RABLÁS A KÖRNYEZET NEVÉBEN – Szélturbina, E-autó, napelem nyersanyagai – SPIEGEL/RózsaS
Paradox logika: Szélgép, villanyautó, napelem kell a bolygó megmentéséhez, de ezek gyártásához ki kell rabolni a bolygót. Értékes anyagokból vannak, melyek kinyeréséhez főleg a szegény országokban természetpusztítás folyik. A klímaváltozás szentesít minden eszközt – vagy van alternatíva?
Minden szélgenerátornak van egy piszkos titka. Szélmozgást alakít át tisztán és hatékonyan árammá, de alig valaki tudja pontosan, miből is áll egy ilyen készülék. Anyagait a természetbe való brutális beavatkozással teremtik elő. Kell hozzá cement, homok, acél, Zn, Al és Cu – tonnaszámra. Egy offshore-turbina generátorában, hajtóművében, transzformátorában 67 t réz található. (Átugrott a tizedesvessző? De 7 t Cu is irdatlan mennyiség! RS). Ennyi réz kinyeréséhet 50 000 t sziklát kell a bányászoknak föltárni. A törmeléket darabolják, megőrlik, vizezik és kilúgozzák. Egy kevés zöld áramban sok szétzúzott természet van.
A méretek Észak-Chile Los Pelambres rézbányájában láthatók igazán. Itt található a világ legnagyobb réz-lelőhelye, 3600 m magasan, egy szürke óriáskráterben. Ebből az egyetlen gigantikus gödörből jön a világ réztermelésének 2 %-a. 3500 lóerős billenő teherautók hordják le a törmeléket a teraszokon, mely szállítószalagokon megy tovább a 13 km-re, a völgybe épült rézgyárba. A gyár rengeteg áramot és vizet fogyaszt, ami igen drága jószág ezen a csontszáraz vidéken.
A bánya 60%-a a londoni székhelyű Antofagasta cégé. A vállalat 2013-ban a Los Pelambres-i rézbányának egy vízerőművet épített. A környék parasztjai tiltakoztak a vízelvonás miatt. A bányát tovább bővítik, a Csendes óceán sótlanított vizét hozzák ide. A világ rézigénye tovább nő, kell az áramvezetékekhez, elektromotorokhoz és a szélturbinákhoz.
A dilemma, a bolygó kirablása megmentése érdekében, a Glasgow-i világ-klímakonferencia 25 000 résztvevőjét is foglalkoztatja. A szegény Dél földjét kizsákmányolják, hogy a gazdag Észak polgárai látszólag ökológiailag korrekt módon éljenek. Vagy legalábbis jól érezzék magukat.
Mathis Wackernagel,nyersanyagkutató: „Nem fontoltuk meg egészen a jövőnket.” A Basel-ben, 1962-ben született környezetvédő két metaforát fogalmazott meg, melyek a fenntarthatóságot jelentősen támogatják.
Az egyik az ökológiai lábnyom. Ez megadja, mennyi talaj és tenger szükséges a fölhasznált nyersanyagok regenerálásához. Számítása szerint ma 1,75 Föld kellene a bolygó megújhodásához. Ha minden ember úgy élne, mint a németek, akkor 3 Föld sem lenne elég.
A másik kép az »Earth Overshoot Day«, a túlfogyasztás napja. Ez az év azon napja, amikor az ember már ez egész évre megújított forrásokat elfogyasztotta. Idén ez a nap július 29 volt. Wackernagel: „Mi a jövő forrásait arra használjuk, hogy a jelent kifizessük.” Ez a napi 90 M hordó olaj elfogyasztását; az épületekre, utakra, szántókra elfoglalt földterületeket, továbbá a természeti kincsek kizsákmányolását foglalja magába.
