert egyaránt szegények (gazdagok?) voltunk. Önellátók voltunk kemény, de szabad élettel. A helyzet 1965 táján változott meg, amikor az első Gastarbeiter-ek haza látogattak csillogó autóikon. Egyszerre megtudtuk, mi mindent lehet venni! (Legkapósabb a farmernadrág volt Triesztből). Ekkor csatlakoztunk a nyugati fogyasztói társadalmakhoz és velük a harmadik világ kizsákmányolóihoz. A mindent-lehet-kapni kiöli az emberekből a leleményességet, kreativitást, fantáziát. Azt hisszük, partnert is csak le lehet akasztani a szupermarketben. Ez a rendszer szétszedi a párokat: ketten külön – két hűtőszekrény. Éneklés helyett énekeltetünk, focizás helyett meccset nézünk. Válságkor összeomlunk.
Igenis meg lehet élni 47eFt-ból – ha van nagy kert, nagy rokonság, jó szomszédok. Ám az ember szíve annál kérgesebb lesz, minél többet birtokol. Lelki gazdagságát eladja az anyagiért. A minap meghalt egy utas a 4-es metrón, senki sem segített, inkább lefotózták. 10 000 tárgy egy háztartásban - mennyire boldogít? Úgy halok meg, hogy nem fogom föl, egy embernek mért kell két ingnél több? (Lásd még: Számlafogyókúra).
RS
