AZ EMBER ESETE A KAPITALIZMUSSAL – A. GrauGrau – SPIEGEL/RózsaS, német-sajtó figyelő
Összenő, ami mindig is összetartozott. Némely konszern első látásra egy világjobbító NGO-nak tűnik, semmint egy profithajszoló vállalkozásnak. Alexander GrauGrau (53), München-i filozófus, januárban jelenik meg könyve, az »Entfremdet – zwischen Realitätsverlust und Identitätsfall«, Elidegenülve – a valóságvesztés és az identitás-eset között.
Egykor a kapitalista volt maga a gonosz. Elnyomó és kizsákmányoló, aki gátlástalanul profitot-profitra halmozott, fittyet hányva a világ nyomorúságára, a szegényekre, a környezetre. Diktátorokkal és kínzó-szolgákkal kooperált, fegyvert és mérgeket adott el. Embertelen körülmények között olcsó árut termeltetett, amiket a világ másik végén drágán eladott.
Valljuk be, ez a kép nem volt teljesen fals. (?? RS). Ennek most vége. A modern kapitalista már egyáltalán nem kapitalista. Legfeljebb felelősség-hordozó, hálóműves vagy kreatív fej. A hierarchiák ellaposodtak. Mindenki mindenkit tegez. A feszes nyakkendő a múltté. Fiatalos slim-fit-öltönyükben tükrösködnek, de inkább chino-kban és sneaker-ekben. (Ki halt meg? RS). A tárgyalóterem most „Creative Lounges”, az ajtón nem »B.103«, hanem »Santa Barbara« van kiírva.
A gondolkodás is kauzális lett. A magatartás fenntartható, figyelmes, tarka és nemzetközi. A diverzitás a vállalati kultúrához tartozik, ahogy a rasszizmus elleni harc is. Némely konszern első látásra egy világjobbító NGO-nak tűnik, semmint egy profit hajszoló vállalkozásnak. Küzdenek a klímavédelemért, a sokféleségért, a jobb oldal ellen pozicionálják magukat. A menedzser-emeleteken a progresszivitás szelleme kering. Így pl.
a H&M tavaly Zinnia Kumar-ral, a környezet-aktivista modellel zöldítette magát. A Louis Vuitton luxus-cég a Pride Month alatt szivárványos mintázattal díszítette fiókjait, ahogy a Facebook is. Még a tisztes vasút is erőt vett magán.
A kapitalizmus „woke” lett. A »Woke Capitalism« fogalmát 2015-ben dobta be Ross Woker Douthat, a »New York Times«-ban. Azóta szinte nincs olyan társadalmi agenda, amelyhez a gazdaság ne fűzné hozzá a magáét. Pl. a Gillette reklámja, a toxikus férfiasság ellen. Ez a marketing-stratégia főleg a divatcégeknél kézenfekvő, az ő szempontjukból. Az ok: A vásárlóerős, haladáspárti »upper middle class«, amely egyre inkább balosan gondolkodik és érez.
Az utánpótlást is innét verbuválják. John Tamny, »Forbes«-magazin, azt javasolta az utolsó konzervatívoknak, fogadják el az új woke-kapitalizmust. Hasznos a változásokat kicsit meglökni – a többit elvégzi a piac. Persze, ennek a szövetségnek a baloldalon nem mindenki örül. Valójában a cél csak a hírnévfényezés és a részvényesek üdvössége. Ám ez a kifogás naiv. Félreismeri a woke-kapitalizmus háttéri szociogazdasági folyamatait.
Ha ez a tisztes ügyködés csak álarc lenne, megnyugtatna. Ám a helyzet sokkal rosszabb: Komolyan gondolják. A kapitalista társadalmak belső logikájából pattant ki. A régi balosoknak ez egy kellemetlen üzenet, ahogy a konzervatív kapitalizmus-barátoknak is. A kapitalizmus több, mint egy termelési mód. „Olyan társadalmi rend, amely a politikai, jogi és kulturális társadalmi viszonyokat a tőke uralma alá hajtja.” Áthatja a hétköznapi kultúránkat, gondolkodásunkat, normáinkat. 200 évre volt szüksége, hogy az utolsó társadalmi területet is ideológiailag átalakítsa. A Weber-féle protestáns etikai megtartóztatás csak a polgári társadalom megalapításánál volt segítség, később akadállyá vált. Végül is a kapitalizmus a fogyasztásra alapszik – vevőkre és nem aszkétákra van szüksége.
A hedonista kultúrforradalom szükségszerűen robbant ki. A 60-as évek egyetemista mozgalmai eltakarították a polgári etika dohos takarékosság és önfegyelem utolsó maradékát is. (Nem emlékszem ilyenre. A 68-asok Marx-ot olvasták. Kölnben a fiúk csak 1990-től kezdték parfümözni magukat. RS). Egy új életérzés hódított, a Wirtschaftswunder terüljasztalkámnak köszönve. Ehhez épp az akadémikus Linke adta a legitimációt, ideológiai felépítmény formájában. Emancipáció, az alany fölszabadítása, valósítsd meg önmagad – ezek voltak a kor szlogenei.
Így egyesült, ami már előbb is összetartozott: A kapitalizmus és a Linke. A hétköznapi hedonizmus nem volt elég, permanens kultúrforradalom kellett, hogy az új szokásokat és átörökítéseket eltakarítsa a tőkefölhalmozás útjából. Ez csak idő kérdése volt. A modern technikát termelő konzervatív vállalkozó privát ragaszkodott a törzsgyökeres polgári fölfogásához – ez meghasonuláshoz vezetett.
SPIEGEL, 27.11.2021
Kapitalismus
Es wächst zusammen, was schon immer zusammengehörte.