A biológiai forrásalap véges, az embernek el kell döntenie, mire használja föl. Ha rézbányászatra fordítja, nem lesz a répatermelésre. Téved, aki azt hiszi, a fosszilis világot elektromossal pótolhatja. Csak egy 6 hengeres Jaguárt egy E-Tesla-ra kell cserélni és a környezet rendben lesz? Ezek az összefüggések csak keveseknek tudatosak, amikor E-autóznak, szél- vagy naperő-áramot használnak, a pincéjükbe Li-ionos akkut állítanak be – közben úgy érzik magukat, mint a fenntarthatóság pionírjai. Ki sejti, milyen terhelő azon nyersanyagok előállítása, melyek a klíma-technológiákhoz nélkülözhetetlenek? Ki tudja, hogy egy tonna ritka földfém neodim gyártásakor, mely a szélgenerátorok fontos eleme, 77 t CO2 kerül a légkörbe? Egy tonna acélnál ez „csak” 1,9 t CO2.
50 éve, hogy Donella Meadows és társai „A növekedés határaiban” a források végességére figyelmeztettek. Mára a természeti kincsek kirablása hihetetlen mértékben növekedett. 1000 m x 1000 m szolárpark moduljaiban 11 t ezüst található. Egy Tesla Model S-ben annyi lítium van, mint 10 000 mobiltelefonban. (2 tonnát mozgatni más nagyságrend, mint elektronokat küldözgetni egy kis kütyüben. Mintha az első emelet helyett fölmásznánk egy 3000 m-es hegyre. RS). Egy E-autó 6x több kritikus anyagot igényel, mint egy benzines. Főleg Cu, Co, Ni és grafit kell az akkujába. Egy szélerőmű 9x több ilyen anyagot tartalmaz, mint egy hasonló teljesítményű gázerőmű. Ezek a fémek különleges tulajdonságaikért igen keresettek. A Co és a Ni növeli az akkuk energiasűrűségét (kisebbek ugyanannyit adnak le, RS), a neodim a szélgenerátorok mágneseit erősíti. A platina a tűzszercellák folyamatait gyorsítja, az irídium az elektrolizálást javítja.
És az emberiség még csak az energiafordulat elején tart. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai szerint 2040-re a kurrens anyagok kereslete a négyszeresére emelkedik, a lítium a 42-szeresére. Fatih Birol, IEA: „Ezek az anyagok a jövő tiszta globális energiarendszerének esszenciális összetevői.” Birol eddig csak olajjal és gázzal foglalkozott. 1974-ben került a párizsi IEA élére, mely az akkori olajár-válság nyomán alapult. Akkor tudatosult, mennyire ki vannak szolgáltatva az államok az olajtermelő országoknak. 50 év múlva azt látja, hogy egy új függőség van kialakulóban: függőség a kritikus fémektől.
Sok ezek közül csak néhány államból jön. Indonézia és a Fülöp-szigetek a globális Ni-piac 45%-át uralják. Kína a ritka földfémek 60%-át szállítja, Kongó a Co 2/3-át. A Pt 70%-át Dél-Afrika dobja piacra. A geográfiai koncentráció nagyobb, mint az olajnál. Az OPEC a globális olajpiac 35%-át uralja, míg a fémbányászat 70%-a csupán 10 állam kezében van. A jó hír: ezekből a fémekből a földben van elegendő. Még a ritka földfémek sem ritkák, nemcsak Kínában találhatók.
Másrészt föltárásuk egyre körülményesebb, a maradék ércek fémtartalma kicsiny. Mivel a kereslet egyre nő, a fémek egyre drágábbak. 12 hónap árdrágulásai: Ni +26%, Cu +46%, Al + 56%. Egy tonna lítiumkarbonát ma 20 000 $, háromszor annyi, mint tavaly. A raktározott fémmennyiségek fogynak – itt valami kibillent egyensúlyából. Birol: „Fenyegető az eltérés az ambíció és a kínálat között.” A klímamentő törekvés jóval erősebb, mint ahogy azt a fémszállítás követni tudná. A termelő országok politikailag labilisak, velük üzletelni veszélyezteti a globális biztonságot. „Diszrupció fenyeget.” Olajválság helyett ma kitör a harc a ritka földfémekért és a lítiumért? A Föld kizsákmányolása mennyire vállalható etikailag? A zöld technológiák mennyire tiszták valóban?
