LEGYŐZNI A STRESSZT – K. Lieb – SPIEGEL/RózsaS

„Az ember nem tartós krízisekre teremtődött.” Klaus Lieb (56) a Mainz-i pszichiátria-klinika igazgatója, a Leibnitz-Institut reziliencia kutatócsoport vezetője.

SPIEGEL: A kovid lelki beteggé is tehet?

Lieb: Nem föltétlen. Az ember sokat kibír, ez az evolúció sikere. Ám óvakodjunk attól, hogy sokáig rendkívüli helyzetben maradjunk. Ekkor pszichénk mégis megsérülhet.

Sp: Mit tehetünk ellene?

L: A járvány alatt is segíthetnek a régi technikák, hogy lelkileg stabilak maradjunk. Heti háromszor 30 perc mozgás, kiegyensúlyozott étkezés, alkohol mértékkel. Homeoffice-ben is beoszthatjuk a napunkat munkaidőre, ékezésre, szabad időre. Fontosak a személyes kapcsolatok. Ha találkozók nem is lehetségesek, telefonáljunk vagy skype-oljunk. Van egy ökölszabály: Aki öt személyt fölsorol, akikre nehéz helyzetben számíthat, az biztosítva van. Érzelmeink legyenek pozitívak, erre később támaszkodni lehet. Ez különösen karácsonykor fontos, ha ezek a napok másként alakulnának.

Sp: Mit javasol?

L: Pofonegyszerű dolgokat: Játék a családdal, lebilincselő filmet nézni, főzés közben zenét hallgatni. Ez most kissé közhelyszerűen hangzik, de ezek a tudományos eredmények. Váltsa egymást a megfeszítés-ellazulás. Ha a pandémia terhelő korlátozásokat rak ránk, legyünk aktívak és tartsunk ellent. Ekkor olyan dinamika indul be, amely éberebbé tesz, rugalmasabban gondolkodunk és reagálunk.

Sp: Sok embert kikészít, hogy ugyanazok a félelmek és viták jönnek, mint egy éve. Utazhatunk-e, veszélyes-e a családi összejövetel, túlterheltek-e az intenzívek? Ilyen sok szép filmet nem nézhetünk meg.

L: Így van. De nézzük azt, ami pozitív történt ebben az évben. Új lehetőségek a digitalizálástól a vakcinákig, nemcsak egyesek helyzetén javít, hanem az egész társadalomén is.

Sp: Sokan nem így látják. Tiltakoznak a kórházak és a politikusok háza előtt.

L: Igen, ez kétségbeejtő. Védőoltásoknak köszönhetjük, hogy a himlő, a gyermekbénulás eltűnt Németországból. Bár szinte megszállottként viselkednek, komolyan kell venni őket. Speciális látásmódjukkal szemben a tudományos-racionális érvelés tehetetlen. Sértettséget sejtek. Nem érzik magukat sehová tartozónak, csalódtak az államban és a társadalomban. Az igazságtalannak érzett világ ellen próbálnak tiltakozni. Mélyen rögzült sértődöttség esetén érvek alig segítenek. Meg kell mutatnunk, hogy nem írtuk le őket azzal, hogy hozzáállásukat nem helyeseljük. Különben még jobban eltávolodnak és radikalizálódnak. Ám a mi álláspontunkat is mindig világosan kommunikálnunk kell. Próbáljuk meg rávenni őket az önkéntes oltásra, pl. az új fehérjealapú vakcinával.

Sp: A többség viszont azért csalódott, mert a politika a pandémiával rosszul járt el és emiatt kimerültnek érzi magát.

L: Bár a kutatások a többterhelést visszaigazolják, de ez az érzés nem lesz erősebb. Két éve élünk tartós társadalmi stresszben. Ez az állapot kedvez más betegségeknek. Az ember jól viseli a visszatérő válságokat, de a permanens krízist kevésbé. 500 embert interjúvoltunk meg és nemzetközi adatokat értékeltünk. Ezek szerint a 30-60 évesek ellenállóbbak, mint az ettől fiatalabbak és idősebbek. (Ehhez minek kutatás? RS). Életük során megtanultak a válságokkal bánni. Az idősek inkább a magánytól, az elszigetelődéstől tartanak. Köztük növekedett meg legjobban a depressziósok száma. Nőknél erősebb lelki megterhelést látunk, de lehet, csak azért, mert ezt ők inkább beismerik. Erősen terheltek a kovidon átesettek és akik hozzátartozóikat vesztették el. Gyerekek és serdülők a lockdown és a homeschooling miatt lelkileg szenvednek. Ezek az általános adatok az egyes esetekről semmit sem mondanak. Aki az éttermét zárta be, vagy gazdaságilag ment csődbe, annál a lelki betegség kockázata nagyobb.

Sp: És épp eben a nehéz helyzetben túl kevés a terápiahely. A pszichoterapeuták szövetsége a kezelést igénylők ugrásszerű emelkedéséről adtak hírt.

L: Meg kell különböztetnünk a társadalom terhelését és a terápia-keresletek számát. A klinikákon 30% csökkenést láttunk, mert sokan féltek a fertőzéstől. Az ambuláns kezelést igénylők száma viszont emelkedett. Gyerekek és serdülők esetében a lelki terhelés növekedése már évek óta látható. Mekkora a járvány hatása, azt csak a kovid előtti, alatti és utáni állapot vizsgálata adja meg. Közben természetesen a kockázati csoportokra külön figyelnünk kell.

Sp: A kovid most a legfontosabb stresszfaktor?

L: Az összlakosságra nézve, az általános stresszterhelésnek 10-15%-a esik a pandémiára. A legtöbben továbbra is egyéb okokból érzik magukat stresszelve: dugóban araszolnak, a munkahelyük vagy a partnerük miatt idegeskednek.

Sp: A járványt egyelőre nem sikerül megállítani. Az új egészségügyi miniszter, Karl Lauterbach, már az 5. hullámra figyelmeztet. Mit kell a társadalomnak tenni, hogy ezzel is megbirkózzunk?

L: Itt is az érvényes, mint minden más válságnál: Aki inkább derűlátó, az jobban átvészeli a következő évet is. Ez sajnos csak bizonyos mértékig tanulható tulajdonság. Iskolázottabbak és magas jövedelműek szintén könnyebben boldogulnak. Ám mindenki tudatosíthatja, mi a fontos a számára. A járvány megmutatta, mennyire sérülékeny a társadalmunk. Előrelátóbban kell terveznünk és preventívebben cselekednünk. Ez az ökológiai kérdésekre és a pénzvilágra is érvényes. A tudományos képzés sokkal magasabb helyet kell, hogy kapjon. A valószínűségszámítás, a kockázatbecslés, a hibakeresés, az adatértékelés az iskolától kezdve egész életen át tanulási feladat kell, hogy legyen. Rövidtávon segíthet a jobb tudományos kommunikáció. A járvány kitörése óta túl sok tudós nyilatkozott eltérően. A tudományt természetesen a vita alakítja és a tudáshoz idő kell. Ám a pandémiáról és a vakcinákról való biztos tudást világosan és egységesen kell kommunikálni, különben még többen fordulnak el az értelem, az ésszerűség és a tények elfogadásától.

SPIEGEL, 24. 12 2021

»Menschen sind nicht für Dauerkrisen gemacht«