Ahol gazdag a föld, ott szegény a nép. Hamdallaye egy falu volt a nyugat-afrikai Guinea-ban. Zsupfedeles kerek kunyhókból állt, közöttük gyümölcsfákból. A szociológus Mamadou Malick Bah (25) ebben a faluban élt, míg 700 társával együtt ki nem lakoltatták a falu alatt lévő bauxit miatt. A vöröses árc Guinea aranya, ebből nyerik az alumíniumot, a szélturbinák és vezetékek fontos elemét. A falut 5 km-re költöztették, egy terméketlen meddőhányóra, ahol semmi nem terem meg. A kisparasztok, akik korábban földjeikből éltek meg, most a bányavállalat CBG kitartottjai, 94 €-t kapnak fejenként havonta. (Ilyent volt alkalmam látni Köln-Aachen között, ahol a barnaszén miatt rombolták le a falvakat. RS). 50 éve, hogy Boké régióban elkezdődött a bányászat. Guinea, az egyik legszegényebb ország rendelkezik a világ legnagyobb bauxit lelőhelyével. Az ország területe nagy részét koncesszióba adták, Kína is itt bányászik. A környezetkárosítás mértéktelen. Szétzúzzák a természet sokféleségét, beszennyezik az ivóvízforrásokat.
Ebben a német állam is részt vesz. 2016-ban a kormány 246 M €-garanciát adott az alsó-szászországi Aluminium Oxid Stade (AOS)-nak a bánya bővítésére – az Umweltbundesamt tanácsa ellenére. A gazdasági minisztérium a vállalkozást igazságosnak tartotta. Egy szó sem esett a helyi parasztok tönkretételéről, csak a „német telephely munkahelyei biztosításáról, 10 évre.” Az AOS az utolsó német bauxit-földolgozó cég, termékei az autóiparnak is fontosak. Egy Audi E-Tron 804 kg alumíniumot tartalmaz.
A bauxit példája mutatja, mi áll a csillogó öko-termékek mögött. Nem törvényszerű, hogy egy természeti kincsekben gazdag ország szegény legyen, Norvégia szintén sok nyersanyagot termel, de lakosságának ez javára van. Az ország politikája megbízható, intézményei erősek, a bűnözés csekély. A kulcs a „good governance”. A lelőhelyek főleg a 3 A területén találhatók: Afrika, Ausztrália, Andok. Ezek a legszárazabb régiók, szenvednek a klímaváltozástól, kevés a víz. Az érc földolgozására óriási energiák fogynak. A világ áramfogyasztásának 3%-át használják föl az ércek darabolására és őrlésére. Ez több, mint egész Németország teljes áramfogyasztása.
Maga a bányaágazat bevallja, a munka: »dirty, dusty, dangerous«. Semmilyen más szektor nem mar bele így a természetbe. Sivatagot hagynak maguk után, óriási kontaminált zagytározókat (tailings), ahová a föltárás melléktermékei kerülnek. Világszerte 32 000 ilyen méreg-tó van. 2019 januárjában Brazíliában egy vasbánya tározója átszakadt, az iszap leömlött a völgybe és megölt 270 embert. (2010-ben Mo.-on a az alumíniumgyár vörösiszapja 10 embert ölt meg. 2000-ben a Tiszát mérgezte meg egy román aranybánya-cég ciánnal.RS). Régebben a bányatársaságok megtehették, hogy ignorálják a környezetet. Ma a tiltakozás egyre erősebb. A múlt hétvégen Guatemala-i maják egy svájci nikkel-bányacég ellen tüntettek. A kormány rendkívüli állapotot rendelt el.
Sok bányatársaság ügyfele és befektetője ma már nem tolerálja a környezetrombolást. Az ilyen cégeket kerülik, akkor is, ha nyereség várható. Iván Arriagada, a chilei réz-konszern Antofagasta főnöke: „Mi elébe megyünk a befektetőknek.” Az 58 éves menedzser megpróbálja cégét zöldíteni, már amennyire lehet. Vízigényük felét a tengerből és nem a hegyekből nyerik, 2025-re 95%-át. „Minden csepp vizet 7-8-szor fölhasználunk, mielőtt elpárolog.” Jövőre a villanyáramot teljesen megújulókból kívánják fedezni.
A globális nyersanyag-bizniszt egy tucat konszern szervezi meg - egymásközt. A svájci Glencore uralja a kobaltpiacot, az US Albermarle a lítiumban első. A brazil Vale a nikkelpiacot irányítja, Codelco (Chile) és az Antofagasta (UK) a rézben elsők. Kongóban termelik a világ kobaltjának 2/3-át. Mindnyájukat szorongatják a környezet miatt. Jakob Stausholm, Rio-Tinto: „Meg kell változtatnunk álláspontunkat.” 2030-ra CO2 kibocsátásukat felezni akarják.
Időközben az ércbányászat nehezebbé vált. Chile rézérceinek réztartalma 15 év alatt egyharmaddal csökkent. Kezdetben 2-3% volt, ma 0,7%. Ma az ipar sokkal mélyebben kell, hogy beleásson a természetbe, hogy ugyanazt a mennyiségű nemesfémet fölhozzák, mint régen. (A réz nem nemesfém. RS). Sokkal több áramot és üzemanyagot fogyasztanak. Az egyszerű lelőhelyek kiürültek, újak már évek óta Chilében nem kerültek elő. Az explorációk csupán 2%-a eredményez bányát – 16 évvel a fölfedezés után. IEA: „Az aktuális fémkínálatot nagyon nehezen lehet növelni.” Az aktív és tervezett bányák nem elegendőek. A Li- és a Co-kereslet csak felét lehet majd a jövőben fedezni. Arriagada: „A föllendülést előreláttuk, de a dinamikája meglepett.”
A zöld technológia óriási iramban tör előre. Az E-mobilitásra a rézszükséglet 2-3%-a esik – 2030-ra 10%. Arriagada: „A pandémia tudatosította, hogy kollektívan és gyorsan kell cselekednünk, hogy a klímaváltozást kivédjük.” Cége ebből profitál. Egy E-autó 150-250 kg értékes nyersanyagot igényel, ezek főképp grafit, Ni, Cu – továbbá Mn, Li, Co.
Az autógyárak vetélkednek ezekért az anyagokért. BMW-főnök, Oliver Zipse: „A BMW fogja a világ legzöldebb E-autóját gyártani.” Nemcsak a városi levegő, de az értékteremtő lánc minden tagja tiszta kell, hogy legyen. Nem szabad, hogy nyersanyagok olyan bányákból eredjenek, ahol gyerekek dolgoznak vagy ahol a vizeket mérgezik.
Ez úgy hangzik, mint egy olcsó öko-PR. Ám hinnünk kell neki, egyszerűen csak a gazdasági ésszerűséget követi. Fenntarthatóságban az E-kocsik le kell, hogy győzzék a fossziliseket, különben oda a legfontosabb eladás-érv. Akkor is, ha egy E-autó gyártására tetemes nyersanyag-tömeg megy rá. Mégis ökologikusabb, mint egy hagyományos autó. IEA: Egy benzines élettartama alatt, 200 000 km után, 40 t ühg-t produkál, kétszer annyit, mint egy E-autó, beleszámítva az akkugyártás CO2-jét is. Az E-jármű gyöngéje, hogy jóval több kritikus anyagot igényel, melyek nagy részét hátrányosan bányásszák. A BMW iX kocsijának akkuja 6 kg Co, 10 kg Li és 60 kg Cu fémet tartalmaz. Ezek sem benzinesben, sem dízelesben nem fordulnak elő. (A probléma jóval összetettebb. Mekkorára súlyozzuk a mostani gyerekmunkát és vízmérgezést a jövőbeni klímakatasztrófával szemben? A primer energia hanyad része megy át mechanikaiba? Az E-jármű nem általánosítható. Ha előnyösebb is, a problémát csak elodázza. A valódi kérdés: egyéni vagy közközlekedést? RS).
A következő két évtized növekvő fémigénye felét az E-autók és az energiatárolók boom-ja okozza. A BMW 2030-ban eladott autói fele E-autó lesz. Ma ez 3%. A konszern ezzel dilemmába manőverezte magát. Kongó bányászainak kell megfizetni annak az árát, hogy München jóléti polgárai tiszta levegőt szívhassanak. Patrick Hudde (BMW Leiter Nachhaltigkeit in der Lieferkette und Rohstoffmanagement): „nem elegendő csak saját gyárainkban fenntarthatóan dolgozni.” Ezért a konszern szokatlan lépésre szánta el magát. Nem fog megelégedni viszonteladói tisztaság-garanciáival. Lítiumot és kobaltot közvetlenül a bányáktól tervezi beszerezni. Nem a kézileg bányászó kongóiaktól, hanem Marokkó, Ausztrália vagy Argentína bányáiból, melyeket gondosan ellenőriznek. Évente 100 beszállító nem kap megrendelést, mert nem tartja be a környezeti és a szociális normákat.
Az ellenőrzéseknél a BMW gyorsan határaihoz ért. Iskolázott auditorok rendszeresen, de váratlanul is megjelennek. Hudde: „A dolgozók panaszt emelhetnek. Ha kihágást észlelünk, rögtön leállítjuk.” A szúrópróbák ellenére a BMW-nek arra kell hagyatkoznia, hogy a partner betartja a szerződéses normákat. Ha nem teszi, nem válhatnak meg egyszerűen tőle, nem lehet gyorsan egy másik kobalt-beszállítót elővarázsolni.
Az autógyárak megpróbálnak technológiai úton kimenekülni a nyersanyag-csapdából. A Toyota hidrogén-autója, a Mirai, csak 40 g platinát tartalmaz. Az új modellekben ezt is harmadolják, 2040-re csak 5 g lesz. Ám ezzel a függőséget csupán enyhíteni tudják. Kína hatalmasabb, min az OPEC. Ez a tény a nyugati közgazdaságok viszonyát érinti Kínával. Kína a világ nyersanyagpiaca felét uralja. Peter Buchholz, Deutsche Rohstoffagentur: „Ez nem fog gyorsan megváltozni. Egy sor fémnél ők az elsők. Szisztematikusan építettek föl egy partnerhálózatot – és függővé tették őket. Tőkét nyomnak be Chilébe, Bolíviába, Kongóba – ezzel bányászati jogokat szereznek.
Kína dominanciája a földolgozásnál még föltűnőbb. 26 raffinéria-termékből 23-at Kínában gyártanak a legtöbbet, a ritka földfémek 90%-a kínai. Arra hajtanak, hogy az értékteremtő lánc minden szakaszát uralják, az érctől az akkuig. A Li-ion-akkumulátorok 75%-át Kínában gyártják. Az EU és az USA aggódva figyeli a nyersanyag-óriás világpiaci előretörését. Thierry Breton, EU belpiaci biztos óv a Kínától való teljes függőségtől, különösen a ritka földfémeknél. 10 éve Kína megmutatta erejét: leállította exportját, az árak az égbe szöktek, ellátás-hiány állt be.
Németország megalkotta nyersanyag-stratégiája első változatát. Kína afrikai és dél-amerikai befektetéseit egy geopolitikai powerplay-re használja. Magabiztosan nyer befolyást, milliárdos hiteleket ad és országokat köt magához. Thomas Straubhaar, hamburgi közgazdász: „Peking egy húzása sem véletlen, mind a hatalom józan stratégiája.”A nyersanyagok megszerzése a külpolitika eszköze lett. Kína sajátos pozíciója természetesen nem abból ered, hogy a távolkeleti területek gazdagabbak lennének ásványokban, szerte a világon van elegendő lelőhely.
Németország fémigénye egy részét hazai forrásokból is fedezhetné. A bányászat a Harz-ban vagy az Erzgebirge-ben 100 éves. Ám a gazdaság külföldről importál olcsóbban – föladva ezzel a függetlenséget. Nem akarja kezét bepiszkítani.
Mások bányákat nyitnak újra. A kaliforniai Mountain-Pass-Bányaművek 2018-ban újra aktiválta ritka földfém-bányáját. A svéd vasérc-vállalat, az LKAB, régi föltárás hulladékából tervez fémet kinyerni. Megint mások, a Deep Green vagy az UK Seabed
Resources mélytengeri lelőhelyeket vesz célba, ahol sok mrd t érc nyugszik. A föltáró technika fejlődött, 250 tonnás kotrók páncél tömlőn át nyomják föl a nyersanyagokat. A BCC Research 15 mrd $-nyi mélytengeri kitermelést vár az évtized végére. Másrészt környezetvédők óvnak a még ismeretlen ökorendszerek megbolygatásától.
Inkább előnyösebb a fém-visszanyerés, a recycling a hulladékokból. A hamburgi kikötő Peute szigetén, Európa legnagyobb rézkohójában, délamerikai ércek mellett régi rézhulladékot is földolgoznak. Az Aurubis telephelyén mobiltelefon- és számítógép-hegyek várnak a földolgozásra. Réz mellett neodim is visszanyerhető, de még nem gazdaságosan – bár húszszor kevesebb energia kell hozzá, mint a bányában. Sokkal több lenne a recycling-forrás, ha az elektromos készülékek 60%-át nem dobnák a szemétre. Világszerte ez még rosszabb: 80%.
A kiszolgált szélturbinák újrahasznosítása körülményes, a hibát az E-autóknál nem akarják újra elkövetni. A BMW a kocsik tervezésénél ügyel a recycling lehetőségére. A jövő évtizedig a cég tervezett körkörös gazdaságában a primer anyagokat folyamatosan csökkenti. A Tesla az akku-gyártást teljesen recycling fémekre akarja átállítani. Ez olcsóbbá teszi az előállítást. Egy E-autó gyártási költségének egyharmada esik az akkumulátorra. A VW Salzgitter-ben egy giga akku-gyárat épít, ahol 2024-ben évente 500 000 akkut gyártanak az E-autóknak.
A visszaforgatás nem akadályozza meg a bolygó kirablását. A természetet az ember kizsákmányolja, hogy zöldebben éljen, dolgozzon, lakjon, közlekedjen. Ha a régi jólét-modelljénél marad, túllépi a planéta határait, mivel többet fogyaszt, mint amennyit a természet megújíthat. Wackernagel: „Mint a bankszámlánál: többször túllépheted, de egyszer vége.”
Marad tehát a fogyasztásról való lemondás, a szufficiencia-stratégia? W.: „Ez nekem úgy hangzik, mint az egyéni szenvedés és áldozat. Jó élet lehetséges zöld határok között is. Nem kell föltétlen egy 2 tonnás autóval egy 75 kilós embert szállítani, egy villanykerékpár is megteszi.” W. mástól tart: a túlszaporodástól. Amikor 1962-ben Svájcban született, 1,3 mrd ember élt rajta kívül – ma 7,8 mrd. Ha a reprodukció nem változik, a század végére 10 mrd földi lakos lesz. W. célravezetőnek tartja, ha az emberiség zsugorodik. Hosszú távon ez a legerősebb eszköz.
SPIEGEL, 30. 10. 2021
Raubbau im Namen der Umwelt
KOMMENT
Ha a világ megmentésével foglalkozunk, hamar belefáradunk és még a visszaváltós üveget sem visszük vissza. A világot nem válthatjuk meg, de saját lelkiismeretünket igen. Ültettél már fát az idén?
RS
